Rész, Fejezet

1  1,     I| Szigorú porkoláb leszek.~ ~– Bohó fiú! Alig huszonhat esztendős
2  1,   III|      meg is nevettette a kis bohó portéka.~ ~– Hát talán valami
3  1,   III|          Kedves kis ártatlan bohó! – mondá az öregúr. – Hát
4  5,    II| büszkeségem. Menjen ön, nagy bohó! Az egész nevelési rendszeremet
5  7,    VI|     ijessz meg!~ ~– Haha! Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz
6 11,   VII|     is koszorúkat aggattak a bohó asszonyok, s nyújtogatták
7 12,    II|     ne nevessen.~ ~– Ön nagy bohó! – szidta a tábornokné aztán. –
8 13,     I|  emlékezet tart, az együgyű, bohó leány, aki nem tud semmit,