Rész, Fejezet

  1  1,     I|              olyan sűrűen esett, hogy aki ezt a csendes utcát látta,
  2  1,     I|         kisleány alakját tünteti elő, aki reszketve húzza meg magát
  3  1,     I|              és becsületes honpolgár, aki a St. Martin negyedben lakik,
  4  1,     I|          divat volt.~ ~A másik férfi, aki az első nyomában lépeget,
  5  1,     I|       kérdezem ki. Az a Diána valaki, aki önt öltözteti, nemde?~ ~–
  6  1,     I|              kis ártatlan gyermektől, aki még az anyja nevét sem tudja.~ ~–
  7  1,     I|               csendesen követte, mint aki fél, hogy gyöngéd terhével
  8  1,     I|               croque mitaine” * -nak, aki kisgyermekeket eszik?~ ~–
  9  1,     I|       kedvetlen felsóhajtással. – Az, aki annyi hiú reményt költött
 10  1,     I|          kisebbik baj. De majd ha az, aki most csak tizenkét éves,
 11  1,    II|              karomon egy gyermek van, aki amellett még szerencsétlen
 12  1,    II|               onnan azt a bérkocsist, aki éjszaka ott szokott állomásozni.
 13  1,    II|    tenyeres-talpas hölgy kíséretében, aki az egyik kezében gyertyát
 14  1,    II|             jól alusznak.~ ~Hanem az, aki ébren volt, s a lovakat
 15  1,   III|         kedves leányáról maradt önre, aki meghalt.~ ~– Úgy van – szólt
 16  1,   III|              Az az én kis húgom volt, aki meghalt. Ide üljön mellém,
 17  1,   III|            született a világra többé, aki egy egész palotát be tudjon
 18  1,   III|              volt; régibb talán, mint aki e palotát építtetéo ; talán
 19  1,   III|             És az egész társaság közt aki a központot képezi, maga
 20  1,   III|             kavarog, nincs zeneköltő, aki szimfóniába szedje. – Adieu,
 21  1,   III|            egy vén, mogorva porkoláb, aki valami levesfélét és kenyeret
 22  1,   III|          dolgoztak ki. Tanúnk van rá, aki e tervet kihallgatta, aki
 23  1,   III|             aki e tervet kihallgatta, aki e levélke széttépett rongyait
 24  1,   III|            asztalra. – Az a kisleány, aki dideregve kucorgott a hófúvat
 25  1,   III|            között kapunk szegletében; aki azt beszélte, hogy őt a
 26  1,   III|         cseléd kirabolta s itthagyta; aki nem tudta az anyja nevét,
 27  1,   III|               nevét, meg a szállását, aki azt állította, hogy most
 28  1,   III|         tanulja az alfabetet ismerni; aki engem hálatelten ölelt,
 29  1,   III|              legügyesebb detektívünk, aki nem egy gonosz összeesküvőt
 30  1,   III|              az isteni megjelenéssel, aki visszahozott gyermeke látására
 31  1,   III|           maga Cythere helytartónője; aki maga tanította be kisgyermekének
 32  1,   III|             barátjára van szükségünk, aki láthatatlan kötelékekkel
 33  1,    IV|              tudjon keríteni valakit, aki az országon keresztül akar
 34  1,    IV|           ment egy fiatal rouéhoz * , aki önnek négy esztendő alatt
 35  1,    IV|              akar ön? – Hát a katona, aki embert öl – a hazája érdekében –
 36  2,     I|               egy harmadik úr mondta, aki a diagonalis padon ült,
 37  2,     I|            ezt a birtokot anyjárúlo , aki Markóczy leány volt, s Mária
 38  2,     I|             baronesse. – Ön az az úr, aki mindenre tud adomát mondani?
 39  2,    II|              mint az egyszeri cigány, aki azt mondta, hogy elveszi
 40  2,    II|             mint az egyszeri paraszt, aki azt mondta, hogy „bárcsak
 41  2,    II|             majd találnék én valakit, aki azt elolvassa”. Ennek is
 42  2,    II|               kell lenni valakijének, aki azt, amit ő írt, el tudja
 43  2,    II|           cselédjüknek is kell lenni, aki a lovakat hajtja. A cselédektől
 44  2,    II|     Cselédjeik vannak. Egy komornyik, aki egyúttal a lovakkal is bánik.
 45  2,    II|               szakácsné a kastélyban, aki nem megy sehova; azt mondják,
 46  2,    II|          járni. Azután van két ember, aki bejár hozzájuk, a Schmidt
 47  2,    II|           dicsekedett a komornyiknak, aki az ajtón kiereszté, hogy
 48  2,    II|            nagy rablóbanda kapitánya, aki az üldözés elől vonult vissza
 49  2,    II|               dáma pedig a szeretője, aki már egyszer Németországban
 50  2,    II|              Van egy öreg erdőkerülő, aki mindennap látja őket kikocsizni.
 51  2,    II|            annyi ismerettel, mint én, aki évek óta folytonos összeköttetésben
 52  2,    II|              nemes érzésű emberbarát, aki érdeklődik az egész világon
 53  2,    II|               segíthessen; philosoph, aki boldognak érzi magát, ha
 54  2,    II|               szerencsétlen asszonyt, aki házastársi viszonyban él
 55  2,    II|               olyan, mint egy angyal, aki az égből letekint.~ ~– Hajadon
 56  2,   III|               már említett komornyik, aki egyúttal kocsis és mindenes:
 57  2,   III|           közelít.~ ~Küldötte helyett aki benyitotta az ajtót, az
 58  2,   III|               ő eddig úgy tudta, hogy aki magyarul akar megtanulni,
 59  2,   III|        megjárta az egyszeri földesúr, aki dicsekedett a forspontosának,
 60  2,   III|   tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent tud. Ekkor egy tanítványától
 61  2,   III|             valakit. Azt mondja, hogy aki a grófné felől tudakozódik,
 62  2,   III|               a vízzel?~ ~– Úgy, hogy aki honosítva van ez országban,
 63  2,   III|              meg egy megye főnökével (aki kormányzó ugyan, de nem
 64  3,     I|         szeszélyes, mint akinek nincs aki megmondja, hogy mi illik,
 65  3,     I|              fegyver annak a kezében, aki ért a tőrvíváshoz. Így sétálnak
 66  3,     I|           ételt hoztak be. De már az, aki az ételt a konyhából felhozta,
 67  3,     I|               ugatják meg a háziurat, aki nekik cukordarabkákat osztogat.~ ~
 68  3,    II|             Egy okos, nevelt cicához, aki porcelán csészéből reggelizik?
 69  3,    II|           nélkül.~ ~– Hát ha valakit, aki beteg, nem gyógyítanának,
 70  3,    II|       bölcsességet. Úgy teszesz, mint aki a koldus előtt eltagadja,
 71  3,   III|              többet úszni.~ ~– Tudom. Aki egyszer megijed a vízben,
 72  3,   III|           evett valamit.~ ~Egy férfi, aki legkeserűbben fel van dühítve,
 73  3,    IV|         doktor a vén gazdasszonyának, aki éppen a sajtmaradékot takarította
 74  3,    IV|          fejbelövéssel fenyegeti azt, aki neki doktort hí az ágyához,
 75  3,    IV|        esernyőt tartani.~ ~Az éji őr, aki találkozott velük az utcán,
 76  3,    IV|              olyan lett az arca, mint aki egyszerre megőrült. Valami
 77  3,    IV|              amely (vagy helyesebben „aki”) maig is a Fertő tó nevezetességei
 78  3,    IV|             közé tartozik: egy ember, aki a vízben él: egy halember.
 79  3,    IV|            Egy elzüllött árvagyermek, aki a Hanság mocsárai közé tévedt,
 80  3,    IV|         rendeltek mellé preceptornak, aki megtanítsa beszélni, emberi
 81  4,     I|              féllábú koldus képezett, aki az egyik lábát Marengónál
 82  4,     I|            vágni. Az Isten áldja meg, aki ezt tette velem.~ ~A gróf
 83  4,     I|            tette, hogy az a kisfiúo , aki annak a megyeházban fogva
 84  4,     I|            elfogyásáig, s nincs bíró, aki a perükben ítéletet tudjon
 85  4,    II|            Várban egy hölgy is lakik; aki lehet, hogy asszonya a kastély
 86  4,    II|          grófra nézve.~ ~Egy asszony, aki nem kíváncsi!~ ~Eközben
 87  4,    II|               alkalmával megismert, s aki nagyon megnyerte a kegyét
 88  4,    II|               jégbehűtésnek. A tanár, aki fiatal nőtanítványára zsémbel,
 89  4,    II|               hanem egy élő tünemény, aki mellette áll: Marie.~ ~Sokszor
 90  4,    II|               Azt a vízlakó szörnyet, aki engem megrémített. Azt hittem,
 91  4,   III|             erkély vasrácsozatához, s aki legkönnyebb legény volt,
 92  4,   III|       hálótermébe betoppant: egy hős, aki egy szál görcsös bottal
 93  4,   III|           nőcselédre volna szükségem, aki a karját tartja az aléltnak,
 94  4,    IV|          magát az a bizonyos asszony, aki az őáltala egyszer felfogadott
 95  4,    IV|                hogy nem én voltam az, aki a bárónő kastélyára éjszaka
 96  4,    IV|                  Hát van-e még ember, aki az én passzusomba beleilljék,
 97  4,    IV|               jobb kezén, mint nekem? Aki a kezemet meglátja, tudhatja
 98  4,    IV|              a kastélyba jönni annak, aki igazi rabló, akkor, amikor
 99  4,    IV|             valahol a szomszédságban, aki tud ilyeneket készíteni.
100  4,    IV|                Ez pedig bolond ember, aki mindig fecseg. De azért
101  4,    IV|              Hátravan még az áldomás. Aki hozzám vendégül köszönt
102  4,    IV|              szegény zsellérasszonyt, aki leányostól együtt majd meghalt
103  4,    IV|               olyan gézengúzt jelent, aki rontja a „zsiványnak a becsületét”.~ ~
104  4,     V|             egy bolond ember van itt, aki mindenáron akar a gróffal
105  4,     V|              kell alkotva lenni, hogy aki ao zárt helyen belül van,
106  4,     V|         mesterrel. Talált egy embert, aki tökéletesen érti a maga
107  4,     V|           mester; ez idő alatt Henry, aki megosztá vele szobáját,
108  4,     V|              öntve. Igazi hős: – hős, aki a föld legerősebb démonaival:
109  5,     I|            speciálitás, mint a medve. Aki az ilyenben gyönyörködik,
110  5,     I|          Henry felvitte azt Vavelnek, aki, mint tudva van, mindig
111  5,     I|           különc, magának való ember, aki nem szereti az ismertségkötést,
112  5,   III|             hosszú fasort végig, mint aki vesszőt fut. Nyugtalanul
113  5,   III|           súgá fülébe:~ ~– Nem ön az, aki elszöktette Barthelmy Léon
114  5,   III|              bárónő, ha én volnék az, aki Barthelmy Léon nejét ezelőtt
115  5,   III|               azt az egyetlen embert, aki miatt az egész világról
116  5,   III|             az a lefátyolozott hölgy, aki ön mellett ül, nem Barthelmy
117  5,   III|          levegőben markolászott, mint aki fojtogatni készül. Aztán
118  5,   III|               lesz senkije a világon; aki nem fogja tudni, hogy hová
119  5,   III|             az az egyetlen nőszemély, aki a háznál rendelkezésemre
120  5,   III|           beszélhetett elég emberrel, aki látott bennünket együtt
121  5,   III|              becsületszavát, hogy az, aki ön mellett ül, nem Barthelmy
122  5,   III|            szép asszonynak a házában, aki az ő irányában csupa etikett
123  5,   III|              látott volna ön még nőt, aki nem vette áldozatnak azt,
124  5,   III|               azt, hogy elpirult?~ ~– Aki szerelmeért pirult, nem
125  5,   III|         akiről nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága. Azért akarom
126  5,   III|               felkeresni azt az urat, aki mindenáron egy lefátyolozott
127  5,   III|      találkozott velük az erdőkerülő, aki azt állította, hogy a Névtelen
128  5,   III|          kérdéssel: vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében szüntelen
129  5,    IV|            azt titokban tartani?~ ~És aki legjobban tudta azt tódítani,
130  5,    IV|      tisztelője volt még a bárónőnek, aki megkísérté az ellene költött
131  5,    IV|    lehetetlenség, hogy az az úrhölgy, aki a Névtelen Várban Vavel
132  5,    IV|   rosszakaratú pártfogó is: a doktor, aki saját tanúskodásával sietett
133  5,    IV|                s az a fátyolos hölgy, aki Vavel gróffal lakott a Névtelen
134  5,     V|              hogy többet tudjon, mint aki a szemeivel látott?~ ~Ezentúl
135  5,     V|          házhoz, akit én szeressek, s aki engemet szeressen: asszonyt,
136  5,     V|          engemet szeressen: asszonyt, aki nekem parancsoljon, s akinek
137  5,     V|          búsít, ha felvidít valami, s aki megdorgáljon, ha ostobaságot
138  5,     V|             Mindennap látom ez arcot, aki eltemette magát az én elátkozott
139  5,     V|         egyetlenegy embernek a fején, aki tudja, hogy vagyok a világon.~ ~–
140  5,     V|             odaadták Botta Zsófiának, aki helyettem elvállalta az
141  5,     V|       titkomat megtudják.~ ~– Egy nő, aki szeret, el nem árulja azt.~ ~–
142  5,     V|             De ki szeretne engem?~ ~– Aki önt ismeri.~ ~– Honnan ismerne
143  5,     V|          trombitaszava megharsan.~ ~– Aki angyaltársának szabadítására
144  5,    VI|               mely olyan ember előtt, aki annak az okát ismerte, bátran
145  5,    VI|           Mester Mátyásnak gúnyolnak, aki asztalos, lakatos, bognár,
146  6,     I|        dörmögé Vavel Lajos. – Hát az, aki népeket tapos el! És nem
147  6,     I|       csendesen.~ ~…. – Nem lesz már, aki engem reggelenkint felköltsön
148  6,     I|                A tudós, a nagy bölcs, aki annyi könyvet kitanult,
149  6,     I|      képzelődéseiddel? Hát a katonát, aki a csatában elesik, ki gyóntatja
150  6,     I|         csendes, szolgálattevő ember, aki abban fárad, hogy apró uraknak
151  6,     I|           vagyok a bibliai egyszarvú, aki azon törekszik, hogy a hatalmasok
152  6,     I|                ha tudnád azt, hogy ő, aki forgatja a napok és világok
153  6,     I|           soha össze ne ütközzenek, s aki megtanítja a férget ősszel,
154  6,     I|              tavasszal feltámadjon, s aki intézi az embernek a sorsát,
155  6,     I|          intézi az embernek a sorsát, aki a napok és férgek között
156  6,     I|            parányi kis lelkecskémmel, aki, ha belőlem kiszáll, ott
157  6,     I|             rettegek. Gyermek vagyok, aki a sötétben eltévedt, s rémek
158  6,     I|            fel van az jegyezve annál, aki minden szívbe belát, s nem
159  6,     I|               azt mondtad: „gazember, aki áruló!” – Nem fogsz árulóvá
160  6,    II|       védencét, a Sánta Laci kisfiát, aki már jártas volt a kastélyban.
161  6,    II|    legalkalmasabb cseléd lehetett az, aki az egész helységben senki
162  6,    II|           nincsenek játszópajtásai, s aki eddig is hálára van őiránta
163  6,    II|               nőalakra volt halmozva: aki tűr, lemond, megbocsát,
164  6,    II|            lemond, megbocsát, szeret: aki nemzetét, mely őt eltaszítá,
165  6,    II|           siralomházában is imádja; s aki megsiratja a megölt madarat,
166  6,    II|            lépte nyomát, a titánalak, aki lábzsámolyul használta az
167  6,    II|      Mercatoris, a másik az ügyvédje, aki Pesten lakott. Mind a kettővel
168  6,    II|               odacsődült a legénység; aki hallgatott a szép, biztató
169  6,    II|       bakancsosnak tettek,~ ~ ~ ~Hej, aki lelke van, már mindjárt
170  6,    II|            francia tábornok (Lannes), aki a győztes óriásnak az ütközet
171  6,    II|               sötét falai közt Vavel, aki várja a „biafora!” kiáltást,
172  7,     I|             mint az egyszeri légátus, aki az első kínálás után hasztalan
173  7,     I|              lehet a gróf úr donnája. Aki felől ugyan őrizkedni fogok
174  7,     I|            mint az egyszeri kritikus, aki a koncert végén megkérdez
175  7,     I|              Ugyan ki az az énekesnő, aki olyan borzasztó hamisan
176  7,     I|               hanem az a másik hölgy, aki zongorán kíséri, az játszik
177  7,     I| kifogyhatatlan volt, mint az alispán, aki kénytelen volt megvallani,
178  7,    II|             Nem ez-e hát amaz angyal, aki az apokalipszis Leviatanját
179  7,    II|              legyen egy nő a világon, aki arra vár, hogy egy csonthalmot
180  7,    II|               nézd ezt a szentet itt, aki az üldözőiért imádkozik;
181  7,    II|             leszek akkor én? Ki lesz, aki engem még szeressen?~ ~Az
182  7,    II|                Nőt, akit szeressek, s aki engem szeressen. – Ha elmegyek:
183  7,    II|               asszonyt, akit szeress, aki szeressen.~ ~Ah, e szavak
184  7,    II|       jókedvvel eléje lépett:~ ~– Ah, aki leányt kérni megy, annak
185  7,    II|          világ!”~ ~És Vavel Lajosnak, aki ott állt a háta mögött,
186  7,   III|         Névtelen Várba Vavel grófhoz; aki ma eljegyzést tart, s pár
187  7,   III|             szeresse őt, azt állítom. Aki megérti ezt az embert, annak
188  7,   III|              arcát a világ elől, mert aki az anyja képét látta, egyszerre
189  7,     V|         voltál a lefátyolozott hölgy, aki egy napon elfoglaltad a
190  7,     V|           dicsőségesen, s vesszen el, aki ellensége, mind! (Hogy szikráztak
191  7,    VI|              mindjárt jön ide valaki, aki bennünket nem enged elveszni.~ ~
192  7,   VII|           magának lesz leánycselédje, aki szolgálja: ott csendben,
193  7,   VII|           ettől az oltári szépségtől, aki még nem tud, csak igazat
194  7,   VII|               még ott van a „valaki”, aki lót-fut, fecseg, ölel, csókol,
195  7,  VIII|          holnap reggel senki se lesz, aki megterítse számukra a reggelizőasztalt,
196  8,     I|         szemeivel házigazdájára, mint aki gyönyörködik abban, hogy
197  8,     I|              az óraműnek egy gazdája, aki amint észrevette a mutatórul
198  8,     I|               a mi koronás királyunk, aki megtudva a bajokat, rögtön
199  8,     I|              fogunk, s akkor majd az, aki nem rabolta el Barthelmy
200  8,    II|               támadt egy buzgó poéta, aki megverte a lantot, de mire
201  8,    II|           volt minden idegenre nézve, aki nem közte nevekedett, hogy
202  8,    II|            bosszút, hanem a pallos, s aki őt megüti, felsőbb hatalmaskodás
203  8,    II|            meg?”~ ~Nem bizony!~ ~Van, aki még jobban siet, mint a
204  8,    II|    határainkat kelet felől fenyegeti. Aki jó barát volt, mind ellenséggé
205  8,    II|           Most már „talpra magyar!”~ ~Aki tegnap meg nem tartotta
206  8,    II|              óta. Te vagy a harmadik, aki megtudtad e titkot. Kérlek,
207  8,    II|             Lajos karjai közé fusson: aki majd megette ezért a meglepetésért.~ ~
208  8,    II|               ő utasítását várjuk be, aki az inszurrekció főhadiszállásán
209  8,   III|              amit az egyszeri vadász, aki utánaszaladt a nyúlnak,
210  8,   III|       Dobosnak nem dukál vitézi rend, aki csak a két fabottal harcol. „
211  8,   III|    megmenekülni. Hát Grancsai káplár, aki tizedmagával elfoglal Montebellónál
212  8,   III|               hogy mind sebet kapott, aki meg nem halt közülők; de
213  8,   III|              alakot tartóztatott fel, aki nem tudta a tábori jelszót,
214  8,   III|              senki sem tudja. Valaki, aki uralkodói koronát hoz magával.
215  8,   III|              gyűlölete összpontosult, aki miatt kerülte a templomot,
216  8,   III|              s így szólsz hozzá: „Az, aki ezt a gyűrűt viseli, azt
217  9,     I|           könnyen angyalára találhat, aki fölfelé röpíti.~ ~Egész
218  9,     I|            Lehet-e őt elárulni annak, aki szereti?~ ~A hölgy kegyetlenül
219  9,     I|             nézve ne legyen az többé, aki már volt.~ ~Az ellen pedig
220  9,     I|               eláruljon egy barátnét, aki az ártatlanság őszinte mosolyával
221  9,     I|             védelmére, egy gyermeket, aki őt anyjának nevezi, aki
222  9,     I|               aki őt anyjának nevezi, aki őt meghívta, hogy fogadja
223  9,     I|            nem szabad boldoggá tenni; aki éppen abban királyleány,
224  9,     I|               lelkéhez tapadó lelket, aki éjszaka odalopózik az ő
225  9,     I|            valamit, úgy altassa el; – aki kezét az ő kezébe téve,
226  9,     I|              mentség annak a számára, aki őt ellenségei kezébe szolgáltatja;
227  9,     I|              azt átadta Jocrisse-nek, aki még abban a percben szekérre
228  9,     I|               azt az egyetlen embert, aki ittlétének titkába be volt
229  9,     I|             senkit se vezessen hozzá, aki keresi; se ismerőst, se
230  9,     I|              medalionnal együtt, mint aki a sírból feltámadt kísértő
231  9,     I|      tajtékzott.~ ~– Legyen átkozott, aki ezt tette velem! Legyen
232  9,     I|            akarom, hogy én legyek az, aki beültettem annak kárcsiráit
233  9,     I|             gallérját arca elé húzva. Aki az influenza leheletét hordja
234  9,    II|              a földrül.~ ~– Hagyj el! Aki engem anyjának nevez, annak
235  9,    II|         ugyanaz. Ez nem a te leányod! Aki neked ezt mondta, átkozottul
236  9,    II|             Szomorún sóhajta fel:~ ~– Aki ezt mondta nekem, az nem
237  9,    II|           tarthatta vissza magát:~ ~– Aki ezt mondta nekem, az Cambray…~ ~–
238  9,    II|            fogja viselni.~ ~– Lizett! Aki pedig saját férjét is irtózott
239  9,    II|              pedig mennyire szerette! Aki minden beteget ragályosnak
240  9,    II|             beteget ragályosnak hisz, aki fél benyitni egy szoba ajtaját,
241  9,    II|            Pedig az volt ám a ragály! Aki hozzám ért, kockáztatta,
242  9,    II|               küldeni… Ha van valaki, aki útra készül oda, ahol ő
243  9,   III|         egyesegyedül a kapuvári úton. Aki találkozott vele, mondta
244  9,   III|         védelmezni: azt nem érti meg. Aki pedig megérti, az meg nem
245  9,   III|           megérti, az meg nem katona. Aki tud harcolni, az nem lelkesül;
246  9,   III|            harcolni, az nem lelkesül; aki pedig lelkesül, az nem tud
247  9,   III|        szaladni. Ha előőrsre akadtam, aki rám kiáltott: „Qui vive?”
248  9,   III|          Annak is szenvedést okoznak, aki őrzi, annak is, aki üldözi. –
249  9,   III|          okoznak, aki őrzi, annak is, aki üldözi. – Felnyitni nem
250  9,   III|          adjon ön választ. Egy ember, aki magát marquis de Fervlans-nak
251  9,   III|       lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki volt, s ha én az vagyok
252  9,   III|              s ha én az vagyok önnek, aki voltam: akkor a fizetés
253 10,    II|                be sem takarva! Nincs, aki gyógyszert adjon. Egy ital
254 10,    II|                Bizonyosan alszik.~ ~– Aki alszik, annak a melle emelkedik;
255 10,    II|            hatalmas, erős férfi volt, aki fél kezével egész Bábelét
256 10,    II|           tette az a rejtélyes lovag, aki hordatja magát egyik országból
257 10,    II|           átadott acélgyűrűt.~ ~– Az, aki ezt a gyűrűt viseli, küld
258 10,    II|                s kövesse bárhová azt, aki vezetni fogja. – Ez az ő
259 10,    II|             folytatá:~ ~– Az én uram, aki engem ide küldött, hogy
260 10,    II|              Ön ismeri azt a mestert, aki az én szobámban azt a fortélyos
261 10,    II|               a Névtelen Vártól, mint aki jól tudja, hogy ide sohasem
262 10,   III|          fekete, ostoba szörnyeteget, aki ott mászkál keresztül a
263 10,   III|              majd én leszek az az úr, aki tud tenni valamit. – Jocrisse!
264 10,    IV|       torzképe volt az inszurgensnek, aki így megriasztá őket.~ ~–
265 10,     V|                  V.~ ~Az egyik férfi, aki gólyalábakkal utazott tovább,
266 10,     V|             értette őt egészen. A nő, aki oly nagyon tud szeretni,
267 10,     V|             sebesült érkezett vissza, aki keservesen mutogatta neki
268 10,     V|             veszedelmes fegyver, mert aki azt a kezébe veszi, az nem
269 10,     V|        vállról levéve, úgy tett, mint aki ellenfelét nyugodtan akarja
270 10,    VI|            lubickol valami. Haldokló, aki nem akarja elhinni, hogy
271 10,    VI|     észrevette, hogy az a másik alak, aki a zsombikhoz támasztva a
272 10,    VI|             ruhás alakot ismerne meg, aki biztatóan int le hozzá: „
273 10,    VI|           Hová lett a kényes úrhölgy, aki elsápadt, ha vérről beszéltek
274 10,    VI|    túlfinomult idegzetű komédiásnéja; aki különbséget tudott tenni,
275 10,    VI|            hogy hova lett az a leány, aki ha elvész, Lajos szívét
276 10,    VI|               meg? Én vagyok az úrnő, aki a feleségét, gyerekét magamhoz
277 10,    VI|              lett belőle? Az a lovag, aki önnek ezt az acélgyűrűt
278 10,    VI|        arcáról, mint egy gondos anya, aki a gyermekét találta fel
279 11,    II|              festett pofájú kéjhölgy, aki a történet múzsájának hazudja
280 11,   III|          hátához vernek az éji őrnek, aki azt mutogatja. De ugyan
281 11,   III|              a Baráth István volt az, aki, mikor észrevették az inszurgensek,
282 11,   III|               keresztapjuk.~ ~– Tyhű, aki lelke van! – kiált fel Bereczky
283 11,   III|               előtt Bereczky Mártont, aki azt nagyon természetesnek
284 11,    IV|         főherceg táborkari főnökével, aki azokat bizonyosan végre
285 11,    IV|        dragonyos tisztet körülfogott, aki már meg van sebesítve, de
286 11,    IV|           férfi sem volt az ezredben, aki ellenféllel össze ne vagdalkozott
287 11,    IV|      inszurgens főtűzmester, ugyanaz, aki Némánál Macdonald francia
288 11,    IV|          ütközet elejét is az vezeti, aki a végét?~ ~És lehetett látni
289 11,    IV|                 Horváth Ferenc pedig, aki keletnek vágtatott, keresztültörte
290 11,     V|              komédiás járt a vidéken, aki Sámsonnak hirdette magát,
291 11,     V|              forintokat kínált annak, aki őt le tudja gyűrni. A mi
292 11,     V|             ellenség mer ide bejönni, aki cserebogarat eszik!~ ~–
293 11,     V|                 Hát még a franciából, aki csak cserebogarat eszik!~ ~
294 11,     V|            között volt az a tüzér is, aki a múlt napi lőporfelrobbanásnál
295 11,     V|               hát itt mondhatta.~ ~De aki a budai hídfőnél megszólította
296 11,     V|       Alvinczyt, az olyan vitéz volt, aki még az ellenség kokárdáját
297 11,     V|         kokárdáját sem látta lobogni, aki elfutott, anélkül, hogy
298 11,   VII|     Keszthelyen: a Balaton mellett.~ ~Aki nem sajnálja a térképen
299 11,   VII|   respektusban (mely minden franciát, aki az ellenség mellett harcol,
300 12,     I|          azalatt szenvedni Marie-nak, aki a Névtelen Várban még attól
301 12,    II|           Hanem… még hátravan valaki, aki a hatalmas kézre rá mer
302 12,    II|        kannibáli szenvedélyek laknak, aki vaddisznóagyarat visel a
303 12,    II|    vaddisznóagyarat visel a szájában, aki asszonyok vérében megfürödni
304 13,     I|           hangon ejtett kiáltás, hogy aki azt meghallja, asszony,
305 13,     I|          őhozzá. – Ő az első. – Ő az, aki előtt térdre veti magát,
306 13,     I|               vádjai egy bűnös ellen, aki nem állít egyebet, mint
307 13,     I|    martirszenvedést egy angyal arcán; aki elárulóját vigasztalja kétségbeesései
308 13,     I|             hanem azt a rossz leányt, aki annyi bajt okozott a világban;
309 13,     I|              bajt okozott a világban; aki miatt annyi jó ember szenvedett,
310 13,     I|               az együgyű, bohó leány, aki nem tud semmit, csak szót
311 13,    II|          ilyen lény erre a világra?~ ~Aki nem tud: csak szeretni és
312 13,    II|           adjanak neki egy férjet is, aki mellett a szolgáló lesz
313 13,    II|                Nincsen próféta többé, aki megmagyarázza Belsazárnak,
314 13,    II|             akarnák koporsójában azt, aki oly sokszor enyelgett velük.~ ~
315 13,    II|         Távolról árnyaknak nézi őket, aki látja.~ ~Egy kiváló árny,
316 13,    II|           barátja, D'Avoncourt mellé, aki atyja helyett atyja volt.~ ~