Rész, Fejezet

  1  2,     I|      környékét kihasították a bolond gróf számára.~ ~A hivatkozott
  2  2,    II|           nem híják másként, mint a „gróf”.~ ~– De levelet tán csak
  3  2,    II|        kiereszté, hogy ugyan örült a gróf a grófnénak küldött bukéton ;
  4  2,    II|        széttépett bukét virágja, s a gróf káromkodott odafenn valami
  5  2,    II|          cseléd nem értett. Másnap a gróf összetalálkozott a feleségemmel
  6  2,    II|              rá se nézett. Délután a gróf a Schmidtné által hat palack
  7  2,    II|             mikor kikocsiznak?~ ~– A gróf egyszerű barna kabátot visel,
  8  2,    II|           sajátszerűen megy végbe. A gróf – nevezzük annak, ámbár
  9  2,    II|          mert fogadni mernék, hogy a gróf most is ott ül a tornyában,
 10  2,   III|            cipők.~ ~– Itthon van-e a gróf? – kérdé az alispán.~ ~–
 11  2,   III|                  Már értesülve van a gróf úr uraságtok jöveteléről,
 12  2,   III|          monda neki Bernát úr.~ ~– A gróf úr várja a tekintetes urat
 13  2,   III|              várkastélyt és parkot a gróf úrnak átengedni.~ ~Azt hitte,
 14  2,   III|             az alkalmazást – monda a gróf.~ ~– A szerződés végett
 15  2,   III|          írva, a végén a-ypsilonnal: gróf.~ ~Hisz ez olyan simán megy,
 16  2,   III|              erre a szóra elővette a gróf a háta megül a kezeit, mégpedig
 17  2,   III|           meg senkit. Utoljára is, a gróf nem jött vissza: nem maradt
 18  2,   III|         komornyik azt mondja, hogy a gróf pisztolyait töltögeti. Meg
 19  2,   III|             sem parancsol, azt nekem gróf uram nem fogja megtiltani. –
 20  2,   III|      itthagyjuk ezt a bolondokházát. Gróf uram aztán lássa, hogyan
 21  2,   III|          hajdút a holmiaimért. Nekem gróf uram nem parancsol. Megmutatom.~ ~
 22  2,   III|           nyitni, szemközt jött rá a gróf. Útját állta neki.~ ~– Ön
 23  2,   III|              a patvarista? – kérdé a gróf.~ ~– Úgy csúfolnak.~ ~–
 24  2,   III|             Elég lesz?~ ~– Elég.~ ~A gróf fejbólintással üdvözlé a
 25  2,   III|          egyenesen haza.~ ~„Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem
 26  3,    II|       köszönts meg. Hadd hallom.~ ~A gróf alig észrevehetőleg meghajtotta
 27  3,    II|             Felelj meg erre!~ ~Lajos gróf talált ki valami módját
 28  3,   III|                 Nos, hát mit akar? A gróf küldte önt?~ ~– Óh, dehogy
 29  3,   III|           lett valaki beteg, akkor a gróf maga tudott segíteni, beadott
 30  3,   III|              különösen megtiltotta a gróf, hogy orvost, papot vagy
 31  3,   III|              fog.~ ~– Szent atyám! A gróf megöl, ha azt megteszem.~ ~–
 32  3,    IV|          acélgombos kaputrokkot. – A gróf is vele van?~ ~– Nem. A
 33  3,    IV|            Tromfszky. Mutassa kérem, gróf úr, a nyelvét.~ ~De nem
 34  3,    IV|               Csak legyen csendesen, gróf úr – mondá a doktor, ki
 35  3,    IV|              pulzust! Egy-kettő…~ ~A gróf azonban kirántotta kezét
 36  3,    IV|            időben! Azt mondták, hogy gróf úr veszélyes beteg.~ ~–
 37  3,    IV|             mondta? Henry! – kérdé a gróf térdére emelkedve.~ ~Henry
 38  3,    IV|        igazat.~ ~– Engedelmet kérek, gróf úr. Nem Henry úr egyedül
 39  3,    IV|        megtudhatott volna.~ ~Amint a gróf torkon ragadta a komornyikot,
 40  3,    IV|      megjelenése gyalog; a rejtélyes gróf dühös embergyilkoló rohama.
 41  3,    IV|             érkezett Stuttgartból, a gróf könyvárusától. Legtöbb élvezetét
 42  3,    IV|          Folyóiratait elküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta,
 43  4,     I|                           I.~ ~Vavel gróf (ahogy ő magát levelein
 44  4,     I|          Egyszer véletlenül, mikor a gróf Marie-val szokott sétakocsikázását
 45  4,     I|           gyermekeinek, miként Vavel gróf. Ezek őtőle a Névtelen Várba
 46  4,     I|         látta őt a templomba menni a gróf, mégpedig, ha jó volt az
 47  4,     I|                 Ezt nem helyeselte a gróf. Ő is bőven juttatott segélyt
 48  4,     I|             illusztráló háromláb!) A gróf mindig készen tartá a félforintos
 49  4,     I|         féllábú: két lábon járt.~ ~A gróf megállíttatá hintaját, hogy
 50  4,     I|             aki ezt tette velem.~ ~A gróf elégedetlen volt magával;
 51  4,     I|         váratott magára. Egy napon a gróf tiszteletes Mercatoris uramtól
 52  4,     I|   magánadakozásból kell fedezni.~ ~A gróf a felhívásra rögtön válaszolt.~ ~
 53  4,     I|      alapelvei nem helyeseltetnek. A gróf kárhoztatja a gyermeknevelésnél
 54  4,     I|             van – ad hominem * .~ ~A gróf válaszábulo tehát csak polémia
 55  4,     I|            ellenfele. Az egyik nap a gróf küldött levelet a bárónőnek,
 56  4,     I|            Marie-nak mondta tollba a gróf, s ő csak egy V betűt jegyzett
 57  4,     I|            időben gyakran látta őt a gróf, a feléje forduló veranda
 58  4,     I|            számára; míg másrészről a gróf naponkint felhozatta magához
 59  4,     I|           történt:~ ~Egy napon Vavel gróf megint levelet kapott Katalin
 60  4,     I|            az elhatározást.”~ ~Vavel gróf kénytelen volt kapitulálni.
 61  4,     I|       magányba a fiatal bárónőt.~ ~A gróf nem tudott az indokban egészen
 62  4,    II|        azokban kész eljárni.~ ~Lajos gróf megírta neki, hogy a bérlésio
 63  4,    II|         Szeress te engemet.”~ ~Vavel gróf kezéből kihullott a térkép
 64  4,    II|           kísérte el többé Marie-t a gróf. Ezentúl ezek a séták is
 65  4,    II|             a házat danolásával.~ ~A gróf maga is tovább szemlélte
 66  4,   III|           vajon ugyanazt, amit Vavel gróf elkövet, nem teheti-e meg
 67  4,   III| bizonyosságot szerzett magának Vavel gróf, mégpedig egy igen emlékezetes
 68  4,   III|          járt a társaságával, mint a gróf. Egyik asszony a másik után
 69  4,   III|          csillagot vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat, a gróf
 70  4,   III|            gróf. Ő nézte a holdat, a gróf meg őtet.~ ~A bárónő, úgy
 71  4,   III|             homályban is kivehette a gróf, hogy mind a négynek az
 72  4,   III|           rablási merényletüket.~ ~A gróf rögtön sietett le az obszervatóriumból.
 73  4,   III|             felöltönyét az urának; a gróf csak akkor vette észre,
 74  4,   III|              nyitva szokott állni. A gróf áthaladt az udvaron, s amint
 75  4,   III|                és győz!~ ~– Én Vavel gróf vagyok – sietett a látogató,
 76  4,   III|             sem illett őt látni.~ ~A gróf azonban röviden végzett;
 77  4,   III|            Istenem!”~ ~A bárónő és a gróf visszatértek az alkovenes
 78  4,   III|            vigyázni magamra.~ ~Vavel gróf értette ezt; de más értelmet
 79  4,   III|         kielégíthessem őket.~ ~Vavel gróf, látva, hogy a bárónő nagy
 80  4,   III|             az ottmaradásra.~ ~Vavel gróf mindenre egyébreo gondolt,
 81  4,   III|           ide? mi dolgod itten?)~ ~A gróf fejével intett, mutatva,
 82  4,   III|        nyomorultul elveszni.~ ~Vavel gróf e szónál önkénytelenülo
 83  4,   III|             kezét a grófnak.~ ~Vavel gróf búcsút vett. Eltávoztában
 84  4,    IV|        akadémiai vitatkozás támadt a gróf és a tiszteletes között:
 85  4,    IV|              Mit akar? – kiálta rá a gróf.~ ~– Én vagyok a „Sátán
 86  4,    IV|              halkhangon.~ ~E szóra a gróf egyszerre odaszökött hozzá,
 87  4,    IV|        combjai: csupa ín és csont. A gróf fiatal erőben levő férfi
 88  4,    IV|       nyugodtan dörmögé:~ ~– Látja a gróf úr, hogy nincs nálam fegyver;
 89  4,    IV|             azért, hogy megmondjam a gróf úrnak, hogy nem én voltam
 90  4,    IV|              világon. – Olvashatta a gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat,
 91  4,    IV|              passzusomba beleilljék, gróf úr? – szólt kérkedő hangon. –
 92  4,    IV|              betörők? – kérdé tőle a gróf.~ ~Sátán Laci megvetésre
 93  4,    IV|              mindez csak mendemonda, gróf úr – folytatá a furcsa éjjeli
 94  4,    IV|             hát azért jöttem, hogy a gróf úr az én nyomorult kis porontyomat
 95  4,    IV|  Zsiványtudománnyal. – Meg akartam a gróf úrnak mutatni, hogy be lehet
 96  4,    IV|               Majd ha eltávozom, s a gróf úr körülnéz, akkor majd
 97  4,    IV|            is. – Azt mondják, hogy a gróf úr ebben a kastélyban valami
 98  4,    IV|             akarják kapni. S lássa a gróf úr, amilyen könnyen megtehettem
 99  4,    IV|      belopakodjék, s azalatt, amíg a gróf úr odafenn a toronyban a
100  4,    IV|             órás egy személyben.~ ~A gróf csodálkozva rázta a fejét.
101  4,    IV|      rettentő terveket. Ez elkészíti gróf úr házán a felnyithatatlan
102  4,    IV|            Hanem – még egyet mondok, gróf úr: – ha még olyan erős
103  4,    IV|             lakatokat csináltat is a gróf úr kincse védelmére: rabló
104  4,    IV|          mondom én, hogy vigyázzon a gróf úr a kincsére! Többet tudok,
105  4,    IV|          Köszönöm.~ ~– Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én voltam és
106  4,    IV|       remekeltem. Majd meglátja azt, gróf úr. Nem köszöntöm fel, mert
107  4,    IV|              Köszönöm a jó tanácsot, gróf úr, de már késő. Tudtam
108  4,    IV|     elkergettek. Utoljára az iharosi gróf fogadott fel az udvarába.
109  4,    IV|      kiabáltak: ahol megy az iharosi gróf három medvéje! Elszoktam
110  4,    IV|             még egyszer megállt.~ ~– Gróf úr. Én tudom ám azt jól,
111  4,    IV|             nincsen semmi konvenció. Gróf úrnak nemcsak szabadságában
112  4,    IV|            No, hát megmondom, hogy a gróf úr valamennyi lőfegyverében
113  4,    IV|            lehet velük lőni.~ ~Vavel gróf odasietett a fegyverszekrényéhez,
114  4,    IV|                De már ekkor eltűnt a gróf szemei elől.~ ~Lajos utánasietett
115  4,    IV|          csak pernahajderek.~ ~Vavel gróf addig nem nyugodott meg,
116  4,    IV|              újabb talány állt Vavel gróf elé.~ ~Hát akkor miféle
117  4,    IV|             Egy hézagot talált Vavel gróf a rabló előadásában. Mi
118  4,     V|           rendeltem őt ide – mondá a gróf. – Vezesse fel hozzám.~ ~
119  4,     V|              Mátyás mester – mondá a gróf.~ ~– Hja, bizony; de csak
120  4,     V|        elveszett – nyugtatá őt meg a gróf –, hanem nálam volna valami
121  4,     V|             figyelmesen hallgatott a gróf beszédére, s aközben az
122  4,     V|              Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –, hanem hát azt
123  4,     V|       nevetés visszafojtása miatt. A gróf mérgesen nézegetett rá.~ ~–
124  4,     V|            hogy olyan lesz – szólt a gróf beleegyezőleg. – Hanem a
125  4,     V|              Mátyás mester – monda a gróf –, de jól értse meg: ennek
126  4,     V|       elhiszem – szólt megnyugodva a gróf. – De nem akar ön némi kis
127  4,     V|           Napóleont lehet verni.~ ~– Gróf úr! – monda a munka vége
128  5,     I|       kedveskedhetünk többé.~ ~Vavel gróf mindamellett hajlandó volt
129  5,     I|              lehetett nyugodva Vavel gróf, hogy a rablók nem fognak
130  5,     I|             GUARDIA. Most megtudta a gróf a hasznát ennek a dekorációnak.
131  5,     I|           biztosítást nyerte, hogy a gróf nincsen idehaza.~ ~A tiszt
132  5,     I|    Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf csónakon jött át a Névtelen
133  5,     I|             az ezredes úr? – kérdé a gróf.~ ~– Itthon. De fekszik.~ ~–
134  5,     I|              el nem engedik.~ ~Vavel gróf korát messze megelőzött
135  5,     I|   felállított kalodába zárattak.~ ~A gróf nem késett ez észrevételét
136  5,    II|           napon arról értesült Vavel gróf tiszteletes Mercatoris úr
137  5,   III|         udvar túlsó ajtaján.~ ~Vavel gróf minden levélnek a borítékán
138  5,   III|          Lajost a levél tartalma.~ ~„Gróf úr!~ ~Igen kérem, mielőtt
139  5,   III|     látogassa őt meg a kastélyában a gróf, ez készséggel sietne kívánatának
140  5,   III|           írni tudjon.~ ~Azt tette a gróf, hogy egy látogatójegyének
141  5,   III|             viselete.~ ~– Én vagyok, gróf úr– suttogá, aggodalmasan
142  5,   III|      írásgörcsökben szenved.~ ~Vavel gróf azon az oldalán érezte magát
143  5,   III|             látott vendégem.~ ~Vavel gróf az ajkába harapott. Már
144  5,   III|        javára szokta beíratni, Vavel gróf kegyajándéka címe alatt.~ ~
145  5,   III|            vagy valaki más?”~ ~Vavel gróf arca csupa tűzláng lett
146  5,   III|            azt mondta volna: „Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt
147  5,   III|          magával.”~ ~Azután bejött a gróf, s rendeletet adott Henrynek,
148  5,   III|           azt szétbontva, odatartá a gróf elé, hogy olvashassa, de
149  5,   III|          hintó az udvarra gördült. A gróf azt mondá Henrynek, hogy
150  5,   III|               kiálta fel elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott.
151  5,   III|         melyre támaszkodott.~ ~Vavel gróf arcán semmi indulatváltozást
152  5,   III|         jövők elé. Azok bizonyosan a gróf hintaját utolérve, megtudták
153  5,   III|           megtudták Henrytől, hogy a gróf merre távozott; azzal lovaikat
154  5,   III|              álcázni törekedtek.~ ~– Gróf úr! – szólt Vavel elé lépve –
155  5,   III|          dragonyos ezredtől.~ ~Vavel gróf készséggel sietett ez ismeretség
156  5,   III|          Igen egyszerű dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerű
157  5,   III|          vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében szüntelen lefátyolozott
158  5,   III|            különösen mosolygott.~ ~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát
159  5,   III|        hátrahagyni.~ ~E szónál Vavel gróf indulni készült.~ ~Barthelmy
160  5,   III|           hangon kiálta vissza Vavel gróf:~ ~– Azt a célt pedig nem
161  5,   III|            bókkal hajtva meg magát a gróf előtt, mondá:~ ~– Gróf úr,
162  5,   III|             a gróf előtt, mondá:~ ~– Gróf úr, íme fogadja részemről
163  5,   III|      kíváncsisággal bámultak a Vavel gróf oldalán álló hölgyre, akinek
164  5,   III|             aközben is, amidőn Vavel gróf előtt meghajtá magát, a
165  5,   III|            előbb öntől megkérdeznem, gróf úr – szólt csendes, kimért
166  5,   III|        önrenézve ez úrhölgy?~ ~Vavel gróf egy percig sem gondolkozott
167  5,   III|         hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja körül összekulcsoltan
168  5,   III|             ön ezzel elégedve, Vavel gróf? – szólt aztán sisakját
169  5,   III|            mert érezve volt.~ ~Vavel gróf ismét a park hátulsó kapujánál
170  5,    IV|              mennyire felkölti Vavel gróf ellen. Hiszen ha ez a védelem
171  5,    IV|            De miért nem veszi nőül a gróf, ha már ennyire vannak egymással!~ ~
172  5,    IV|    lefátyolozott hölgyet látni Vavel gróf mellett. Nem kocsiztak ki
173  5,     V|              olvasni tudó fiú. Vavel gróf azért szerette, hogy olyan
174  5,     V|               s azon előrohant Vavel gróf, dühösen, mint egy vadállat.
175  5,     V|              leesett a földre. Azt a gróf felkapta és a zsebébe dugá,
176  5,     V|          Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~ ~– „Madame!” Amiket öntől
177  5,    VI|        Lajoso . Úgy látszott, hogy a gróf is nagy virágkedvelő lehetett
178  6,     I|             Hasztalan várta Henryt a gróf a vívóteremben. A rendes
179  6,     I|              felesége volt neki.~ ~A gróf a folyosóra nyíló ajtón
180  6,     I|            az a nő, amilyennek Vavel gróf állítá. Fájós lábai miatt
181  6,     I|             Hol van Henry? – kérdé a gróf.~ ~– Odabenn van az ágyán.~ ~–
182  6,    II|          bárónő megtudva azt, hogy a gróf ismét cseléd nélkül maradt,
183  7,     I|         köszönte be.~ ~– Úgy teszek, gróf úr, mint az egyszeri légátus,
184  7,     I|           egészséges embernek.~ ~– A gróf úr az utóbbi időkben betegnek
185  7,     I|           nem tudok találni.~ ~Vavel gróf kezdte észrevenni, hogy
186  7,     I|      fumigáljuk a világot.~ ~– Hát a gróf úr is dohányzik?~ ~– Igen
187  7,     I|              a mendemondában, amit a gróf úrról a rossz nyelvek elhíreszteltek;
188  7,     I|       köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf úr donnája. Aki felől ugyan
189  7,     I|     kérdezősködést intézni, amióta a gróf úr meg akart duellálni az
190  7,     I|         nagymértékben pártjára kel a gróf úrnak, s kész magát exponálni
191  7,     I|            nem beszél, hogy jöjjek a gróf úrhoz személyesen, elhalmozva
192  7,     I|            személyesen, elhalmozva a gróf urat annyiféle magasztalásokkal,
193  7,     I|            úr meg volt hódítva. Ez a gróf nemcsak pipázik, de még
194  7,     I|           tréfás adomázás. Azokban a gróf éppoly kifogyhatatlan volt,
195  7,     I|              volt megvallani, hogy a gróf az első ember a hazában,
196  7,     I|             két poharat. Vivant!~ ~A gróf nobel ember volt: ahogy
197  7,     I|              Azért előre megmondom a gróf úrnak, hogyha ilyen helyzetbe
198  7,    II|            alispán. – Mikor benyit a gróf dolgozószobájába, fenntartja
199  7,    II|            reng a fél vállán.~ ~– No gróf úr, én is úgy jövök most,
200  7,    II|           ugyanabból a hangulatból a gróf.~ ~– Nem úgy van az, gróf
201  7,    II|            gróf.~ ~– Nem úgy van az, gróf úr; tegnap óta az egész
202  7,    II|            Én nem értem önt.~ ~Vavel gróf erre szótlanul átlépett
203  7,    II|              commissiót adjon hozzá, gróf úr.~ ~– Azt szívesen – szólt
204  7,    II|           Azt szívesen – szólt Vavel gróf, s indult a dolgozóasztalához.~ ~
205  7,    II|     magasztos alak előtt, mint Vavel gróf rejtélyes védence, még egy
206  7,   III|                  Igenis. Vavel Lajos gróf által küldve jöttem ide,
207  7,   III|              egyszer mondott önnek a gróf, arra most válaszát kéri.~ ~
208  7,   III|           Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf – szeret engem?~ ~– Azt
209  7,    IV|             beszéljek róla.~ ~– Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie
210  7,    IV|              De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~ ~– Magától Sátán Lacitól.~ ~–
211  7,    IV|          eszközlök ki számukra, ha a gróf úr katonai fegyelme alá
212  7,     V|       megadja, a másik megtagadja. A gróf katolikus.~ ~…… – Hát hiszen
213  7,   VII|          veszedelemmel együtt jár. A gróf háborúba készül; maga alakít
214  7,   VII|          azok a szegények, akiknek a gróf ki szokta osztani az ételmaradékot,
215  7,   VII|              is akarnak enni, hogy a gróf megházasodik. A gróf nekem
216  7,   VII|          hogy a gróf megházasodik. A gróf nekem megígérte, hogy amíg
217  8,     I|           Bajonettek vannak ajánlva. Gróf úr az elébb nagyon dicsérte
218  8,     I|             sem adott.~ ~– No, lássa gróf úr, milyen balítélettel
219  8,     I|              alatt Fertőszeghy Lajos gróf bandériuma teljes számban
220  8,     I|              kezdett örömében.~ ~– A gróf örül annak?~ ~– Tombolok
221  8,     I|           szájamból vette ki a szót, gróf úr.~ ~– Ugye, hogy jobb
222  8,    II|              állt „Fertőszegi” Vavel gróf bandériuma, melynek ő maga
223  8,   III|            voltak – jegyzé meg Vavel gróf –, akik tíz krajcár zsoldért
224  8,   III|             ön tudja, Barthelmy Léon gróf név alatt szolgálatot vállaltam
225 10,    II|                Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába szegődött most
226 10,     V|           bádogmárki) – kiálta Vavel gróf. – Leányt vártál, legényt
227 11,     I|           hosszú történetet.~ ~Vavel gróf, amint portyázó csapatjával
228 11,    II|             vezére volt Zichy Ferenc gróf, az ifjabbik. Mert két Zichy
229 11,    IV|   zászlóaljparancsnok, Erdődy Károly gróf szuronyszegezve vezette
230 11,    IV|             Jeszenszky s Teleky Adám gróf; az árok tele volt már hanyatt-homlok
231 11,    IV|         indult.~ ~Ekkor Zichy Ferenc gróf, az ezredes, kiküldte az
232 11,    IV|         Utána rögtön Festetics János gróf, csapatja élén az előnyomuló
233 11,    IV|             alezredes, Szapáry Vince gróf alól is kilőtték a lovat.
234 11,    IV|               Az ifjabb Zichy Ferenc gróf maradt leghátul. S a visszavonulásnál
235 11,    VI|              a főúton, Szapáry Vince gróf alezredes vezetése alatt,
236 11,    VI|              baloldalon Zichy Ferenc gróf századossal.~ ~A meglepett
237 11,   VII|              két osztagával és Vavel gróf halálfejes volónjaival.
238 11,   VII|            ott volt Eszterházy János gróf, a pozsonyi lovasok ezredese,
239 11,   VII|          lovasok ezredese, Keglevich gróf, a bácskaiaké, Széchenyi
240 11,   VII|            bácskaiaké, Széchenyi Pál gróf, Voith Ferdinánd táborkari
241 11,   VII|    mérnökkari főtiszt és Vavel Lajos gróf.~ ~Ez a sok mágnás nem mint
242 11,   VII|            juttatni.~ ~Széchenyi Pál gróf vállalkozott e feladatra.~ ~
243 12,     I|        ötödnapja. Nem hallotta még a gróf úr? Wagramnál nagy ütközet
244 12,     I|              együtt meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak ilyen
245 12,     I|        rugója össze volt kapcsolva a gróf úr szobájában levő csengettyűvel.
246 12,     I|           drótját meghúztam erősen a gróf szobájában, a rostély az
247 12,    II|            Én, Vavel de Versay Lajos gróf, a mai napon foglyul ejtettem
248 12,    II|            hogy ővele tréfál-e Vavel gróf, vagy a lelkésszel. Mindjárt
249 12,    II|             asszonyom? – mondá Vavel gróf. – Beillenék a Notre Dame-ba
250 12,   III|          kilencvenes matt volt Vavel gróf kezében, mert ha ugyanaz
251 12,   III|             Clarisse és Margot Vavel gróf kezébe kerültek, odadobta
252 12,   III|          nincs. Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli ötlet volt öntől,
253 13,     I|            kardot! – vezényelt Vavel gróf. – Négy hétig nem verekszünk.
254 13,     I|              el nem hagyták.~ ~Vavel gróf azonban nem várt a másnap
255 13,     I|         torkának esett a feldühödött gróf.~ ~E három ijedt arc kifejezéséből
256 13,    II|     ezerötszáz forintért, amit Vavel gróf, mint a megholt leány hátrahagyott