Rész, Fejezet

  1  2,   III|            hangon mondá:~ ~– A nevem Vavel de Versay Lajos. Egyes v-vel
  2  4,     I|                                 I.~ ~Vavel gróf (ahogy ő magát levelein
  3  4,     I|             kör mulatságaiból. Magát Vavel grófot letelepedése első
  4  4,     I|        lóháton. Amint megpillantotta Vavel hintóját, egyszerre letért
  5  4,     I|            falu gyermekeinek, miként Vavel gróf. Ezek őtőle a Névtelen
  6  4,     I|          ekként történt:~ ~Egy napon Vavel gróf megint levelet kapott
  7  4,     I|            bízom az elhatározást.”~ ~Vavel gróf kénytelen volt kapitulálni.
  8  4,     I|              ily ifjú korukban.~ ~És Vavel grófnak kötelessége a gyanakodás.
  9  4,    II|               Szeress te engemet.”~ ~Vavel gróf kezéből kihullott a
 10  4,   III|              De vajon ugyanazt, amit Vavel gróf elkövet, nem teheti-e
 11  4,   III|       bizonyosságot szerzett magának Vavel gróf, mégpedig egy igen
 12  4,   III|           angolkert bozótjai közé.~ ~Vavel nem futott utána, hanem
 13  4,   III|              ellen – és győz!~ ~– Én Vavel gróf vagyok – sietett a
 14  4,   III|             Szép egyezkedés! – szólt Vavel felgerjedten, a tüzes serpenyőre
 15  4,   III|        száját, szabadítsa azt meg.~ ~Vavel átment a hálószobából nyíló
 16  4,   III|                Meg nem halt… – szólt Vavel az ágyon fekvő némber arcát
 17  4,   III|            mi? – sürgeté a bárónő.~ ~Vavel emlékezett már e nő arcára.
 18  4,   III|            természete van. – dörmögé Vavel –, ha az egyszer elájul,
 19  4,   III|          értek az érvágáshoz – monda Vavel.~ ~– Ah. Ön uram?~ ~– Valamikor
 20  4,   III|         szemeit felnyitotta, s fejét Vavel karjára nyugtatva találta –,
 21  4,   III|            fogok vigyázni magamra.~ ~Vavel gróf értette ezt; de más
 22  4,   III|               kielégíthessem őket.~ ~Vavel gróf, látva, hogy a bárónő
 23  4,   III|              okát. – S azzal kivette Vavel kezéből a görcsös botot,
 24  4,   III|           zálogul az ottmaradásra.~ ~Vavel gróf mindenre egyébreo gondolt,
 25  4,   III|                No, ilyen vizsgálatra Vavel grófnak volt legkevesebb
 26  4,   III|              nyomatékául egyet ütött Vavel vasas végű botjával a parkettra.~ ~–
 27  4,   III|              nyomorultul elveszni.~ ~Vavel gróf e szónál önkénytelenülo
 28  4,   III|           ujját feltűrve, megmutatta Vavel grófnak a márványsima kart,
 29  4,   III|            nyújtá kezét a grófnak.~ ~Vavel gróf búcsút vett. Eltávoztában
 30  4,   III|              visszatért a terembe.~ ~Vavel pedig sietett haza.~ ~Henryt
 31  4,    IV|        Amélie kihallgatja Cambray és Vavel beszélgetését (Kép a regény
 32  4,    IV|            nem végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez lépve, kivett
 33  4,    IV|         sokat hallgatnak az égben.~ ~Vavel leült az asztal mellé.~ ~
 34  4,    IV|              nem lehet velük lőni.~ ~Vavel gróf odasietett a fegyverszekrényéhez,
 35  4,    IV|          hanem csak pernahajderek.~ ~Vavel gróf addig nem nyugodott
 36  4,    IV|          aztán egy újabb talány állt Vavel gróf elé.~ ~Hát akkor miféle
 37  4,    IV|                   Egy hézagot talált Vavel gróf a rabló előadásában.
 38  4,     V|             bolond leszek, mint ő.~ ~Vavel Lajos azt mondta rá:~ ~–
 39  4,     V|               mikor már készen volt. Vavel meg volt vele elégedve.~ ~
 40  5,     I|      teljesen meg lehetett nyugtatva Vavel Lajos. Sátán Laci tanácsa
 41  5,     I|          nézve még mindig létezik.~ ~Vavel Lajos, mint afféle külföldről
 42  5,     I|             kedveskedhetünk többé.~ ~Vavel gróf mindamellett hajlandó
 43  5,     I|            sors igen szépen kisegíté Vavel Lajost ebből a tépelődésből.
 44  5,     I|        egészen meg lehetett nyugodva Vavel gróf, hogy a rablók nem
 45  5,     I|          tudta a leghelyesebb módját Vavel. Az obszervatóriumábólo
 46  5,     I|           már ott találta a kapusnál Vavel névjegyét, viszonzásul a
 47  5,     I|               Ezt a látogatást aztán Vavel másnap reggeli három órakor
 48  5,     I|         órakor is az ágyban?~ ~Azzal Vavel behajtotta szépen a névjegye
 49  5,     I|              kiadásából, 1877)~ ~ ~ ~Vavel megszabadítja Katalint az
 50  5,     I|              kiadásából, 1877)~ ~ ~ ~Vavel Lajos sokszor elnézte e
 51  5,     I|              tömörebb, közvetlenebb. Vavel azt is elnézi gyakran, kivált
 52  5,     I|           Egy körülményt megjegyzett Vavel: azt, hogy amíg a mulatság
 53  5,     I|         jutalmakat el nem engedik.~ ~Vavel gróf korát messze megelőzött
 54  5,     I|               Katinka bárónő kezdett Vavel grófra nézve egészen közönyös
 55  5,    II|            őszi napon arról értesült Vavel gróf tiszteletes Mercatoris
 56  5,   III|          zárt udvar túlsó ajtaján.~ ~Vavel gróf minden levélnek a borítékán
 57  5,   III|               hány órakor jöjjek?”~ ~Vavel Lajos elbámult a levélen.~ ~
 58  5,   III|           egész igézetével hathasson Vavel grófra. Aztán hirtelen megkapta
 59  5,   III|            írásgörcsökben szenved.~ ~Vavel gróf azon az oldalán érezte
 60  5,   III|          szívesen látott vendégem.~ ~Vavel gróf az ajkába harapott.
 61  5,   III|              javára szokta beíratni, Vavel gróf kegyajándéka címe alatt.~ ~
 62  5,   III|          Ange-e, vagy valaki más?”~ ~Vavel gróf arca csupa tűzláng
 63  5,   III|          gondolni. Ön nem a magáé…~ ~Vavel megdöbbent; a szó félbeszakadt
 64  5,   III|          kocsizni lefátyolozottan.~ ~Vavel most egyszerre hahotában
 65  5,   III|        nagy-e így a hasonlatosság?~ ~Vavel szótlan lett a bámulattól.
 66  5,   III|           szóra – kettejük közül. Az Vavel volt.~ ~A hölgy nevetett.~ ~–
 67  5,   III|             ön csak nem fél talán?~ ~Vavel még tétovázott.~ ~– Bárónő.
 68  5,   III|              itt a fenyőköröndben.~ ~Vavel felment a várba, felvette
 69  5,   III|              kéto pisztolyt! – szólt Vavel, szétnyitott köpenye alul
 70  5,   III|          Ezredes úr!~ ~Ne keresse ön Vavel grófnál Barthelmy Ange asszonyt; –
 71  5,   III|       Landsknechtsschild Katalin.”~ ~Vavel bámulva tekinte a hölgyre.~ ~
 72  5,   III|          mindenütt meghurcolhatja.~ ~Vavel Lajos hosszasan nézett a
 73  5,   III|             Ha ezt a nevet kitalálta Vavel Lajos, akkor nem tehetett
 74  5,   III|            karjával belekapaszkodott Vavel karjába. S az ilyen karonfogásnak
 75  5,   III|      Csodálatos érzés volt az, mikor Vavel e hölgyet maga mellett látta
 76  5,   III|            hölgy.~ ~– Minek? – monda Vavel.~ ~– Azt regélik, hogyha
 77  5,   III|               melyre támaszkodott.~ ~Vavel gróf arcán semmi indulatváltozást
 78  5,   III|     törekedtek.~ ~– Gróf úr! – szólt Vavel elé lépve – van szerencsém
 79  5,   III|     Barthelmy Léon ezredes vagyok.~ ~Vavel Lajos olyanformát dörmögött,
 80  5,   III|         viselő dragonyos ezredtől.~ ~Vavel gróf készséggel sietett
 81  5,   III|     kérdéssel: vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében szüntelen
 82  5,   III|           Ange-e: az én feleségem?~ ~Vavel Lajos erre a legcsendesebb,
 83  5,   III|              hátrahagyni.~ ~E szónál Vavel gróf indulni készült.~ ~
 84  5,   III|       ugyanazon hangon kiálta vissza Vavel gróf:~ ~– Azt a célt pedig
 85  5,   III|            kíváncsisággal bámultak a Vavel gróf oldalán álló hölgyre,
 86  5,   III|          Léon még aközben is, amidőn Vavel gróf előtt meghajtá magát,
 87  5,   III|          Katalin sikoltva veté magát Vavel keblére, két kezét esdeklően
 88  5,   III|              önrenézve ez úrhölgy?~ ~Vavel gróf egy percig sem gondolkozott
 89  5,   III|             a hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja körül összekulcsoltan
 90  5,   III|           Meg van ön ezzel elégedve, Vavel gróf? – szólt aztán sisakját
 91  5,   III|     lehetetlen volt rá neheztelni.~ ~Vavel odanyújtá neki a kezét.~ ~
 92  5,   III|             uraik lovaival együtt.~ ~Vavel grófnak itt kellett várni
 93  5,   III|        voltak azok, amik visszatéret Vavel szívében egymást űzték.
 94  5,   III|              szerethetett. – És amit Vavel tett, kötelessége is volt
 95  5,   III|            volt, mert érezve volt.~ ~Vavel gróf ismét a park hátulsó
 96  5,   III|            eltűnt a fűzfák között.~ ~Vavel Lajos sokáig ott állt a
 97  5,    IV|       úrhölgy, aki a Névtelen Várban Vavel gróffal együtt lakik, azonos
 98  5,    IV|            órában a fátyolos hölgyet Vavel gróffal kikocsizni, és hazatérni
 99  5,    IV|           zivatart mennyire felkölti Vavel gróf ellen. Hiszen ha ez
100  5,    IV|             az a fátyolos hölgy, aki Vavel gróffal lakott a Névtelen
101  5,    IV|         annál inkább nyert ügye lett Vavel grófnak. Barthelmy ezredesnek
102  5,    IV|          lefátyolozott hölgyet látni Vavel gróf mellett. Nem kocsiztak
103  5,     V|                                V. ~ ~Vavel Lajos csak az ebédnél találkozott
104  5,     V|              írni, olvasni tudó fiú. Vavel gróf azért szerette, hogy
105  5,     V|         fölpattant, s azon előrohant Vavel gróf, dühösen, mint egy
106  5,     V|            bókolt a szépo fejével.~ ~Vavel kivette zsebéből az elfogott
107  5,     V|           oldalára fordítá a levelet Vavel, ott meg a pecséten a leány
108  5,     V|              leány csendesen.~ ~Erre Vavel felugrott, s odament eléje:
109  5,     V|               hogy milyen a halál!~ ~Vavel Lajos bámulva hallgatá ez
110  5,     V|         képes. Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~ ~– „Madame!” Amiket
111  5,    VI|      fölfedezés még szigorúbbá tette Vavel Lajosra nézve a Névtelen
112  5,    VI|              gondolkozik.~ ~Most már Vavel sohasem merte elhagyni a
113  5,    VI|            nyílt ki.~ ~Meg is lepte, Vavel Lajos kilökte a széket maga
114  5,    VI|             önnek a számára hagytam. Vavel Lajos szótlanul elhagyta
115  5,    VI|       rágalmazásától visszhangzik.~ ~Vavel Lajos másnap elküldte a
116  5,    VI|              tökéletes munkájáért. – Vavel grófhoz aztán el se mert
117  6,     I|                    I.~ ~Egy délelőtt Vavel Lajost olvasmányai közül
118  6,     I|           akit eltaposott! – dörmögé Vavel Lajos. – Hát az, aki népeket
119  6,     I|             volt az a nő, amilyennek Vavel gróf állítá. Fájós lábai
120  6,     I|             pástétomról volna szó.~ ~Vavel nem kérdezett többet, hanem
121  6,     I|         húzódva.~ ~– Henry! – kiálta Vavel, odasietve hozzá. – Te rosszul
122  6,     I|           szabad! kiálta indulatosan Vavel. – Hát nem tudod, hogy neked
123  6,     I|              hogy meg kell halnom.~ ~Vavel Lajos úgy járt, mint sok
124  6,     I|        kiálta a haldoklóra haragosan Vavel. – Mit rémíted itt magadat
125  6,     I|           nincsenek bűneid! – kiálta Vavel türelmetlenül. – Esküszöm
126  6,     I|       kárhozni. El kell kárhoznom.~ ~Vavel most már kijött türelméből.~ ~–
127  6,     I|            Mi atyánk az égben!~ ~Még Vavel Lajos sem tagadhatta meg
128  6,    II|        Névtelen Vár lakóira nézve.~ ~Vavel Lajos egyetlen utolsó barátját
129  6,    II|          volt és nagyon hallgatag.~ ~Vavel Lajos alakja a haldokló
130  6,    II|      terjedve egész Európa-szerte, s Vavel Lajosnak volt azokkal összeköttetése,
131  6,    II|             ember bízhatta a titkát. Vavel Lajos hollandi bankárja
132  6,    II|     tyúktenyésztő volt. Ugyanaz volt Vavel Lajos is. ldőközönkint a
133  6,    II|      ldőközönkint a bankár küldözött Vavel grófnak gondosan, katulyába,
134  6,    II|             5–10 frankba. De azokban Vavel Lajosnál sohase lett csirke;
135  6,    II|            népet, mely között lakott Vavel Lajos, e két levelezőjének
136  6,    II|        érzete kirítt minden sorából. Vavel azt képzelte, hogy az egész
137  6,    II|           elmérgesítse gyűlöletté.~ ~Vavel Lajos arra a következtetésre
138  6,    II|          otthon hagyták.~ ~Ezt tudta Vavel jól. Pedig az ő eszméinek
139  6,    II|           akik elvérzenek: franciák, Vavel rokonai. Az ő vére fecskendi
140  6,    II|                 Mikor ezeket olvasta Vavel, mint a kalitkába zárt tigris,
141  6,    II|            még fájóbb volt a vérnél. Vavel Lajosnak megküldé a könyvárusa
142  6,    II|            egyedül, sötét falai közt Vavel, aki várja a „biafora!”
143  7,     I|        márkát.~ ~Ezek közé tartozott Vavel Lajos.~ ~Az alispán feladata
144  7,     I|            csak az elébb mondani?”~ ~Vavel ezúttal mosolygásra kényszeríté
145  7,     I|            ösztön csillapíttassék.~ ~Vavel Lajos e szókra nem fojthatta
146  7,     I|            okot nem tudok találni.~ ~Vavel gróf kezdte észrevenni,
147  7,     I|            attul a másik donnátul!~ ~Vavel Lajos nem haragudott meg;
148  7,     I|              magamat tartani – mondá Vavel, komoly ábrázattal.~ ~Vendégének
149  7,     I|           legközelebbi alkalommal.~ ~Vavel Lajos aztán ruhát váltott;
150  7,    II|         Mehetünk odább! „Jól van!”~ ~Vavel Lajos oly elevenen látta
151  7,    II|          saját nemzetéből királyt.~ ~Vavel Lajos egész frissiben kapta
152  7,    II|              leányra. Halkan suttogá Vavel Lajosnak:~ ~– Bámulatos
153  7,    II|        rebegé. – Én nem értem önt.~ ~Vavel gróf erre szótlanul átlépett
154  7,    II|     virágokat ápol Lajos titokban?~ ~Vavel Lajos bevezette kézen fogva
155  7,    II|                 Azt szívesen – szólt Vavel gróf, s indult a dolgozóasztalához.~ ~
156  7,    II|              nem engedi meg Isten!~ ~Vavel Lajos elbámult a leánynak
157  7,    II|              Az alispán odadörmögött Vavel fülébe.~ ~– Bizony Isten!
158  7,    II|      Kibeszéli kezünkből a kardot.~ ~Vavel mosolyogva nyugtatá meg:~ ~–
159  7,    II|           magasztos alak előtt, mint Vavel gróf rejtélyes védence,
160  7,    II|          kézcsók alatt félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá neki:~ ~–
161  7,    II|            kedves, szép világ!”~ ~És Vavel Lajosnak, aki ott állt a
162  7,   III|         vagyok híva a Névtelen Várba Vavel grófhoz; aki ma eljegyzést
163  7,   III|              násznagyra.~ ~– Igenis. Vavel Lajos gróf által küldve
164  7,   III|     vetélytársa, szép Katalin húgom! Vavel grófnak se nem felesége,
165  7,    IV|                               IV. ~ ~Vavel most kezdett csak higgadtan
166  7,    IV|       Katalin rózsaszín ambrélája.~ ~Vavel izgatottan sietett eléje.~ ~–
167  7,    IV|           eddig is így lett volna!~ ~Vavel Lajos gyönyörtől eltelve
168  7,     V|              királynénkért. Vivát!~ ~Vavel Lajos összecsörrenté poharát:
169  7,     V|             én királynémra! – kiálta Vavel, felhevült fejjel, magasra
170  7,    VI|              itt nem maradhat, midőn Vavel grófhoz, a Fertő-vidéki
171  7,   VII|            az.~ ~– Tudja ön, hogy én Vavel grófnak felesége leszek?~ ~–
172  7,  VIII|          eszembe. Az most nálam van. Vavel a mérnöknek ajándékozta
173  8,     I|             meg, spektábilis – kezdé Vavel Lajos –, hogyan lehetett
174  8,     I|              fel, türelmét veszítve, Vavel Lajos. – Bonaparte ellen
175  8,     I|            De hisz ez olyan – kiálta Vavel, öklével az asztalra ütve, –
176  8,     I|            mint ember, ló és kard!~ ~Vavel Lajos nem tűrhette tovább
177  8,     I|            vágta magát a karszékében Vavel, kétségbeesett lemondással.~ ~–
178  8,     I|              Átszökött! – kiálta fel Vavel Lajos, felugorva helyéből,
179  8,    II|            fog majd azon hasítani!~ ~Vavel Lajos, amint kastélya kapuit
180  8,    II|             hazájáért, királyáért.~ ~Vavel Lajos szabadcsapatának valamennyi
181  8,    II|            ezekből állt „Fertőszegi” Vavel gróf bandériuma, melynek
182  8,    II|          másik voloncsapatja is volt Vavel Lajosnak, Sátán Laci embereiből,
183  8,   III|      jobbágyfiúk voltak – jegyzé meg Vavel gróf –, akik tíz krajcár
184  8,   III|      hangzott: „Ki vagy? megállj!”~ ~Vavel kisietett a sátorból, s
185  8,   III|             Odahozták nagy diadallal Vavel elé, hogy kémet fogtak.~ ~
186  8,   III|            elé, hogy kémet fogtak.~ ~Vavel ráismert, s azt mondá: „
187  8,   III|                   Jer utánam – monda Vavel a rejtélyes cimborának,
188  8,   III|           tudósítani.~ ~– Add ide.~ ~Vavel átvette az elfogott levelet.~ ~–
189  8,   III|           akkor elég pihenés maga.~ ~Vavel kiment a sátorból, hogy
190  8,   III|          dandárvezéreinek, azt tudta Vavel.~ ~A felnyitott levél terjedelmes
191  8,   III|      Legelőször is az aláírást nézte Vavel.~ ~„De Fervlans márki.”~ ~
192  8,   III|                     Ah, hogy forrott Vavel ereiben minden csepp vér!
193  8,   III|               s fényesebbnek találta Vavel Lajos szemeit mindannál,
194  8,   III|        jutott volna a kezem közé.”~ ~Vavel Lajosnak a szívdobogása
195  8,   III|            elveszem tőle erővel.”.~ ~Vavel Lajos azt sem vette már
196  8,   III|     uralkodónői eszménykép lehet.”~ ~Vavel Lajos felugrott dühösen,
197  8,   III|            De Fervlans márki.”~ ~ ~ ~Vavel Lajos egy pillanatig sem
198  8,   III|           elhagyva a kunyhót, s mire Vavel kiment utána, hogy utasítsa,
199  8,   III|           szentelte esküjében?~ ~ ~ ~Vavel nem ment vissza az adomázó
200  8,   III|              nem hallik idáig.~ ~ ~ ~Vavel Lajos még az éjjel tudósítá
201  9,     I|          hátha nem volna is az?~ ~Ha Vavel Lajos csak egy közönséges,
202  9,     I|         dolga azt kitalálni. – Önnek Vavel Lajos szerelmét adta, többet
203  9,     I|           igyekezzék vele föltalálni Vavel Lajost, akárhol a táborban.~ ~–
204  9,   III|     számítani fél éjszakán át.~ ~ ~ ~Vavel Lajosnak nem az volt az
205  9,   III|              betoppant Mátyás mester Vavel sátorába.~ ~Az ezermesternek
206  9,   III|            hogy csak hadd segítsenek Vavel hívei a császárságot megbuktatni,
207  9,   III|      helyreállítják a köztársaságot; Vavel hívei meg arra gondoltak,
208  9,   III|              állt a zárt hintó, mely Vavel Máriáját elvigye – jó helyre.~ ~
209  9,   III|           nemesnek a nyaka.~ ~Emiatt Vavel Lajosnak egész éjjel résen
210  9,   III|        rúdjával lefelé állt az égen. Vavel Lajos az őrtűzhöz visszatérve,
211  9,   III|         csillag futott alá az égről. Vavel Lajos olvasta egymás után
212  9,   III|        világánál már messziről látta Vavel Lajos kivirulni a majoroslyány
213  9,   III|            fenekéről; s aztán futott Vavel felé.~ ~Ah, ezek a földet
214  9,   III|                 hördült fel rémülten Vavel, s fegyvere csőszáját a
215  9,   III|                 Ezt megérdemeltem.~ ~Vavel Lajos végigtörülte arcát
216  9,   III|             a hat ingecske – dörmögé Vavel –, és az okiratok, – a bizonyítványok, –
217  9,   III|               Így szeretem! – kiálta Vavel, s önkénytelenül kezét nyújtá
218  9,   III|      megszorító a hölgy kezét.~ ~ ~ ~Vavel Lajos ébredőt trombitáltatott,
219 10,    II|            vele?~ ~– Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába szegődött
220 10,   III|            kétségtelenül utolérik.~ ~Vavel Lajos szintén csak éjfél
221 10,    IV|              leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~ ~Ne féljenek!
222 10,     V|          mesével határosak voltak.~ ~Vavel Lajos csapatját már Eszerházán
223 10,     V|    révcsárdánál rostokolni készül.~ ~Vavel lovasai sem pihenhették
224 10,     V|             egy Istenről az égben.~ ~Vavel értette őt egészen. A nő,
225 10,     V|              olyan nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak meg kellett azt
226 10,     V|            berkekhez közelített, ott Vavel csapatjának egy részét csatárláncra
227 10,     V|             Ezt a helyet foglalta el Vavel tartalékjával, lovasait
228 10,     V|            és csúffá teszi.~ ~– Ezek Vavel volónjai – monda De Fervlans,
229 10,     V|     szódafőző. Jól ismerem a helyet. Vavel úr főcsapatjának ott kell
230 10,     V|           adjon rá.~ ~Ennek is tudta Vavel az ellenfogását. Egyszerre
231 10,     V|     puskagolyóba beleüsse a fejét.~ ~Vavel sértetlenül közelített ellenfeléhez,
232 10,     V|         blanc! (bádogmárki) – kiálta Vavel gróf. – Leányt vártál, legényt
233 10,     V|             foglalja el a figyelmét. Vavel grófot egyik hadnagya fogadta:
234 10,     V|       szicíliai.~ ~Az összecsapásnál Vavel úgy kicsapta a kardot ellenfele
235 10,     V|           két tűz közé kerítsék.~ ~– Vavel! vigyázz! – kiálta teljes
236 10,     V|        engemet el fogsz feledni.~ ~S Vavel egyre közeledett a kelepce
237 10,     V|           most már gyalog igyekezett Vavel közelébe jutni. Futni is
238 10,     V|           azzal egy sortüzet küldtek Vavel fekete volónjainak a hátába.~ ~
239 10,     V|           semmi trombita jelszóra.~ ~Vavel is hallotta a háta mögött
240 10,     V|           hogy a kométást elfogja.~ ~Vavel Lajos, látva a veszedelmet,
241 10,     V|            csodálatát is felkölti, s Vavel lovag ezúttal remekelt.
242 10,     V|         legdühösebb démonai, mialatt Vavel volónjai kisegítik a kométást
243 10,     V|           Sátán-csapat leverésére.~ ~Vavel Lajos pedig a nyomába.~ ~
244 10,     V|        elfogják: ez a levél jogot ád Vavel Lajosnak, hogy őt arra az
245 10,     V|          Fervlans remek lövő volt.~ ~Vavel Lajos látta ellenfele előkészületét.
246 10,     V|              tömte.~ ~– Jó éjszakát, Vavel lovag! – kiálta De Fervlans. –
247 10,     V|        marquis de fer blanc! – monda Vavel Lajos, s minden célozgatás
248 10,    VI| visszavonulási útjokat megtalálni.~ ~Vavel Lajos volónjai egész a hídig
249 10,    VI|           átokmondás fog őközötte és Vavel között állni, mert ő volt
250 10,    VI|            közelből, a háta mögül. – Vavel Lajos.~ ~Nézte, hallgatta,
251 10,    VI|        milyen asszony vagy te!~ ~ ~ ~Vavel fekete volónjai becsülettel
252 10,    VI|         közül is több ott veszett, s Vavel Lajos a csata utáni éjszakát
253 10,    VI|           sem volt előtte több, mint Vavel Lajos. De még annak a menyasszonya
254 11,     I|         hosszú, hosszú történetet.~ ~Vavel gróf, amint portyázó csapatjával
255 11,     I|            táborozás gyors eseményei Vavel Lajost mindennap új meg
256 11,     I|             egészen nyugodt lehetett Vavel Lajos. Mindennap felkereste
257 11,   VII|         lovasezred két osztagával és Vavel gróf halálfejes volónjaival.
258 11,   VII|       Zirchich mérnökkari főtiszt és Vavel Lajos gróf.~ ~Ez a sok mágnás
259 11,   VII|           őrnagy a bácskaiakkal, meg Vavel volónjai úgy szétverték,
260 11,   VII|     verekedtek a lovasokkal, azalatt Vavel leszállítá volónjai egy
261 11,   VII|              azután a Meskó dandára, Vavel csapatjával együtt, ismét
262 12,     I|           hogy a komáromi örömnapból Vavel Lajosnak semmi rész nem
263 12,     I|                  Hol? Mikor? – kérdé Vavel elbámulva.~ ~– Hát most
264 12,     I|         hátra volt még a rosszabb.~ ~Vavel nem tűrheté már, sürgetve
265 12,     I|              hercegasszony? – kiálta Vavel indulatosan.~ ~Mátyás mester
266 12,     I|      tábornok.~ ~– Guillaume! –szólt Vavel megrettenve.~ ~– Guillaume
267 12,     I|        potentátot őriznének ottan.~ ~Vavel néma dühvel járkált fel
268 12,     I|        hagytam őt el? – vádolá magát Vavel. – Miért nem tettem azt,
269 12,     I|          hogy vannak, mint vannak.~ ~Vavel nem hallott már semmit.~ ~–
270 12,     I|              mellé. Úgy is tettem.~ ~Vavel letörlé könnyeit. Restellte,
271 12,     I|         szoktam. Más is megteheti.~ ~Vavel Lajos odatartá a fülét,
272 12,     I|              közlemény volt az.~ ~De Vavel Lajost egyszerre egész emberré
273 12,     I|              a pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról, mintha lopott
274 12,    II|           mikor odébb mentek.~ ~Ezek Vavel volónjai voltak. A sűrű
275 12,    II|             németül Rundenturmnak.~ ~Vavel csapatja ezt a kerek sáncot
276 12,    II|    meglátszik e templom tornyából.~ ~Vavel maga felment a toronyba,
277 12,    II|                Ekkor egész közel ért Vavel csapatja.~ ~Egy jelszóra
278 12,    II|       egyenlőtlen harcot fogadtak el Vavel könnyű lovasai ellen, kik
279 12,    II|          viadalt elfogadni készen, s Vavel Lajosnak egész fölényét
280 12,    II|          Dieu! Ne tuez pas Arthur!~ ~Vavel Lajos udvariasan üdvözlé
281 12,    II|              a volón csapat által.~ ~Vavel maga is leszállt a lóról,
282 12,    II|             Az izenet így szól: „Én, Vavel de Versay Lajos gróf, a
283 12,    II|          tovarobogott az országúton. Vavel Lajos pedig az utazóhintót
284 12,    II|           kifakadásokkal halmozta el Vavel grófot.~ ~– Ez népjogsértés!
285 12,    II|           kellemes lehet – hagyta rá Vavel. – Csodálom, hogy ezt a
286 12,    II|             a kezeit a párizsi nő.~ ~Vavel nem állhatta meg, hogy ne
287 12,    II|          künn állt a kapujában, ahol Vavel megállíttatá a hintót, s
288 12,    II|    lepihenjen, akkor aztán így szólt Vavel a tábornoknénak:~ ~– Akarja
289 12,    II|           tudta, hogy ővele tréfál-e Vavel gróf, vagy a lelkésszel.
290 12,    II|            tabló, asszonyom? – mondá Vavel gróf. – Beillenék a Notre
291 12,   III|            egy kilencvenes matt volt Vavel gróf kezében, mert ha ugyanaz
292 12,   III|           lehetett csapni a kártyát. Vavel volt nyereségben, nem volt
293 12,   III|       hölgyeket szabadon bocsátja.~ ~Vavel odasietett megszorítani
294 12,   III|                Az oltalomlevél szólt Vavel de Versay, expatriált francia
295 12,   III|             védelem biztosíttatik.~ ~Vavel Lajos nagyon sokáig tanulmányozta
296 12,   III|            kapitány.~ ~– Nem – szólt Vavel, kezét nyújtva neki. – Egy
297 12,   III|             lesz.~ ~– Értem! – szólt Vavel elmosolyodva.~ ~– No ha
298 12,   III|             nyomatott proklamáció.~ ~Vavel összevonta homlokát, s kedvetlenül
299 12,   III|      vonallal mindjárt fel is jegyzé Vavel térképére is.) Ön természetesen
300 12,   III|      elevenebb volt, mint azelőtt.~ ~Vavel nagy pátosszal fogott hozzá,
301 12,   III|              hogy Clarisse és Margot Vavel gróf kezébe kerültek, odadobta
302 12,   III|         érdeme nincs. Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli ötlet volt
303 13,     I|          úton vonultak Börcs felé.~ ~Vavel fekete lovagjai azt hitték,
304 13,     I|       Hüvelybe a kardot! – vezényelt Vavel gróf. – Négy hétig nem verekszünk.
305 13,     I|           másik végén kivonult. Csak Vavel maradt egyedül hátra Mátyás
306 13,     I|                  Nagyon édes – monda Vavel, megcsókolva a delnő kezét. –
307 13,     I|           házat is el nem hagyták.~ ~Vavel gróf azonban nem várt a
308 13,     I|             s trombitaszóval felelt. Vavel Lajos előmutatta az oltalomlevelet,
309 13,     I|           Alkonyat után érkezett meg Vavel Győr alá.~ ~A nyolc órát
310 13,     I|          Azokon most holnap reggelig Vavel grófot be nem bocsátják.
311 13,     I|             városba.~ ~Hiszen látott Vavel már bombáktól összezúzott
312 13,     I|             polyvát rakták zsákra!~ ~Vavel grófnak és trombitásának
313 13,     I|              egész inszurgens sereg. Vavel, amint keresztül bírt hatolni
314 13,     I|         hajdúja strázsál ott most.~ ~Vavel sarkantyúba kapta paripáját,
315 13,     I|             egy kefe volt a kezében. Vavel láttára csizmát, kefét kiejtett
316 13,     I|              három megrettent, amint Vavel közéjük lépett. Az alispán
317 13,     I|      alkalmával keresztülment, mikor Vavel olyan vadul rápillantott;
318 13,     I|             suttogá lenyomott hangon Vavel.~ ~Erre az alispán némán
319 13,     I|      megérdemeltem; – megköszönöm.~ ~Vavel Lajos karjai közé fogta
320 13,     I|             karszékét az ablakhoz, s Vavel kinyitá az ablakszárnyat,
321 13,     I|             és itt marad köztetek.~ ~Vavel Lajos keze oly erővel szorítá
322 13,    II|           tóba.~ ~ ~ ~Ha azt kívánta Vavel, hogy adjon Isten nekünk
323 13,    II|           ezerötszáz forintért, amit Vavel gróf, mint a megholt leány