Rész, Fejezet

  1  1,     I|                    bizony. Hát mit akar ön itt, kicsike? – kérdé az alacsonyabb
  2  1,     I|               elhozott ide ebbe az utcába, itt kiszállított a kocsiból,
  3  1,     I|                    nem tudom miért hagyott itt a kapu alatt. Hisz itt nincs
  4  1,     I|             hagyott itt a kapu alatt. Hisz itt nincs zene. Aztán hova lettek
  5  1,     I|                   ezzel a történettel?~ ~– Itt az utcán csak nem hagyhatjuk
  6  1,     I|                       A kis vendégnek csak itt jutott eszébe megijedni.~ ~–
  7  1,     I|                       dörmögé az ifjabb. – Itt tovább nem maradhatunk.
  8  1,     I|                  abbahagyva a járkálást. – Itt most mindennek vége. Nekünk
  9  1,     I|                 férfi – egyedül.~ ~Nem sír itt senki.~ ~Az egyedül maradt
 10  1,    II|              szokott állomásozni. Mi addig itt fogunk várni.~ ~A blúzos
 11  1,    II|                  kötve, s azt mondta, hogy itt egy percre ki akar szállni.~ ~
 12  1,    II|            óránkint húsz frankot számítva, itt hagyunk önnek ötszáz frankot,
 13  1,    II|              Szajnából egy kardal: „maradj itt!” – gazdátlanul tovaúszó
 14  1,   III|            tájékozni a kis comtesseo .~ ~– Itt, ennél a kapunál álljunk
 15  1,   III|                    kellene lármáznunk. Van itt egy melléklépcső, amelyen
 16  1,   III|                  össze ezen a helyen, hogy itt akadémiai értekezést folytassunk
 17  1,   III|                  kalapja után nyúlva. – Mi itt fogjuk önt felejteni, mindaddig,
 18  1,    IV|               elárulná önmagát.~ ~– De hát itt hagyjam a leányomat? Csak
 19  1,    IV|              belopózni az ország szívébe s itt forralni összeesküvést: –
 20  1,    IV|                  onnan hozták át Európába; itt a fejedelmi üvegházakban
 21  2,     I|                  De még szebb az, hogy még itt is akar lakni a baronesse.
 22  2,     I|                 vármegyét összeinvitálják, itt meg csak magunk vagyunk,
 23  2,     I|                 vagyunk, akiknek ex offo * itt kell lennünk. – Ezt az alispán
 24  2,     I|                  vendégeiről gondoskodjék. Itt is első gondja volt a baronesse-nek
 25  2,     I|                várta méltóságodat, de amit itt nem mondhat el, mert azon
 26  2,     I|                doktort mutatták be.~ ~– Ez itt doktor Tromfszky Fülöp,
 27  2,    II|                   comtesse-é hiányzik még. Itt is hiányzik még a beleegyezés
 28  2,    II|                        De hát nem ügyelnek itt fel arra, hogy ki mit cselekszik?~ ~–
 29  2,    II|               rendőrségnek lenni.~ ~– Arra itt vagyok magam, meg a pandúrjaim,
 30  2,    II|                    véve a bárónő. – Hiszen itt van a doktor: az ember ne
 31  2,    II|                     akkor kell tudnia, ami itt közelünkben történik.~ ~–
 32  2,    II|                 ugyan ki fog rájuk ismerni itt Fertőszegen? Míg a fátyolnak
 33  2,    II|          támasztották ezt a skrupulust. De itt jön azután az igazi magyarázat.
 34  2,    II|                utcán végigkocsizik vele.~ ~Itt aztán oly hosszú hallgatás
 35  2,   III|                    jele, hogy a vendégeket itt marasztalják.~ ~Hanem azután
 36  2,   III|                   hogy „hová verje majd ki itt az ember a pipájából a hamut?”~ ~
 37  2,   III|                 eddigi összeg, s nagyságod itt tanyázhat, ameddig csak
 38  2,   III|              predikátumával együtt.~ ~Aha! Itt van a stratagema: most mindjárt
 39  2,   III|                 fel.~ ~– Tudja, mi lesz ma itt az ebéd? – kérdé a patvarista.~ ~–
 40  2,   III|                    hajdúval.~ ~– János, ma itt nem mi eszünk, hanem minket
 41  2,   III|           országban, annak már joga is van itt fekvő birtokot szerezni.
 42  3,    II|                  szoktál tölteni a kocsin, itt a szobámban töltöd el, s
 43  3,    II|               taníts meg engem úszni. A tó itt van a kertünk alatt.~ ~Olyan
 44  3,    II|             egymást ijesztgetnők: míg így… Itt megakadt.~ ~– Hogyan? Mit „
 45  3,    II|                  éjjel, azt tudva, hogy te itt vagy közelemben.~ ~– Hol
 46  3,    II|             közelemben.~ ~– Hol vagyok én „itt”?~ ~A leány odamutatott
 47  3,   III|                    lábai taposták a vizet. Itt azután szabad volt gyermekké
 48  3,   III|                  üldözve a futó vízipókot. Itt szabad volt még dalolnia
 49  3,   III|                  kísérve a leányka énekét. Itt senki sem leskelődhetett
 50  3,   III|                  sem leskelődhetett rájuk. Itt senkit sem kellett kikerülniök.
 51  3,   III|                   sem kellett kikerülniök. Itt nem kellett a leánynak fátyolt
 52  3,   III|             kellett, elszokott a járástól; itt pedig, mint egy najád, sikamlott
 53  3,   III|                 nyugtalan álmából. „Lajos! Itt vagy-e?” – kiáltao fel;
 54  3,   III|                    a padlón.~ ~– Hát nincs itt orvos a faluban?~ ~– De
 55  3,    IV|        kaputrokkját! A fátyolos grófné van itt a Névtelen Várbulo .~ ~–
 56  3,    IV|                    öklét.~ ~– Mit keres ön itt? Ki hítta önt ide?~ ~– Csak
 57  3,    IV|              Engedje az üterét vizsgálnom. Itt egy kis paroxizmus van jelen,
 58  3,    IV|                   nem megyünk messze, csak itt maradunk az öbölben.~ ~Ah,
 59  3,    IV|                   elfogatta azt: nézze ön, itt van a képe. Ez a könyv arról
 60  4,     I|              obszervatóriumnak rendezé be. Itt volt felállítva egy erősen
 61  4,     I|                   vissza ebbe a helységbe. Itt azután zárva talált maga
 62  4,    II|             Elmondta neki a virágok nevét. Itt nárcisz, ott tulipán, jácint;
 63  4,    II|                  ott tulipán, jácint; ezek itt kökörcsinek, amaz ott szironták * -
 64  4,    II|                 szironták * -csoport. Emez itt pensée * , amaz ott égő
 65  4,    II|                    volt. – Szóljon ön. Lát itt bennünket valaki?~ ~– Senki
 66  4,    II|                Hagyja ön arcát fedetlenül. Itt senki sem látja azt meg.
 67  4,    II|                nevet kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem a hang ott marad,
 68  4,    II|                kérdezé:~ ~– Ah, mit néz ön itt ezzel a nagy csővel?~ ~S
 69  4,    II|                    könyveddel együtt. Most itt látom azt közel. Az úrnő
 70  4,   III|                   az jutott eszébe: „egyet itt látsz közülök magad előtt”.~ ~
 71  4,   III|                rablók tanyáznak, nem merne itt maradni többé, s tudod,
 72  4,   III|                      Tedd, amit mondok. Te itt maradsz, s puskádat kezedbe
 73  4,   III|                üssön zajt. Hanem menjen át itt a mellékkamrába, ott fog
 74  4,   III|                 mivel akar eret vágni?~ ~– Itt a sebészi eszközeim.~ ~–
 75  4,   III|                   ön arra is gondolt, hogy itt valakit elájulva talál.~ ~–
 76  4,   III|                  önt egy cselédem meglássa itt, ebben az órában.~ ~– De
 77  4,   III|                    ön arról, ami ez órában itt történt, senkinek.~ ~– Ezt
 78  4,   III|                elbocsátani magamtól, hanem itt tartom tovább is, és itt
 79  4,   III|                   itt tartom tovább is, és itt fog hálni a hálószobám mellett,
 80  4,    IV|                    ismerek egy ezermestert itt valahol a szomszédságban,
 81  4,    IV|             Elhiszem.~ ~– Akkor elvégeztem itt a dolgomat.~ ~– Még nem
 82  4,     V|                  hogy egy bolond ember van itt, aki mindenáron akar a gróffal
 83  4,     V|                 neki, hogyo mit szeretne ő itt létesíteni.~ ~Mátyás mester
 84  4,     V|                     s folytatom a munkámat itt, ami téged nem fog zavarni.
 85  4,     V|                 ami téged nem fog zavarni. Itt ez alkovenben csak annyi
 86  5,    II|                  dugva a szájába.~ ~– Íme, itt áll az inszurgens!~ ~Az
 87  5,    II|                    aluszom!~ ~ ~ ~Jártak-e itt farkasok?~ ~ ~ ~Hej, nem
 88  5,    II|            piromániává fog elfajulni, s ez itt majd kazlakat és házakat
 89  5,   III|                  házba – mondá a bárónő –, itt a parkban sétálva elmondhatom
 90  5,   III|                         Igen, igen, akivel itt elrejtőzve él éppen azon
 91  5,   III|                   Arra, hogy nem szándékom itt ebben a bagolykalitkában
 92  5,   III|               kínozza. Én nem tudtam volna itt maradni ezen a helyen, ha
 93  5,   III|                   mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem Barthelmy
 94  5,   III|                  kerüld ezt a helyet, mert itt megölnek. Kivált egy asszonytól.
 95  5,   III|                hisz önök három évig jártak itt a világ láttára, mielőtt
 96  5,   III|                  vagyok. Addig várni fogok itt a fenyőköröndben.~ ~Vavel
 97  5,   III|                      Henry tudta már, hogy itt tovább nincs ok hajtani,
 98  5,   III|              zugába a világnak vezetett. – Itt hírét hallom egy rejtélyes
 99  5,   III|                   Ez „extra leges” * esik. Itt a csalás éppen úgy megengedett
100  5,   III|                fátyolát, s közbeszólt.~ ~– Itt van, uram: lássa meg hát,
101  5,   III|               Barthelmy Ange. Ezek az urak itt tanúim, hogy én önt minden
102  5,   III|                    együtt.~ ~Vavel grófnak itt kellett várni az utána jövőket,
103  5,   III|                  hogy a felébredés után is itt maradjon. Érzé, hogy amit
104  5,   III|        újrakezdhetjük azt. Kérem, maradjon itt. Eltalálok csónakomig egyedül
105  5,    IV|                  jószág megvétele előtt is itt volt, s az a fátyolos hölgy,
106  5,    VI|               ápolta az üvegház növényeit. Itt hát télen is virágok közt
107  5,    VI|                    egy bolond ember. Lakik itt e vidéken egy mindenhez
108  5,    VI|                    a bodnár –, a feleségem itt fogta ki azt a Fertőből. –
109  6,     I|                Felíratom rá aranybetűkkel: itt nyugszik az én Dávidom,
110  6,     I|                    hogy neked kötelességed itt maradni velem?~ ~– Hiszen
111  6,     I|                         Hiszen alkalmasint itt maradok; csakhogy nagyon
112  6,     I|                  Henry, én hallottam hírét itt a környékben egy vájákos
113  6,     I|             haragosan Vavel. – Mit rémíted itt magadat képzelődéseiddel?
114  6,     I|                     hogy nevén szólítsák: „itt vagyok!”~ ~– Hagyj fel ez
115  6,     I|                   az lesz szent Péterhez: „Itt van-e az én jó, öreg bajtársam,
116  6,    II|              szabad csak neki elkiáltani: „Itt vagyok!”~ ~És amellett azt
117  7,    II|                   ejtettek foglyul, s mind itt helyeztek el. – Mikor ki
118  7,    II|                 pipaszurkálót?” – Most már itt a jelszó: „lóra katona,
119  7,    II|                  ellenséget visszaverni! – Itt van a királyi parancs! Itt
120  7,    II|                 Itt van a királyi parancs! Itt van a nemzeti szózat.~ ~
121  7,    II|                  bámuló vendége várta.~ ~– Itt van ő! Lássa meg. – Most
122  7,    II|            aerariummal, meg az ő pénzével? Itt tenni kell, nem beszélni!
123  7,    II|                   aztán nézd ezt a szentet itt, aki az üldözőiért imádkozik;
124  7,   III|               kikosaraz a házából?~ ~– Sőt itt tartom szívesen látott vendégül.~ ~–
125  7,   III|                  csatába!~ ~– Vezet biz a. Itt van a zsebemben az előlegezett
126  7,    IV|                  már idő, mert a két hintó itt dörgött már a park töltésén.
127  7,    IV|                 jött eléje: „anyát hívtál: itt vagyok”! Milyen boldogság
128  7,    IV|                haladtak fel a kastélyba. – Itt nem hagylak tovább. Ebbe
129  7,    IV|                   kardcsörtetők, lármázók; itt goromba, nyers parancsszavak
130  7,    IV| obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~ ~Most
131  7,     V|                   hölgy az én jegyesem!”~ ~Itt elhallgatott.~ ~– No! És
132  7,    VI|             semmije? De komolyan szólva, ő itt nem maradhat, midőn Vavel
133  7,    VI|                   inkább azzal menni, mint itt maradni.~ ~– Ő nagyon szeretett
134  7,    VI|                  megint felgördíteni, s te itt halnál meg velem együtt.~ ~–
135  7,   VII|                    Úgy?~ ~– Ő nem maradhat itt a nagy fegyverzaj között,
136  7,   VII|                   fogadom el. Én majd csak itt maradok.~ ~– Miért?~ ~–
137  7,   VII|                     De mit fog ön csinálni itt, ha ura és úrnője elhagyják
138  7,   VII|                 öntől. De mit fog csinálni itt egyesegyedül ebben a magányos
139  7,   VII|                   tudnom, mint azt, hogy ő itt van. Jó helyen van. – Hiszem,
140  7,   VII|                   volna, hogy miért akarok itt maradni, kinevettek volna
141  7,  VIII|                 neki, hogy mikor a katonák itt voltak a helységben, sokszor
142  7,  VIII|                     én egész nap szeretnék itt a kertben kapálni!”~ ~A
143  7,  VIII|                  kis vízi szörnyeteg, akit itt tartottál a kastélyodban?~ ~–
144  7,  VIII|                       Hát most az a távcső itt van. – Most jer, toroljuk
145  7,  VIII|                   magával a leányt.~ ~– Ez itt az én hálószobám: mindjárt
146  7,    IX|                  hozzá, lábtul.~ ~„Te vagy itt, leánykám?” – kiálta fel
147  7,    IX|             félálomban.~ ~„Igen. Én vagyok itt, kis mama; – nem tudok odabenn
148  7,    IX|                 elaludni; engedd meg, hogy itt feküdjem a lábadnál.”~ ~„
149  8,     I|               intést is, amit a rablófőnök itt ebben a szobában mondott
150  8,    II|                 feltűzve. Olyan vígság van itt, mintha lakodalmas csapat
151  8,    II|                hangon: „Ne menj el! Maradj itt. Ne pazarold énértem azt
152  8,    II|                elvitték szülőiktől. Azután itt van Marie arcképe és azé
153  8,    II|                  őt magától távol tartani. Itt minden órára új mulatság,
154  8,    II|                  nem olvastad a levelében, itt van ni: „A minap az alispánné
155  8,   III|                  Két régi ismerősre talált itt már Lajos. Az egyik az alispánja,
156  8,   III|                 odakiálta a bajtársainak: „Itt fekszik e sáncban az érdempénzem:
157  8,   III|                    lepecsételt levelet. Az itt van. Bizonyosan ezzel a
158  8,   III|               elfogott levelet.~ ~– Maradj itt, míg én vissza nem térek,
159  8,   III|                helységébe tegyenek át.”~ ~„Itt azután minden módot megkísérlettem,
160  8,   III|                   láttam nnagam előtt.”~ ~„Itt azután megáll az eszem.
161  8,   III|                 bizonyítá, hogy Sátán Laci itt járt.~ ~Tehát a rablóra
162  9,     I|             ajtaján.~ ~– Egy idegen úr van itt – dörmögé az inas az ajtón
163  9,     I|                      Nekem megengedte.~ ~– Itt van önnél az arckép? Vagy
164  9,     I|                  az Isten sem irgalmazott. Itt van Amélie legutóbbi arcképe.~ ~
165  9,     I|                      Nem! Jöjjön ön velem. Itt van a leány és a kincsei.
166  9,     I|                  jó helyre szállásoltam be itt magamat. A Névtelen Vár
167  9,     I|              Marie-nak meg ne mondja, hogy itt vagyok. Ő engem látni akarna.
168  9,    II|                 elbámulva Marie. – Cambray itt van? Az én megszabadítóm,
169  9,    II|                    E percben lehetett csak itt. Én sietek utána.~ ~– Megállj! –
170  9,    II|                    E képet s ezt a levelet itt Cambray hozta nekem Párizsból;
171  9,    II|                  azt mondják, hogy Cambray itt fekszik betegen a szomszéd
172  9,   III|                   aztán nem bántott, s íme itt vagyok.~ ~– Derék ember! –
173  9,   III|                  Mit? D'Avoncourt: Cambray itt van! – kiálta magánkívül
174  9,   III|                fegyvert.~ ~– Igen. Cambray itt van. S most ő vigyáz Marie-ra.
175  9,   III|                  más nevén Barthelmy Léon: itt, e vidéken valahol vár önre,
176 10,    II|                    kis Lackó volt ott.~ ~– Itt van az idegen úr? – kérdé
177 10,    II|           szabódott a fiú –, az úrnőnk van itt a kastélyból.~ ~Erre a szóra
178 10,    II|                   beszélt!~ ~– Mit akar ön itt? Elment öntől az Isten kegyelme?
179 10,    II|                    abban, mint Genovéva. – Itt nem maradhat ön!~ ~– Én
180 10,    II|                  maradhat ön!~ ~– Én pedig itt fogok maradni, Lizett. Hol
181 10,    II|               garçon”, ha megtudja, hogy ő itt van, senki által le nem
182 10,    II|                hangjával: „Cambray! Atyám! Itt vagy?” Sehonnan sem jött
183 10,    II|                   is, ami Marie-é volt: de itt hagyták a bőrkerevetet,
184 10,    II|               bocsátasz magadhoz, akkor én itt hagylak, s feléd sem jövök
185 10,    II|                   valamire szükséged lesz, itt fog lenni a kis Lackó; a
186 10,    II|                  kiszolgál. Én nem őrizlek itt egész éjjel. Tudod? Hiszen
187 10,    II|                    Tudod? Hiszen ágy sincs itt, ahová lefekhetném. Jó éjszakát,
188 10,    II|                  ajtót a keresztvassal. Én itt maradok. Aztán jöjj vissza,
189 10,    II|                    ne vegye észre, hogy én itt vagyok. Majd később tán
190 10,    II|            védencének: fuss innen, mert ha itt maradsz, én megöllek! –
191 10,    II|              minden tagján. Nem jó hely ez itt.~ ~Minő iszonytató lehet
192 10,    II|                  kis Lackó. – Ha a francia itt ágyúzna a füle körül valamennyi
193 10,    II|                  ijedelem vett rajta erőt. Itt most őmiatta egy fiú meg
194 10,   III|                 tanyát ütött. A démonoknak itt még nem volt szabad mutogatni
195 10,   III|                  cimbora. Hát te hol jársz itt?~ ~Az érkezett, meglehet,
196 10,   III|                  vígak! Il y a ici du vin. Itt van bor. Porte-toi bien.
197 10,   III|                  Bécsben, hanem hogy annak itt van a fő depója a Strabo „
198 10,   III|                   Hát Thémire hogy játszta itt a komédiáját?~ ~– Fölségesen.
199 10,   III|                  keserves.~ ~– Jól van. Te itt a postánál hintót rendelsz
200 10,   III|                   az egész Hanságot, mikor itt voltam garnizonban, vadkanra
201 10,    IV|                    mind a két felé terjed: itt a közepe, ahol a föld alul
202 10,    IV|                   leskunyhókkal is ismerős itt.~ ~Itt kezdődik aztán az
203 10,    IV|            leskunyhókkal is ismerős itt.~ ~Itt kezdődik aztán az igazi
204 10,    IV|                    az eldöntésre, kicsiben itt is megmutatta hatalmát,
205 10,    IV|                 rendes útra Pomogyon alul. Itt a rendes utat meg kellett
206 10,    IV|            összekötő Rábán keresztül visz, itt van a falutól félórányira,
207 10,    IV|              egyúttal vendégfogadó is.~ ~– Itt pihenőt kell tartanunk –
208 10,    IV|                    gólyalábakat használják itt a pásztorok, kik a süppedékes
209 10,    IV|             savanyú almaborral, méhserrel (itt pincét nem lehet ásni, hol
210 10,    IV|               megéhezik, azt is megeszi.~ ~Itt azután De Fervlans kiteríté
211 10,     V|                  jőjj velem tovább. Maradj itt biztos helyen. Valami baj
212 10,     V|              szövevénye közül kibukkantak. Itt a démonok fekete sisakjai,
213 10,     V|                  ezt a réduit alakú dombot itt a róna közepén megtámadatlan
214 10,     V|                  hős”-sel fel nem váltják. Itt két olyan vadállat harapta
215 10,     V|                   arra az egyetlen fűzfára itt a dsindsásban fölköttesse.
216 10,     V|                      kiálta De Fervlans. – Itt küldöm a kedvesed levelét.~ ~
217 10,    VI|             Istentől elátkozott hely ez!~ ~Itt egy mozdulatlan alak fekszik
218 10,    VI|                   nem akarja elhinni, hogy itt van a túlvilágnak a kapuja,
219 10,    VI|                   Lám, milyen könnyen megy itt az artézi kútfúrás!~ ~Katalin
220 10,    VI|                   szeme közé. – Te fekszel itt! Te átkozott! Megölted a
221 10,    VI|                leányt?~ ~S ez a holt ember itt oly makacsul hallgat, s
222 10,    VI|                    neki emlékül sebeket, s itt fogtak tőlük emlékbe halottakat,
223 11,    II|                 közeli dobrokai korcsmáig. Itt újra megálltak, s védték
224 11,   III|              teljes erővel megrohanta.~ ~S itt fejlődött azután ki egyike
225 11,   III|                könyörögtek neki: „Ne hagyj itt bennünket, apám! Maradj
226 11,   III|                  tovább? Szállj le, maradj itt! Nem tartozol a törvény
227 11,    IV|                  Nagyon szerették egymást, itt sem akartak elválni. Mikor
228 11,    IV|                    hagyott azután.~ ~Ekkor itt lett volna az idő és alkalom
229 11,    IV|                feltalálták.~ ~– De mármost itt az ideje, hogy tegyünk rendelkezéseket –
230 11,    IV|                   vontak rá. Neki nem volt itt szava.~ ~Abban a kéziratban,
231 11,    IV|          legmagasabbikán áll egy majorság. Itt lettek elhelyezve az ágyúk
232 11,    IV|                 folyt a leghevesebb csata: itt volt a három inszurgens
233 11,    IV|                   ezredest és a zászlót.~ ~Itt a tegnapi jelenet megint
234 11,    IV|                    bőszült viadalban, mely itt kifejlődött, elveszté már
235 11,    IV|               átszökött annak a nyergébe: „Itt a lovad cserébe: tartsd
236 11,    IV|                   s háta mögött a Dunával. Itt dolgozott az inszurrekció
237 11,    IV|                 nógrádiak hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak egyik
238 11,    IV|                lovascsapat.~ ~„Győzni kell itt, vagy meghalni!”~ ~Közé
239 11,    IV|                dönti el az ütközet sorsát. Itt egyes emberek, csoportok
240 11,     V|                   Egy cseppet se siessünk! Itt a tábor, pihenjünk!~ ~–
241 11,     V|                    Vége a nemesi seregnek! Itt jön a francia! Öl, gyilkol
242 11,     V|                   csúfszót Sámsonverő, hát itt mondhatta.~ ~De aki a budai
243 11,     V|              tömegeket a táborkar előtt.~ ~Itt következik a krónika kéziratában
244 11,    VI|                    vasemberek.~ ~Amit ezek itt elkövettek, az már nem hősköltemény,
245 11,    VI|                    diadalmas exuviákkal!~ ~Itt azonban a francia lovasság
246 11,   VII|                 hőstettek legfényesebbike. Itt már zárt tömeg szabályos
247 11,   VII|                   ez három nap alatt.~ ~És itt – véletlenül rábukkantak
248 11,   VII|                    a világ minden nemzetei itt adnának egymásnak harci
249 11,   VII|                  nem botlanék Zalabérbe.~ ~Itt vesztegelt a sereg jó egy
250 11,   VII|        örökkévalóságnak tetszett.~ ~De már itt elszakadt az inszurgensek
251 12,     I|             megtudta, hogy szabad az út.~ ~Itt találta Vavelt kiküldött
252 12,     I|                 mester markába nyomta.~ ~– Itt van. Siessen ön a szükségeseket
253 12,     I|             sietett a tábornokához.~ ~– Én itt elválok tőletek. Rám semmi
254 12,    II|              fekete volónok Kis-Cellnél. – Itt van, ami szükséges, mind,
255 12,    II|                   a Marcal és a Rába, amik itt már csaknem egyenközűen
256 12,    II|         egyenközűen futnak egymás mellett. Itt a csapat magához szedte
257 12,    II|                  megtekinteni, Madame? Van itt egy igen régi templom.~ ~–
258 12,    II|            Descourselles visszatér, mintha itt marad a templomban, s a
259 12,   III|                   egyedül maradt.~ ~– Íme, itt van önök számára a „Sauf-conduit” –
260 12,   III|                  akkorra, amikor madame is itt lesz.~ ~– Értem! – szólt
261 12,   III|  fegyverszünetkötést a két hatalom között. Itt van a nyomatott proklamáció.~ ~
262 13,     I|            gondoskodott, melynek egy része itt a faluban fog maradni; más
263 13,     I|               napokban sokat jártak-keltek itt keresztül az inszurgensek
264 13,     I|                  már meggyógyulok. Hogy te itt vagy. Hogy értem jöttél.
265 13,     I|                    innen messze, messze, s itt hagyjátok „Marie”-t eltemetve? –
266 13,     I|                       Hanem a „Sophie”, az itt marad, az elmegy veletek,
267 13,     I|               gyermekeket elaltatnak. – De itt lesz Botta Zsófia holnap
268 13,     I|              meggyógyuljon, meggyógyul, és itt marad köztetek.~ ~Vavel
269 13,     I|              kezeiteket a kezemben. – Ezek itt tartanak engem.~ ~
270 13,    II|              négyszögmértföldnyi tért… „ez itt” nem vesz el többet két