Rész, Fejezet

1  3,    II|       homlokát kezével, s nagyot sóhajtott, magában mondva: „nem jövök
2  4,    II|         fátyolozva; hanem nagyot sóhajtott.~ ~– Hát mért sóhajtott
3  4,    II|          sóhajtott.~ ~– Hát mért sóhajtott ön most? Nem örül neki?~ ~–
4  4,    II|          örülök.~ ~– De hát mért sóhajtott?~ ~– Azért, hogy én ezt
5  5,   III| elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott. Arcán mondhatlan keserűség
6  5,     V|          nézett le rá, és nagyot sóhajtott.~ ~– Hogy ő nekem senkim
7  7,  VIII|         az égből.~ ~Marie nagyot sóhajtott szomorún.~ ~– Milyen boldog