Rész, Fejezet

  1  1,     I|             aki reszketve húzza meg magát a kapumélyedésben. Egész
  2  1,     I|            megvigasztaltnak mutatta magát, amíg a csemegézésről beszéltek
  3  1,     I|         nagyobb hőstettre szánja el magát, mint a fogoly lovag, ki
  4  1,     I|             hajítja.~ ~Aztán leveti magát a karszékbe: feje az ölébe
  5  1,    II|           szájában. Részegnek tette magát, és dülöngélt.~ ~Az ifjú
  6  1,    II|           Az ifjú úr a falhoz húzta magát, hogy utat engedjen a szemközt
  7  1,    II|             az is a falhoz tartotta magát, s beléje kötött részeg
  8  1,    II|           házi békét. Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra. Ez igen
  9  1,    II|        beült a bérkocsiba, meghúzta magát a lámpásos házzal szemben
 10  1,    II|              Addig pedig viselje ön magát helyzetéhez méltó nyugalommal
 11  1,    II|           embereket! S megbüntették magát a templomot is; eladták
 12  1,   III|           engedem, hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~ ~Azzal
 13  1,   III|       meztelen lábait, s megkínálta magát az otthagyott hideg punccsal,
 14  1,   III|          öregúr a könnyekig engedte magát érzékenyülnio .~ ~– No de
 15  1,   III|      semmitől.~ ~– Addig mulassa ön magát a bubával.~ ~– Nagyon szép
 16  1,   III|     adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~ ~– Ah, haha! – nevetett
 17  1,   III|         érve, már egészen jól tudta magát tájékozni a kis comtesseo .~ ~–
 18  1,   III|         ezüstös bérruhás inas törte magát a főajtón át valamennyi
 19  1,   III|             kötelességének tartotta magát a jövevénnyel megismertetni. „
 20  1,   III|            nagy elhatározásra vette magát. A nyakában függött fekete
 21  1,   III|            kínált eléje: – meghajtá magát, s eltávozott.~ ~A terembe
 22  1,   III|            jelenlététől? Nem engedi magát marasztaltatni?~ ~Határozott
 23  1,   III|          hogy mentül jobban behúzza magát a hintó mélyébe. Azonkívül
 24  1,   III|          kardú sergeant-nal találja magát szemközt.~ ~– De hisz ez
 25  1,   III|               Volt ideje körülnézni magát hevenyészett szállásán.~ ~
 26  1,   III|            járna, hogy éhen ölje el magát, mi az orrán keresztül fogjuk
 27  1,   III|           tekintetű férfi elnevette magát, s egyszerre alább eresztette
 28  1,   III|   leánygyermek, egy főnemes leánya, magát kémkedésre, árulásra engedje
 29  1,    IV|     velencei éjek” közepett találja magát a Casino Paganiniban, s
 30  1,    IV|           társaság azon veszi észre magát, hogy a Chaussée d'Antin-i
 31  1,    IV|        miatt párbajban agyonlövette magát; hagyva önnek egy eszes
 32  1,    IV|         Azzal ön függetlenné teheti magát, fényes nevéhez illő fényes
 33  1,    IV|        piperészekkel öltöztesse fel magát tetőtül talpig, mert a Passage
 34  2,     I|              De hamar feltalálta ám magát; ex tripode * folytatá tovább: „
 35  2,     I|        pártában maradásra határozta magát, s azért kereste ki e félreeső
 36  2,     I|       ismerősök volnánk, s tekintse magát mindenki idehaza.~ ~Erre
 37  2,     I| gondolkoznék, hogy mint tudná saját magát is úgy összegöngyölíteni,
 38  2,     I|            válla közé, s iparkodott magát eccliptizálni.~ ~– A tiszttartóját
 39  2,    II|   egyszerűen. Ő maga nem auffirolja magát * sehol, a cselédei nem
 40  2,    II|       philosoph, aki boldognak érzi magát, ha csendo van körülötte.~ ~
 41  2,    II|         Audiát! – monda, hátravetve magát a székében. – Tanulja meg,
 42  2,    II|        bosszantson, azon gyakorolta magát az élcnyíllövészetben; amit
 43  3,     I|       elkésett gyermekkor árulja el magát. Arca, melyet sohasem ér
 44  3,     I|              tisztelettel meghajtja magát. Előbb meggyőződést szerez
 45  3,    II|             a leány. Lajos tartotta magát azon kor Galenusainak *
 46  3,    II|            rémlátás tükrözte vissza magát; kezei reszkettek.~ ~– Látod –
 47  3,   III|            Fertőnek: újra kinevezte magát tónak, visszafoglalva elébbeni
 48  3,   III|           egy ősvilági csoda, lökve magát odább, s eltűnve a vízmélység
 49  3,   III|              A leány aztán meghúzta magát reszketve a csónak fenekén,
 50  3,   III|            meggyógyította; de saját magát úgy látom, hogy nem képes
 51  3,   III|      mármost, ha csakugyan elszánta magát Madame, hogy maga megy az
 52  3,   III|         udvarra: halálra betegítené magát. Gyalog kell, észrevétlenül
 53  3,    IV|          eszébe valakinek elvitetni magát az ördöggel. Menjen ki Zsuzsa,
 54  3,    IV|              s hirtelen gálába veté magát, felkapva a fényes acélgombos
 55  3,    IV|            a lőtávolon kívül érezte magát. Mégiscsak bolond emberek
 56  3,    IV|       többeto mamusz, úgy televette magát sárral.~ ~ ~ ~A napok eközben
 57  4,     I|            I.~ ~Vavel gróf (ahogy ő magát levelein címezteti) a Névtelen
 58  4,     I|           ez úri kör mulatságaiból. Magát Vavel grófot letelepedése
 59  4,     I|      Bizonyosan betegnek jelentette magát, míg a tisztelkedő odább
 60  4,     I|           úgy látszik, hogy elzárja magát a világtól, ifjú szívvel,
 61  4,     I|      egyenrangú társaságból száműzi magát, a nyomorultak világát keresi.
 62  4,     I|             Nálam jól fogja viselni magát. Erről meg vagyok győződve. –
 63  4,     I|            Még az lehető volt, hogy magát eltemesse ifjú kora virágában,
 64  4,   III|  el-elbólintott, s azon vette észre magát, hogy már álmodik.~ ~– Én
 65  4,   III|        bottal a markában, bemutatni magát, nehogy az úrnő őt is rablónak
 66  4,   III|          elájult, vagy csak tetteti magát ájultnak.~ ~Azzal a nő üterét
 67  4,    IV|           hogy Lajos elszégyenlette magát. Válasza nagyon hasonlított
 68  4,    IV|              hogy vajon hogy viseli magát az a bizonyos asszony, aki
 69  4,    IV|             azok közül mind kitépné magát. Nemegyszer tett le ő már
 70  4,    IV|         ember. Annak nem adhatja ki magát semmi emberfia; mert olyan
 71  4,    IV|     elővigyázó volt, s biztosította magát minden felyülkerülő hatalom
 72  4,    IV|          férfi keresztülsajtolhatta magát.~ ~Sátán Laci csakugyan
 73  4,     V|             fordulva, ki ne nevesse magát egy kicsit.~ ~– Ez is igaz,
 74  4,     V|             arcfintorra kényszeríté magát.~ ~– Óh, uram s én Istenem.
 75  5,     I|      ezredparancsnok szállásolta be magát: ahogy illett is; sőt a
 76  5,     I|         tréfás quiproquo * adja elő magát, máskor meg Kotzebue * -
 77  5,     I|             ügyes amazon bámultatta magát, úgy a nyeregben, mint puskával
 78  5,    II|          Minden bohóságra rá hagyta magát venni. A bárónőnek egy szavára
 79  5,    II|           ki.~ ~A jókedv forgószele magát a bárónőt is elragadta,
 80  5,    II|    inszurgens, mikor jól kitáncolta magát, akkor nagyot szokott húzni
 81  5,    II|             a nevető szörnyeteg még magát Barthelmy Léont is meglepte.~ ~–
 82  5,    II|           nem öntik. De nem engedte magát lefülelni. Rúgott, harapott,
 83  5,    II|        Amint a régi elemében érezte magát, elfeledé azt a másik világot,
 84  5,   III|         gróf azon az oldalán érezte magát csiklandva, amire a férfiak
 85  5,   III|     mindennap fegyverben gyakorolja magát, játékból és komolyan. Mikor
 86  5,   III|       megőszülni.~ ~Csak most kapta magát rajta Lajos, hogy többet
 87  5,   III|     hintajának, s akkor ő bemutatja magát önnek, megállíttatvao a
 88  5,   III|           fájjon? – Aztán elnevette magát. – Tán attól fél ön, hogy
 89  5,   III|   feltalálni. – Nos! Elhatározta ön magát? – kérdé a bárónő.~ ~– Igen.~ ~–
 90  5,   III|    kicirkalmazott bókkal hajtva meg magát a gróf előtt, mondá:~ ~–
 91  5,   III|           Vavel gróf előtt meghajtá magát, a bárónőre vetett egy oldalpillantást,
 92  5,   III|          ily önfeledten áldozza fel magát, és annak a pokoli keserűségnek,
 93  5,   III|       kapott. Katalin sikoltva veté magát Vavel keblére, két kezét
 94  5,   III|          Azzal még egyszer meghajtá magát, s félreállt, jelezve, hogy
 95  5,     V|        Marie-val. Odáig nem mutatta magát előtte. Azt hitte, hogy
 96  5,     V|                Hirtelen elhatározta magát.~ ~Amíg a Schmidtnéo hátra
 97  5,     V|             ez arcot, aki eltemette magát az én elátkozott sorsom
 98  6,     I|    folytonos házifogságban tartotta magát, hogy mégis valami testmozgást
 99  6,     I|       Henryvel mindennap gyakorolta magát a kardvívásban. Henry csakugyan
100  6,     I|              Hogy alázná ön meg így magát! – Nekem nem kell se orvos,
101  6,     I|           ősszel, hogyan temesse el magát, hogy tavasszal feltámadjon,
102  6,    II|           hogy hogyan temettesse el magát. Szerencsére ez már nem
103  6,    II|           trónokat, s istenné tette magát egy világrész fölött.~ ~
104  6,    II|      zászlójára, s jobbnak tartotta magát a világ minden emberénél.~ ~
105  7,     I|        úrnak mondani.~ ~Elszánta rá magát.~ ~Jövetelét megelőzőleg
106  7,     I|            kel a gróf úrnak, s kész magát exponálni miatta. Ezúttal
107  7,     I|              po” syllaba alá tartsa magát, mert a „pu” syllaba veszedelmes
108  7,    II|            felhívja azt, hogy tegye magát függetlenné, s válasszon
109  7,    IV|         volt az alkalom. Nem hagyta magát az akkori hadjárat által
110  7,    IV|         hogy egy napon határozza el magát a háború megizenésére meg
111  7,    IV|           hogy szereti! Odadobhatta magát valahára egy szív fölé,
112  7,    IV|           két leány kedvére kisírta magát, akkor elkezdett mind a
113  7,    IV|          semmit.~ ~Lajos mentegette magát.~ ~– Hiszen a bárónő maga
114  7,    IV|           nem tartóztathatta vissza magát, hogy a rablók eljárása
115  7,    VI|              Lajos királynak érezte magát ettől a tekintettől.) A
116  7,   VII|            hogy valamelyik elneveti magát a hátam mögött, az volna
117  7,  VIII|        vitte magával. Az meg hagyta magát.~ ~A könnyelmű! Hát annyira
118  7,  VIII|         egész füstfellegbe burkolja magát. Milyen jól eshetik az neki!~ ~–
119  8,     I|            Erre aztán hanyatt vágta magát a karszékében Vavel, kétségbeesett
120  8,    II|    strófáira, a lengyel vigasztalta magát az „estye Polszka nye zginyela”
121  8,    II|      Katalinra nézett: az elnevette magát, aztán feltárta az ajtót.
122  8,   III|      ütközetben a dobos tüntette ki magát, aranyira, hogy az ezredparancsnok
123  8,   III|             várost, és nem adta meg magát.~ ~– Valóságos Zrínyi Miklós!~ ~–
124  8,   III|             nyakát, mert védelmezte magát, s aztán igen vékony cérnával
125  8,   III|             közelükben megfészkelni magát. Ezt remekül gondolta ki.
126  8,   III|           által egészen tönkretette magát. Thémire ajánlatot tett
127  8,   III|     Tökéletes német asszonnyá tudta magát átalakítani. Hogy a veszedelmes
128  8,   III|          Nem engedte szemközt kapni magát. Végre olyan lépésre szántam
129  8,   III| találkozásnál igen keményen viselte magát; hanem amint éppen már a
130  9,     I|             szorgalommal gyakorolta magát a zongorán; hogy mire majd
131  9,     I|            őszinte mosolyával bízta magát az ő védelmére, egy gyermeket,
132  9,     I|          pedig el kellett határozni magát.~ ~Mikor harmadszor is utánajött
133  9,     I|    ötvenkilencedik percében elzárja magát a hölgy, ha letépi nyakából
134  9,     I|       ezüstpénzt!~ ~Katalin elrejté magát a park kéjlakába, s azt
135  9,     I|         nyert, igen szelíden viseli magát, hanem ha idegenek közé
136  9,     I|         képmását? Ő sohasem engedte magát lefestetni. S önnek megengedte?~ ~–
137  9,     I|         Igenis, Madame, nem tetteti magát halottnak. Ez a fehér szín
138  9,    II|             aztán, hogy nem engedte magát felemeltetni a földről,
139  9,    II|             nő nem tarthatta vissza magát:~ ~– Aki ezt mondta nekem,
140  9,    II|     végleheletével utánam vonszolja magát, hogy még az utolsó szavával
141  9,   III|        sereg többé) fogva érezhette magát a hirtelen megáradt Duna
142  9,   III|           sátorából, lovára vetette magát, sorba járta az előőrsöket,
143  9,   III|             választ. Egy ember, aki magát marquis de Fervlans-nak
144 10,    II|           senki által le nem hagyja magát beszéltetni, utánajön: de
145 10,    II|        beteg?~ ~„Nagyon hányja-veti magát” – volt rá a felelet.~ ~
146 10,    II|            egy lovag, s hurcoltatta magát hegyeken-völgyeken, országokon,
147 10,    II|       rejtélyes lovag, aki hordatja magát egyik országból a másikba.~ ~
148 10,    II|           jutni tőle. El is temette magát egyúttal. Csinált magának
149 10,    II|             aztán ijedten kiáltá el magát:~ ~– Szent Isten! Ott egy
150 10,   III|          kisleány aztán nem mutatta magát az udvarnál többé, s nem
151 10,    IV|           valami, ami nem szégyenli magát országútnak neveztetni.
152 10,     V|            nő nem hagyta rábeszélni magát. Nevetett.~ ~– No, már kedves
153 10,     V|        számít arra, hogy védelmezze magát, az csak támadni készül;
154 10,     V|          árulása tehát tökéletes. Ő magát Vavelt hozta a nyakamra. –
155 10,     V|        Katalin nem tarthatta vissza magát többé. Nem volt asszony,
156 10,     V|    kétségbeesés hősiességével védte magát; de ezúttal magához hasonlóra
157 10,     V|           vadállat harapta egymásba magát, mely el nem ereszti egymást
158 10,    VI|            hívták, hát megemberelte magát. Felnyitotta szemeit, s
159 11,    II|         történet múzsájának hazudja magát: Győrt. Pedig az inszurrekció
160 11,   III|      iszapba: akkor oda helyezte el magát Ferenczy János a híd alá,
161 11,   III|       ejtette rabbá, ami megkötötte magát az út közepén, s úgy fogatta
162 11,   III| szerteszéjjel, s akkor egy elkiáltá magát: „Barátim, a kapitányunkat
163 11,    IV|              a nádornak alá kellett magát rendelnie a tábornok főhercegnek.
164 11,    IV|            ellenfelei közt, kivágta magát a csoportból, s azzal összeszedve
165 11,    IV|         fejéből csapta ki a csákót, magát is szédülten ütve le lováról,
166 11,    IV|            sebesítve, de mégis védi magát.~ ~– Ejnye, hát nem hagytok
167 11,    IV|              ha kedvére kipihenheti magát – ha mindjárt nem is a babérain.~ ~
168 11,    IV|       hazáért halni!”– S félrehúzta magát – és meghalt. ~ ~A franciának
169 11,    IV|       kapitány maga vágta keresztül magát a támadóin, senki segítsége
170 11,    IV|    csapással leütött. Akkor felveté magát annak a nyergébe. Aztán
171 11,    IV|          elhinni, hogy nem adja meg magát: az csak katonadolog; hanem
172 11,    IV|             csonka karddal védhette magát.~ ~– Ohó! ez nem járja! –
173 11,    IV|           vágtatott, keresztültörte magát az elfoglalt csatamezőn,
174 11,     V|          inszurrekció, honnan vette magát az a szégyenletes adat a
175 11,     V|              aki Sámsonnak hirdette magát, s száz forintokat kínált
176 11,    VI|  ispitály-levest, s aztán beadhatta magát kosztra egy derék komáromi
177 11,    VI|             volt. Összecsinosította magát, s csatlakozott önkénytesül
178 11,    VI|     lelőtték a lovát, mégis kivágta magát tizenhét sebbel, s a maga
179 11,    VI|        francia lovasság összeszedte magát, s a kapott kudarcot visszaadni
180 11,   VII|  csatlakozva, túlnyomó erővel vesse magát az alkirály seregére.~ ~
181 11,   VII|         szerencsésen keresztülvágta magát, s útban van a nádor serege
182 11,   VII|        komáromi útra keresztülverte magát.~ ~De senki se volt annyira
183 12,     I|            Mátyás mester nem hagyta magát kivenni a sodrából.~ ~–
184 12,     I|            azért Pécsy nem adta meg magát, míg utoljára bele nem lőttek
185 12,     I|             hagytam őt el? – vádolá magát Vavel. – Miért nem tettem
186 12,     I|       seregünknek össze kell szedni magát, hogy Győrt visszafoglalhassuk
187 12,    II|            pihenni, hanem átvitette magát még éjjel a Rábán egy halász
188 12,    II|             a falu népsége, s védte magát a száguldozó csapatok ellen.
189 12,   III|            s inkább el hagyta volna magát Győr romjai alá Marie hercegnővel
190 13,     I|            már biztos helyen érezte magát a tábornokné, kihajolt a
191 13,     I|            alatt félistennek érezte magát.~ ~Íme, ki tudta vívni elrabolt
192 13,     I|           az, aki előtt térdre veti magát, akinek orcáját elárasztja
193 13,     I|             Mégiscsak a nő adta meg magát legyőzött félnek.~ ~Térdre
194 13,     I|           ahol oly boldognak érezte magát, mint az oltár mennyezete