Rész, Fejezet

1  1,   III|       szedje. – Adieu, hölgyeim! uraim!~ ~Akkor azután afölött
2  1,    IV| valóságos csodagyermek volt.~ ~– Uraim és hölgyeim – monda a gyermek,
3  1,    IV|   háziasszonynak.~ ~– Megengedik uraim és hölgyeim! – szólt a kis
4  1,    IV|          a nagy kék szemein.~ ~– Uraim és hölgyeim! – monda. –
5  1,    IV|        fog elbánni.~ ~– Nos hát, uraim és hölgyeim, folytassuk
6  2,     I|           Csak semmi ceremóniát, uraim! – kiálta csengő hangjával,
7  2,    II|    napirenden levő tárgyhoz.~ ~– Uraim és hölgyeim – kezdé – engedjék
8  5,    II|      többet is tud. Figyeljenek, uraim és hölgyeim!~ ~Azzal ismét
9  5,   III|    fedetlen fővel így szólt:~ ~– Uraim! Önök tanúi voltak, hogy