Rész, Fejezet

  1  1,     I|             Diána.~ ~– Hát persze az; mi lenne más?~ ~– No mert lehetne
  2  1,     I|                Mármost mit csináljunk mi ezzel a történettel?~ ~–
  3  1,     I|              más dolog. – Hanem azért mi is értünk hozzá, hogyan
  4  1,     I|            nem maradhatunk. Tudja ön, mi történt a herceggel * ?~ ~–
  5  1,     I|             adott.~ ~– Értem önt.~ ~– Mi ketten ki szoktuk találni
  6  1,     I|           összeget is. Ön tudja, hogy mi forog kockán. A saját vagyonát
  7  1,     I|           rakok ki, abból találgatom, mi történt. Valóságos vénasszony
  8  1,     I|           való. Gondolja meg ön, hogy mi sors vár önre!~ ~– Számot
  9  1,     I|            szép és tele szívjósággal: mi történik akkor? Most is
 10  1,    II|         kötött részeg módra.~ ~– Nos? Mi az? Ön le akar engem szorítani
 11  1,    II|              ott szokott állomásozni. Mi addig itt fogunk várni.~ ~
 12  1,   III|            majd mindjárt nekiindulunk mi őt felkeresni. A grófné
 13  1,   III|         comtesse!” hát honnan tudnám, mi a családi neve? Én csak
 14  1,   III|             szalagcsokrába tűzte.~ ~– Mi a neve ennek a gyönyörű
 15  1,   III|            Pélagie börtön. –~ ~De hát mi közöm ehhez? Az én nevem
 16  1,   III|              hogy éhen ölje el magát, mi az orrán keresztül fogjuk
 17  1,   III|    körülmények – mondá de Fervlans. – Mi oka volt önnek a szállásán
 18  1,   III|            papának nevezett!~ ~– Az a mi legügyesebb detektívünk,
 19  1,   III|             erkölcse.~ ~– Azonban hát mi nem azért jöttünk össze
 20  1,   III|              tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása? Kormányzó
 21  1,   III|             hízelgőn suttogva.~ ~– És mi módon tudhatnóko azt meg
 22  1,   III|                kalapja után nyúlva. – Mi itt fogjuk önt felejteni,
 23  1,   III|              kivethette kártyán, hogy mi lett belőlük, mert egyéb
 24  1,    IV|               három napig rejtőzött a Mi Urunk kápolnájának kriptaboltjában;
 25  1,    IV|           elfoglalta –, ne beszéljünk mi olyan tárgyakról, amikhez
 26  1,    IV|            úrnak semmi köze nincsen a mi vapeurjeinkhez. ~ ~Minthogy
 27  1,    IV|               hogy mit valljon; s míg mi a nyomukra akadhatunk, azóta
 28  1,    IV|        játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink Európa legszélső
 29  1,    IV|     szegletébe is elérnek; s ha kell, mi készek vagyunk hadsereggel
 30  1,    IV|       megtalálásának véletlenére! Óh, mi szomorú mesterségbe avattam
 31  1,    IV|      szentesítést ád.~ ~– De az, amit mi teszünk, erkölcstelenség!~ ~–
 32  1,    IV|        udvaroncaik nem sikamlanak-e a mi termeinken keresztül: mosolygó
 33  1,    IV|              kémei a küludvaroknak? – Mi az ő saját fegyvereiket
 34  1,    IV|          ellenük.~ ~– Jól van. Tegyük mi azt, akik a gyűlölet öntudatával
 35  1,    IV|               szégyenelnio való, amit mi cselekszünk. A mi férfiaink
 36  1,    IV|                amit mi cselekszünk. A mi férfiaink harcolnak az ő
 37  1,    IV|         harcolnak az ő férfiaikkal; a mi szép asszonyaink harcolnak
 38  1,    IV|               szép asszonyaikkal; s a mi kisleányaink harcolnak az
 39  1,    IV|        tudathassam vele, hogy élek-e? mi bajom, mi örömem van?~ ~–
 40  1,    IV|                hogy élek-e? mi bajom, mi örömem van?~ ~– De ennek
 41  2,     I|            renováltatta.~ ~– De ugyan mi történhetett a baronesse-szel
 42  2,     I| baronesse-szel hogy úgy megszerette a mi vidékünket? Ami annyival
 43  2,    II|              hozzák külföldről.~ ~– S mi okuk lehet nekik e rejtélyes
 44  2,    II|              rablott kincseivel ide a mi Árkádiánkba. Az a dáma pedig
 45  2,    II|           címert, három virággal.~ ~– Mi volt az a három virág? –
 46  2,    II|             Azokat nem ismerem.~ ~– S mi iránt folytatnak önök levelezést?~ ~–
 47  2,    II|          idegen úr a tornyából nézte, mi történik ezzel a gyermekkel,
 48  2,    II|        hallani is.~ ~– De akkor mégis mi magyarázata van a lefátyolozott
 49  2,    II|             hítta a macskákat, amivel mi szoktuk: „cic, cic!” hanem
 50  2,    II|              elé az éjszekrényre.~ ~– Mi lesz ebből?~ ~– Hát hogyha
 51  2,   III|               ismerte fel.~ ~– Tudja, mi lesz ma itt az ebéd? – kérdé
 52  2,   III|              a patvarista.~ ~– No hát mi? – szólt a hajdú.~ ~– Spenót
 53  2,   III|         egyedül maradt, s várta, hogy mi lesz már.~ ~Kis idő múlva
 54  2,   III|       hajdúval.~ ~– János, ma itt nem mi eszünk, hanem minket esznek.~ ~–
 55  2,   III|              censurát * leteszem.~ ~– Mi kell ahhoz?~ ~– Egy esztendei
 56  2,   III|                   Tessék kérdeni.~ ~– Mi módon lehetne énnekem ebbűlo
 57  3,     I|             nincs aki megmondja, hogy mi illik, mi a divat. Hajviselete
 58  3,     I|             megmondja, hogy mi illik, mi a divat. Hajviselete is
 59  3,    II|               születésnapi ajándékul? Mi van a szájában? Jaj mi ez
 60  3,    II|                Mi van a szájában? Jaj mi ez a szép kis teremtés?
 61  3,    II|        Általunk áll fenn a világ.~ ~– Mi az a világ?~ ~– Az emberfaj
 62  3,    II|      ellenségeink laknak, nem az.~ ~– Mi az az ellenség?~ ~– Olyan
 63  3,    II|          ember, akire haragszunk.~ ~– Mi az a harag? Én még nem láttam
 64  3,    II|          sóhajta fel az ifjú.~ ~– Hát mi?~ ~– Annak nincs neve.~ ~–
 65  3,    II|            neked a dobozt.~ ~– Tudod, mi az a Melusine-ruha? Akarod
 66  3,    II|               templomba visz.~ ~– Hát mi miért nem járunk a templomba
 67  3,    II|              templomba soha?~ ~– Mert mi más valláson vagyunk, mint
 68  3,    II|             Istenhez imádkoznak, mint mi?~ ~– Nem. Ők is ugyanazt
 69  3,    II|               az Istent imádják, akit mi.~ ~– Hát akkor miért nem
 70  3,    II|                hogy mire való a pénz? Mi különbség van arany, ezüst
 71  3,   III|          Marie kíváncsiságát.~ ~Vajon mi lakhatik abban? Nincs-e
 72  3,   III|              ember találgatja, hát ez mi volt?~ ~A mocsárvilág ritka
 73  3,   III|            leány alakja vont rajta, s mi órákig ott csillámliko a
 74  3,   III|            közül, s az ölébe vette. – Mi lelt? Mi üldöz?~ ~A leány
 75  3,   III|               ölébe vette. – Mi lelt? Mi üldöz?~ ~A leány úgy reszketett,
 76  3,   III|      felmerült előtte valami.~ ~Hanem mi?~ ~Ember, vagy állat?~ ~
 77  3,   III|     megzsibbasztá a rémület és a düh. Mi volt ez? Ki küldte ezt a
 78  3,    IV|           odaérünk a hintóval.~ ~– De mi nem jöttünk hintón.~ ~–
 79  3,    IV|     kérdezősködött önnél afelől, hogy mi oka lehet az én betegségemnek?~ ~–
 80  4,     I|      kötelessége a gyanakodás. Hiszen mi már annyit sejthetünk felőle,
 81  4,     I|              most is úgy ragaszkodik. Mi történik akkor?”~ ~„Egy
 82  4,     I|             ábrándozás volt otthon.~ ~Mi tárgya lehet az ő ábrándozásának?
 83  4,    II|         ezentúl beszélniök egymással? Mi tárgy lehet még a világon,
 84  4,    II|               mint egy majom.~ ~Aztán mi oka van ezto tenni?~ ~
 85  4,   III|          maradni többé, s tudod, hogy mi ide vagyunk kötve.~ ~– Hát
 86  4,   III|            kelljen mondanod, ki vagy? mi vagy? hol születtél? hogy
 87  4,   III|         születtél? hogy kerültél ide? mi dolgod itten?~ ~– Igaz a!
 88  4,   III|        vizsgálva figyelmesen.~ ~– Hát mi? – sürgeté a bárónő.~ ~Vavel
 89  4,   III|        kellemetlenség történt, ezen a mi kedves, csendes vidékünkön,
 90  4,   III|           kell e kérdésekre: ki vagy? mi vagy? hol születtél? hogy
 91  4,   III|         születtél? hogy kerültél ide? mi dolgod itten?)~ ~A gróf
 92  4,    IV|           tudom, nem is keresem, hogy mi az. – Ha az úton megtalálnám,
 93  4,    IV|         számára. A börtönben tanuljuk mi az ilyen figurákat csinálni,
 94  4,    IV|            Zsivány vagyok: nem tudom, mi a szokás a derék emberek
 95  4,    IV|          nagyobb kérdés volt az, hogy mi oka volt Sátán Lacinak a
 96  4,    IV|             gróf a rabló előadásában. Mi összefüggése van Sátán Laci
 97  4,     V|        sehogyse akart belemenni, hogy mi dolguk lehet egymással egy
 98  4,     V|     gumilásztikum csizma? Hát mikor a mi katonáink a franciák sáncait
 99  4,     V|               nem adhatod vissza.~ ~– Mi az, amit elvesztettélo ,
100  4,     V|             dobogni; találgatom, hogy mi lehetett az. Ha a szél megzörrenti
101  5,     I|            tanácsa egészen bevált. De mi történjék Landsknechtsschild
102  5,     I|        komolyan töprengett azon, hogy mi módon adhatná tudtára szomszédnőjének
103  5,     I|            mulatnak. Okosan teszik.~ ~Mi köze neki mindezekhez?~ ~
104  5,     I|               Így híjuk egymás között mi civilisták a hajt ók ás
105  5,   III|               be nem lépett? És aztán mi fontos beszéde lehet a bárónőnek
106  5,   III|        vendégek számára rendeztek be. Mi bécsi nők szeretjük a katonatisztek
107  5,   III|               gondolta-e ön meg, hogy mi veszélybe kerülhet ön ezáltal?~ ~–
108  5,   III|              és szemeivel akar látni, mi történik akkor?~ ~– És ön
109  5,   III|        vakmerően szembe akar szállni, mi történik akkor?~ ~– Akkor
110  5,   III|             hölgy keserűen monda:~ ~– Mi sebet üthet az én lelkemen
111  5,   III|          Nekem ez egy „jux” * , ahogy mi bécsiek szoktuk mondani,
112  5,   III|               vele tovább, hogy rólam mi meséket fog mondani? Hisz
113  5,   III|              önt az ittmaradásra.~ ~– Mi célból?~ ~– Egyenesen abból
114  5,   III|          Lehetetlenné tette azt, hogy mi egymással valaha még találkozzunk,
115  5,   III|               rejtélyes nő önre nézve mi. De azt tudom, hogy ön e
116  5,   III|         akihez ön hozzá van láncolva. Mi ebben az életben bevégeztük
117  5,    IV|    katonatisztek kibeszéltek mindent. Mi okuk is lett volna azt titokban
118  5,    IV|             is rendesen visszavonult. Mi természetesebb, mint az
119  5,    IV|              bele a családja?~ ~Vajon mi oka lehet e titkolózásra?~ ~
120  5,     V|              ideje.~ ~Lajos rábámult. Mi ez? Sejtené talán Marie,
121  5,     V|               én sorsomat. Nem tudom, mi lett belőle azután. Ha meghalt
122  5,    VI|           mohón kap utána, hogy ugyan mi lehet még abban: kivált
123  5,    VI|           hiba. Hanem ilyenek vagyunk mi, föld lakói. Ha valakinek
124  5,    VI|           emberrel történt anekdota a mi tudós mérnökünket arra a
125  6,     I|               át Lajos szobájába.~ ~– Mi történt? – kérdé Lajos,
126  6,     I|               keservesen a leány.~ ~– Mi baja önnek, Marie?~ ~– Hol
127  6,     I|             szemeit hozzá emelve.~ ~– Mi történt vele? – kérdé igaz
128  6,     I|                hogy kinyissa.~ ~– Hát mi lelte?~ ~– Azt hiszem, hogy
129  6,     I|               bírtam megmozdulni.~ ~– Mi lenne belőlem, mi lenne
130  6,     I|    megmozdulni.~ ~– Mi lenne belőlem, mi lenne Marie-ból, ha téged
131  6,     I|               már semmit. Tudom, hogy mi ért. Guta ütött meg. Nem
132  6,     I|            valamit mégis kívánok.~ ~– Mi kívánságod van, Henry?~ ~–
133  6,     I|        szolgálom, és még valakit.~ ~– Mi az?~ ~– Lelki vigasz.~ ~–
134  6,     I|             Azután még egy Úr imáját: Mi atyánk az égben!~ ~Még Vavel
135  7,     I|           vagy hogy tud lovon ülni, a mi svábjaink igen találóan
136  7,     I|          végre.~ ~– Nem emlékezem rá, mi van benne? Mit rendel az
137  7,    II|             hol vendégét elhagyá.~ ~– Mi történt? – rebegé a leány
138  7,    II|             magamat, kitől kaptam, és mi célra adták. Azt csak nem
139  7,    II|              akik ellened küzdenek; – mi, akik éretted húztuk ki
140  7,   III|           mint szép.~ ~– S kicsoda ő? Mi ő a grófra nézve?~ ~– Önnek
141  7,    IV|              miért reszket az ő keze? Mi ütött a szívéhez, hogy úgy
142  7,    IV|               ő Lajosa!~ ~– Ez volt a mi első találkozásunk – szólt
143  7,     V|                    Mondd csak tovább; mi lett belőle, kérlek! – Hát
144  7,     V|             üssük össze poharainkat a mi kedves hazánkért. Vivát! –
145  7,     V|          kedves hazánkért. Vivát! – A mi szeretett királynénkért!
146  7,     V|             királynénkért! Vivát! – A mi szeretett királynénkért.
147  7,    VI|         kisebb haditervet elkészítjük mi ketten.~ ~– Úgy? A menyegzői
148  7,    VI|           maguk harcias vállalatával: mi azalatt elkészítjük az önök
149  7,    VI|              protestáns részről meg a mi barátunk, az alispán. Akkor
150  7,    VI|           mint nem mondanom meg, hogy mi módon lehet e függönyt megint
151  7,   VII|           csak a konyhára van gondom. Mi történik a szobákban? azt
152  7,   VII|         szokták velem közölni.~ ~– De mi azért jöttünk ide, hogy
153  7,   VII|             eszére tér, és kijön. Hát mi kellene még nekem?~ ~– De
154  7,   VII|               kerültek ki belőle.~ ~– Mi hiányzik ebből? – kérdé
155  7,   VII|             Mit csináltam vele? Kinek mi köze hozzá? Az enyém volt.
156  7,  VIII|              nagy csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult,
157  7,  VIII|              a karjukon: megkérdezni, mi van a kosarukban. Odahíni
158  7,  VIII|         patakban.~ ~– No, hát mossunk mi is ruhát a patakban.~ ~–
159  7,  VIII|             legnagyobb mirákulum.~ ~– Mi lehet ez a százfogú szörnyeteg?~ ~
160  7,  VIII|        tanulnod. Csak bízd ránk: majd mi Fräulein Lottival kidolgozunk
161  7,  VIII|         vissza a kölcsönt: lássuk meg mi, mit csinálnak a Névtelen
162  8,     I|      elkezdeni káromkodni, mert aztán mi marad egy óra múlva? Hát
163  8,     I|            fog. Az órának a gazdája a mi koronás királyunk, aki megtudva
164  8,     I|           inszurrekció fővezérének, a mi fenséges nádorunknak a saját
165  8,     I|          francia emigránsokra, akik a mi hadseregünknél szolgáltak,
166  8,     I|             kész kapitulációt. Maga a mi kedves barátunk, a derék
167  8,     I|          bizonyos vagyok felőle, hogy mi ketten találkozni fogunk,
168  8,    II|                     Lóra Magyar, Lásd mi zavar~ ~ ~ ~ ~Mormol az
169  8,    II|             drága véredet! Fussunk el mi hárman messze innen!”~ ~
170  8,    II|            ércchatouille-t. Lásd meg, mi van benne!~ ~Lajos egy acél
171  8,    II|       osztályozva.~ ~– Ez az összeg a mi vállalatunk hadi költségeire
172  8,   III|              gyalog, hol úszva. –~ ~– Mi hírt hozasz?~ ~– A vitnyédi
173  8,   III|              kapni.~ ~– Hát ez most a mi kárunk. Hanem azért nem
174  8,   III|        ülhetett hozzá, hogy megtudja, mi van még hátra.~ ~A levél
175  8,   III|          lehet semmiféle minőségben a mi praesumptiv úrnőnk kísérője.
176  8,   III|         amerre legrövidebb az út.~ ~– Mi lesz a parancsolat?~ ~–
177  8,   III|               hogy mit végeztél. Ha a mi táborvonalunkon feltartóztatnak,
178  9,     I|        tisztelőik hatalmába kerültek: mi franciák vagyunk!”~ ~Hát
179  9,    II|               szenved.~ ~– Kis anyám! Mi bajod? – rebegé a leány,
180  9,    II|             Igen. S azután nem tudom, mi történik velem.~ ~– Ne rémíts
181  9,   III|              akkor az ő ábrándképéből mi lesz?~ ~Azok, akikre számított,
182 10,    II|                   Deiszen zöröghetünk mi ennek! – véleményezé a kis
183 10,    II|                 Akkor jól van. Tudom, mi a dolgom. – Nekem ugyan
184 10,   III|              Fouché is beszéli.~ ~– S mi oka lehet rá a császárnak?~ ~–
185 10,   III|          udvarnál többé, s nem tudom, mi lett belőle.~ ~– Ezt jó
186 10,    IV|         odalovagolt az előőrshöz.~ ~– Mi volt az? – kérdezé.~ ~–
187 10,    IV|               lábra, és ugatott, vagy mi. A másodszori kiáltásomra
188 10,     V|              ha meglátnak, megtudják, mi van a hátam mögött; te parasztasszony
189 10,     V|       belyukasztottak.~ ~„Nem tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”~ ~
190 10,     V|                    Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~ ~Azzal
191 10,    VI|               s azt dörmögé, hogy „No mi baj?”~ ~– Laci bácsi! –
192 10,    VI|           kisasszonyáról! Hova tette? Mi lett belőle? Az a lovag,
193 11,    II|             is – majd meglátjuk, hogy mi történt!~ ~
194 11,   III|          János meg nem foghatta, hogy mi nevezetes dolgot találnak
195 11,   III|               a mellére érte. Hiszen „mi az egy igazi derekas restorációhoz
196 11,   III|            sokat kérdezősködött, hogy mi a váltság, fizetett készpénzzel:
197 11,    IV|            rendelkezik az ellenség, s mi ahhoz alkalmazzuk a mienket.~ ~
198 11,    IV|               inszurgens lovast. Hogy mi történt ezekkel a lovasokkal?
199 11,    IV|             tudományát.~ ~Míg ágyúi a mi hadsorainkat tizedelték,
200 11,    IV|               széles, mély árok. És a mi hadvezéreinknek nem volt
201 11,    IV|          sereg elvonulását Komáromba. Mi lett volna, ha az ütközet
202 11,    IV|              mondta el senkinek, hogy mi történt Győr alatt. Csak
203 11,     V|             aki őt le tudja gyűrni. A mi nemes legényünk nem sajnálta
204 11,     V|              egyet. „Ácsi!”more! Most mi fújjuk. Álljatok karikába!~ ~
205 12,     I|               gond nyugtalanítá, hogy mi történt az ő szeretteivel.~ ~
206 12,     I|          történt az ő szeretteivel.~ ~Mi történt, ha az ellenség
207 12,     I|               a szeme elé került.~ ~– Mi hír, Mátyás mester?~ ~–
208 12,     I|           amit kívánt. – Hát azon túl mi hír van?~ ~– Bizony az a
209 12,     I|             neki mivel ágyúzni többé. Mi se mehettünk a segítségére,
210 12,     I|              tehetett másképp.~ ~– De mi lett Katalinból? Mi lett
211 12,     I|                De mi lett Katalinból? Mi lett Marie-ból?~ ~– Előadom
212 12,     I|              el együtt, ki a világba? Mi hárman!~ ~– Hja, biz az
213 12,    II|             fedezete a hintónak.~ ~„A mi kezeink messze elérnek!” –
214 12,    II|        úrhölgyeim. Jó kézbe jutottak. Mi magyarok vagyunk.~ ~A vértesek
215 12,    II|            velünk? Mit avatkozik ön a mi dolgainkba? Mi nem vagyunk
216 12,    II|         avatkozik ön a mi dolgainkba? Mi nem vagyunk kombattáns felek!~ ~–
217 13,     I|         mindent megírtak. – Te vagy a mi hősünk, a mi Szent György
218 13,     I|                Te vagy a mi hősünk, a mi Szent György lovagunk. –