Rész, Fejezet

  1  1,     I|         különben sem igen járt hely, s maga a St. Martin főút is arról
  2  1,     I|              hordozta a kapukulcsot, s maga nyitotta ki a kaput.~ ~A
  3  1,     I|               kebléhez, addig altatta, maga mellé rakva a fejét, dúdolgatva
  4  1,     I|              hat darab ingecske, amire maga az anya hímezte az ismeretes
  5  1,     I|          egyszer.~ ~– De önnek addig a maga körül húzott bűvkört elhagyni
  6  1,     I|              szobába, már nem húzza be maga után az ajtót. Hanem a mellékszobában
  7  1,     I|           Azokat kiterjeszti egyenkint maga elé: aztán összegöngyölve
  8  1,   III|         táncosnő egyedül lakott benne: maga és hozzátartozói.~ ~A forradalom
  9  1,   III|               köszönheti.~ ~Cambray úr maga is régi nemes volt; régibb
 10  1,   III|              pompás nagy termet látott maga előtt, mely tele volt fényes
 11  1,   III|                aki a központot képezi, maga a háziasszony, a szépség
 12  1,   III|                 a szépség eszményképe: maga Cythere; ott ül a harmónion
 13  1,   III|         mindenki bámulva tekinte rá. – Maga a zenéző úrnő, valami sértett
 14  1,   III|            jelezve elfojtott jókedvét; maga a gyógykezelő ordinárius
 15  1,   III|        gyermeke látására elájult…~ ~Az maga Cythere helytartónője; aki
 16  1,   III|             Cythere helytartónője; aki maga tanította be kisgyermekének
 17  1,    IV|                hazafias elkeseredését, maga is kacag a Café Procop élcjátékain,
 18  1,    IV|               magával. Jocrisse-t majd maga után rendelheti, ha a cél
 19  1,    IV| öltözőszobájába. De Fervlans viszont a maga részéről megírta az utalványt
 20  2,     I|              szürke szemekkel.~ ~– Hát maga ismeri azt a famíliát, doktor? –
 21  2,     I|        térképét rejté. Igen tudós és a maga szakmáját értő férfiú volt;
 22  2,     I|            inzsellér úr, csak maradjon maga a cirkalom mellett! Nem
 23  2,     I|               Fülöp, a járás fizikusa, maga is fertőszegi lakos és compossessor,
 24  2,    II|               annak azt mondjuk, hogy „maga”. Hozzá tehetjük, hogy „
 25  2,    II|               azt mondja, hogy „lelkem maga!”~ ~– És a gyermekek sem
 26  2,    II|          ország. No hát „Bernát bácsi” maga, tessék magának mellém ülni.~ ~
 27  2,    II|                     Igen egyszerűen. Ő maga nem auffirolja magát * sehol,
 28  2,    II|               Miféle hatóság?~ ~– No – maga, Bernát bácsi.~ ~– Hát spicli
 29  2,    II|         látogatásokat?~ ~– A látogatót maga az úr fogadja, s olyankor,
 30  2,    II|              egy tányérra, s azt saját maga viszi be abba a szobába,
 31  2,    II|              mindennap elküldi nekem a maga „Augsburger Allgemeine Zeitung” * -
 32  2,    II|                De mindezeket sohasem a maga nevében panaszolta el, hanem
 33  2,    II|         telescopiuma elhelyezve. Ezt ő maga tudatta velem. Ezzel ő a
 34  2,    II|                 nyalánkságok. Azokat ő maga osztogatja ki közöttük.
 35  2,    II|          inzsellér úr is hozzájutott a maga sorához.~ ~– Azt mondom,
 36  2,    II|      patvarista nem akart előrejönni a maga biztos menedékéből, ő ugrott
 37  2,    II|                társaságot úgy odaviszi maga elé, mintha körülötte ülnénk.~ ~
 38  2,   III|              volt az, hogy a komornyik maga sietett rögtön leszedni
 39  3,     I|         smaragdok és rubinok; de a haj maga zilált és összekócolt. A
 40  3,     I|            muzsikáló óra, s elzenézi a maga pásztordalát, s a rajta
 41  3,     I|         fölsegíti a hölgyet a hintóba, maga melléje ül szótlanul, s
 42  3,     I|              tudja neki tanítani, amit maga is tud. Idegen mester, gouvernante
 43  3,     I|         fölkelt, kiment a benyílóba, s maga hozta be az ételt, s a leányt
 44  3,     I|         kínálta meg elébb, azután vett maga. Gazdag konyhát tartottak.
 45  3,     I|               érkezett hírlapok. Lajos maga főzte a kávét, s míg az
 46  3,    II|            Ejnye Miura, hát hogy merte maga megfogni a kis egeret? Nem
 47  3,    II|        szegénykének a szíve ijedtében! Maga csúnya Miura! Most hogy
 48  3,    II|           szívből eredő volt. És Lajos maga is ismerte azt a büszke
 49  3,    II|               a büszke gyönyört. Talán maga is regélt Máriának Cleliáról *
 50  3,   III|                 onnan bizonyos, hogy ő maga is halkan utánadúdolta a
 51  3,   III|                boldogsága.~ ~És ezt is maga találta ki magának.~ ~Ha
 52  3,   III|          szörnnyel álmodott; azt látta maga felé közeledni; annak a
 53  3,   III|       keresztül. Majd meg Lajost látta maga előtt, ahogy üldözőjét keresi
 54  3,   III|             valaki beteg, akkor a gróf maga tudott segíteni, beadott
 55  3,   III|            elszánta magát Madame, hogy maga megy az orvosért, akkor
 56  3,    IV|            Zsuzsa, mondja meg neki, ha maga a Herkópáter is, hogy már
 57  3,    IV|         konyhában.~ ~– No, mit dödörög maga olyan sokáig odakünn? –
 58  3,    IV|               s vigyen oda gyertyát.~ ~Maga is sietett oda rögtön, csak
 59  3,    IV|               eredetét az, hogy hagyta maga után úszni a ruháját vízben,
 60  3,    IV|             ahogy az oroszlán leteperi maga alá a bölényt: a leány egyszerre
 61  3,    IV|              közé tévedt, vadak között maga is vadállattá lett; vízlakó,
 62  3,    IV|               hozzávaló képpel együtt, maga Lajos készíttette, csak
 63  4,     I|   jegyzőkönyvébe pontosan feljegyezni. Maga volt az „oroszlánfej” és
 64  4,     I|               szép szellemeit egyesíté maga körül, könyvtára, gyűjteményei
 65  4,     I|              gyakorlati feladatokat is maga után vonta. A bárónő mindennap
 66  4,     I|                Itt azután zárva talált maga előtt minden ajtót. Kinek
 67  4,     I|               is tartotta ígéretét – a maga részéről; de ám a leány
 68  4,    II|                hogy az úrhölgy gyakran maga is beleavatkozott a kerti
 69  4,    II|               egész ismeretlenné tette maga előtt azon eszményt, hogy
 70  4,    II|                dolga, mint kinevezni a maga részéről az „absentium ablegatus” * -
 71  4,    II|              tanuló szobát, s bement a maga tündértanyájába a macskáival
 72  4,    II|              üresen hagyott helyére, s maga nézett bele a csőbe, dévaj,
 73  4,    II|            házat danolásával.~ ~A gróf maga is tovább szemlélte a szomszéd
 74  4,   III|              aztán egyszerre meglátott maga előtt egy kietlen fényes
 75  4,   III|             lesz aludni menni.~ ~Lajos maga vezette őt le a torony lépcsőin,
 76  4,   III|               szobája ajtaját zárja be maga után. Ő maga visszament
 77  4,   III|          ajtaját zárja be maga után. Ő maga visszament a csillagdába.~ ~
 78  4,   III|                fényesebb hóhalom, mint maga az Aristarchus!~ ~Azután
 79  4,   III|              erkélyajtót nyitva hagyta maga után. Valószínűleg az volt
 80  4,   III|            adott neki. Most jólesett a maga vétkét a rablókra kenni.~ ~–
 81  4,   III|            veszi e komoly veszedelmet, maga sem akart hátramaradni,
 82  4,   III|              ha eltávozik ön, zárja be maga után a kapuajtót, s a kulcsát
 83  4,    IV|              távcsőbe nézett, s látott maga előtt egy paréjjal benőtt
 84  4,    IV|       véleményt.~ ~Akkor aztán a leány maga felelt meg a kérdésre.~ ~–
 85  4,    IV|               sem restellte tőle, hogy maga becses személyében oktatgatta,
 86  4,    IV|          szobájában magára.~ ~Amióta ő maga nem foglalta el helyét azon
 87  4,    IV|     megmagyarázom, hogy hogyan kell; ő maga asztalos, lakatos, órás
 88  4,    IV|         bizonyosan, ha éjszakára saját maga is ott hál abban a szobában,
 89  4,    IV|              meg ezzel a csúf pofámmal maga körül; gyerekkoromtulo fogva
 90  4,    IV|            nagy csoport közé, s vághat maga körül, míg embert lát; katona
 91  4,     V|              ellenség, azt letámasztja maga elé, azon csak egy akkora
 92  4,     V|         világosságot eleget kapjon, és maga mégis hozzájárulhatlan és
 93  4,     V|                 aki tökéletesen érti a maga dolgát, de mindig a hadvezérek
 94  4,     V|                volt Mátyás mesternek a maga kész remekét a leány hálószobájában
 95  4,     V|               odavezette őt a fülkébe; maga kívül maradt.~ ~– Húzd meg
 96  5,     I|      szolgálhatunk egy-egy példánnyal: maga a rablóélet nálunk nem regény
 97  5,     I|              függő veszélytől megóvja? Maga menjen-e oda: élőszóval
 98  5,     I|                Oda nagyon valószínűleg maga az ezredparancsnok szállásolta
 99  5,     I|              könnyező szemeket hagyott maga után hátra.~ ~Azt még az
100  5,     I|              szilárd elvei vannak. Azt maga Barthelmy ezredes is kénytelen
101  5,     I|        rögtönzött színpadon, s azokban maga a bárónő is szerepel, megérdemlett
102  5,     I|            most: – amióta beállt saját maga porkolábjának.~ ~Az egész
103  5,    II|            mind kiégették a sziporkák, maga is odaégett volna, ha egy
104  5,   III|               meg; majd kinyitja azt ő maga.~ ~S aztán járta a hosszú
105  5,   III|               Ő rá fog önre ott lesni. Maga és több barátja eléje fognak
106  5,   III|        kocsiszínben volt elfoglalva, ő maga sietett csodálatos látogatónőjét
107  5,   III|             Ott felsegíté a hintóba, s maga melléje ült. – Még Henry
108  5,   III|              az, mikor Vavel e hölgyet maga mellett látta ülni, akivel
109  5,   III|                lovakkal a főkapuhoz; ő maga bevezette a parkba a bárónőt.~ ~–
110  5,    IV|             tódítani, az természetesen maga a doktor volt. Neki csak
111  5,    IV|             első helyen az alispán, ki maga is szintén egyenes lelkű,
112  5,    IV|                amíg ekként védelmezi a maga „per tu” barátnéját, a zivatart
113  5,    IV|               a tóöblön keresztül. egy maga hajtotta szandolinon, midőn
114  5,    IV|            lakott a Névtelen Várban, ő maga volt, nem más. A statutió
115  5,    IV|               Várban. A fátyolos hölgy maga jön oda hozzám. Én elmegyek
116  5,     V|               mikor az úrnőt egyenesen maga felé sietni látta; akivel
117  5,     V|              első szenvedélyes hangja. Maga sem tudta ő azt, hogy ennyire
118  5,    VI|     dísznövényeket beszerezni. Azalatt maga ápolta az üvegház növényeit.
119  5,    VI|           Vavel Lajos kilökte a széket maga alul, mikor a leányt e virággal
120  5,    VI|               úton lehet gyökeresen, ő maga saját pénztárából felajánlá
121  5,    VI|                elküldte a lelkészhez a maga nagybecsű Savary-féle telescopiumát * ,
122  5,    VI|              szüksége arra.~ ~Becsukta maga előtt az ablakot, hogy ne
123  6,     I|            koporsójára, a felhantolást maga végezte el Marie.~ ~Majd
124  6,     I|             lehessen ültetni. Azokat ő maga saját kezével ültette oda,
125  6,     I|                oda, s mindennap lejárt maga megöntözni.~ ~Pedig hát
126  6,     I|                megunta a várakozást, s maga indult el Henryt fölkeresni.~ ~
127  6,     I|                hol kell őt keresni. Ön maga is odatalál már hozzá. De
128  6,     I|               azt, hanem hogy ne lássa maga előtt azt a félelemidéző
129  6,    II|                olvasmány. Az elküldő a maga tudósításait pokolkőoldattal
130  6,    II|         hallgatott, figyelt, és várt a maga jelszavára.~ ~Mikor a jelszó
131  6,    II|         melyben történetünk lefolyt. Ő maga a többek között arról lett
132  6,    II|               tenni a fejére cserébe a maga süvegéért, ami a huszár
133  7,     I|           várva az óhajtott másodikra, maga szólítá meg a házigazdát: „
134  7,     I|             város ád egy lovast, s azt maga szereli fel. Szép svadrony
135  7,     I|               egyenruhába öltöztesse a maga nemességét. Akkor azok maguknak
136  7,     I|              ezúttal is obszerválta, s maga is két poharat vevén a kezébe,
137  7,    II|      feladatától, mikor egy piacot lát maga előtt, ellepve halotti lepedőikbe
138  7,    II|              lángoló utca közepéből „Ő Maga”; a minden eddig élt emberek
139  7,    II|               Lajos oly elevenen látta maga előtt mindezt.~ ~És aztán,
140  7,    II|                meglapulva a földhöz, a maga jelszavát.~ ~És aztán hallott
141  7,    II|              Marie önkénytelenül tartá maga elé két kezét. A napsugárhoz
142  7,    II|             hozzá.~ ~Akkor aztán Lajos maga markolt bele az aranytekercsekbe,
143  7,    II|             akar az ember kérni, ahhoz maga helyett a násznagyát küldi.
144  7,    II|            franciáknak!~ ~Azzal ment a maga útjára a vitéz úr, elég
145  7,    IV|             magát.~ ~– Hiszen a bárónő maga tiltotta meg, hogy beszéljek
146  7,    IV|          felnyithatlan zárral őrizze a maga kincsét!~ ~– Jól van – szólt
147  7,    IV|           jöhetett ez indítvány. Lajos maga is szükségét érezte annak,
148  7,     V|        vőlegény nem mondhatta, hogy a „maga” házába viszi a menyasszonyát.)~ ~
149  7,     V|             Hát amikor „így” látott ön maga előtt – és – azért! rebegé,
150  7,     V|               két hölgy is odaérteté a maga kristálykelyhét az áldomásra.~ ~–
151  7,    VI|             ismét egészen felderült. Ő maga sietett azt tréfával helyreütni.~ ~–
152  7,    VI|        megismerteté, aminek a célját ő maga is csak most tudta meg.~ ~
153  7,   VII|              minden dolgát elvégezte a maga konyhájában, mire két fiatal
154  7,   VII|                 hogy csak úgy égett. – Maga egy kis alacsony tölgyfaszéken
155  7,   VII|                azt keverte, és kirakta maga elé a két térde fölött szétsimított
156  7,   VII|                A gróf háborúba készül; maga alakít egy bandériumot,
157  7,  VIII|               nagy világ: hogy arról a maga kicsiny kis világáról el
158  7,  VIII|      gyönyörűségét találta abban, hogy maga evezhetett. Ezt is Lajostul
159  7,  VIII|               a zongora elé, s Marie-t maga elé ültetve, megmutatta
160  7,  VIII|                kísérni figyelemmel; ez maga is emberfölötti vállalat!
161  7,    IX|                    S helyet adott neki maga mellett a vánkoson, és betakargatá.~ ~–
162  8,     I|                magyar férfi várt ott a maga hűs ágyára, s mikor eltemették
163  8,     I|          gondoskodik ő vármegyénkint a maga zászlóaljai élelmezéséről.~ ~–
164  8,     I|     nyugtalankodó” rögtön előhívatta a maga tudósait, s hevenyében készíttetett
165  8,     I|                együtt. Plunket ezredes maga izent a francia vezérnek,
166  8,     I|            küldte a kész kapitulációt. Maga a mi kedves barátunk, a
167  8,    II|          gyakorlatokat tartani, azokat maga Lajos vezette, oktatta,
168  8,    II|                ha földmíves is, csak a maga földét míveli, úrnak nem
169  8,    II|             gróf bandériuma, melynek ő maga volt a főstrázsamestere (
170  8,    II|               embereket nem vesz fel a maga díszes soraiba. Sátán Laci
171  8,    II|         viselnek.~ ~Ezekre saját anyja maga hímezte fel a „három liliomot .”~ ~
172  8,   III|                 Bernát bácsi most is a maga elemében van: adomázik.
173  8,   III|               kihozom onnan!”, s azzal maga rohant előre az ároknak,
174  8,   III|                Sátán Laci volt az.~ ~Ő maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~ ~–
175  8,   III|             Hisz az akkor elég pihenés maga.~ ~Vavel kiment a sátorból,
176  8,   III|            nemes lovag nem talált mást maga előtt, mint egy megkötözött
177  8,   III|               a titokteljes homályból, maga alakított egy lovas bandériumot,
178  8,   III|          úrnőnk kísérője. Ő megkapja a maga ötmillió frankját, s azzal
179  9,     I|                lett?~ ~S ha még csak ő maga volna, de hát Amélie? Leánya
180  9,     I|              betegség, mely odahaza, a maga országában, ahol már polgárjogot
181  9,     I|              szétszórta annak rongyait maga körül; a szemei világlottak,
182  9,   III|         mindenféle elemózsinával; most maga akarja őt meglepni vele.
183  9,   III|                kémkedésnek is megvan a maga heroizmusa!~ ~Aztán hozzálátott,
184  9,   III|               aludjék egyet. Ő azalatt maga fogja végezni a szolgálatot.
185 10,    II|              akik a kenyerünket ették, maga a pap is, mért ne lehetne
186 10,    II|        csúfondáros tréfák voltak írva. Maga Lajos szobája a legnagyobb
187 10,    II|                de kezét rémülten tartá maga elé, mintha el akarná őt
188 10,    II|                falióra, amit mindennap maga húzott fel Lizett. Ez az
189 10,    II|               asszonyt szívesebben lát maga előtt. S az egy igen becsületes
190 10,   III|        fejfájást okozni.~ ~De Fervlans maga is a vendégfogadóba volt
191 10,    IV|           tiszteletére. Valószínűleg ő maga is bele fog égni.~ ~Hanem
192 10,    IV|                seprűvel szerzi össze a maga kenyerét: szódát gyűjt;
193 10,    IV|        völgyeket keresve, s csalogatja maga után a lovagokat, kik sehol
194 10,    IV|           akarta hinni ezt a csodát, s maga is majd beleveszett a hinárba
195 10,    IV|           kantáron vezetni a paripáját maga után. Útba eső mocsárereken
196 10,     V|        elrejtve a hordott sánc mögé.~ ~Maga, Katalinnal együtt, fölhágott
197 10,     V|               nagy; igyekezzék ki-ki a maga emberét megkapni, s aztán
198 10,     V|           eléjük a nádasból, s ki-ki a maga emberét kiválasztva, kivont
199 10,     V|             mosolygással szemelte ki a maga emberét. Kitalálhatá, hogy
200 10,     V|          legszükségesebb vitéze forog, maga ugratott elő annak a védelmezésére,
201 10,     V|        csapatját magával ne sodorja, ő maga vágtatott kísérőivel együtt
202 10,     V|             hogy összeroskadó paripája maga alá ne szorítsa.~ ~Úgy tetszett,
203 10,    VI|              aztán telecsorogtatá azt. Maga is szürcsölt belőle. Édes
204 10,    VI|         érzékeit: kéket, zöldet látott maga előtt; hanem aztán, mikor
205 10,    VI|          Felnyitotta szemeit, s látott maga előtt egy asszonyt térdepelni.
206 11,     I|                azontúl el ne váljon. Ő maga nem kísérhette kedvesét
207 11,    II|          Mihály volt az alezredesük. Ő maga vágtatott elöl, s két ellenséges
208 11,    II|                nem vezényelte senki: a maga eszétől jött rá, hogy azt
209 11,    II|            katonának a vezérkarával, s maga is kardot rántott, s új
210 11,    II|      szépítgetés hozzájárulása nélkül. Maga a táborkari őrnagy, Maresich,
211 11,   III|                vizenyős lapályt talált maga előtt, melyen egyetlen,
212 11,   III|                 megálljt!”parancsolt a maga lovasságának, s aztán néztek
213 11,   III|       annálfogva választott őrmester a maga szakaszában. A csatározásnál
214 11,   III|                vitézt nem vihette el a maga egy lován. Tehát még egyszer
215 11,    IV|           tiszteik, betöltötte ki-ki a maga eszére bizakodással.~ ~Az
216 11,    IV|                a ménfői magaslatot – a maga bölcs belátásából – megszállva.
217 11,    IV|                valami csatatervet, s a maga részéről minden jó tanácsot
218 11,    IV|                pisztoly nélkül, csak a maga fokosával ellátva. Mégsem
219 11,    IV|       gyalogság is kimutatta mai nap a maga oroszlánkörmeit. A zalaiak
220 11,    IV|             pihent azalatt, és főzte a maga húsait, mint akire ez az
221 11,    IV|        hadsereg hozzáfogott megfőzni a maga ebédjét.~ ~Az inszurgens
222 11,    IV|                óra alatt készen volt a maga csatarendjével. Hiszen a
223 11,    IV|              kapitányuk, Krantz Károly maga vágta le személyes viadalban
224 11,    IV|                 Miskey Ferenc kapitány maga vágta keresztül magát a
225 11,    IV|               káplárja adta át neki, s maga gyalog harcolt tovább. Egyetlenegy
226 11,    IV|              ellenség kezéből; akkor ő maga is olyat kapott a fejére,
227 11,    IV|          nyerített gazdája után. Azt ő maga nevelte fel; nem is adta
228 11,    IV|     visszavágtatva a saját paripáján a maga népéhez. Ezt se tenné más
229 11,    IV|         harsogtatta a két tábori pap a maga lelkesítő versét kitűnő
230 11,    IV|              kézzel fogságba jutott, s maga a hősök hőse, Hunkár Antal
231 11,    IV|            testével védte rneg őt, míg maga is föléje roskadt. Tizenegy
232 11,    IV|           szeme láttára történt ez, ki maga a kíséretével ott volt a
233 11,    IV|         csatatérről, ahol a haza földe maga veri meg azokat, akik őérte
234 11,    IV|           vetettek maguktól.~ ~A nádor maga Szent-Ivánnál négy zászlóalj
235 11,    IV|               egy tömegben volt, akkor maga, a főhadsegédével, Beckers
236 11,    IV|        tünemény, mikor egy zászlótartó maga attakíroz, s ő keresi a
237 11,    IV|            letaszítja a lováról; azzal maga ugrik a nyeregbe, s rohan
238 11,    IV|      kiszabadítá az ellenség kezéből a maga fokosos bajtársaival. Az
239 11,    IV|           Horváth keletnek vágtatott a maga csapatjával.~ ~Olgyay megindult
240 11,    IV|               üldözte a visszavonulót. Maga is össze volt törve ez ütközetben,
241 11,     V|               húsz-huszonöt ember még. Maga indult neki a szerteszét
242 11,     V|             legjobb futó volt, mikor ő maga minden mást megelőzve, végigszaladt
243 11,     V|                be minden házba, hogy ő maga menekült meg egyesegyedül
244 11,     V|                halmozta el.~ ~A király maga tépte le zászlóikról a szégyen
245 11,     V|      zászlóikról a szégyen fátyolát, s maga tűzte fel helyébe a babérkoszorút.~ ~
246 11,    VI|             magát tizenhét sebbel, s a maga lábán ment vissza az ezredéhez.~ ~
247 11,   VII|               melyik az utóhad, mert ő maga sere tudta, hogy merre van
248 11,   VII|          megfordult szépen, s elment a maga dolgára másfelé.~ ~Most
249 11,   VII|              előszeretettel igyekezett maga és a franciák közé odatolni,
250 11,   VII|              plébános még hozzátette a maga kétszázötven forintocskáját
251 11,   VII|       halmozták el a várva vártakat.~ ~Maga az ország főkapitánya: a
252 11,   VII|          ragyogó könnyekkel.~ ~S aztán maga a nádor állt a dandár élére,
253 11,   VII|             Szent András templom előtt maga az ország prímása fogadta
254 12,     I|           lőttek a sírjába, s a prímás maga szentelte be. Ez bizony
255 12,     I|               dicsőség volt neki, hogy maga se hinné el Sátán Laci,
256 12,    II|             templom tornyából.~ ~Vavel maga felment a toronyba, s onnan
257 12,    II|            volón csapat által.~ ~Vavel maga is leszállt a lóról, hogy
258 12,    II|              foglyot a saját lovára, s maga gyalog vezette a lovat.~ ~–
259 12,    II|          mindenféle gyógyító írokat, a maga kopott „házi orvos”-ában:
260 12,   III|            kitűnő paripája lehetett, ő maga nevezetes távlovagló, és
261 12,   III|          kellett volna a hírmondónak a maga sürgős izénetével. Így azonban
262 12,   III|               aláírásával hitelesítve; maga a papír is utánozhatatlan
263 12,   III|        térképére is.) Ön természetesen maga fog eljönni Győrbe, hogy
264 13,     I|          hűségüket, hősi bátorságukat; maga is könnyezett, azok is:
265 13,     I|           attól a gyönyörűségtől, hogy maga adhassa nekik hírül, hogy
266 13,     I|                jegyzi föl, amik között maga és háza népe megmenekült,
267 13,     I|             előveszi a zokogás. Csak ő maga, csak a beteg kacag.~ ~Neki