Rész, Fejezet

  1  1,     I|               magasabb férfi. – Valami kis leány.~ ~– A bizony. Hát
  2  1,     I|              De hát hogy kerül ön ide, kis comtesse? – kérdé ismét
  3  1,     I|               mamának nem volna holnap kis comtesse-e – mondá az öregebb
  4  1,     I|             csak nem tartunk talán egy kis ártatlan gyermektől, aki
  5  1,     I|             csak magával azt a szegény kis teremtést. Ne féljen semmit,
  6  1,     I|           teremtést. Ne féljen semmit, kis grófnécska. Nem lesz semmi
  7  1,     I|               előomlani, aminőket csak kis comtesse-ek viseltek valaha.~ ~
  8  1,     I|              bírt világossá tenni.~ ~A kis vendégnek csak itt jutott
  9  1,     I|               Ejh, milyen kíváncsi egy kis portéka ez! – dörmögé az
 10  1,     I|     meggyőződései ellen. Még talán egy kis piskóta is el fog kelni,
 11  1,    II|          akárki hallhatta.~ ~– No hát, kis comtessees, mégiscsak rá
 12  1,    II|              éppen csak ez hiányzik. A kis comtesse eltévedt a mamájától,
 13  1,    II|               strucctollas kalappal; a kis fiúcska pedig ? la polonaise,
 14  1,    II|            csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba,
 15  1,    II|         kacagása? – S mikor az előtt a kis templom előtt megálltak
 16  1,    II|         csendült-e meg érkezésére az a kis lélekharang, aminek kivették
 17  1,   III|            aludtam. Ez igazán olyan jó kis ágy, mint odahaza. Milyen
 18  1,   III|           éjszaka nem bocsátják haza a kis táncosnőket, hanem lefektetik
 19  1,   III|                kedves kicsikém – monda kis vendégének – ebben a nem
 20  1,   III|      Philine-nek fogom hívni. Az az én kis húgom volt, aki meghalt.
 21  1,   III|                még meg is nevettette a kis bohó portéka.~ ~– Hát talán
 22  1,   III|                 nek hívják.~ ~– Kedves kis ártatlan bohó! – mondá az
 23  1,   III|                tudta magát tájékozni a kis comtesseo .~ ~– Itt, ennél
 24  1,   III|                kellett engedni, hogy a kis comtesse őt márkinak címezze.
 25  1,   III|                hazugsággal tartozott a kis grófnő saját rangja méltóságának.
 26  1,   III|          márkikat teremtett.~ ~Azzal a kis comtesse kísérője karjába
 27  1,   III|               ezt hagyjuk el most. – A kis comtesse egész észrevétlenül
 28  1,   III|               szép szöszke princessz a kis hímzett zsámolyra ült le
 29  1,   III|         kerevetre, s ölében tartotta a kis Amélie fejét, gyöngéden
 30  1,   III|       hajfürteit; a kisleány viszont a kis buba fejét tartá úgy az
 31  1,   III|            sopánkodás amiatt, hogy egy kis comtesse-ről lehúzták a
 32  1,   III|             Rövid választ adott.~ ~– A kis grófnő igen kedves volt.~ ~
 33  1,   III|            remek miniatűr festésben, a kis Amélie mellképét engedi
 34  1,   III|           látni.~ ~– Ha kedves önnek a kis talált gyermek emléke: fogadja
 35  1,   III|              el ezt tőlem, s gondoljon kis védencére – néha.~ ~Ez igazán
 36  1,   III|               a grófnő kezét; azután a kis Amélie arcát, amit ez pirosra
 37  1,   III|             nevetését elfojtsa vele. A kis Amélie anyjának az öltönyébe
 38  1,   III|            haladni. Tehát kezdjünk egy kis kedélyes beszélgetéshez.
 39  1,    IV|        sarjadék között természetesen a kis Amélie grófnő legfölyül
 40  1,    IV|             eltakarására használtak, a kis Amélie észrevételele általános
 41  1,    IV|           semmit; de a szeretetreméltó kis Amélie révén megtudtunk
 42  1,    IV|             férfira, a lányra s arra a kis acél ládikára. De egy a
 43  1,    IV|                ő kisleányaikkal. Az ön kis Amélie-ja históriai alak,
 44  1,    IV|          Ötmillió frank megérdemel egy kis áldozatot. Azzal ön függetlenné
 45  1,    IV|         keresztül lehet megtörténni. A kis Amélie minden hónapban fog
 46  1,    IV|           szerezni a szívének, írhat a kis comtesse-nek; de már annak
 47  1,    IV|                vannak olyan jó csendes kis boltok, ahol a hölgyek átöltözhetnek.
 48  1,    IV|            vele az úri vendégeket.~ ~A kis háziasszony szeretereméltó
 49  1,    IV|                krumplivirágból volt. A kis Amélie azt is kifecsegte,
 50  1,    IV|               vissza, odaprezentálva a kis háziasszonynak.~ ~– Megengedik
 51  1,    IV|           uraim és hölgyeim! – szólt a kis liliputi úrnő, feltörve
 52  1,    IV|             mit kell ezen nevetni.~ ~A kis comtesse vette az arany
 53  1,    IV|               hölgyeim! – monda. – Egy kis meglepetés. A mama hirtelen
 54  2,     I|    majorudvaron keresztülment, az apró kis sárga csirkéket mind összeszedte
 55  2,     I|          komondort is megcirógatá, s a kis béresgyerekeknek elsimította
 56  2,    II|              szállni a hintóból, s egy kis sétát tesznek a gyalogösvényen,
 57  2,    II|               a Schmidtnének a szegény kis árva számára. Az ilyen dolog
 58  2,    II|        átmentek a dohányzószobába: egy kis múlhatatlan nasivasival
 59  2,   III|            vadászkastély korában ronda kis fészek volt; most pedig
 60  2,   III|         tündértanya. Tehát neki kell a kis ajtóra kerülni.~ ~A szobájában
 61  2,   III|             várta, hogy mi lesz már.~ ~Kis idő múlva ismét halk dödörgést *
 62  3,     I|                Helle” * , két mopsz. A kis úrnő nem elégedve meg azzal,
 63  3,     I|             réz alabárdos tiszteleg. A kis úrnő más öltözetet vesz
 64  3,    II|             szájában? Jaj mi ez a szép kis teremtés? Egy kis egérke.
 65  3,    II|               a szép kis teremtés? Egy kis egérke. Ejnye Miura, hát
 66  3,    II|             hogy merte maga megfogni a kis egeret? Nem meg volt magának
 67  3,    II|             magának mondva, hogy semmi kis állatot nem szabad bántani?
 68  3,    II|             ide mindjárt azt a szegény kis porontyot. Ah, milyen kedves
 69  3,    II|           porontyot. Ah, milyen kedves kis állat! Hogy dobog szegénykének
 70  3,    II|           Miura! Most hogy sír ennek a kis egérkének a mamája, ha nem
 71  3,    II|     rálehelgetett, hogy fölmelegedjék; kis csésze aljába tejet töltött,
 72  3,    II|             töltött, abba belenyomta a kis állat orrocskáját, hogy
 73  3,    II|       parancsodat megyek végrehajtani, kis királyném. Ha úszni tanulsz,
 74  3,    II|               helyet kell kikeresnem a kis öbölben.~ ~– De ugye, ha
 75  3,    II|             úszni, akkor szabad lesz a kis öbölből kiszáguldanom a
 76  3,    II|            hogy a fűzfákon túl, amik a kis öbölt takarják, csak olyankor
 77  3,    II|             nevetve monda:~ ~– Lelkem, kis királyném: erre a te kérdésedre
 78  3,    II|               kölcsön akarok kérni egy kis bölcsességet. Úgy teszesz,
 79  3,   III|               a túlsó parttal. A másik kis öböl pedig a szomszéd Fertőszeg
 80  3,   III|               tóöbléből elősiklott egy kis könnyű gondola, hosszú ezüst
 81  3,   III|            irányában is volt egy ilyen kis gömbölyű szigetke, ami nagyon
 82  3,    IV|             üterét vizsgálnom. Itt egy kis paroxizmus van jelen, amire
 83  4,     I|                 mankó nélkül; csak egy kis pálca volt a kezében, s
 84  4,     I|         naponkint felhozatta magához a kis árvagyermeket, s nem restellte
 85  4,     I|             fogni s Hübnert * , Kátét, Kis Tükört * tanítani neki,
 86  4,     I|                őszintén megvallva, egy kis kegyes csalás mind a két
 87  4,     I|              parasztházhoz elhelyezett kis gézengúzból is zsenit nevelni.~ ~–
 88  4,    II|               vele. Megfogja a kezét a kis szörnyetegnek, az neki csak
 89  4,    IV|              megfordított szakajtón, s kis unokalányát tanította harisnyát
 90  4,    IV|                gróf úr az én nyomorult kis porontyomat felszedette
 91  4,    IV|            szalmába font üveget és egy kis poharat, s ezt teletöltötte. –
 92  4,     V|            gróf. – De nem akar ön némi kis rajzot készíteni előleges
 93  4,     V|              Marie távoli kegyencei, a kis falusi leánykák között,
 94  4,     V|                meg.~ ~A leány odatette kis porcelánkezét az ifjú karjára,
 95  5,     I|         káplári kalapácsverés a jeladó kis táblákon már áthangzott
 96  5,     I|                szolgál, sok mindenféle kis és nagy városban feküdto
 97  5,    II|             senki sem volt más, mint a kis vad szörnyetego , a bárónő
 98  5,    II|                felkacagását.)~ ~Csak a kis szörnyeteg arcán nem mozdult
 99  5,    II|         ablakon keresztül.~ ~– Szegény kis fickó!~ ~A kis gnóm úgy
100  5,    II|                 Szegény kis fickó!~ ~A kis gnóm úgy tudta, hogy az
101  5,    II|                kiálta Barthelmy Léon a kis gnómra. – Hát hogyan tesz
102  5,    II|                ajándékozza nekem ezt a kis szörnyeteget. Én mindenűvé
103  5,    II|            pokol pompáját mímelnio , a kis szörnyeteggel senki se bírt
104  5,   III|                egészségét egyedül ez a kis szabad légen mozgás tartja
105  5,     V|            kastély északi oldalán levő kis vasajtó hirtelen fölpattant,
106  5,    VI|                őszi dér megfosztotta a kis kertet virágdíszétől: csak
107  5,    VI|                   E csapás miatt Marie kis virágoskertje is szenvedett.
108  5,    VI|         csodájára.~ ~Most azután Marie kis kertje is megszabadult attól
109  6,     I|              elől ruhafodrai közül – a kis magányos verebet. – Meghal!~ ~
110  6,     I|           öltem őt meg. Szegény kedves kis Dávidomat.~ ~S ismét rákezdte
111  6,     I|             szeszes életébresztőkkel a kis énekes fejét; vizet csepegtetett
112  6,     I|         emellett a padlat-szőnyegre, a kis állatot középre véve.~ ~–
113  6,     I|                Ugye, meg fog élni?~ ~A kis énekes még egyszer összeszedte
114  6,     I|       rátaláljon az odamenekültre.~ ~A kis énekes meg volt halva.~ ~
115  6,     I|             mély szomorúsággal tekinte kis halottjára, a földön ülve,
116  6,     I|         virágoskertemben. Tudok egy jó kis magányos zugot ottan. A
117  6,     I|       mindennap.~ ~Azzal begöngyölgeté kis halottját az öltönye szélébe,
118  6,     I|          mellett már megásva találta a kis sírgödröt. Ez Lajos munkája
119  6,     I|            néhány nap múlva ott állt a kis sírkő a halom előtt, azzal
120  6,     I|               tegyek én, az én parányi kis lelkecskémmel, aki, ha belőlem
121  6,     I|              ha meghal: csupán az apró kis állatocskákat. Nagyon ostoba
122  6,     I|               van, Marie. Hanem mert a kis állatnak a halállal vége
123  6,    II|     társcsoport eszmejárása volt. Ez a kis csoport mind elfért még
124  7,     I|             ebben a házban egy csendes kis pncebolt, ott vannak hatalmas
125  7,     I|              grófnak, odalenn, abban a kis pinceboltban a torony alatt!
126  7,    II|               a hatalmas látogatókat a kis gyermek-inas nem tudja elutasítani,
127  7,    IV|             aztán alig várhatta, hogy „kis mamáját” bevezethesse a
128  7,     V|                                V. ~ ~A kis inas, a Sánta Laci zavarta
129  7,     V|                Katalin elolvasta ezt a kis levelkét, a két szemébe
130  7,     V|              köszöntök. – Az én kedves kis leánykámat,az én jó Marie-mat,
131  7,    VI|                            VI. ~ ~Ez a kis változás nem zavarta meg
132  7,   VII|             csak úgy égett. – Maga egy kis alacsony tölgyfaszéken ült,
133  7,   VII|            őket!~ ~– Most már én az ön kis úrnőjét elviszem magamhoz;
134  7,   VII|        magamhoz; én leszek ezután az ő kis mamája.~ ~– Úgy?~ ~– Ő nem
135  7,   VII|               a kastélyomban egy külön kis szobája, konyhácskával,
136  7,   VII|                sem mondja, megmondja a kis karszékem, mikor beleülök,
137  7,   VII|                önnek a szíve fájni, ha kis úrnőjét nem láthatja mindennap?~ ~–
138  7,   VII|                sem hagytam őt el. Ugye kis úrnőm? Emlékezik ön rá,
139  7,   VII|             elé tartva.~ ~– Egy kedves kis baba.~ ~– Egy kedves kis
140  7,   VII|               kis baba.~ ~– Egy kedves kis baba. Valóban az hiányzik
141  7,   VII|                is lesz a házánál ilyen kis ingecske, szoknyácska, amiben
142  7,   VII|      ruhácskából odaadnád, hogy csak a kis kantus maradjon a kezedben:
143  7,  VIII|              hogy arról a maga kicsiny kis világáról el is felejtkezett?~ ~
144  7,  VIII|                no, még ezt is. Marie a kis dámünőt ölébe akarta venni,
145  7,  VIII|            kiveszi a leányok kezéből a kis kapát, amivel azok a virágágyakat
146  7,  VIII|              Igen. Igen. Olyan kicsiny kis paripa, amiről nem lehet
147  7,  VIII|         nagyban; csak olyan kicsi-pici kis képecskét szeretnék, ami
148  7,  VIII|         kacagott fel Katalin, – kedves kis leánykám! Te egész nap kapálni
149  7,  VIII|           megtudni.~ ~– Hová lett az a kis vízi szörnyeteg, akit itt
150  7,  VIII|                közvetlen találkozást a kis úszó szörnnyel a tóban.
151  7,  VIII|      mennyezetes nyoszolya a fülkében. Kis könyvtár, régi játékszerek,
152  7,    IX|                   Igen. Én vagyok itt, kis mama; – nem tudok odabenn
153  8,    II| rajztanulmányait, zongoraiskoláját s a kis arcképet, amit Katalin festett.
154  8,    II|         eltávozik. Átvitte hozzá azt a kis acél ládikát, amiről többször
155  8,    II|                Vedd őrizeted alá ezt a kis ércchatouille-t. Lásd meg,
156  8,    II|                s aztán bezárta ismét a kis ércládát, s a kulcsrejtő
157  8,   III|               kénytelen magasztalni, a kis piquante Amélie képét, akitől
158  9,     I|             eleven volt: – „Amélie”, a kis Amélie képe.~ ~Tudja ön,
159  9,     I|           abból a korból, amikor még a kis Amélie ártatlan volt!~ ~–
160  9,     I|               legutóbbi arcképe.~ ~Egy kis miniatűr festmény ugyanolyan
161  9,     I|                a komoly Lizett meg egy kis mogorva gyermek laknak benne.
162  9,    II|          rendkívüli, amit szenved.~ ~– Kis anyám! Mi bajod? – rebegé
163  9,    II|               attól hadd izenjem meg: „Kis testvér! Köszöntet általam
164  9,   III|            parasztnővé alakult át. Egy kis mátkához illő tréfát akar
165  9,   III|      pogácsával, mintha vásárra vinné; kis csobolyó pálinkáról sem
166  9,   III|              mondta magában: de csinos kis menyecske!~ ~A nap még jó
167 10,    II|                kinyitották az ajtót, a kis Lackó volt ott.~ ~– Itt
168 10,    II|                konyhaajtón zörgetett a kis Lackó, a félig kinyitott
169 10,    II|                 Marie pedig elindult a kis Lackóval végigjárni az üres
170 10,    II|        szükséged lesz, itt fog lenni a kis Lackó; a gombmegnyomással
171 10,    II|                pedig azt tette, hogy a kis Lackónak suttogva utasításokat
172 10,    II|                sáljával betakarózva, a kis Laci pedig odaállt a rácsfüggöny
173 10,    II|              mi ennek! – véleményezé a kis Lackó. – Ha a francia itt
174 10,    II|                 még zöld korában is. A kis Lackó, amint azt látta,
175 10,   III|              la duchesse de Benevent a kis Charlotte-ot felszedte valahol
176 10,    IV|          szaladni, mint a lovasok. Egy kis keleti szellő is jött a
177 10,    VI|           tétovázásával vizsgálódott a kis tisztás téren: a rózsabokor
178 10,    VI|             szemeit; csak egy pindurka kis percig legyen ébren, s mondja
179 11,    II|            egyenes út Győr felé.~ ~Egy kis folyamocska szakítja félbe
180 11,    II|         felállítva védett egy maroknyi kis nemesi had, s védte olyan
181 11,   III|                dolgot találnak abban a kis hajcihőben, hogy még érdemrendeket
182 11,   III|      hideglelése végképp elhagyta a jó kis izzadság után; rekommendálta
183 11,   III|          között: a Gerecs Miska, meg a Kis Jancsi , akiket pedig különösen
184 11,    IV|          ellenség.~ ~És ők a maguk két kis csapatjával az egész ellenséges
185 11,    IV|           vitték szépen Komáromba, egy kis kerülővel.~ ~ ~ ~Horváth
186 11,    IV|            ahová be volt rendelve. Egy kis akadályverseny volt az egész!
187 11,     V|           eljön a restoráció, bezzeg a kis ajtóra jössz könyörögni,
188 11,     V|              fog visszavonulni.~ ~Ez a kis csapat az ütközet alatt
189 11,    VI|             voltak ismerősei, hogy egy kis meglepetést fognak szerezni
190 11,   VII|               e meglepetésre készen. A kis lovascsapat a túlnyomó erő
191 11,   VII|                a Zalabér igen kellemes kis mezőváros a Zala folyónak
192 12,     I|        Veszedelem? Az nem történt. Egy kis magányházban voltak elrejtőzve,
193 12,    II|               úgy voltak szétosztva. A kis falu asszonyai maguk ápolták,
194 13,     I|               görbe út a rövidebb. Egy kis kerülővel a cserzőállások
195 13,     I|             hordtávolán kívül volt egy kis nyári lak, oda vitte ki
196 13,     I|               A folyosón találkozott a kis Lacival, annak egy csizma
197 13,     I|               én szentem! Óh, én kicsi kis bálványom!~ ~A leány arca
198 13,     I|               meg. – Ő nekem nagyon jó kis anyám. Mennyit sírt miattam! –