Rész, Fejezet

  1  1,     I|               fölöslegesnek tartották neki betanítani.~ ~– De hát hogy
  2  1,     I|              hogy mért nem adják mind neki, ami a tányérban van? minek
  3  1,     I|   felöltöztetett bábut: azt vitte oda neki. Arra aztán egyszerre ketté
  4  1,     I|             rakva a fejét, dúdolgatva neki a dajkadalt, míg egyszer
  5  1,    II|        Istenért! ne sírjon! – suttogá neki a férfi.~ ~De mikor olyan
  6  1,    II|             sírjon, mikor azt mondják neki, hogy „mindjárt a mamánál
  7  1,    II|         egyenlők, polgártárs – mondta neki nyugodt hangon. – Mert először
  8  1,    II|               semmit, polgár! – monda neki a futárcsizmás férfi – nem
  9  1,   III|         karszékbe ültetve. Nem szabad neki a földön heverni. Philine-nek
 10  1,   III|               virágot, mely megmondta neki az anyja palotájának a nevét.~ ~–
 11  1,   III|          ajtót; s mikor az megmutatta neki az elhozott öltönyt, magánkívül
 12  1,   III|           jelen helyzethez, megmondva neki, hogy a „Palais des Narcisses”-
 13  1,   III|          menjünk a főlépcsőn – mondta neki–, ott minden cselédet fel
 14  1,   III|               hátramaradok. Mondja el neki, hogy elhozott, és nincs
 15  1,   III|          vállain keresztül törekedtek neki a kezeiket nyújtani szorongatásra.
 16  1,   III|       Köszönöm. Már ebédeltem – monda neki Cambray úr.~ ~– Mikor?~ ~–
 17  1,    IV|               a dolgot; megmagyarázta neki Fulton úr, s ő azt egy legyező,
 18  1,    IV|           saját helyére, s azt mondta neki, hogy távolléte alatt ő
 19  1,    IV|        uralkodói jelvényt engedett át neki a helyettesítés idejére,
 20  1,    IV|        találunk, nem kérdezzük: fáj-e neki? Megöljük. A haza érdeke
 21  1,    IV|                 Egy csókot sem szabad neki adnom, mielőtt eltávoznám?~ ~–
 22  1,    IV|             nekem, s majd én elviszem neki.~ ~– Hogy lehet önnek kedve
 23  1,    IV|              ide: azt mondja, hogy ez neki talizmánja lesz, s elvenni
 24  1,    IV|          azzal szerencsés utat kívánt neki, s visszatért a terembe.~ ~
 25  2,     I|                Látszott, hogy új volt neki minden, ami falusi. A kalapját
 26  2,     I|               felépülve, panaszkodott neki a kiállt betegség nyomairól,
 27  2,     I|              hamiskás mosollyal mondá neki, megfenyegetve őt ujja hegyével:~ ~–
 28  2,    II|             is, azoknak a recepisséit neki kell aláírni. Hanem úgy
 29  2,    II|            Nemesember azt teszi, amit neki tetszik; a paraszt pedig
 30  2,    II|           bukéton ; egy húszast adott neki, s ugrált, mint a bolond,
 31  2,    II|     gyermekeinek, amit a szakácsné ád neki, s azok fejedelmi konyhárulo
 32  2,    II|               s azt az utasítást adta neki, hogy az elöljáróságot kérje
 33  2,    II|       tópartra, s mivelhogy nem adott neki senki enni, a tukorcát *
 34  2,    II|            leveleiben soha.~ ~– Rabja neki az a nő, akit erőszakkal
 35  2,    II|     beleszólni, mert ő még senki sem, neki csak pipát tölteni s fidibusszal
 36  2,   III|             Ugyan, a pipámat! – monda neki Bernát úr.~ ~– A gróf úr
 37  2,   III|           adomáján. Ami rosszul esett neki.~ ~– De hogy bemutassam
 38  2,   III|       segíthet vele; de én kevesebbet neki sem fizetek, mint az elődének.~ ~–
 39  2,   III|               a discipulus azt feleli neki: ha kegyelmed mindent tud,
 40  2,   III|               maradt más teendő, mint neki is a szobájába vonulni,
 41  2,   III|              egész tündértanya. Tehát neki kell a kis ajtóra kerülni.~ ~
 42  2,   III|           jött rá a gróf. Útját állta neki.~ ~– Ön a patvarista? –
 43  2,   III|               a házban?” azt feleljék neki, hogy „ott kinn tágasabb!”~ ~
 44  3,     I|         válogathat belőlük. Nem segít neki az öltözködésnél senki:
 45  3,     I|          kocsiból, bal karját nyújtja neki: a jobb keze egy hatalmas
 46  3,     I|              nem? Azt nem mondják meg neki. Talán azért, mert mindez
 47  3,     I|                A férfi csak azt tudja neki tanítani, amit maga is tud.
 48  3,     I|       gyönyörködjék a zenében, vettek neki egy kintornát, s abba minden
 49  3,     I|             egy jóreggelt kívánhasson neki, de amint kidugta a fejecskéjét
 50  3,    II|               kedves ajándékot hozott neki.~ ~Akkor aztán hozzáfogott
 51  3,    II|              le azt a könyvet – mondá neki a leány. – Ennek mind a
 52  3,   III|            Lajosnak a rabja: meg volt neki engedve, hogy bármilyen
 53  3,   III|       hangzott az ajtaján.~ ~Megörült neki: azt hitte Lajos jött.~ ~–
 54  3,   III|              tudott segíteni, beadott neki, s meggyógyította; de saját
 55  3,   III|              Agyon fog lőni! De Isten neki! Madame szavára mégiscsak
 56  3,    IV|          Menjen ki Zsuzsa, mondja meg neki, ha maga a Herkópáter is,
 57  3,    IV|              lefeküdt már.~ ~– Muszáj neki fenn lenni, ha a nagyságos
 58  3,    IV|               be.~ ~– Hát kit mondjak neki?~ ~– A fátyolos nő a Névtelen
 59  3,    IV|      fejbelövéssel fenyegeti azt, aki neki doktort hí az ágyához, az
 60  3,    IV|          nyelvét.~ ~De nem mutatta az neki a nyelvét; hanem az öklét.~ ~–
 61  3,    IV|           kellett több biztatás, utcu neki: ott hagyott érvágót, elixirt,
 62  3,    IV|          szakadó záporba, nem kellett neki se üveges hintó, se emberi
 63  3,    IV|         bárónő komornyikja azt mondta neki, hogy tessék egy kicsit
 64  3,    IV|      úrileánynak annyiféle öröme van: neki semmi. Őt nem mulattatják
 65  3,    IV|              az élet fő gyönyörűsége. Neki nincsenek más hízelgői,
 66  3,    IV|                a hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház, a hangverseny:
 67  3,    IV|     hangverseny: a nagyvilág. Ez volt neki a szabadság. A föld volt
 68  3,    IV|             Hozza uszóruháját – monda neki –, kísértse meg. Én ott
 69  3,    IV|              a szeretője. Megvallotta neki.~ ~Azután csendesen leereszkedett
 70  3,    IV|          között. Folyóiratait elküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta,
 71  3,    IV|                  Igaz. El kellett azt neki mondanom.~ ~– A doktor ezt
 72  4,     I|              szép. Azt is hírül hozta neki, hogy zárkózott életet folytat.
 73  4,     I|                Ami legjobban tetszett neki, az volt, hogy a bárónő
 74  4,     I|      táncolhatok is.~ ~S még nevetett neki a szegény nyomorult örömében,
 75  4,     I|              nyomorult örömében, hogy neki most már masinalába van.
 76  4,     I|               mint ő? Érezte, hogy ez neki versenytársnője. S ebből
 77  4,     I|          Kátét, Kis Tükört * tanítani neki, hogy a bárónő védencein
 78  4,     I|              be nem hatolhatunk is.~ ~Neki őrködnie kell védence fölött,
 79  4,    II|         eljárni.~ ~Lajos gróf megírta neki, hogy a bérlésio szerződés
 80  4,    II|             virágágyai közt. Elmondta neki a virágok nevét. Itt nárcisz,
 81  4,    II|           sóhajtott ön most? Nem örül neki?~ ~– Nagyon örülök.~ ~–
 82  4,    II|       keresztes hadjáratáról magyaráz neki nagy buzgalommal, a térképen
 83  4,    II|              ez a szájára zárt lakat. Neki nem volt szabad ismerkedést
 84  4,    II|           tilalmas világot, az szabad neki.~ ~Milyen délceg alak ez
 85  4,    II|        hűtelen!~ ~Lajos mondani akart neki valamit, de Marie szájára
 86  4,    II|      négykézláb. Most azt parancsolja neki, hogy járjon felállva. Milyen
 87  4,    II|               a kis szörnyetegnek, az neki csak a hónaljáig ér, s úgy
 88  4,    II|            Azután, hogy azt megígérte neki Lajos, jó kedvvel trallázva
 89  4,   III| négyszögítését.~ ~Lajos megmagyarázta neki, hogy azok a nagy fényes
 90  4,   III|        emberek. Lajos aztán megígérte neki, hogy meg fogja szerezni
 91  4,   III|               Lajos hasztalan beszélt neki a Mare imbrium * , meg az
 92  4,   III|    hálószobájáig, s ott jó éjt kívánt neki, s megkérte, hogy a szobája
 93  4,   III|             helyiségben ez megmutatta neki a folyosót, melynek közepéről
 94  4,   III|               elkékültek; szerencsére neki finomabb természete volt,
 95  4,   III|           hatása volt az? Nem kellett neki más, csak nyugodtan fekve
 96  4,   III|            ezt; de más értelmet adott neki. Most jólesett a maga vétkét
 97  4,   III|             hibái, de azokról el kell neki szokni. Én akarom, hogy
 98  4,    IV|              Lajos könyörögni kezdett neki:~ ~– Ah, ne tegyen úgy,
 99  4,    IV|        Eszerint lehetetlen lett volna neki legkisebb célzást vagy tudakozódást
100  4,    IV|    kastélyából nem vitt el semmit, és neki semmi oka sincs őt üldöztetni.~ ~
101  4,    IV|                  Sátán Laci azt mondá neki a kezében tartott játékszerre:~ ~–
102  4,    IV|           fecseg. Megérti ő azt, amit neki magyaráznak, el is készíti
103  4,    IV|                amiről vele beszélnek. Neki csak egy dolga van: hogyan
104  4,    IV|           Bolond hivatalt adott. Volt neki két szelidített medvéje.
105  4,    IV|           egyszer valaki el nem fogja neki mondani az érthetetlen mese
106  4,     V|          szobájába, s ott elmondhatta neki, hogyo mit szeretne ő itt
107  4,     V|         kellett futnia a szobából. Ez neki is sok volt.~ ~Lajos pedig
108  4,     V|          találja. Ilyen ember kellett neki.~ ~Két hétig dolgozott a
109  4,     V|       üdvözölni, de a leány nem adott neki elő semmi kívánságot; ezen
110  4,     V|          csodagépezetnek – magyarázta neki Lajos. – Ugyanaz a zsinór,
111  4,     V|            mind a két kezét odanyújtá neki, s megszorítá azokkal az
112  4,     V|               Egy kicsit megcukrozták neki a keserű gyógyszert, s azt
113  5,     I|            Saját kezűleg nem írhatott neki. Egyik elővigyázati rendszabálya
114  5,     I|              Okosan teszik.~ ~Mi köze neki mindezekhez?~ ~De valami
115  5,     I|       megelőzni. Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf csónakon jött
116  5,     I|             vizsgálótornyából. Valaha neki is nagy kedve telt az ilyenekben.
117  5,     I|             az embereket?” – Nem volt neki szabad megmondani az igazat.
118  5,    II|              kérte, hogy olvasson fel neki valamit fennhangon, hogy
119  5,    II|         tehetett róla, ha úgy félt?~ ~Neki iszonyat volt az, amin azok
120  5,    II|         kacskaringós nagy bajusz volt neki ragasztva az orra alá, mely
121  5,    II|      játszotta azt, amit betanítottak neki, mint ahogy megteszi a figuráit
122  5,    II|         embert ha megverik, nem illik neki többet két lábon járni.~ ~
123  5,   III|        szállásul. Szívesen engedém át neki kastélyom egyik szárnyát,
124  5,   III|            visszatartsam. Azt mondtam neki, mikor dühös haragjában
125  5,   III|         felelt:~ ~– Erre én azt fogom neki válaszolni, hogy lovagi
126  5,   III|              meglátni, s majd mutatok neki egy nőt, akiről még nem
127  5,   III|         neheztelni.~ ~Vavel odanyújtá neki a kezét.~ ~Katalin ismét
128  5,    IV|     természetesen maga a doktor volt. Neki csak legjobban kell a dolgokat
129  5,     V|              bántotta lelkiismeretét. Neki nem volt szabad a szívét
130  5,     V|              Hogyan mondhatja ezentúl neki: „testestül lelkestül az
131  5,     V|           büszkeség talán?) azt súgná neki, hogy az a hely el van foglalva
132  5,     V|            járt korcsmába.~ ~Meg volt neki parancsolva, hogy azalatt,
133  5,     V|             felé sietni látta; akivel neki szót váltania szigorúan
134  5,     V|               képes. Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~ ~– „Madame!”
135  5,     V|                 Szükségtelen – felelt neki a leány büszkén. – Ha azt
136  5,     V|              Hanem a levelet nem adta neki vissza.~ ~
137  5,    VI|             sajátságait megmagyarázta neki Lajoso . Úgy látszott, hogy
138  5,    VI|               határozottsággal felelt neki:~ ~– Lenyomtattam az imakönyvembe.~ ~
139  5,    VI|                Hanem azért azt mondta neki a kertész, hogy mind nem
140  5,    VI|        kertész, hogy mind nem használ neki az semmit, a vízár alulról
141  5,    VI|               az én sulykom! – mondja neki – én ejtettem a Dunába Győrnél. –
142  5,    VI|                azt pro publico bono * neki odakölcsönözni ne terheltessék.”~ ~
143  5,    VI|          olyan mendemondákat, amikben neki is része van. S a nő azzal
144  5,    VI|              mérnöknck ajándékozza.~ ~Neki nem volt már több szüksége
145  5,    VI|             telescopiumot megköszönje neki. Attól félt a derék ember,
146  6,     I|            megbocsátani!~ ~– Adjon ön neki életet! – kiálta kétségbeesetten
147  6,     I|      nyugodjék csendesen. Csináltatok neki szép sírkövet márványból.
148  6,     I|             magával.~ ~Azután csinált neki koporsót két csigateknőből,
149  6,     I|         invitálni.) De mégis jólesett neki, mikor a kertbe leérve,
150  6,     I|           Marie.~ ~Majd eszébe jutott neki, hogy olvasta ő valahol,
151  6,     I|               csakugyan felesége volt neki.~ ~A gróf a folyosóra nyíló
152  6,     I|        hivatni magadhoz, hogy elmondd neki: az én nevem nem az, aminek
153  6,     I|             sárba. S aztán elmondanád neki sorba a titkokat, amik lelkedet
154  6,     I|              szemközt néz; felelj meg neki biztos hittel: „igaz: vétettem
155  6,     I|    souterraine-ben”, akkor azt mondom neki, hogy „no hát köszönöm a
156  6,     I|      rángatózó arcát. Ez már tetszett neki. A kezével nem vonhatta
157  6,     I|               ahhoz a feladathoz, ami neki jutott.~ ~Marie és Lajos
158  6,    II|          abban a kastélyban. Meg kell neki ott gárgyulni. Inkább visszament
159  6,    II|       hangzani fog, akkor szabad csak neki elkiáltani: „Itt vagyok!”~ ~
160  6,    II|            hemzsegett egész Európa, s neki olvasnia kellett mindennap,
161  7,     I|           közül tizenötöt meg kellett neki lövetni; aztán fele irlandi
162  7,    II|               hadtest nyomában jön, s neki feladata volt azt mindenáron
163  7,    II|         fegyvertárába, s megmutogatta neki szörnyű kincseit.~ ~– Meg
164  7,    II|             pénzzel én nem indulhatok neki a világnak, anélkül, hogy
165  7,    II|          nevét mondanám. – Mondjon el neki mindent, amit nálam látott
166  7,    II|              hallott. Titkomat küldöm neki jegyajándékul. – És akkor
167  7,    II|              Vavel Lajosra, azt mondá neki:~ ~– Kár volna „ez” tinektek,
168  7,    II|           vitéz úr, elég dolgot adván neki, amíg a lépcsőkön lehalad,
169  7,    II|         Minden oly gyönyörteljes volt neki. A madarak, amik feje fölött
170  7,   III|            hét múlva meg indulni kell neki a csatába, a saját bandériumának
171  7,   III|              tegyek vagy ne tegyek. S neki szüksége van énrám!~ ~–
172  7,    IV|            elé, s meleg hangon rebegé neki e szókat:~ ~– Igen. Én „
173  7,    IV|          szófogadó leszek. Úgy örülök neki, hegy te parancsolni fogsz,
174  7,    IV|              arcán.~ ~– Mit csináltál neki? Nézd, milyen piros lett
175  7,     V|         Lizett?~ ~Marie nem tudta ezt neki megmondani. Lajosra nézett.~ ~–
176  7,     V|        kacagni, s utoljára le kellett neki ülni a földre, ahogy kisleányok
177  7,     V|           őket a jókedv.~ ~S használt neki ez a felzavarás. Utána sokkal
178  7,     V|             sopánkodott!)~ ~Elmondott neki aztán Katalin mindent végtől
179  7,     V|               Lajos nem mondhatta meg neki, hogy ki vagyok?~ ~– Ad
180  7,     V|              arra.~ ~– Átadhatom most neki? – kérdé mosolyogva Marie-tól.~ ~–
181  7,    VI|           vitte magával, megmutogatni neki a saját szobáit: a csodálatos
182  7,    VI|          gyermekfogságában. Bemutatta neki kutyáit, macskáit. És aztán
183  7,    VI|           karöltve, hogy megmutogassa neki ruhatárát, fantasztikus,
184  7,    VI|          látta.~ ~– Hívtalak – felelt neki azon keresztül Marie.~ ~–
185  7,   VII|             keverte; nem állt fel: az neki terhére esett.~ ~– Kedves
186  7,   VII|                    Lizett! – könyörge neki Marie.~ ~– Látott ön engemet
187  7,   VII|               felől, s aztán odatartá neki is a magáét, hogy adja vissza
188  7,  VIII|               meg vissza is lehet azt neki küldeni.~ ~Katalin nehány
189  7,  VIII|               a nyakát is odatartotta neki, hogy no, még ezt is. Marie
190  7,  VIII|               mikor Katalin megmondta neki, hogy azok tyúkok, kakasok
191  7,  VIII|     büszkélkedtek. Különösen tetszett neki, mikor a pávák kiabáltak.
192  7,  VIII|              Marie meg nem magyarázta neki, hogy mikor a katonák itt
193  7,  VIII|          hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy a pávák tesznek úgy.
194  7,  VIII|         tesznek úgy. Ő azt nem akarta neki elhinni. És íme, lám csakugyan
195  7,  VIII|       ibolyával. Most senki se mondja neki, hogy nem szabad belőle
196  7,  VIII|         megnézzük a gazdaságot – mond neki Katalin. – Tudsz te lovagolni?~ ~–
197  7,  VIII|             fejés annyira megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ő
198  7,  VIII|          volna. Katalin megmagyarázta neki, hogy gyertyavilágnál nehéz
199  7,  VIII|        százfogú szörnyeteg?~ ~Mondták neki, hogy az „fortepiano”.~ ~
200  7,  VIII|               elé ültetve, megmutatta neki, hogy mit lehet azzal a
201  7,  VIII|              Lajos menyasszonya előtt neki nem illik arról beszélni,
202  7,  VIII|             van Lajost meglesni, mint neki. Ő aztán csak Katalin arcán
203  7,  VIII|          magát. Milyen jól eshetik az neki!~ ~– És ő hat esztendeig
204  7,  VIII|             és aludjál édesen! – súgá neki Katalin, és megcsókolva
205  7,    IX|          ölelj meg.”~ ~S helyet adott neki maga mellett a vánkoson,
206  8,     I|            végig nem halad.~ ~– Isten neki! Tehát első perc!~ ~– Igenis.
207  8,     I|           ellen az „akadályozó”, hogy neki nincs annyi szabója, hogy
208  8,     I|             Pompás latakia.~ ~– Isten neki, hát gyújtsunk rá. Elvégre
209  8,    II|          töltse be. Az ő zászlója ez. Neki kell a hímzett szalagot
210  8,    II|               szalagot arra felkötni; neki kell azt megáldani.~ ~Gyönyörű
211  8,    II|              a kezében, hogy suttogta neki csak őtőle magától meghallható
212  8,    II|       marasztod itthon?” Nem mondod-e neki: „holnaputánra van kitűzve
213  8,    II|              olyan baj van, amit csak neki lehet eligazítani, s nem
214  8,    II|           szobából. Sejtelme sugallta neki, hogy mikor vőlegény és
215  8,    II|              mennyire mindene volt az neki; mennyire nem pótolja azt
216  8,    II|                 Szerették, hízelegtek neki, kedvében jártak; de ő csak
217  8,    II|              oldalát ketten teleírták neki, s mellékeltek hozzá egy
218  8,   III|      fösvénykedett az ezüsttel, adott neki inkább aranyat, hatot. Dobosnak
219  8,   III|          tartalma aztán megmagyarázta neki, hogy ki ez.~ ~„Tábornok
220  8,   III|         fényes vagyont, amit ígértünk neki, s fényesebbnek találta
221  8,   III|           Thémire önként, megköszönöm neki, ha nem hozza, elveszem
222  8,   III|          őrzök.~ ~– De nem tettem meg neki.~ ~– Most én parancsolom,
223  8,   III|              előled elfuthatna, mondd neki ezt a nevet: „Botta Zsófia!”
224  8,   III|             kívánsz? Akkor megmutatod neki ezt az acélgyűrűt, (nesze,
225  9,     I|         tartani azt, amivel tartozott neki: hódolatát. Inkább akarta
226  9,     I|            istene-e az annak? Lehet-e neki azt elhagyni, megcsalni,
227  9,     I|          lemondani, mint más. Lehet-e neki elárulni ezt a lelkéhez
228  9,     I|      hozzásimulva kéri, hogy meséljen neki valamit, úgy altassa el; –
229  9,     I|             Jocrisse, akkor azt mondá neki:~ ~– Amit válaszolni akarok,
230  9,     I|                hatvan egész perc volt neki engedve a sorstul, hogy
231  9,     I|             leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk! Üldözőid jönnek!” –
232  9,     I|            ajtón keresztül.~ ~– Mondd neki, hogy jöjjön máskor – válaszolt
233  9,     I|            levelet? Azt is megmondtam neki, hogy szökevény vagyok.~ ~–
234  9,     I|      beszéltem Amélie-vel, megmondtam neki, hogy szököm, megmondtam
235  9,     I|               hogy szököm, megmondtam neki, hogy önt keresem, és lássa,
236  9,    II|              szemeibe.~ ~A nő odaadta neki az egyik arcképet, a gyermekiest.~ ~–
237  9,    II|               át Mercatorishoz: mondd neki, hogy vigyen magával akárhová.
238  9,    II|         szembe! És én az arcába fogom neki mondani, hogy hazudik.~ ~…
239  9,    II|      odalépett hozzá, és kezét nyújtá neki, és aztán nemes szelíden
240  9,    II|            tefelőled, én azt mondanám neki, hogy te pedig nem veszítettél
241  9,    II|            fényes ruhát, amit küldtél neki, felvette, és viseli; abban
242  9,   III|            ölni, megy. Ha azt mondják neki, hogy forduljon meg, a hazáját
243  9,   III|          elővettem a levelet, átadtam neki, s ő menten elhozta rá a
244  9,   III|              volt rejtve. Nem kellett neki azokat elővenni, könyv nélkül
245  9,   III|              Marie szobájába, mutassa neki ezt a gyűrűt, s tudassa
246  9,   III|             régi tartozását lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki volt,
247  9,   III|            lovast; Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat vigyen magával. „
248  9,   III|          magam száz leszek!” – felelt neki kevélyen; a helyben maradó
249 10,    II|         gombmegnyomással csengethetsz neki, majd ő kiszolgál. Én nem
250 10,    II|                s két arcképet mutogat neki, az egyik egy élő leányé
251 10,    II|               a csontlovag azt mondta neki: itthon vagyunk! s az embert,
252 10,    II|    parancsolatja!~ ~– Engedelmeskedem neki – szólt reszketve a leány,
253 10,    II|             rátalálok.~ ~– Mondja meg neki, kérem, hogy siessen ide
254 10,    II|             evezőcsapásokkal indultak neki a hansági bozót tájának.~ ~
255 10,   III|              Kutyát? Hát nem elég még neki a két hírhedett carlin!~ ~–
256 10,   III|              aztán vigasztalásul küld neki egy új kutyakölyköt, ami
257 10,   III|             Tantalusi kínokat kellett neki kiállani, mikor a császári
258 10,   III|               amit adott, megtiltotta neki a Folie-t a leírt jelmezben
259 10,   III|          mintha komédiát mutogatnának neki. Komázik, enni, inni ád,
260 10,    IV|            jött a munkájához segíteni neki. Tíz perc alatt lángban
261 10,    IV|            Most éppen felfelé tetszik neki folyni. Ilyenkor aztán a
262 10,    IV|              lépésnyi kerülőt tegyen. Neki kell vágni. Vadászaton akárhányszor
263 10,     V|             vér kiontásig.~ ~Meg kell neki azt tudni az utolsó próbáig,
264 10,     V|              aki keservesen mutogatta neki a beütött fejét, amit a
265 10,     V|            lélektan is azt tanácsolta neki, hogy ne várja be a támadást.
266 10,     V|      trombitást, hogy parancsot adjon neki a visszavonulási jeladásra.~ ~
267 10,     V|               betyár fenekedve felelt neki oda.~ ~– Nálunk csak az
268 10,     V|               erre a napra” elég volt neki, mert szédülten eloldalgott,
269 10,     V|             egyik lazarino comenazót. Neki is volt egy széttépni való
270 10,    VI|              még gyönyörűséget szerez neki; s addig a pillanatig, amíg
271 10,    VI|      bárányfelhők között úgy tetszett neki, mintha egy hófehér ruhás
272 10,    VI|            Ihatnám!~ ~Katalin sietett neki friss vizet hozni a sisakban
273 10,    VI|             szökőkútjából.~ ~Odavitte neki, térdére emelte a sebesült
274 10,    VI|   visszavonulásra kényszeríték, adtak neki emlékül sebeket, s itt fogtak
275 10,    VI|                milyen örömet szerzesz neki vele, ha felnyitod azt,
276 11,     I|        kellett indulnia. De megígérte neki, hogy mihelyt egy szabad
277 11,     I|    megszabadulhatott! Most már szabad neki az egész világra nézve senkinek
278 11,     I|              valaki!”– Ha örömet akar neki szerezni Katalin, hát úgy
279 11,     I|               Aztán Katalin elbeszéli neki Lajos hősi csatáját a Hanságban:
280 11,     I|            ezt mindennap újra el kell neki regélni.~ ~Aztán minden
281 11,     I|            ilyen levelet olvasott fel neki tegnapelőtt a menyasszonyától, –
282 11,    II|          francia légiókat fel kellett neki tartóztatni.~ ~Hogy a feladat
283 11,    II|             Francsics közvitéz hozott neki egy másik lovat, amiről
284 11,   III|              hideg, azért ott kellett neki maradnia az ispitályban.
285 11,   III|              doktornak, hogy nem kell neki több medicina, megy ő verekedni,
286 11,   III|              hol a fegyvere? – Mondák neki, hogy a beteg katona mellé
287 11,   III|            városházára: ott sem adtak neki. Utoljára meglátott az őrszobában
288 11,   III|         kapaszkodott. Úgy könyörögtek neki: „Ne hagyj itt bennünket,
289 11,   III|         fogságból. Akkor azok mondták neki, hogy de még a Varga István
290 11,    IV|              a tartalékban; de hát az neki nagyon jó mulatság volt,
291 11,    IV|       kigondolni.~ ~Vállat vontak rá. Neki nem volt itt szava.~ ~Abban
292 11,    IV|             kapott két sebet; az volt neki a jó áldomás, a lovát is
293 11,    IV|                Hanem ezek helytálltak neki, összecsődültek a megtámadott
294 11,    IV|          kezéből, s lovat is szerzett neki, amire megint felüljön.~ ~
295 11,    IV|       Szalmásy Ferkó káplárja adta át neki, s maga gyalog harcolt tovább.
296 11,    IV|             hazáért!”S azok vágtattak neki az öldöklő hadsornak, elszántan…
297 11,    IV|         egymás után, akik nem akarták neki elhinni, hogy nem adja meg
298 11,    IV|               egy golyó, s azt mondta neki: utolsó óra! A kapitány
299 11,    IV|             vőlegény volt. Ez a golyó neki volt szánva. Ha ez a véletlen
300 11,     V|           pénzt, azt mondta: nem kell neki, csak úgy barátságból tette.
301 11,     V|                 Aztán akármit mondtam neki, mindenre azt felelte, hogy
302 11,     V|           csak, ha én engedem! – veté neki oda hetykén a Sámsonverő. –
303 11,     V|  húsz-huszonöt ember még. Maga indult neki a szerteszét mulatozó csapatokat
304 11,     V|             ember rémületével kezdett neki a futásnak. A gyalog zászlóalj
305 11,     V|            lavinájának.~ ~S ha mondta neki azt a csúfszót Sámsonverő,
306 11,    VI|                 Azok aztán megmondták neki, amit tudni kívánt.~ ~Még
307 11,   VII|        tiszttel fogollyá ejtve! Azzal neki a hátul jövő francia gyalogságnak!
308 11,   VII|             törzstisztet. Ez sem elég neki! Tovább vágtat az ellenség
309 11,   VII|             az ellenség nem tette meg neki azt a barátságot, hogy üldözőbe
310 11,   VII|          ismét magára hagyatva indult neki, másodszor is megtenni az
311 12,     I|              olyan nagy dicsőség volt neki, hogy maga se hinné el Sátán
312 12,     I|             levegőbe repült, nem volt neki mivel ágyúzni többé. Mi
313 12,     I|       Szereted-e ezt a nőt?” azt kell neki felelnie: „Gyűlölöm!”~ ~–
314 12,    II|            leghátul jött; el lehetett neki maradni a dandártól úgy,
315 12,    II|       kimerített vizet is meg kellett neki kóstolni, hogy nincs-e abban
316 12,    II|               a leányát: ez sakk-matt neki! Menjünk innen. Nem imádkozhatnám.~ ~–
317 12,   III|            szólt Vavel, kezét nyújtva neki. – Egy szón akadtam csak
318 12,   III|              a tábornokné nem engedte neki, hogy szóhoz jusson.~ ~–
319 12,   III|                hogy mikor azt mondták neki, hogy Clarisse és Margot
320 13,     I|            kormos romhalmaz közt kell neki felkeresnie azokat, akiket
321 13,     I|           maga, csak a beteg kacag.~ ~Neki van oka nevetni, örülni!~ ~
322 13,     I|                  Ha ti parancsoljatok neki, hogy meggyógyuljon, meggyógyul,
323 13,    II|     kínszenvedések koronájául adjanak neki egy férjet is, aki mellett
324 13,    II|             egy sírkővel?~ ~Jobb volt neki semmi jelt nem tenni, hogy