Rész, Fejezet

1  2,   III|         van minden?~ ~Az audiát szótlanul bólintott.~ ~Mert a tekintetes
2  3,     I|        hintóba, maga melléje ül szótlanul, s aztán megindul a két
3  3,     I|         gyepes úton a fák alatt szótlanul. A bükkfa tövében sötétkék
4  5,     V|         a zsebébe dugá, s azzal szótlanul és hevesen elhurcolta magával
5  5,    VI|    számára hagytam. Vavel Lajos szótlanul elhagyta szobáját, s a leányt
6  5,    VI| haragosan, s otthagyta a leányt szótlanul.~ ~Most már az üvegház is
7  7,    II|    értem önt.~ ~Vavel gróf erre szótlanul átlépett a szoba túlsó oldalára,
8  9,   III|    Veszteg maradni az előőrsön, szótlanul, mozdulatlanul, sárban-vízben