Rész, Fejezet

1  1,   III|  avatva.~ ~Cambray gúnyosan mosolygott.~ ~– Önök valószínűleg felkutatták
2  4,    II| Mikor elvégezte a zokogást, mosolygott; még a könnyeken keresztül.~ ~–
3  5,   III|        Az ezredes különösen mosolygott.~ ~– Gróf úr! Én önnek a
4  5,     V|  levél?~ ~A leány szomorúno mosolygott, s csendesen bókolt a szépo
5 11,    IV|    alatt mint hadnagy. Csak mosolygott a bosszantásokra, s nem
6 13,     I|    rápillantott; Doboka úgy mosolygott, ahogy nagyon megijesztett
7 13,     I|   hogy Lajosra és Katalinra mosolygott.~ ~– Ez a dal nem tinektek