Rész, Fejezet

1  2,     I|   Jaj, uram! – szólt nagyot nevetve az úrhölgy – én ezt három
2  3,    II| gyermek, félig sírva, félig nevetve.~ ~– Vedd fel, kérlek, a
3  3,    II|    bölcs angyalfejecskét, s nevetve monda:~ ~– Lelkem, kis királyném:
4  7,    IV|  első találkozásunk – szólt nevetve Katalin, s kezét nyújtá
5 10,     V|  régi csataedzett vitézek – nevetve biztatták egymást a gúnyos
6 10,     V|   verik a cigányt! – kiálta nevetve.~ ~A hölgy ott a dombtetőn