Rész, Fejezet

  1  1,     I|                             I. ~ ~A hó olyan sűrűen esett, hogy aki ezt
  2  1,     I|       divatjában a kisleányok is éppen olyan hosszú, testhez simuló szoknyákat
  3  1,     I|              szólt az ifjú. – Mert, ha olyan országba visszük a kincsünket,
  4  1,     I|               nyomára jönnek. Ha pedig olyan helyre visszük, ahol nem
  5  1,     I|               világ folyásába, ott meg olyan veszélyeztetett állapotok
  6  1,     I|           hatóság; és ami legfőbb, egy olyan hely, ami „extra ictum” *
  7  1,     I|                    Ön el lesz temetve: olyan jól, mint ahogy valaha embert
  8  1,    II|               neki a férfi.~ ~De mikor olyan nehéz azt megállni egy kisleánynak,
  9  1,    II|                nekem meg csak facipőm? Olyan polgár vagyok, mint ön!
 10  1,    II|           mindenféle pamacsokkal éppen olyan rezes arcot, burnótos orrot
 11  1,    II|               gingalló!”~ ~A gyermekek olyan jól alusznak.~ ~Hanem az,
 12  1,   III|            Igen jól aludtam. Ez igazán olyan jó kis ágy, mint odahaza.
 13  1,   III|           akartam elaludni. Pedig önök olyan jók voltak hozzám. Még tojásos
 14  1,   III|            magánkívül lesz, s olyankor olyan rút. Máskor meg nagyon szép.
 15  1,   III|           nagyon szép ember. De ön meg olyan jó. Azt szeretném, ha ön
 16  1,   III|            azzal, amit rajta kívül már olyan sokat megkísértettek: hogyan
 17  1,   III|           kérdésre, hogy hová hajtson, olyan helynevet mondott a kocsisnak,
 18  1,   III|         Cambray Alfréd.~ ~– Ah, legyen olyan jó, mondja el nekünk, a
 19  1,   III|                engemet illet. Lehessek olyan szerencsés, uram!~ ~Azzal
 20  1,   III|             hintóban kocsizik, ami egy olyan nagy úrnak a tulajdona,
 21  1,   III|             mélyébe. Azonkívül is a hó olyan sűrűn esett, hogy nehéz
 22  1,   III|             kérdezősködni, se fecsegni olyan titkokról, amik hölgyeket
 23  1,    IV|                gyászol egészen. Párizs olyan, mint a földteke, egyik
 24  1,    IV|     gyönyörházakból eredő adomák útján olyan szépen levezeti a beszélgetést
 25  1,    IV|         gyermektársaság egy csoportban olyan volt, mintha liliputi merveilleuse-öcskék
 26  1,    IV|         elfoglalta –, ne beszéljünk mi olyan tárgyakról, amikhez nem
 27  1,    IV|            megtudtunk annyit, hogy egy olyan országban szándékoznak letelepedni,
 28  1,    IV|            Chaussée d'Antin-ban vannak olyan jó csendes kis boltok, ahol
 29  2,     I|                a textusról stante pede olyan prédikációt improvizált,
 30  2,    II|                mondani az ő nevét, még olyan predikátumokat is told hozzá,
 31  2,    II|             akkori tulajdonos bárótól, olyan szerződést kötve vele, hogy
 32  2,    II|            vasszájú ember. Különben is olyan úrias magatartású, hogy
 33  2,    II|               hogy mit mondok?) Hát ha olyan kegyes a bárónő, s meg akarja
 34  2,    II|               annak a gazdának, akinek olyan ugatós ebe volt, hogy éjszakára
 35  2,    II|     asztaltársaságot.~ ~– De pedig nem olyan nevetnivaló ez, amit az
 36  2,    II|               mosolygós. Az egész alak olyan, mint egy angyal, aki az
 37  2,   III|             komornyik, elébb három pár olyan posztószironyokból * fonott
 38  2,   III|              ahová az urakat vezették, olyan fényes volt a padló, mint
 39  2,   III|          a-ypsilonnal: gróf.~ ~Hisz ez olyan simán megy, amint csak kívánni
 40  2,   III|           megül a kezeit, mégpedig egy olyan mozdulattal, amely előkészülete
 41  3,     I|       tekintetre elárulja a rokonságát olyan arcokkal, amiket sokan ismernek.~ ~
 42  3,    II|              egy esztendőben aztán van olyan nap, ami kivételt képez
 43  3,    II|                 Mi az az ellenség?~ ~– Olyan ember, akire haragszunk.~ ~–
 44  3,    II|                elbűvölt ifjú előtt egy olyan öltözetben, amilyenben a
 45  3,    II|             itt van a kertünk alatt.~ ~Olyan volt a leány az égszínkék
 46  3,    II|           elbámulva Lajos.~ ~– Hát így olyan nyugodtan alszom éjjel,
 47  3,    II|              alszol; s az nekem valami olyan álomra szenderítő érzés.
 48  3,    II|                s aztán másnak is lehet olyan jó távcsöve, mint nekem.~ ~–
 49  3,    II|               megtartani, mert azoknak olyan szép pengésük van, s Szűz
 50  3,   III|                leszállt, s az alkonyég olyan csodálatos színekkel vonta
 51  3,   III|     bearanyozta az egész tó tükrét: az olyan volt, mintha tündöklő, átlátszó
 52  3,   III|             leánynak ezáltal. Nem volt olyan ijedős, olyan könnyen sírva
 53  3,   III|                 Nem volt olyan ijedős, olyan könnyen sírva fakadó: tanulékonyabbá
 54  3,   III|              fogytán van. A fogyó hold olyan ellenszenves alak, emberre,
 55  3,   III|         vadászni.~ ~Szegény tárgy: egy olyan harag számára, amilyen az
 56  3,    IV|                   No, mit dödörög maga olyan sokáig odakünn? – kérdé
 57  3,    IV|       esernyőmet.~ ~– Csókolom kezeit; olyan nekem is van.~ ~– No hát
 58  3,    IV|               a kóros, s e pillanatban olyan lett az arca, mint aki egyszerre
 59  3,    IV|             egyszerre megőrült. Valami olyan önkényteleno epileptikus
 60  4,     I|                ellen védekezzem.”~ ~Ez olyan felhívás volt, amit nem
 61  4,     I|             pedig aztán köztudomásúlag olyan tér, amelyen a nevelésügy
 62  4,     I|            pedig az elhagyott gyereket olyan preceptor veszi privátéba,
 63  4,     I|       ábrándozásának? Mire mélázhat el olyan nagyon? Miért riad fel,
 64  4,    II|          azáltal, bogy a principálisát olyan szépen megszöktette a kastélyból.
 65  4,    II|     tapasztalta, hogy a tanítványa nem olyan tanulékony, mint ezelőtt
 66  4,    II|               nem szeretlek-e én téged olyan nagyon?~ ~– Hát akkor ne
 67  4,    II|               ne szeress engem úgy… ne olyan nagyon!… – monda a leány,
 68  4,    II|         érintkezett eddig: távcsövével olyan közel hozzon magához naponkint,
 69  4,    II|          Milyen jó ez az asszony, hogy olyan türelemmel bánik vele. Megfogja
 70  4,   III|          nyugodva. – Hanem azért, hogy olyan jól meg volt is nyugtatva,
 71  4,   III|          rablókat nagyba vennünk, akik olyan nagy rablókkal is dacolunk?
 72  4,   III|                biz én. De attól mégsem olyan nagyon, mint hogy önt egy
 73  4,   III|         zsiványokat, akikről a bécsiek olyan csodadolgokat tudnak mesélni.
 74  4,    IV|             tudomásul.~ ~– Vajon miért olyan szomorú?~ ~Lajos nem mondott
 75  4,    IV|             csinált nagy erőltetve egy olyan fintorképet, amilyent mondott:
 76  4,    IV|                a szoba mind tele volna olyan erős, izmos férfiakkal,
 77  4,    IV|             magát semmi emberfia; mert olyan csak egy van a világon. –
 78  4,    IV|      oktatgatta, hogy ne legyen belőle olyan emberkutya, mint az apja,
 79  4,    IV|           tudatlanul belopózzam, éppen olyan könnyen megteheti más, hogy
 80  4,    IV|               tudja nyitni. Egyedül az olyan ajtók kinyithatatlanok,
 81  4,    IV|              mondok, gróf úr: – ha még olyan erős zárakat és lakatokat
 82  4,    IV|         csavarintott. – Tehát ez a szó olyan gézengúzt jelent, aki rontja
 83  4,     V|         beszélni. Azt mondja, hogy egy olyan ágyút talál fel, amivel
 84  4,     V|             dolguk lehet egymással egy olyan okos embernek, mint az ő
 85  4,     V|         embernek, mint az ő ura, s egy olyan bolond embernek, mint a
 86  4,     V|           embert.~ ~Eredeti alak volt. Olyan formájú öltöny volt rajta,
 87  4,     V|         izgékony volt, s mindig valami olyan indulatot fejezett ki, aminek
 88  4,     V|        lepuskázhatja az ellenséget. Az olyan lesz, mint egy megerősített
 89  4,     V|           vagyok felőle győződve, hogy olyan lesz – szólt a gróf beleegyezőleg. –
 90  4,     V|     gumilásztikum meg az árokból éppen olyan magasra felrúgja őket, egy
 91  4,     V|        Napóleonverésével, még magam is olyan bolond leszek, mint ő.~ ~
 92  5,     I|             eszük, hogy nem őgyelegnek olyan helyen, ahol lovas katonák
 93  5,     I|           kánonaink.~ ~S különösen egy olyan okos nő miatt, mint Landsknechtsschild
 94  5,     I|               vitéznek a revers felére olyan huszonötöket rovogatott
 95  5,    II|               a szobájából; pedig azok olyan messze voltak, hogy a hangjukat
 96  5,    II|               odaát a másik kastélyban olyan jól mulattak.~ ~S igazán
 97  5,   III|              lárma a helységben; ismét olyan csendes menhely lesz az,
 98  5,   III|                pedig nem diktálhat egy olyan levelet, melyben a bárónőnek
 99  5,   III|                valahol. Azért tetszett olyan ismerősnek előttem ez a
100  5,   III|        megküldött bérletösszeget éppen olyan pontosan a gyermekmenház
101  5,   III|                szót; csak dörmögte. De olyan hangon, mint mikor az oroszlán
102  5,   III|         kerülhet ön ezáltal?~ ~– Éppen olyan jól meggondoltam, mint ön,
103  5,   III|     vállalataink közt, bárónő. Én csak olyan sebet kaphattam vala az
104  5,   III|               az ön női tiszta hírneve olyan sebet kaphat, ami nem gyógyul
105  5,   III|              egy nagy áldozat öntülo . Olyan nagy, aminőnél nagyobbat
106  5,   III|               benne.~ ~Ma úgyis megint olyan napja volt, hogy ha meglátta
107  5,   III|              könyv nélkül tudott utat. Olyan jól ismerték már a járást,
108  5,   III|                   Ősszel a vadrózsákon olyan gubancok szoktak teremni,
109  5,   III|          távolban maradt mögötte –, de olyan szerencsétlen voltam, hogy
110  5,    IV|      felfedezéstől. Én elszaladtam, de olyan gyorsan, hogy a nyulat elfoghattam
111  5,    IV|              volt, hogy az a baronesse olyan könnyűszerrel köt Bruderschaftot,
112  5,     V|           Lajos gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem őrizte volna
113  5,     V|              gróf azért szerette, hogy olyan csendes, szótalan legény
114  5,     V| kertészlegénynek:~ ~– Kérem, legyen ön olyan jó: fogja ezt a levelet…~ ~
115  5,    VI|              látta. – Az a virág éppen olyan volt ott, mint a „légion
116  5,    VI|           Lajos különc modorához; mely olyan ember előtt, aki annak az
117  5,    VI|               leánynál, ha egyszer egy olyan munkának, mely kedvenc olvasmánya
118  5,    VI|              azt mondja: e bizony csak olyan, ahogy az Isten megteremtette!
119  5,    VI|             hurcolnak szét a világban: olyan mendemondákat, amikben neki
120  6,     I|             önnek másik madarat, éppen olyan kedveset, mint ez volt –
121  6,     I|          mondani: „úgy? ha én tinektek olyan nagyon tetszem, majd igazán
122  6,     I|           megsimította a guta.~ ~S azt olyan flegmával mondta, mintha
123  6,     I|           barátságot öreg; de nékem az olyan paradicsom, ahonnan az én
124  6,    II|           szolgálatát.~ ~De mit ért ez olyan hadsereggel szemben, melyet
125  7,     I|       dohányfüsttől: láttam én azt már olyan dohanyfüstben is helytállani,
126  7,     I|           Ugyan ki az az énekesnő, aki olyan borzasztó hamisan énekel? – „
127  7,     I|              szerelmeskedik. Ezek mind olyan clandestinumok, amik ellen
128  7,     I|           önérzettel.~ ~Ebéd vége felé olyan nagy lett az alispán bizalma
129  7,     I|           megmondá, hogy nem szokott ő olyan emberre rálövöldözni, akinek
130  7,    II|       vészangyal megjelenése.~ ~Igazán olyan megjelenés, aminőnek a világromboló
131  7,    II|          kívüled a kerek földön. Nincs olyan árva a világon több, mint
132  7,    II|                megemlékezett, hogy egy olyan magasztos alak előtt, mint
133  7,    II|             rejtélyes védence, még egy olyan hatalmas férfiúnak is, minő
134  7,    II|               minden tárgy még egyszer olyan fényes volna, mint azelőtt.~ ~
135  7,   III|                úrnője.~ ~– Úrnője?~ ~– Olyan úrnője, mint nekem a királyném.~ ~–
136  7,    IV|               történhetnék meg rajtunk olyan meglepetés, mint amikor
137  7,    IV|                annak. A figyelmezéstől olyan kicsinyek lettek az ajkai,
138  7,    IV|          lettek az ajkai, a szemei meg olyan nagyok, ahogy gyermekeknél
139  7,    IV|        karaffia”! (Azok bizonyára mind olyan válogatott nevek, amikkel
140  7,    IV|            csók, ami Marie arcát érte, olyan volt, aminővel egy búcsúzó
141  7,     V|          tréfával szólt közbe:~ ~– Nem olyan hamar megy az, türelmetlen
142  7,     V|                     No hát ha önnek ez olyan nagy örömhír – szólt az
143  7,     V|              lesz!~ ~A szép hölgy arca olyan lett, mint az átlátszó viasz;
144  7,   VII|                Az ő konyhájában minden olyan fényes volt, hogy csak úgy
145  7,   VII|               társ előttem, hanem csak olyan, akit én képzelek oda magamnak.
146  7,   VII|                 hogy „találj ki valami olyan nagy kincset a világon,
147  7,   VII|                  akkor mondhatná, hogy olyan kőkemény szíve volt, mint
148  7,  VIII|            etetésre hívott sípjával. – Olyan szelídek voltak, hogy egy
149  7,  VIII|            Neked való.~ ~– Igen. Igen. Olyan kicsiny kis paripa, amiről
150  7,  VIII|            kívánom ilyen nagyban; csak olyan kicsi-pici kis képecskét
151  7,  VIII|           tanulni. Fräulein Lotti lesz olyan jó, hogy mindennap leckét
152  7,  VIII|              hogyan tudtam volna, hogy olyan szép vagy?~ ~– Várj! A távcsőről
153  7,  VIII|               annak az emlékét, akivel olyan keservesen elrágalmaztak
154  7,  VIII|             nem akar-e aludni?~ ~– Óh, olyan szép este van: s én egy
155  8,     I|               győződni.~ ~– De hisz ez olyan – kiálta Vavel, öklével
156  8,    II|                a többinek az alakja is olyan, hogy a nép ajkán meg nem
157  8,    II|           ilyen homlokra van feltűzve. Olyan vígság van itt, mintha lakodalmas
158  8,    II|           magyar nemesi osztály valami olyan szokatlan új volt minden
159  8,    II|           Ilyenkor nagy számot vet egy olyan derék csapat, mint Fertőszeghy
160  8,    II|           utána, hogy siessen a Várba; olyan baj van, amit csak neki
161  8,    II|                  monda Katalinnak – ha olyan közel lesz hozzánk.~ ~–
162  8,   III|               principálisával, hogy ha olyan közel jön hozzá a francia,
163  8,   III|               az égő lőporos raktárból olyan hidegvérrel hordatta ki
164  8,   III|              mély útban elhelyezkedve, olyan gyilkos tüzelést kezdenek
165  8,   III|            szemközt kapni magát. Végre olyan lépésre szántam el magamat,
166  9,     I|              háborúból (hiszen akikért olyan forrón imádkoznak, azoknak
167  9,     I|         ötmillió frank egy tömegben!~ ~Olyan szó-e az, ami mellett csak
168  9,     I|            hagy: akkor megszabadul egy olyan nagy szenvedéstől, melyet
169  9,     I|                 Egyszer aztán jött egy olyan nap, amikor kezdtem magamat
170  9,     I|                ereiben, annak elég egy olyan tó tükrére vetni a tekintetét,
171  9,   III|               és a hölgynek most éppen olyan kedve volt, hogy azzal fel
172  9,   III|              körös-körül megszemlélni. Olyan magasra szállt fel, mint
173  9,   III|    odahajtottak bennünket sáncot ásni; olyan földtúrásokat csináltunk,
174 10,    II|              beszéltetni, utánajön: de olyan nemes volt, hogy meg tudta
175 10,    II|             Minek?~ ~– Akkor nem félek olyan nagyon.~ ~– Hát akkor hozd
176 10,    II|           félsz?~ ~– Ez az úr ott benn olyan csendesen fekszik egy darab
177 10,    II|                 No, hát jer utánam, ha olyan deréklegény vagy. – S azzal
178 10,    II|               ennek a szíve. Aztán nem olyan rossz ember, mint az apja.~ ~
179 10,   III|             rajta.~ ~– Mire ez a kutya olyan nagyra megnő, akkor már
180 10,   III|               szedett rózsalevelekkel. Olyan illatot hordott magával,
181 10,   III|              ki tudod te békíteni. Még olyan kedves leány nem, volt a
182 10,    IV|          ingoványt, s nincs a bozótban olyan hely, amit lóháton meg ne
183 10,    IV|                Egyik dombtól a másikig olyan utak vezetnek, amiket kavics
184 10,    IV|            bizonyosan elé.~ ~Pedig nem olyan kicsiny baj volt az, hogy
185 10,    IV|         rövidíteni akarta az utat. Egy olyan ötven-hatvan lépésnyi tó
186 10,    IV|                tófenék flórájának több olyan faja van, ami szépen elrejtőzik
187 10,    IV|                a vízben és a szárazon, olyan dühös, ha a tűzbe kerül.
188 10,     V|              megölöd Fervlans-t, arról olyan bizonyos vagyok, mint az
189 10,     V|               lebeszélni arról, aminek olyan nagyon jól nevet. Vavel
190 10,     V|           húzva, melynek az egyik vége olyan, mint a sasnak a csőre.
191 10,     V|                ne várja be a támadást. Olyan csapatot, mely először kerül
192 10,     V|               fel nem váltják. Itt két olyan vadállat harapta egymásba
193 10,     V|             szeretnek tanácsot tartani olyan helyen, ahol valami állati
194 10,    VI|            megindítója!~ ~Azért ápolta olyan nagyon azt az ijesztő pofájú
195 10,    VI|               szófogadó ember volt. Ha olyan nagyon hívták, hát megemberelte
196 10,    VI|               táborhelyre megérkeztek, olyan diadallal fogadták őket,
197 10,    VI|           Túltesznek azok valamennyin! Olyan hadvezér sem volt előtte
198 11,     I|           felét nem válthatta be; mert olyan nap nem virradt rá nézve
199 11,    II|             Hosszú nap volt! Júniusban olyan soká akar megjelenni az
200 11,    II|                kis nemesi had, s védte olyan sikerrel, hogy kilenc órakor
201 11,   III|              egy hősnek, ha megállítja olyan helyen a lovát, s egy biztató
202 11,   III|             volt, bíróviselt ember egy olyan községben, ahol csupa nemesség
203 11,   III|          visszament a franciák közé, s olyan szépen tudott velük bánni,
204 11,    IV|                Teringettét! Kilencezer olyan lovas, akinek a két sarkantyúja „
205 11,    IV|            tovább verekedjék. S azután olyan szépen verekedtek, hogy
206 11,     V|            voltak. Fegyverzetük – csak olyan, mint a többié: – rossz.
207 11,     V|           szuronyok; – de karjaik csak olyan jók, mint a többié. A Győr
208 11,     V|             felfogadtam egyet; de csak olyan volt az, hogy ha nagyot
209 11,     V|              egész társaságot.~ ~S még olyan ellenség mer ide bejönni,
210 11,     V|             kés? Ez a legjobb fringia; olyan vas, hogy a te rozsdás kardodat
211 11,     V|          jókora csorbát kapott. De nem olyan kardok voltak ám azok, mint
212 11,     V|            megszólította Alvinczyt, az olyan vitéz volt, aki még az ellenség
213 11,    VI|              el nem érte azt, ami után olyan nagyon vágyott. Helyrehozni
214 11,   VII|               üldözőbe vegye: hát csak olyan plátói ellenségeskedést
215 11,   VII|               a visszamenetel nem ment olyan gyorsan, mint az idejövetel.~ ~
216 11,   VII|         vitézek ölelésére rohantak: az olyan színjáték volt, aminőt csak
217 11,   VII|                 Kár, hogy az örömnap – olyan későn jött – és olyan rövid
218 11,   VII|                  olyan későn jött – és olyan rövid volt!~ ~
219 12,     I|          együtt eljött Győr alól; négy olyan hét, amelyikben nem volt
220 12,     I|                szentelte be. Ez bizony olyan nagy dicsőség volt neki,
221 12,     I|            Bizony azt tették, mégpedig olyan bombákkal, amikbe egész
222 12,     I|             Hajh, Mátyás mester! Ha ön olyan ezermester volna, hogy azt
223 12,     I|        remeklés!~ ~– Márpedig én tudok olyan mesterséget.~ ~– Tud?~ ~–
224 12,    II|           magukat). Arról a fenyvesről olyan keveset tudnak a világban,
225 12,    II|              hogy a quinteket ne vegye olyan mélyen, mert akkor mindig
226 12,    II|               én leányom oly rettegős, olyan ideges.~ ~– Nincs a föld
227 12,    II|                   Nincs a föld kerekén olyan félénk teremtés, mint az
228 12,    II|             hogy most, mikor ez a cikk olyan olcsó, megint visszaesnek
229 12,    II|         Istenért!~ ~– Hát hisz önöknek olyan szép vérkiontó masinájuk
230 12,    II|            semmit. Látod, minek vágtál olyan nagyot a fejemre? Megerőtetted
231 12,   III|         kapitány hátra lépve. – Legyen olyan jó, és tartsa fenn ezt a
232 13,     I|                is könnyezett, azok is: olyan nagyon megszerették egymást.
233 13,     I|                 mesés árakon. Nem volt olyan képtelen követelés, amit
234 13,     I|             keresztülment, mikor Vavel olyan vadul rápillantott; Doboka
235 13,     I|         kezével homlokára csapva, s az olyan keserves hangon ejtett kiáltás,
236 13,     I|               Most már akarok élni! Te olyan hatalmas vagy. Ha ki tudtál
237 13,     I|                 S e tekintetben is sok olyan gondolat volt, amiket, ha „
238 13,     I|                csókoltad, nem engem! – Olyan igazságos voltál, mint egy
239 13,    II|               láthatárt: az égboltozat olyan volt, mint egy gyásszal