Rész, Fejezet

1  1,     I|       zokogni; s hallik, amint a homlokát üti a tenyerével. Azután
2  3,     I|         az ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~ ~A leány aztán
3  3,    II|    mindig.~ ~Az ifjú végigsimítá homlokát kezével, s nagyot sóhajtott,
4  6,     I| könyökeivel, s büszke szkeptikus homlokát meg ne alázza, amíg imádkoznak.~ ~„
5  7,  VIII|     hölgy előtt, s meg engedte a homlokát vakargatni Marie-nak, sőt
6  7,  VIII|        Katalin, és megcsókolva a homlokát, magára hagyta őt – régi
7 12,   III|  proklamáció.~ ~Vavel összevonta homlokát, s kedvetlenül mondá:~ ~–