Rész, Fejezet

1  3,   III| Türelmetlen volt, hogy az öltözés soká tartott. Kétszer is megsürgette,
2  4,     I|            Az összeütközés nem is soká váratott magára. Egy napon
3  4,    IV|        monda Marie-nak:~ ~– Ha ön soká fog a távcsőbe nézni ily
4  7,    IV|          azt.~ ~Hanem Katalin nem soká engedte azt át az ő csókjainak,
5  7,     V|           emelve poharát. – Éljen soká és dicsőségesen, s vesszen
6 10,    II|    felnyithatlan rácsra, mely oly soká volt őneki magának menedéke.
7 10,    II|     szemeiben!~ ~– De majd én sem soká leszek már rossz ember. –
8 11,    II|         nap volt! Júniusban olyan soká akar megjelenni az éjszaka,