Rész, Fejezet

1  3,    IV|         adott „én vagyok!” vékony női hangjából meggyőződött róla,
2  3,    IV|        elég volt, hogy egy gyönge női kéz benyúljon rajta, s a
3  4,   III|         erkélyén ült kinn, egypár női alakkal, akik közül egyik
4  5,   III|     érintkezésben. De azt a finom női kézírást mindenekfölött
5  5,   III|          mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve olyan sebet
6  5,   III|          pazarlásával. Egy tiszta női arcon fellángoló szégyenpír
7  5,   III| rehabilitációja volt a megsértett női becsületnek: – az igazság
8 10,    VI|       ugrókútnak a sisak öblét. A női kedélyben megvan az, hogy