Rész, Fejezet

1  3,    II|      sírva, félig nevetve.~ ~– Vedd fel, kérlek, a felöltönyödet –
2  3,    II| szoktam küldeni. Jer ide csak: vedd át. Melyikből adjak nekik?
3  4,    IV|         eredj vele az erdőből, vedd be magad valami faluba,
4  7,    IV|       választok számodra mást! Vedd fel a fekete bársonyt. Nem,
5  8,    II|        és az én palladiumomat. Vedd őt körül egész szerelmeddel.
6  8,    II|       a szíved egészen az övé. Vedd őrizeted alá ezt a kis ércchatouille-t.
7 10,    VI|        élünk, egymásé leszünk. Vedd tőlem jegygyűrűnek ezt az
8 11,   VII|       az volt, hogy „jöjj ide, vedd el!”~ ~A dandár főtisztei