Rész, Fejezet

1  3,   III|          én. Én azt hiszem, hogy meghal.~ ~– Kicsoda? Lajos?~ ~–
2  5,   III| fátyolához fog nyúlni…~ ~– Akkor meghal!~ ~Csakugyan nem kiáltotta
3  6,     I|          kis magányos verebet. – Meghal!~ ~A kedvenc zsoltáréneklő
4  6,     I|        magam vagyok az oka, hogy meghal. Oda szokott a lábamra repülni
5  6,     I|         nem tudok megsiratni, ha meghal: csupán az apró kis állatocskákat.
6  6,    II|         jámbor embernek az, hogy meghal: a nagyobbik gond az, hogy
7  7,    II|          hideg vizet innia, mert meghal tőle, s aztán egyszer hozzájuthat
8  7,    II|       benne, nem bánja, ha utána meghal is.~ ~A leány egyre kacagott.