Rész, Fejezet

1  1,     I| felvette a didergő teremtést a karjára, s beburkolva azt a nagy
2  1,    II|       zsinórt, ami a bérkocsis karjára volt kötve, s azt mondta,
3  3,   III|        hogy siessen.~ ~Aztán a karjára vette, és sietve haladt
4  4,    II|   menjünk el sétálni”. S aztán karjára ölté a lefátyolozott leányt,
5  4,   III|     felnyitotta, s fejét Vavel karjára nyugtatva találta –, hanem
6  4,    IV|     ott aludt csendesen: arcát karjára hajtva; lábánál a kedvenc
7  4,     V|      kis porcelánkezét az ifjú karjára, s átment vele saját szobájába.~ ~
8  7,    II|       tudott mit mondani: csak karjára emelte az imádott teremtést,
9  7,  VIII|     lováról rendelkezik; aztán karjára vette a leányt, és vitte