Rész, Fejezet

1  3,    IV|     az orvoséból, s haragosan kiáltott:~ ~– De énnekem nem kell
2  4,    II|     Valakit hívott. Egy nevet kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem
3  4,    II|     lépésnyi távolban. Akinek kiáltott, az nem jön elé. Most hangosabban
4  4,   III|            Nem. Hanem álmában kiáltott valamit, amíg ön oda volt;
5  5,   III|      űzték. Az álmodó valamit kiáltott, amiből a nem alvók is megtudhatták,
6  9,   III|     előőrsre akadtam, aki rám kiáltott: „Qui vive?” elkezdtem ugatni,
7 11,    IV| gyermeke otthon), lelkesülten kiáltott fel: „Ne törődjetek velem!
8 11,    IV|      lóháton.~ ~– No páter! – kiáltott most Varga a másiknak e
9 13,     I|    falu végén az őrszem rájuk kiáltott, és megállította őket. Mátyás