IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 5 1 75 1 8 2 a 10994 à 3 a-ypsilonnal 1 ab 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s | Jókai Mór Névtelen vár Concordances a |
Rész, Fejezet
10001 11, VII| ellenségtől, kivéve a vízi utat, a Dunát. Ezen át kellett Komáromba 10002 11, VII| s elindult egyesegyedül a Rábcán, onnan a keskeny 10003 11, VII| egyesegyedül a Rábcán, onnan a keskeny győri Dunaágon; 10004 11, VII| végig keskeny lélekvesztője a francia tábor közepett. 10005 11, VII| Győr felől, túlnan is, a Szigetközben, a franciák 10006 11, VII| túlnan is, a Szigetközben, a franciák őrtüzeivel volt 10007 11, VII| őrtüzeivel volt ellepve a mező. Mind a két partról 10008 11, VII| volt ellepve a mező. Mind a két partról hangzott feléje 10009 11, VII| partról hangzott feléje a sűrű „qui vive?”, jeléül, 10010 11, VII| qui vive?”, jeléül, hogy a franciák ébren vannak: egyet 10011 11, VII| ébren vannak: egyet villant, a golyó ott fütyült el feje 10012 11, VII| feje fölött, vagy lecsapott a vízbe. A lélekvesztő suhant 10013 11, VII| vagy lecsapott a vízbe. A lélekvesztő suhant tovább. – 10014 11, VII| célzott golyó lyukat ütött a csónakon a vízszín alatt, 10015 11, VII| lyukat ütött a csónakon a vízszín alatt, Széchenyinek 10016 11, VII| vesződni, hogy elébb ezt a veszedelmes léket betömje; 10017 11, VII| s míg azzal bajlódott, a franciák egy dunai malomról 10018 11, VII| menekülni. – Egyszer aztán a nagy Duna-ágba eljutva, 10019 11, VII| eljutva, könnyebben lélegzett. A sűrű fűzfás szigetek között 10020 11, VII| volt Komáromban, s átadta a nádornak a keresztültörési 10021 11, VII| Komáromban, s átadta a nádornak a keresztültörési tervet.~ ~ 10022 11, VII| tervet.~ ~Nagyon jó volt a terv; csak a hozzá való 10023 11, VII| Nagyon jó volt a terv; csak a hozzá való anyagtól függött, 10024 11, VII| egyébre számítani, mint a lovasságára és az ágyúira.~ ~ 10025 11, VII| Úgy is volt az elrendelve. A gyalogságnak nem számítottak 10026 11, VII| gyalogságnak nem számítottak a karjaira, csak a lábaira.~ ~ 10027 11, VII| számítottak a karjaira, csak a lábaira.~ ~Óh, ez nevezetes 10028 11, VII| Óh, ez nevezetes tényező a hadjáratok eldöntésénél: 10029 11, VII| hadjáratok eldöntésénél: a láb. Mennyiszer győzött 10030 11, VII| láb. Mennyiszer győzött a könnyű láb a nehéz fej fölött? 10031 11, VII| Mennyiszer győzött a könnyű láb a nehéz fej fölött? Azt legjobban 10032 11, VII| legjobban megmutatta Napóleon és a franciák.~ ~De most az egyszer 10033 11, VII| az úttörők, az ágyúk és a pozsonyi lovasság; hátul 10034 11, VII| pozsonyi lovasság; hátul a többi lovascsapatok; közbül 10035 11, VII| oszloprendben vonuló gyalogság. A harc dolga a két végsőé 10036 11, VII| gyalogság. A harc dolga a két végsőé lesz, a középé 10037 11, VII| dolga a két végsőé lesz, a középé csak a sietés.~ ~ 10038 11, VII| végsőé lesz, a középé csak a sietés.~ ~Az éj beálltával 10039 11, VII| tutajokból összeállíttatá a hidat a Rábcán keresztül, 10040 11, VII| tutajokból összeállíttatá a hidat a Rábcán keresztül, s azon 10041 11, VII| nesztelenül az egész dandár. Mikor a túlparton voltak, akkor 10042 11, VII| túlparton voltak, akkor a náddal megrakott hidat felgyújtották 10043 11, VII| megrakott hidat felgyújtották a hátuk mögött.~ ~Csak akkor 10044 11, VII| észre az ellenség, hogy a körülfogott dandár elmenekült. 10045 11, VII| elmenekült. Nem erre várták a kitörést, hanem a Szigetköz 10046 11, VII| várták a kitörést, hanem a Szigetköz felé. Onnan legrövidebb 10047 11, VII| legrövidebb út lett volna a Csallóközbe átjutni dereglyéken, 10048 11, VII| készülettel. Azt hitték: a Rábca felé nem mehetnek. 10049 11, VII| mehetnek, hová jutnak arra? A Dunától a Balatonig az egész 10050 11, VII| hová jutnak arra? A Dunától a Balatonig az egész környék 10051 11, VII| Balatonig az egész környék a franciák által van megszállva.~ ~ 10052 11, VII| megszállva.~ ~Igenis, az volt a szándékuk: a Dunától a Balatonig 10053 11, VII| Igenis, az volt a szándékuk: a Dunától a Balatonig lemenni, 10054 11, VII| volt a szándékuk: a Dunától a Balatonig lemenni, s onnan 10055 11, VII| onnan megint felkerülni a Dunához. Egy óriási üstököspálya!~ ~ 10056 11, VII| Egy óriási üstököspálya!~ ~A Rábcán átkéléssel egy éjszakai 10057 11, VII| tábornok összes lovassága, mely a Szigetközbül üldözésükre 10058 11, VII| alkirálynak egy hadcsapatja a Marcal mentében sietett 10059 11, VII| ezredes és Szucsics őrnagy a bácskaiakkal, meg Vavel 10060 11, VII| úgy szétverték, hogy arra a napra elment a kedvük a 10061 11, VII| hogy arra a napra elment a kedvük a további üldözéstől.~ ~ 10062 11, VII| a napra elment a kedvük a további üldözéstől.~ ~Másnap 10063 11, VII| Másnap újra kezdődött a hajsza. Hátul tűz, elöl 10064 11, VII| Hátul tűz, elöl víz.~ ~A gyalogság lábáról már leszakadt 10065 11, VII| gyalogság lábáról már leszakadt a csizma a gyorsmenet miatt; 10066 11, VII| lábáról már leszakadt a csizma a gyorsmenet miatt; a nemesi 10067 11, VII| csizma a gyorsmenet miatt; a nemesi felkelő seregnek 10068 11, VII| mezítláb kellett folytatni a vonulást. Rozsdás fegyver, 10069 11, VII| túlnyomó erejű volt, de a talaj az inszurgenseknek 10070 11, VII| inszurgenseknek kedvezett. A Marcal semlyékein nem lehetett 10071 11, VII| semlyékein nem lehetett a lovassággal másutt harcolni, 10072 11, VII| lovassággal másutt harcolni, mint a rendes út hosszában, s ott 10073 11, VII| bácskai vitéz „az”volt most.~ ~A hősök között, kiknek neveit 10074 11, VII| hősök között, kiknek neveit a harcok aranykönyvében kiemelve 10075 11, VII| Knezy, Popovics; de az is a kor erős vonásaihoz tartozik, 10076 11, VII| vonásaihoz tartozik, hogy a magyar nemesség csak hazát 10077 11, VII| ismert és nem népfajt.~ ~A mocsári ereken, a levezető 10078 11, VII| népfajt.~ ~A mocsári ereken, a levezető csatornákon kisebb-nagyobb 10079 11, VII| Minden híd előtt megújult a harc, s az inszurgens lovasok 10080 11, VII| míg Zirchich lerontotta a hidakat. Ezzel ugyan a lovasság 10081 11, VII| lerontotta a hidakat. Ezzel ugyan a lovasság üldözését fel nem 10082 11, VII| tartóztaták, mert amely vízen a magyar lovas átgázolt, azon 10083 11, VII| magyar lovas átgázolt, azon a francia is átmehetett; hanem 10084 11, VII| azt megakadályozták, hogy a franciák ágyúikkal vehessék 10085 11, VII| vehessék üldözőbe, míg ők a hídon túl felállított ágyúikkal 10086 11, VII| maguktól az üldözőket.~ ~A kis-celli híd körül elkeseredett 10087 11, VII| tartani az utóhadnak, hogy a hosszú, fárasztó útban elcsigázott 10088 11, VII| puskatüzeléssel.~ ~Amíg Meskó tábornok a hídon állva vezényelte a 10089 11, VII| a hídon állva vezényelte a csatát, a bácskaiak Keglevics 10090 11, VII| állva vezényelte a csatát, a bácskaiak Keglevics alatt 10091 11, VII| alatt elbúsultan verekedtek a lovasokkal, azalatt Vavel 10092 11, VII| leszállítá volónjai egy részét a lóról, s amit az ellenféltől 10093 11, VII| ellenféltől tanult, most elővette, a vízárkok fedezete alatt 10094 11, VII| vízárkok fedezete alatt a támadók oldalába került, 10095 11, VII| üdvözölte tömött hadsoraikat.~ ~A dandár ezalatt átvonult 10096 11, VII| turóciak vagy hontiak, utánuk a gyalog zászlóaljak, azután 10097 11, VII| azután ismét gyalogok, azután a pozsonyi lovasezred Eszterházyval.~ ~ 10098 11, VII| lovasezred Eszterházyval.~ ~A forró júniusi nap kegyetlenül 10099 11, VII| szellő nem akart lengeni. A kutakból már minden víz 10100 11, VII| minden víz ki volt merítve a keresztül-kasul járó seregek 10101 11, VII| hirdeté, mely megrohanta a lovakat, a mezőkön bogározó 10102 11, VII| mely megrohanta a lovakat, a mezőkön bogározó gulyák 10103 11, VII| feltartott farkkal. S ahogy az a szívós agyag az úton, felvágva 10104 11, VII| masírozásra voltak készítve: ez a pokolbeli mulatságok közé 10105 11, VII| ellenségen törnénk keresztül!~ ~A rosszat pedig csak kívánni 10106 11, VII| és gyalogok.~ ~Ez volt az a dandár, melynek őket az 10107 11, VII| hanem az az egyenesebb úton, a Marcal jobb partján eléjük 10108 11, VII| Egyenesen belementek annak a torkába.~ ~Az előhad nem 10109 11, VII| volt e meglepetésre készen. A kis lovascsapat a túlnyomó 10110 11, VII| készen. A kis lovascsapat a túlnyomó erő előtt meghátrált, 10111 11, VII| túlnyomó erő előtt meghátrált, a gyalogság nem bírt a rögtöni 10112 11, VII| meghátrált, a gyalogság nem bírt a rögtöni támadás előtt hirtelen 10113 11, VII| hirtelen csatarendbe felállni, a legelső zászlóaljak rendetlenül 10114 11, VII| vissza, s zavarba hozták a többit is. A tüzérségnek 10115 11, VII| zavarba hozták a többit is. A tüzérségnek alig volt ideje 10116 11, VII| után már körülfogta őket a francia lovasság.~ ~Ebben 10117 11, VII| francia lovasság.~ ~Ebben a válságos pillanatban hangzott 10118 11, VII| válságos pillanatban hangzott a Pozsony megyei lovasság 10119 11, VII| Eszterházy János gróffal.~ ~És ez a roham volt az inszurrekciót 10120 11, VII| szétverve, lekaszabolva a támadó francia lovasság; 10121 11, VII| fogollyá ejtve! Azzal neki a hátul jövő francia gyalogságnak! 10122 11, VII| szórva az erdőben, s menekül a bokrok és vetések közé. – 10123 11, VII| közé. – Még ez sem elég! – A pozsonyi ezred most már 10124 11, VII| ezred most már vágtat előre a kinyitott úton. Utoléri 10125 11, VII| kinyitott úton. Utoléri a francia kíséretet, mely 10126 11, VII| francia kíséretet, mely a Győrnél foglyul ejtetteket 10127 11, VII| ellenállót; kiszabadítja a fogoly inszurgenseket, a 10128 11, VII| a fogoly inszurgenseket, a stájer honvédeket, három 10129 11, VII| gyalog sorezred katonáit, a Strassoldo, Eszterházy, 10130 11, VII| legbecsesebb: csizmát szállít a francia hadsereg számára. 10131 11, VII| lovasezredéé volt, nem mutat fel a hadak krónikája: mégpedig 10132 11, VII| hadak krónikája: mégpedig a világ első katonáival, a 10133 11, VII| a világ első katonáival, a franciákkal szemben!~ ~Van 10134 11, VII| Az ellenség megtanulta a leckéből, hogy nem gyáva 10135 11, VII| Az utóhad is visszaverte a támadókat keményen, s most 10136 11, VII| felcsizmázva, folytatták az utat; a kiszabadult foglyok kísérték 10137 11, VII| foglyok kísérték elfogóikat a saját puskáikkal. Ez volt 10138 11, VII| saját puskáikkal. Ez volt a felfordult világ!~ ~Harmadnapra 10139 11, VII| ott voltak Keszthelyen: a Balaton mellett.~ ~Aki nem 10140 11, VII| mellett.~ ~Aki nem sajnálja a térképen megnézni, mennyire 10141 11, VII| lélekkel tanúbizonyságot, hogy a tábornoknál melyik az előhad, 10142 11, VII| ellenség nem tette meg neki azt a barátságot, hogy üldözőbe 10143 11, VII| megfordult szépen, s elment a maga dolgára másfelé.~ ~ 10144 11, VII| hadsereg előtt Komáromig.~ ~A Balaton keleti partján végig 10145 11, VII| végig Fehérvárnak, onnan a Bakonyon keresztül Tatának. 10146 11, VII| Keszthelyről rögtön futárt küldött a nádorhoz Komáromba, jelentve, 10147 11, VII| keresztülvágta magát, s útban van a nádor serege felé.~ ~Az 10148 11, VII| elismeréssel halmozva el a derék inszurgens dandárt, 10149 11, VII| kezdve minden közkatonájáig. A királynak is megküldte ezt 10150 11, VII| királynak is megküldte ezt a jelentést.~ ~Meskónak pedig 10151 11, VII| jelentést.~ ~Meskónak pedig azt a parancsot küldte, hogy a 10152 11, VII| a parancsot küldte, hogy a leggyorsabban és a legegyenesebb 10153 11, VII| hogy a leggyorsabban és a legegyenesebb úton siessen 10154 11, VII| tartják az utat.~ ~Erre a szóra mindenki elfeledte 10155 11, VII| szóra mindenki elfeledte a fáradságát, s Meskó dandára 10156 11, VII| Chasteler tábornok, miután a felkelő tiroliakat otthagyta 10157 11, VII| felkelő tiroliakat otthagyta a franciák és bajorok kényére, 10158 11, VII| talentumot fejtett ki annak a feladatnak a megoldásában, 10159 11, VII| fejtett ki annak a feladatnak a megoldásában, hogy az előre-hátra 10160 11, VII| előszeretettel igyekezett maga és a franciák közé odatolni, 10161 11, VII| az volt az indoka, amit a rosszakaratú historikusok 10162 11, VII| historikusok állítanak, hogy a francia születésű tábornok 10163 11, VII| terve volt: az ellenségnek a hátába kerülni, s azt egy 10164 11, VII| Meskóék dandára útban volt a Balaton mellékén, akkor 10165 11, VII| Balaton mellékén, akkor a hadvezér parancsot küldött 10166 11, VII| összeköttetésben állt Bianchival, a generalissimus tábornokával, 10167 11, VII| főhercegekkel és azonkívül a horvátországi bánnal. Íme 10168 11, VII| siessen Pozsonyt felmenteni; a főhercegek idézik Komárom 10169 11, VII| főhercegek idézik Komárom alá, a bánus pedig lelkére köti, 10170 11, VII| véleménye az volt, hogy egyiket a három közül választani kell, 10171 11, VII| Bianchi parancsa kivihetetlen, a bánusé szükségtelen, a nádorét 10172 11, VII| a bánusé szükségtelen, a nádorét kell választani.~ ~ 10173 11, VII| kell választani.~ ~Ilyen a tanulatlan, együgyű inszurgens 10174 11, VII| tesz egy utat észak felé, a második nap nyugot felé, 10175 11, VII| nyugot felé, s miután mind a három parancsolatnak megpróbált 10176 11, VII| megpróbált engedelmeskedni, a negyedik nap visszakerül 10177 11, VII| ahonnan elindult, s megveti a lábát Zalabéren.~ ~Ez a 10178 11, VII| a lábát Zalabéren.~ ~Ez a Zalabér igen kellemes kis 10179 11, VII| igen kellemes kis mezőváros a Zala folyónak egy félszigetet 10180 11, VII| kanyarulatában; s annak, ki a világtól félrevonulva, csendes, 10181 11, VII| megbecsülhetetlen rejtek. S ha a világ minden nemzetei itt 10182 11, VII| egymásnak harci találkozót a Dunántúl, egy is azok közül 10183 11, VII| Zalabérbe.~ ~Itt vesztegelt a sereg jó egy hétig; ami 10184 11, VII| ilyen nagy sereggel, hogy a Zalában rákásszanak! A tisztek 10185 11, VII| hogy a Zalában rákásszanak! A tisztek kijelenték, hogy 10186 11, VII| el mástól parancsot, mint a nádortól. S azzal felkerekedtek, 10187 11, VII| felkerekedtek, otthagyták a nagy stratégát seregestül, 10188 11, VII| ki hasztalan marasztalván a nyughatatlan embereket, 10189 11, VII| ott fogta, miket azután a nádor külön parancsban követelt 10190 11, VII| tulajdonát.~ ~Most azután a Meskó dandára, Vavel csapatjával 10191 11, VII| másodszor is megtenni az utat a Balatontól a Dunáig: ezúttal 10192 11, VII| megtenni az utat a Balatontól a Dunáig: ezúttal a Bakonyon 10193 11, VII| Balatontól a Dunáig: ezúttal a Bakonyon és a Vértesen keresztül.~ ~ 10194 11, VII| Dunáig: ezúttal a Bakonyon és a Vértesen keresztül.~ ~Azt 10195 11, VII| Azt az egész területet a franciák tartották megszállva.~ ~ 10196 11, VII| megszállva.~ ~Nekivágtak.~ ~De a visszamenetel nem ment olyan 10197 11, VII| falunál, minden városnál a keresztülvonulásért. Verekedniök 10198 11, VII| átvezetett. Verekedniök kellett a mindennapi kenyérért, a 10199 11, VII| a mindennapi kenyérért, a kutakért, mikből megitattak, 10200 11, VII| sebesültekkel találták telve a helységeket, kik a győri 10201 11, VII| telve a helységeket, kik a győri ütközetből kerültek 10202 11, VII| oda. Minthogy még akkor a genfi konvenció nem létezett, 10203 11, VII| konvenció nem létezett, a magyar inszurgensek nem 10204 11, VII| inszurgensek nem verték a francia sebesülteket agyon, 10205 11, VII| vették, hogy egy esztendeig a magyar király seregei ellen 10206 11, VII| fognak harcolni, s aztán a lelkészeknek és a népnek 10207 11, VII| aztán a lelkészeknek és a népnek szívére kötötték, 10208 11, VII| népnek szívére kötötték, hogy a sebesültekkel bánjanak emberségesen. – 10209 11, VII| bánásmód fölött, mellyel a magyar nép a sebesült ellenséget 10210 11, VII| fölött, mellyel a magyar nép a sebesült ellenséget ápolta. 10211 11, VII| sebesült ellenséget ápolta. A nagybaráti lelkészt különösen 10212 11, VII| különösen megnevezi, kinek a sebesültekre fordított gondért 10213 11, VII| sebesültekre fordított gondért a francia vezér háromezer 10214 11, VII| frank jutalmat küldött; s a plébános még hozzátette 10215 11, VII| plébános még hozzátette a maga kétszázötven forintocskáját 10216 11, VII| forintocskáját is, s kiosztotta mind a szegények között.~ ~Két 10217 11, VII| bosszantó csetepatén keresztül a komáromi útra keresztülverte 10218 11, VII| azután csakugyan nem lehetett a legjobb akarat mellett is 10219 11, VII| minden bulletinje Meskóval; a histórikus valamikor azt 10220 11, VII| tudta ütközetre bírni.~ ~A komáromi egyenes úton aztán 10221 11, VII| úton aztán szemközt jött a visszatérő dandárra – Gosztonyi, 10222 11, VII| visszatérő dandárra – Gosztonyi, a két veterán ezreddel; a 10223 11, VII| a két veterán ezreddel; a pesti és a veszprémivel. 10224 11, VII| veterán ezreddel; a pesti és a veszprémivel. Most már nem 10225 11, VII| zászlókkal haladtak előre; a városokból eléjük jöttek 10226 11, VII| eléjük jöttek az asszonyok, a leányok, s virágokkal halmozták 10227 11, VII| virágokkal halmozták el a várva vártakat.~ ~Maga az 10228 11, VII| Maga az ország főkapitánya: a nádor, az összes tábornoki 10229 11, VII| Új-Szőnyig.~ ~Ott üdvözölte őket a hős vezér, s a vén, tapasztalt 10230 11, VII| üdvözölte őket a hős vezér, s a vén, tapasztalt tábornokok 10231 11, VII| könnyekkel.~ ~S aztán maga a nádor állt a dandár élére, 10232 11, VII| aztán maga a nádor állt a dandár élére, s ő vezette 10233 11, VII| dandár élére, s ő vezette a hídon keresztül táborhelyükre, 10234 11, VII| diadalragyogással az arcon. Még a paripák nyakába is koszorúkat 10235 11, VII| nyakába is koszorúkat aggattak a bohó asszonyok, s nyújtogatták 10236 11, VII| asszonyok, s nyújtogatták a hadsorokon keresztül a kezeiket, 10237 11, VII| nyújtogatták a hadsorokon keresztül a kezeiket, nemcsak szorításra, 10238 11, VII| kulacskínálásra, s tömték a tarsolyokat tele puha cipóval 10239 11, VII| cipóval s cigánypecsenyével.~ ~A Szent András templom előtt 10240 11, VII| az ország prímása fogadta a dandárt főpásztori áldásával.~ ~ 10241 11, VII| áldásával.~ ~Hát még kinn a táborban, mikor a többi 10242 11, VII| még kinn a táborban, mikor a többi bajtársak közt elfoglalták 10243 11, VII| bajtársak közt elfoglalták a visszatért hősök a számukra 10244 11, VII| elfoglalták a visszatért hősök a számukra fennhagyott helyet. 10245 11, VII| testvérek az elveszettnek hitt, a diadalmasan visszatért vitézek 10246 11, VII| aminőt csak istenek rendeznek a saját gyönyörűségükre!~ ~ ~ ~ 10247 12, I| I.~ ~És kár, hogy a komáromi örömnapból Vavel 10248 12, I| dandárával, ahol az már a Komáromból eléje siető lovasság 10249 12, I| Igen biztos helyet vélt a számukra kiválasztani, mikor 10250 12, I| lélekkárhozat: este reggelizés, a nappaltól ellopott éjszakai 10251 12, I| közeledtére ki kellett húzni a kardot, s amikből nem lehetett 10252 12, I| amikből nem lehetett inni a vér miatt, mellyel befertőztették; 10253 12, I| mellyel befertőztették; és őt a hosszú idő alatt csak az 10254 12, I| hosszú idő alatt csak az a gond nyugtalanítá, hogy 10255 12, I| ellenség ostromolni találta a várat, s még talán a várost 10256 12, I| találta a várat, s még talán a várost is? Mit kellett azalatt 10257 12, I| szenvedni Marie-nak, aki a Névtelen Várban még attól 10258 12, I| halljon, ha az érckutyák és a tűzkakasok kezdtek el szólni, 10259 12, I| bombák és tűzgolyók hullottak a házak közé, amik elől nem 10260 12, I| megszokják az asszonyok? Óh, a nőknek a képtelenségig menő 10261 12, I| asszonyok? Óh, a nőknek a képtelenségig menő erejük 10262 12, I| képtelenségig menő erejük van a szenvedések elhordozására.~ ~ 10263 12, I| De hátha elfoglalták a franciák a várost, s Katalin 10264 12, I| hátha elfoglalták a franciák a várost, s Katalin és Marie 10265 12, I| várost, s Katalin és Marie a kezeikbe jutottak?~ ~Tudtak-e 10266 12, I| furfangos hírmondója.~ ~Noé a bárkában nem várta nagyobb 10267 12, I| várta nagyobb szívszakadva a galambját, mint ő azt a 10268 12, I| a galambját, mint ő azt a derék embert. Meg is ölelte, 10269 12, I| embert. Meg is ölelte, mikor a szeme elé került.~ ~– Mi 10270 12, I| Van jó, van rossz.~ ~– A jót utoljára hagyom.~ ~– 10271 12, I| Kezdjen hozzá.~ ~– Hát biz a szegény Sátán Lacit tegnap 10272 12, I| meglakolt.~ ~– Belehalt a Hanságban kapott sebeibe, 10273 12, I| még feltámadott. Még az a tizenöt vágás se tette volna 10274 12, I| ácsi csatában kapott. Hanem a golyót nem tudták kivenni 10275 12, I| kivenni belőle, s az elvitte a másvilágra. No, de igen 10276 12, I| temetése volt. Háromszor lőttek a sírjába, s a prímás maga 10277 12, I| Háromszor lőttek a sírjába, s a prímás maga szentelte be. 10278 12, I| László, az utolsó szavával is a kegyes pártfogóját köszöntette.~ ~– 10279 12, I| mi hír van?~ ~– Bizony az a másik sem egészen örvendetes. 10280 12, I| Az egyik azt mondja, hogy a mieink vesztettek huszonháromezer 10281 12, I| halottat meg sebesültet, a másik meg azt állítja, hogy 10282 12, I| másik meg azt állítja, hogy a franciák még többet vesztettek.~ ~– 10283 12, I| ötödnapja. Nem hallotta még a gróf úr? Wagramnál nagy 10284 12, I| főherceg több foglyot ejtett a franciák seregéből, mint 10285 12, I| ellátva; csak azt kell mondani a királynak: „előre!” – megyünk.~ ~– 10286 12, I| Mindössze annyit, hogy a wagrami csatában ő is elesett. 10287 12, I| vele együtt mindazok, akik a fülgombjukban ezüst lencsét 10288 12, I| ezüst lencsét viseltek.~ ~– A philadelphok?~ ~– Csodálatos, 10289 12, I| hogy mind elhullottak. A rossz hír azt beszéli, hogy 10290 12, I| hogy titkos parancsszóra a saját soraikból lövöldözték 10291 12, I| csavarogtam keresztül-kasul a seregükön mint francia kurír.~ ~ 10292 12, I| volt, de hátra volt még a rosszabb.~ ~Vavel nem tűrheté 10293 12, I| Látta őket? Nem ostromolták a várost?~ ~– A várat és a 10294 12, I| ostromolták a várost?~ ~– A várat és a várost bizony 10295 12, I| a várost?~ ~– A várat és a várost bizony nagyon ostromolták, 10296 12, I| bizony nagyon ostromolták, s a báróné és a hercegasszony 10297 12, I| ostromolták, s a báróné és a hercegasszony bizony bennrekedtek.~ ~– 10298 12, I| nem hagyta magát kivenni a sodrából.~ ~– Majd rájövök 10299 12, I| ezredes tíz napig védelmezte a várat a franciák ellen.~ ~– 10300 12, I| napig védelmezte a várat a franciák ellen.~ ~– S azok 10301 12, I| azok tíz napig lövették a várost?~ ~– Bizony azt tették, 10302 12, I| szaladt előle. Egy jó részét a városnak fel is égették; 10303 12, I| utoljára bele nem lőttek a puskaporos raktárába. Amint 10304 12, I| raktárába. Amint az aztán a levegőbe repült, nem volt 10305 12, I| ágyúzni többé. Mi se mehettünk a segítségére, mert az a sok 10306 12, I| mehettünk a segítségére, mert az a sok generális hetvenhétfelé 10307 12, I| hetvenhétfelé kommandírozta a sereget: hát nem tehetett 10308 12, I| sereget: hát nem tehetett mást a jámbor, mint hogy feladta 10309 12, I| jámbor, mint hogy feladta a várat; de úgy, hogy minden 10310 12, I| tegnapelőtt ítélt fölötte a haditörvényszék, s azt mondta 10311 12, I| asszonyságok kedveért ott maradt a városban továbbra is, hogy 10312 12, I| Derék ember! Ki lett a franciák részéről várkormányzó 10313 12, I| ember; nem mortifikálta a lakosokat: ellenkezőleg, 10314 12, I| ellenkezőleg, mindjárt másnap a bevonulása után bált adott 10315 12, I| bevonulása után bált adott a nagy vendéglőben s arra 10316 12, I| minden előkelő urat, polgárt a feleségeikkel és a kisasszonyaikkal 10317 12, I| polgárt a feleségeikkel és a kisasszonyaikkal együtt 10318 12, I| kisasszonyaikkal együtt meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak 10319 12, I| biz azok. Magam olvastam a bilétet, így volt írva: 10320 12, I| Princesse Marie!”~ ~– A bizony. Innen tudom a titulát, 10321 12, I| A bizony. Innen tudom a titulát, amit az elébb mondék.~ ~ 10322 12, I| Nem használt semmit a vicispán protestációja – 10323 12, I| flegmával az ezermester –, a francia generális azt felelte, 10324 12, I| hogy ő jobban ismeri azokat a dámákat, s utasításai vannak, 10325 12, I| kell velük bánni, s attól a naptól fogva éjjel-nappal 10326 12, I| granátíros áll silbakon a bárónő szállása előtt, mintha 10327 12, I| mikor az oltár előtt arra a kérdésre: „Szereted-e ezt 10328 12, I| kérdésre: „Szereted-e ezt a nőt?” azt kell neki felelnie: „ 10329 12, I| hogy fussunk el együtt, ki a világba? Mi hárman!~ ~– 10330 12, I| mondogatá Mátyás mester. – A generális adjutánsa mindennap 10331 12, I| mindennap kétszer látogat el a házhoz, s raportot visz 10332 12, I| azzal elővette kebléből azt a levelet, melyben Marie leírta 10333 12, I| levelet, melyben Marie leírta a Névtelen Várban töltött 10334 12, I| elkezdte azt olvasni. De a könnyei nem engedték. Utoljára 10335 12, I| megvert.~ ~Az ő mostohája: a sors.~ ~– A bizony: eltemettem 10336 12, I| ő mostohája: a sors.~ ~– A bizony: eltemettem szépen, 10337 12, I| eltemettem szépen, odaírta a testamentomát a pugyillárisába; 10338 12, I| odaírta a testamentomát a pugyillárisába; azt is meghagyta, 10339 12, I| azt is meghagyta, hogy a tópartra temessék el, semmi 10340 12, I| semmi fejfát, semmi írást a sírjához, csak éppen egy 10341 12, I| hogy tudott ön hozzájutni a halott rejtekéhez, amit 10342 12, I| zárt?~ ~– Igen egyszerűen. A rostély rugója össze volt 10343 12, I| rugója össze volt kapcsolva a gróf úr szobájában levő 10344 12, I| Mikor azt felgördítették, a csengettyű megszólalt. Tehát 10345 12, I| csak meg kellett fordítani a dolgot. Ha a csengettyű 10346 12, I| kellett fordítani a dolgot. Ha a csengettyű drótját meghúztam 10347 12, I| drótját meghúztam erősen a gróf szobájában, a rostély 10348 12, I| erősen a gróf szobájában, a rostély az alcoven előtt 10349 12, I| ezermester volna, hogy azt a zárt is föl tudná nyitni, 10350 12, I| fogva tartja; az volna aztán a remeklés!~ ~– Márpedig én 10351 12, I| Hiszen lám megmondtam, hogy a jó hírt a legvégére hagyom.~ ~– 10352 12, I| megmondtam, hogy a jó hírt a legvégére hagyom.~ ~– Szóljon, 10353 12, I| Vavel Lajos odatartá a fülét, hogy súgja hát meg.~ ~ 10354 12, I| egyszerre egész emberré tette ez a nehány szó.~ ~A tenyerébe 10355 12, I| tette ez a nehány szó.~ ~A tenyerébe csapott, aztán 10356 12, I| ember ön!~ ~Azután kivette a kebléből Marie arcképét, 10357 12, I| marék bankjegyet húzott elő a tarsolyából, azt Mátyás 10358 12, I| Itt van. Siessen ön a szükségeseket összevásárolni. 10359 12, I| Mátyás mester átvette a pénzt, s úgy osont el Vavel 10360 12, I| volna.~ ~Lajos pedig sietett a tábornokához.~ ~– Én itt 10361 12, I| tőletek. Rám semmi szükség a további útban. Kérlek: engedj 10362 12, I| Mit akarsz? – kérdé a tábornok.~ ~– Azt már tudod, 10363 12, I| is meglehet. Hanem elébb a seregünknek össze kell szedni 10364 12, I| Hogyan? Kitaláltad a léghajózás titkát? Vagy 10365 12, I| titkát? Vagy éjszaka akarod a volónjaiddal Győrt megrohanni, 10366 12, I| megszállva tart, s kiragadni a kedveseidet lóháton a városból?~ ~– 10367 12, I| kiragadni a kedveseidet lóháton a városból?~ ~– Hogy mit teszek, 10368 12, I| és csalfaság. Határos az a lehetetlenséggel, és mégis 10369 12, I| én szeretteimet úgy, hogy a foglyul tartó ellenség nem 10370 12, I| őket egy búcsú-kézcsóknál a kesztyűs kezükre egyébbel 10371 12, I| egyébbel érinteni.~ ~– Ez a fiú meg van bolondulva – 10372 12, I| meg van bolondulva – monda a tábornok. – De nem csoda. 10373 12, I| eredj, és vidd magaddal a volónjaidat.~ ~– Nem szükség 10374 12, I| tábornokkal, s keresd fel a horvát bánust.~ ~Még nevettek 10375 12, II| társzekérre mutatva, melyet a franciáktól vettek el a 10376 12, II| a franciáktól vettek el a fekete volónok Kis-Cellnél. – 10377 12, II| mind, az ekhó alatt.~ ~A halálfejesek csapatja leghátul 10378 12, II| el lehetett neki maradni a dandártól úgy, hogy senki 10379 12, II| senki se vette észre.~ ~A dandár ment a palotai úton, 10380 12, II| vette észre.~ ~A dandár ment a palotai úton, a volóncsapat 10381 12, II| dandár ment a palotai úton, a volóncsapat pedig Zircnek. 10382 12, II| volóncsapat pedig Zircnek. De már a Zirc előtti erdőkben úgy 10383 12, II| hallani, mintha elnyelte volna a Bakonyerdő.~ ~Még a rátótiak 10384 12, II| volna a Bakonyerdő.~ ~Még a rátótiak dicsekedve beszélték, 10385 12, II| ment végig trombitaszóval a falujokon, tiszta magyar 10386 12, II| fiúk voltak, köszöngettek a menyecskéknek, s a korcsma 10387 12, II| köszöngettek a menyecskéknek, s a korcsma előtt, ahol egy 10388 12, II| Valamennyi rongyos bankó „Mind a korcsmárosnak való!” De 10389 12, II| korcsmárosnak való!” De már a zirciek panaszkodtak, hogy 10390 12, II| ellenséges lovas vonult be, abból a fajtából, amiről azt énekli 10391 12, II| fajtából, amiről azt énekli a népdal, hogy „….Nem is Isten 10392 12, II| Isten madara, Kinek fején a farka!” Kakastollbokrétás 10393 12, II| köpönyeges franciák, akiknek a vezére igen kegyetlen hangon 10394 12, II| kegyetlen hangon parancsolgatott a bíróval, egy kukkot se tudott 10395 12, II| csak franciául. Szerencsére a fehér barátok perjele értette 10396 12, II| barátok perjele értette ezt a nyelvet, s az tolmácsolt. 10397 12, II| Nagyon gyanakodók voltak: a lovaikról le nem szálltak, 10398 12, II| nem szálltak, hanem mind a kezében tartotta a karabélyát, 10399 12, II| mind a kezében tartotta a karabélyát, a bámészkodó 10400 12, II| kezében tartotta a karabélyát, a bámészkodó asszony-, gyereknépet 10401 12, II| bámészkodó asszony-, gyereknépet a kapitányuk mérgesen kergette 10402 12, II| elébb meg kellett kóstolni a bírónak, hogy nincs-e benne 10403 12, II| hogy nincs-e benne méreg. A még csak hagyján; hanem 10404 12, II| hagyján; hanem azután még a kútból kimerített vizet 10405 12, II| víz, amit legénykora óta a torkán leszalasztott. Aztán 10406 12, II| torkán leszalasztott. Aztán a vezérük keményen megtolmácsoltatta 10407 12, II| keményen megtolmácsoltatta a lakosságnak, hogy ha valaki 10408 12, II| kikémlelje, merre mennek, azt a két lábánál fogva két lehajtott 10409 12, II| hasíttatják ketté, ha pedig valaki a magyar huszárokat a nyomukba 10410 12, II| valaki a magyar huszárokat a nyomukba igazítja, akkor 10411 12, II| nyomukba igazítja, akkor mind a négy végén felgyújtják a 10412 12, II| a négy végén felgyújtják a várost, s kardra hánynak 10413 12, II| Ezek Vavel volónjai voltak. A sűrű erdőben lerakták a 10414 12, II| A sűrű erdőben lerakták a veres csákókat, a társzekerekből 10415 12, II| lerakták a veres csákókat, a társzekerekből előszedték 10416 12, II| társzekerekből előszedték a franciáktól elvett tollas 10417 12, II| elvett tollas kalpagokat, s a kék köpönyeget felölték 10418 12, II| kék köpönyeget felölték a fekete egyenruha fölé: senki 10419 12, II| francia chasseurök. Még a trombitásuk is úgy fújta 10420 12, II| fújta az indulót, ahogy a franciák szokták.~ ~Mátyás 10421 12, II| az országúton. Nekivágtak a magas hegyi útnak, ahol 10422 12, II| Fenyőfának hínak (annak a csodájára, hogy ott a Bakony 10423 12, II| annak a csodájára, hogy ott a Bakony tölgyesei között 10424 12, II| szigetelték el magukat). Arról a fenyvesről olyan keveset 10425 12, II| fenyvesről olyan keveset tudnak a világban, mint az alattuk 10426 12, II| másnap tovább vitt az út a Bakonyér mentében; a közbeeső 10427 12, II| út a Bakonyér mentében; a közbeeső falucskák lakói 10428 12, II| vagy mészre van szüksége a francia seregnek, avagy 10429 12, II| Egész naphosszant tartott a felvonulás, csinálatlan 10430 12, II| csinálatlan rossz utakon, ahol a társzekerek alig haladhattak. 10431 12, II| mert ott útjokat állta a Marcal és a Rába, amik itt 10432 12, II| útjokat állta a Marcal és a Rába, amik itt már csaknem 10433 12, II| futnak egymás mellett. Itt a csapat magához szedte a 10434 12, II| a csapat magához szedte a társzekerekről az eldugott 10435 12, II| társzekerekről az eldugott süvegeit: a több napra kitartó élelmiszereket, 10436 12, II| kitartó élelmiszereket, s a csillagvilágnál átúsztatott 10437 12, II| csillagvilágnál átúsztatott a két folyam közötti szigetbe. 10438 12, II| akkor már Koroncónál volt a magyar inszurrekció egyik 10439 12, II| dandára, s az, ha megkapja a kakastollas süvegeit az 10440 12, II| ravaszságban járnak. Nekik a magyarokat még jobban kellett 10441 12, II| jobban kellett kerülni, mint a franciákat.~ ~Mátyás mester 10442 12, II| átvitette magát még éjjel a Rábán egy halász lélekvesztőn, 10443 12, II| reggelre vissza is tért a tudnivalókkal.~ ~Hajnalban 10444 12, II| tudnivalókkal.~ ~Hajnalban a csapat átkelt a Tóközbe, 10445 12, II| Hajnalban a csapat átkelt a Tóközbe, s reggelire a Rábcán 10446 12, II| átkelt a Tóközbe, s reggelire a Rábcán is átúsztatott, s 10447 12, II| helységét.~ ~Kicsiny falu az a Rábca partján, de van egy 10448 12, II| tágas kerek sánc, melynek a közepén áll a templom. A 10449 12, II| sánc, melynek a közepén áll a templom. A hajdani török-kuruc-labanc 10450 12, II| a közepén áll a templom. A hajdani török-kuruc-labanc 10451 12, II| világban ide szokott menekülni a falu népsége, s védte magát 10452 12, II| falu népsége, s védte magát a száguldozó csapatok ellen. 10453 12, II| Rundenturmnak.~ ~Vavel csapatja ezt a kerek sáncot foglalta el, 10454 12, II| megszállva az egész vidék.~ ~A Győrbe vivő országút már 10455 12, II| tornyából.~ ~Vavel maga felment a toronyba, s onnan kémlelte 10456 12, II| felől erős porfelleg jelölte a közeledtét.~ ~Egy osztály 10457 12, II| mellvértjeik messze ragyogtak a napsugárban, a kétfelé szakított 10458 12, II| ragyogtak a napsugárban, a kétfelé szakított csapat 10459 12, II| utazó-hintó, négyes fogattal; a postakocsisok a nyeregből 10460 12, II| fogattal; a postakocsisok a nyeregből hajtottak.~ ~A 10461 12, II| a nyeregből hajtottak.~ ~A hintóban ült egy éltesebb 10462 12, II| úrhölgy, arcát nagyon őrizve a sűrűre húzott fátyollal 10463 12, II| sűrűre húzott fátyollal a nagy portul, míg a fiatalabb 10464 12, II| fátyollal a nagy portul, míg a fiatalabb hölgy nem tűrte 10465 12, II| tűrte halvány arca előtt a fátyolt, s legyezője mögül 10466 12, II| legyezője mögül igyekezett a leeresztett hintóablakokon 10467 12, II| hintóablakokon át nézegetni a tájat, a tarka rónát, melyen 10468 12, II| hintóablakokon át nézegetni a tájat, a tarka rónát, melyen az aratatlan, 10469 12, II| az aratatlan, érett vetés a zöld kaszálókkal cifra szőnyeget 10470 12, II| szőnyeget vont végig.~ ~A hintó mellett egy fiatal 10471 12, II| egyetértő pillantásokat váltva a szép, halavány arcú kisasszonnyal.~ ~ 10472 12, II| arcú kisasszonnyal.~ ~Ez a két hölgy: Guillaume tábornok 10473 12, II| Marie-t átvenni. Ők lesznek a kísérői Párizsig. Ez a hintó 10474 12, II| lesznek a kísérői Párizsig. Ez a hintó fogja őt elszállítani, 10475 12, II| elszállítani, s ugyanez a vértescsapat lesz a védő 10476 12, II| ugyanez a vértescsapat lesz a védő fedezete a hintónak.~ ~„ 10477 12, II| vértescsapat lesz a védő fedezete a hintónak.~ ~„A mi kezeink 10478 12, II| fedezete a hintónak.~ ~„A mi kezeink messze elérnek!” – 10479 12, II| még hátravan valaki, aki a hatalmas kézre rá mer ütni.~ ~ 10480 12, II| hatalmas kézre rá mer ütni.~ ~A szép zöld rónán, melyen 10481 12, II| erős lovascsapat közeledik. A fiatal vértestiszt azt mondja 10482 12, II| fiatal vértestiszt azt mondja a kíváncsi hölgyeknek:~ ~– 10483 12, II| jártak.~ ~Az igaz, hogy a csalódás kedvéért több szénásszekeret 10484 12, II| felkaptak az országútra.~ ~A postakocsis messziről elkezdett 10485 12, II| elkezdett trombitálni, hogy a szénásszekerek térjenek 10486 12, II| szénásszekerek térjenek ki előle a tört útról a töretlenre; 10487 12, II| térjenek ki előle a tört útról a töretlenre; aminek az lett 10488 12, II| töretlenre; aminek az lett a következése, hogy az egyik 10489 12, II| szénásszekér feldűlt, s a másik meg melléje hajtatott, 10490 12, II| másik meg melléje hajtatott, a tengelye beleakadt amannak 10491 12, II| tengelye beleakadt amannak a ferhécébe; most aztán tökéletesen 10492 12, II| hirtelen ledobta minden lovas a kék köpenyét meg a tollas 10493 12, II| lovas a kék köpenyét meg a tollas kalapját, felcsapta 10494 12, II| kalapját, felcsapta helyette a halálfejes csákót, s azzal 10495 12, II| csákót, s azzal megrohanta a hintó kíséretét.~ ~A meglepett 10496 12, II| megrohanta a hintó kíséretét.~ ~A meglepett vértesek, akik 10497 12, II| szorítva az országútról, s a vizenyős réten nehéz lovaikkal 10498 12, II| túlnyomók voltak. Vezérük, a fiatal százados ugyan egész 10499 12, II| elszántsággal foglalt helyet a hintó előtt, a viadalt elfogadni 10500 12, II| foglalt helyet a hintó előtt, a viadalt elfogadni készen, 10501 12, II| kellett használnia, hogy a derék lovagot lefegyverezze. 10502 12, II| lovagot lefegyverezze. Abban a percben, amidőn a kard az 10503 12, II| Abban a percben, amidőn a kard az ifjú francia vitéz 10504 12, II| Lajos udvariasan üdvözlé a hölgyeket, meghajtotta előttük 10505 12, II| hölgyeket, meghajtotta előttük a kardját, s Talma legékesebb 10506 12, II| Mi magyarok vagyunk.~ ~A vértesek teljes visszavonulásban 10507 12, II| Öttevény felé, üldöztetve a volón csapat által.~ ~Vavel 10508 12, II| Vavel maga is leszállt a lóról, hogy a nyergéből 10509 12, II| is leszállt a lóról, hogy a nyergéből leemelt fiatal 10510 12, II| gratuláljak önnek ahhoz a szerencséhez, amit egy gyöngéd 10511 12, II| előmozdíthattam.~ ~Erre a halavány arcú ifjú hölgy 10512 12, II| hölgy gyöngéden elpirult, a másik hölgy azonban egészen 10513 12, II| velünk? Mit avatkozik ön a mi dolgainkba? Mi nem vagyunk 10514 12, II| majd megmagyarázom ennek a fiatal lovagnak. Legelőször 10515 12, II| Legelőször is vegye ön vissza a kardját. Igen jól forgatta, 10516 12, II| azt tanácsolom önnek, hogy a quinteket ne vegye olyan 10517 12, II| mindig igen könnyen kiüthetik a fegyvert a kezéből. Aztán 10518 12, II| könnyen kiüthetik a fegyvert a kezéből. Aztán arra fogom 10519 12, II| fogom kérni, hogy üljön föl a lovára. Derék paripa. Kár, 10520 12, II| Vavel de Versay Lajos gróf, a mai napon foglyul ejtettem 10521 12, II| annál jobb. Ott, abban a kerek sáncban fogom önt 10522 12, II| fogom önt várni, ahonnan az a templomtorony kilátszik. 10523 12, II| amit annak nem volt szükség a szívére kötni. Az úgyis 10524 12, II| lehetőt el fog követni, hogy a tábornokot a cserére rábírja.~ ~ 10525 12, II| követni, hogy a tábornokot a cserére rábírja.~ ~A szabadon 10526 12, II| tábornokot a cserére rábírja.~ ~A szabadon bocsátott lovag 10527 12, II| Lajos pedig az utazóhintót a börcsi út felé fordíttatá, 10528 12, II| börcsi út felé fordíttatá, s a kocsiajtó mellett lovagolva, 10529 12, II| mellett lovagolva, társalgott a hölgyekkel.~ ~Guillaume 10530 12, II| olyan ideges.~ ~– Nincs a föld kerekén olyan félénk 10531 12, II| tudni fogja, mivel tartozik a nők iránti udvariasságnak?~ ~– 10532 12, II| hogy nehány év óta ezt a szokást elhagyták. De nem 10533 12, II| lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk olyan olcsó, megint 10534 12, II| Azt takargatják el azokkal a hosszú bajuszaikkal; úgy 10535 12, II| Vavel. – Csodálom, hogy ezt a divatot Párizsban még fel 10536 12, II| elfogott vértest vitt magával: a vértes gyalog volt, a volón 10537 12, II| magával: a vértes gyalog volt, a volón lóháton. Meg volt 10538 12, II| Meg volt sebesítve mind a kettő. Az inszurgens a homlokán, 10539 12, II| mind a kettő. Az inszurgens a homlokán, a vértes a karján.~ ~ 10540 12, II| Az inszurgens a homlokán, a vértes a karján.~ ~A volón 10541 12, II| inszurgens a homlokán, a vértes a karján.~ ~A volón fel sem 10542 12, II| homlokán, a vértes a karján.~ ~A volón fel sem vette a kapott 10543 12, II| A volón fel sem vette a kapott sebet, bekötötte 10544 12, II| kapott sebet, bekötötte azt a zsebkendőjével, hanem a 10545 12, II| a zsebkendőjével, hanem a fogoly francia egészen el 10546 12, II| tudott odább menni.~ ~Ekkor a volón leszállt a lováról, 10547 12, II| Ekkor a volón leszállt a lováról, s az oldaláról 10548 12, II| az oldaláról leakasztva a csutorát, odanyújtá azt 10549 12, II| csutorát, odanyújtá azt a fogolynak, s negédesen biztatgatá:~ ~– 10550 12, II| minek vágtál olyan nagyot a fejemre? Megerőtetted vele 10551 12, II| Gyere, majd fölteszlek a lovamra.~ ~Azzal fölsegíté 10552 12, II| lovamra.~ ~Azzal fölsegíté a sebesült foglyot a saját 10553 12, II| fölsegíté a sebesült foglyot a saját lovára, s maga gyalog 10554 12, II| lovára, s maga gyalog vezette a lovat.~ ~– Ah! Ah! – kiálta 10555 12, II| Ah! Ah! – kiálta fel a tábornokné, elbámulva azon, 10556 12, II| tábornokné, elbámulva azon, hogy a kentaur nincs hozzánőve 10557 12, II| kentaur nincs hozzánőve a lóhoz, s talán másodsorban 10558 12, II| másodsorban még azon is, hogy a kentaurnak emberszíve van.~ ~ 10559 12, II| kentaurnak emberszíve van.~ ~A kentaur észrevette a felkiáltást, 10560 12, II| A kentaur észrevette a felkiáltást, s azt gondolta, 10561 12, II| úrhölgyet is megkínálja a csutorával. Ilyen melegben, 10562 12, II| melegben, nagy porban s arra a nagy ijedségre nem árt egy 10563 12, II| nem árt egy korty abból a badacsonyiból.~ ~Az úrhölgy 10564 12, II| Az úrhölgy nem merte a kínálást visszautasítani, 10565 12, II| azt hitte, hogy lótej?~ ~A volón pedig azt mondá az 10566 12, II| pedig azt mondá az úrnőnek, a kulacsát visszavéve, latinul, 10567 12, II| beszél! – szólt összecsapva a kezeit a párizsi nő.~ ~Vavel 10568 12, II| szólt összecsapva a kezeit a párizsi nő.~ ~Vavel nem 10569 12, II| Ön nagy bohó! – szidta a tábornokné aztán. – Hiszen 10570 12, II| úrnőik leányvért használnak a fürdőhöz. Vannak ott házak, 10571 12, II| nagyszerűek, mint az ön palotája a Chaussée d'Antinon, de azért 10572 12, II| S mivel fogom én ott a hosszú időt tölteni, amíg 10573 12, II| időt tölteni, ha odaérünk a faluba. S hiszem, hogy meg 10574 12, II| elégedve.~ ~Aközben el is érték a kertek alját, ahol érőben 10575 12, II| rakott fák mosolyogtak ki a magas sövény mögül, s onnan 10576 12, II| magas sövény mögül, s onnan a szép diófákkal szegélyezett 10577 12, II| szegélyezett utcába bekanyarodva, a templom elé hajtattak.~ ~ 10578 12, II| faluban nincs több úri lak a lelkészénél. A tisztelendő 10579 12, II| több úri lak a lelkészénél. A tisztelendő úr künn állt 10580 12, II| tisztelendő úr künn állt a kapujában, ahol Vavel megállíttatá 10581 12, II| ahol Vavel megállíttatá a hintót, s aztán lesegíté 10582 12, II| hintót, s aztán lesegíté a hölgyeket az ülésből, s 10583 12, II| hölgyeket az ülésből, s felkérte a lelkészt, hogy fogadja őket 10584 12, II| volt legkisebb hiány sem. A lelkész konyhája előadta, 10585 12, II| ami csak ízletes volt, s a hölgyeknek el kellett ismerni, 10586 12, II| el kellett ismerni, hogy a kentaurok országában ebédelni 10587 12, II| ebédelni tudnak.~ ~Ebéd után a kisasszony kimerültségről 10588 12, II| akkor aztán így szólt Vavel a tábornoknénak:~ ~– Akarja 10589 12, II| tábornoknénak:~ ~– Akarja ön a helység nevezetességeit 10590 12, II| kép?~ ~– Megható szép kép. A „Szamaritánusok”.~ ~– Antik 10591 12, II| modern?~ ~– Antik modor. A keresztyénség előéveire 10592 12, II| előéveire emlékeztető, hanem a kivitele modern.~ ~– Valami 10593 12, II| Nem. Csak naturalistáé. A tisztelendő úr munkája.~ ~ 10594 12, II| tisztelendő úr munkája.~ ~A tábornoknő csodálkozva rázta 10595 12, II| tábornoknő csodálkozva rázta a fejét, s mármost nem tudta, 10596 12, II| tréfál-e Vavel gróf, vagy a lelkésszel. Mindjárt megértette 10597 12, II| Mindjárt megértette pedig a dolgot, amint a templom 10598 12, II| megértette pedig a dolgot, amint a templom ajtaján belépett.~ ~ 10599 12, II| tiszteletére szánt hely ezúttal a legmagasabb istentisztelet 10600 12, II| sebesült francia katonák, kik a győri csatatér körül szerteszét 10601 12, II| falvakban úgy voltak szétosztva. A kis falu asszonyai maguk 10602 12, II| ápolták, gyógyítgatták őket, a maguk házi szereivel, a 10603 12, II| a maguk házi szereivel, a maguk jó szavával, mintha 10604 12, II| mintha mindannyi sebesültnek a tulajdon édesanyja volna 10605 12, II| volna az ágya fejénél. És a lelkész keresgélt a számukra 10606 12, II| És a lelkész keresgélt a számukra mindenféle gyógyító 10607 12, II| mindenféle gyógyító írokat, a maga kopott „házi orvos”- 10608 12, II| feküdt sebesülten. Hanem ezek a nyomorult emberek ápolgatták, 10609 12, II| emberek ápolgatták, építgették a náluknál még nyomorultabbakat: 10610 12, II| Vavel gróf. – Beillenék a Notre Dame-ba oltárképnek! 10611 12, II| oltárképnek! Méltó megörökíteni a szerzője nevét. – Ilyenek 10612 12, II| szerzője nevét. – Ilyenek azok a kannibálok, akik ezt az 10613 12, II| aki vaddisznóagyarat visel a szájában, aki asszonyok 10614 12, II| visszatér, mintha itt marad a templomban, s a sebesülteket 10615 12, II| itt marad a templomban, s a sebesülteket ápolni segít, 10616 12, II| segít, és azalatt imádkozik a védszenteshez, hogy Guillaume 10617 12, II| szeretteimet szabadon bocsássa!~ ~A tábornoknőnek lehetetlen 10618 12, II| nagyot nem nevetnie ezen a patetikus fenyegetésen.~ ~– 10619 12, II| egészen fölösleges volna a védszenteimnél alkalmatlankodnom, 10620 12, II| csak szerda van. Ha már a többi kentauroktól nem kell 10621 12, II| támadt önnek, hogy elfogja a feleségét meg a leányát: 10622 12, II| elfogja a feleségét meg a leányát: ez sakk-matt neki! 10623 12, II| meg minden szenvedőt attól a szerencsétlenségtől, hogy 10624 12, III| valószínűleg nagyon szerelmes. A három együttvéve azt eredményezte, 10625 12, III| hogy már délután öt órára a vitéz úr vissza is érkezett 10626 12, III| vissza is érkezett Győrből.~ ~A parlamenter zászlóval jött, 10627 12, III| trombitás kíséretében s a volónok, hadi szabály szerint, 10628 12, III| szemeit bekötve vezették a vezérük lakásáig.~ ~A vérteskapitány 10629 12, III| vezették a vezérük lakásáig.~ ~A vérteskapitány nem kevéssé 10630 12, III| kevéssé volt meglepetve, mikor a tábornoknét az ellenséges 10631 12, III| bizony várnia kellett volna a hírmondónak a maga sürgős 10632 12, III| kellett volna a hírmondónak a maga sürgős izénetével. 10633 12, III| azonban össze lehetett csapni a kártyát. Vavel volt nyereségben, 10634 12, III| nyereségben, nem volt baj, ha a felrakott iratokkal letörlődött 10635 12, III| mindenbe beléegyezett! – mondá a kapitány sietségtől és örömtől 10636 12, III| örömtől elfulladt hangon. – A hölgyeket szabadon bocsátja.~ ~ 10637 12, III| vannak önök?~ ~– Pompásan! A „messieurs les cannibales” 10638 12, III| Madame. Én felelős vagyok a tábornoknak aziránt, hogy 10639 12, III| tábornoknak aziránt, hogy a rám bízott hölgyeknek egy 10640 12, III| hajaszálaira! Intézze el a monsieur le catzique-kal 10641 12, III| monsieur le catzique-kal a kapituláció föltételeit: 10642 12, III| én majd addig elintézem a leányom úti-toalettjét. 10643 12, III| hogy rögtön utazhatunk.~ ~A delnő az oldalszobába távozott, 10644 12, III| oldalszobába távozott, hol a kisasszony pihent, a két 10645 12, III| hol a kisasszony pihent, a két vitéz pedig egyedül 10646 12, III| Íme, itt van önök számára a „Sauf-conduit” – monda a 10647 12, III| a „Sauf-conduit” – monda a kapitány, átadva az oltalomleveleket 10648 12, III| Vavelnek.~ ~Az oltalomlevél a legszabályosabban volt kiállítva; 10649 12, III| alkirály stampigliájával, a császári nagy pecséttel, 10650 12, III| aláírásával hitelesítve; maga a papír is utánozhatatlan 10651 12, III| Charlotte hercegasszony, a hozzájuk tartozó komorna, 10652 12, III| adott szavában? – kérdé a kapitány.~ ~– Nem – szólt 10653 12, III| csak fel. De hisz az lehet a fogalmazó hibája. – Mit 10654 12, III| önt igen szépen – szólt a kapitány hátra lépve. – 10655 12, III| olyan jó, és tartsa fenn ezt a hálálkodási jelenetet akkorra, 10656 12, III| önnek. Éppen ma hirdették ki a fegyverszünetkötést a két 10657 12, III| ki a fegyverszünetkötést a két hatalom között. Itt 10658 12, III| hatalom között. Itt van a nyomatott proklamáció.~ ~ 10659 12, III| hogy mindkettőnk táborának a megállapított demarkácionális 10660 12, III| kell maradnia s egymásnak a területére mint ellenség 10661 12, III| csapatjának határvonala a Fertő déli partja lesz. ( 10662 12, III| Fertő déli partja lesz. (A kapitány elővette táskájából 10663 12, III| kapitány elővette táskájából a térképet, s azt az asztalra 10664 12, III| kiterítve, megmutogatá rajta a veres vonalakat, melyek 10665 12, III| veres vonalakat, melyek a telepezési határokat megjelölték, 10666 12, III| ma szándékozom tenni.~ ~– A fegyverszünet négy hétre 10667 12, III| azt hiszem, hogy ha ezt a négy hetet mindketten mézeshetekké 10668 12, III| Kezet szorítottak.~ ~Ezalatt a hölgyek elkészültek, s kijöttek 10669 12, III| kijöttek az oldalszobából. A kisasszony arca elevenebb 10670 12, III| hozzá, hogy most megköszönje a fiatal tisztnek a nagy szolgálatot; 10671 12, III| megköszönje a fiatal tisztnek a nagy szolgálatot; de a tábornokné 10672 12, III| tisztnek a nagy szolgálatot; de a tábornokné nem engedte neki, 10673 12, III| Guillaume tábornok csak a kapitány úr térden állva 10674 12, III| engedte volna meglágyítani a szívét, hogy a feleségét 10675 12, III| meglágyítani a szívét, hogy a feleségét és leányát kiváltsa 10676 12, III| feleségét és leányát kiváltsa a fogságból az ajánlott cserével. 10677 12, III| milliárdért ki nem adta volna azt a kincset, ami rá volt bízva, 10678 12, III| ötlet volt öntől, s csak a kentaurok segélyével kivihető! 10679 12, III| Ön kicsikarta kezünkből a kész diadalt. Nagy szerencse, 10680 12, III| mire akart engem rávenni a templomban? Csitt! Clarisse-nek 10681 12, III| ideges. És aztán hogy játssza a catzique a pikétet! Ah, 10682 12, III| hogy játssza a catzique a pikétet! Ah, önök letörülték 10683 12, III| térképeikkel az asztalról a számadásainkat; s most én 10684 12, III| van tartozásban. Kétséges a tour. Majd befejezzük Győrött. 10685 12, III| fog bennünket látogatni a tábornoknál. Adieu!~ ~Margot 10686 12, III| asszony feledékeny volt. A házigazdától is elfeledett 10687 12, III| búcsút venni, – meg azoktól a honfitársaitól is, akik 10688 12, III| honfitársaitól is, akik a templomban feküdtek sebesülten.~ ~ ~ ~ 10689 13, I| I.~ ~A vértesosztag, melyet a halálfejesek 10690 13, I| A vértesosztag, melyet a halálfejesek Öttevényig 10691 13, I| értesítve volt már, hogy a két úrhölgyet megint fedezet 10692 13, I| megint fedezet alá veheti. A győri úton vonultak Börcs 10693 13, I| hadirendben.~ ~– Hüvelybe a kardot! – vezényelt Vavel 10694 13, I| Fegyverszünet van. Önök a hadsegédem vezénylete alatt 10695 13, I| intézkedéseket tett, hogy a Névtelen Várat hogy alakítsák 10696 13, I| kaszárnyává, gondoskodott a legénység napidíjáról és 10697 13, I| élelmezéséről, megköszönte a vitézeknek eddigi hűségüket, 10698 13, I| egymást. S aztán, mikor a vértescsapat a falu egyik 10699 13, I| aztán, mikor a vértescsapat a falu egyik végén bejött, 10700 13, I| az inszurgens volóncsapat a falu másik végén kivonult. 10701 13, I| gondoskodott, melynek egy része itt a faluban fog maradni; más 10702 13, I| más része Győrbe vonul a hölgyeket kísérve, most 10703 13, I| végett.~ ~Vavelre maradt a lovagias kötelesség a hölgyeknek 10704 13, I| maradt a lovagias kötelesség a hölgyeknek kezét nyújtani, 10705 13, I| kezét nyújtani, mikor azok a hintóba felültek.~ ~Mikor 10706 13, I| biztos helyen érezte magát a tábornokné, kihajolt a hintó 10707 13, I| magát a tábornokné, kihajolt a hintó ablakán, s azt mondá 10708 13, I| bosszút fogok önön állni azért a furfangért, amivel minket 10709 13, I| megírom az ön jegyesének a velünk történteket; – mire 10710 13, I| ön meg lesz fosztva attól a gyönyörűségtől, hogy maga 10711 13, I| monda Vavel, megcsókolva a delnő kezét. – Áldja meg 10712 13, I| ebből én megtudtam, hogy a tábornoknő asszony minő 10713 13, I| azóta mindig nyomában voltak a kémeim, s engem tudósítottak 10714 13, I| nem látom őt sehol.~ ~– A kórodába hívták egy haldokló 10715 13, I| Vavel gróf azonban nem várt a másnap reggelre, hanem ő 10716 13, I| reggelre, hanem ő is felkapott a lovára, s Mátyás mesterrel 10717 13, I| együtt igyekezett kifelé a faluból.~ ~A falu végén 10718 13, I| igyekezett kifelé a faluból.~ ~A falu végén az őrszem rájuk 10719 13, I| Mátyás mester előhúzta a csizmaszár mellül a fehér 10720 13, I| előhúzta a csizmaszár mellül a fehér lobogót, s trombitaszóval 10721 13, I| oltalomlevelet, s amíg azt a káplár olvasá, észrevette, 10722 13, I| észrevette, hogy annak is, meg a közlegénynek is, friss kardvágás 10723 13, I| kardvágás sebe van az arcán: a mai utolsó kardcsattogások 10724 13, I| emléke.~ ~Milyen gunyoros a sors! A „piquet-partinak” 10725 13, I| Milyen gunyoros a sors! A „piquet-partinak” a veszteségét 10726 13, I| sors! A „piquet-partinak” a veszteségét ezek a szegény 10727 13, I| piquet-partinak” a veszteségét ezek a szegény katonák fizették 10728 13, I| érkezett meg Vavel Győr alá.~ ~A nyolc órát éppen akkor harangozták, 10729 13, I| éppen akkor harangozták, s a francia helyőrség takarodót 10730 13, I| komájának, Tajkos uramnak, a cserzővargának a kiskertje, 10731 13, I| uramnak, a cserzővargának a kiskertje, hogy azon keresztül 10732 13, I| akinek éppen nincs kedve a kapura kerülni. Mátyás mester 10733 13, I| az egyenes út. Ilyenkor a görbe út a rövidebb. Egy 10734 13, I| út. Ilyenkor a görbe út a rövidebb. Egy kis kerülővel 10735 13, I| rövidebb. Egy kis kerülővel a cserzőállások között bejutottak 10736 13, I| cserzőállások között bejutottak a városba.~ ~Hiszen látott 10737 13, I| várost máskor is, de az a gondolat, hogy e kormos 10738 13, I| szeretett, mégis elszorítá a szívét.~ ~A háborúban lerombolt 10739 13, I| mégis elszorítá a szívét.~ ~A háborúban lerombolt város 10740 13, I| más leégett városokétól. A kárvallott lakosok nem jajveszékelnek 10741 13, I| lakosok nem jajveszékelnek a romok között. Még dicsekesznek 10742 13, I| dicsekesznek vele, hogy kinek a házába ütött be több bomba. 10743 13, I| házába ütött be több bomba. A milliókra menő veszteséget 10744 13, I| számítgatja senki: csak a csodákat jegyzi föl, amik 10745 13, I| kegyetlen nagy sarcot vetett a városra, az élelmes népkedély 10746 13, I| élelmes népkedély megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy 10747 13, I| alkalmat, hogy visszaszerezze a veszett fejsze nyelét. A 10748 13, I| a veszett fejsze nyelét. A belső városban már oly élénk 10749 13, I| belső városban már oly élénk a piac késő alkonyat is, hogy 10750 13, I| lóháton is keresztültörtetni a sokaság közt. A közel Győrszigetből, 10751 13, I| keresztültörtetni a sokaság közt. A közel Győrszigetből, Révfaluból, 10752 13, I| Pataházáról beözönlött a nép, amint a fegyverszünet 10753 13, I| beözönlött a nép, amint a fegyverszünet ki lett hirdetve, 10754 13, I| fegyverszünet ki lett hirdetve, s a közlekedés felszabadult, 10755 13, I| az eladni való eleséget. A franciának sok pénze volt, 10756 13, I| minden vagyona, megmaradt a pincéje s abban a borai; 10757 13, I| megmaradt a pincéje s abban a borai; de kidugott egy rudat 10758 13, I| kidugott egy rudat azon a lyukon, amit a golyó ütött 10759 13, I| rudat azon a lyukon, amit a golyó ütött a falán, arra 10760 13, I| lyukon, amit a golyó ütött a falán, arra felakasztott 10761 13, I| bort mérnek, s özönlött a házához a sok szomjas katona: 10762 13, I| mérnek, s özönlött a házához a sok szomjas katona: szakajtókosárral 10763 13, I| szakajtókosárral szedte össze a pénzt, úgyhogy esténkint, 10764 13, I| esténkint, mivelhogy az ércpénzt a bankótól különválogatni 10765 13, I| volna, kiállt az udvarra, s a kiterített ponyva fölött „ 10766 13, I| ponyva fölött „megszelelte” a pénzhalmazt: ezüst, arany, 10767 13, I| arany, réz aláhullott, a rongyos papirost félrehordta 10768 13, I| rongyos papirost félrehordta a szél; aztán összesöpörték 10769 13, I| aztán összesöpörték mind a kettőt, s külön a magot, 10770 13, I| összesöpörték mind a kettőt, s külön a magot, külön a polyvát rakták 10771 13, I| s külön a magot, külön a polyvát rakták zsákra!~ ~ 10772 13, I| grófnak és trombitásának a megjelenése nem is keltett 10773 13, I| inszurgensek küldöttei, kik a határvonalakat megállapítani 10774 13, I| amint keresztül bírt hatolni a szénatér szekérvárán – hol 10775 13, I| szénatér szekérvárán – hol most a szép sétánysor vonul végig – 10776 13, I| Mátyás mester tudta már a járást. Az ostromágyúk hordtávolán 10777 13, I| nyári lak, oda vitte ki őket a bölcs alispán.~ ~Mikor ezt 10778 13, I| bölcs alispán.~ ~Mikor ezt a házat messziről meglátták, 10779 13, I| dicsekedve monda:~ ~– Nem áll már a két medvesüveges a kapuban! 10780 13, I| áll már a két medvesüveges a kapuban! Az alispán hajdúja 10781 13, I| paripáját, s vágtatott ahhoz a házhoz.~ ~S e gyors száguldás 10782 13, I| vívni elrabolt drágaságait a diadalmas ellenség kezéből, 10783 13, I| és asszonyok dolgával. Ha a hadvezérek vesztettek is: 10784 13, I| győzni, ő legyőzte azon a téren, ahol egymásnak találkozót 10785 13, I| aztán, amint közelebb ért a házhoz, eszébe jutott, hogy 10786 13, I| házhoz, eszébe jutott, hogy a paripa-robaj megriaszthatná 10787 13, I| paripa-robaj megriaszthatná a leány gyönge szívét, s inkább 10788 13, I| szívét, s inkább megállította a lovát, és leszállt róla. 10789 13, I| azalatt az utcán csendesen a nagyon meghajtott lovakat.~ ~ 10790 13, I| Csendesen közeledett a ház felé. A kapuban katonásan 10791 13, I| Csendesen közeledett a ház felé. A kapuban katonásan tisztelgett 10792 13, I| kivont karddal. Lajos sietett a házba.~ ~A folyosón találkozott 10793 13, I| Lajos sietett a házba.~ ~A folyosón találkozott a kis 10794 13, I| A folyosón találkozott a kis Lacival, annak egy csizma 10795 13, I| csizma meg egy kefe volt a kezében. Vavel láttára csizmát, 10796 13, I| csizmát, kefét kiejtett a kezéből.~ ~A folyosóról 10797 13, I| kefét kiejtett a kezéből.~ ~A folyosóról betért a konyhába: 10798 13, I| kezéből.~ ~A folyosóról betért a konyhába: ott Sátánnéval 10799 13, I| csapta földhöz, akármi volt a kezében.~ ~Ettől sem kérdezősködött, 10800 13, I| kérdezősködött, benyitott a legelső szobába, ahonnan 10801 13, I| Doboka mérnök urat.~ ~Mind a három megrettent, amint 10802 13, I| Az alispán arca ugyanazt a furcsa átalakulást mutatta, 10803 13, I| megijesztett emberek szoktak, a doktor pedig azon a ponton 10804 13, I| szoktak, a doktor pedig azon a ponton állt, hogy megfutamodjék, 10805 13, I| megfutamodjék, mint mikor a Névtelen Várban a komornyik 10806 13, I| mikor a Névtelen Várban a komornyik torkának esett 10807 13, I| komornyik torkának esett a feldühödött gróf.~ ~E három 10808 13, I| tőlük.~ ~Kettő nem felelt, a harmadik pedig azt hebegte, 10809 13, I| Erre az alispán némán inte a fejével, s a mellékszoba 10810 13, I| némán inte a fejével, s a mellékszoba ajtajára mutatott.~ ~ 10811 13, I| kérdezett többet, hanem sietett a mellékajtón belépni.~ ~Minő 10812 13, I| ismerős szobácska ez!~ ~Megint a Névtelen Vár-i hajadon tündéri 10813 13, I| tündéri menedéke. Ide hozatták a gyermekjátékszereket, a 10814 13, I| a gyermekjátékszereket, a bútorokat, még a négy macska 10815 13, I| gyermekjátékszereket, a bútorokat, még a négy macska is ott mosdik 10816 13, I| mosdik az ablakpárkányon és a pamlagon, s a két kutya 10817 13, I| ablakpárkányon és a pamlagon, s a két kutya ott fekszik a 10818 13, I| a két kutya ott fekszik a hímzett vánkoson, s a szoba 10819 13, I| fekszik a hímzett vánkoson, s a szoba mélyében ott áll a 10820 13, I| a szoba mélyében ott áll a mennyezetes ágy, kígyós 10821 13, I| mind egyszerre előveszi a zokogás. Csak ő maga, csak 10822 13, I| zokogás. Csak ő maga, csak a beteg kacag.~ ~Neki van 10823 13, I| én kicsi kis bálványom!~ ~A leány arca ragyog. Nemcsak 10824 13, I| arca ragyog. Nemcsak azok a vészt jelentő rózsák ragyognak 10825 13, I| ragyognak rajta, amiket az a sötét arcú vőlegény szokott 10826 13, I| menyasszonyai arcára festeni; hanem a legtisztább földi öröm, 10827 13, I| tőlem. Nem halok meg. Nem az a rút influenza támadott meg. 10828 13, I| magam, mikor éjjel futottunk a tűzgolyók elől. De most 10829 13, I| kezeikből, ki tudsz ragadni még a halálból is!~ ~Katalin a 10830 13, I| a halálból is!~ ~Katalin a homlokára tette a leánynak 10831 13, I| Katalin a homlokára tette a leánynak lágy kezét, suttogva:~ ~– 10832 13, I| ne beszélj oly hevesen.~ ~A leány aztán megfogta Katalin 10833 13, I| Minden jól van. – Olvastuk a levélből, amiben mindent 10834 13, I| mindent megírtak. – Te vagy a mi hősünk, a mi Szent György 10835 13, I| Te vagy a mi hősünk, a mi Szent György lovagunk. – 10836 13, I| Ez elmúlt, s mármost majd a baj is elmúlik. – Kérjétek 10837 13, I| elmúlik. – Kérjétek meg szépen a doktort, hogy hadd ne vegyek 10838 13, I| Felöltözöm. – Aztán majd a karjaitokba kapaszkodom, 10839 13, I| Megnézem, hogy jön fel a hajnalcsillag. Küldjétek 10840 13, I| vagyok. – Addig menjetek a belső szobába. – Beszéljetek 10841 13, I| egymással. – Sok mondanivaló van a világon, – amit az ember 10842 13, I| Nem sebesültél meg?~ ~A nőcseléd bejött a hívásra, 10843 13, I| meg?~ ~A nőcseléd bejött a hívásra, Marie-t felöltöztetni; 10844 13, I| mondá, hogy meg kell tenni a kívánságát.~ ~Lajos azalatt 10845 13, I| szavak nélkül.~ ~Mégiscsak a nő adta meg magát legyőzött 10846 13, I| félnek.~ ~Térdre roskadt a férfi lábainál, s kebléhez 10847 13, I| ellenségeitől; de engem a kárhozattól. Óh, ha tudnád, 10848 13, I| szenvedtem ez idő alatt! Ennek a leánynak minden sóhajtása, 10849 13, I| voltak. Egy elárult angyalnak a vádjai egy bűnös ellen, 10850 13, I| napok voltak ezek! Válogatni a csapások között; nem hogy 10851 13, I| hanem hogy elébb hozza el a szelídebb csapást: a halált! 10852 13, I| el a szelídebb csapást: a halált! Óh, minden órában 10853 13, I| kocogtat elébb az ajtón: az a csontkoponyájú-e, vagy az 10854 13, I| csontkoponyájú-e, vagy az a kifestett képű? S aztán 10855 13, I| meg inkább! És látni azt a martirszenvedést egy angyal 10856 13, I| szenvedtem annyit, mint a biblia akármelyik asszonya! – 10857 13, I| Visszaszerezted őt. Odamenekülhetett a karjaid közé, ahol oly boldognak 10858 13, I| vagy emelj fel. – Mind a kettőt megérdemeltem; – 10859 13, I| megtisztulás, – együtt.~ ~ ~ ~A mellékszobából zongorahang 10860 13, I| elefántcsontokon, kicsalogatva azt a búbánatos melódiát.~ ~S 10861 13, I| az utolsó akkordhoz még a verset is eldanolta, felhők 10862 13, I| szerelmünknek lett vége.”~ ~Azután a szék támlányára hullottak 10863 13, I| támlányára hullottak karjai. Ez a nehány ütem minden erejét 10864 13, I| Katalinra mosolygott.~ ~– Ez a dal nem tinektek szól ám – 10865 13, I| No, nem engem: hanem azt a rossz leányt, aki annyi 10866 13, I| aki annyi bajt okozott a világban; aki miatt annyi 10867 13, I| ember szenvedett, s akinek a hamvai ott porlanak abban 10868 13, I| egyszer feltámadni. – Hanem a „Sophie”, az itt marad, 10869 13, I| ablakhoz, hadd lássam meg a hajnalcsillagot.~ ~Odagördíték 10870 13, I| hogy friss lég jöjjön be a kertből.~ ~Marie megfogta 10871 13, I| Ugye? El fogjátok felejteni a tegnapot, – s nem emlékeztek 10872 13, I| Álom volt: rossz álom. – A Névtelen Vár! – Hagyjátok 10873 13, I| Ne lépjetek bele többet. A fátyolos nő, a bezárt ajtók, 10874 13, I| bele többet. A fátyolos nő, a bezárt ajtók, a messzelátó 10875 13, I| fátyolos nő, a bezárt ajtók, a messzelátó cső, a szótalan 10876 13, I| ajtók, a messzelátó cső, a szótalan férfi, a magányos 10877 13, I| messzelátó cső, a szótalan férfi, a magányos séták az emberhangtalan 10878 13, I| kell rá gondolni többet! – A fenyegető férfiak, – a kardcsörgés 10879 13, I| A fenyegető férfiak, – a kardcsörgés és ágyúzengés – 10880 13, I| Nem jártunk közel soha se a trónhoz, se a vérpadhoz. – 10881 13, I| közel soha se a trónhoz, se a vérpadhoz. – Ki volt Marie? – 10882 13, I| vérpadhoz. – Ki volt Marie? – A macskák fejedelemnője. S 10883 13, I| macskák fejedelemnője. S a kiskutyák meg a kismadarak 10884 13, I| fejedelemnője. S a kiskutyák meg a kismadarak országában trónörökösnő. – 10885 13, I| vérontást támaszthatna a világban; viszálkodást, 10886 13, I| viszálkodást, gyűlöletet a koronás emberek között. – 10887 13, I| kihullt volna. – Pedig az volt a legerősebb küzdelem.~ ~Nem 10888 13, I| Eddig minden este, mikor a hajnalcsillag feltűnt, eljött 10889 13, I| hajnalcsillag feltűnt, eljött rám a láz. – Ma elmaradt. – Látjátok, 10890 13, I| meggyógyított. – Hagyjátok még a kezeiteket a kezemben. – 10891 13, I| Hagyjátok még a kezeiteket a kezemben. – Ezek itt tartanak 10892 13, II| Minek az ilyen lény erre a világra?~ ~Aki nem tud: 10893 13, II| elűzzétek? Hogy aláírjátok a halálítéletét? Vagy rosszabbat 10894 13, II| vádolja, hogy ő eszi meg a kenyerét? minden sebesült, 10895 13, II| sebesült, hogy ő fürdik a vérében? minden rab, hogy 10896 13, II| bezárva? s aztán átkozzák a gunyhóktól a palotákig? 10897 13, II| aztán átkozzák a gunyhóktól a palotákig? lefessék a képét 10898 13, II| gunyhóktól a palotákig? lefessék a képét torzalaknak? nevét 10899 13, II| megörökítsék gúnydalokban? s a kínszenvedések koronájául 10900 13, II| egy férjet is, aki mellett a szolgáló lesz az asszonyának 10901 13, II| Sötét zivatar fogta el a hansági láthatárt: az égboltozat 10902 13, II| gyásszal bevont templom, a távol villanások meg-megemelték 10903 13, II| villanások meg-megemelték a földig érő kárpitot, s utánuk 10904 13, II| kárpitot, s utánuk hangzott – a távoli orgonaszó.~ ~Az acélfekete 10905 13, II| ellenmondó fényben világol a kiterjesztett tó tükre. 10906 13, II| Kéneső-csilláma élesen kitünteti a távol fekete partok közül, 10907 13, II| fekete partok közül, míg a közeledő vihar őrá is lassankint 10908 13, II| lassankint fátyolt kezd húzni, s a sötétzölddé elboruló hullámsíkon 10909 13, II| énekelnének valami kardalt a távolban.~ ~Percek szünetei 10910 13, II| villámfénnyel betűket ír a menny érclapjára. – Nincsen 10911 13, II| Belsazárnak, mit jelentenek ezek a betűk? Pedig azok most is 10912 13, II| hogy „menetekel ufarzin!”~ ~A fertőszegi parton sorakozva, 10913 13, II| sorakozva, hadrendben áll a halálfejes valónok bandériuma.~ ~ 10914 13, II| bandériuma.~ ~Valakit várnak: – a túlsó partról.~ ~Az érccsillámú 10915 13, II| el-eltűnve, meg kiemelkedve a hullámtorkolatok között: 10916 13, II| Hat férfi evez, hetedik a kormányos.~ ~A dereglyén 10917 13, II| hetedik a kormányos.~ ~A dereglyén van egy koporsó; 10918 13, II| egy úrnő és egy pórnő.~ ~A hat férfi hatalmasan küzd 10919 13, II| hat férfi hatalmasan küzd a habokkal, amik be-becsapnak 10920 13, II| habokkal, amik be-becsapnak a dereglyébe, mintha ők is 10921 13, II| sokszor enyelgett velük.~ ~A dereglye hosszú barázdát 10922 13, II| dereglye hosszú barázdát húz a víz színén, s úgy tetszik, 10923 13, II| idomtalan gömbölyű fő, s a vihar fütyülésébe s a sirályok 10924 13, II| s a vihar fütyülésébe s a sirályok sikoltozásába még 10925 13, II| jajgató hang vegyülne.~ ~Mikor a dereglye a fertőszegi parton 10926 13, II| vegyülne.~ ~Mikor a dereglye a fertőszegi parton kiköt, 10927 13, II| fertőszegi parton kiköt, a zivatar is megérkezett. 10928 13, II| zivatar is megérkezett. A szakadó záport megvilágítja 10929 13, II| koporsót egy megásott gödörig a part mentén, nyomukban két 10930 13, II| látja.~ ~Egy kiváló árny, a kormányos alakja, feláll 10931 13, II| kormányos alakja, feláll a dombtetőre és beszél.~ ~ 10932 13, II| beszél.~ ~Szavát túlzengi a dörgés.~ ~– Vitézek! Adjátok 10933 13, II| Vitézek! Adjátok meg a végtiszteletet a visszatért 10934 13, II| Adjátok meg a végtiszteletet a visszatért zászlóanyának… 10935 13, II| Nincs miért harcolni többé… A béke megköttetett. – „Amaz” – 10936 13, II| négyszögölnyi térnél… Nektek marad a tépett zászló és a kapott 10937 13, II| marad a tépett zászló és a kapott sebek… Térjetek családjaitokhoz 10938 13, II| mondva, kettétörte kardját, s a koporsó után hajítá azt 10939 13, II| koporsó után hajítá azt is a sírba.~ ~– Adjon az Isten 10940 13, II| Ez volt az utolsó szava a fénylő vízsugarak között 10941 13, II| között fel-feltűnő árnynak.~ ~A vitézek három sorlövéssel 10942 13, II| három sorlövéssel üdvözölték a sírgödröt; annak a hangja 10943 13, II| üdvözölték a sírgödröt; annak a hangja és villanása is elvegyült 10944 13, II| és villanása is elvegyült a zivataréban.~ ~Azután még 10945 13, II| hangzott valami dübörgés, minő a távozó paripák robogása 10946 13, II| azután semmi más, csak a zápor zuhogása.~ ~És mikor 10947 13, II| zuhogása.~ ~És mikor elvonult a zivatar, s feljött a hold; 10948 13, II| elvonult a zivatar, s feljött a hold; az idő lecsendesült 10949 13, II| éjszaka szállt le, csak a felköltött habok beszélgettek 10950 13, II| felköltött habok beszélgettek még a hazatért kedvenchez: akkor 10951 13, II| kedvenchez: akkor már üres volt a tér, s a gyep borította 10952 13, II| akkor már üres volt a tér, s a gyep borította parton nem 10953 13, II| még, aranyvilágot vetve a telehold fényében: a tündöklő 10954 13, II| vetve a telehold fényében: a tündöklő smaragdbölcsőből 10955 13, II| amióta az égő bozót leégette a haját, s egykori ruhájából 10956 13, II| csüggnek még tagjairól. Kijön a partra, óvatosan körülszimatolva, 10957 13, II| óvatosan körülszimatolva, mint a farkas. Keresgél; kezeivel 10958 13, II| Keresgél; kezeivel tapogatja a pázsitot. Egy helyen aztán 10959 13, II| térdei közé húzva. Megtanulta a hiúztól, a vadmacskától, 10960 13, II| húzva. Megtanulta a hiúztól, a vadmacskától, hogyan sír 10961 13, II| vadmacskától, hogyan sír az, mikor a vadászok elvitték a fiait, 10962 13, II| mikor a vadászok elvitték a fiait, s üresen találja 10963 13, II| üvölt.~ ~Majd meg visszamegy a tó medrébe, s teleszedi 10964 13, II| tó medrébe, s teleszedi a markait azokkal a fehér 10965 13, II| teleszedi a markait azokkal a fehér kagylókkal, amik kővé 10966 13, II| amik kővé váltan hevernek a tó fenekén.~ ~Mit akar azokkal?~ ~ 10967 13, II| jelvényt, amit úrasszonya a nyakában viselt: egy jelvényt, 10968 13, II| föl rá; egy jelvényt, amit a koporsók előtt szoktak vinni. 10969 13, II| előtt szoktak vinni. Ezt a jelvényt kirakta ott a pázsit 10970 13, II| Ezt a jelvényt kirakta ott a pázsit fölé azokból a fehér 10971 13, II| ott a pázsit fölé azokból a fehér kagylókból.~ ~Azután 10972 13, II| Azután megint eltűnt a tóba.~ ~ ~ ~Ha azt kívánta 10973 13, II| Egypár esztendeig járt még a híre Botta Zsófiának, el 10974 13, II| Zsófiának, el is jöttek a névrokonok messze földről 10975 13, II| forintért, amit Vavel gróf, mint a megholt leány hátrahagyott 10976 13, II| hátrahagyott ruháinak vételdíját, a vármegyénél letett a jelentkező 10977 13, II| vételdíját, a vármegyénél letett a jelentkező örökösök számára; 10978 13, II| számára; de egy sem tudta a családi összeköttetést bebizonyítani. 10979 13, II| bebizonyítani. Aztán jött a devalváció; a fekete bankó 10980 13, II| Aztán jött a devalváció; a fekete bankó elolvadt a 10981 13, II| a fekete bankó elolvadt a bezárt kasszában, s többet 10982 13, II| Katalinról sohasem hallott többé a világ semmit.~ ~A nemesurak 10983 13, II| többé a világ semmit.~ ~A nemesurak is hazamentek 10984 13, II| nemesurak is hazamentek a falvaikba szántani, vetni, 10985 13, II| szántani, vetni, s befogták a harci paripát szekér mellé. 10986 13, II| utolsó nemesi inszurrekció.~ ~A Névtelen Vár is el tudott 10987 13, II| tűnni. Ahogy el-eltűnnek a Fertő partjain falvak, templomok 10988 13, II| év alatt. Elnyelte szépen a föld, lassan, csendesen, 10989 13, II| csendesen, egyik falat a másik után, egész a forgó 10990 13, II| falat a másik után, egész a forgó szélvitorláig; mint 10991 13, II| azt az egész korszakot: a nemesség erős várát, egyik 10992 13, II| erős várát, egyik bástyáját a másik után, egész a címeren 10993 13, II| bástyáját a másik után, egész a címeren könyöklő kardhordozó 10994 13, II| Nemes lelkek” még vannak a világon, „urak” is vannak; „