Rész, Fejezet

  1  1,     I|            nélkül tisztességes ember e század elején nem szokott
  2  1,     I|             És önnek nem lesz szabad e szerelem viszonzásáról még
  3  1,     I|         leánynak úgy tetszik, mintha e nagy csendben valaki végiglopóznék
  4  1,    II|      tejhordónő; az majd kimenti önt e kényszerhelyzetből, s annak
  5  1,    II|            álmában az a himnusz, ami e nyolc nap alatt épült tündérkastélyt
  6  1,   III|        hozzátartozói.~ ~A forradalom e palotát is elfoglalta, s
  7  1,   III|        crevés” * -knek: innen maradt e háztömegen a „Palais des
  8  1,   III|               régibb talán, mint aki e palotát építtetéo ; talán
  9  1,   III|              vállára omolva.~ ~Mikor e fényes társaság közepett
 10  1,   III|            meg az idegent: – Uram!~ ~E pillanatban azonban egy
 11  1,   III|     dolgoztak ki. Tanúnk van rá, aki e tervet kihallgatta, aki
 12  1,   III|              tervet kihallgatta, aki e levélke széttépett rongyait
 13  1,   III|           önnek színről színre látni e tündéri társaságot – szólt,
 14  1,   III|          Talán a holdban.~ ~– Tanúnk e szót hallotta az ön szájából,
 15  1,   III|            Az államnak érdekében van e titkot felfedezni. Ha megmondja
 16  1,   III|              barátja?~ ~Az öregember e szóra felállt helyéről büszkén;
 17  1,    IV|            azt is tudja, hogy Fulton e találmányát felajánlotta
 18  1,    IV|         applomb * , amivel a gyermek e feladatnak megfelelt, ennivaló
 19  1,    IV|             meg volt vesztegetve már e csábító szofizmákkal; –
 20  1,    IV|          föltette magában, miszerint e növénynek a főurak üvegházaiból
 21  2,     I|            magát, s azért kereste ki e félreeső falut állandó rezidenciájául.~ ~–
 22  2,     I|              azon kezdődik, hogy „ím e zöld fáknak kies árnyékában”.~ ~–
 23  2,     I|            orvos, sebész, és nemcsak e vármegyében, de Győr, Komárom,
 24  2,     I|          hippocraticájára * nyúlt el e szóra. Csak a kezében levő
 25  2,     I|              háború.~ ~A szittya hős e szóra komolyan megrettent.
 26  2,    II|             tud felőle? Van felesége e rejtélyes úrnak?~ ~– Megvallom,
 27  2,    II|                S mi okuk lehet nekik e rejtélyes bújósdi-játszásra?~ ~–
 28  2,    II|    fogadalmát megtört égmenyasszonya e vétkeo vezekléseül azt a
 29  2,    II|            meg, hogy én szót emeljek e kérdésben, melynek részleteiről
 30  2,    II|            disznófejű kisasszony!”~ ~E nem várt megoldás rengeteg
 31  2,   III|       értesült arról, hogy nagyságod e vidék szegényeinek valódi
 32  2,   III|              A várt felelet helyett, e kérdés után megfordult a
 33  2,   III|         kizárólagos birtokosává lesz e földdel egyenlő szélességű
 34  3,     I|              kedvenc színe. De azért e virágokból szakítania nem
 35  3,     I|             lapos, kemény ecsetekkel e patronok segélye mellett
 36  3,     I|     megjegyzései némely eseményekre. E megjegyzéseit tollba mondta
 37  3,    II|                 Én azt kívánom tőled e mai napon, hogy taníts meg
 38  3,    II|        repülni, mint a madár! Amióta e várban lakunk, ez a vágyam
 39  3,   III|         benyúlnak.~ ~Az öregek, akik e vadászkastélyt épülni látták,
 40  3,   III|            letörletlenül ott maradt. E csónakban egy magányos férfi
 41  3,   III|             kastély erkélyéről, hogy e csónak mellett úszik egy
 42  3,   III|               Ön ezentúl irtózni fog e tótulo .~ ~– Az én kedves
 43  3,   III|           imádkozott, hogy ne legyen e haragból semmi.~ ~S az ég
 44  3,    IV|               De nem lehetett hatása e néma kérelemnek, az arckifejezés
 45  3,    IV|     megneheztelve. – Én híva voltam. E borzasztó időben! Azt mondták,
 46  3,    IV|           Marie! – hebegé a kóros, s e pillanatban olyan lett az
 47  3,    IV|        kimenni! – dörmögé a beteg, s e szónál megint végigfutott
 48  3,    IV|             Ah, mint megörvendezteté e szóval a leányt! Az táncolt,
 49  3,    IV|               Nem úszhatik többet.~ ~E naptól fogva nagyon hallgatag
 50  3,    IV|              hogy „szerző ajándéka”. E könyvecskét tudós Mercatoris
 51  3,    IV|      Mercatoris uram írta latinul.~ ~E művecske egy hírhedetté
 52  3,    IV|            emberi kezek közé került. E birtok új tulajdonosnője,
 53  3,    IV|         bárónő mindent elkövet, hogy e nyomorult félállatot emberi
 54  3,    IV|      különböző indulatokat fejez ki. E vízlakó ember még a kutyának
 55  3,    IV|             árulta el, hogy ember.~ ~E füzetke olvasásának kétféle
 56  3,    IV|              hogy meglássam magam is e rendkívüli alakot.~ ~– Nem! –
 57  4,     I|       szokott nemes családok lakják. E tájon lett nevezetessé Magyarország
 58  4,     I|     operaszínházzal és karusszellel; e vidéken volt az úrilak,
 59  4,     I|          világhírűek voltak. Bármely e környéken lakó nemes úrnak
 60  4,     I|     louisdort * küldött a lelkésznek e célra; de az adományt kísérő
 61  4,     I|              volt a következés, hogy e fényes adományt a bárónőnek
 62  4,     I|         betűt jegyzett a végsor alá. E leveleket nem kérette ugyan
 63  4,     I|            környezetem felháborodott e merész kívánságon. Tiszttartóm
 64  4,     I|         egyre távozik előle.~ ~Mikor e nehéz küldetést elvállalta,
 65  4,    II|              sem. Egyedül vagyunk.~ ~E szóra a leány lerántotta
 66  4,    II|            Amit ez arc mondott, amit e szemek könnyeiken keresztül
 67  4,    II|             volt a köszönet.~ ~Mikor e megdicsőült tekintettel
 68  4,    II|              myosotisokbulo * , amik e század elején még minden
 69  4,    II|          egyiket odaadta Lajosnak.~ ~E naptól fogva eggyel több
 70  4,    II|      komédiát.~ ~Lajos aggódva látta e méla kifejezést arcán, s
 71  4,    II|         felkiált, s a szemlélő fülét e szó üti meg: „Kedves Lajos!”~ ~
 72  4,    II|     megdöbbentő átváltozás látszott. E megnyúlt vonások, e félig
 73  4,    II|        látszott. E megnyúlt vonások, e félig nyitott ajkak, ez
 74  4,   III|         Marie-t is felbiztatta, hogy e látványt együtt fogják megnézni,
 75  4,   III|                 Vavel emlékezett már e nő arcára. Többször látta
 76  4,   III|    regényekben olvashatni.~ ~– Hanem e regénynek lehetett volna
 77  4,   III|            által, hogy tréfára veszi e komoly veszedelmet, maga
 78  4,   III|         hatóság vizsgálatot indítson e rablásio kísérlet miatt.~ ~(
 79  4,   III|          szüksége, ahol felelni kell e kérdésekre: ki vagy? mi
 80  4,   III|                   Önnek” felfedhetem e kívánságom okát. Ez a nő,
 81  4,   III|             ön ártatlannak tartja őt e merényletben?~ ~– Bizonyosan
 82  4,   III|   nyomorultul elveszni.~ ~Vavel gróf e szónál önkénytelenülo nyújtá
 83  4,   III|          nagyon kérem, ön se szóljon e mai találkozásunkról senkinek,
 84  4,    IV|          lássa többé. Távcsövét soha e nap óta nem fordította a
 85  4,    IV|              Aztán, hogy megenyhítse e kegyetlenséget, hozzátette
 86  4,    IV|            saját kéziratát nem látta e vidéken senki. Eszerint
 87  4,    IV|   előkészített betörést tervezzen.~ ~E témából aztán nagy akadémiai
 88  4,    IV|            egészen ismeretlen férfi, e tájon nem dívó népviseletben.~ ~
 89  4,    IV|              az idegen halkhangon.~ ~E szóra a gróf egyszerre odaszökött
 90  4,    IV|           hüvelykujja volt.)~ ~Hanem e rút arcon volt valami búskomor
 91  4,     V|         falusi leánykák között, akik e napon odajönnek a kapu elé,
 92  4,     V|           aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek – magyarázta
 93  4,     V|             nem mozdul rajta. Mintha e homlok domborodásai, e szemöldökök
 94  4,     V|        Mintha e homlok domborodásai, e szemöldökök kiálló izmai,
 95  4,     V|            szemöldökök kiálló izmai, e klasszikus metszésű orr,
 96  4,     V|        harcol. És győz.~ ~És a leány e naptól fogva megtalálta,
 97  5,     I|             őrködő strázsa a kapuban e föltevést egészen kétségtelenné
 98  5,     I|        széles sávot feszítsenek szét e felirattal: SALVA GUARDIA.
 99  5,     I|             hallott, vagy olvasott ő e névrőlo valaha valamit?
100  5,     I|       szakértők között. Miért vannak e szép bárónőnek oly szilárd
101  5,     I|          Vavel Lajos sokszor elnézte e mulatságokat vizsgálótornyából.
102  5,     I|          adni a kürttel a hallalira: e büszke mulatságban nevekedett
103  5,    II|          várossal odább fog költözni e napokban. Sopron táján csapatösszpontosítás
104  5,    II|         csapatösszpontosítás lesz, s e célból Barthelmy csapatja
105  5,    II|       ugyanannyi jellemet játszva el e kalap alatt.~ ~(Híres két
106  5,    II|          meglepetés, ami a programon e cím alatt volt följegyezve:~ ~„
107  5,    II|              inszurgens.”~ ~Értettek e név alatt nemesi fölkelőt.~ ~(
108  5,    II|        szolgálni.~ ~Az alak, akit az e célra felállított színpadra
109  5,   III|           férfiak egymással szemközt e szó alatt: rövid válasz!
110  5,   III|        szabad, mozgékony fejhordású, e köpcös tréfa által gyanúja
111  5,   III|            világ láttára, mielőtt én e vidékre kerültem volna,
112  5,   III|             az ezredes után futtatom e levéllel. Mire ön a két
113  5,   III|             senkit. Olvassa ön el.~ ~E szavakkal egy levelet vont
114  5,   III|           érzés volt az, mikor Vavel e hölgyet maga mellett látta
115  5,   III|             Ez idő alatt annyira övé e hölgy, mint az élő embernek
116  5,   III|              szigorúan megítélni, ha e körülménynél fogva bennem
117  5,   III|       kétségei között hátrahagyni.~ ~E szónál Vavel gróf indulni
118  5,   III|           fogja ön elérni, uram!~ ~S e percben mind a két férfinak
119  5,   III|          előbb homlokon a másikat.~ ~E válságos jelenetnek egyszerre
120  5,   III|  legünnepélyesebb bocsánatkérésemet. E hölgy nem Barthelmy Ange.
121  5,   III|        vetett egy oldalpillantást, s e tekintet tele volt sértő
122  5,   III|           tele volt sértő gúnnyal.~ ~E fordulat oly gyorsan történt,
123  5,   III|        megvilágítja az éjjeli tájat. E pillanat alatt Lajosnak
124  5,   III|   mennyországian édes érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért ily
125  5,   III|             legőszintébb hódolatomat e vezeklő kézcsókban kifejeznem.~ ~
126  5,   III|           távolban kíséré őket.~ ~De e távol mégsem volt elég nagy
127  5,   III|       megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes nő önre nézve
128  5,   III|            mi. De azt tudom, hogy ön e nőre nézve minden. Ne higgye
129  5,   III|            rossz szívű tudnék lenni, e nőtől, akit nem is ismerek,
130  5,    IV|          hivatalos volt a herceghez, e szőnyegre hozott tárgy fölött
131  5,    IV|            gyanúmaradványa eloszlott e felvilágosítás által. Landsknechtsschild
132  5,    IV|       családja?~ ~Vajon mi oka lehet e titkolózásra?~ ~De miért
133  5,    IV|          ennyire vannak egymással!~ ~E felfedezés után a rejtély
134  5,    IV|              S annyival inkább, hogy e napon túl nem lehetett többé
135  5,     V|              egy pillanatra megállt. E pillanat alatt az jutott
136  5,     V|            tikkadt lélegzettel mondá e szókat a kertészlegénynek:~ ~–
137  5,     V|          vallomásnál, s így nem lett e kész szerencséjéből semmi.)~ ~
138  5,     V|              arcába.~ ~– Kinek szólt e levél?~ ~A leány szomorúno
139  5,     V|           megáldom az órát, amelyben e házba belépett! Irtózom
140  5,     V|              sem bocsáthatnám be ide e falak közé, hogy titkomat
141  5,     V|                   S sokáig fog-e még e trombitaszó magára váratni?~ ~–
142  5,    VI|        csillag alakban terül szét.~ ~E virágnak alig van valami
143  5,    VI|               gondolva, majd meglepi e gyönyörű új virággal, amiből
144  5,    VI|            maga alul, mikor a leányt e virággal keblén szobájába
145  5,    VI|           lehet még abban: kivált ha e kíváncsiságot még az a tudat
146  5,    VI|              úsztak a víz közepén.~ ~E csapás miatt Marie kis virágoskertje
147  5,    VI|    méltatlankodva.~ ~Marie megfeddte e kislelkűségért.~ ~– Önnek
148  5,    VI|            termés, akkor azt mondja: e bizony csak olyan, ahogy
149  5,    VI|              bolond ember. Lakik itt e vidéken egy mindenhez értő
150  5,    VI|             huszonöt évvel készített e tórulo és környékéről, az
151  5,    VI|            forint magátólo kiöntsön. E fennakadáson végtére is
152  5,    VI|            azért úgy megörvendezteté e munkával a bárónőt, hogy
153  5,    VI|            melltűvel ajándékozta meg e tökéletes munkájáért. –
154  6,     I|             szemeibe könnyek gyűltek e szóra.~ ~– Óh, édes, jó
155  6,     I|          rettegnél színe elé kerülni e szóval: „Uram, elküldtél
156  6,     I|           Hozzád jövök vissza, s ami e kettő között esett, azt
157  6,     I|          haldokló hű szolga arcát.~ ~E kéz érintésétől becsukódtak
158  6,    II|           amiket meg kellett tudnia. E levelezés igen furfangosan
159  6,    II|            is magyar volt, és csupán e nyelven beszélt; nem is
160  6,    II|           között lakott Vavel Lajos, e két levelezőjének az irataiból
161  6,    II|             tábornok napiparancsában e szókra fakadt katonáihoz: „
162  7,     I|             Az alispán feladata volt e refractariusokat patrioticus
163  7,     I|             hogy arra az időre, amit e célból a Névtelen Várban
164  7,     I|       csillapíttassék.~ ~Vavel Lajos e szókra nem fojthatta el
165  7,     I|           mulaszthatom el, hogy mint e várnak vendége, poharat
166  7,    II|           Lesz-e bátorsága nekimenni e hadtestnek, mely a saját
167  7,    II|          nekisarkantyúzni a paripáit e vonagló kövezetnek? – Volt! – „
168  7,    II|             alak elkezdett reszketni e látványra. Minő télikert
169  7,    II|            rendelkezzék az enyimmel. E célra odaadom mindenemet,
170  7,    II|            Lajos elbámult a leánynak e szívből jött kitörésén.~ ~–
171  7,    II|          melyik legyen a te képmásod e földön! Ah, Marie! Te tégy
172  7,    II|        szeress, aki szeressen.~ ~Ah, e szavak egyszerre mily napfényt
173  7,    II|             Félóra múlva visszatérek e szóval: „veni, vidi, vici!”~ ~
174  7,    II|              is úgy tetszett, mintha e tündöklő arctól, mely a
175  7,   III|     elsötétült.~ ~– Nem emlékezik ön e szóra?~ ~– Emlékezem. –
176  7,   III|                   Emlékezem. – Hanem e szó és a felelet között
177  7,   III|           szemei milyet villámlottak e szóra! – Azután odasimult
178  7,   III|              szerint.~ ~– Repülhetek e válasszal vissza?~ ~– De
179  7,    IV|             meleg hangon rebegé neki e szókat:~ ~– Igen. Én „az”
180  7,    IV|            az nem várathat magára.~ ~E szóra a két gyönyörű alak
181  7,    IV|         valahára egy szív fölé, mely e szóval jött eléje: „anyát
182  7,    IV|          Lajos –, hogy beleegyezem-e e tervezett leányrablásba?~ ~–
183  7,    IV|            javára szót emeljek. Hisz e derék emberek nélkül sohasem
184  7,    IV|       számára, akik nem vettek részt e gaztettben; s akik óhajtva
185  7,    IV|       beszélt?~ ~– Egy éjjel idejött e kastélyba, keresztülbújva
186  7,    IV|             fel szívében, hogy talán e szóval hideget okozott egy
187  7,    IV|         bámulva látta a csodát, amit e csók előidézett a menyasszony
188  7,    IV|              attól piros.~ ~Lajosnak e szóra nem lehetett megtagadni
189  7,    VI|             meg, hogy mi módon lehet e függönyt megint felgördíteni,
190  7,  VIII|        kiabálnak úgy. Ezután nem fog e kiáltásoktól úgy félni. (
191  7,  VIII|             titkaiba. Fräulein Lotti e szótul kezdve nevezetes
192  8,     I|           magyar nyelven, s most már e szerint tanítják be az összegyűlt
193  8,     I|            Egy reggel idejött hozzám e hölgy titokban azzal a szóval,
194  8,    II|              harmadik, aki megtudtad e titkot. Kérlek, jól megőrizd.
195  8,    II|          jártak; de ő csak nem tudta e mosolygó arcokért elfelejteni
196  8,   III|           bajtársainak: „Itt fekszik e sáncban az érdempénzem:
197  8,   III|             ha lehet, mind a kettőt. E tervem meghiúsult azon,
198  8,   III|       szabadító megjelenésére várva. E pillanattul kezdve meg volt
199  8,   III|       ideális nőrablás negatív hőse, e jogcím alatt fogom keresni
200  8,   III|       világban.) Tehát az én emberem e találkozásnál igen keményen
201  8,   III|          özvegy – és leánya van!)~ ~„E hatalomnál fogva nem engedem
202  8,   III|           hanem valódi érzés, hogyha e leány, kinek csodajóságát
203  8,   III|         asszony és úrleánya legyenek e kíséretre készen. Erre még
204  9,     I|             kincs a megígért jutalom e nagy furfanggal kivívott
205  9,     I|          nagyobb boldogságát találta e szegény parasztok nyomorának
206  9,     I|          szemei megkövülten meredtek e szomorú képre. A látogató
207  9,     I|             Meg van jól érdemelve!~ ~E pokoli kínzásra, mint egy
208  9,     I|          őtet megszabadítani. Ha van e földön bűn számára vezeklés:
209  9,     I|            országban még nem ismerik e ragályt. Nem akarom, hogy
210  9,     I|          beültettem annak kárcsiráit e nép közé, mely az én bálványomnak
211  9,     I|          adott, s hála fejében éppen e megoltalmazott angyal által
212  9,    II|            ne akarjon szólni hozzám. E percben lehetett csak itt.
213  9,    II|           értelek.~ ~– Hát érts meg. E képet s ezt a levelet itt
214  9,    II|            spóráit is. Ő is megkapta e ragályt. De a nemes ember
215  9,    II|  gyalázatomat egész teljességében?~ ~E szavakra a leány odalépett
216  9,   III|         szigorú hangon. – „Katalin” -e, vagy „Thémire””?~ ~– Katalin!
217  9,   III|        üldözi. – Felnyitni nem tudom e szekrényt; de megsemmisíteni
218  9,   III|            igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt a tűz közepébe.~ ~
219  9,   III|           nevén Barthelmy Léon: itt, e vidéken valahol vár önre,
220 10,    II|              Jó éjszakát, Cambray!~ ~E szavakra a kór megszűnt
221 10,    II|         menedéke. A jelenlegi lakója e fülkének most azt úgy magára
222 10,    II|         rejtekből. Marig-t iszonyítá e gondolat.~ ~– Jer, menjünk
223 10,    II|              tőlem?~ ~Ekkor a betörő e nevet mondá ki:~ ~„Botta
224 10,    II|            szemeit nem tudta levenni e félelmetes arcról, mint
225 10,    II|            ide minél előbb; ő ismeri e zár fortélyát, nyissa fel
226 10,   III|      asztalra csapott öklével, mikor e levél igen rövid tartalmát
227 10,   III|                 S kalauzt nem. kapni e között a nép között semmi
228 10,   III|             rá. Igen jó térképem van e vidékről, Doboka úr csinálta.
229 10,    IV|            írt monográfiára, melyben e természeti tünemény fel
230 10,    IV|          kell hozzá, hogy kitaláljon e tömkelegből. De Fervlans
231 10,    IV|      tapasztalat után is jól ismerte e bozót minden zegezugát.~ ~
232 10,    IV|             éjszaka nyirkos és hideg e vidéken. Attól, hogy valaki
233 10,    IV|              látható és láthatatlant e bújósdi játszás alatt. Az
234 10,    IV|    Vadászaton akárhányszor úsztatott e tavacskákon keresztül, a
235 10,     V|              akinek a távgyaloglásai e hadjárat alatt a mesével
236 10,     V|         Katalinnal együtt, fölhágott e domb tetejére, s onnan nézte
237 10,     V|           Katalinhoz. – Én leszállok e dombról, mert ha meglátnak,
238 10,     V|            De Fervlans-t a hadsegéde e szóval költé fel a méhser
239 10,     V|       Fervlans által várt jeladás.~ ~E jeladásra a démon-csapat
240 10,     V|              fűzfa nőtt elő.~ ~Mikor e nádas elé értek a megkerülő
241 10,     V|           Fervlans bámulva szemlélte e tusát. A remek viadal még
242 10,     V|             türelmetlenül nézegetett e bozót felé. Az a puskás
243 10,    VI|           mint az álomjáró, ődöngött e kietlen téren.~ ~Egyedüli
244 10,    VI|              gyönyörrel tartotta alá e paraszt tudománnyal készített
245 10,    VI|              aminőt életében viselt. E sárga, színtelen arcokat,
246 10,    VI|            sárga, színtelen arcokat, e besüppedt szemeket, ez elferdült
247 10,    VI|              védelemre emelte elé.~ ~E névre, e hangra valami istennői
248 10,    VI|     védelemre emelte elé.~ ~E névre, e hangra valami istennői düh
249 10,    VI|      másvilágon még rád találok.~ ~S e szóknál szilaj, féktelen
250 10,    VI|           Botta Zsófia! Hova lett?~ ~E szóra a sebesült egyszerre
251 10,    VI|               vértől szennyes alakot e vigasztaló szókért a delnő,
252 11,    II|        Andrássy tábornok feladata.~ ~E feladat kiviteléhez volt
253 11,    II|            malom éppen keresztüléri. E malomzúgónál foglalt helyet
254 11,    II|            Az első csendes bivouacot e védelem alatt tartották
255 11,    II|            vezére életét védelmezve. E válságos pillanatokban a
256 11,    II|        lovasság vissza lett verve.~ ~E lovagcsata alatt azonban
257 11,    II|            vezér, Andrássy tábornok, e viadal alatt, mely reggel
258 11,    II|              hozzá a völgyből. Ha őt e dombtetőről elverik, a sereg
259 11,    II|         kifejezést adott bámulatának e csupa új emberekből álló
260 11,   III|             nagy petek után.~ ~Mikor e csodahőst bemutatták a vezérlő
261 11,   III|         fényes adat van összegyűjtve e jellemző vonásaiból az inszurgens
262 11,   III|    inszurgens hadnak. Egyike azoknak e visszavonulás alkalmával
263 11,    IV|         magaslatok elfoglaltassanak. E rendeleteit közölte Nugent
264 11,    IV|             zalai lovasság, akik még e napig nem láttak ellenséget.~ ~
265 11,    IV|               Lauristonnak saját fia e csatában nyerte el a vállrózsáit.
266 11,    IV|       kartácstüzétől megtizedelve.~ ~E roham után egy jellemző
267 11,    IV|        mondatból ezt lehet kivenni: „E lemondásból lehetett megismerni
268 11,    IV|       kiáltott most Varga a másiknak e szorongattatásban – most
269 11,    IV|            támadásait visszaverve, s e hősi ellenállás oldja meg
270 11,    IV| élelemszállító hajóját tönkre lőtte. E végerőfeszítés egy érckaput
271 11,    IV|           végét?~ ~És lehetett látni e visszavonulás fedezése alkalmával
272 11,    IV|         hősét, Foky Ferenc kapitányt e harcban. Jó barátja, Horváth
273 11,    IV|          csatatérnek, hogy őt akárki e szóval interpellálhatta
274 11,    IV|        akadályverseny volt az egész! E rohamban esett el a soproni
275 11,     V|              ellenség repülni tud.~ ~E sebesültek között volt az
276 11,     V|              Megmondták azt előre.~ ~E gyászhír költötte haragot
277 11,     V|              a legfájdalmasabb.~ ~És e három nap alatt az inszurrekció
278 11,    VI|           tökéletes zűrzavarba hozta e meglepő támadás.~ ~Az igaz,
279 11,    VI|              harcképtelenné tette.~ ~E pillanatban harsogtak a
280 11,    VI|              Vincét kiszabadítani.~ ~E jókor érkezett oldalroham
281 11,   VII|            tizenkét ágyúnak kellett. E két hét több, mint elég
282 11,   VII|      Széchenyi Pál gróf vállalkozott e feladatra.~ ~Abdától Komáromig
283 11,   VII|        torkába.~ ~Az előhad nem volt e meglepetésre készen. A kis
284 11,   VII|                Az ország főkapitánya e tudósítást az egész hadsereggel
285 12,     I|           hol vannak? Élnek-e még?~ ~E kínzó aggodalmak között
286 12,     I|      Értesültem róla; de nem akartam e hírrel elcsüggeszteni barátainkat.~ ~–
287 12,    II|              országút már meglátszik e templom tornyából.~ ~Vavel
288 12,    II|             meglepett vértesek, akik e támadásra nem voltak készen,
289 12,    II|           iránti udvariasságnak?~ ~– E tekintetben mintaképül fogom
290 12,   III|              odasietett megszorítani e jó hír hozójának kezét.~ ~
291 13,     I|              egyenruhában kísérte őt e kalandban mint trombitás.~ ~
292 13,     I|               de az a gondolat, hogy e kormos romhalmaz közt kell
293 13,     I|        vágtatott ahhoz a házhoz.~ ~S e gyors száguldás alatt félistennek
294 13,     I|          esett a feldühödött gróf.~ ~E három ijedt arc kifejezéséből
295 13,     I|           néztek egymás szemébe.~ ~S e tekintetben is sok olyan
296 13,     I|               Te most elvetted rólam e szenvedéseket. Kimentettél
297 13,     I|               hosszan, végtelenül.~ ~E csókban volt bűnbocsánat,
298 13,     I|         erővel szorítá Katalin kezét e szavak alatt, hogy szinte
299 13,    II|        színén, s úgy tetszik, mintha e vonal mentén fel-felbuknék