Rész, Fejezet

1  4,     V|    haragos volt, tréfás volt, elbámult, anélkül hogy valami indoka
2  4,     V|       homlokzatába.~ ~A leány elbámult rajta.~ ~– És aztán még
3  5,   III| órakor jöjjek?”~ ~Vavel Lajos elbámult a levélen.~ ~Mit jelentsen
4  5,     V|       csendesen egymagában, s elbámult, mikor az úrnőt egyenesen
5  7,    II|       töltényig.~ ~Az alispán elbámult a sorba rakott fegyverhalmazon,
6  7,    II|      meg Isten!~ ~Vavel Lajos elbámult a leánynak e szívből jött
7 11,     V| alakulásán, a fennálló renden elbámult, s benső megelégedését nyilvánítá.”~ ~