Rész, Fejezet

1  3,    II|        hagyom magam kifizetni. Te tudsz sokat, amit nem is próbáltál:
2  3,    II|           nem mondhatod, hogy nem tudsz hozzá; mert egyszer, mikor
3  6,     I|           én nem tudok semmit, te tudsz mindent; az én könyveim
4  7,    VI|        bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni? Ne félj. Most mindjárt
5  7,  VIII| gazdaságot – mond neki Katalin. – Tudsz te lovagolni?~ ~– Én? –
6  7,  VIII|           saját műve. „Hát te így tudsz festeni?” Milyen magas bámulat
7  9,     I|           az úton. Te igen szépen tudsz hímezni, zongorázni: most
8 10,   III|           pedig aligha többet nem tudsz, mint én. Nem ok nélkül
9 13,     I|        ragadni az ő kezeikből, ki tudsz ragadni még a halálból is!~ ~