Rész, Fejezet

  1  1,     I|             a csúnya nagykendő.~ ~S azzal széttárva a veres nagykendőt,
  2  1,     I|            fel van sütve a hajam!~ ~Azzal lehúzva a nagykendőt fejéről
  3  1,     I|            a kandalló vasajtaját, s azzal mind a ketten átmentek egy
  4  1,    II|    hazaviszem, ha írás, megiszom.~ ~Azzal felvetette a pénzt, ami
  5  1,    II|            megragadta a két karját, azzal lerántották az ülésből,
  6  1,    II|         Tudja, a szépsége végett.~ ~Azzal az ifjú úr odaült a tükör
  7  1,    II|         gondosan a nyakába csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek
  8  1,   III|        magát a csokoládéfőzéssel.~ ~Azzal felugrott az ágyból, s egy
  9  1,   III|          sehogy sem tudok kibékülni azzal a gondolattal, hogy a kétágú
 10  1,   III|           virágokat szereti-e ön?~ ~Azzal eléje hozott egy porcelán
 11  1,   III|          drága, kedves virágom!~ ~S azzal megcsókolta a gyermek hálateljesen
 12  1,   III|       Cambray úr is megpróbálkozott azzal, amit rajta kívül már olyan
 13  1,   III|            új márkikat teremtett.~ ~Azzal a kis comtesse kísérője
 14  1,   III|               s íme visszahoztam.~ ~Azzal kézen fogta a leányt, s
 15  1,   III|           már túl van a válságon, s azzal odament Cambray úrhoz.~ ~–
 16  1,   III|             önnel szót váltani.~ ~S azzal kezét karja alá dugva, átvezette
 17  1,   III|             tekinte Cambray úrra, s azzal mindkét kezét feléje nyújtá,
 18  1,   III|           olyan szerencsés, uram!~ ~Azzal karját az öregúré alá öltve,
 19  1,   III|        tartani?~ ~– Játékbubát? Óh, azzal én magam szoktam játszani.
 20  1,   III|   megfagyjon szegényke; voltaképpen azzal az utógondolattal, hogy
 21  1,   III|        burkoltan egy másik lánykát, azzal a nesszel, hogy annak eszébe
 22  1,   III|      dandára.~ ~– S az a házi úrnő, azzal az isteni megjelenéssel,
 23  1,   III|           szörnyeteggé nevelik. – S azzal visszacsúsztatá zsebébe
 24  1,    IV|            mutatni, hogy az életnek azzal az árnyékoldalával, aminek
 25  1,    IV|     egyéniségek modorát, és aközben azzal a legyezővel, amit az anyjao
 26  1,    IV|           már ismeri az az ember, s azzal rögtön elárulná önmagát.~ ~–
 27  1,    IV|       megérdemel egy kis áldozatot. Azzal ön függetlenné teheti magát,
 28  1,    IV|          frankig az első félévre, s azzal szerencsés utat kívánt neki,
 29  1,    IV|            háziasszonyi tiszttel. – Azzal a lorgnont ajka elé nyomva,
 30  2,     I|         második bolond a faluban.~ ~Azzal minden ember kullogott nagy
 31  2,     I|          kiállt betegség nyomairól, azzal vigasztalta meg, hogy „ah,
 32  2,     I|     valakivel Bruderschaftot kötök, azzal én össze is csókolózom.~ ~–
 33  2,     I|       ebédnél megint találkozunk.~ ~Azzal gyermeteg hibbanással *
 34  2,     I|        inzselléro ki talál rukkolni azzal a szóval, hogy „azt mondom,
 35  2,    II|            rá nézve az evés, s amíg azzal el nem készült, addig rá
 36  2,    II|             küldött a feleségemnek, azzal az izenettel: azért a szívességért,
 37  2,    II|          joggyakorló – az, hogy nem azzal a szóval hítta a macskákat,
 38  2,   III|            mellé a diák nyelvet, ha azzal az egész világon keresztül
 39  2,   III|           Éppen azt investigálom!~ ~Azzal szánkázott tovább a hosszú
 40  2,   III|       kötöttem volna Bruderschaftot azzal a bárónővel! Miért is nem
 41  2,   III|          parancsol. Megmutatom.~ ~S azzal lehúzta lábairól a fatális
 42  3,     I|           kis úrnő nem elégedve meg azzal, hogy védencei saját ösztönükből
 43  3,     I|            karcsú termetének. Mikor azzal készen van, künn a folyosón
 44  3,     I|      kalapját, s arcát lefátyolozza azzal a sűrű virágos csipkeblonddal * ,
 45  3,     I|        dalokat fúvó hengert raknak: azzal zenézhet magának.~ ~A férfi
 46  3,    II|         könyvet; azt gondolta, majd azzal kielégíti.~ ~– Csak tedd
 47  3,    II|            patronokat, porfestéket, azzal fizettél ki. – Ma egy éve
 48  3,    II|            módodban van megtenni, s azzal bolonddá nem tehetsz.~ ~–
 49  3,    II|      Melusine-ruha? Akarod látni?~ ~Azzal a leány felszökött a helyéből,
 50  3,   III|         nagyon rosszul aludt. Egyre azzal az üldöző vízi szörnnyel
 51  3,    IV|           be ne bocsásson az ajtón; azzal szépen felkapaszkodott Henry
 52  3,    IV|           és csodatevő cseppjeit, s azzal odalépve a beteghez, megtapintá
 53  3,    IV|            ischiast a tomporában, s azzal ki a nyitott ajtón a szakadó
 54  3,    IV|         elkezdett izzadni a kór, és azzal lassankint eszméletéhez
 55  3,    IV|            s még egyszer visszajött azzal az izenettel, hogy nagyon
 56  3,    IV|          úsztában fogja el a halat, azzal él; az évtized, mit folyton
 57  3,    IV|        szólt indulatosan a férfi, s azzal felkapva az átadott füzetkét,
 58  4,     I|          ahol azok együtt nőnek fel azzal a világgal, amelyben helyöket
 59  4,     I|             kívánságon. Tiszttartóm azzal rémít, hogy ha ezt az asszonyt
 60  4,    II|         nagyon!… – monda a leány, s azzal elhagyta a tanuló szobát,
 61  4,    II|            hölgy belépett a kertbe. Azzal rázárta az ajtót, s a kulcsot
 62  4,    II|     alakultak át; a szemlélés alatt azzal a kezével, melyet Lajos
 63  4,    II|       fiatal és szép, hogy vesződik azzal a feladattal, hogy egy rusnya,
 64  4,   III|              Nem az orvokkal, hanem azzal a nővel találkozás előtt.
 65  4,   III|       élesen füttyentett kétszer, s azzal elfutott az angolkert bozótjai
 66  4,   III|        vagyok – sietett a látogató, azzal a görcsös bottal a markában,
 67  4,   III|           felszabadítva az úrnőt, s azzal rögtön a csengettyűzsinór
 68  4,   III|         látta őt együtt járni-kelni azzal a gyermekkel, akit ő pártul
 69  4,   III|           tetteti magát ájultnak.~ ~Azzal a nő üterét vizsgálta, s
 70  4,   III|           lásson a másik nő után. – Azzal felugrott térdeiről.~ ~Azt
 71  4,   III|          fogom mondani az okát. – S azzal kivette Vavel kezéből a
 72  4,   III|           lerovom. Isten önnel!~ ~S azzal utánozhatatlan gráciával
 73  4,    IV|       meggyújtá a viasztekercsét, s azzal lefeküdt.~ ~Ez este azonban,
 74  4,    IV|   személyleírásomat, megítélheti.~ ~Azzal a gyertya felé fordult az
 75  4,    IV|          árkon-bokron is túl legyen azzal a féltett kincsével.~ ~Lajos
 76  4,    IV|           ordítao fel önfeledten.~ ~Azzal hirtelen felkapá az égő
 77  4,    IV|       Olyankor nagyon megvigasztalt azzal, hogy milyen jó nemesembernek
 78  4,    IV|              alamáziának hítták.)~ ~Azzal felvette az ajtó mellé letett
 79  4,     V|       kellett ismerkednie a grófnak azzal a furfangos ágyúval, ami
 80  4,     V|            lesz a leány kibékíthető azzal a gondolattal, hogy ő minden
 81  4,     V|       keresztbe fogott írótollat; s azzal letelepedett a megszokott
 82  5,     I|        három órakor is az ágyban?~ ~Azzal Vavel behajtotta szépen
 83  5,     I|       ezredesről, hogy neje van; de azzal nem él együtt, el sincs
 84  5,     I|      szerszámáról a farmatringot, s azzal a fekmentessé tett vitéznek
 85  5,    II|   Figyeljenek, uraim és hölgyeim!~ ~Azzal ismét kettőt cserdített
 86  5,    II|           jobbra-balra fintorgatta. Azzal kivette a dohányzacskóból
 87  5,    II|         meglátja az ellenséget? – S azzal egy nagyot cserdített feléje
 88  5,   III|          évvel elszöktette, s azóta azzal a világból száműzve rejtőzködik,
 89  5,   III|       között tisztelni.~ ~– De ha ő azzal nem lesz megelégedve, s
 90  5,   III|               amiért idejöttem. – S azzal kalapja fátyolát előrehúzva,
 91  5,   III|           ezt a levelet. Ha ön most azzal az elhatározással indul
 92  5,   III|         hogy a gróf merre távozott; azzal lovaikat csatlósaikra bízva,
 93  5,   III|            tartozom a becsületemnek azzal a kérdéssel: vajon az a
 94  5,   III|         véget vetett Katalin bárónő azzal, hogy hirtelen hátravetette
 95  5,   III|           köszönöm. Rászolgáltam.~ ~Azzal még egyszer meghajtá magát,
 96  5,   III|             el a helyét. – Adieu!~ ~Azzal a fátyolát még sűrűbbre
 97  5,    IV|      beszélni a bárónővel: az kijön azzal a szóval, hogy a bárónő
 98  5,    IV|        nagyon jól mulatott rajta.~ ~Azzal állt bosszút, hogy a doktort,
 99  5,     V|       felkapta és a zsebébe dugá, s azzal szótlanul és hevesen elhurcolta
100  5,    VI|            kiáltotta: „canaille”! S azzal az összetördelt növény ágait
101  5,    VI|           neki is része van. S a nő azzal áll bosszút azért, hogy
102  5,    VI|       Savary-féle telescopiumát * , azzal az izenettel, hogy ezt a
103  6,     I|             elmúlt volt az igazi. S azzal fölvette a holt madarat,
104  6,     I|          nem tud; s csaljam magamat azzal, hogy ő még megvan: odakészítsem
105  6,     I|           meglátogatom mindennap.~ ~Azzal begöngyölgeté kis halottját
106  6,     I|            kis sírkő a halom előtt, azzal a felirattal, amit ő szánt
107  6,     I|           vérzést árpikás vízzel, s azzal ismét helyreállt az úr és
108  6,     I|          Nem fogsz árulóvá lenni!~ ~Azzal felkelt a haldokló ágya
109  6,     I|         vége van, az embernek pedig azzal kezdődik a megdicsőülése.~ ~–
110  6,     I|            hogy imádkozzam veled?~ ~Azzal odatérdelt az ágya elé,
111  6,    II|           dereglyét fogadott fel, s azzal a Fertő taván keresztül (
112  6,    II|        lehet leküzdeni: zsoldos had azzal meg nem mérkőzhetik.~ ~Megmutatja
113  7,    II|            nem ismerő parancsszó, s azzal vágtatott előre a nehézlovasság,
114  7,    II|          betört kemencén keresztül, azzal a szóval, hogy „nem vesznek
115  7,    II|      ráadásul saját magamat is.~ ~S azzal felnyitva egy nagy vasládát,
116  7,    II|            azonban meghiúsítá Marie azzal, hogy gyermeteg jókedvvel
117  7,    II|          kell a gombzsinórjába! – S azzal kirántva saját hajából a
118  7,    II|            tinektek, franciáknak!~ ~Azzal ment a maga útjára a vitéz
119  7,   III|             rögtöni felszerelésre. (Azzal kivett egy csomót a hátulsó
120  7,   III|            által küldve jöttem ide, azzal az izenettel, hogy ami „
121  7,    IV|              és nézd meg magad.~ ~S azzal felköltötte székéről Lajost,
122  7,    IV|            hogy jöjj te is velem.~ ~Azzal futottak le mind a ketten
123  7,    IV|      Magától Sátán Lacitól.~ ~– Hát azzal hol beszélt?~ ~– Egy éjjel
124  7,    VI|             ő is örömest fog inkább azzal menni, mint itt maradni.~ ~–
125  7,    VI|          megesküszünk a templomban: azzal kocsira ülünk, visszatérünk,
126  7,    VI|             kell jó éjt kívánnod.~ ~Azzal Lajos odalépett, s ajkát
127  7,    VI|           és szabad… Jó éjszakát!~ ~Azzal eltávozott.~ ~– Látod: így
128  7,    VI|          mindennap – monda Marie; s azzal megnyomva lábával a rejtett
129  7,  VIII|     megmutatta neki, hogy mit lehet azzal a hangszerrel elkövetni.
130  8,     I|            már telefüstölni a házat azzal, amit az orosz duchoborcik „
131  8,     I|        kezében. De hogy harcoljanak azzal a lovasok?~ ~– Azt én magam
132  8,     I|             hozzám e hölgy titokban azzal a szóval, hogy engem veszély
133  8,    II|   asszonynak belé kellett szeretni! Azzal a porlepte izzadt arccal;
134  8,    II|             porlepte izzadt arccal; azzal a piros csákóval a fején,
135  8,    II|           kézművesnek: a nemes fiút azzal ijeszti az apja, hogy „ha
136  8,    II|     megőrizd. Minden tekintetben.~ ~Azzal helyre rakott ismét mindent.
137  8,    II|            csizmás Miskát veregeti, azzal a bizonytalan, tétovázó
138  8,   III|        sorba járta az előőrsöket, s azzal visszatért a közös tiszti
139  8,   III|  érdempénzem: ma kihozom onnan!”, s azzal maga rohant előre az ároknak,
140  8,   III|        levág, kit pokolra kerget, s azzal megkapja az ágyús lovak
141  8,   III|        elaltassa, eleinte ő kerülte azzal a legtávolibb találkozást
142  8,   III|             európai lapba átvették, azzal a tervvel, hogy magam, mint
143  8,   III|           maga ötmillió frankját, s azzal ki van fizetve. Tehát a
144  8,   III|            a hölgyet átveszi tőled. Azzal visszasietsz hozzám, s engem
145  9,     I|         tartani?~ ~– Mit törődöm én azzal? Adja ide, kérem. S hevesen
146  9,    II|      sújtott, tégedet megmentett, s azzal továbbment…~ ~– Az lehetetlen!
147  9,    II|            hívei kihúzták a kardot, azzal a jelkiáltással, hogy „éljen
148  9,   III|        éppen olyan kedve volt, hogy azzal fel merjen akárkit köszönteni.
149  9,   III|           rendes felkelési idő.~ ~S azzal a kantárszárat a lova nyakára
150 10,     I|     Veltlinen át hatolt idáig, lett azzal a küldetéssel megbízva,
151 10,    II|      ismerek semmi veszedelmet.~ ~S azzal útjára ment.~ ~– Mindig
152 10,    II|         olyan deréklegény vagy. – S azzal Marie felvette a gyertyát
153 10,    II|           viseli, küld engemet ide: azzal az izenettel, hogy rögtön
154 10,    II|        rossz ember. – Ha az én uram azzal az asszonnyal beszélt, akire
155 10,    II|   dörmögéssel lett kiadva a jelszó. Azzal mindannyian megindultak
156 10,   III|           fog fölkelteni odahaza.~ ~Azzal kihúzta a bőrtarisznyájából
157 10,   III|       énekel! Ha hallanád! Adieu!~ ~Azzal felhörpintve az utolsó pohár
158 10,   III|        éjjel is eligazodom rajta.~ ~Azzal De Fervlans rendeletet adott
159 10,    IV|      megkerülni?~ ~Mind a két lovas azzal a hírrel jött vissza, hogy
160 10,     V|             ezt nekem hírül adjátok azzal, hogy azt a nádkúpot ott
161 10,     V|             mi is az üdvözlésére!~ ~Azzal riadót fúvatott, s elővezette
162 10,     V|         szuronyaikat a puskáikra. S azzal egy sortüzet küldtek Vavel
163 10,     V|           hát „cseréljünk acélt!”~ ~Azzal nekirontott betyárosan,
164 10,     V|      megkerülte őt. Erre felhagyott azzal a hősregei babonával, hogy
165 10,     V|        trombita tele lett iszappal, azzal nem lehet jelt adni a visszavonulásra.~ ~
166 10,     V|             akasztják fel most.~ ~S azzal egy bámulatos szökéssel,
167 10,    VI|           és gyermekemet! Halj meg, azzal a képpel a szemed előtt,
168 10,    VI|        terem ott a zsombikok alján; azzal takargatta be a sebeket.
169 10,    VI|     hüvelykujján azt az acélgyűrűt, azzal a három liliomos címerrel.~ ~–
170 10,    VI|             markába meríté a vizet, azzal locsolta Sátán Laci arcát,
171 10,    VI|             utáni éjszakát jobbadán azzal töltötte, hogy az elesettek
172 10,    VI| hadászatilag beosztva lesz, s akkor azzal együtt csatlakozzanak a
173 10,    VI|       hányszor kért ő engem erre!~ ~Azzal megcsókolgatá szíve szerint
174 11,     I|              akármerre kalandozott, azzal a kedves levéllel, melynek
175 11,    II|           négy háromfontos ágyújok, azzal tisztára söpörték az utat.~ ~
176 11,    II|      lovasság alezredese volt. Majd azzal is találkozunk. A magyar
177 11,   III|        Alabárddal a franciák ellen! Azzal a jámbor fegyverrel, amit
178 11,   III|          lovast ledöfött a lováról. Azzal az alabárddal. Azután megint
179 11,   III|            egy chasseurt a lováról. Azzal az alabárddal. Lehetett
180 11,   III|           sáros halálból a partra – azzal az alabárddal. Végre a Gerence
181 11,   III|            felfogta a kardcsapást – azzal az alabárddal, s csendes
182 11,   III|           ütött a chasseur fejére – azzal az alabárddal, hogy az lett
183 11,   III|         hídról vissza lett verve, s azzal az ágyúk és az utóhad háborítatlanul
184 11,   III|            nincs elveszve soha!~ ~S azzal megcsókolva kisfiait, visszaadta
185 11,   III|            ne hagyjuk a bátyámat, s azzal a bajtársak mellé rúgtattak,
186 11,   III|          két komámasszony otthon!~ ~Azzal nekivágott az ellenségnek,
187 11,    IV|       kivágta magát a csoportból, s azzal összeszedve elszéledt embereit,
188 11,    IV|           utána küldi a véleményét; azzal leszáll a lováról, felveszi
189 11,    IV|       Nekünk ottan harangoznak!~ ~S azzal megfordultak mind a hárman,
190 11,    IV|        melyikünké gyújt jobban?~ ~S azzal hozzáfogtak ketten kétfelől
191 11,    IV|                monda Tisza Péter, s azzal megnyálazva a markát, kapta
192 11,    IV|            majort uraló dombokat, s azzal az ott harcoló gyalogság
193 11,    IV|        francia voltigeur ejtett el, azzal nekiment egy francia lovasnak,
194 11,    IV|             s letaszítja a lováról; azzal maga ugrik a nyeregbe, s
195 11,    IV|        balra! – Ez volt a jelszó. S azzal Olgyay délnek, Horváth keletnek
196 11,     V|    dohányzacskóm jól meg van tömve, azzal agyonütöm.~ ~– Hát láttál
197 11,     V|             Az enyimet? Ide vele!~ ~Azzal felszökött helyéről a Sámsonverő,
198 11,   VII|            alatt, Széchenyinek most azzal is kellett vesződni, hogy
199 11,   VII|    veszedelmes léket betömje; s míg azzal bajlódott, a franciák egy
200 11,   VII|      függött, hogy sikerüljön.~ ~De azzal az inszurgens gyalogsággal
201 11,   VII|            tiszttel fogollyá ejtve! Azzal neki a hátul jövő francia
202 11,   VII|       parancsot, mint a nádortól. S azzal felkerekedtek, otthagyták
203 12,     I|                 Igen. Megírták.~ ~S azzal elővette kebléből azt a
204 12,    II|     helyette a halálfejes csákót, s azzal megrohanta a hintó kíséretét.~ ~
205 12,    II|             fölteszlek a lovamra.~ ~Azzal fölsegíté a sebesült foglyot
206 13,     I|           rendelettel megérkezem.~ ~Azzal intézkedéseket tett, hogy
207 13,     I|               Hajts, postillon!~ ~S azzal eau de Cologne-os zsebkendőjét
208 13,     I|       erejét kimeríté.~ ~Fáradságát azzal rejté el, hogy Lajosra és
209 13,    II|      írjatok fel? hogy minden éhező azzal vádolja, hogy ő eszi meg