Rész, Fejezet

1  1,     I|  kívánságát, elkezdett sírni; keservesen hangoztatta a „mama! óh
2  1,     I|    elkezd egy férfi hangosan, keservesen zokogni; s hallik, amint
3  3,    IV|     leányt, amint látta, mily keservesen nézi az ablakából az aranycsillámú
4  5,     V|      a kereveten, s elkezdett keservesen zokogni.~ ~A leány most
5  6,     I|     ön! Könyörüljön! – zokogá keservesen a leány.~ ~– Mi baja önnek,
6  7,  VIII|      az emlékét, akivel olyan keservesen elrágalmaztak a jó barátim:
7 10,     V| sebesült érkezett vissza, aki keservesen mutogatta neki a beütött
8 11,     V|      otthon? s az húzta nekik keservesen a „Sárga csizmás Miskát!”~ ~