Rész, Fejezet

  1  1,     I|          leány.~ ~– A bizony. Hát mit akar ön itt, kicsike? –
  2  1,     I|      fordult, dörmögve: – Mármost mit csináljunk mi ezzel a történettel?~ ~–
  3  1,     I|    párizsi gyerekeket.~ ~– De hát mit tegyünk vele?~ ~– Jó lenne,
  4  1,     I|      beszéltek előtte; a puncsot, mit a fiatalúr főzött s a pástétomot,
  5  1,     I|       pástétomot, cukorsüteményt, mit az öregúr szedett elő zsebeiből,
  6  1,     I|          fogják kivégezni. Hát ön mit fedezett fel?~ ~– Oroszlánnyomon
  7  1,     I|        sem aludnék.~ ~– Ejh, hisz mit érti az, miről beszélünk?~ ~–
  8  1,     I|          kihímezve, felcsipkézve. Mit vétettek, hogy a tűzbe jutnak?~ ~
  9  1,    II|         majd elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A rendőrbiztosnak
 10  1,    II|          bízott a futárcsizmásra, mit az gondosan a nyakába csatolt.
 11  1,   III|          kutatni – idegen helyen. Mit találna a kíváncsiság valami
 12  1,   III|           barátok fogunk elválni. Mit mondok: elválni? Egyesülten
 13  1,   III|       rochiroztatja. De hát ahhoz mit szól ön, hogy a múlt este
 14  1,    IV|           40 ezer munkásnak nincs mit enni; hát ebből a szép háziasszony
 15  1,    IV|          s előre elkészítve, hogy mit valljon; s míg mi a nyomukra
 16  1,    IV|      vigyem magammal?~ ~– Sehogy! Mit gondol ön? Hisz Amélie-t
 17  1,    IV|           félmilliónyi adósságot. Mit tehetett ön?~ ~– Tehettem
 18  1,    IV|       szolgálatában vérzeni el. – Mit akar ön? – Hát a katona,
 19  1,    IV|         Voltak, akik tudták, hogy mit kell ezen nevetni.~ ~A kis
 20  2,     I|               Én azt mondom, hogy mit is mondjak?…~ ~Aztán nem
 21  2,     I|               Azt mondom én, hogy mit is mondok?~ ~– Ugyan mondja
 22  2,     I|           azt is megmondani, hogy mit főzzenek ebédre? Mindennap
 23  2,     I|          a nevével.~ ~– Hát tudja mit? Inkább, hogysem egymást
 24  2,     I|            hogy „azt mondom, hogy mit mondok?” akkor nem állok
 25  2,    II|    ügyelnek itt fel arra, hogy ki mit cselekszik?~ ~– Minek? Nemesember
 26  2,    II|               Nos, tiszttartó úr. Mit tud felőle? Van felesége
 27  2,    II|       mérnök úrtól. (Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha olyan kegyes
 28  2,    II|     sorához.~ ~– Azt mondom, hogy mit is mondok……~ ~– Ugyan, az
 29  2,    II|          lefátyolozva, minthogy – mit is mondok!~ ~– De mondja
 30  2,    II|           utazót, hogy mondja el, mit látott azokban az embertől
 31  2,    II|           a győzelemnek.~ ~– Ejh, mit tudhat az ilyen fiatalember
 32  2,    II|           meg lehet hallani, hogy mit beszél?~ ~Tiszttartó úr
 33  2,   III|      konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~ ~A patvarista elment,
 34  2,   III|        nyitotta fel az ajtót.~ ~– Mit beszél audiát?~ ~– Én? Nem
 35  2,   III|       felszakította az ajtót.~ ~– Mit beszél audiát?~ ~– Én? Nem
 36  2,   III| asszonyért, akit sohase láttam! – Mit mond rá majd a feleségem
 37  2,   III|             Ha ön ügyvédem leend: mit fog ön tenni, hogy engem
 38  3,    II|            nézd: hát az én Miurám mit hozott nekem születésnapi
 39  3,    II|       pedig nem érintkezem.~ ~– S mit csinálnak azok, akik haragusznak
 40  3,    II|        megszúrta Lajos kezét.~ ~– Mit csinálsz? – kérdé az elbámulva.~ ~–
 41  3,    II|         nem beszélik el senkinek, mit láttak, mit hallottak: az
 42  3,    II|          el senkinek, mit láttak, mit hallottak: az nekem túlvilági
 43  3,    II|        Hát ez sem szabad már?~ ~– Mit gondolsz? Már tizenöt éves
 44  3,    II|         Itt megakadt.~ ~– Hogyan? Mit „míg így?” – kérdé elbámulva
 45  3,   III|          lakhatik, mert ott nincs mit enni: krokodilust s más
 46  3,   III|                 Ön az, Henry? Hát mit akar? Bejöhet. Fenn vagyok.~ ~
 47  3,   III|         tenyerekkel.~ ~– Nos, hát mit akar? A gróf küldte önt?~ ~–
 48  3,   III|        Bár küldött volna.~ ~– Hát mit csinál?~ ~– Nem tudom én.
 49  3,   III|           még ily állapotban.~ ~– Mit tegyünk? Én Istenem!~ ~–
 50  3,   III|           én nem engedem!~ ~– Hát mit akar tenni, Madame?~ ~–
 51  3,   III|            s arról megtudná, hogy mit tettünk. Kiugranék az ágyából,
 52  3,    IV|   vendégeket a konyhában.~ ~– No, mit dödörög maga olyan sokáig
 53  3,    IV|      nyelvét; hanem az öklét.~ ~– Mit keres ön itt? Ki hítta önt
 54  3,    IV|           ebben a zivatarban.~ ~– Mit? Marie! – hebegé a kóros,
 55  3,    IV|      ordítva rá: Gazember! Áruló! Mit mertél tenni? Megfojtalak!~ ~
 56  3,    IV|     locspocs idő, amikor nem volt mit tenni mást, mint honn maradni
 57  3,    IV|      halat, azzal él; az évtized, mit folyton a vízben lakva töltött,
 58  4,    II|          papírra írt valamit.~ ~– Mit írt ön?~ ~A leány el hagyta
 59  4,    II|            Szeress te engemet!”~ ~Mit lehet még ezentúl beszélniök
 60  4,    II|     toronyba felmegy, s megtudja, mit csinál ott. Eddig nem merte
 61  4,    II|           s nem tudott a leánynak mit mondani. Az nem is várta
 62  4,    II|   kíváncsisággal kérdezé:~ ~– Ah, mit néz ön itt ezzel a nagy
 63  4,    II|        nem akartál megcsalni.~ ~– Mit látsz?~ ~– Azt a vízlakó
 64  4,   III|           Hát én akkor nem tudom, mit tegyünk. Bemenjek a faluba,
 65  4,   III|         kell.~ ~– De Istenem! Hát mit tegyünk? Az orvost nem hívathatom
 66  4,    IV|          arra, hogy én megtudjam, mit végez, sem énnekem.~ ~A
 67  4,    IV|         Kicsoda ön? Hogy jön ide? Mit akar? – kiálta rá a gróf.~ ~–
 68  4,    IV|           most is hallgatom, hogy mit beszélnek. Hozzászoktam,
 69  4,     V|           elmondhatta neki, hogyo mit szeretne ő itt létesíteni.~ ~
 70  4,     V|         volna Mátyás mester, hogy mit dolgozik ő a Névtelen Várban,
 71  5,     I|          a szomszéd kastélyban.~ ~Mit tegyen hát, hogy a bárónőt
 72  5,     I|           kérdezé a gróftól, hogy mit parancsol.~ ~– Itthon van
 73  5,     I|        eltöprengett magában, hogy mit csinálnak ilyenkor az emberek.
 74  5,    II|      tenyerével befogva a füleit. Mit tehetett róla, ha úgy félt?~ ~
 75  5,    II|        hazai utáncs”!~ ~– No, hát mit csinál az inszurgens, mikor
 76  5,    II|          No most mutasd meg, hogy mit csinál az inszurgens, mikor
 77  5,    II|        fog felpörkölni.~ ~– Tudja mit, bárónő? Hogy ne tehessen
 78  5,   III|       Lajos elbámult a levélen.~ ~Mit jelentsen ez?~ ~A bárónő
 79  5,   III|         lett volna rá.~ ~– Tudom, mit értenek a férfiak egymással
 80  5,   III|       önök között. Ezen hát nincs mit megköszönni. Hanem az utolsó
 81  5,   III|         ejté ez a szó.~ ~– De hát mit tehetek? Elbújjak-e az odúmba,
 82  5,   III|    fölfegyverezve. Azt mondta: eh mit? gyávák azok: egy szavamra
 83  5,   III|           lemegy Olaszországba, s mit törődöm én vele tovább,
 84  5,   III|     másikat?~ ~– Azt sem.~ ~– Hát mit?~ ~– Ezt a kéto pisztolyt! –
 85  5,   III|          vegyülve kihívó gúnnyal, mit az udvarias allűrök csak
 86  5,   III|         nem tudom kitalálni, hogy mit kíván ön tőlem még többet.~ ~–
 87  5,   III|        nem alvók is megtudhatták, mit álmodott; kényszeríté az
 88  5,   III|           a parkba a bárónőt.~ ~– Mit cselekedett ön? – szólt
 89  5,   III|        érzett.~ ~– Tudja ön, hogy mit tett ezáltal?~ ~– Mit?~ ~–
 90  5,   III|        hogy mit tett ezáltal?~ ~– Mit?~ ~– Lehetetlenné tette
 91  5,     V|          még könnyeivel teli.~ ~– Mit akar ön, Marie? Mit akar
 92  5,     V|               Mit akar ön, Marie? Mit akar ön?~ ~Ekkor a leány
 93  5,     V|          szíve teljességéből:~ ~– Mit akarok? Azt akarom, hogy
 94  5,    VI|           bárónőnek sem tudott rá mit is mondani. A vármegyegyűlésen
 95  5,    VI|           az inzsellér úr, a sok „mit is mondok”-tul senki sem
 96  5,    VI|           senki sem értette, hogy mit adott elő; hanem annyi bizonyos,
 97  6,     I|         Hol vannak a gyógyszerei? Mit tud ön a halál ellen.~ ~–
 98  6,     I|        biz elvégezhetné.~ ~– Ejh, mit ház körüli munka! Te nekem
 99  6,     I|     haldoklóra haragosan Vavel. – Mit rémíted itt magadat képzelődéseiddel?
100  6,     I|         is odatalál már hozzá. De mit tegyek én, az én parányi
101  6,     I|         Halld csak, öreg barátom, mit mondok! Hát most te mégy
102  6,    II|  engedelmes gép szolgálatát.~ ~De mit ért ez olyan hadsereggel
103  7,     I|        szólítá meg a házigazdát: „Mit tetszett csak az elébb mondani?”~ ~
104  7,     I|            pompás jó Latakia…~ ~– Mit? Latakia? Hisz az dohány!~ ~–
105  7,     I|       emlékezem rá, mi van benne? Mit rendel az el?~ ~– Ami a
106  7,     I|  irlandiakat ki nem állhatta. Hát mit csinált? Felállította őket
107  7,    II|         szólni.~ ~Nem tudott erre mit mondani, csak a falon függő
108  7,    II|              Még annak sem tudott mit mondani: csak karjára emelte
109  7,    II|   sugarához nem.~ ~– Óh, Istenem, mit beszél ön, Lajos? – rebegé. –
110  7,    II|         az ígért subsidiumot.~ ~– Mit törődöm én az aerariummal,
111  7,    II|         megfogta Lajos kezét.~ ~– Mit akarsz? – kérdezé tőle szelíden.~ ~–
112  7,   III|          állni a kezében:~ ~– Ah! Mit? Majd az vezet bandériumot
113  7,   III|       Nekem nincs kitől kérdenem, mit tegyek vagy ne tegyek. S
114  7,    IV|          Ez már a valódi korszak, mit a jóslatok ígértek.~ ~Ünnepélyes
115  7,    IV|           attól a kérdéstől, hogy mit fog visszaizenni Katalin?~ ~
116  7,    IV|          a menyasszony arcán.~ ~– Mit csináltál neki? Nézd, milyen
117  7,     V|          ez?~ ~Katalin nem tudott mit felelni.~ ~– Én kitaláltam,
118  7,    VI|         azon keresztül Marie.~ ~– Mit óhajtasz?~ ~– Amit mindennap
119  7,   VII|        kártyát – s megnézte, hogy mit emelt. Bosszús volt. Csak „
120  7,   VII|     egymagamban vagyok jó.~ ~– De mit fog ön csinálni itt, ha
121  7,   VII|       lesz gondja rá, hogy legyen mit főznöm. Az ő ígérete szentírás:
122  7,   VII|           azt kérdeztem öntől. De mit fog csinálni itt egyesegyedül
123  7,   VII|        lett, ami hiányzik belőle? Mit csináltam vele? Kinek mi
124  7,  VIII|        lett vége?” – Hát ez vajon mit jelenthet? Ő nem érti. Hanem
125  7,  VIII|    ültetve, megmutatta neki, hogy mit lehet azzal a hangszerrel
126  7,  VIII|          kölcsönt: lássuk meg mi, mit csinálnak a Névtelen Várban
127  7,  VIII|          arcán vizsgálta, hogy az mit lát. – Ki is találhatta;
128  7,  VIII|         ablakon kihajolva.~ ~– És mit csinálnak?~ ~– Pipáznak
129  7,    IX|           számot adni arról, hogy mit érez igazán. Az izgalom
130  8,     I|     átszökött az ellenséghez.~ ~– Mit? Átszökött! – kiálta fel
131  8,    II|           közel lesz hozzánk.~ ~– Mit gondolsz? Hölgyek a táborban?
132  8,   III|   zsoldért szolgálják a császárt; mit fognak még tenni azok, akik
133  8,   III|         De az a kérdés most, hogy mit fog vele tenni?”~ ~„Jocrisse
134  8,   III|          gondolkozott rajta, hogy mit tegyen.~ ~Elhagyni a helyét,
135  8,   III|      bárány, s azt fogja mondani: mit kívánsz? Akkor megmutatod
136  8,   III|     felkeressz, és elmondod, hogy mit végeztél. Ha a mi táborvonalunkon
137  9,     I|         Valaki kérdezősködhetnék, mit írok?~ ~Jocrisse hirtelen
138  9,     I|       vele? Óh, szóljon, szóljon, mit mondott? Milyen lett?~ ~–
139  9,     I|        Nem tudja ön, Madame, hogy mit hozott haza Bonaparte az
140  9,     I|         kámforfüstre tartani?~ ~– Mit törődöm én azzal? Adja ide,
141  9,     I|            Ejh – monda Cambray –, mit tartozom én önnek irgalmazni,
142  9,    II|          Fuss innen!~ ~– Istenem! Mit beszélsz? Katalin!~ ~– Azt,
143  9,    II|           elő ne jöjj.~ ~– És te? Mit akarsz tenni te?~ ~– Én
144  9,    II|    Cambray? Az nem lehet!~ ~– Hát mit akarsz? Küldök hozzá más
145  9,    II|           hozzá más ápolónőt.~ ~– Mit akarok? Hogy én mit akarok,
146  9,    II|               Mit akarok? Hogy én mit akarok, mikor azt mondják,
147  9,    II|    szomszéd házban, hogy én akkor mit akarok? Senki az egész világon
148  9,   III|           jól, hogy mind a ketten mit gondoltak. S már öntve voltak
149  9,   III|          D'Avoncourt mellett.~ ~– Mit? D'Avoncourt: Cambray itt
150 10,    II|      mérges hang rivallt elő:~ ~– Mit akarsz megint? Mit kísértesz
151 10,    II|                Mit akarsz megint? Mit kísértesz engem, lidérc?~ ~–
152 10,    II|        milyen durván beszélt!~ ~– Mit akar ön itt? Elment öntől
153 10,    II|      Lizett. Hol van Cambray?~ ~– Mit tudom én? – Hol van Cambray? –
154 10,    II|         előtt, s ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr. Ha felnyitja
155 10,    II|        Egyre kérdezgeté suttogva, mit csinál a beteg?~ ~„Nagyon
156 10,    II|      Valami bolondot ne tégy.~ ~– Mit jön kend ide? Én az úrnőmet
157 10,    II|           nem akarom, hogy lőj! – Mit akar ön, jó ember? Nekem
158 10,    II|      semmim, s ez a kastély üres. Mit akar ön tőlem?~ ~Ekkor a
159 10,    II|         majd ott megmutatom, hogy mit tudok!~ ~– Hát én nem őhozzá
160 10,   III|        küld gyorspostával. Hát te mit izensz haza?~ ~– Gratulálok
161 10,   III|          már okosabb ember! Vajon mit hozott?~ ~Az „Landsknechtsschild
162 10,    IV|         peccat, in eo punitur. Ki mit vét, abban bűnhődik. Az
163 10,    VI|       ujjával a semmibe markolva. Mit akar ott? Láthatatlan ellenséget
164 11,    II|    azoknak a gyalogsággal szemben mit sem használt.~ ~A francia
165 11,   III|           azt mutogatja. De ugyan mit tehetett gyalog lovassági
166 11,   III|    megállni a nagy hatalom előtt, mit erősködtök ti tovább? Szállj
167 11,    IV|     mintha kérdezné, hogy no, hát mit tudtok még? Első föllépésre
168 11,    IV|  gondolata kerekedett, hogy ugyan mit pihennek azok az öreg ágyúk
169 11,    IV|     csatlakozni.~ ~Tehát nem volt mit enni.~ ~Ekkor a nádor beizent
170 11,     V|      velünk egyet.~ ~S a százados mit tehetett? A Sámsonverő híres
171 11,     V|        azt a dohányvágó kést!~ ~– Mit? Dohányvágó kés? Ez a legjobb
172 11,     V|          Sámsonverő.~ ~A százados mit tehetett. Nagyon kinevetik,
173 11,   VII|           vele az összeköttetést. Mit tegyen ily esetben egy ügyes
174 12,     I|          s még talán a várost is? Mit kellett azalatt szenvedni
175 12,     I|        megyünk.~ ~– Hát Oudet-ról mit tud ön?~ ~– Kevés jót. Mindössze
176 12,     I|        már, sürgetve kérdezé:~ ~– Mit tud ön Győrből?~ ~– Mindent.
177 12,     I|    összevásárolni. Ön tudja, hogy mit kell beszerezni. Rögtön
178 12,     I|      Kérlek: engedj elmennem.~ ~– Mit akarsz? – kérdé a tábornok.~ ~–
179 12,     I|      lóháton a városból?~ ~– Hogy mit teszek, az az én titkom.
180 12,    II|         elkezdett veszekedni.~ ~– Mit akar ön velünk? Mit avatkozik
181 12,    II|               Mit akar ön velünk? Mit avatkozik ön a mi dolgainkba?
182 12,    II|        kombattáns felek!~ ~– Hogy mit akarok? Azt majd megmagyarázom
183 12,    II|           még fel nem kapták.~ ~– Mit gondol ön? Az Istenért!~ ~–
184 12,   III|       lehet a fogalmazó hibája. – Mit tesz az? – Én hálára vagyok
185 12,   III|         szóhoz jusson.~ ~– Tudom, mit akar ön. Elismervényt akar
186 13,     I|       kárhozattól. Óh, ha tudnád, mit szenvedtem ez idő alatt!
187 13,     I|        láncaiból. Minden rosszat, mit én elkövettem, egy kézfordítással
188 13,    II|        megmagyarázza Belsazárnak, mit jelentenek ezek a betűk?
189 13,    II|          holta után kővé válik.~ ~Mit is írhattak volna sírkövére?
190 13,    II|          hevernek a tó fenekén.~ ~Mit akar azokkal?~ ~Emlékezik