Rész, Fejezet

  1  1,     I|                 Rue des Ours * különben sem igen járt hely, s maga a
  2  1,     I|                  aki még az anyja nevét sem tudja.~ ~– Azt elhiszem,
  3  1,     I|                 argandi faggyúgyertya * sem bírt világossá tenni.~ ~
  4  1,     I|                sincsen, hát kisleányunk sem lehet.~ ~– A mamának sincs
  5  1,     I|                Mintha az a gyermek most sem aludnék.~ ~– Ejh, hisz mit
  6  1,     I|               el van veszve. Még Anglia sem biztos menedék. A dillingeni
  7  1,     I|                biztosság mellett senkit sem háborgat a hatóság; és ami
  8  1,     I|          viszonzásáról még csak álmodni sem. – Gondolt-e már ön erre?~ ~–
  9  1,    II|                a mamájától, s nem tudja sem az utcát, sem a házszámot;
 10  1,    II|                 nem tudja sem az utcát, sem a házszámot; csupán annyira
 11  1,   III|          tanulom az alfabetet, s sehogy sem tudok kibékülni azzal a
 12  1,   III|           albumok voltak kiterítve. Ott sem volt senki, egy rikácsoló
 13  1,   III|                érthető volt, hogy sehol sem találtatik.~ ~A vendégek
 14  1,   III|        nézegetett ki a kocsiablakon. Az sem volt valami nagyon kedvére,
 15  1,   III|         megkezdett hangon folytatni. Én sem bánom hát, kezdjük más modorban.
 16  1,   III|                   s úgy hiszem, hogy ön sem fog ezért megneheztelni,
 17  1,   III|         tudhatjuk meg.~ ~– Azt én magam sem tudom.~ ~– Azt ön jól tudja. „
 18  1,    IV|                 hogy már a csontemberek sem titoktartók, azok is elárulták;
 19  1,    IV|            szerezhet, s leányának senki sem fogja szemére vetni, hogy
 20  1,    IV|          elgondolkozott.~ ~– Egy csókot sem szabad neki adnom, mielőtt
 21  1,    IV|                ön számára, melyet senki sem fog önön kívül elolvasni.
 22  2,     I|           terepély bükkfa alatt azalatt sem unják magukat. A nagy melegben
 23  2,     I|              melyet pirosra hízott arca sem cáfol meg, s a keményen
 24  2,     I|              akarná adni, hogy senkivel sem szándékozik ismeretséget
 25  2,     I|                      Hiszen semmi rossz sem, amit meghallott felőle;
 26  2,     I|              még az unalmas bécsi divat sem volt képes kisebbíteni,
 27  2,     I|                hívják?~ ~– Ez még senki sem – szólt az alispán –, csak
 28  2,     I|                 én ezt három esztendeig sem tudom összerakni.~ ~– No,
 29  2,    II|                 díszlakomához egy hölgy sem volt hivatalos. A baronesse
 30  2,    II|             bácsi”.~ ~– Hát a feleségét sem tegezi az ember?~ ~– Annak
 31  2,    II|               maga!”~ ~– És a gyermekek sem tegezik a szülőiket?~ ~–
 32  2,    II|             lakója ellen egyik indicium sem forog fenn. Az nagyon csendes
 33  2,    II|              leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár a szomszéd faluba
 34  2,    II|          eresztettem legelöl; pedig ezt sem szoptam az ujjamból. A másik
 35  2,    II|              melynek részleteiről senki sem bír annyi ismerettel, mint
 36  2,    II|           világosan nőkéz vonásai. Azok sem maradnak nálam; a küldöncné
 37  2,    II|             mert ezt a tárgyat távolról sem érinti leveleiben soha.~ ~–
 38  2,    II|                professzor mondá: „akkor sem szükség minden kérdésre
 39  2,    II|                 Várba.~ ~– De hátha önt sem ereszti be?~ ~– Engem? Az
 40  2,    II|            beleszólni, mert ő még senki sem, neki csak pipát tölteni
 41  2,   III|               keresete itten, mert légy sem volt sehol.~ ~A vendégszobában
 42  2,   III|             vele; de én kevesebbet neki sem fizetek, mint az elődének.~ ~–
 43  2,   III|         megfordult a sarkán, s egy szót sem szólva többet, otthagyta
 44  2,   III|              Amiből nekem még a császár sem parancsol, azt nekem gróf
 45  2,   III|                 fiatal jogtudóst, s azt sem kérdezte tőle, hogy kinek
 46  2,   III|               kinek híják.~ ~De hisz ez sem kérdezte azt a gróftólo .~ ~
 47  3,     I|            tehát együtt van mind: senki sem hiányzik.~ ~A most érkezett
 48  3,     I|                 tud, annálfogva a leány sem tudhat, s hogy mégis gyönyörködjék
 49  3,     I|              magának.~ ~A férfi festeni sem tud, pedig egy leánynak
 50  3,    II|              visszavont kezet. – Hát ez sem szabad már?~ ~– Mit gondolsz?
 51  3,    II|                   Én bizony egy cseppet sem szeretném, ha asszony volnál.
 52  3,    II|                 tudod, hogy ma nem vagy sem azoké a csúnya könyveidé,
 53  3,    II|               azoké a csúnya könyveidé, sem azé az éjjelvirrasztó telescopiumodé;
 54  3,    II|                ne nagyon közel.~ ~– Úgy sem. A másik pedig az, hogy
 55  3,    II|          világrész minden synedriumai * sem tudnának megfelelni, hát
 56  3,    II|                válogatsz nekik, hát azt sem bánom.~ ~Tudniillik, hogy
 57  3,   III|               leányka énekét. Itt senki sem leskelődhetett rájuk. Itt
 58  3,   III|        leskelődhetett rájuk. Itt senkit sem kellett kikerülniök. Itt
 59  3,   III|             sétakocsizás alatt egy szót sem szólt, s az ebédnél alig
 60  3,   III|                félelmes a puszta udvar, sem a sötét erdő, recsegő fáival;
 61  3,   III|             sötét erdő, recsegő fáival; sem a cikázó villám; sem azok
 62  3,   III|            fáival; sem a cikázó villám; sem azok a sírkeresztek ott
 63  3,    IV|            hintót küldenek értem; akkor sem. Fogadom.~ ~S abban a nyomban
 64  4,     I|                 még korcsolyázás közben sem vetett soha egy kíváncsi
 65  4,    II|             bennünket valaki?~ ~– Senki sem. Egyedül vagyunk.~ ~E szóra
 66  4,    II|             arcát fedetlenül. Itt senki sem látja azt meg. Mindennap
 67  4,    II|                  még az órája zeneművét sem húzta fel soha: bántották
 68  4,    II|                 a macskáival, kutyáival sem játszott már komédiát.~ ~
 69  4,    II|           nyomában. Még lefátyolozottan sem volt szabad őt meglátnia.~ ~ ~ ~
 70  4,    II|               csónakon?~ ~Eddig hallani sem akart felőle.~ ~Azután,
 71  4,   III|           helyzetben még a szabadítónak sem illett őt látni.~ ~A gróf
 72  4,   III|                komoly veszedelmet, maga sem akart hátramaradni, s ugyanazon
 73  4,   III|     találkozásunkról senkinek, ahogy én sem fogok. S mármost visszaadom
 74  4,   III|              rablókalandról pedig senki sem beszélt ki semmit.~ ~
 75  4,    IV|             Miért nem nézi ön?~ ~– Mert sem annak nincs szüksége arra,
 76  4,    IV|                én megtudjam, mit végez, sem énnekem.~ ~A leány nagyot
 77  4,    IV|           remeket * . Hanem ezúttal meg sem mozdítá a karjait az ellentámadásra;
 78  4,    IV|             fogta, kietette, de még azt sem restellte tőle, hogy maga
 79  4,    IV|          ügyességem hozzá. De hát senki sem szenvedett meg ezzel a csúf
 80  4,    IV|                  ahol kezdtem. Semmihez sem értek már. Nem tudnék egy
 81  4,    IV|             erről a felfedezésről, vagy sem? – Hiszen ez őt érdekli
 82  4,     V|          fejezett ki, aminek semmi köze sem volt ahhoz, amit beszélt:
 83  4,     V|              cukorvirágokbulo . Egyiket sem akarta összetörni. Majd
 84  5,     I|                látogatást. – Az ezúttal sem sikerült. – Henry azt mondta,
 85  5,     I|        körülkerülni az öblöt.~ ~Még ezt sem akarta megérteni az ezredes.
 86  5,     I|                férfiban, s azóta egynek sem ajándékozza a szívét. A
 87  5,     I|                 szabad szellem volt. Az sem kerülte ki a figyelmét,
 88  5,    II|             bevezetett Barthelmy, senki sem volt más, mint a kis vad
 89  5,    II|            idomárnak. Ilyet még Bécsben sem produkáltak soha.~ ~– De
 90  5,   III|             bennünket valaki?~ ~– Senki sem.~ ~Marie ablakai és a konyhaablakok
 91  5,   III|         rovatait illeti, azokban senkit sem fognék ön elé helyezni.
 92  5,   III|               kontemplatív remete; s az sem bizonyos, hogy a kezem akármi
 93  5,   III|             Várban lakik, egy pisztolyt sem sütött el; sem kard nem
 94  5,   III|                pisztolyt sem sütött el; sem kard nem volt a kezében;
 95  5,   III|           asszonytól. Még a feleségétől sem. Ha azt hallja, hátad mögött
 96  5,   III|              mutatom be Barthelmynek, ő sem fogja megállhatni nevetés
 97  5,   III|          megállhatni nevetés nélkül, én sem; hanem végre is azt fogja
 98  5,   III|                  Hát a másikat?~ ~– Azt sem.~ ~– Hát mit?~ ~– Ezt a
 99  5,   III|                melléje ült. – Még Henry sem vette észre az alakcserét.~ ~
100  5,   III|         keresztfa előlo , s idáig semmi sem történt velük. Nem várt
101  5,   III|            műnyelven Bedeguar.)~ ~– Ezt sem szabad leszakítani? – kérdé
102  5,   III|                   Vavel gróf egy percig sem gondolkozott a feleleten.~ ~–
103  5,   III|        összekulcsoltan tartá, s egyiket sem nyújtá oda a bocsánatkérőnek,
104  5,   III|            csónakomig egyedül is. Senki sem tudja a kastélyban eltávozásomat;
105  5,    IV|              más. A statutió alkalmával sem jött az Bécsbőlo . Mindenki
106  5,    IV|                volt; de az ő védelmében sem volt köszönet: mert a textust
107  5,     V|              gondolatoknak?~ ~Vagy arra sem volt szükség? Elég egy sympathicus
108  5,     V|              van foglalva már? – Holnap sem fog ön velem kikocsizni?~ ~–
109  5,     V|             eszébe, hogy most őrá senki sem ügyel fel. Lajos, kiről
110  5,     V|                a kertész legény kezében sem volt, amint a kastély északi
111  5,     V|                 tanulóterembe. Egy szót sem szólt addig hozzá. Arca
112  5,     V|               szenvedélyes hangja. Maga sem tudta ő azt, hogy ennyire
113  5,     V|                akiket imádtam, még őket sem bocsáthatnám be ide e falak
114  5,    VI|                hozni, pedig a bárónőnek sem tudott rá mit is mondani.
115  5,    VI|                mit is mondok”-tul senki sem értette, hogy mit adott
116  6,     I|                Ön már egy madár halálát sem tudja magának megbocsátani!~ ~–
117  6,     I|                égben!~ ~Még Vavel Lajos sem tagadhatta meg magától,
118  6,    II|                 zsombikjai között senki sem fog utána járni, hogyan
119  6,    II|                helységben senki házánál sem szívesen látott vendég;
120  6,    II|          egymással, akik közül egyiknek sem kívánja a győzelmet.~ ~Az
121  6,    II|           Európát beszáguldozták? Senki sem beszélt róluk többé. Hatszázezer
122  7,     I|       labodafőzeléket és a békacombokat sem.~ ~Szokás szerint adomával
123  7,     I|               én. Tudtommal semmi bajom sem volt.~ ~– No, mert onnan
124  7,     I|              elfogyott, hazamegy. Ágyút sem kell ellene elsütni. – Tréfának
125  7,     I|                  hanem a komédiát nézni sem szeretem, nem hogy játszani
126  7,     I|        pinceboltban a torony alatt! Szó sem volt hüllőkről és nyáladék
127  7,     I|                tésztáit. S még csak meg sem látszott rajta, hogy jókedve
128  7,    II|             tenni; melynek még csak azt sem engedték meg, hogy saját
129  7,    II|                nélkül, még a mamuszokat sem húzzák fel, s hangosan beszélve
130  7,    II|           Marie-hoz rohant.~ ~Még annak sem tudott mit mondani: csak
131  7,    II|         szolgabíró azt referálta, hogy „sem nem vagyon, sem nem nincsen”.
132  7,    II|        referálta, hogy „sem nem vagyon, sem nem nincsen”. Ez a pénz.
133  7,    II|              János, a másik még a nevét sem mondta meg. A harc alatt
134  7,   III|               Az úgy tett, mintha semmi sem érdekelné jobban, mint azok
135  7,   III|              selyemszállal, mely sehogy sem akar helyt állni a kezében:~ ~–
136  7,   III|           testvére, vagy leánya?~ ~– Az sem.~ ~– Hát ugyan mije akkor?
137  7,    IV|              gyöngyház gombokkal. Egyik sem kell. Hát a hajad milyen
138  7,    IV|               Micsoda? Rablók? Erről én sem tudok semmit.~ ~Lajos mentegette
139  7,     V|               az ifjabb leányt. S senki sem tudta kitalálni, hogy miért
140  7,   VII|                kövér Lizettnél ez a szó sem idézett elő egyéb változást,
141  7,   VII|            vagyok mindenkinek. Ha senki sem mondja, megmondja a kis
142  7,   VII|              természet vagyok; senkinek sem tudom kedvét keresni. Azért
143  7,   VII|                 egy kutyát, egy macskát sem, hogy ne legyen kit szeretnem.
144  7,   VII|            Akkor bezzeg egy negyedórára sem hagytam őt el. Ugye kis
145  7,  VIII|                látott belőlük még sülve sem egy egészet, csak a fehér
146  7,  VIII|            lefested, amit láttál? Senki sem segít? – Le tudnál tán engemet
147  7,  VIII|            legnagyobb beszédroham alatt sem eresztik ki fogaik közül.
148  7,  VIII|              este van: s én egy cseppet sem vagyok álmos, maradjunk
149  8,     I|              hogy az ellenség egy napig sem volt ura a csatatérnek,
150  8,     I|                 veres nadrágról hallani sem akart. A kontinentális zár
151  8,     I|               lovasok?~ ~– Azt én magam sem tudom.~ ~– De már bocsásson
152  8,     I|           sereget, mert a nagy seregnek sem győz alig kenyeret süttetni.~ ~–
153  8,     I|                     Az „akadályozó” azt sem adott.~ ~– No, lássa gróf
154  8,     I|               járok.~ ~– Az oltár előtt sem lehetne biztosabb helyen.~ ~–
155  8,    II|                harcra buzdító csatadala sem volt a magyar inszurrekciónak.
156  8,    II|          példáiról szólna: még csak azt sem adtak nekik. A franciának
157  8,    II|            magyar inszurgensnek még ezt sem adtak.~ ~A harcok bevégezte
158  8,    II|                 jön: megharapják!~ ~ ~ ~Sem sár, sem víz, sem ebugatás,~ ~ ~ ~
159  8,    II|             megharapják!~ ~ ~ ~Sem sár, sem víz, sem ebugatás,~ ~ ~ ~
160  8,    II|                       Sem sár, sem víz, sem ebugatás,~ ~ ~ ~Óh szerelmes
161  8,    II|                Pannonia”; úgy bizonyára sem sár, sem víz, sem ebugatás
162  8,    II|                  úgy bizonyára sem sár, sem víz, sem ebugatás nem gátolta
163  8,    II|             bizonyára sem sár, sem víz, sem ebugatás nem gátolta meg
164  8,    II|           Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod itthon?” Nem mondod-e
165  8,    II|       kastélyban meglátogathassa. Annak sem volt bizonyos ideje. Egyszer
166  8,    II|             szegényebb leszek. Különben sem vagyok gazdag. Ezt meg kell
167  8,   III|                az én nőm… (Azt mondanom sem kell, hogy az egész Barthelmy
168  8,   III|             erővel.”.~ ~Vavel Lajos azt sem vette már észre, hogy a
169  8,   III|          számára. Ki lesz az? Még senki sem tudja. Valaki, aki uralkodói
170  8,   III|                 lemondó és oly semmiről sem tudó, amilyen csak egy uralkodónői
171  8,   III|              Vavel Lajos egy pillanatig sem gondolkozott rajta, hogy
172  8,   III|         vágtatsz vele Győrbe; odáig meg sem pihensz; Győrben kérdezősködni
173  8,   III|             leghamarabb, már híre-hamva sem volt. Csak a vezetékek közül
174  9,     I|                 lehet haladni, s vissza sem tekinteni utána, hogy hová
175  9,     I|      rajztanórája, amiből az egy percet sem enged elveszni. Ha ez órának
176  9,     I|             influenzát”. Ön még a nevét sem hallotta ennek, ugyebár?
177  9,     I|                 kegyednek, Madame, vagy sem?~ ~A nő most már csak némán,
178  9,     I|             irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. Itt van Amélie
179  9,     I|                 az összetört atomjainak sem akart békét hagyni, még
180  9,    II|           légben szállong, amiről senki sem tudja, honnan jön, és hová
181  9,   III|                 kis csobolyó pálinkáról sem feledkezett meg. Így készülnek
182  9,   III|                veszi el még a fogolytól sem.~ ~– S hogyan tudott ön
183  9,   III|                 az ő angyaláról – egyik sem akar tudni.~ ~Szívós jellem
184  9,   III|                 hogy ellenség még sehol sem mutatkozik.~ ~Éjfél után
185 10,    II|              Atyám! Itt vagy?” Sehonnan sem jött rá válasz.~ ~Eszébe
186 10,    II|              fekszel itten? Egyedül: be sem takarva! Nincs, aki gyógyszert
187 10,    II|        gyógyszert adjon. Egy ital vizet sem égő ajkadnak. Óh, eressz
188 10,    II|          haragszom rád; ha te engem oda sem bocsátasz magadhoz, akkor
189 10,    II|                 én itt hagylak, s feléd sem jövök többet. Elmegyek innen.
190 10,    II|                magára zárta, hogy hozzá sem lehet jutni tőle. El is
191 10,    II|                 tiszta az út, semmi baj sem történhetik. Magam helyett
192 10,    II|               szemeiben!~ ~– De majd én sem soká leszek már rossz ember. –
193 10,    II|             rémségesen hallgat. S egyik sem fél az egész világtól…~ ~
194 10,   III|       ugatásuktól. Senkinek a lábikrája sem volt tőlük biztosságban.
195 10,    IV|               kezében, annak még kalauz sem kell hozzá, hogy kitaláljon
196 10,    IV|             után a lovagokat, kik sehol sem tudnak rajta keresztülgázolni,
197 10,     V|                 készül.~ ~Vavel lovasai sem pihenhették még ki magukat,
198 10,     V|                 nagyon ütik: egy tappot sem akart tovább menni.~ ~A
199 10,     V|                Sátán Laci puszta kézzel sem volt rest rárohanni az ellenfelére,
200 10,     V|                A sűrűségben egyik vezér sem láthatta a csapatja két
201 10,    VI|                nyújtani, melyiket észre sem venni? – Ott térdelt a rongyos
202 10,    VI|          Azonban Sátán Laci csapatjához sem szabad hálátlanoknak lenniük;
203 10,    VI|            aztán meg ahhoz a jó földhöz sem, mely velük együtt harcolt.
204 10,    VI|             valamennyin! Olyan hadvezér sem volt előtte több, mint Vavel
205 11,    II|              Lajta melletti Bruckig meg sem pihent. Ott egypárszor összeverekedtek
206 11,    II|                 derekabbik fia.~ ~Senki sem segített az inszurgenseknek.
207 11,    II|                gyalogsággal szemben mit sem használt.~ ~A francia voltigeurök
208 11,    II|                pesti gyalogság még most sem futott. A túlnyomó erő előtt
209 11,    II|         kegyetlen fringiájával, vitézei sem voltak restek példáját követni:
210 11,   III|               Elment a városházára: ott sem adtak neki. Utoljára meglátott
211 11,   III|                Ha már a rendes hadsereg sem képes megállni a nagy hatalom
212 11,   III|            látunk, s meglehet, hogy ott sem látunk.~ ~Ez este a kapott
213 11,    IV|         elővárosok alatt áll. A reggelt sem várták meg: éjszaka jöttek
214 11,    IV|         legcélszerűbbnek találta. Senki sem osztott rendeleteket.~ ~
215 11,    IV|           Nagyon szerették egymást, itt sem akartak elválni. Mikor az
216 11,    IV|               ütközetet, melyet – senki sem vezényelt. A figyelmeztetésre,
217 11,    IV|              Utoljára aztán, hogy senki sem jött a csatát vezetni (a
218 11,    IV|                átlátta, hogy ennek fele sem tréfa, s mindenestül, ágyústul,
219 11,    IV|               tovább. Egyetlenegy férfi sem volt az ezredben, aki ellenféllel
220 11,    IV|               az ütközetben, ahol senki sem vezényelt, ő legalább osztozott
221 11,    IV|                egyedül maradt.~ ~Még ez sem volt jeladás a meghátrálásra.~ ~
222 11,    IV|             ismét a lóról. De még akkor sem ereszti el annak a kantárát,
223 11,    IV|                 ütegei előtt, egy ágyút sem vesztettek, hanem ők hoztak
224 11,    IV| fegyverliferánsa; de még csak közelében sem volt a győri csatatérnek,
225 11,    IV|                 körülfogva!~ ~Arról szó sem volt, hogy megadják magukat,
226 11,    IV|          véletlen nem jő közbe, most én sem írom ezt a történetet.~ ~
227 11,     V|        atrocitásokkal s amikből egy szó sem volt igaz. Hanem a megrémült
228 11,     V|              még az ellenség kokárdáját sem látta lobogni, aki elfutott,
229 11,     V|            kellett volna annak!~ ~Senki sem jelentkezett azóta, hogy
230 11,     V|                  Elfutott úgy, hogy meg sem mérkőzött az ellenséggel.
231 11,    VI|           halálsebet adott. S még akkor sem hátrált. Míg végre egy pisztolygolyó
232 11,   VII|             szerveztessenek. Arra senki sem gondolt, hogy egy másik
233 11,   VII|               és vetések közé. – Még ez sem elég! – A pozsonyi ezred
234 11,   VII|                 magyar törzstisztet. Ez sem elég neki! Tovább vágtat
235 11,   VII|               tulajdonképpen arra senki sem tehetett volna le jó lélekkel
236 12,     I|              van?~ ~– Bizony az a másik sem egészen örvendetes. Az egyik
237 12,     I|                 bizonyos, hogy én egyet sem találtam közülők élve, pedig
238 12,    II|                 a karján.~ ~A volón fel sem vette a kapott sebet, bekötötte
239 12,    II|           egynek sincs vadkanagyara. Az sem lesz mármost igaz, hogy
240 12,    II|                 is volt legkisebb hiány sem. A lelkész konyhája előadta,
241 12,    II|            Jerünk innen! – Sebesülteket sem akarok ápolni. Az Isten
242 12,   III|                 kötni.~ ~– Semmi esetre sem. Hanem az mégis következik,
243 13,     I|                 volt a kezében.~ ~Ettől sem kérdezősködött, benyitott
244 13,    II|                örökösök számára; de egy sem tudta a családi összeköttetést