Rész, Fejezet

1  1,   III|   aranyhaja csodaszép gyűrűkben vállára omolva.~ ~Mikor e fényes
2  3,    IV|    ember, fel fogja önt venni a vállára, s a kastélyból azután majd
3  6,     I|       meg szétbomolva hullott a vállára, keblére; úgy rontott át
4  7,  VIII|          Marie odaborul Katalin vállára, átfűzve őt karjával.~ ~–
5 10,    II| hetekkel azelőtt, aztán ráült a vállára, mint egy lovag, s hurcoltatta
6 11,     V|    legény rakta még egymagában, vállára vetve a panyóka mentét,
7 12,     I|         aztán meg Mátyás mester vállára.~ ~– Remek ember ön!~ ~Azután