Rész, Fejezet

  1  1,     I|          szép ruháim?~ ~– Az ám. Még jó, hogy azt az ócska nagykendőt
  2  1,     I|            hát mit tegyünk vele?~ ~– Jó lenne, ha felvinnők a Conciergerie * -
  3  1,     I|           hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget nem háborgatnunk,
  4  1,     I|         hiszen tudja ön!~ ~– Eh! Egy jó ötletem támadt. Ezt az ártatlan
  5  1,     I|             küldte most utunkba. Két jó tettet követhetünk el egyszerre.~ ~–
  6  1,     I|    gyermekbál helyett menni fogunk a jó tollasbálba.~ ~– Az ám –
  7  1,     I|           helyre kell vinnünk. Eddig jó gondolat volt az, hogy éppen
  8  1,     I|            Hanem a véletlen egy igen jó ötletet adott.~ ~– Értem
  9  1,     I|           visszük a kincsünket, ahol jó rend és biztosított társadalmi
 10  1,     I|             országot Európában, ahol jó rend van és nincs semmi
 11  1,     I|             valamiben.~ ~– Ez nagyon jó lesz!~ ~A tervvel nagyon
 12  1,     I|              meg nehezebb időkre. Az jó helyre van elhelyezve: a
 13  1,    II|           segíteni a házkeresésben – jó borravalóért?~ ~Ha nem kérte
 14  1,    II|             tudnám, hát akkor minden jó volna. Hanem hát éppen csak
 15  1,    II|      elalszom, mint hogy kitaláljam. Jó éjszakát, polgár.~ ~A mellékszoba
 16  1,   III|             aludtam. Ez igazán olyan jó kis ágy, mint odahaza. Milyen
 17  1,   III|            ágy, mint odahaza. Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt
 18  1,   III|         puncsot is adtak, ami nagyon jó volt. Nézze csak. Egy pohárral
 19  1,   III|         bizonyosan ön hagyta ott. Az jó lesz nekem reggelire. Én
 20  1,   III|       kezdett mártogatni.~ ~– Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett
 21  1,   III|          szép ember. De ön meg olyan jó. Azt szeretném, ha ön az
 22  1,   III|             éppen „matiné” volt.~ ~A jó társaság kedvenc mulatóideje
 23  1,   III|         Alfréd.~ ~– Ah, legyen olyan jó, mondja el nekünk, a grófnő
 24  1,   III|       átadtam ugyan az igazi kedvenc jó meleg ágyát; de ebben a
 25  1,   III|         Hiszen lehet, hogy mint igen jó barátok fogunk elválni.
 26  1,   III|           egy szippanat burnót? Igen jó spanyol rapé * .~ ~– Köszönöm –
 27  1,   III|              kezdjem. Önnek volt egy jó barátja, ki önnel egy szálláson
 28  1,   III|              a medaliont. – Ez nekem jó talizmán lesz jövőre! –
 29  1,   III|            Nekünk arra az elmenekült jó barátjára van szükségünk,
 30  1,    IV|   csónakjaikat keresték föl, amiknek jó búvóhelyük volt akkor még,
 31  1,    IV|         kívánja ön?~ ~– Hát nem elég jó gondviselés alatt fogja-e
 32  1,    IV|          egyesíti valamennyit, s még jó, ha az örök körutazók a
 33  1,    IV|             d'Antin-ban vannak olyan jó csendes kis boltok, ahol
 34  1,    IV|          hordtak körül; divat volt a jó társaságban akkor mindenféle
 35  2,     I|                 No, inzsellér úr, ez jó parti lenne magának – enyelgett
 36  2,     I|             Nekünk bécsieknek nagyon jó rendőrségünk van ám.~ ~A
 37  2,    II|            Ah, tehát a remeték ilyen jó borokat isznak.~ ~– Valóban,
 38  2,    II|      mondtunk volna egymásnak, mint „jó napot”. Az általam olvasott
 39  2,    II|             vagy amazt a szép leányt jó lesz meginteni, mert nagyon
 40  2,    II|            össze a süteményekből egy jó csomót, s vigye el majd
 41  2,    II|              park bokrairól: az igen jó ebéd volt; amint egyszer
 42  2,   III|                Nem felejtem el! Igen jó memóriám van – monda Bernát
 43  2,   III|        pipától mindjárt kap az ember jó gondolatokat. – Hol őgyeleg
 44  2,   III|            elég compossessor, akinek jó pénzért eladó a birtoka.
 45  3,     I|              háromélű tőrt rejt, ami jó fegyver annak a kezében,
 46  3,     I|         közül, vidáman kiáltva fel: „jó reggelt, édes Lajos!” már
 47  3,    II|             találna a számára valami jó helyet. „Legjobb lesz ide”,
 48  3,    II|              miért kell meghalni? Ha jó, akkor miért kell élni?~ ~
 49  3,    II|             majd virágoskertté. Ugye jó lesz?~ ~– A jó te vagy,
 50  3,    II|   virágoskertté. Ugye jó lesz?~ ~– A jó te vagy, a kert szép lesz,
 51  3,    II|           teljesíted óhajtásomat? Te jó vagy, te kedves vagy! –
 52  3,    II|             követhesselek. Ehhez még jó helyet kell kikeresnem a
 53  3,    II|          aztán másnak is lehet olyan jó távcsöve, mint nekem.~ ~–
 54  3,   III|           arra bizony az új kastélyt jó volt rárakni.~ ~A néphagyomány
 55  3,   III|             megtagadni.~ ~Marie igen jó tanítvány volt a hydrioták *
 56  3,   III|          félt már semmitől. A hullám jó barát volt, ismerték egymást.
 57  3,   III|             már a fogyóban levő hold jó későn kelt föl, a szokott
 58  3,   III|             ön lámpást, s vegyen egy jó botot a kezébe; addig én
 59  3,   III|         sárcipőt húzok. – No menjen, jó Henry, hiszen ha ő haragudni
 60  3,   III|             és kiengesztelem. Csak a jó Isten megtartsa az életét.
 61  3,   III|              az életét. Óh, siessen, jó Henry.~ ~– Agyon fog lőni!
 62  3,    IV|             van ő?~ ~Henry ápolta. A jó ember számba se vette, hogy
 63  3,    IV|        fordult elő praxisában.~ ~Ezt jó lesz följegyezni, hátha
 64  4,     I|           menni a gróf, mégpedig, ha jó volt az út, gyalog. Kijövet
 65  4,     I|        eltávolítva magától ismerőst, jó barátot, lemondva mindenről,
 66  4,    II|           kedvcsapongást észrevenni. Jó falusi gazdasszonynak tűnt
 67  4,    II|      tavaszvirágok nyílni kezdtek: a jó régimódi kedves európai
 68  4,    II|              uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan
 69  4,    II|               mama”. Istenem! Milyen jó asszonynak kell ennek lenni.~ ~
 70  4,    II|            azt megígérte neki Lajos, jó kedvvel trallázva futott
 71  4,   III|              nem áldozott.~ ~– Akkor jó lesz aludni menni.~ ~Lajos
 72  4,   III|         egész a hálószobájáig, s ott jó éjt kívánt neki, s megkérte,
 73  4,   III|           erre is gondol!~ ~– Ugyan, jó Henry, hát illik nekünk
 74  4,   III|             botot, aminek a végén is jó súlyos vasszorító volt;
 75  4,    IV|       Gyönyörűség ez.~ ~– Köszönöm a jó tanácsot, gróf úr, de már
 76  4,    IV|     megvigasztalt azzal, hogy milyen jó nemesembernek lenni: ha
 77  4,    IV|             az erdőmbe. – Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. (
 78  4,    IV|          Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. (A pálinka még
 79  4,     V|          álmodat?~ ~– Azt ám. A régi jó álmomat. S ahelyett nem
 80  4,     V|            se Párizsból. Azelőtt oly jó alvó voltam, hogy alig mondhattam
 81  4,     V|        elégedve?~ ~– Nagyon! Ez igen jó lesz.~ ~Szegény gyermek!
 82  4,     V|             azt mondta rá, hogy igen jó!~ ~Este alig várta, hogy
 83  4,     V|              amit elvesztett: a régi jó álmát ismét. Nem üldözte
 84  4,     V|              tőle.~ ~Igen, de a régi jó álom hajdanta korán is jött;
 85  5,     I|             azt, amit megtudott?~ ~A jó sors igen szépen kisegíté
 86  5,     I|           megtudván, hogy a közeledő jó barát, nem gátolta meg abban,
 87  5,     I|          haza.~ ~Másnap aztán megint jó barátságban vannak: dragonyosok
 88  5,    II|          csinál az inszurgens, mikor jó kedve van? – kiálta rá Barthelmy
 89  5,    II|         iszik magyar korsóbul,~ ~ ~ ~Jó paprikás húst is eszik bográcsbul,~ ~ ~ ~
 90  5,    II|       magammal fogom hordani, s igen jó gondviselő apja leszek.~ ~–
 91  5,   III|         vezényszót. Elmúlt az már! A jó harci nyerges paripa rúd
 92  5,   III|             szemközt kaphatom, s egy jó karddöfés vagy egy ostoba
 93  5,   III|       mindegy. Ön lehetett valamikor jó lövő és vívó; de amióta
 94  5,   III|               ventre è terre!” * Nem jó ötlet ez tőlem?~ ~– Köszönöm,
 95  5,   III|  rendelkezésemre áll, a szakácsné, a jó teremtés, oly vastag egy
 96  5,   III|         kergetik egymást, hanem mint jó barátok válnak el.~ ~Mikor
 97  5,     V|               Kérem, legyen ön olyan jó: fogja ezt a levelet…~ ~
 98  5,     V|           volt rá írva:~ ~„– A szép, jó, kedves szomszédnőnek.”~ ~–
 99  5,     V|          volt írva.~ ~„Kedves, szép, jó asszonyom!~ ~Szeresse ön
100  5,     V|          Tegye őt boldoggá; ő nagyon jó ember. – Én nem vagyok rá
101  6,     I|       madarat, és megcsókolgatá.~ ~– Jó lesz talán, ha kitömetjük?
102  6,     I|          virágoskertemben. Tudok egy jó kis magányos zugot ottan.
103  6,     I|         hantocskát gördíteni elhunyt jó barátjuk koporsójára, a
104  6,     I|          halálból, temetkezésből nem jó játékot csinálni. Az a csendességszerző
105  6,     I|            egy katonaviselt fiúk, az jó lenne a helyembe. Vagy az
106  6,     I|       gyűltek e szóra.~ ~– Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy tenné ön
107  6,     I|           Péterhez: „Itt van-e az én jó, öreg bajtársam, a becsületes,
108  6,     I|              láthatnám még egyszer a jó Henryt?~ ~– De éppen azért
109  6,     I|            arra nem volt rábírható a jó Lizett, hogy Henry szobájába
110  6,     I|             volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság volt ahhoz a
111  6,     I|              komoly lesz.~ ~– Henry, jó Henry. Akarod, hogy imádkozzam
112  6,     I|              azt a szép imát, amit a jó père Lacordaire szerzett
113  6,    II|          favágás és koldulás helyett jó fizetésből, gazdag konyhán,
114  6,    II|              mind elfért még egy-egy jó barát magányos szobájában,
115  6,    II|          szóra, azt körülölelgették, jó pajtásnak hítták, a többit
116  7,     I|        pncebolt, ott vannak hatalmas jó borok, pompás jó Latakia…~ ~–
117  7,     I|            hatalmas jó borok, pompás jó Latakia…~ ~– Mit? Latakia?
118  7,     I|               Vavelt pedig ez nagyon jó kedvre hangolta.~ ~– De
119  7,    II|            ezerei meg ezerei a saját jó vitézeinek lepik el egyszerre
120  7,    II|           Marie! Te tégy eleget a te jó szívednek, imádkozzál azokért,
121  7,     V|            magáért. Katalin bámult a jó ízlésen, az egyszerű, de
122  7,     V|         barátomnak az özvegye, az én jó Henrymnak, akit tavaly temettem
123  7,     V|    szeretetreméltó angyalkám; milyen jó adomát tudnék én erre most
124  7,     V|          kedves kis leánykámat,az én jó Marie-mat, éltesse Isten!~ ~–
125  7,     V|          kitérjen, s ezt az akadályt jó előre elhárítsa. Mármost
126  7,    VI|       tréfával helyreütni.~ ~– Az én jó barátom ma nemcsak vőlegény,
127  7,    VI|              az övé lesz!~ ~– Óh, be jó lesz! – monda Marie.~ ~Hát
128  7,    VI|             másik feladatunk pedig a jó Lizettet felkeresni, s meghívni
129  7,    VI|       eszközölnöm, s aztán a szegény jó Mercatoris előtt még el
130  7,    VI|              újra megesküszünk az én jó Mercatorisom szertartása
131  7,    VI|          látni, s így mégiscsak kell jó éjt kívánnod.~ ~Azzal Lajos
132  7,    VI|       figyelt:~ ~– Adjon Isten neked jó éjszakát… őrködjenek fölötted.
133  7,    VI|          álmaidban boldog és szabad… Jó éjszakát!~ ~Azzal eltávozott.~ ~–
134  7,   VII|             senkivel. Nekem semmi se jó, amit más csinál, s csak
135  7,   VII|              csak egymagamban vagyok jó.~ ~– De mit fog ön csinálni
136  7,   VII|            mint azt, hogy ő itt van. Jó helyen van. – Hiszem, hogy
137  7,   VII|               Hiszem, hogy ezután is jó helyen lesz. Jól gondját
138  7,  VIII|       mondanivalója sincs már a régi jó barátokhoz? A magától muzsikáló
139  7,  VIII|           hold területet töltött be: jó szerencse, hogy minden nyomban
140  7,  VIII|     emberekkel, – akik szembenéznek, jó napot kívánnak. Nem fordulni
141  7,  VIII|           viszonozhatom. Adjon Isten jó napot! Megállítani az asszonyokat,
142  7,  VIII|                   Nekem van egy igen jó szelíd lovam. Neked való.~ ~–
143  7,  VIII|           örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten egy részét a paradicsomnak
144  7,  VIII|            Fräulein Lotti lesz olyan jó, hogy mindennap leckét fog
145  7,  VIII|            dolgod.~ ~– Óh, az nagyon jó lesz! Igazán jó lesz. Csak
146  7,  VIII|            az nagyon jó lesz! Igazán jó lesz. Csak parancsoljatok
147  7,  VIII|           keservesen elrágalmaztak a jó barátim: kivéve a jó alispánt,
148  7,  VIII| elrágalmaztak a jó barátim: kivéve a jó alispánt, meg a lelkészt;
149  7,  VIII|        mindjárt mellette van a tied. Jó lesz ez így?~ ~– Nagyon
150  7,  VIII|              lesz ez így?~ ~– Nagyon jó lesz, – szólt Marie megnyugtatva.~ ~
151  7,    IX|          lelkében. A nőszívben annyi jó van, amennyi rossz. Győzhet
152  8,     I|            már kívánhatunk egymásnak jó éjszakát.~ ~– Azért se kívánhatunk.
153  8,     I|        állítására, azonkívül hatezer jó lovassági kardot, tizenhat
154  8,     I|           világos előttem. S szegény jó Katalinom, minő áldozatot
155  8,     I|            lesbül küldött golyó mind jó eszköz nekik. – Most már
156  8,     I|         igazán kívánhatunk egymásnak jó éjszakát. Hat év óta ez
157  8,    II|         halálos íved, bajszod pödörd jó vitéz!~ ~ ~ ~Mutasd bátor
158  8,    II|     orákulumot: – egy hét alatt mind jó katonát csinált belőlük.
159  8,    II|           kelet felől fenyegeti. Aki jó barát volt, mind ellenséggé
160  8,    II|           falatozott, künn a gyepen, jó nyers szalonnát paprikával;
161  8,    II|             hagyni szép hölgyeket és jó ebédet.~ ~Azon a napon,
162  8,    II|         titkos rugó nyitott fel.~ ~– Jó helyen fog lenni.~ ~S most
163  8,    II|             táborban? Ezt nem vennék jó néven.~ ~– Óh, bizony mások
164  8,   III|    gyaloginszurgens vett részt. Igen jó táborhely volt; a nádkúpból
165  8,   III|         Készen tartasz egy szekeret, jó négy lóval a park kijáratánál
166  9,     I|               Nem tudom, merre van a jó barát, merre az ellenség.
167  9,     I|      Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen jó hozzám – és őhozzá. Hanem
168  9,     I|            Dolgom be van végezve. Én jó helyre szállásoltam be itt
169  9,     I|            egész üres; csak egy régi jó barátném, a komoly Lizett
170  9,     I|            gyermek laknak benne. Ott jó lesz nekem lefekünnöm. Kipihenem
171  9,    II|           testvér! Köszöntet általam jó anyád: azt a szép fényes
172  9,   III|           kis menyecske!~ ~A nap még jó magasan állt, s a holdvilágra
173  9,   III|             Vavel Máriáját elvigye – jó helyre.~ ~Az asperni ütközetből
174  9,   III|       megállj!” helyett „Adjon Isten jó reggelt!”-tel fogadták a
175  9,   III|               Hát Marie hova lett?~ ~Jó helyen van. A márki mellett.~ ~–
176  9,   III|        csapatjából kiválasztott száz jó lovast; Katalin azt mondta
177 10,    II|           Fusson innen rögtön! – Nem jó a cifra palotában, ugye?
178 10,    II|       magával ezt az üveget. – Igazi jó gyöngyvirág-ecet van benne;
179 10,    II|             Marie-nak.~ ~– Köszönöm, jó Lizett – szólt a lány mosolyogva. –
180 10,    II|            tartsa ön meg azt a drága jó szert: önnek szüksége van
181 10,    II|              többet. Elmegyek innen. Jó éjszakát! Ha valamire szükséged
182 10,    II|              itt, ahová lefekhetném. Jó éjszakát, Cambray!~ ~E szavakra
183 10,    II|         amelyben egy kisleány téríti jó útra az anyját, s aztán
184 10,    II|       jelentkezék minden tagján. Nem jó hely ez itt.~ ~Minő iszonytató
185 10,    II|             hogy lőj! – Mit akar ön, jó ember? Nekem nincs semmim,
186 10,    II|             S az egy igen becsületes jó asszony: ennek a szegény
187 10,    II|             anyja.~ ~– Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen szeretni
188 10,    II|             Gondoskodott a feleségem jó meleg bundáról, majd betakargatja
189 10,    II|              embert. Az énnekem igen jó barátom volt. Temettesse
190 10,   III|              Mintha most is látnám a jó Caprara bíbornokot, hogy
191 10,   III|              mi lett belőle.~ ~– Ezt jó lesz az anyjának meg nem
192 10,   III|             nincs szükségem rá. Igen jó térképem van e vidékről,
193 10,    IV|           nem lehetett szélesebb egy jó kőhajításnyinál. De Fervlans
194 10,     V|             a pisztolyába tömte.~ ~– Jó éjszakát, Vavel lovag! –
195 10,     V|            csinált halálfőt! A lövés jó volt, csakhogy a töltés
196 10,    VI|            magyarul beszélt.~ ~– Ah, jó asszony, az Isten irgalmára…
197 10,    VI|         Katalin nem kérdezte: ki az? Jó barát-e, vagy ellenfél?
198 10,    VI|     nádszálat a mohos talajba; mikor jó mélyen volt, egyet szítt
199 10,    VI|             a fekete nadálytő levele jó sebforrasztó. Az a piros
200 10,    VI|               S Sátán Laci csakugyan jó szófogadó ember volt. Ha
201 10,    VI|             édes Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi! Ne hunyja be
202 10,    VI|           lenniük; aztán meg ahhoz a jó földhöz sem, mely velük
203 11,     I|           Lajost mindennap új meg új jó barátokkal ismertették meg,
204 11,     I|             nem olvasott.~ ~S voltak jó barátok, akikkel ma összeölelkezett,
205 11,     I|      paripájukat látta elővezetve: a jó barát ott feküdt már valahol
206 11,     I|          bácskai lovasokat, akik oly jó vitézek a kardcsattogás
207 11,     I|     kardcsattogás közt, mint amilyen jó cimborák a pohárcsengés
208 11,     I|              széléig. S az tele volt jó kedéllyel, örömmel, reménnyel,
209 11,    II|             rá, hogy azt az irtványt jó lesz elfoglalni. Mire az
210 11,   III|            hogy mindjárt összevágja. Jó Ferenczy János hidegvérrel
211 11,   III|            ki őt nagyon feldicsérte: jó Ferenczy János meg nem foghatta,
212 11,   III|       hideglelése végképp elhagyta a jó kis izzadság után; rekommendálta
213 11,   III|             kapukban álló ismerősök, jó barátok, apa, anya, feleség,
214 11,   III|              az ismerősei, mert igen jó fiú volt, s szerette a tréfát.~ ~
215 11,   III|              Gasparics Józsi, s szép jó estét kíván az atyafiságnak.
216 11,   III|        közvitézek közötti familiáris jó viszony. Szentkútnál Földvári
217 11,    IV|           alatt csatát elfogadni nem jó lesz. Az ellenség, a Rábán
218 11,    IV|             s a maga részéről minden jó tanácsot előadott; de a
219 11,    IV|             az ember akármikor, de a jó ebéddel sietni kell. Íme
220 11,    IV|   tartalékban; de hát az neki nagyon jó mulatság volt, hogy mikor
221 11,    IV|           ezt a szózatot megtudták a jó győriek, nosza minden háznál
222 11,    IV|            az orrát a legénységnek a jó pecsenyeillat, ami minden
223 11,    IV|          mind a hárman, otthagyták a jó ebédet, s étlen, szomjan,
224 11,    IV|            két sebet; az volt neki a jó áldomás, a lovát is lelőtték;
225 11,    IV|             Rossz puskáik voltak; de jó volt a szurony, meg a puskaagy,
226 11,    IV|        lónyerítés üti meg a fülét. A jó hóka lova nyerített gazdája
227 11,    IV|          Ferenc kapitányt e harcban. Jó barátja, Horváth Kristóf
228 11,    IV|            volna: hanem azért áldott jó pisztoly volt! Radó János
229 11,     V|        azonban már úgy találta, hogy jó volna odább sietni, s parancsot
230 11,     V|           híres választó kortes: nem jó lesz őt megbántani.~ ~–
231 11,     V|             kardjának a hegyéből egy jó arasznyi darab. Most aztán
232 11,     V|        táncolni, ha azt akarta, hogy jó cimborának tartsák.~ ~A
233 11,     V|   visszanyerjük zászlóink csorbított jó hírét.~ ~Azok vivátot kiáltottak
234 11,    VI|            hogy otthagyhatta a drága jó ispitály-levest, s aztán
235 11,    VI|           szakaszának trombitái.~ ~A jó barát jött az elesett Foky
236 11,   VII|     keresztültörési tervet.~ ~Nagyon jó volt a terv; csak a hozzá
237 11,   VII|              tehát mármost puska is; jó francia fegyver! Van csizma,
238 11,   VII|          senki sem tehetett volna le jó lélekkel tanúbizonyságot,
239 11,   VII|               Itt vesztegelt a sereg jó egy hétig; ami ez izgalmas
240 11,   VII|          helyet. Mikor az ismerősök, jó barátok, rokonok, testvérek
241 12,     I|             hír van.~ ~– Rossz? Vagy jó?~ ~– No – úgy vegyest. Van
242 12,     I|                No – úgy vegyest. Van jó, van rossz.~ ~– A jót utoljára
243 12,     I|         pártfogóját köszöntette.~ ~– Jó vég volt; – rátalált, amit
244 12,     I|            el nem szaladt előle. Egy jó részét a városnak fel is
245 12,     I|        Hiszen lám megmondtam, hogy a jó hírt a legvégére hagyom.~ ~–
246 12,     I|              hogy én eltávoztam.~ ~– Jó lesz, majd egy napiparancsban
247 12,    II|             Ne féljenek, úrhölgyeim. Jó kézbe jutottak. Mi magyarok
248 12,    II|              házi szereivel, a maguk jó szavával, mintha mindannyi
249 12,    II|            meg; de hogy az az ördögi jó ötlete támadt önnek, hogy
250 12,   III|            odasietett megszorítani e jó hír hozójának kezét.~ ~Az
251 12,   III|          hátra lépve. – Legyen olyan jó, és tartsa fenn ezt a hálálkodási
252 13,     I|               mikor azt mondám, hogy jó szerencse, hogy ön csak
253 13,     I|        Csókold meg. – Ő nekem nagyon jó kis anyám. Mennyit sírt
254 13,     I|            világban; aki miatt annyi jó ember szenvedett, s akinek