Rész, Fejezet

1  1,     I| hirtelen felvette a didergő teremtést a karjára, s beburkolva
2  1,     I|     támadt. Ezt az ártatlan teremtést a gondviselés küldte most
3  1,     I|   magával azt a szegény kis teremtést. Ne féljen semmit, kis grófnécska.
4  2,    II|   megszánta a magányban élő teremtést, s szép szerével ismeretséget
5  5,   III|      ezt a szánalomra méltó teremtést kárhoztassam, ki tudja mennyi
6  7,    II|   karjára emelte az imádott teremtést, s átszorítva, mint egy
7 12,    II|   kardra hánynak minden élő teremtést. Örült is minden ember,