Rész, Fejezet

1  1,   III| úrra, s azzal mindkét kezét feléje nyújtá, megfosztva azokat
2  3,     I|        A fehér kesztyűs kéz feléje nyúlt, s átvezette az ebédlőbe.
3  4,     I|  gyakran látta őt a gróf, a feléje forduló veranda alatt ülve,
4  5,     I|    beszállásolásával. Lajos feléje se nézett a kastélynak többé.
5  5,    II| azzal egy nagyot cserdített feléje az ostorával. A duda nagyot
6 11,   VII| Mind a két partról hangzott feléje a sűrű „qui vive?”, jeléül,