Rész, Fejezet

1  3,    II| félig nevetve.~ ~– Vedd fel, kérlek, a felöltönyödet – szólt
2  4,     V|  amit elvesztettélo , Marie? Kérlek.~ ~– Az álmomat.~ ~– Az
3  7,    IV|  könyörgött a leány.~ ~– Sőt kérlek, hogy jöjj te is velem.~ ~
4  7,     V|      tovább; mi lett belőle, kérlek! – Hát Lajost ilyen rossz
5  8,    II|      aki megtudtad e titkot. Kérlek, jól megőrizd. Minden tekintetben.~ ~
6  9,     I|   hogy örülnél rajta. No hát kérlek: légy becsületes, s aztán
7 12,     I|     szükség a további útban. Kérlek: engedj elmennem.~ ~– Mit