Rész, Fejezet

  1  1,     I|          olyan sűrűen esett, hogy aki ezt a csendes utcát látta, azt
  2  1,     I|             utcán csak nem hagyhatjuk ezt a szegény gyermeket. Az
  3  1,     I|                Egy jó ötletem támadt. Ezt az ártatlan teremtést a
  4  1,     I|          ebből a házból kijutni vele. Ezt éjjel-nappal őrzik. Hanem
  5  1,     I|            szeretni; lehetetlen, hogy ezt kikerülje. És önnek nem
  6  1,    II|             szolgálatában állt. Tudta ezt az a fiatalember jól.~ ~
  7  1,    II|               Ki tudhatja a jövendőt? Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek
  8  1,   III|               hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot meg vegye
  9  1,   III|      Cambray-nak hívták mindig. Hanem ezt hagyjuk el most. – A kis
 10  1,   III|            megállt azt hallgatni.~ ~– Ezt a mama játssza – suttogá
 11  1,   III|          köszönet önnek, derék férfi. Ezt soha nem fogjuk elfelejteni.~ ~–
 12  1,   III|              hebehurgyaságával okozta ezt az egész ijedelmet, míg
 13  1,   III|             élek. Amélie, csókold meg ezt a kezet! Nézd meg jól ezt
 14  1,   III|             ezt a kezet! Nézd meg jól ezt az arcot. Szívedbe vésd;
 15  1,   III|            gyermek emléke: fogadja el ezt tőlem, s gondoljon kis védencére –
 16  1,   III|       szabadító hazaküldésére.~ ~– De ezt nem engedem magamtól elvitatni! –
 17  1,   III|           magába befelé nevetett.~ ~– Ezt ugyan jól adtuk!~ ~A hintó
 18  1,   III|           lenni.~ ~– Jól van. Eltűröm ezt a sakkhúzást is, ámbár elég
 19  1,   III|              nem tolakodtam soha.~ ~– Ezt a sakkhúzást nem tűröm,
 20  1,   III|              hova lett az az ember, s ezt csak ön által tudhatjuk
 21  1,   III|               barátjának.~ ~– Álmodta ezt az önök tanúja.~ ~Cambray
 22  1,   III|              mindegy reám nézve, hogy ezt a nyolc lat kenyeret, amit
 23  1,    IV|          második már hozzáteszi, hogy ezt egy amerikai ember találta
 24  1,    IV|        énekelje szét egy szép áriával ezt az új armada invincibile * -
 25  1,    IV|           Fervlans odahajolt hozzá, s ezt súgta fülébe:~ ~– Hagyja
 26  1,    IV|                    Hát mért mondja ön ezt nekem? Nincs önöknek elégséges
 27  1,    IV|        Thémire átment a budoárjába, s ezt írta egy virágkoszorús levélkére:~ ~„
 28  1,    IV|            nem katonának való.~ ~– Ha ezt sejtem, nem adom oda esztelen
 29  1,    IV|              rövid időn bekövetkezik (ezt megint úgy gondolta hozzá),
 30  2,     I|             hegyes bajusz megpróbálta ezt a nevet felöklelni.~ ~–
 31  2,     I|             indigenálták * az ősét.~ ~Ezt egy harmadik úr mondta,
 32  2,     I|           Landsknechtsschild örökölte ezt a birtokot anyjárúlo , aki
 33  2,     I|            offo * itt kell lennünk. – Ezt az alispán úr kérdezte a
 34  2,     I|       rátámadtak: honnan következteti ezt?~ ~Az inzsellér erre a két
 35  2,     I|            azt is észrevette.~ ~– Hát ezt az urat hogy hívják?~ ~–
 36  2,     I|         alispán –, csak a patvarista. Ezt még nem hívják, csak kiáltják,
 37  2,     I|               nevetve az úrhölgy – én ezt három esztendeig sem tudom
 38  2,     I|              ugyan kitől tudhatta meg ezt a baronesse. Csak nem a
 39  2,     I|                diskurálunk egymással; ezt nehéz lesz egy anekdotával
 40  2,    II|          hozzátartozókon kívül járni. Ezt nevezik servitusnak. Az
 41  2,    II|          fizetni a bérlőnek. Akarja-e ezt tenni?~ ~– Attól függ, hogy
 42  2,    II|            köszönteti a tiszttartóné, ezt a bukétot küldi a nagyságos
 43  2,    II|         doktor úr – szólt a bárónő. – Ezt nem fogadjuk el. Adja elő
 44  2,    II|            eresztettem legelöl; pedig ezt sem szoptam az ujjamból.
 45  2,    II|              rettegni, se elrejtőzni. Ezt nem hisszük el.~ ~– Akkor
 46  2,    II|          Hiszen mások is támasztották ezt a skrupulust. De itt jön
 47  2,    II|              telescopiuma elhelyezve. Ezt ő maga tudatta velem. Ezzel
 48  2,    II|      egymással, s nekem megírja, hogy ezt vagy amazt a szép leányt
 49  2,    II|              járja a táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam,
 50  2,    II|              táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam,
 51  2,    II|        lefátyolozott nő titkának?~ ~– Ezt nem tudom, mert ezt a tárgyat
 52  2,    II|                   Ezt nem tudom, mert ezt a tárgyat távolról sem érinti
 53  2,    II|               illett volna a fejére. (Ezt biztosan lehetett azon időkben
 54  2,    II|   asztaltársaság azonban nem osztotta ezt a véleményt. Ellenkezőleg,
 55  2,   III|             majd ha lesz pipa.~ ~Mert ezt az egyet a komornyik elmulasztotta
 56  2,   III|               magyar városba; de hogy ezt grammatikából tanulják meg,
 57  2,   III|        nagyságoddal szemben, minthogy ezt a világ minden nemzete beszéli,
 58  2,   III|            kegyelmed mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?~ ~– Nem
 59  2,   III|             költséggel rendeztette be ezt a várat, ami vadászkastély
 60  2,   III|                amiért hátba vághassam ezt az egész bolondokházát. –
 61  2,   III|            Megyünk! Rögtön itthagyjuk ezt a bolondokházát. Gróf uram
 62  3,     I|                 I.~ ~Mikor meghallják ezt a szót: „pusz–pusz!” futnak
 63  3,     I|            másikból hiányzik a párja, ezt valószínűleg elvesztette,
 64  3,     I|               mellette a fegyverei.~ ~Ezt onnan tudja meg a leány,
 65  3,    II|                    Ugye? Régóta főzöm ezt magamban. S ezt a kívánságomat
 66  3,    II|          Régóta főzöm ezt magamban. S ezt a kívánságomat meg kell
 67  3,   III|             az egész boldogsága.~ ~És ezt is maga találta ki magának.~ ~
 68  3,   III|            düh. Mi volt ez? Ki küldte ezt a névtelen szörnyeteget
 69  3,   III|         dörmögé magában –, felkeresem ezt a fenevadat, s agyonlövöm,
 70  3,   III|            kapuján is. – Én nem merem ezt tenni.~ ~– De Istenem! Ha
 71  3,    IV|            azt csak forspont húzza.~ ~Ezt a szót sohase hallotta Marie.~ ~–
 72  3,    IV|              doktor, ki hajlandó volt ezt az izgatottságot hagymázos
 73  3,    IV|            nagyot vesztett véle, hogy ezt cselekedte. Hogy nem lehetett
 74  3,    IV|           kiáltozva: – Miért tette ön ezt velem?~ ~Hanem a doktor
 75  3,    IV|      lefekünnio .~ ~Gondolta magában: ezt az esetet rögtön el kell
 76  3,    IV|             fordult elő praxisában.~ ~Ezt jó lesz följegyezni, hátha
 77  3,    IV|               A föld volt a börtön. – Ezt vette el tőle az a végzetes
 78  3,    IV|            majmon is alul. (Ha Darwin ezt láthatta volna!)~ ~Mellékelve
 79  3,    IV|           megéhezik, ki tudja mondani ezt a szót: „hám-hám”. Már annyi
 80  3,    IV|           neki mondanom.~ ~– A doktor ezt bizonyosan elmesélte a kastély
 81  4,     I|            felállított koldusoknak.~ ~Ezt nem helyeselte a gróf. Ő
 82  4,     I|               Az Isten áldja meg, aki ezt tette velem.~ ~A gróf elégedetlen
 83  4,     I|               és felügyelő is kell, s ezt magánadakozásból kell fedezni.~ ~
 84  4,     I|      Tiszttartóm azzal rémít, hogy ha ezt az asszonyt a házamhoz fogadom,
 85  4,    II|            közvetlen közelében látja. Ezt onnan lehetett gyanítani,
 86  4,    II|               hagyása által. A bárónő ezt is elmulasztá, ami azt bizonyítja,
 87  4,    II|            tőszomszédságában.~ ~Lajos ezt a darab földet rögtön bekerítteté
 88  4,    II|         sóhajtott?~ ~– Azért, hogy én ezt nem tudom önnek megköszönni.~ ~–
 89  4,    II|              Igen egyszerűnek találta ezt.~ ~Lajos keserűen tört ki:~ ~–
 90  4,    II|              s látszik az ajkán, hogy ezt a szót akarja vele megtaníttatni: „
 91  4,   III|               erkélyajtón.~ ~– Ah, ön ezt távcsővel látta meg?~ ~–
 92  4,   III|         magamra.~ ~Vavel gróf értette ezt; de más értelmet adott neki.
 93  4,   III|            itt történt, senkinek.~ ~– Ezt igen szívesen megállom,
 94  4,   III|        eresztette be azokat!” s akkor ezt a szegény asszonyt börtönöznék
 95  4,    IV|            szövétnek nélkül járta meg ezt az utat: a lámpavilág az
 96  4,    IV|        mondták: Sátán Laci cselekedte ezt! Hát csak azt jöttem megmondani,
 97  4,    IV|               jöttem megmondani, hogy ezt nem én tettem. Templomot
 98  4,    IV|               hogy Sátán Laci mívelte ezt a cudarságoto ; pedig Sátán
 99  4,    IV|          Lajos persze sohase hallotta ezt a szót.~ ~ ~ ~Bülau: Titokzatos
100  4,    IV|       játékszerre:~ ~– Emlékül hoztam ezt azokért a harisnyácskákért,
101  4,    IV|              kulcsot a zárban hagyni; ezt már minden kontár ki tudja
102  4,    IV|      megnyerni. Ebbe bolondult meg. – Ezt akár leitatják, akár tüzes
103  4,    IV|          üveget és egy kis poharat, s ezt teletöltötte. – Hátravan
104  4,    IV|              megromolva. Hagyja ön el ezt az utat, amely…~ ~– Tudom:
105  4,    IV|             már késő. Tudtam volna én ezt magamtulo is, s szerettem
106  4,    IV|        poharat töltöttem.~ ~– No lám. Ezt nem tudtam. Zsivány vagyok:
107  4,     V|          hinauf Marsch!!! * ~ ~De már ezt Henry nem állta ki, anélkül,
108  4,     V|             Bumm! Kopf ab! *~ ~De már ezt nem bírta elviselni Henry,
109  4,     V|              vége felé Henry. – Ha én ezt a Mátyás mestert még sokáig
110  4,     V|              csodálatos védelmezőjét. Ezt a gyönyörű tanulmányfőt,
111  5,     I|               tudtára szomszédnőjének ezt a nevezetes fölfedezését,
112  5,     I|           mindig otthon volt.~ ~Lajos ezt olvasá a névjegyről:~ ~„
113  5,     I|          körülkerülni az öblöt.~ ~Még ezt sem akarta megérteni az
114  5,     I|           hagyta a látogató-jegyét.~ ~Ezt a látogatást aztán Vavel
115  5,     I|              átadta azt a kapusnak.~ ~Ezt már végtére csak megértette
116  5,     I|            nevetéstől megrengenek. És ezt mind csak távolból nézni,
117  5,    II|               onnan a Névtelen Várból ezt is meglátják?~ ~– Szegény
118  5,    II|         fejezte ki, hogy táncol. Akik ezt nézték, megesküdtek rá,
119  5,    II|              Rengeteg taps jutalmazta ezt a remekelést.~ ~– Lássa,
120  5,    II|             Hogarth * közöttünk, hogy ezt az alakot megörökítse?~ ~–
121  5,    II|          Hogyan?~ ~– Azáltal, hogy ön ezt a kifejletlen vadembert
122  5,    II|               kárt, ajándékozza nekem ezt a kis szörnyeteget. Én mindenűvé
123  5,    II| lovagkorbáccsal jól megrakta a hátát. Ezt is meg kell tenni az idomárnak.
124  5,   III|           akar ővele. Miért nem teszi ezt a saját lakásán? Ha azt
125  5,   III|                  Aztán „válaszoljon”! Ezt könnyű kívánni; de nehéz
126  5,   III|             látogatójegyének a hátára ezt írta fel római számmal:
127  5,   III|           emlékezem rá, hogy olvastam ezt én valahol. Azért tetszett
128  5,   III|                   Ön megértheti, hogy ezt a felfogást tartozott Barthelmy
129  5,   III|         magának mondani férfi: kerüld ezt a helyet, mert itt megölnek.
130  5,   III|               mozgás tartja épségben; ezt a szánalomra méltó teremtést
131  5,   III|           kezet. Csináljuk meg együtt ezt a „jux”-ot. Ha én nem félek
132  5,   III|             Azt sem.~ ~– Hát mit?~ ~– Ezt a kéto pisztolyt! – szólt
133  5,   III|   gondolatomat is! Én tudtam, hogy ön ezt fogja nekem felelni. Készen
134  5,   III|        Mármost nézzen ide. Olvassa el ezt a levelet. Ha ön most azzal
135  5,   III|             csak egy neve lehet.~ ~Ha ezt a nevet kitalálta Vavel
136  5,   III|              műnyelven Bedeguar.)~ ~– Ezt sem szabad leszakítani? –
137  5,   III|               nagyon örül rajta, hogy ezt megtudhatta.~ ~– Régóta
138  5,   III|    flegmatikus természetek közé, akik ezt könnyen veszik. S ez temperamentum
139  5,   III|               öntől, hogy kövesse meg ezt a hölgyet! – és kérjen őtőle
140  5,   III|            levelezzünk.~ ~– Nem értem ezt.~ ~– Ha csak egy pillanatig
141  5,    IV|               mert sokat szeretett.~ ~Ezt is megtudta Katalin, s nagyon
142  5,     V|         rosszat tesz.~ ~– Mióta veszi ezt észre?~ ~– Már rég ideje.~ ~
143  5,     V|             legyen ön olyan jó: fogja ezt a levelet…~ ~De alig mondhatta
144  5,     V|              semmi.~ ~Marie.”~ ~Amint ezt elolvasta, a két öklével
145  5,     V|             hogy ennyire képes. Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~ ~– „
146  5,     V|          levelemet.~ ~– Miért kívánja ezt?~ ~– El akarom most tenni,
147  5,    VI|           nézett rá.~ ~– Hol vette ön ezt a virágot? – kérdé Marie-tól
148  5,    VI|        leírásban el volt mondva, hogy ezt a híres francia természetbúvár,
149  5,    VI|               mondja dicsekedve: íme, ezt én produkáltam; ha pedig
150  5,    VI|        tizenötezer forint. De ki adja ezt elő? Tekintetes nemes Mosony
151  5,    VI|              azzal az izenettel, hogy ezt a mérnöknck ajándékozza.~ ~
152  6,     I|          gloire est arrivé.”~ ~ ~ ~Ő „ezt” a dalt hallotta egyszer
153  6,     I|                 S azt hiszed te, hogy ezt szabad neked halandó embernek
154  6,     I|               már boldog: elhagyhatja ezt a sírboltot.~ ~– Igaz. Embert
155  6,    II|        féllábú hadastyán nem állta ki ezt a dicsőséget két hétnél
156  6,    II|               meg nevében a bárónőnek ezt a gondoskodást. Rá nézve
157  6,    II|              inkább otthon hagyták.~ ~Ezt tudta Vavel jól. Pedig az
158  7,     I|               távollétével ragyogott. Ezt én az insurrectionalis törvény
159  7,     I|         veszélye forog fenn”, – tehát ezt a fölkelő sereget előre
160  7,     I|              legelőször is pénz kell. Ezt elfeledték az ország rendei
161  7,     I|             elsütni. – Tréfának veszi ezt a dolgot minden ember. Törvényhozók
162  7,     I|             játszani benne. – Hagyjuk ezt a bohóságot. Azt mondom
163  7,     I|       asztalánál poharat töltött, úgy ezt a regulát ezúttal is obszerválta,
164  7,     I|               a megtizedeltetést.~ ~S ezt megfelelő kegyetlen pátosszal
165  7,     I|            tenebat”. Hadd mutatom meg ezt sorba rakott palackokkal.
166  7,     I|   négyszegletű mind a földön fekszik. Ezt fogom én is praktizálni,
167  7,    II|           földteke foglalta el. Lajos ezt a helyet választá ki bálványa
168  7,    II|               jól van,”, s aztán nézd ezt a szentet itt, aki az üldözőiért
169  7,    II|       násznagyát küldi. Elvállalja ön ezt a küldetést?~ ~– Minden
170  7,    II|              szóra.~ ~– Csak bízza ön ezt rám. Én értem a násznagyi
171  7,   III|          csupa arany hull a markomba. Ezt nem az aerarium küldte.
172  7,   III|          mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy
173  7,   III|              azt állítom. Aki megérti ezt az embert, annak azt szeretni
174  7,    IV|          szerelme kivallására; de hát ezt nem is ember rendezte így.~ ~
175  7,    IV|         milyen zilált! Istenem, ha én ezt hamarább tudtam volna. Legalább
176  7,    IV|                Hogyan? Mikor?~ ~– Hát ezt neked nem mondta el! Milyen
177  7,    IV|             hogy miért tartották önök ezt énelőttem is titokban?~ ~
178  7,    IV|          lenne rablónak lenni.~ ~– De ezt most mind csak a násznagynak
179  7,    IV|        belőlök.~ ~– De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~ ~– Magától Sátán
180  7,     V|        fényűzésig menő háztartáson, s ezt nem is hallgatta el Marie
181  7,     V|             Lizett?~ ~Marie nem tudta ezt neki megmondani. Lajosra
182  7,     V|          Lajosnak kedvese vagyok?~ ~S ezt oly halálra nevettető gondolatnak
183  7,     V|               Amint Katalin elolvasta ezt a kis levelkét, a két szemébe
184  7,     V|             akarná azt olvasni.~ ~– Ő ezt még tavaly akarta önnek
185  7,     V|            hogy a hitéből kitérjen, s ezt az akadályt jó előre elhárítsa.
186  7,   VII|         egyformán még sohase jött ki. Ezt én soha meg nem unom. Néha
187  7,   VII|       esztendő, hogy ki nem bontottam ezt a csomagot. Hová lett, ami
188  7,   VII|             érte, az elég nagy kincs. Ezt ön nem érti. – Árát adták! –
189  7,   VII|             kincset a világon, amiért ezt a valakit ebből a piros
190  7,  VIII|          abban, hogy maga evezhetett. Ezt is Lajostul tanulta. Sok
191  7,  VIII|        odatartotta neki, hogy no, még ezt is. Marie a kis dámünőt
192  7,  VIII|              mikor a pávák kiabáltak. Ezt Katalin nem volt képes megérteni.
193  7,  VIII|            valami tanulmányfő. – „Hát ezt ki festi?” – Katalin mondta,
194  7,  VIII|               boldog lehetsz te, hogy ezt tudod.~ ~– Hát hiszen te
195  7,  VIII|         mennyi idő kell arra, hogy én ezt megtanuljam?~ ~– Az egészen
196  7,  VIII|               a leány világosan látta ezt a megfoghatatlan csodát,
197  8,     I|               míg magától széthull.~ ~Ezt a nevet használta két ivadék
198  8,     I|           lobogó zászlóival letörülje ezt a foltot az ország címeréről,
199  8,    II|              magyar inszurgensnek még ezt sem adtak.~ ~A harcok bevégezte
200  8,    II|           naponkint hallotta most már ezt a nótát, ugyan megtanulhatta
201  8,    II|          határozottan követelte, hogy ezt a tisztességet Marie töltse
202  8,    II|             az övé. Vedd őrizeted alá ezt a kis ércchatouille-t. Lásd
203  8,    II|           Különben sem vagyok gazdag. Ezt meg kell neked mondanom
204  8,    II|         gondolsz? Hölgyek a táborban? Ezt nem vennék jó néven.~ ~–
205  8,   III|            számára való adatokat.~ ~– Ezt is fölírhatja még, domine
206  8,   III|             ágyúval az ezredéhez.~ ~– Ezt is csak huszár teszi meg!~ ~–
207  8,   III|                  Úgy tetszett, mintha ezt a nevet hallotta volna már
208  8,   III|        közelükben megfészkelni magát. Ezt remekül gondolta ki. Azon
209  8,   III|            harámbasájuk!) A lovag, ki ezt látta, ha egy csepp folyott
210  8,   III|            leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő nem fogja megtenni. Ebből
211  8,   III|              eszem. Kezdem nem érteni ezt az asszonyt. Vajon az történt-e
212  8,   III|              levél ezen végződött:~ ~„Ezt a körülményt szem előtt
213  8,   III|         előled elfuthatna, mondd neki ezt a nevet: „Botta Zsófia!”
214  8,   III|        kívánsz? Akkor megmutatod neki ezt az acélgyűrűt, (nesze, húzd
215  8,   III|            így szólsz hozzá: „Az, aki ezt a gyűrűt viseli, azt kívánja
216  8,   III|         kívánja öntől, hogy hagyja el ezt a helyet rögtön, és kövessen
217  9,     I|             többször nem, olvasta már ezt a levelet.~ ~A feladat meg
218  9,     I|            gyémánt jellem.~ ~S most ő ezt a gyémántot, mikor megtalálta,
219  9,     I|            más. Lehet-e neki elárulni ezt a lelkéhez tapadó lelket,
220  9,     I|           vagyok.~ ~– Ön megmondhatta ezt leányomnak? Hol találta
221  9,     I|       kerestem őt fel: ott írta önnek ezt a levelet.~ ~A hölgy a levél
222  9,     I|             Látod, én nagyon meguntam ezt az én életemet. Mindennap
223  9,     I|                  Legyen átkozott, aki ezt tette velem! Legyen átkozott
224  9,     I|          Legyen átkozott a szív, mely ezt befogadta!~ ~S elkezdte
225  9,     I|           többet annál: becsülését. – Ezt nem lehet úgy rongyokra
226  9,    II|             Azt, hogy el kell hagynod ezt a házat rögtön. Menj át
227  9,    II|          tenni te?~ ~– Én is elhagyom ezt a házat, egyedül.~ ~– Hát
228  9,    II|          ezeket a becsukott szemeket, ezt az átszellemült arcot; hát
229  9,    II|              ellenségeid gondolták ki ezt, hogy megkeserítsenek? Nézd:
230  9,    II|               a te leányod! Aki neked ezt mondta, átkozottul hazudott.~ ~
231  9,    II|         Szomorún sóhajta fel:~ ~– Aki ezt mondta nekem, az nem hazudik.~ ~–
232  9,    II|       tarthatta vissza magát:~ ~– Aki ezt mondta nekem, az Cambray…~ ~–
233  9,    II|               Hát érts meg. E képet s ezt a levelet itt Cambray hozta
234  9,    II|              Marie-nak:~ ~– Olvasd el ezt, s ismerj meg egészen.~ ~
235  9,    II|                 Nem akarod-e, hogy én ezt Cambray-tól megizenjem Amélie-dnak?~ ~–
236  9,   III|                mindent keresztüléget. Ezt én régen feltaláltam már,
237  9,   III|               szobájába, mutassa neki ezt a gyűrűt, s tudassa vele
238  9,   III|         szemeit, s lehajtá fejét.~ ~– Ezt megérdemeltem.~ ~Vavel Lajos
239  9,   III|              rajtam? Nincs egyebem. S ezt is kölcsön kértem. –~ ~–
240 10,     I|         démonok légiójának” hívtak.~ ~Ezt a csapatot Olaszország valamennyi
241 10,    II|            akkor kérem, vigye magával ezt az üveget. – Igazi jó gyöngyvirág-ecet
242 10,    II|     valamennyi haubicával, se költené ezt fel, ha ez egyszer elaludt.
243 10,    II|               acélgyűrűt.~ ~– Az, aki ezt a gyűrűt viseli, küld engemet
244 10,    II|          fogom.~ ~– Aztán védelmezőül ezt a fickót is vigye el magával.
245 10,   III|           miután keresztyén kánonaink ezt másképp nem engedik, fel
246 10,   III|             mint egy rózsalugas! Hogy ezt Thémire nem láthatta. És
247 10,   III|            tudom, mi lett belőle.~ ~– Ezt jó lesz az anyjának meg
248 10,   III|            türelmetlen. Sietnem kell. Ezt a pohár bort a szép Thémire
249 10,   III|             sejtem, hogy úrnőd, amint ezt a levelet megírta, még valami
250 10,    IV|   balett-táncosai.~ ~– Az ördög küldi ezt a sok békát ellenünk!~ ~
251 10,    IV|          bűnhődik. Az én vétkem, hogy ezt a szörnyeteget megtanítottam
252 10,    IV|             Fervlans nem akarta hinni ezt a csodát, s maga is majd
253 10,     V|           három oldalról fogta körül. Ezt a helyet foglalta el Vavel
254 10,     V|          Mikor helyben lesztek, akkor ezt nekem hírül adjátok azzal,
255 10,     V|        franciák már akkor gyakorolták ezt a veszedelmes harci módot:
256 10,     V|         feltett ellenfeléről, hogy az ezt a réduit alakú dombot itt
257 10,     V|        túlszárnyalt.~ ~A halálfejesek ezt győzelmi sikernek vették,
258 10,    VI|      mestergerendákon futottak végig. Ezt a mesterséget lóháton nem
259 10,    VI|              addig a pillanatig, amíg ezt a napsugárban szivárványjátszó
260 10,    VI|              tartja. Ez talán még él: ezt még meg lehet menteni.~ ~
261 10,    VI|      gyógyítja az ő szerelme soha. Ha ezt a leányt veszedelem érte,
262 10,    VI|         belőle? Az a lovag, aki önnek ezt az acélgyűrűt adta, az én
263 10,    VI|            csatamezőn.~ ~Valaki nézte ezt a közelből, a háta mögül. –
264 10,    VI|               Vedd tőlem jegygyűrűnek ezt az acélgyűrűt.~ ~Az ugyan
265 10,    VI|            még valamit elfelejtett. – Ezt a csókot meg adja át Marie-nak;
266 11,     I|            hősi csatáját a Hanságban: ezt mindennap újra el kell neki
267 11,    II|         egyesülését megakadályozza.~ ~Ezt a visszavonulást fedezni,
268 11,    II|            folyamocska szakítja félbe ezt az utat: a Marcal. Csak
269 11,   III|           egyedüli bejárást Pápára.~ ~Ezt a defilét védte a pesti
270 11,   III|            eszkadronja az ezrednek.~ ~Ezt azután teljes erővel megrohanta.~ ~
271 11,   III|              egymás után csinálta meg ezt a mesterséget a franciák
272 11,    IV|      Lauriston lett őrnaggyá helyébe. Ezt tette a két újonc lovasezred
273 11,    IV|           Amint a hősregék költőjétől ezt a szózatot megtudták a jó
274 11,    IV|              ilyen kitörült mondatból ezt lehet kivenni: „E lemondásból
275 11,    IV|             paripáján a maga népéhez. Ezt se tenné más meg; csak az
276 11,    IV|              Ferenc alatt visszaverte ezt a rohamot is.~ ~A nádor
277 11,    IV|      inszurrekció második ágyúütegét. Ezt a kincset nem adták ingyen.
278 11,    IV|           csatában, hogy megritkítsa; ezt tette Sepsey Pál. Amit Porpáczy
279 11,    IV|               ez nem járja! – kiáltja ezt látva Radó János, s kirántva
280 11,    IV|     Gyermekkoromban sokszor hallottam ezt a gúnymarsot, amivel apámat
281 11,    IV|               közbe, most én sem írom ezt a történetet.~ ~
282 11,     V|          rúgja a port a Sámsonverő!~ ~Ezt az egy nevet hallani. S
283 11,     V|        magával egész a Kurtel-tóig.~ ~Ezt a szerencsétlenséget akadályozta
284 11,     V|             famíliájának követelje.~ ~Ezt az egy „Lázár-vitézek”légióját „
285 11,   VII|               az alkirály seregére.~ ~Ezt a tervet azután még a nádor
286 11,   VII|          kellett vesződni, hogy elébb ezt a veszedelmes léket betömje;
287 11,   VII|    elkeseredett csata fejlődött ki.~ ~Ezt mindenáron meg kellett tartani
288 11,   VII|              A királynak is megküldte ezt a jelentést.~ ~Meskónak
289 12,     I|           őket le, de hát ki tudhatja ezt? Annyi bizonyos, hogy én
290 12,     I|               a kérdésre: „Szereted-e ezt a nőt?” azt kell neki felelnie: „
291 12,    II|               barátok perjele értette ezt a nyelvet, s az tolmácsolt.
292 12,    II|       Rundenturmnak.~ ~Vavel csapatja ezt a kerek sáncot foglalta
293 12,    II|             tudom, hogy nehány év óta ezt a szokást elhagyták. De
294 12,    II|               Vavel. – Csodálom, hogy ezt a divatot Párizsban még
295 12,    II|               azok a kannibálok, akik ezt az országot lakják! – És
296 12,   III|           nagyon sokáig tanulmányozta ezt az okiratot.~ ~– Kételkedik
297 12,   III|              olyan jó, és tartsa fenn ezt a hálálkodási jelenetet
298 12,   III|              négy hétre van megkötve, ezt is megsúghatom önnek; s
299 12,   III|          önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt a négy hetet mindketten
300 13,     I|              a bölcs alispán.~ ~Mikor ezt a házat messziről meglátták,
301 13,    II|               akiért ki volt húzva.~ ~Ezt mondva, kettétörte kardját,
302 13,    II|         koporsók előtt szoktak vinni. Ezt a jelvényt kirakta ott a