Rész, Fejezet

  1  1,     I|       mindent elkövet, hogy azt meg ne engedje történni.~ ~Amint
  2  1,     I|            nyájasan gyügyögtetni: – Ne féljen ön semmit! Ah, hogy
  3  1,     I|            a szegény kis teremtést. Ne féljen semmit, kis grófnécska.
  4  1,     I|        természetes halállal, s hogy ne is kutathasson utána a késő
  5  1,     I|            is óvni akarná, hogy meg ne nyikkanjon.~ ~A két férfi
  6  1,     I|      ajtóhoz, vigyázva, hogy zörejt ne keltsen, s bekémlelt a kulcslyukon.
  7  1,     I|           óvakodva, hogy lépése meg ne halljék, hanem a parkett
  8  1,    II|             sírni.~ ~– Az Istenért! ne sírjon! – suttogá neki a
  9  1,    II|      megállni egy kisleánynak, hogy ne sírjon, mikor azt mondják
 10  1,    II|             tartotta eléje, hogy el ne fújja a szél.~ ~– Te vagy,
 11  1,    II|    toalett-tükröt helyeztek el.~ ~– Ne féljen semmit, polgár! –
 12  1,    II|          polgár, legyen nyugodt, és ne féljen semmitől – biztatá
 13  1,    II|        dugva a mellénye zsebébe. El ne felejtkezzék róla. Holnap
 14  1,    II|         álmodott. A rendőrbiztosnak ne mulassza ön el átadni a
 15  1,   III|           hogyan talált rám? De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos
 16  1,   III|             adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~ ~– Ah, haha! –
 17  1,   III|         otthonias jártassággal.~ ~– Ne menjünk a főlépcsőn – mondta
 18  1,   III|              Szívedbe vésd; soha el ne felejtsd. Ő téged az életben
 19  1,    IV|       legközönyösebb tárgyról is át ne vitorlázzon a politika áramlatába.~ ~
 20  1,    IV|         mamája helyét elfoglalta –, ne beszéljünk mi olyan tárgyakról,
 21  1,    IV|             gyermek alakjában? Hogy ne szilárdulhasson meg soha
 22  1,    IV|           Ami nagyon valószínű.~ ~– Ne is halljak hát a leányom
 23  1,    IV|          hát a leányom felől? s azt ne tudathassam vele, hogy élek-e?
 24  1,    IV|      németül beszéljen, s franciául ne értsen. De minő bohóság!
 25  2,     I|            bajusz hozzáteszi, hogy „ne bántsd a magyart!”~ ~Viselete
 26  2,     I|          Demosthenes.~ ~– Aztán úgy ne járjon, tiszteletes úr –
 27  2,     I|              csak a spectabilist el ne ragadják Phaëton * paripái,
 28  2,     I|         tiszttartó – a cselédek meg ne hallják.~ ~– Hiszen semmi
 29  2,     I|     csákóját fogva a fején, hogy le ne essék róla, s jelenté, hogy
 30  2,    II|             három esztendeig lakik, ne tudják meg a nevét?~ ~–
 31  2,    II|          itt van a doktor: az ember ne húzza hiába a vármegye fizetését;
 32  2,    II|       menyecskét megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját,
 33  2,    II|         fenyítse meg a fiúkat, hogy ne bántsák a nyomorultat többet.~ ~
 34  2,    II|    jóltevőjét eszi meg.~ ~– Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát bácsi –
 35  2,    II|            egyiket megteheti, miért ne a másikat is?~ ~Azonban
 36  2,    II|             ágenst – magyarul, hogy ne értse, azután kicsúfolta
 37  2,    II|          latinul, hogy a tiszttartó ne értse; végre megszólta az
 38  2,    II|        alispánt is – tótul, hogy az ne értse.~ ~Még késő éjszaka
 39  2,   III|          sárfolt vagy poros lábnyom ne maradjon a parketten vagy
 40  2,   III|         feleségem otthon? – De csak ne jöttem volna ebbe a bolond
 41  2,   III|             bolond várba! – De csak ne kötöttem volna Bruderschaftot
 42  2,   III|             engem ebből a várból ki ne zavarjanak, anélkül, hogy
 43  3,     I|            hogy a tászlijaikat * el ne keverjék a tejjel, ami mindegyiknek
 44  3,    II|       valakit, akivel beszélhessek, ne legyek egyedül: akkor hoztál
 45  3,    II|           kezét, hogy csókjaival el ne halmozza; utánaomlott, úgy
 46  3,    II|         foglak a gondolámon.~ ~– De ne nagyon közel.~ ~– Úgy sem.
 47  3,   III|         leánynak azt mondani, hogy „ne menj oda!”~ ~A tilalom csak
 48  3,   III|          pedig úgy imádkozott, hogy ne legyen e haragból semmi.~ ~
 49  3,   III|       villámfény a redőnyökön át be ne csillanjon, mikor sötét
 50  3,   III|        támogatta a lépteit, hogy el ne csússzék az iszamos agyagono . –
 51  3,    IV|         bolond emberek!~ ~– De csak ne szakadna úgy az eső!~ ~–
 52  3,    IV|          akkor!~ ~– De csak a lábam ne fájna.~ ~– Azon segíthetünk.
 53  3,    IV|        kiadta a rendeletet, hogy el ne aludjék, amíg ő visszatér,
 54  3,    IV|          visszatér, s másvalakit be ne bocsásson az ajtón; azzal
 55  3,    IV|             megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~ ~– Elhagyni
 56  3,    IV|        ember úgy, hogy valakinek el ne mondja.~ ~Azon sárosan,
 57  3,    IV|       Őrködni fogok, hogy semmi meg ne ijessze. Aztán nem megyünk
 58  4,     I|      mellékösvényt választott, hogy ne találkozzék vele. Ő látszott
 59  4,     I|      tartott asszonynak a gyermeke, ne legyen fölvéve a gyermekmenházba,
 60  4,     I|          Lehetetlen, hogy téged meg ne szeressen, akihez most is
 61  4,    II|         olyan nagyon?~ ~– Hát akkor ne szeress engem úgy… ne olyan
 62  4,    II|         akkor ne szeress engem úgy… ne olyan nagyon!… – monda a
 63  4,   III|            helyen hatalmas fegyver. Ne beszélj sokat, hanem add
 64  4,   III|     szándékát.~ ~– Kérem – monda –, ne harangozza föl cselédeimet.
 65  4,   III|          ijesztgetés volt tőlük; de ne vesződjék ön velem – szólt
 66  4,   III|          hogy fedetlen lábacskái ki ne bújjanak az öltönye széle
 67  4,   III|   megszabadítójától.~ ~– Kérem önt: ne üssön zajt. Hanem menjen
 68  4,   III|          addig a néhány percig.~ ~– Ne vesződjék ön velem – suttog
 69  4,   III|      Schlagwort”-ra kerül a sor, el ne késsem a „jelenetről”.~ ~
 70  4,   III|     veszélyt, amiből kiszabadított. Ne vegye komolyan az én bohóskodásomat.
 71  4,   III|             bárónő kívánt tőle.~ ~– Ne szóljon ön arról, ami ez
 72  4,    IV|            meg tudta tenni, hogy őt ne lássa többé. Távcsövét soha
 73  4,    IV|            azt, hogy gondolatai ott ne lakjanak nála, azt nem volt
 74  4,    IV|    könyörögni kezdett neki:~ ~– Ah, ne tegyen úgy, Marie!~ ~– Hát
 75  4,    IV|         anélkül, hogy azt Marie meg ne tudta volna. Annyit mégis
 76  4,    IV|        személyében oktatgatta, hogy ne legyen belőle olyan emberkutya,
 77  4,    IV|          fejét veszik; azért azt el ne felejtsem, hogy nemesember
 78  4,    IV|       valami faluba, láss dologhoz, ne hagyd, hogy zsivány legyen
 79  4,     V|            a marengói ütközetből el ne késtem volna – sóhajtá fel
 80  4,     V|             a fal felé fordulva, ki ne nevesse magát egy kicsit.~ ~–
 81  4,     V|    stratagémámnál az, hogy kívülről ne legyen semmiképpen felnyitható.~ ~
 82  4,     V|           még alkudoztam vele, hogy ne üssön nagy időt; hadd legyen
 83  4,     V|      fejemre rántom takarómat, hogy ne lássak és ne halljak semmit,
 84  4,     V|        takarómat, hogy ne lássak és ne halljak semmit, s ha így
 85  4,     V|             redőnyön át, hogy sötét ne legyen körüled. Te akkor
 86  5,     I|           hogy kéziratával senkinek ne szolgáljon. Az is áruló
 87  5,     I|          tenni; avégett aztán, hogy ne találkozzék velük, a kirándulási
 88  5,     I|     éjszakai ebugatás, kakasszó fel ne zavarja álmábúl: most fél
 89  5,    II|            valamit fennhangon, hogy ne hallja a röppentyűk, tűzkerekek
 90  5,    II|           arcát a legyezőjével; meg ne lássa valaki az ablakon
 91  5,    II|             Tudja mit, bárónő? Hogy ne tehessen semmi kárt, ajándékozza
 92  5,   III|            mikor megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~ ~Egy tehertől
 93  5,   III|            s ha a kapun csöngetnek, ne hallja meg; majd kinyitja
 94  5,   III|          másik oldalra nyíltak.~ ~– Ne menjünk be a házba – mondá
 95  5,   III|             Látogatásomon éppen úgy ne csodálkozzék ön, mint én
 96  5,   III|      mélyebben a parkba; valaki meg ne hallja, amit beszélek.~ ~
 97  5,   III|       másikba semmi szín alatt bele ne kössön. Mert ön is, mivelhogy
 98  5,   III|         hogy azt a rejtélyes embert ne kényszerítsem feleletet
 99  5,   III|       győződni?~ ~– Micsoda?~ ~– De ne kiáltson ön úgy, hogy szerteszét
100  5,   III|    Elbújjak-e az odúmba, s addig ki ne merjek onnan mozdulni, amíg
101  5,   III|            börtönt a házamból, s ki ne bocsássak a levegőre egy
102  5,   III|            köszönöm, hahaha!~ ~– De ne nevessen hát ki.~ ~– Hiszen
103  5,   III|              Ez nem pajkos csíny, – ne mondja azt! Ez egy nagy
104  5,   III|        Azért akarom azt tenni, hogy ne legyek önnek adósa tovább.
105  5,   III|           ez állt:~ ~„Ezredes úr!~ ~Ne keresse ön Vavel grófnál
106  5,   III|              Hát megmondom én, hogy ne fárasszam önt a találgatással. –
107  5,   III|         legmélyebb tiszteletemet, s ne tagadja meg bocsánatát azon
108  5,   III|             ön e nőre nézve minden. Ne higgye ön, hogy elég rossz
109  5,   III|         veszik. És most arra kérem, ne kísértse meg hozzám közelíteni;
110  5,   III|             a tájról. És még egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek,
111  5,     V|            indulatait, hogy azok el ne árulják magukat arcvonásain.~ ~
112  5,     V|        hiszem. De a Névtelen Várban ne várjon ön reá. Tartson bolondnak
113  5,    VI|          bono * neki odakölcsönözni ne terheltessék.”~ ~Így szólt
114  5,    VI|         maga előtt az ablakot, hogy ne lásson ki többeto a világba.~ ~
115  6,     I|               biztatá őt Lajos.~ ~– Ne hozzon ön nekem másikat –
116  6,     I|          fölött, mint a szikla.~ ~– Ne légy gyermek! – kiálta a
117  6,     I|         körül, hogy azok soha össze ne ütközzenek, s aki megtanítja
118  6,     I|            megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe. Nekem
119  6,     I|        nélkül tudta azt, hanem hogy ne lássa maga előtt azt a félelemidéző
120  6,     I|      magától, hogy egyik térdét meg ne hajtsa arra a székre, melynek
121  6,     I|             szkeptikus homlokát meg ne alázza, amíg imádkoznak.~ ~„
122  6,    II|            Legyetek hát emberek, és ne vadállatok!”~ ~S minő sértő
123  7,     I|        elnevezték „Lustreisio”-nak. Ne beszéljünk róla többet. –
124  7,     I|             Hogy azt más valaki meg ne érezze.~ ~– Természetesen.~ ~–
125  7,     I|             várnak vendége, poharat ne emeljek ennek, bár ismeretlen,
126  7,     I|             megtizedeltetik is, meg ne haljon. Nem ismeri ön azt
127  7,    II|        néptörténet nagy Plutarchja, ne ismerné azt a történetet,
128  7,    II|            készülsz? Ha elesel?~ ~– Ne félts! Nekem csillagom van!~ ~–
129  7,    II|        mosolyogva nyugtatá meg:~ ~– Ne féljen ön! – S aztán gyöngéden
130  7,   III|           kérdenem, mit tegyek vagy ne tegyek. S neki szüksége
131  7,    IV|            tündérasszonyod.~ ~– Ah, ne beszélj ily képtelenséget!~ ~–
132  7,    IV|     ingfodrodat engedd összetűznöm, ne álljon oly szanaszét. Nem,
133  7,    IV|            oly szanaszét. Nem, nem; ne változtass magadon semmit.
134  7,    IV|          urat, hogy senkit üldözőbe ne fogjon miatta, sőt ha véletlenül
135  7,    IV|        fölött egy-egy ilyen szót ki ne szalasszon: „hah, a bitang! –
136  7,     V|             megijesztetted őt!”~ ~– Ne rettenj meg – szólt Lajos –,
137  7,    VI|          velem együtt.~ ~– Istenem! Ne ijessz meg!~ ~– Haha! Te
138  7,    VI|          tőlem is meg tudsz ijedni? Ne félj. Most mindjárt jön
139  7,   VII|       kutyát, egy macskát sem, hogy ne legyen kit szeretnem. Sok
140  7,   VII|          akkor azt akarom, hogy azt ne hallja senki. Ha rossz kedvem
141  7,   VII|         pörölni, s úgy akarom, hogy ne legyen igazi veszekedő társ
142  7,   VII|            nem változik.~ ~– Hiszen ne értsen félre; én nem azt
143  7,  VIII|         Láttam a képeskönyvben.~ ~– Ne félj. Megülöd te az igazi
144  7,  VIII|             már ettől a mulatságtól ne fosszunk meg másokat.~ ~
145  7,  VIII|         kellett őt Katalinnak, hogy ne köszöngessen előre a szemközt
146  8,     I|           az egy forintot!~ ~– Csak ne tessék még elkezdeni káromkodni,
147  8,     I| alabárdokkal akarnak csatára kelni? Ne tartson ön engem bolonddá!~ ~–
148  8,     I|         volon”-oknak hívunk.~ ~– El ne felejtse alispán úr, kérem,
149  8,     I|   sikerüléshez. Uram! Sátán Lacinak ne felejtsen el ön amnesztiát
150  8,    II|          patakon túl reá vár.~ ~ ~ ~Ne várd Panni Miskát; mert
151  8,    II| Visszakerült az elúszott pad:~ ~ ~ ~Ne várd Panni Miskát, mert
152  8,    II|        magától meghallható hangon: „Ne menj el! Maradj itt. Ne
153  8,    II|             Ne menj el! Maradj itt. Ne pazarold énértem azt a te
154  8,    II|        egész szerelmeddel. Számomra ne lopj el belőle semmit. Legyen
155  8,   III|             Hát Jaskó huszárkáplárt ne jegyezné-e mellé, öcsémuram?
156  8,   III|           be vastag szőnyegbe, hogy ne mozdulhasson. Nem álltam
157  8,   III|          erszény pénzt: a költséget ne kíméld. Arról, ami rád van
158  9,     I|         mosolygású arc biztosítja: „Ne féljenek önök, úrhölgyeim,
159  9,     I|        elérni, hogy ő Lajosra nézve ne legyen az többé, aki már
160  9,     I|             hogy a saját arcom felé ne köpjek, és medúzapofákat
161  9,     I|            köpjek, és medúzapofákat ne fintorgassak a leggyűlöltebb
162  9,     I|        neked: fordulj vissza te is! Ne járj tovább ezen az úton.
163  9,     I|         zongoraleckéket is. Miattam ne legyen már gondod, én jól
164  9,     I|           meghasonlva, soha egésszé ne váljanak többé.~ ~– És most
165  9,     I|          elrejteni, hogy üldözői rá ne találjanak: s ha nem tudja,
166  9,     I|             önt, hogy Marie-nak meg ne mondja, hogy itt vagyok.
167  9,     I|        elviszi magával mind. Hozzám ne bocsássa ön Marie-t. Ez
168  9,     I|         Magyarország földén. Hozzám ne bocsásson ön senkit. Ha
169  9,    II|             amíg el nem mennek, elő ne jöjj.~ ~– És te? Mit akarsz
170  9,    II|              mi történik velem.~ ~– Ne rémíts meg! Te azt hiszed
171  9,    II|              mert én öltem meg.~ ~– Ne beszélj így!~ ~– Hát nem
172  9,    II|            ahol én vagyok, egy szót ne akarjon szólni hozzám. E
173  9,    II|  parancsolta azt nekem, hogy őhozzá ne bocsássalak.~ ~– Nem értelek.~ ~–
174  9,   III|             lopva, hogy senki észre ne vegye, felment a kastélyába.
175  9,   III|      császár vagy, egyél fácányt, s ne lopd el az én sült csicsókámat!”
176  9,   III|            voltam takarva. Hogy meg ne fulladjak, egy nádszálat
177  9,   III|        keserű csalódások után is el ne veszítse erélyét. A philadelphok
178  9,   III|                 Meghaltam.”~ ~– Föl ne támadjon soha!~ ~– Köszönöm. –
179 10,    II|          nem árulók. – De hát miért ne volnának azok? A sánta koldus,
180 10,    II|          ették, maga a pap is, mért ne lehetne áruló? – Menjen
181 10,    II|         mikor az ide tör hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes fekhelyét
182 10,    II|            akkor hozd el. De ide be ne hozd, mert attól meg én
183 10,    II|           szögletbe támasztott.~ ~– Ne gyújtsam meg a gyertyát?~ ~–
184 10,    II|             akarom, hogy a beteg úr ne vegye észre, hogy én itt
185 10,    II|         dörmögé a sötét alak. – Meg ne lőj! Én vagyok az apád.~ ~–
186 10,    II|              Én vagyok az apád.~ ~– Ne közelítsen kend! – rikoltott
187 10,    II|     mozdulok innen. Valami bolondot ne tégy.~ ~– Mit jön kend ide?
188 10,    II|            Lackónak a szemeit, hogy ne lásson célozni, s rákiáltott:~ ~–
189 10,   III|              hogy jövetelüknek híre ne futamodjék. De Fervlans
190 10,   III|           lesz császárnő.~ ~– Ugyan ne mondd. Te is azt hiszed?~ ~–
191 10,   III|               vagy egy férfiért oda ne adtak volna. A párizsi nők
192 10,   III|          oly kedves leány, akit oda ne adjanak egy férfiért. S
193 10,    IV|        olyan hely, amit lóháton meg ne lehessen járni; akinek egy
194 10,    IV|          Nem állhattam meg, hogy rá ne lőjek, de nem bírtam eltalálni,
195 10,    IV|          elősiető Vavel Lajosnak.~ ~Ne féljenek! Még pihenni is
196 10,     V|      megkísérté ott marasztani.~ ~– Ne jőjj velem tovább. Maradj
197 10,     V|          volna szabad ismernem.~ ~– Ne féltsd te magadat! Jobban
198 10,     V|           azt tanácsolta neki, hogy ne várja be a támadást. Olyan
199 10,     V|         utasításul adta nekik, hogy ne sokat lövöldözzenek, nem
200 10,     V|          lábad alá vigyázz: gödörbe ne essél!~ ~Azonban De Fervlans
201 10,     V|              Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! – ordítá Sátán
202 10,     V|             egész csapatját magával ne sodorja, ő maga vágtatott
203 10,     V|      összeroskadó paripája maga alá ne szorítsa.~ ~Úgy tetszett,
204 10,    VI|      Megölted a leányomat! Soha meg ne bocsásson neked érte Isten!
205 10,    VI|              kedves, jó Laci bácsi! Ne hunyja be a szemeit; csak
206 10,    VI|          ott a főhadiszálláson belé ne szeressen. Aztán utánafutott,
207 11,     I|           hogy Marie-tól azontúl el ne váljon. Ő maga nem kísérhette
208 11,    II|     menthetlenül el van veszve.~ ~– Ne hagyjuk magunkat, nemes
209 11,   III|     szavával biztatta társait, hogy ne féljenek vérüket ontani
210 11,   III|          nem állhatta meg, hogy meg ne álljon egy szóra.~ ~Öreg
211 11,   III|          sajnál szerelmeseinek?~ ~– Ne fussatok el az ellenség
212 11,   III|              Úgy könyörögtek neki: „Ne hagyj itt bennünket, apám!
213 11,   III|         szorongatva, visszafordult: ne hagyjuk a bátyámat, s azzal
214 11,    IV|            A figyelmeztetésre, hogy ne tegye ki annyira az életét,
215 11,    IV|          ugyan az Isten szerelméért ne hagyják a polgárok éhen
216 11,    IV|          lelkesülten kiáltott fel: „Ne törődjetek velem! Harcoljatok
217 11,    IV|     ezredben, aki ellenféllel össze ne vagdalkozott volna. De az
218 11,    IV|      rogyott össze lovával együtt. „Ne gondoljatok rám!”– kiálta
219 11,    IV|            letaszított ellenfél fel ne ülhessen rá, s az öccsét
220 11,    IV|            ülhessen rá, s az öccsét ne támadhassa meg, hanem még
221 11,    IV|        utódok lapozgatnak benne, rá ne találjanak.~ ~A Vas megyei
222 11,    IV|           Ils sont braves, mais ils ne sont pas encore dressés.”~ ~(
223 11,     V|            alá húzzák a nótát, kész ne legyen a táncra.~ ~A csapra
224 11,     V|      kulacsból.~ ~– Csak a puskáink ne volnának ilyen rosszak! –
225 11,     V|       ajtóra jössz könyörögni, hogy ne csapjunk le az esküdtségből!
226 11,     V|         énekszóval felelt meg:~ ~ ~„Ne várd Panni Miskát, mert
227 11,     V|            inszurgens hadat magával ne ragadhassa a megrémült „
228 12,     I|        semmit.~ ~– Csak Cambray meg ne halt volna!~ ~– Úgy! Igazság!
229 12,    II|      sikolta fel.~ ~– Ah, mon Dieu! Ne tuez pas Arthur!~ ~Vavel
230 12,    II|         nyelvén biztosítá őket:~ ~– Ne féljenek, úrhölgyeim. Jó
231 12,    II|             önnek, hogy a quinteket ne vegye olyan mélyen, mert
232 12,    II|         húzz belőle egyet, kamerád, ne búsulj semmit. Látod, minek
233 12,    II|        Vavel nem állhatta meg, hogy ne nevessen.~ ~– Ön nagy bohó! –
234 12,   III|     hajaszála se görbüljön meg.~ ~– Ne legyen önnek gondja az én
235 13,     I|        képtelen követelés, amit meg ne adott volna. Egy földszinti
236 13,     I|     lélegzettel suttogá fülébe:~ ~– Ne félj tőlem. Nem halok meg.
237 13,     I|            kezét, suttogva:~ ~– Óh, ne beszélj oly hevesen.~ ~A
238 13,     I|         szépen a doktort, hogy hadd ne vegyek ma semmi orvosságot. –
239 13,     I|             Vár! – Hagyjátok ott. – Ne lépjetek bele többet. A
240 13,     I|             akiket nagyon szeret. – Ne beszéljetek Marie-ról soha
241 13,    II|       helyett atyja volt.~ ~És hogy ne tegyenek sírjához semmi