Rész, Fejezet

  1  1,     I|              zene. Aztán hova lettek a szép ruháim?~ ~– Az ám. Még jó,
  2  1,     I|             valahonnan előkerített egy szép, nagy felöltöztetett bábut:
  3  1,     I|          játékszer után; „ah be kedves szép buba! Jaj, de aranyos bubika!”
  4  1,     I|      felserdült hajadon lesz, elragadó szép és tele szívjósággal: mi
  5  1,     I|               visszahoz ugyanonnan egy szép új skót szövésű gyapjúsált,
  6  1,     I|   összegöngyölve a kandallóba dobálja. Szép, drága szövetű ruhácskák
  7  1,    II|            akarják innen elcsalni most szép ürügy alatt, hogy eközben
  8  1,   III|                    Ah, uram, az nagyon szép öntől, hogy felébresztett.
  9  1,   III|           olyan rút. Máskor meg nagyon szép. Oh, igen szép! Majd meglátja
 10  1,   III|              meg nagyon szép. Oh, igen szép! Majd meglátja ön. Ugye,
 11  1,   III|             csókolnám meg, mert nagyon szép ember. De ön meg olyan jó.
 12  1,   III|            magát a bubával.~ ~– Nagyon szép buba! Az éjjel együtt aludtunk,
 13  1,   III|             meghalt. Ide üljön mellém, szép Philine. – Azt nem is mondtam
 14  1,   III|              volt.~ ~– Ah, be gyönyörű szép virág! – csodálkozék rajta
 15  1,   III|            Soubise herceg építteté – a szép Guimard kisasszony számára.
 16  1,   III|              leányt, s odavezette.~ ~A szép úrhölgy elfeledte az egész
 17  1,   III|            Cambray urat vette körül. A szép hölgyek megfogták a kezeito ;
 18  1,   III|           nyújtani szorongatásra. Mind szép deli ifjak voltak. Csupán
 19  1,   III|               felnyílt szemeikkel. Egy szép szöszke princessz a kis
 20  1,   III|                gyöngédség! – suttogá a szép szöszke a Cambray úr mellett
 21  1,   III|               megszabadulhattak-e, s a szép grófnő hálálkodásai alatt
 22  1,   III|            igen kedves volt.~ ~Ekkor a szép grófnő egy nagy elhatározásra
 23  1,   III|           felnyíló ajtón keresztül egy szép, hódító tekintetű férfi
 24  1,   III|           egész szövetséget tart fenn, szép hölgyek, delio ifjakból
 25  1,   III|         hálálkodással ajkaikon, a deli szép hölgyek…~ ~– Az volt a Cythere
 26  1,   III|             Sajnálom, uram, hogy ilyen szép alkalmat el kell szalasztanom
 27  1,    IV|            nincs mit enni; hát ebből a szép háziasszony mindenféle,
 28  1,    IV|             politika áramlatába.~ ~Egy szép merveilleuse elkezd beszélni
 29  1,    IV|                 hogy énekelje szét egy szép áriával ezt az új armada
 30  1,    IV|                 ez kész áldozat. Az ön szép szemei elhozzák számára
 31  1,    IV|              erkölcstelenség? Hát az ő szép asszonyaik, hát az ő sima
 32  1,    IV|       harcolnak az ő férfiaikkal; a mi szép asszonyaink harcolnak az
 33  1,    IV|             asszonyaink harcolnak az ő szép asszonyaikkal; s a mi kisleányaink
 34  1,    IV|              emlékszobrot érdemel!~ ~A szép hölgy meg volt vesztegetve
 35  1,    IV|               Tudniillik, hogy ezért a szép arany hajáért ennyit adna
 36  1,    IV|                játszom tovább!” ezen a szép haján kívül semmi tulajdona
 37  2,     I|             felügyelete alatt, ki igen szép zengeményt szándékozik az
 38  2,     I|             doktor.~ ~– Az bizony elég szép ár – szólt az alispán. –
 39  2,     I|            besétált az egyenes úton, a szép árnyékos erdőn keresztül,
 40  2,     I|            helységünk lelkésze; ki egy szép szónoklattal várta méltóságodat,
 41  2,     I|            hogy abba beledughassa.~ ~A szép selma pedig hamiskás mosollyal
 42  2,    II|             magányban élő teremtést, s szép szerével ismeretséget akart
 43  2,    II|                Pünkösd vasárnapján egy szép bokrétát formált az üvegházi
 44  2,    II|         megírja, hogy ezt vagy amazt a szép leányt jó lesz meginteni,
 45  3,    II|                a szájában? Jaj mi ez a szép kis teremtés? Egy kis egérke.
 46  3,    II|               hogy én veszek itten egy szép darab földet a tópart mentén,
 47  3,    II|                   A jó te vagy, a kert szép lesz, s akkor ez nekünk
 48  3,    II|              süt: éjjel.~ ~– Az nagyon szép lehet. De miért csak holdvilágnál?~ ~–
 49  3,    II|                Szőke.~ ~– Akkor nagyon szép lehet. Szabad lesz-e őt
 50  3,    II|            fogod szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~ ~– Honnan
 51  3,    II|         megtartani, mert azoknak olyan szép pengésük van, s Szűz Mária-kép
 52  3,   III|      fenyőcsoportok nőnek fel rajta; a szép zöld erdő mellé házakat
 53  3,   III|              tótulo .~ ~– Az én kedves szép tavamtulo ? – sóhajta fel
 54  3,   III|       egyszerre megváltozott az idő; a szép meleg augusztusi verőfénybe
 55  3,    IV|              mécsvilágnál felismerte a szép fényes ezüst húszasokat. –
 56  3,    IV|             orcákat, a sírásra vonagló szép ajkakat. – Talán megteszi
 57  3,    IV|               jönni. Egyik a kínálkozó szép kúra, ami csupa gyönyörűség
 58  3,    IV|                mert sáros lábaik ugyan szép nyomokat hagytak volna a
 59  3,    IV|          borult előtte, s megcsókolá a szép kezet: – Meg vagyok érte
 60  3,    IV|              előjött a fűzfák közül, a szép najád is kilépett öltöző-kunyhójából.
 61  4,     I|               hogy a nő fiatal és igen szép. Azt is hírül hozta neki,
 62  4,     I| legtudományosabb magyar főúr az ország szép szellemeit egyesíté maga
 63  4,     I|               gyermekbül hajadon lesz: szép és tele szívjósággal. Lehetetlen,
 64  4,    II|              lóháton birtokát bejárni; szép svájci tehenészetet állított,
 65  4,    II|           hanem amit ezután tett, hogy szép fehér kezeit egész csuklóig
 66  4,    II|        illattalan kegyencei: akkor egy szép verőfényes délután azt mondá
 67  4,    II|                körültekintse naponta a szép tilalmas világot, az szabad
 68  4,    II|               van egy nőalak, varázsló szép, akinek tüneményes bűbájában
 69  4,    II|                 Egy úrhölgy, fiatal és szép, hogy vesződik azzal a feladattal,
 70  4,    II|               lelket. A hölgy elragadó szép, mint egy tündér, türelmes,
 71  4,   III|                júliusi éjszakára ritka szép teljes holdelsötétülést
 72  4,   III|              végét – monda Lajosnak. – Szép, nagyon szép, de álmos vagyok.~ ~
 73  4,   III|               Lajosnak. – Szép, nagyon szép, de álmos vagyok.~ ~Még
 74  4,   III|          készült a haját újra fonatni. Szép arcát még ragyogóbbá tette
 75  4,   III|        megzavarta egyezkedésünket.~ ~– Szép egyezkedés! – szólt Vavel
 76  4,    IV|             lássam? Szép-e?~ ~– Nagyon szép – monda Lajos, s oda hagyta
 77  4,    IV|         harisnyát kötni.~ ~– Ah, hát a szép szomszédnőt nem nézi ön?~ ~–
 78  4,    IV|               mindegy-e az önnek, akár szép vagyok, akár rút? – Aztán,
 79  5,     I|                Ez is el volt hárítva a szép dragonyosezred beszállásolásával.
 80  5,     I|       szakértők között. Miért vannak e szép bárónőnek oly szilárd elvei?
 81  5,     I|        maradhat felőlük a világ minden szép hölgye.~ ~A hadfiak pedig
 82  5,     I|           valaha tréfálni, bohóskodni, szép asszonyok fehér vállaiban
 83  5,    II|              nézhetek rá! – sápított a szép bárónő. – Távolítsa el,
 84  5,   III|            pedig az volt, hogy fiatal, szép feleségét a dieppe-i fürdőből
 85  5,   III|            hátravetette fátyolát, hogy szép arcának egész igézetével
 86  5,   III|            azon időtől fogva, amikor a szép nő eltűnt a világ szeme
 87  5,   III|               ő két hónapig lakott egy szép asszonynak a házában, aki
 88  5,     V|                ez volt rá írva:~ ~„– A szép, jó, kedves szomszédnőnek.”~ ~–
 89  5,     V|            belül volt írva.~ ~„Kedves, szép, jó asszonyom!~ ~Szeresse
 90  5,    VI|         szerezzen Marie-nak az elvett „szép” világért: azt gondolta
 91  5,    VI|             leány.~ ~A virág meglepően szép. Kettős, szétterült kelyhe
 92  5,    VI|              hogy annak a Bertuch-féle szép illusztrált műnek, amit
 93  5,    VI|             szaladt volna utána. Marie szép szelíden, de egész öntudatos
 94  5,    VI|                minden iránt.~ ~– Az én szép casuariáim * ! – nyögé méltatlankodva.~ ~
 95  5,    VI|               föld lakói. Ha valakinek szép búzája terem, azt mondja
 96  5,    VI|          tavasszal békalencse ússzék a szép tulipánágyai felett.~ ~
 97  6,     I|              szeressem. Hiába volna az szép is, okos is, kedves is,
 98  6,     I|            csendesen. Csináltatok neki szép sírkövet márványból. Felíratom
 99  6,     I|               kenetteljes hangon azt a szép imát, amit a jó père Lacordaire
100  6,    II|            legénység; aki hallgatott a szép, biztató szóra, azt körülölelgették,
101  6,    II|            hátán kell hordani. Ami így szép muzsikaszóval össze nem
102  7,     I|                s azt maga szereli fel. Szép svadrony lesz belőle! A
103  7,    II|              látnok evangélista.~ ~Egy szép lakályos német város a Traun
104  7,    II|            ezüsttel terhelt zsákocskák szép rendben egymás fölé rakva.
105  7,    II|         hódolatról, s megragadva azt a szép fehér kezet, odaszorítá
106  7,    II|        pirosvirágos mezőn.~ ~– „Óh, be szép világ! Óh, be kedves, szép
107  7,    II|             szép világ! Óh, be kedves, szép világ!”~ ~És Vavel Lajosnak,
108  7,   III|               a tárgyon kezdé, amint a szép bárónő fogadta.~ ~– Kedves
109  7,   III|             bárónő fogadta.~ ~– Kedves szép Katinka húgom, ahogy a keblemre
110  7,   III|               a kezét kérem egy derék, szép, magához illő, egészen fiatal
111  7,   III|           vizsgálta a szavai hatását a szép hölgy arcán.~ ~Az úgy tett,
112  7,   III|          zászló számára hímez arannyal szép piros szalagra.~ ~– Siet
113  7,   III|        megszúrta az a gonosz hímzőtű a szép úrhölgy rózsás ujját.~ ~
114  7,   III|        pengetve.~ ~– S akarja-e tudni, szép Katalin húgom, a jegyesének
115  7,   III|                 Szép-e?~ ~– Több, mint szép.~ ~– S kicsoda ő? Mi ő a
116  7,   III|                 Önnek nem vetélytársa, szép Katalin húgom! Vavel grófnak
117  7,   III|               a királyném.~ ~– Ah!~ ~A szép hölgy szemei milyet villámlottak
118  7,   III|              már választ.~ ~Válaszul a szép hölgy mind a két kezét nyújtá
119  7,    IV|                anyául ígértél: az a te szép tündérasszonyod.~ ~– Ah,
120  7,    IV|           fogva, a kastély udvarára.~ ~Szép, fűvel benőtt térség volt
121  7,    IV|              képes.~ ~Messziről nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg
122  7,    IV|                férfi ajkaihoz emelte a szép kezet, és megcsókolá azt.~ ~
123  7,    IV|          halálra rémedeznél: míg nálam szép csendesség van.~ ~– Oh,
124  7,    IV|             meg nem tagadva, elrablá-e szép ajkakról az első csókot.~ ~
125  7,     V|                   Mikor? És miért?~ ~A szép hölgy habozott.~ ~– Hát
126  7,     V|              Katalin rosszul lesz!~ ~A szép hölgy arca olyan lett, mint
127  7,     V|              volt. Nehány perc múlva a szép hölgy ismét felnyitá szemeit
128  7,     V|                 éltesse Isten!~ ~– Így szép az, így – helyeslé Marie. –
129  7,     V|                 Hanem az igazán nagyon szép volt a bárónőtől, hogy amidőn
130  7,    VI|        menyegzői előkészületeket az én szép Katalinom haditervnek nevezi?~ ~–
131  7,    VI|         kacagva futott ki a szobából a szép menyasszony, Lajos utána
132  7,   VII|             van a szomszédban egy igen szép úrhölgy. Ön bizonyosan az.~ ~–
133  7,   VII|               derék ifjú férfi meg egy szép fiatal hölgy, egymás mellé
134  7,   VII|           Nekem? Érzékeny szívem? Az a szép! Kérdezze meg csak ettől
135  7,  VIII|          kivallatni, hol tanulta azt a szép nótát. S megpróbálni, hogy
136  7,  VIII|               akkor, ha egyszer valami szép képet tudtam már rajzolni
137  7,  VIII|               tudtam volna, hogy olyan szép vagy?~ ~– Várj! A távcsőről
138  7,  VIII|           akar-e aludni?~ ~– Óh, olyan szép este van: s én egy cseppet
139  8,     I|              veres nadrág.~ ~– Az elég szép öltözet.~ ~– A Hofkriegsrath
140  8,     I|                    Hát hisz az is igen szép öltözet.~ ~– Végre a vármegyék
141  8,    II|              és délcegen.~ ~Ah, milyen szép volt ilyenkor Lajos! Minden
142  8,    II|           ember nem hinné, hogy milyen szép az a halálfő. Ha ilyen homlokra
143  8,    II|               készen lesz nemsokára: a szép szűz zászló . Hej, hogy
144  8,    II|              mézeshetek után! Még most szép fehér kezek dolgoznak rajta,
145  8,    II|      eligazítani, s nem használt semmi szép szó: ott kellett hagyni
146  8,    II|                szó: ott kellett hagyni szép hölgyeket és jó ebédet.~ ~
147  8,    II|                csóknak a helyét ezen a szép homlokon egy golyó foglalná
148  8,   III|           planétáinál érdekesebb – egy szép asszony alakja.”~ ~„A protektor
149  8,   III|         szemeit mindannál, s ezekért a szép szemekért nem azt árulta
150  8,   III|               a leány, mint tudom, oly szép, oly igénytelen, oly lemondó
151  9,     I|              meglephesse valami nagyon szép nótával.~ ~Katalin azalatt
152  9,     I|               pellengérre kikötnek egy szép vétkező hölgyet, s lerántva
153  9,     I|             csapásokkal hasogatják fel szép fehér bőrét!~ ~Katalin csak
154  9,     I|          Milyen ő? Hogy változott meg? Szép lett? Megnőtt? Óh, mondja
155  9,     I|   leghamisabbika. Lesve lesi, hogy egy szép, fiatal, ártatlan leánykát
156  9,    II|                általam jó anyád: azt a szép fényes ruhát, amit küldtél
157  9,   III|                magában Lajos. – „Az én szép menyasszonyom küldi nekem
158 10,    II|               én? – Hol van Cambray? – Szép kérdés! Mintha a gyermek
159 10,    II|               állított tábori ágyak. A szép fehér ajtók telefirkálva
160 10,    II|              útra az anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja a védencének:
161 10,    II|                Laci nem tudott magából szép embert csinálni.~ ~Hanem
162 10,   III|                tudott kalligrafiázni a szép kreolnőhöz! Hát még a tartalom!
163 10,   III|           ennélfogva esett utamba ez a szép mezőváros a „campus Bojorum”
164 10,   III|                komondorkölyök volt az, szép bozontos fehér szőrű, mely
165 10,   III|          láthatta a saját leányát!~ ~– Szép lett?~ ~– Gyönyörű és elmés.
166 10,   III|       Joséphine-t féltékennyé tették a szép újoncnőre: azt hitették
167 10,   III|         olvastat fel magának – a leány szép szemeiből valamit. Ebből
168 10,   III|              még nagyobb sírás lett. A szép kisleány aztán nem mutatta
169 10,   III|              figuráival.) – Különben a szép kisleányok most kimentek
170 10,   III|               kell. Ezt a pohár bort a szép Thémire egészségére. – Ha
171 10,     V|                Fervlans hátrálása igen szép rendben ment végbe. A zsombikos,
172 10,     V|              démonok vezetője gyönyörű szép fehér fogsorait megmutatva
173 10,     V|            közeledik a bokrok mögül.~ ~Szép vadrózsabokrok voltak: tele
174 10,     V|              végezni nála nélkül; és a szép, illatos öltönyű hercegnők
175 10,    VI|         közvitéz mellett, nem sajnálva szép, fehér kezeit annak a szennyétől;
176 10,    VI|            dadogva adogatta elő.~ ~– A szép kisasszonyt – a Névtelen
177 10,    VI|             vigyázzon, s aztán – a sok szép osztrák tisztek valamelyikébe
178 11,     I|               ott feküdt már valahol a szép zöld mezőn.~ ~Különösen
179 11,   III|         előkerül ám Gasparics Józsi, s szép jó estét kíván az atyafiságnak.
180 11,   III|             alhadnagynak.~ ~Rendkívüli szép jellemvonás azután a felkelő
181 11,    IV|        kétfelől harcosokat lelkesíteni szép rímes alexandrinusokban.
182 11,     V|               ott a Vérteserdő alja, a szép Tata folyócskával a szélén,
183 11,     V|                délceg csoport kiállt a szép tisztásra, s elkezdte a
184 11,     V|         nyakába borulva az őrnagyának, szép énekszóval felelt meg:~ ~ ~„
185 12,     I|                tett keserves éjszakák; szép zöld erdők, amiből puskaropogás
186 12,     I|                másvilágra. No, de igen szép temetése volt. Háromszor
187 12,    II|      dicsekedve beszélték, hogy milyen szép huszárcsapat ment végig
188 12,    II|              borra megálltak, fizettek szép csengő pénzzel, banknótával,
189 12,    II|       egyetértő pillantásokat váltva a szép, halavány arcú kisasszonnyal.~ ~
190 12,    II|        hatalmas kézre rá mer ütni.~ ~A szép zöld rónán, melyen az országút
191 12,    II|                 Hát hisz önöknek olyan szép vérkiontó masinájuk van
192 12,    II|                sövény mögül, s onnan a szép diófákkal szegélyezett utcába
193 12,    II|                S van benne valami igen szép kép?~ ~– Megható szép kép.
194 12,    II|             igen szép kép?~ ~– Megható szép kép. A „Szamaritánusok”.~ ~–
195 12,    II|           ágyakra elhelyezve feküdtek, szép kettős sorban, sebesült
196 12,    II|                az ellenséget.~ ~– Ugye szép tabló, asszonyom? – mondá
197 13,     I|               szekérvárán – hol most a szép sétánysor vonul végig –