Rész, Fejezet

  1  1,     I|            hol a szemeik meglátják, amit kerestek: ott az el van
  2  1,   III|           is megpróbálkozott azzal, amit rajta kívül már olyan sokat
  3  1,   III|          szíve is egy harang volna, amit kétoldalt dönget a vaskolonc.~ ~
  4  1,   III|          azután a kis Amélie arcát, amit ez pirosra gömbölyített
  5  1,   III|     működése!~ ~– Eszerint való az, amit csak mesének tartottam –
  6  1,   III|      kisgyermekének azt a szerepet, amit az önök előtt ellátszott.~ ~
  7  1,   III|           ezt a nyolc lat kenyeret, amit naponkint el kell fogyasztanom,
  8  1,   III|             helyettem elkölteni. De amit nem tudok, azt nem tudom.~ ~–
  9  1,    IV|             sietnek rögtön besúgni, amit megtudtak. Óh, ezek nem
 10  1,    IV|            azt a 3000 frank évdíjt, amit a császár rendelt a szerzők
 11  1,    IV|         aközben azzal a legyezővel, amit az anyjao mint uralkodói
 12  1,    IV|           öltönydarabot is jelenté, amit az úrhölgyek a báltoalett
 13  1,    IV|         szentesítést ád.~ ~– De az, amit mi teszünk, erkölcstelenség!~ ~–
 14  1,    IV|        erkölcstelenség!~ ~– Hát az, amit ellenfeleink tesznek, nem
 15  1,    IV|             mindaz a fényes diadal, amit seregeink magukra halmoztak,
 16  1,    IV|           ez nem szégyenelnio való, amit mi cselekszünk. A mi férfiaink
 17  1,    IV|            untatja önt ez a szerep, amit ily fényes sikerrel folytat
 18  1,    IV|        akkor ön annak az összegnek, amit most évenként elkölthet,
 19  1,    IV|           táncestélyen az a csokor, amit a császárnő a keblén viselt,
 20  1,    IV|          Jocrisse úrnak a levelkét, amit Thémire bízott rá.~ ~Jocrisse
 21  2,     I|        fogadott borvizes ruszti * , amit a tiszttartó hajdúja hordozgat
 22  2,     I|        tudna semmit.~ ~– Már azért, amit én mondok, mégis mindig
 23  2,     I|             Hiszen semmi rossz sem, amit meghallott felőle; csak
 24  2,     I| szónoklattal várta méltóságodat, de amit itt nem mondhat el, mert
 25  2,     I|            nem szükség azt mondani, amit Klobusiczky püspök mondott
 26  2,    II| húgomasszony. Az egy vadászkastély. amit egy Markóczy ős építtetett
 27  2,    II|         lenni valakijének, aki azt, amit ő írt, el tudja olvasni,
 28  2,    II|        Minek? Nemesember azt teszi, amit neki tetszik; a paraszt
 29  2,    II|       tetszik; a paraszt pedig azt, amit muszáj.~ ~– De hátha veszedelmes
 30  2,    II|      rondella alá, abba belerakják, amit hoztak, azt kötélen felvontatja
 31  2,    II|            egy zsellérházban lakik, amit a névtelen úr vett a számukra.
 32  2,    II|      odafenn valami idegen nyelven, amit a cseléd nem értett. Másnap
 33  2,    II|       ételmaradékot a gyermekeinek, amit a szakácsné ád neki, s azok
 34  2,    II|         Allgemeine Zeitung” * -ját, amit reggel a kapum alá bedugva
 35  2,    II|           nem olyan nevetnivaló ez, amit az inzsellér mond – szólt
 36  2,    II|             szót elveszítsen abból, amit mond.~ ~– Hosszú, göndör
 37  2,    II|        magát az élcnyíllövészetben; amit a jól regulázott fiatalember
 38  2,   III|        mindent előre tudni akarnak, amit ő elmondani szándékozik.~ ~–
 39  2,   III|       mondani, hogy micsoda név az, amit nem tud semmi emberfia kibetűzni?~ ~
 40  3,     I|            azt tudja neki tanítani, amit maga is tud. Idegen mester,
 41  3,    II|       selyem japonika * volt rajta, amit csak egy derekára hurkolt
 42  3,    II|  parancsolok a háznál. Az történik, amit én akarok, s én azt akarom,
 43  3,    II|        maradjunk, s te azt az időt, amit velem szoktál tölteni a
 44  3,    II|       mindenféle bolond kérdésemre, amit a fejemben kifőztem. És
 45  3,    II|          kifizetni. Te tudsz sokat, amit nem is próbáltál: olvastál
 46  3,    II|             élet az Isten ajándéka, amit őriznünk kell, amíg lehet –
 47  3,   III|   visszaadta azt az erőt idegeinek, amit a mostoha föld elvett tőle.
 48  3,   III|         meglátszott a fényes vonal, amit az előreúszott leány alakja
 49  3,   III|             tesz semmit. Én teszem, amit teszek. Felveszem a fátyolomat,
 50  4,     I|             Ez olyan felhívás volt, amit nem lehetett válasz nélkül
 51  4,     I|      következő: ha helyesli ön azt, amit tettem, akkor természetesen
 52  4,     I|            a mendemondát tudta meg, amit már a doktortól hallottunk.
 53  4,     I|        egyenkint szokták kitépni, s amit úgy hínak, hogy „élek-e,
 54  4,    II|        szándékos kacérság is; hanem amit ezután tett, hogy szép fehér
 55  4,    II|             tanult is tőle valamit, amit Marie-ra nézve értékesíteni
 56  4,    II|             Isten szabad napsugára. Amit ez arc mondott, amit e szemek
 57  4,    II|     napsugára. Amit ez arc mondott, amit e szemek könnyeiken keresztül
 58  4,    II|           övével. Nem szégyenlette, amit leírt; nem restellte, hogy
 59  4,    II|             azt a világot meglátta, amit a távcső mutatott: – azt
 60  4,    II|       suttogva:~ ~– Hát mégis igaz, amit nekem mondtál; nem akartál
 61  4,   III|          III. ~ ~De vajon ugyanazt, amit Vavel gróf elkövet, nem
 62  4,   III|          bárónő, úgy látszott, hogy amit föltett magában, abban kitartó
 63  4,   III|             lármát ütnöm.~ ~– Tedd, amit mondok. Te itt maradsz,
 64  4,   III|    kibukkant, csakugyan az történt, amit ő előre megmondott.~ ~Egyike
 65  4,   III|           kihúzta ezüstnyelű kését, amit akkor minden gavallér a
 66  4,   III|             repülő sós * flakonnal, amit kantusa zsebéből elővett,
 67  4,   III|              lovagias vakmerőséget, amit nem tudom, hogy ki utánozna
 68  4,   III|             gondolt, csak arra nem, amit a bárónő kívánt tőle.~ ~–
 69  4,   III|         nyújtá kezét a bárónéo elé, amit annak kézszorítása fogadott.~ ~–
 70  4,    IV|            keresgélt, míg rátalált, amit keresett.~ ~– Milyen szomorú –
 71  4,    IV|            milyen legyen azo a zár, amit senki se tud felnyitni?~ ~–
 72  4,    IV|        arról fecseg. Megérti ő azt, amit neki magyaráznak, el is
 73  4,    IV|          arra appelláljak. Ez volt, amit a testamentumában rám hagyott. –
 74  4,     V|          semmi köze sem volt ahhoz, amit beszélt: haragos volt, tréfás
 75  4,     V|        hirtelen elkészítendő munka, amit önre szeretnék bízni. Jöjjön
 76  4,     V|      megtudni, hogy képes-e ön azt, amit én kívánok öntől, tökéletesen
 77  4,     V|         szomorú arcot öltött, pedig amit mondott, az nem volt szomorú.~ ~–
 78  4,     V|          mint egy megerősített vár, amit odább lehet vinni. Akkor
 79  4,     V|             Pedig ellenkezőleg, az, amit most mondott, egészen pozitív
 80  4,     V|        széthúzza a hosszú láncot, s amit közbekap ellenséget, annak
 81  4,     V|          adhatod vissza.~ ~– Mi az, amit elvesztettélo , Marie? Kérlek.~ ~–
 82  4,     V|            kifejlődve, hogy sejtse, amit nem tud?~ ~Szelíd komolysággal
 83  4,     V|         megnyomsz egy rézfogantyút, amit láthatsz fényleni az oszlop
 84  4,     V|            naptól fogva megtalálta, amit elvesztett: a régi jó álmát
 85  5,     I|             patriarkális apparátus, amit közigazgatásnak neveztek;
 86  5,     I|         volt szó szerint venni azt, amit könyvből olvasott, s komolyan
 87  5,     I|            élőszóval elmondani azt, amit megtudott?~ ~A jó sors igen
 88  5,     I|     rabolhatja el a vár urától azt, amit majd nehéz lesz Sátán Lacinak
 89  5,     I|        bevárja a viszontlátogatást, amit szomszédok és utasok között
 90  5,     I|          többé azt az elmélázást, – amit a nők léleklátó szeme előtt
 91  5,    II|             a papirossárkánytól is, amit a gyermekek zsinegen feleresztenek.~ ~
 92  5,    II|           elején, – az egész genre, amit képviseltek, elmúlt már!)~ ~
 93  5,    II|        vonás. Ő csak játszotta azt, amit betanítottak neki, mint
 94  5,    II|           tetszik az embereknek az, amit ő most csinált. Őneki is
 95  5,   III|      ablakából leeresztett kosárba, amit hozott: konyhaszükségletet,
 96  5,   III|       parkba; valaki meg ne hallja, amit beszélek.~ ~Egy fenyőkkel
 97  5,   III|          egy hangnemadó fegyverrel, amit összesajtolt léggel lőnek
 98  5,   III|         most megtorolja rajtam azt, amit én tettem önnel, mikor a
 99  5,   III|           kastélyom egyik szárnyát, amit elődeim is vendégek számára
100  5,   III|            a bokrok se hallják meg, amit mondok.~ ~S avégett, hogy
101  5,   III|            a bokrok se hallják meg, amit mondani fog, oly közel kellett
102  5,   III|    Hallgassa meg ön az ádáz tervet, amit az a bőszült ember indulata
103  5,   III|      Engedje, hogy a fülébe súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa
104  5,   III|             meg is tudta tenni azt, amit mondott. Aztán megölték
105  5,   III|           van egy nőszív világában, amit felfedezni nem szabad. De
106  5,   III|          bécsiek szoktuk mondani, s amit nem szoktunk magunktól megtagadni,
107  5,   III|           hiszem, a legkínzóbb tűz, amit mártírnők kiálltak.~ ~–
108  5,   III|        akarja; de én is teszem azt, amit én akarok. – És akkor azután
109  5,   III|          nézett a hölgy arcába. Az, amit ezek az égő szemek mondtak,
110  5,   III|           egy rejtélyes kastélynak, amit mindenki Névtelen Várnak
111  5,   III|         bizonyossággal szerezhetek, amit saját szemeim által nyertem.
112  5,   III|          bocsánatát azon sértésért, amit tudatlanságomban elkövettem.
113  5,   III|            itt maradjon. Érzé, hogy amit tett, azt joga volt tenni.
114  5,   III|          asszony szerethetett. – És amit Vavel tett, kötelessége
115  5,   III|           nőt.~ ~Nem volt hazugság, amit mondott, csak retorikai
116  5,   III|        maradtak.~ ~– Kimondtam azt, amit a szívem érzett.~ ~– Tudja
117  5,   III|              hogysem eltagadhassam, amit érzek. De még van a szívem
118  5,   III|            a szívem fenekén valami, amit ön nem látott. Büszkeség.
119  5,     V|           soha hátra nem tekinteni, amit az nem szegett volna meg
120  5,     V|        címerét látta. Azt a címert, amit minden ember ismer.~ ~Sietett
121  5,    VI|             szép illusztrált műnek, amit ő már könyv nélkül ismert,
122  5,    VI|             azon éltek, koldusokká. Amit a tudósok ki nem bírtak
123  6,     I|          előtt, azzal a felirattal, amit ő szánt a kedvencének, s
124  6,     I|        elővesz. Eszembe jut minden, amit vétettem valaha: sorba állnak
125  6,     I|             hangon azt a szép imát, amit a jó père Lacordaire szerzett
126  6,    II|             a Schmidtéktől átvenni, amit hoztak, felvinni a konyhába
127  6,    II|           megint lehozni, s kiadni, amit az a Schmidtéknek küldött,
128  6,    II|         lett belőle, kinek naplója, amit múzeumunk őriz, sok felvilágosítást
129  6,    II|      mindennapi étekül kijárt; hogy amit az el nem költhet többé,
130  7,     I|           állt, hogy arra az időre, amit e célból a Névtelen Várban
131  7,     I|        sincs abban a mendemondában, amit a gróf úrról a rossz nyelvek
132  7,    II|         között elzárkózottan élt, s amit ez adatokból a lélektani
133  7,    II|             mondhatok rá mást, mint amit a Sáros vármegyei compossessor
134  7,    II|          ember van elég, ló is van, amit megüljön: csupán egy dolog
135  7,    II|            vele az alispán süvegét, amit az a két kezében tartott,
136  7,    II|            Mondjon el neki mindent, amit nálam látott és hallott.
137  7,   III|          kezét nyújtá Bernát úrnak, amit az meg is ragadott emberül.~ ~–
138  7,    IV|            rajta, nem volt-e korán, amit most tett?~ ~Nem siette-e
139  7,    IV|          abba a nagy hangversenybe, amit ezúttal a népek rendeznek
140  7,    IV|            győződött meg róla, hogy amit Marie mond, az való.~ ~Most,
141  7,    IV|             a felelet arra a szóra, amit Lajos mondott az erdőben: „
142  7,    IV|             bámulva látta a csodát, amit e csók előidézett a menyasszony
143  7,    VI|        Marie.~ ~– Mit óhajtasz?~ ~– Amit mindennap meg szoktál adni.
144  7,   VII|             alakít egy bandériumot, amit személyesen fog az ütközetbe
145  7,   VII|        senkivel. Nekem semmi se jó, amit más csinál, s csak a dolgomat
146  7,   VII|          elhagyják a házat?~ ~– Hát amit eddig. A Schmidtné mindennap
147  7,   VII|            volt. Azt tehettem vele, amit akarok. Árát adták, s én
148  7,   VII|             s én úgy találtam, hogy amit adtak érte, az elég nagy
149  7,  VIII|        egészet, csak a fehér hasát, amit Lizett leszelt a számára.~ ~
150  7,  VIII|       valakire, aztán ide lefested, amit láttál? Senki sem segít? –
151  7,  VIII|           egy hosszú szárú pipából, amit messze leeresztett az ablakból,
152  8,     I|          nincs síremlék az útjában, amit kikerülgessen.~ ~Ez a harmincöt
153  8,     I|         telefüstölni a házat azzal, amit az orosz duchoborcik „az
154  8,     I|          azt a rejtelmes intést is, amit a rablófőnök itt ebben a
155  8,     I|          hogy rabolja el tőlem azt, amit oly féltve őrzök. S csak
156  8,    II|          azt a szalagot a zászlóra, amit Lajos tartott a kezében,
157  8,    II|          ahhoz a nagy sírás közben; amit a hármas „vivát” kiáltás
158  8,    II|         dugtak el előle egyet-mást, amit nem volt szabad még meglátnia:
159  8,    II|  zongoraiskoláját s a kis arcképet, amit Katalin festett. Néha olyankor
160  8,    II|             a Várba; olyan baj van, amit csak neki lehet eligazítani,
161  8,   III|             tennéd, öcsém, ugyebár, amit az egyszeri vadász, aki
162  8,   III|            pénzt a markába nyomták, amit nagyon kellett kínálgatni.
163  8,   III|       ágyúból álló lovas battériát, amit az ellenség már elfoglalt
164  8,   III|      összeszednek egy csomó puskát, amit a futók elhánytak, s négyen
165  8,   III|            veszni a fényes vagyont, amit ígértünk neki, s fényesebbnek
166  8,   III|            más föladat is vár önre, amit mindjárt meg fog érteni.
167  8,   III|             tőlem valami kincsemet, amit a Névtelen Várban őrzök.~ ~–
168  9,     I|           akkor azt mondá neki:~ ~– Amit válaszolni akarok, az oly
169  9,     I|            asszonyt, hogy vegye át, amit számára hozott – Párizsból.~ ~
170  9,    II|                Megrémíté a jelenet, amit látott.~ ~A nő ott térdelt
171  9,    II|          hirdeték, hogy rendkívüli, amit szenved.~ ~– Kis anyám!
172  9,    II|              Ha Isten helyesli azt, amit ők akarnak, úgy én a dögvész
173  9,    II|            pedig nem helyesli, hogy amit ő elhatározott, a jövendőt,
174  9,    II|            azt a szép fényes ruhát, amit küldtél neki, felvette,
175  9,   III|            volt az egyedüli csapás, amit a szívére kapott. Egyszerre
176  9,   III| kétszáznegyven öl hosszúságú hidat, amit egy darabban szállítanak
177  9,   III|     naphosszant vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni a magyar
178 10,     I|        csapat, a VI-ik olasz ezred, amit a „démonok légiójának” hívtak.~ ~
179 10,     I|             a küldetéssel megbízva, amit De Fervlans levele említett:
180 10,    II|      vadászfegyvert hozva a vállán, amit nagy gondosan a szögletbe
181 10,    II|     folyosón volt egy ódon falióra, amit mindennap maga húzott fel
182 10,   III|            sokkal szebb volt annál, amit te nem láttál (tudod, a
183 10,   III|         miatt, akik azt viselték, s amit valódi zsarnokság volt szépeinknek
184 10,   III|         szépségére, s egy estélyen, amit adott, megtiltotta neki
185 10,    IV|        nincs a bozótban olyan hely, amit lóháton meg ne lehessen
186 10,    IV|  sikongatott a pompás tűzijátéknak, amit ezúttal ő rendezett a hajdani
187 10,    IV|           csakugyan hasonlít ahhoz, amit fiaskónak nevezünk! – háborgott
188 10,     V|             felé, s értesíts arról, amit látni fogsz.~ ~ ~ ~De Fervlans-t
189 10,     V|     mutogatta neki a beütött fejét, amit a sisakon keresztül belyukasztottak.~ ~„
190 10,     V|     ellenfelére, azt az egy vágást, amit a fejére kapott, számba
191 10,    VI|            a képpel a szemed előtt, amit most látsz. S rettegj attul
192 11,    II|          közvitézé.~ ~Az egész tér, amit az ellenfél két napi csatában
193 11,   III|          humorátul telik ki csupán, amit Ferenczy Jánosról jegyzett
194 11,   III|           őrszobában egy alabárdot, amit valami bakter hagyhatott
195 11,   III|          Azzal a jámbor fegyverrel, amit a diákok minden éjjel a
196 11,    IV|        napon, hanem a rákövetkezőn, amit majd sajnosan fogunk tapasztalni,
197 11,    IV|           utánarohantak az ágyúnak, amit az ellenfél már vitt magával,
198 11,    IV|             maradva, puskát kapott, amit egy holt francia voltigeur
199 11,    IV|  megritkítsa; ezt tette Sepsey Pál. Amit Porpáczy tett, hogy gyalog
200 11,    IV|         csak katonadolog; hanem az, amit a két Lázár testvér elkövetett,
201 11,    IV|        kinevetett, leköpdösött lap! Amit magunk is behajtottunk a
202 11,    VI|             már abból a két sebből, amit a hansági tusában a fejére
203 11,    VI|              s ott helyre épülheté, amit ott elvesztett – nem a hansági
204 11,    VI|         Azok aztán megmondták neki, amit tudni kívánt.~ ~Még aznap
205 11,    VI|            mint igazi vasemberek.~ ~Amit ezek itt elkövettek, az
206 11,   VII|      volónjai egy részét a lóról, s amit az ellenféltől tanult, most
207 11,   VII|        korántsem az volt az indoka, amit a rosszakaratú historikusok
208 12,     I|         vágás se tette volna porrá, amit az ácsi csatában kapott.
209 12,     I|            Jó vég volt; – rátalált, amit kívánt. – Hát azon túl mi
210 12,     I|              Innen tudom a titulát, amit az elébb mondék.~ ~Vavelnek
211 12,     I|               Miért nem tettem azt, amit kívánt, hogy fussunk el
212 12,     I|     hozzájutni a halott rejtekéhez, amit az magára zárt?~ ~– Igen
213 12,     I|      volónjaiddal Győrt megrohanni, amit egy egész francia hadtest
214 12,    II|        bírónak ez volt az első víz, amit legénykora óta a torkán
215 12,    II|         önnek ahhoz a szerencséhez, amit egy gyöngéd fölkiáltás önkénytelenül
216 12,    II|        könyörgött az ifjú tisztnek, amit annak nem volt szükség a
217 12,   III|           akar adni egy adósságról, amit azután nekem kell kifizetnem.
218 13,     I|        levelét portyázóim elfogták, amit Guillaume tábornok úrhoz
219 13,     I|           olyan képtelen követelés, amit meg ne adott volna. Egy
220 13,     I|            egy rudat azon a lyukon, amit a golyó ütött a falán, arra
221 13,     I|        mondanivaló van a világon, – amit az ember kigondol, – s ha „
222 13,    II|              szégyent, veszteséget, amit országnagyok, hadvezérek,
223 13,    II|             ő egyszer egy jelvényt, amit úrasszonya a nyakában viselt:
224 13,    II|        néztek föl rá; egy jelvényt, amit a koporsók előtt szoktak
225 13,    II|            az ezerötszáz forintért, amit Vavel gróf, mint a megholt