Rész, Fejezet

  1  1,     I|               mély fülkében látható még annak a boldogságos szűznek a
  2  1,    II|           szökéssel a bérkocsis mellé s annak egy tapasszal beragasztotta
  3  1,    II|                 e kényszerhelyzetből, s annak majd elmondhatja ön, hogy
  4  1,    II|             ifjú úr nyaka körül, amitől annak csak az orra hegye és szemei
  5  1,   III|              fejét, gyöngéden simogatva annak selyem hajfürteit; a kisleány
  6  1,   III|            fejét tartá úgy az ölében, s annak hízelkedett hasonlóul. Az
  7  1,   III|               inas urak csoportja közt; annak parancsot adott, hogy járassa
  8  1,   III|               szállásán.~ ~Úgy látszik, annak sok nevezetes lakója volt
  9  1,   III|          lánykát, azzal a nesszel, hogy annak eszébe jutott az anyja lakása,
 10  1,   III|             okosan. Ön bankár. Legalább annak van a rendőrségnél bejegyezve.
 11  1,    IV|             Valljuk meg az igazat. Hisz annak nem a „rezsim” az oka, hogy
 12  1,    IV|    lelkiismeretének megnyugtató szóval? Annak talán nem fáj a szíve, mikor
 13  1,    IV|                  szétdarabolja; – mikor annak az országnak minden férfia
 14  1,    IV|           kezébe véve a grófnő kezét, s annak a rózsaszín tenyerébe titkos
 15  1,    IV|               bízva, teljesen: akkor ön annak az összegnek, amit most
 16  1,    IV|                kis comtesse-nek; de már annak a levélnek nyitva kell lenni,
 17  1,    IV|                 még majd minket árul el annak.~ ~Thémire többet nem szólt,
 18  2,    II|              Akivel bizalmasan vagyunk, annak azt mondjuk, hogy „maga”.
 19  2,    II|                sem tegezi az ember?~ ~– Annak is azt mondja, hogy „lelkem
 20  2,    II|                végbe. A gróf – nevezzük annak, ámbár semmi okunk sincs
 21  2,    II|                   S aztán pénzt küldött annak a gazdának, akinek olyan
 22  2,    II|           kezében legszorgalmasabban, s annak ösztöndíjt küldött. S karácsony
 23  2,    II|                  Ennek volt egy kisfia. Annak azután, hogy az anyját elvitték,
 24  2,    II|                 szívű ember!~ ~– Tettei annak hirdetik, bárha szavát nem
 25  2,    II|              Azt mondom, hogy azért van annak a dámának a képe mindig
 26  2,    II|           öntudattal volt kiejtve, hogy annak csak a „quos ego” bullában *
 27  2,    II|          mutogatni a Névtelen Vár felé, annak a tudatában, hogy valaki
 28  2,    II|             tudatában, hogy valaki most annak a tornyából a telescopiummal
 29  2,   III|                 tornácba behordani, ami annak a jele, hogy a vendégeket
 30  2,   III|         szegletbeno : nem is lett volna annak semmi keresete itten, mert
 31  2,   III|               tulajdonos kezére került, annak törvény szerinti joga van
 32  2,   III|         mozdulattal, amely előkészülete annak, mikor valaki kétfelé akar
 33  2,   III|           tekintetet Bernát úrra, mitől annak a királyi biztos és a tekintetes
 34  2,   III|             Audiát, inhibeálja * rögtön annak a komornyiknak, hogy rögtön
 35  2,   III|         billegetésével adott kifejezést annak az eszméjének, hogy a patvarista
 36  2,   III|             honosítva van ez országban, annak már joga is van itt fekvő
 37  3,     I|            bőrkerevet. Könyvtár is van, annak tartalmát képezik a Bertuch
 38  3,     I|               tőrt rejt, ami jó fegyver annak a kezében, aki ért a tőrvíváshoz.
 39  3,     I|          visszatér a Névtelen Várhoz, s annak a kapuja ismét bezáródik.
 40  3,     I|               került az asztalra, hanem annak az üres héját a komornyik
 41  3,    II|                Az emberfaj egyeteme, és annak a lakhelye, a kerek föld.~ ~–
 42  3,    II|             fejét, s forrón megcsókolta annak az orcáját.~ ~Az ifjú erre
 43  3,    II|                az ifjú.~ ~– Hát mi?~ ~– Annak nincs neve.~ ~– Hát nem
 44  3,   III|                 őket a Fertő. Alámentek annak a csodálatos földnek, ami
 45  3,   III|                 s hosszú haját kiteríté annak a térdeire száradni, míg
 46  3,   III|      rokonszenves a telő hold. Ki tudná annak az okát? Találgatni lehet,
 47  3,   III|              látta maga felé közeledni; annak a merev halszemei révedeztek
 48  3,    IV|              ezer örömmel! Azazhogy nem annak örülök, hogy a nagyságos
 49  3,    IV|            selyem erszényt, s kifordítá annak a tartalmát az asztalra;
 50  3,    IV|         odalépve a beteghez, megtapintá annak az üterét.~ ~A jéghideg
 51  3,    IV|                komornyikhoz, megragadva annak a torkát, s mint egy pokolból
 52  3,    IV|            lehetett szemmel látó tanúja annak a jelenetnek, ami erre következett:
 53  3,    IV|             aztán két karjával átölelve annak térdeit, zokogva csókolá
 54  3,    IV|                 elment, látta, hogy még annak az előtornácában ég a lámpás.
 55  3,    IV|              tartózkodóbb lett, s mikor annak a küszöbén megállt, azt
 56  3,    IV|              egy csodálatos bizonyítéka annak, hogy az ember hogy fejlődött
 57  3,    IV|          beszélgetni kezdett a leánnyal annak az éjszakának az élményeiről,
 58  4,     I|                erősen nagyító távcsöve, annak a segélyével vizsgálta ő
 59  4,     I|                 hogy az a kisfiúo , aki annak a megyeházban fogva tartott
 60  4,     I|           Mindjobban látta beteljesülni annak az öregembernek a jóslatát: „
 61  4,    II|            érzékkel bír megítélni, hogy annak tudomásul vétele az illetőkre
 62  4,    II|           ismerkedést kezdeni senkivel. Annak következései lehetnek, s
 63  4,    II|                visszatiltó mozdulattal, annak a kezét ragadta meg, és
 64  4,   III|               Laci felesége idézte oda; annak az ura volt az! Ő cimborázott
 65  4,   III|               kezét a bárónéo elé, amit annak kézszorítása fogadott.~ ~–
 66  4,    IV|               nem nézi ön?~ ~– Mert sem annak nincs szüksége arra, hogy
 67  4,    IV|        Döbereiner-féle gyújtója * állt, annak a platin-taplójánál meggyújtá
 68  4,    IV|                  meglepetve látta, hogy annak a kulcslyukán keresztül
 69  4,    IV|                azt ismeri minden ember. Annak nem adhatja ki magát semmi
 70  4,    IV|               ám ebbe a kastélyba jönni annak, aki igazi rabló, akkor,
 71  4,    IV|                tud ilyeneket készíteni. Annak majd én megmagyarázom, hogy
 72  4,    IV|               meg, amíg ki nem nyomozta annak a furcsa szónak az értelmét.~ ~
 73  4,     V|               amit közbekap ellenséget, annak mind lekaszálja vele a fejito .
 74  4,     V|                a redőny egészen betölté annak a két márványoszlopnak a
 75  4,     V|        ércfüggöny legöngyölődött, amint annak az alsó széle a padlatot
 76  5,     I|                éjjel a Névtelen Várban. Annak a beszéde után hajlandó
 77  5,     I|               az ilyenben gyönyörködik, annak még szolgálhatunk egy-egy
 78  5,     I|           Bámult rajta, hogyan lehetett annak őt megelőzni. Megmagyarázták
 79  5,     I|               alatt nem a franciát, bár annak is többször bemutatta bravúrjait;
 80  5,     I|          ütközet folyik a korcsmában és annak az udvarán, katonák és parasztok
 81  5,    II|               Magára a bárónőre kellett annak legnagyobb meglepetésül
 82  5,   III|                szó alatt: rövid válasz! Annak rendesen a következménye
 83  5,   III|                akkor ő mint vendége fog annak a vadászváróban lakni.~ ~
 84  5,   III|          tűzláng lett erre a szóra.~ ~– Annak szeretném ismerni a módját! –
 85  5,   III|                én lelkemen a világ, ami annak még fájjon? – Aztán elnevette
 86  5,   III|        tanúskodtak: nem lehetett játék. Annak, ami egy nőt arra késztet,
 87  5,   III|               gyermek feje alá tesznek, annak csendes álma lesz tőle:
 88  5,   III|            keresztül kellett villámlani annak a mennyországian édes érzésnek,
 89  5,   III|        önfeledten áldozza fel magát, és annak a pokoli keserűségnek, hogy
 90  5,   III|              köpenye alól pisztolyát, s annak a csövét az ezredes gúnymosolygó
 91  5,   III|              még egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek, akit ez érdekelo ,
 92  5,    IV|            együtt.~ ~Mindjárt megtudjuk annak is az okát.~ ~
 93  5,     V|              dragonyostiszttel; de hisz annak még azóta nem volt semmi
 94  5,     V|                 eltávolították onnan, s annak a leány visszatértéig más
 95  5,     V|             mint rendesen, elöl ment, s annak rendelete volt soha hátra
 96  5,     V|                Adjon ön nekem anyát; én annak engedelmes, szófogadó leánya
 97  5,     V|              oka. Hogy átok a létezésem annak az egyetlenegy embernek
 98  5,     V|          Névtelen Vár lakójának beállt, annak a számára ez a ház egy sírbolt,
 99  5,     V|               adasson ön egy pohár bort annak a szegény kertésznek, akit
100  5,    VI|                tűrt meg a virágházában. Annak a legújabban divatba jött
101  5,    VI|             mely olyan ember előtt, aki annak az okát ismerte, bátran
102  5,    VI|            tekintetre meglepte az, hogy annak a Bertuch-féle szép illusztrált
103  5,    VI|        dicsőségének csillagait nyíltáko annak bimbói.~ ~A férfi csak gyűlölni
104  5,    VI|                virágos, zöldülő bokrai, annak az egyetlen gyönyörűségét
105  5,    VI|              gátló akadály, akkor lehet annak az elhárításához fogni.
106  5,    VI|                 megáradjon a pénz, hogy annak a szélén tizenötezer forint
107  6,     I|               úrnőjéhez, s aztán elbújt annak a selyemköntöse fodrai alá.~ ~–
108  6,     I|             Marie. – Akit én szerettem, annak a helyébe nem tudnék én
109  6,     I|              tüzet látom magam előtt és annak vigyorgó ördögeit. Úgy ül
110  6,     I|                 érintésétől becsukódtak annak a szemei.~ ~– Nevet ő most? –
111  6,    II|                a Fertő taván keresztül (annak nem árt meg a jégverés)
112  6,    II|                 a fia,~ ~ ~ ~Mindig van annak halottja.~ ~ ~ ~Éjjel-nappal
113  6,    II|              vér veszteségénél, az volt annak a gyűlöletnek a szemlélése,
114  7,     I|                oly hatalmas volna, hogy annak a rendes császári királyi
115  7,    II|                 Marie-hoz rohant.~ ~Még annak sem tudott mit mondani:
116  7,    II|                istenszobornak szánva, s annak az alját egy roppant földteke
117  7,    II|                  aki leányt kérni megy, annak bokréta kell a gombzsinórjába! –
118  7,    II|            közül, s messze kikönyökölve annak mellvédjére, fehér kendőjével
119  7,   III|                az aerarium küldte. Mert annak a pénze csak puffan,nem
120  7,   III|                vasládája. Kardja is van annak és puskája, több mint az
121  7,   III|              Aki megérti ezt az embert, annak azt szeretni kell. Én nem
122  7,    IV|              két kezét, s arcába nézett annak hosszasan, eltitkolhatlan
123  7,    IV|             figyelmes hallgatója volt ő annak. A figyelmezéstől olyan
124  7,    IV|                maga is szükségét érezte annak, bebizonyítani választottja
125  7,   VII|               naphosszast, nem nézhetem annak az öt tűnek a mozgását anélkül,
126  7,   VII|         mellette levő ládát felnyitá, s annak egy oldalfiókjából előhúzott
127  7,  VIII|              vélt általa, ha nekem adja annak az emlékét, akivel olyan
128  7,  VIII|            Kisiettek a fedett tornácra; annak egyik boltíve alatt volt
129  7,  VIII|                Katalinnak. Érezte, hogy annak több joga van Lajost meglesni,
130  8,     I|                a concurrentialis cassa. Annak pedig a magas kincstár ad
131  8,     I|               örömében.~ ~– A gróf örül annak?~ ~– Tombolok az örömtül!
132  8,    II|             kastélyban meglátogathassa. Annak sem volt bizonyos ideje.
133  8,    II|               hogy milyen kár volna, ha annak a csóknak a helyét ezen
134  8,    II|                 vont le hüvelykujjáról. Annak a címerlapját félretolva,
135  8,    II|                még egy utolsó csókot!~ ~Annak a másiknak a mellékteremben
136  8,   III|              Hová tettétek?~ ~– Hát biz annak az egyik pajtásom nagyon
137  8,   III|               hogy a haramia gyáva volt annak kivitelére vállalkozni.”~ ~„
138  8,   III|         minekünk, hanem minket árult el annak? Vagy pedig az történt,
139  8,   III|          Thémire szívéből, s elfoglalta annak a helyét: ettől azután nehezebb
140  8,   III|                 oltárképét odahurcolják annak az embernek a vőlegényi
141  8,   III|      felhatalmazást kért „volon”-jaival annak elfogadására mehetni.~ ~ ~ ~
142  9,     I|                 s akkor aztán megvallja annak a férfinak, akinek becsületét
143  9,     I|                 férfit, nem istene-e az annak? Lehet-e neki azt elhagyni,
144  9,     I|                 is? Lehet-e őt elárulni annak, aki szereti?~ ~A hölgy
145  9,     I|                 talán volna egy mentség annak a számára, aki őt ellenségei
146  9,     I|              kámfort?~ ~– Minek az?~ ~– Annak is okát adom egymás után.
147  9,     I|                leányát elhagyta, legyen annak hűséges gondviselője, odarohant
148  9,     I|            hozzá őrjöngve, s megragadva annak karjait, kiáltozá: „Leányom,
149  9,     I|                arany tokot s leszakítva annak födelét, kitépte abból az
150  9,     I|         darabokra szaggatva, szétszórta annak rongyait maga körül; a szemei
151  9,     I|               legyek az, aki beültettem annak kárcsiráit e nép közé, mely
152  9,     I|               leheletét hordja ereiben, annak elég egy olyan tó tükrére
153  9,    II|               Aki engem anyjának nevez, annak én gyilkosa vagyok.~ ~Akkor
154  9,    II|           átszellemült arcot; hát szólj annak a képnek, hogy nyissa fel
155  9,   III|                 volt egy fiatal leánya, annak az öltönyeit felvette magára;
156  9,   III|                 előttük a csatamezőt.~ ~Annak a nagy mozgalomnak, ami
157  9,   III|                  majd helyébe emelik ők annak a régi királyi széket; a
158  9,   III|           legalul tett tárgyat kiemelni annak a fenekéről; s aztán futott
159  9,   III|            Kinek akarnak még szolgálni? Annak is szenvedést okoznak, aki
160  9,   III|           szenvedést okoznak, aki őrzi, annak is, aki üldözi. – Felnyitni
161 10,    II|          leányszobáját.~ ~Odasietett.~ ~Annak is nyitva volt az ajtaja;
162 10,    II|                 alszik.~ ~– Aki alszik, annak a melle emelkedik; ezé meg
163 10,    II|           Cambray fejénél, s bevilágítá annak az arcát.~ ~Marie látott
164 10,    II|            fűrészmalom működését, mikor annak a zúgója működésben van.~ ~–
165 10,    II|              megszólítója felé.~ ~Mikor annak az arcába világított a szövétnekkel,
166 10,    II|                 elvitte hozzá az, akire annak a megőrzése bízva volt.~ ~–
167 10,   III|    útbaejthetted Nezsidert.~ ~– Oka van annak. A császár levelet küld
168 10,   III|         fabrikálják Bécsben, hanem hogy annak itt van a fő depója a Strabo „
169 10,   III| bőrtarisznyájából azt a tárgyat, amitől annak a horpaszai úgy felduzzadtak,
170 10,    IV|                földdaganat fölrepedt, s annak az örvényéből a kiömlő fekete
171 10,    IV|         tökéletes térkép van a kezében, annak még kalauz sem kell hozzá,
172 10,     V|      kettő-három csapott rá, perc múlva annak is két-három társa akadt.
173 10,     V|                  ha elmulasztotta volna annak a dombnak a megszállását,
174 10,     V|               körül. – Nem ártottak meg annak. A régi harcokban különös,
175 10,     V|                forog, maga ugratott elő annak a védelmezésére, s egyszerre
176 10,    VI|                 még elébb utána kellett annak járni.~ ~Felvette a tér
177 10,    VI|             vízzel tölt sisakot, mintha annak tartalmát a haldokló arcába
178 10,    VI|          sisakban hozott vízzel lemosta annak arcáról a vért és iszapot.
179 10,    VI|             sajnálva szép, fehér kezeit annak a szennyétől; s vizsgálta
180 10,    VI|               között állni, mert ő volt annak megindítója!~ ~Azért ápolta
181 10,    VI|          kerülhetett az most ide, mikor annak útban kellene lenni Marie-val
182 10,    VI|               adta, az én hites mátkám. Annak a kincse volt az a leány!
183 10,    VI|                mint Vavel Lajos. De még annak a menyasszonya is ritkítja
184 11,     I|        feleségéhez eleven képét nyújták annak a kornak, melyben két szerető
185 11,     I|          megérezte ujjai hegyével, hogy annak rejtelme pernye és hamu,
186 11,    II|                S a karakói napok voltak annak a szakadatlan csatának az
187 11,   III|               hogy az lett a negyedik . Annak aztán a lovát is megtartotta
188 11,    IV|            Ejnye, hát nem hagytok békét annak a szegény párának! – rivall
189 11,    IV|                keresztültörni, másfelől annak a visszavonulási útját Komárom
190 11,    IV|            leütött. Akkor felveté magát annak a nyergébe. Aztán amerre
191 11,    IV|                 kantárszárát, átszökött annak a nyergébe: „Itt a lovad
192 11,    IV|                s keserű elégtétele volt annak hőstetteiben. A nádor kíséretében
193 11,    IV|             lovasnak, azt lelőtte vele, annak a lovával, fegyverével aztán
194 11,    IV|                még akkor sem ereszti el annak a kantárát, hogy a letaszított
195 11,     V|                s száz forintokat kínált annak, aki őt le tudja gyűrni.
196 11,     V|                 Sámsont a földhöz, hogy annak menten kificamodott a lába.
197 11,     V|                A kutyámnak parancsolsz! Annak is csak, ha én engedem! –
198 11,     V|            ágyúdörgést hallott volna, s annak ugyan nem volt miért panaszt
199 11,     V|                  Piszkafa kellett volna annak!~ ~Senki sem jelentkezett
200 11,     V|                nagyobb örömc volt benne annak a bizonyos „akadályozónak”.~ ~
201 11,   VII|            franciákat feltartóztassa, s annak a védelme alatt az egész
202 11,   VII|              igen célszerűen volt, mert annak az egy puskának az elsütéséhez
203 11,   VII|            került. Egyenesen belementek annak a torkába.~ ~Az előhad nem
204 11,   VII|         hadvezéri talentumot fejtett ki annak a feladatnak a megoldásában,
205 11,   VII|                képező kanyarulatában; s annak, ki a világtól félrevonulva,
206 12,     I|      megrettenve.~ ~– Guillaume biz az. Annak híják. Igen fain, modális
207 12,    II|                falvat Fenyőfának hínak (annak a csodájára, hogy ott a
208 12,    II|       könyörgött az ifjú tisztnek, amit annak nem volt szükség a szívére
209 12,    II|            kimerültségről panaszkodott, annak megengedték, hogy lepihenjen,
210 13,     I|                olvasá, észrevette, hogy annak is, meg a közlegénynek is,
211 13,     I|              találkozott a kis Lacival, annak egy csizma meg egy kefe
212 13,     I|           lábainál, s kebléhez szorítva annak karját, arcát odafekteté
213 13,     I|                karját, arcát odafekteté annak kezére.~ ~– Őrangyalom vagy! –
214 13,     I|         kifestett képű? S aztán kívánni annak, akit úgy féltünk, hogy
215 13,     I|           óhajtó beteg előtt sírni.~ ~S annak oly lángban égett most az
216 13,    II|            munkáját örökre, s utánamegy annak, akiért ki volt húzva.~ ~
217 13,    II|                 üdvözölték a sírgödröt; annak a hangja és villanása is