Rész, Fejezet

1  3,   III|    sóhajta fel a leány, még egy keserves pillantást vetve a megaranyozott
2  5,     I|     rovást nyugtatványozott egy keserves felkiáltással: azalatt a
3  6,     I|         olvasmányai közül Marie keserves zokogása riasztá föl.~ ~
4  6,     I| Dávidomat.~ ~S ismét rákezdte a keserves zokogást.~ ~– Hm! Hogy tud
5 10,   III|       Odáig igen. Hanem azontúl keserves.~ ~– Jól van. Te itt a postánál
6 10,    IV|     berken át a dűlőutakon, ami keserves munka volt. A lovak elbukdácsoltak
7 12,     I|        pihenés, s nappallá tett keserves éjszakák; szép zöld erdők,
8 13,     I|    homlokára csapva, s az olyan keserves hangon ejtett kiáltás, hogy