IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 5 1 75 1 8 2 a 10994 à 3 a-ypsilonnal 1 ab 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s | Jókai Mór Névtelen vár Concordances a |
Rész, Fejezet
1001 1, IV| nem játszom tovább!” ezen a szép haján kívül semmi tulajdona 1002 1, IV| Ha pedig sikerül önnek az a feladat, ami rá van bízva, 1003 1, IV| most évenként elkölthet, a tőkéjét fogja egyszerre 1004 1, IV| valamikor kisgyermek korában a Cythere dandárához tartozott.~ ~ 1005 1, IV| valószínű.~ ~– Ne is halljak hát a leányom felől? s azt ne 1006 1, IV| keresztül lehet megtörténni. A kis Amélie minden hónapban 1007 1, IV| könnyebbülést akar szerezni a szívének, írhat a kis comtesse-nek; 1008 1, IV| szerezni a szívének, írhat a kis comtesse-nek; de már 1009 1, IV| comtesse-nek; de már annak a levélnek nyitva kell lenni, 1010 1, IV| célzást ír ön benne, akkor a levele nem jut kézhez. Egyébiránt 1011 1, IV| kézhez. Egyébiránt önön függ a viszontlátást siettetni. 1012 1, IV| Addig gondoskodni fogunk a comtesse felügyeletéről. 1013 1, IV| fejében.~ ~Thémire átment a budoárjába, s ezt írta egy 1014 1, IV| önnek. Addig önre ruházom a háziasszonyi tisztet, s 1015 1, IV| háziasszonyi tisztet, s rábízom a pénztáramat. Csókolja önt 1016 1, IV| kicsi mamája, Thémire.”~ ~A levelet lezárta vizahólyag-pecséttel, 1017 1, IV| címezte.~ ~– Gondoskodni fogok a kézbeadásáról – monda de 1018 1, IV| monda de Fervlans, átvéve a levélkét. – És most küldje 1019 1, IV| ön számára egy bérkocsit. A saját fogatát nem használhatja 1020 1, IV| maga után rendelheti, ha a cél közelében lesz. Most 1021 1, IV| cél közelében lesz. Most a titkos lépcsőn és a kertkapun 1022 1, IV| Most a titkos lépcsőn és a kertkapun át észrevétlen 1023 1, IV| észrevétlen elhagyhatja a palotát; a Chaussée d'Antin-ban 1024 1, IV| észrevétlen elhagyhatja a palotát; a Chaussée d'Antin-ban vannak 1025 1, IV| csendes kis boltok, ahol a hölgyek átöltözhetnek. Ha 1026 1, IV| nem tudná még, majd tudja a bérkocsis. Ott útnakvaló 1027 1, IV| magát tetőtül talpig, mert a Passage de l'Opera * -i 1028 1, IV| legelőször is Svájcot átkutatni a szökevények után. Adieu, 1029 1, IV| szökevények után. Adieu, Madame, a viszontlátásig.~ ~– Csak 1030 1, IV| legalább még egyszer láthatnám a kisleányomato – könyörgött 1031 1, IV| talizmánja lesz, s elvenni a foglyok ékszereit csak Sanson 1032 1, IV| tartani, hogy rosszul végzi el a misszióját, s még belészeret 1033 1, IV| öltözőszobájába. De Fervlans viszont a maga részéről megírta az 1034 1, IV| részéről megírta az utalványt a grófnő számára százötvenezer 1035 1, IV| kívánt neki, s visszatért a terembe.~ ~A társalgás igen 1036 1, IV| visszatért a terembe.~ ~A társalgás igen élénk volt. 1037 1, IV| hordtak körül; divat volt a jó társaságban akkor mindenféle 1038 1, IV| Abban az évben hatolt be a párizsi magasabb körökbe 1039 1, IV| párizsi magasabb körökbe az a bizonyos amerikai gyümölcs, 1040 1, IV| hozták át Európába; itt a fejedelmi üvegházakban ápolták, 1041 1, IV| hítták. Mai világban burgonya a neve. Ennek a ritka növénynek 1042 1, IV| világban burgonya a neve. Ennek a ritka növénynek a drága 1043 1, IV| Ennek a ritka növénynek a drága főtt gumóit hordták 1044 1, IV| vele az úri vendégeket.~ ~A kis háziasszony szeretereméltó 1045 1, IV| észrevételekkel tudta fűszerezni a csodálatos lisztízű egzotikus 1046 1, IV| Joséphine kedvenc nyalánksága; a császárné télikertjében 1047 1, IV| egész osztály van berendezve a tartuffoli üzdelésére * . 1048 1, IV| tartuffoli üzdelésére * . A legközelebbi udvari táncestélyen 1049 1, IV| legközelebbi udvari táncestélyen az a csokor, amit a császárnő 1050 1, IV| táncestélyen az a csokor, amit a császárnő a keblén viselt, 1051 1, IV| csokor, amit a császárnő a keblén viselt, valódi krumplivirágból 1052 1, IV| valódi krumplivirágból volt. A kis Amélie azt is kifecsegte, 1053 1, IV| azt is kifecsegte, hogy a császár föltette magában, 1054 1, IV| magában, miszerint e növénynek a főurak üvegházaiból a szegény 1055 1, IV| növénynek a főurak üvegházaiból a szegény emberek kertjeibe 1056 1, IV| valamint IV. Henrik arról a mondatáról lett áldott emlékűvé: „ 1057 1, IV| vasárnaponkint tyúk főjön a fazekában”: őt meg arról 1058 1, IV| emlegessék meg, hogy alatta a parasztnak mindennap tartuffoli 1059 1, IV| mindennap tartuffoli főtt a fazekában.~ ~A fiatal csalán 1060 1, IV| tartuffoli főtt a fazekában.~ ~A fiatal csalán hogy tud már 1061 1, IV| Fervlans urat is megkínálta a ritka csemegével; mosolygón 1062 1, IV| Tartuffoli?~ ~De Fervlans úr a szájába dugott egyet, s 1063 1, IV| aztán odaadta Jocrisse úrnak a levelkét, amit Thémire bízott 1064 1, IV| hozta vissza, odaprezentálva a kis háziasszonynak.~ ~– 1065 1, IV| uraim és hölgyeim! – szólt a kis liliputi úrnő, feltörve 1066 1, IV| liliputi úrnő, feltörve a levelet – hogy elolvassam? 1067 1, IV| mit kell ezen nevetni.~ ~A kis comtesse vette az arany 1068 1, IV| szemüvegét, s úgy olvasta el a levelet. Megrázta a fejét 1069 1, IV| olvasta el a levelet. Megrázta a fejét és a vállait; összecsücsörítette 1070 1, IV| levelet. Megrázta a fejét és a vállait; összecsücsörítette 1071 1, IV| vállait; összecsücsörítette a száját, s nagyot nyitott 1072 1, IV| s nagyot nyitott azokon a nagy kék szemein.~ ~– Uraim 1073 1, IV| monda. – Egy kis meglepetés. A mama hirtelen elutazott. 1074 1, IV| általam. (Ez ugyan nem volt a levélben; de illett a mama 1075 1, IV| volt a levélben; de illett a mama mulasztását helyrehozni.) 1076 1, IV| hozzá), engemet bízott meg a háziasszonyi tiszttel. – 1077 1, IV| háziasszonyi tiszttel. – Azzal a lorgnont ajka elé nyomva, 1078 1, IV| odaszólt de Fervlans úrnak. – A többek között a pénztárát 1079 1, IV| úrnak. – A többek között a pénztárát is rám hagyta. – 1080 1, IV| szarkazmussal: De vajon a hitelezőit is rám hagyta-e?~ ~ 1081 1, IV| és hölgyeim, folytassuk a médisance * -t.~ ~ ~ ~Thémire 1082 1, IV| mert az az ország, ahova a menekülők igyekeztek, nem 1083 2, I| kassai rózsákból kirakva ez a szó: „VIVÁT”; két oldalt 1084 2, I| öltözött leányka, virágkosárkák a kezeikben, a kántor felügyelete 1085 2, I| virágkosárkák a kezeikben, a kántor felügyelete alatt, 1086 2, I| ostyepka-sajtok vannak felhalmozva. A dombtetőn mozsarak vannak 1087 2, I| árnyékában bivouacoznak * a statutio * hivatalos tagjai 1088 2, I| csoportban: az alispán, a megyei mérnök, a falu lelkésze, 1089 2, I| alispán, a megyei mérnök, a falu lelkésze, a járás fizikusa * , 1090 2, I| mérnök, a falu lelkésze, a járás fizikusa * , a tiszttartó 1091 2, I| lelkésze, a járás fizikusa * , a tiszttartó s a hozzájuk 1092 2, I| fizikusa * , a tiszttartó s a hozzájuk tartozó mellékszemélyzet, 1093 2, I| sok buzgólkodnivalót talál a gyümölcshordó falusi canephorák * 1094 2, I| canephorák * informálásában. A jelenlevő uraknak feleségeik 1095 2, I| nem volt tréfadolog. Benn a vásártéren előkészületek 1096 2, I| vannak téve az ökörsütéshez: a nagy kerekes nyársra már 1097 2, I| nyársra már fel van húzva a kövér tulok, s az alája 1098 2, I| magas állványra feltéve a tíz akós * hordó tele borral; 1099 2, I| akós * hordó tele borral; a csapszék leveles színjében 1100 2, I| cigány pengeti hangszereit, a toronyablakból pedig gyerekfők 1101 2, I| gyerekfők kandikálnak elő, lesve a földesuraság közeledtét, 1102 2, I| hogy jókor meghúzhassák a harangot.~ ~A falunak csak 1103 2, I| meghúzhassák a harangot.~ ~A falunak csak egy tornya 1104 2, I| kereszt; hanem azért az nem a katolikus templom. A helység 1105 2, I| nem a katolikus templom. A helység lakosai Luther-követők, 1106 2, I| keverve magyarral, akiknek a kedvéért minden harmadik 1107 2, I| magyar prédikációt is tart a lelkész.~ ~A falu elöljárói 1108 2, I| prédikációt is tart a lelkész.~ ~A falu elöljárói a helységháza 1109 2, I| lelkész.~ ~A falu elöljárói a helységháza előtt vannak 1110 2, I| elkövetni.~ ~Azok az urak ott a terepély bükkfa alatt azalatt 1111 2, I| azalatt sem unják magukat. A nagy melegben jólesik az 1112 2, I| borvizes ruszti * , amit a tiszttartó hajdúja hordozgat 1113 2, I| tiszttartó hajdúja hordozgat fel a hűtőbűlo . Három egymásnak 1114 2, I| egymásnak szögellő lóca képezi a sessio * helyét; mint elnök, 1115 2, I| hízott arca sem cáfol meg, s a keményen kifent hatalmas 1116 2, I| hozzáteszi, hogy „ne bántsd a magyart!”~ ~Viselete egészen 1117 2, I| egészen ősmagyaros, ti. a század elejéből való, s 1118 2, I| combig érő virágos mellény, a fölött kajszi barackszín 1119 2, I| kötve, s abba beleszorítva a hátulsó varkocs. Mert a 1120 2, I| a hátulsó varkocs. Mert a copfot már elhagyták, mely 1121 2, I| már elhagyták, mely még a burkus háborúban oly nagy 1122 2, I| oly nagy szerepet játszott a magyar daliáknál; de a régi 1123 2, I| játszott a magyar daliáknál; de a régi emberek, akik szokva 1124 2, I| kincsüket, s inkább belekötötték a nyakravalóba, hogy legyen, 1125 2, I| látható mégse legyen; elöl a fül mellett két hurkányi 1126 2, I| hurkányi csigába van csavarítva a huncutka, s takarja a főt 1127 2, I| csavarítva a huncutka, s takarja a főt egy hatalmas nyestkalpag, 1128 2, I| egyik padot ő foglalja el a lelkésszel, akit egyházi 1129 2, I| akit egyházi tisztsége erre a szomszédságra kvalifikál. 1130 2, I| válla lejjebb áll, mint a másik, az egyik szemöldöke 1131 2, I| szemöldöke feljebb húzódik, mint a másik, s mikor beszél, a 1132 2, I| a másik, s mikor beszél, a szájának csak az egyik felét 1133 2, I| nyitja ki, azon ereszti ki a szóto . Hivatalának egyenruháját 1134 2, I| háromszegletű kalapot; kiegészíti a jelmezt az ünnepélyhez felöltött 1135 2, I| ráncos köpönyeg, aminek a zsebéből a tudós férfiú 1136 2, I| köpönyeg, aminek a zsebéből a tudós férfiú elő-előhúzogat 1137 2, I| visszacsúsztatja azt. Őrá néz a beneventatio * nehéz feladata, 1138 2, I| nehéz feladata, s ámbár a derék úr úgy tudja a szónoklatát, 1139 2, I| ámbár a derék úr úgy tudja a szónoklatát, mint a karikacsapás, 1140 2, I| tudja a szónoklatát, mint a karikacsapás, azért mégis 1141 2, I| nemrégiben Csokonai * ; akinek a parókián elcserélték a prédikációs 1142 2, I| akinek a parókián elcserélték a prédikációs könyvét egy 1143 2, I| akkor vette észreo , mikor a katedrában elkezdte olvasni 1144 2, I| katedrában elkezdte olvasni a textust: „az ecetes…” akkor 1145 2, I| elvégeztetett!” S erről a textusról stante pede olyan 1146 2, I| improvizált, hogy bámult rajta a presbitérium!~ ~– Én csak 1147 2, I| presbitérium!~ ~– Én csak megleszek a magam dikciójával valahogy – 1148 2, I| dikciójával valahogy – felelt a lelkész –, csak a spectabilist 1149 2, I| felelt a lelkész –, csak a spectabilist el ne ragadják 1150 2, I| Phaëton * paripái, mikor a statutio alkalmával ki kell 1151 2, I| alkalmával ki kell mondani a domina nevét.~ ~– Már az 1152 2, I| Nezsiderig olyankor, mikor a sár hirtelen megfagyott; 1153 2, I| még meg nem rázta bennem a lelket, mint mikor végig 1154 2, I| de Landsknechtsschild.~ ~A két hegyes bajusz megpróbálta 1155 2, I| hegyes bajusz megpróbálta ezt a nevet felöklelni.~ ~– Lantz-k-nek-htsz-sild! – 1156 2, I| magyar nemes família az. A legközelebbi diaetán indigenálták * 1157 2, I| harmadik úr mondta, aki a diagonalis padon ült, egészen 1158 2, I| Hát maga ismeri azt a famíliát, doktor? – kérdé 1159 2, I| famíliát, doktor? – kérdé a spectabilis.~ ~– Hogyne 1160 2, I| Hogyne ismerném – felelt a doktor –, báró Landsknechtsschild 1161 2, I| Landsknechtsschild örökölte ezt a birtokot anyjárúlo , aki 1162 2, I| kapitányhoz; ez most zálogba adta a birtokot az unokahúgának, 1163 2, I| Katalinnak. Hiszen láthatta a bárót, inzsellér úr, mikor 1164 2, I| bárót, inzsellér úr, mikor a „Névtelen Vár” környékét 1165 2, I| környékét kihasították a bolond gróf számára.~ ~A 1166 2, I| a bolond gróf számára.~ ~A hivatkozott úr ott ült az 1167 2, I| tette volna egy világért azt a nagy bádogtokot, ami az 1168 2, I| térképét rejté. Igen tudós és a maga szakmáját értő férfiú 1169 2, I| szakmáját értő férfiú volt; de a beszélgetés nem volt kenyere; 1170 2, I| schein forintért vette meg a jószágot a baronesse, minden 1171 2, I| forintért vette meg a jószágot a baronesse, minden regaléval 1172 2, I| úrbériséggel együtt – mondá a doktor.~ ~– Az bizony elég 1173 2, I| hogy még itt is akar lakni a baronesse. Tiszttartó úr 1174 2, I| úr tudhatja legjobban.~ ~A tiszttartónak az a szokása 1175 2, I| legjobban.~ ~A tiszttartónak az a szokása volt, hogy mikor 1176 2, I| sebesen összedörzsölte a tenyereit, mintha apró gölödényecskéket * 1177 2, I| kezdte), ami igaz, az igaz. A baronesse pompás mobiliákat 1178 2, I| egy stimmelő meisterrel; s a szobákat mind kitapecéroztatta, 1179 2, I| lusztereket akasztatott fel, a glazhaust * is egészen renováltatta.~ ~– 1180 2, I| De ugyan mi történhetett a baronesse-szel hogy úgy 1181 2, I| baronesse-szel hogy úgy megszerette a mi vidékünket? Ami annyival 1182 2, I| annyival különösebb, hogy a statutióra senkit se hívatott 1183 2, I| statutióra senkit se hívatott meg a szomszédságban lakó földesurak 1184 2, I| ismeretséget kötni. Más statutiónál a fél vármegyét összeinvitálják, 1185 2, I| Ezt az alispán úr kérdezte a pipaszopókán keresztül.~ ~– 1186 2, I| felőle valamit – szólt közbe a doktor.~ ~– No hiszen, ha 1187 2, I| doktor.~ ~– No hiszen, ha a „vármegye harangja” se tudna 1188 2, I| igaz. Hát azt mondják, hogy a baronesse-szel az történt, 1189 2, I| egy bajor majorescoval, a lakodalom napja is ki volt 1190 2, I| is ki volt tűzve; amikor a vőlegény egyszer csak megtudja, 1191 2, I| egyszer csak megtudja, hogy a menyasszonya……~ ~– De lassan, 1192 2, I| az Istenért! – szabódott a tiszttartó – a cselédek 1193 2, I| szabódott a tiszttartó – a cselédek meg ne hallják.~ ~– 1194 2, I| Bécsben és Bajorországban a mixta matrimonia * tiltva 1195 2, I| ebbeli bújában aztán a repudiált sponsa * valét 1196 2, I| repudiált sponsa * valét mondott a világnak, s örökös pártában 1197 2, I| lenne magának – enyelgett a főbíró. – Magától meg a 1198 2, I| a főbíró. – Magától meg a menyasszonyai szoktak megszökni.~ ~ 1199 2, I| menyasszonyai szoktak megszökni.~ ~A tudós matematikus megcsóválta 1200 2, I| matematikus megcsóválta a fejét.~ ~– Azt mondom én, 1201 2, I| ki már egyszer! – nógatá a doktor.~ ~– Azt mondom én, 1202 2, I| ezt?~ ~Az inzsellér erre a két középső ujja közé csíptetve 1203 2, I| inzsellér úr, csak maradjon maga a cirkalom mellett! Nem trigonometria 1204 2, I| legmegvetettebb tudomány volt a háromszögeléstan, s minden 1205 2, I| legalábbvalónako tartotta azt, amelyik a papíron lépegeto : a cirkalmot.~ ~ 1206 2, I| amelyik a papíron lépegeto : a cirkalmot.~ ~Azonban egyszer 1207 2, I| Azonban egyszer csak megkondul a harang a toronyban; erre 1208 2, I| csak megkondul a harang a toronyban; erre elpukkannak 1209 2, I| toronyban; erre elpukkannak a mozsarak; a cigányság rákezdi 1210 2, I| elpukkannak a mozsarak; a cigányság rákezdi Bihari „ 1211 2, I| országúton porfelleg támad, abból a postakürt szava hangzik 1212 2, I| három strucctollas sipka a fején, könnyű kutyakocogásban; 1213 2, I| jágerrel és postillonnal a bakon. Az urak kivonulnak 1214 2, I| bakon. Az urak kivonulnak a bükkfa árnyékából a diadalív 1215 2, I| kivonulnak a bükkfa árnyékából a diadalív eléo ; a tiszteletes 1216 2, I| árnyékából a diadalív eléo ; a tiszteletes utoljára húzza 1217 2, I| utoljára húzza elé zsebéből a fekete könyvet, meggyőződést 1218 2, I| dikciója még mindig benne van. A négylovas hintó megáll, 1219 2, I| nem ül abban senki. Csak a levetett wiklerek és schlüpferek * 1220 2, I| Az általános hüledezésnek a hátul jövő hintóban érkező 1221 2, I| felvilágosítva az urakat, hogy a baronesse a vadaskerthez 1222 2, I| urakat, hogy a baronesse a vadaskerthez érve, társalkodónéjával 1223 2, I| társalkodónéjával együtt kiszállt a hintóból, s onnan kedve 1224 2, I| keresztül gyalog felsétálni a kastélyba. Ezóta már ott 1225 2, I| Ezóta már ott is lehet; mert a postalovak a homokban csak 1226 2, I| lehet; mert a postalovak a homokban csak lépést jöhettek.~ ~ 1227 2, I| is már nagy lelkendezve a faluból a deputációhoz egy 1228 2, I| nagy lelkendezve a faluból a deputációhoz egy hajdú, 1229 2, I| deputációhoz egy hajdú, fél kezével a forgós csákóját fogva a 1230 2, I| a forgós csákóját fogva a fején, hogy le ne essék 1231 2, I| róla, s jelenté, hogy már a baronesse ott van a kastélyban, 1232 2, I| már a baronesse ott van a kastélyban, s várja az urakat.~ ~ 1233 2, I| és elhallgatottan.~ ~– Ez a második bolond a faluban.~ ~ 1234 2, I| Ez a második bolond a faluban.~ ~Azzal minden 1235 2, I| ember kullogott nagy morogva a kastély felé. A baronesse 1236 2, I| morogva a kastély felé. A baronesse bizony szépen 1237 2, I| besétált az egyenes úton, a szép árnyékos erdőn keresztül, 1238 2, I| keresztül, s nem tette meg a tisztelgők kedvéért, hogy 1239 2, I| kedvéért, hogy körülkerülje a saját faluját a poros országúton.~ ~ 1240 2, I| körülkerülje a saját faluját a poros országúton.~ ~Tökéletes 1241 2, I| neki minden, ami falusi. A kalapját levette fejéről, 1242 2, I| virággal teleszedte, s mikor a majorudvaron keresztülment, 1243 2, I| amiért nagy vitája támadt a kotlóssal. A vén komondort 1244 2, I| vitája támadt a kotlóssal. A vén komondort is megcirógatá, 1245 2, I| komondort is megcirógatá, s a kis béresgyerekeknek elsimította 1246 2, I| béresgyerekeknek elsimította a hajukat a szemükből, s társalkodónéját, 1247 2, I| béresgyerekeknek elsimította a hajukat a szemükből, s társalkodónéját, 1248 2, I| ejté előreszaladásával.~ ~A baronesse szőke szépség 1249 2, I| kisebbíteni, mely megkívánta, hogy a hölgyek a hajukat simán 1250 2, I| megkívánta, hogy a hölgyek a hajukat simán a halántékaikhoz 1251 2, I| hölgyek a hajukat simán a halántékaikhoz lapítsák, 1252 2, I| halántékaikhoz lapítsák, s a füleiket kereken betakarják 1253 2, I| semmiféle fejdíszt nem tűrt el a hajfonadékon kívül, mely 1254 2, I| keményebbre fonottan volt a fésűre feltűzve.~ ~A kastélyban 1255 2, I| volt a fésűre feltűzve.~ ~A kastélyban az előreküldött 1256 2, I| előreküldött hopmester fogadta a földesasszonyt. Azt egy 1257 2, I| héttel előbb ideküldték, hogy a lakást rendezze el, s a 1258 2, I| a lakást rendezze el, s a beiktatási lakoma vendégeiről 1259 2, I| Itt is első gondja volt a baronesse-nek a konyháto , 1260 2, I| gondja volt a baronesse-nek a konyháto , éléskamrát beszaladgálni, 1261 2, I| éléskamrát beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat 1262 2, I| szakácsnékat bámulatra ragadni a konyhaművészet minden ágaiban 1263 2, I| valami marmelád ráragadt a linzer-tortáról.~ ~– Csak 1264 2, I| kiálta csengő hangjával, a társaság közé toppanva a 1265 2, I| a társaság közé toppanva a fiatal hölgy. – Szívemből 1266 2, I| lőporfüst nélkül. Lcgfeljebb a dohányfüstöt engedem meg. 1267 2, I| hivatalos formalitás jár a statutióval, azt végezzék 1268 2, I| azt végezzék el az urak a meghatalmazott ágens úrral: 1269 2, I| németül?~ ~– Beszélek – felelt a szittya utód –, csakhogy 1270 2, I| rajtam is megeshetik, ami a vitéz Barkóczyval történt, 1271 2, I| felépülve, panaszkodott neki a kiállt betegség nyomairól, 1272 2, I| Ah haha! – nevetett a baronesse. – Ön az az úr, 1273 2, I| Kérem, ismertessen meg a többi urakkal.~ ~Az alispán 1274 2, I| Az alispán sorba vette a bemutatandókat.~ ~– Tiszteletes 1275 2, I| kárpótlást fogok találni a tiszteletes úr vasárnapi 1276 2, I| buzgó híve leszek.~ ~Azután a doktort mutatták be.~ ~– 1277 2, I| doktor Tromfszky Fülöp, a járás fizikusa, maga is 1278 2, I| tulajdonság! Én nagyon szeretem a pletykát! Véghetetlenül 1279 2, I| Véghetetlenül szeretem a mendemondákat. Már csak 1280 2, I| mindennap valami bajom, hogy a doktor urat meghíhassam. 1281 2, I| urat meghíhassam. Ugyebár, a doktor kötelessége azt is 1282 2, I| ebédre? Mindennap kérni fogom a konzultációt.~ ~Ilyen páciensre 1283 2, I| Ilyen páciensre volt már a doktornak szüksége régen.~ ~ 1284 2, I| szüksége régen.~ ~Következett a mérnök.~ ~– Ez pedig Doboka 1285 2, I| pedig Doboka Márton úr, a vármegye inzsellérje, „hites 1286 2, I| matematikus,” vagy ahogy a paraszt nevezi: „hityimityimatyi 1287 2, I| megigazítja.~ ~– Remélem – szólt a baronesse Doboka úrhoz –, 1288 2, I| nem vagyok is klepsidra.~ ~A szegény inzsellér mosolygó 1289 2, I| mosolygó álarca egyszerre a rémülés facies hippocraticájára * 1290 2, I| nyúlt el e szóra. Csak a kezében levő bádog mappatok 1291 2, I| hogy abba beledughassa.~ ~A szép selma pedig hamiskás 1292 2, I| jó rendőrségünk van ám.~ ~A patvarista is ott ágaskodott 1293 2, I| patvarista is ott ágaskodott a többiek mögött, s igyekezett 1294 2, I| többiek mögött, s igyekezett a fejét előretolni a válla 1295 2, I| igyekezett a fejét előretolni a válla közül. Az úrnő azt 1296 2, I| szólt az alispán –, csak a patvarista. Ezt még nem 1297 2, I| Audiát” aztán megint lehúzta a fejét a válla közé, s iparkodott 1298 2, I| aztán megint lehúzta a fejét a válla közé, s iparkodott 1299 2, I| magát eccliptizálni.~ ~– A tiszttartóját úgyis meg 1300 2, I| Klobusiczky püspök mondott a tisztjeinek, mikor inauguráltáko : „ 1301 2, I| bemutatnom, én vagyok ennek a megyének az alispánja, nevem 1302 2, I| vagyok én méltóságodnak a nevével.~ ~– Hát tudja mit? 1303 2, I| hogysem egymást kínozzuk a kimondhatatlan neveinkkel, 1304 2, I| per tu, s híjuk egymást a keresztnevén.~ ~– Csakhogy 1305 2, I| megtörténhetik – nevetett a baronesse, s minden mórikálás 1306 2, I| mórikálás nélkül megadta a tekintetes úrnak a ceremonialis 1307 2, I| megadta a tekintetes úrnak a ceremonialis csókot, s aztán 1308 2, I| menjenek az urak az irodába a hivatalos funkciót az ágens 1309 2, I| hibbanással * kilebbent a mellékszobába.~ ~– Ez már 1310 2, I| menyecske! – mondá az uraknak a főszolgabíró. – Hát ugye 1311 2, I| klepsidra”, Doboka barátunk?~ ~A jámbor mérnök most is azt 1312 2, I| mérnök most is azt igyekezett a sinusok és cosinusok segélyével 1313 2, I| ugyan kitől tudhatta meg ezt a baronesse. Csak nem a patvarista 1314 2, I| ezt a baronesse. Csak nem a patvarista fecsegett tán 1315 2, I| patvarista fecsegett tán a szobaleány előtt?~ ~– De 1316 2, I| lesz abból – szólt közbe a doktor maliciózus arcfintorral –, 1317 2, I| maliciózus arcfintorral –, hogyha a tekintetes asszony odahaza 1318 2, I| asszony odahaza megtudja a „csókot”; az lesz ám még 1319 2, I| csak ao francia háború.~ ~A szittya hős e szóra komolyan 1320 2, I| oroszlánt megrémítéo szavával a kakas; Bernát urat pedig – 1321 2, I| kakas; Bernát urat pedig – a tyúk. (Ő szokta a feleségét „ 1322 2, I| pedig – a tyúk. (Ő szokta a feleségét „tyúkom”-nak nevezni.)~ ~– 1323 2, I| ki talál rukkolni azzal a szóval, hogy „azt mondom, 1324 2, I| mondok?” akkor nem állok jót a titokról. Kivált ha még 1325 2, I| Kivált ha még azt is megtudja a tekintetes asszony, hogy 1326 2, I| Az ágens véget vetett a tréfálkodásnak, átidézve 1327 2, I| tréfálkodásnak, átidézve a hivatalos urakat a komolyabb 1328 2, I| átidézve a hivatalos urakat a komolyabb teendők elvégzése 1329 2, I| teendők elvégzése végett a kancelláriába.~ ~ 1330 2, II| ebédhez megjelenő bárónő a legegyszerűbb eleganciával 1331 2, II| selyemruha volt rajta, s a nyakán négy sor igazgyöngy; 1332 2, II| más ékszert nem viselt; s a fekete ruha gyászt, a gyöngyök 1333 2, II| s a fekete ruha gyászt, a gyöngyök könnyeket jelentenek. – 1334 2, II| Modora megcáfolta mind a kettőt. Víg volt és kedélyes. 1335 2, II| és kedélyes. Hanem hiszen a mosoly lehet álarc is.~ ~ 1336 2, II| álarc is.~ ~Feltűnt, hogy a díszlakomához egy hölgy 1337 2, II| hölgy sem volt hivatalos. A baronesse és társalkodónője 1338 2, II| társalkodónője egyedül képviselték a szépnemet.~ ~– Te ide ülsz 1339 2, II| ide ülsz mellém – monda a bárónő Bernát úrnak, megemlékezve 1340 2, II| Bernát úrnak, megemlékezve a kötött Bruderschaftról.~ ~ 1341 2, II| kötött Bruderschaftról.~ ~A tekintetes úrnak pedig eszébe 1342 2, II| úrnak pedig eszébe jutott a tekintetes asszony odahaza, 1343 2, II| asszony odahaza, akinek a nyelve bezzeg ki tudja mondani 1344 2, II| nekiereszti, rettenetesebb a királyi komisszáriusnál; 1345 2, II| igyekezett calmirozni * a bizalmas viszonyt.~ ~– Megmondom 1346 2, II| nem tegeznek senkit, csak a gyereket, meg a cigányt. 1347 2, II| senkit, csak a gyereket, meg a cigányt. Akivel bizalmasan 1348 2, II| húgom” és „bácsi”.~ ~– Hát a feleségét sem tegezi az 1349 2, II| hogy „lelkem maga!”~ ~– És a gyermekek sem tegezik a 1350 2, II| a gyermekek sem tegezik a szülőiket?~ ~– Az meg éppen 1351 2, II| tessék magának mellém ülni.~ ~A rögtön támadó családias 1352 2, II| családias bizalmasság jellemzé a bécsi nőt, elütőleg a párizsi 1353 2, II| jellemzé a bécsi nőt, elütőleg a párizsi hölgyek finom agaceriájától * , 1354 2, II| tudott mulattatni, ami ugyan a jobb oldali szomszédjánál, 1355 2, II| tökéletesen kárba veszett. A tudós úrnak rossz fogai 1356 2, II| létezett semmi diskurzus.~ ~Ami a nevét illeti a tiszteletes 1357 2, II| diskurzus.~ ~Ami a nevét illeti a tiszteletes úrnak, az valaha „ 1358 2, II| lehetett; hanem egy időben a tudományos férfiak szerették 1359 2, II| készebb társalgókra talált a bárónő az alispánban és 1360 2, II| bárónő az alispánban és a doktorban.~ ~– Tehát a hivatalos 1361 2, II| és a doktorban.~ ~– Tehát a hivatalos átadás egészen 1362 2, II| azt mondta, hogy elveszi a grófkisasszonyt. A beleegyezés 1363 2, II| elveszi a grófkisasszonyt. A beleegyezés az ő részéről 1364 2, II| részéről már megvan: csak a comtesse-é hiányzik még. 1365 2, II| még. Itt is hiányzik még a beleegyezés a bárónő, – 1366 2, II| hiányzik még a beleegyezés a bárónő, – azaz – Katinka 1367 2, II| beleegyezésem?~ ~– Ahhoz, hogy a „Névtelen Vár” servitusa * 1368 2, II| Servitus?” Mik ezek a szavak: Szeretném tudni.~ ~– 1369 2, II| szavak: Szeretném tudni.~ ~– A Névtelen Várat innen a kastélya 1370 2, II| A Névtelen Várat innen a kastélya erkélyéről majd 1371 2, II| egy Markóczy ős építtetett a Fertő partjára valami őskorbul 1372 2, II| nagyszerű vadászatait, mikor még a lankaság csupa erdő volt. 1373 2, II| akinek nagyon megtetszett ez a magányoso épület, s kivette 1374 2, II| szerződést kötve vele, hogy a várkastélyhoz tartozó parkban, 1375 2, II| se legyen szabad rajta és a hozzátartozókon kívül járni. 1376 2, II| nevezik servitusnak. Az tehát a kérdés, hogy van-e kedve 1377 2, II| húgomnak egy ilyen „tilalmast” a birtoka közepén eltűrni * ? 1378 2, II| vinculumot kellene fizetni a bérlőnek. Akarja-e ezt tenni?~ ~– 1379 2, II| függ, hogy micsoda ember az a bérlő?~ ~– Mindenesetre 1380 2, II| azérto nevezik őróla azt a kastélyt Névtelen Várnak.~ ~– 1381 2, II| esztendeig lakik, ne tudják meg a nevét?~ ~– Igen egyszerűen. 1382 2, II| auffirolja magát * sehol, a cselédei nem híják másként, 1383 2, II| nem híják másként, mint a „gróf”.~ ~– De levelet tán 1384 2, II| De levelet tán csak kap a postán?~ ~– Azt gyakran 1385 2, II| postán?~ ~– Azt gyakran kap a világ minden részéből: néha 1386 2, II| pénzesleveleket is, azoknak a recepisséit neki kell aláírni. 1387 2, II| erre mifelénk senki azokhoz a cifrákhoz nem ért, ami az 1388 2, II| keze alól kikerül.~ ~– Hát a hatóság nem vonhatja őt 1389 2, II| mindjárt kidobnának engem a vármegyeház ablakán, ha 1390 2, II| Salva guardiába” * betenném a lábamat a benne lakó engedelme 1391 2, II| guardiába” * betenném a lábamat a benne lakó engedelme nélkül.~ ~– 1392 2, II| teszi, amit neki tetszik; a paraszt pedig azt, amit 1393 2, II| forral az az ember?~ ~– Az a királyi fiskus gondja, nem 1394 2, II| Hátha hamispénzverő?~ ~– A meg a tárnokmesterre * tartozik.~ ~– 1395 2, II| hamispénzverő?~ ~– A meg a tárnokmesterre * tartozik.~ ~– 1396 2, II| tárnokmesterre * tartozik.~ ~– De a rablók ellen csak kell valami 1397 2, II| Arra itt vagyok magam, meg a pandúrjaim, s ha rakoncátlankodnak: 1398 2, II| rakoncátlankodnak: kihirdetem a statáriumot; s akkor vagy 1399 2, II| kerülnek, vagy átmennek a másik vármegyébe. Egyébiránt 1400 2, II| másik vármegyébe. Egyébiránt a szóban forgó Névtelen Vár 1401 2, II| Láthatatlan?~ ~– Látható, látható. A névtelen úr meg a dáma együtt 1402 2, II| látható. A névtelen úr meg a dáma együtt szoktak kocsikázni 1403 2, II| tíz órakor, s elkocsiznak a szomszéd városig: ott visszafordulnak, 1404 2, II| visszafordulnak, és hazatérnek; de a dáma oly sűrű fátyollal 1405 2, II| cselédjüknek is kell lenni, aki a lovakat hajtja. A cselédektől 1406 2, II| lenni, aki a lovakat hajtja. A cselédektől csak meg lehet 1407 2, II| komornyik, aki egyúttal a lovakkal is bánik. Ez a 1408 2, II| a lovakkal is bánik. Ez a mindenes a háznál. Ez jár 1409 2, II| is bánik. Ez a mindenes a háznál. Ez jár ki a faluba 1410 2, II| mindenes a háznál. Ez jár ki a faluba is néha, és németül 1411 2, II| van egy kövér szakácsné a kastélyban, aki nem megy 1412 2, II| ember, aki bejár hozzájuk, a Schmidt meg a Schmidtné. 1413 2, II| hozzájuk, a Schmidt meg a Schmidtné. Ezek soha a házba 1414 2, II| meg a Schmidtné. Ezek soha a házba be nem lépnek, hanem 1415 2, II| mint nyáron, megjelennek a kastély rondellájának az 1416 2, II| ablaka előtt: akkor ott a zsalugáteren keresztül kiadja 1417 2, II| keresztül kiadja nekik valaki a rendeletet, kilenc órára 1418 2, II| már egy kosár van kitéve a rondella alá, abba belerakják, 1419 2, II| valaki, s megint kiadja nekik a rendeletet. Ez a két ember 1420 2, II| kiadja nekik a rendeletet. Ez a két ember egy zsellérházban 1421 2, II| zsellérházban lakik, amit a névtelen úr vett a számukra. 1422 2, II| amit a névtelen úr vett a számukra. De ezek az asszonyságról 1423 2, II| mert sohase látták.~ ~– És a komornyik?~ ~– Azt úgy híják, 1424 2, II| bérruhát. Azt tartják, hogy a szakácsné az ő felesége. 1425 2, II| szakácsné az ő felesége. A falubeli leányokra az igaz, 1426 2, II| hogy rá sem néz. Eljár a szomszéd faluba a katolikus 1427 2, II| Eljár a szomszéd faluba a katolikus templomba; de 1428 2, II| egyszer szalasztott ki annyit a száján, hogy „az ő úrnője 1429 2, II| fogadnak el látogatásokat?~ ~– A látogatót maga az úr fogadja, 1430 2, II| olyankor, ha idegen érkezik, a dáma a belső szobákba zárkózik, 1431 2, II| ha idegen érkezik, a dáma a belső szobákba zárkózik, 1432 2, II| saját maga viszi be abba a szobába, ahol a dáma van. 1433 2, II| be abba a szobába, ahol a dáma van. Az elő nem jön 1434 2, II| senki se mer felőle. Egyszer a feleségem megszánta a magányban 1435 2, II| Egyszer a feleségem megszánta a magányban élő teremtést, 1436 2, II| virágokból, s azt elküldte a szolgálója által a Névtelen 1437 2, II| elküldte a szolgálója által a Névtelen Várba. A cseléd 1438 2, II| által a Névtelen Várba. A cseléd felmento a grófhoz, 1439 2, II| Várba. A cseléd felmento a grófhoz, s elmondta, hogy 1440 2, II| elmondta, hogy köszönteti a tiszttartóné, ezt a bukétot 1441 2, II| köszönteti a tiszttartóné, ezt a bukétot küldi a nagyságos 1442 2, II| tiszttartóné, ezt a bukétot küldi a nagyságos grófnénak. A cseléd 1443 2, II| küldi a nagyságos grófnénak. A cseléd visszajövet dicsekedett 1444 2, II| visszajövet dicsekedett a komornyiknak, aki az ajtón 1445 2, II| kiereszté, hogy ugyan örült a gróf a grófnénak küldött 1446 2, II| hogy ugyan örült a gróf a grófnénak küldött bukéton ; 1447 2, II| adott neki, s ugrált, mint a bolond, örömében. „Ugrált 1448 2, II| bizony haragjában!” – monda a komornyik; „köszönd, hogy 1449 2, II| volna ki.” S amint kilépett a leány a kastélyból, csak 1450 2, II| S amint kilépett a leány a kastélyból, csak úgy hullott 1451 2, II| kastélyból, csak úgy hullott a fejére a széttépett bukét 1452 2, II| csak úgy hullott a fejére a széttépett bukét virágja, 1453 2, II| széttépett bukét virágja, s a gróf káromkodott odafenn 1454 2, II| valami idegen nyelven, amit a cseléd nem értett. Másnap 1455 2, II| cseléd nem értett. Másnap a gróf összetalálkozott a 1456 2, II| a gróf összetalálkozott a feleségemmel a faluban véletlenül. 1457 2, II| összetalálkozott a feleségemmel a faluban véletlenül. Az asszony 1458 2, II| s rá se nézett. Délután a gróf a Schmidtné által hat 1459 2, II| se nézett. Délután a gróf a Schmidtné által hat palack 1460 2, II| hat palack bort küldött a feleségemnek, azzal az izenettel: 1461 2, II| azzal az izenettel: azért a szívességért, hogy nem látta 1462 2, II| voltak.~ ~– Ah, tehát a remeték ilyen jó borokat 1463 2, II| kitűnő konyhát tartanak. A Schmidtné mindennap hazahordja 1464 2, II| hazahordja az ételmaradékot a gyermekeinek, amit a szakácsné 1465 2, II| ételmaradékot a gyermekeinek, amit a szakácsné ád neki, s azok 1466 2, II| konyhárulo tanúskodnak. A konyhájukról azt is meg 1467 2, II| mikor kikocsiznak?~ ~– A gróf egyszerű barna kabátot 1468 2, II| karbonari-köpönyeget * . A dáma azonban mindenkor a 1469 2, II| A dáma azonban mindenkor a legújabb divat szerint van 1470 2, II| szerint van öltözve, s ruháit a postán hozzák külföldről.~ ~– 1471 2, II| szférámon kívül esik. Én csak a dátumokat tudom előadni: 1472 2, II| dátumokat tudom előadni: a kombinációkhoz jobban ért 1473 2, II| kombinációkhoz jobban ért a doktor úr!~ ~– Ah, igaz, 1474 2, II| általános kacagásban részt véve a bárónő. – Hiszen itt van 1475 2, II| bárónő. – Hiszen itt van a doktor: az ember ne húzza 1476 2, II| az ember ne húzza hiába a vármegye fizetését; ha ön 1477 2, II| vármegye fizetését; ha ön a vármegye harangja, akkor 1478 2, II| eddig nem juthattam szóhoz – a mérnök úrtól. (Mondok, hogy 1479 2, II| mondok?) Hát ha olyan kegyes a bárónő, s meg akarja hallani, 1480 2, II| hiteles magyarázat az, hogy ez a névtelen úr egy külföldön 1481 2, II| vissza rablott kincseivel ide a mi Árkádiánkba. Az a dáma 1482 2, II| ide a mi Árkádiánkba. Az a dáma pedig a szeretője, 1483 2, II| Árkádiánkba. Az a dáma pedig a szeretője, aki már egyszer 1484 2, II| az ítélet következtében a homlokán tüzes vassal megbélyegeztetett. 1485 2, II| regényes, doktor úr – szólt a bárónő. – Ezt nem fogadjuk 1486 2, II| nem fogadjuk el. Adja elő a másodikat.~ ~– Tudtam, bogy 1487 2, II| sem szoptam az ujjamból. A másik már nem ilyen rémséges. 1488 2, II| már nem ilyen rémséges. A névtelen lovag egy apácát 1489 2, II| egy apácát szöktetett el a kolostorból. A szent fogadalmát 1490 2, II| szöktetett el a kolostorból. A szent fogadalmát megtört 1491 2, II| e vétkeo vezekléseül azt a fogadást tette, hogy, kedvesét 1492 2, II| apáca annyira megy, hogy a kolostorból megszökjék a 1493 2, II| a kolostorból megszökjék a kedveséért, akkor már azt 1494 2, II| megteheti, hogy áttérjen a protestáns hitre, s akkor 1495 2, II| s akkor feleségül mehet a szíve választottjához: nem 1496 2, II| nem hisszük el.~ ~– Akkor a harmadik lesz a legvalószínűbb. 1497 2, II| Akkor a harmadik lesz a legvalószínűbb. A hírlapok 1498 2, II| harmadik lesz a legvalószínűbb. A hírlapok ezelőtt négy évvel 1499 2, II| francia előkelő tisztnek a feleségét elszöktette a 1500 2, II| a feleségét elszöktette a dieppe-i fürdőből egy idegen: 1501 2, II| egy idegen: nem tudni ki. A kijátszott férj mind ez 1502 2, II| férj mind ez idő óta keresi a feleségét az egész világon, 1503 2, II| feleségét az egész világon, de a csábítót nem ismeri. Ezek 1504 2, II| ismeri. Ezek ők.~ ~– Ez a legérthetőbb megoldása volna 1505 2, II| legérthetőbb megoldása volna a talánynak. Hanem egy hibája 1506 2, II| Hanem egy hibája van. Ha a szerelmespár az üldöző francia 1507 2, II| menekült ide Fertőszegre, akkor a titokban maradásra a legrosszabb 1508 2, II| akkor a titokban maradásra a legrosszabb módot választotta 1509 2, II| legrosszabb módot választotta a nő arcának örökös fátyol 1510 2, II| tartásával. Ha egyszerűen a maguk alakjában jelennek 1511 2, II| ismerni itt Fertőszegen? Míg a fátyolnak híre megy, s előbb-utóbb 1512 2, II| előbb-utóbb nyomukra vezeti a tudakozó férjet.~ ~– Hiszen 1513 2, II| mások is támasztották ezt a skrupulust. De itt jön azután 1514 2, II| tisztásán le szoktak szállni a hintóból, s egy kis sétát 1515 2, II| s egy kis sétát tesznek a gyalogösvényen, a dáma az 1516 2, II| tesznek a gyalogösvényen, a dáma az úr karjába fogózva. 1517 2, II| megjegyzé, hogy egyik nap a dáma nehézkes, tappogó * 1518 2, II| tappogó * léptekkel jár, a másikon pedig oly ruganyos, 1519 2, II| lépeget, mint egy tündér. A termete is egyszer deli, 1520 2, II| erdőkerülő azt mondja, hogy a lefátyolozott dáma nem egy 1521 2, II| egy asszony, hanem kettő. A csábító idegen nem egyedül 1522 2, II| nem egyedül szöktette el a francia tábornoknét, hanem 1523 2, II| anya azóta összerokkant, a leány pedig felnőtt, s a 1524 2, II| a leány pedig felnőtt, s a bűnös ember elcsábította 1525 2, II| ember elcsábította mind a kettőt!~ ~– Shocking! – 1526 2, II| nem szabad tovább megtűrni a Névtelen Várban.~ ~Ezalatt 1527 2, II| Mercatoris uram is elkészült a rossz fogaival, s most már 1528 2, II| már ő is hozzászólhatott a napirenden levő tárgyhoz.~ ~– 1529 2, II| sajátszerűen megy végbe. A gróf – nevezzük annak, ámbár 1530 2, II| mindennap elküldi nekem a maga „Augsburger Allgemeine 1531 2, II| Zeitung” * -ját, amit reggel a kapum alá bedugva találok; 1532 2, II| bedugva találok; s azonkívül a Schmidtné által gyakran 1533 2, II| Azok sem maradnak nálam; a küldöncné visszakéri mindig 1534 2, II| küldöncné visszakéri mindig a levelet. A pecsét a levelen 1535 2, II| visszakéri mindig a levelet. A pecsét a levelen rendesen 1536 2, II| mindig a levelet. A pecsét a levelen rendesen sima. – 1537 2, II| virággal.~ ~– Mi volt az a három virág? – kérdé a bárónő 1538 2, II| az a három virág? – kérdé a bárónő élénken.~ ~– Azokat 1539 2, II| engem kért fel. Majd az volt a baja, hogy a kutyák nagyon 1540 2, II| Majd az volt a baja, hogy a kutyák nagyon vonítanak 1541 2, II| kutyák nagyon vonítanak a faluban, majd meg az, hogy 1542 2, II| faluban, majd meg az, hogy a gyermekek kiszedik az erdőn 1543 2, II| gyermekek kiszedik az erdőn a fészkekből a madarakat, 1544 2, II| kiszedik az erdőn a fészkekből a madarakat, majd meg az, 1545 2, II| madarakat, majd meg az, hogy a bakter nagyon kiabál. De 1546 2, II| kiabál. De mindezeket sohasem a maga nevében panaszolta 1547 2, II| csak azt írta: „félnek a kutyaüvöltéstől”; – „szeretik 1548 2, II| kutyaüvöltéstől”; – „szeretik a madarakat”; – „felijednek 1549 2, II| aztán pénzt küldött annak a gazdának, akinek olyan ugatós 1550 2, II| éjszakára zárja be azt, a fiúknak, hogy eresszék szabadon 1551 2, II| madarakat, s az éji őrnek, hogy a falu túlsó végén kiabáljon.~ ~– 1552 2, II| Úgy látszik, hogy az a nő, akit őriz, nagyon szereti 1553 2, II| akit őriz, nagyon szereti a csendeto .~ ~– Úgy van. 1554 2, II| Az itteni fiatalságnak az a szokása volt, hogy az új 1555 2, II| megünnepelni. Az idegen úr a másik évben a fiatalokat 1556 2, II| idegen úr a másik évben a fiatalokat felkérte általam, 1557 2, II| általam, hogy hagyják abba a lövöldözést, inkább mulassanak 1558 2, II| Szilveszter éjen megvendégeli őket a falu korcsmájában. Amint 1559 2, II| elintéztem, akkor elkezdte a hírlapjait elküldeni hozzám, 1560 2, II| telik ilyesmire. Később a könyvtárából is kölcsönzött 1561 2, II| Schleiermacher művei. Ezen kezdődött a levelezésünk. Gyakran a 1562 2, II| a levelezésünk. Gyakran a leghevesebb disputába elegyedtünk, 1563 2, II| tízszer is megfordult Schmidt, a futár, a Névtelen Vár és 1564 2, II| megfordult Schmidt, a futár, a Névtelen Vár és parókia 1565 2, II| Névtelen Vár és parókia között a véleménycserét ide-oda hordva, 1566 2, II| arról meggyőződtem, hogy a rejtélyes férfi se nem büntetés 1567 2, II| csendo van körülötte.~ ~A bárónő odainté a komornyikját, 1568 2, II| körülötte.~ ~A bárónő odainté a komornyikját, s azt az utasítást 1569 2, II| elöljáróságot kérje fel a nevében, hogy minden tervezett 1570 2, II| nem tűrheti. Mulassanak a mai nap örömére csöndesen 1571 2, II| mai nap örömére csöndesen a födél alatt.~ ~Azután azt 1572 2, II| alatt.~ ~Azután azt kérdezé a lelkésztől:~ ~– De hát hogyan 1573 2, II| De hát hogyan értesül a szegény emberek bajairól 1574 2, II| szegény emberek bajairól a névtelen úr, ha soha se 1575 2, II| ha soha se ő, se cselédei a néppel nem érintkeznek?~ ~– 1576 2, II| Igen egyszerű módon. A kastély tornyában van egy 1577 2, II| maga tudatta velem. Ezzel ő a magasból minden udvarba 1578 2, II| vagy temetés; s ha rongyos a ház, ahol ily eset fordul 1579 2, II| Elnézegeti, hogy mulatnak a parasztlegények egymással, 1580 2, II| megírja, hogy ezt vagy amazt a szép leányt jó lesz meginteni, 1581 2, II| mert nagyon szilajon járja a táncot; meg hogy ezt meg 1582 2, II| táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam, 1583 2, II| kitanulta, hogy melyik fiú a legjobb iskolába járó, melyik 1584 2, II| melyik forgatja otthon a könyvet a kezében legszorgalmasabban, 1585 2, II| forgatja otthon a könyvet a kezében legszorgalmasabban, 1586 2, II| kisfiút és leányt felhívat a Névtelen Várba, ott nagyszerű 1587 2, II| nagyszerű karácsonyfa van a számukra felállítva, égő 1588 2, II| egy rossz hírű férfival, a vármegye befogatott. A tekintetes 1589 2, II| a vármegye befogatott. A tekintetes főbíró úr tudja 1590 2, II| főbíró úr tudja az esetet: a Rakoncza Jutka, a Sátánnéo .~ ~– 1591 2, II| esetet: a Rakoncza Jutka, a Sátánnéo .~ ~– Hogyne tudnám? 1592 2, II| is odabenn ül. Őkelme az a híres Sátáno Laci szeretője.~ ~– 1593 2, II| hová lenni. Az idegen úr a tornyából nézte, mi történik 1594 2, II| nézte, mi történik ezzel a gyermekkel, akinek az anyját 1595 2, II| házból kikergették, utoljára a többi gyerekek elkezdték 1596 2, II| csípkedni, taszigálni, míg a gyerek kibújdosott a falu 1597 2, II| míg a gyerek kibújdosott a falu végére, lement a tópartra, 1598 2, II| kibújdosott a falu végére, lement a tópartra, s mivelhogy nem 1599 2, II| nem adott neki senki enni, a tukorcát * ette: a fiatal 1600 2, II| enni, a tukorcát * ette: a fiatal sás édes hajtását. 1601 2, II| adjam oda gondviselés végett a Schmidtnének; ott kap addig 1602 2, II| amíg az anyja hazakerül; a rektor pedig fenyítse meg 1603 2, II| rektor pedig fenyítse meg a fiúkat, hogy ne bántsák 1604 2, II| fiúkat, hogy ne bántsák a nyomorultat többet.~ ~A 1605 2, II| a nyomorultat többet.~ ~A bárónő könnyezett ez elbeszélésen. 1606 2, II| könnyezett ez elbeszélésen. A főbíró pedig adomát mondott 1607 2, II| mint az egyszeri ember a farkasfiúval. Ha megnő, 1608 2, II| farkasfiúval. Ha megnő, a jóltevőjét eszi meg.~ ~– 1609 2, II| Bernát bácsi – tiltakozék a bárónő. – Szegény kisfiú! 1610 2, II| elérzékenyített. Georg! Pakoljon össze a süteményekből egy jó csomót, 1611 2, II| csomót, s vigye el majd a Schmidtnének a szegény kis 1612 2, II| vigye el majd a Schmidtnének a szegény kis árva számára. 1613 2, II| majd jöjjön el hozzám az a kisfiú; valami ruhát fogunk 1614 2, II| mégis mi magyarázata van a lefátyolozott nő titkának?~ ~– 1615 2, II| Ezt nem tudom, mert ezt a tárgyat távolról sem érinti 1616 2, II| soha.~ ~– Rabja neki az a nő, akit erőszakkal tart 1617 2, II| Az nem lehet – szólt a lelkész –, mert száz alkalma 1618 2, II| inzsellér úr is hozzájutott a maga sorához.~ ~– Azt mondom, 1619 2, II| mondja ki hát! – unszolá a doktor.~ ~– Azt mondom….~ ~– 1620 2, II| mondom, hogy azért van annak a dámának a képe mindig lefátyolozva, 1621 2, II| azért van annak a dámának a képe mindig lefátyolozva, 1622 2, II| mondja már!~ ~– Minthogy ő a „disznófejű kisasszony!”~ ~ 1623 2, II| szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám kissé elsimult. – 1624 2, II| is sok adomát hallottam a disznófejű kisasszonyról.~ ~– 1625 2, II| Lehet, hogy közel járunk a megoldáshoz az inzsellér 1626 2, II| ideájával! – szólt bele a doktor – ha nincsenek is 1627 2, II| Márpedig az az idegen dáma a leggyönyörűbb, isteni szépségű 1628 2, II| odafordult hozzá.~ ~Ki volt az? A patvarista. A senki. Még 1629 2, II| Ki volt az? A patvarista. A senki. Még egy ember, akinek 1630 2, II| egész hidegvérrel dobolt a késével, a villájával a 1631 2, II| hidegvérrel dobolt a késével, a villájával a tányérján, 1632 2, II| a késével, a villájával a tányérján, mintha Zapfenstreichot * 1633 2, II| mikor tavaly hazajöttem a kollégiumból, per pedes 1634 2, II| útiköltségem elfogyott, a tarisznyám küirült, ahhoz 1635 2, II| Reisender * bekopogtassak a házakhoz, hát ezen a tájon 1636 2, II| bekopogtassak a házakhoz, hát ezen a tájon hozzáfogtam mogyorót 1637 2, II| hozzáfogtam mogyorót szedni a park bokrairól: az igen 1638 2, II| riaszt fel. Odatekintek: hát a Névtelen Vár egyik ablakának 1639 2, II| Vár egyik ablakának mind a két szárnya fel van nyílva, 1640 2, II| soha.~ ~– Ah! ah! – szólt a bárónő. – Mondja csak, milyen 1641 2, II| hozzám! – S aztán, hogy a patvarista nem akart előrejönni 1642 2, II| patvarista nem akart előrejönni a maga biztos menedékéből, 1643 2, II| göndör fekete haja elöl a vállaira omlott; arca fehérebb 1644 2, II| omlott; arca fehérebb volt a liliomnál és piros mint 1645 2, II| liliomnál és piros mint a rózsa; homloka tiszta és 1646 2, II| bizony semmi bélyeg rajta; a szája vékony és finom és 1647 2, II| volt-e, vagy nő? – kérdezé a bárónő.~ ~– Nagyon fiatal 1648 2, II| tizenöt évesnél – felelt a patvarista. – Főkötő még 1649 2, II| még nem is illett volna a fejére. (Ezt biztosan lehetett 1650 2, II| azon időkben megtudni, mert a férjhez ment nők a főkötőt 1651 2, II| mert a férjhez ment nők a főkötőt soha le nem tették, 1652 2, II| főkötőt soha le nem tették, s a leányok viszont semmi fejtakarót 1653 2, II| kacagott Bernát bácsi. – S ez a tündér bizonyosan audiát 1654 2, II| az ablakot, s mutatta meg a szépségeit, amiket addig 1655 2, II| macskáért, amik ott játszottak a kastély ereszén. Egy fehér, 1656 2, II| egyszerre odaszaladtak hozzá a háztetőről, az ablakpárkányzaton, 1657 2, II| Valóban, egyetlen játszótársai a macskák, – annyit tudunk 1658 2, II| macskák, – annyit tudunk a cselédeitől – bizonyítá 1659 2, II| cselédeitől – bizonyítá a tiszttartó.~ ~– És ami legkülönösebb – 1660 2, II| ami legkülönösebb – mondá a fiatal joggyakorló – az, 1661 2, II| joggyakorló – az, hogy nem azzal a szóval hítta a macskákat, 1662 2, II| nem azzal a szóval hítta a macskákat, amivel mi szoktuk: „ 1663 2, II| Ah! – szólt meglepetve a bárónő. – A hollandiak szólítják 1664 2, II| szólt meglepetve a bárónő. – A hollandiak szólítják így 1665 2, II| hollandiak szólítják így a macskákat.~ ~– Az ablak 1666 2, II| ablak ismét becsukódott, s a tündér eltűnt előlem.~ ~ ~ ~ 1667 2, II| tündér eltűnt előlem.~ ~ ~ ~A senki ember, a patvarista 1668 2, II| előlem.~ ~ ~ ~A senki ember, a patvarista által aratott 1669 2, II| monda, hátravetve magát a székében. – Tanulja meg, 1670 2, II| azonban nem osztotta ezt a véleményt. Ellenkezőleg, 1671 2, II| oldalról ostrom alá fogták a patvaristát, mint valami 1672 2, II| régiókban?. Milyen ruha volt a rejtélyes hölgyön? Csakugyan 1673 2, II| Csakugyan nem volt-e fejkötő a fején? Igazán nem több-e 1674 2, II| úr végét szakította ennek a győzelemnek.~ ~– Ejh, mit 1675 2, II| én” megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~ ~ 1676 2, II| kiejtve, hogy annak csak a „quos ego” bullában * találni 1677 2, II| Hogyan, kérem? – tudakozá a bárónő visszatérve a helyére.~ ~– 1678 2, II| tudakozá a bárónő visszatérve a helyére.~ ~– Oda fogok menni 1679 2, II| helyére.~ ~– Oda fogok menni a Névtelen Várba.~ ~– De hátha 1680 2, II| Engem? Az alispánt? A legale testimoniumot * ? 1681 2, II| Akkor úgy járna velem, mint a tolnai főispán a kirekesztett 1682 2, II| velem, mint a tolnai főispán a kirekesztett deputációval, 1683 2, II| ablakához, s ott mentek be hozzá a repraesentatióval * . Egyébiránt 1684 2, II| Egyébiránt majd elmondom a feketekávé mellett az egész 1685 2, II| az egész csatatervemet.~ ~A feketekávéra kerülvén a 1686 2, II| A feketekávéra kerülvén a sor, a szíves háziasszony 1687 2, II| feketekávéra kerülvén a sor, a szíves háziasszony azt indítványozá, 1688 2, II| talán kellemes lenne azt a veranda alatt elfogyasztani; 1689 2, II| asztaltársaság kivonult a nyílt tornácra a mokkanedvtől 1690 2, II| kivonult a nyílt tornácra a mokkanedvtől párolgó findzsák 1691 2, II| findzsák asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán egymás 1692 2, II| mellé ültek, ahonnan éppen a Névtelen Várra lehetett 1693 2, II| strategemáját, mellyel azt a várat bevenni szándékozik, 1694 2, II| méltóztassanak beszélni – inté a társaságot a tiszttartó –, 1695 2, II| beszélni – inté a társaságot a tiszttartó –, mert fogadni 1696 2, II| mert fogadni mernék, hogy a gróf most is ott ül a tornyában, 1697 2, II| hogy a gróf most is ott ül a tornyában, s onnan a telescopiumávalo 1698 2, II| ül a tornyában, s onnan a telescopiumávalo az egész 1699 2, II| úr bizony azt hiszi, hogy a telescopiumon át nemcsak 1700 2, II| egyiket megteheti, miért ne a másikat is?~ ~Azonban hát 1701 2, II| beszélni, s nem mutogatni a Névtelen Vár felé, annak 1702 2, II| Névtelen Vár felé, annak a tudatában, hogy valaki most 1703 2, II| hogy valaki most annak a tornyából a telescopiummal 1704 2, II| valaki most annak a tornyából a telescopiummal oly közel 1705 2, II| az odamutogatónak könnyen a körmére koppinthat egy pálcával.~ ~ 1706 2, II| koppinthat egy pálcával.~ ~A hölgyek azután visszavonultak 1707 2, II| az urak pedig átmentek a dohányzószobába: egy kis 1708 2, II| ünnepélyes aktust, ami nélkül a statutio nem volna perfekt. 1709 2, II| perfekt. Az ágens úr adta a bankot, s utasítása volt 1710 2, II| bankot, s utasítása volt a bárónőtől úgy játszani, 1711 2, II| hogy mindig ő veszítsen, s a vendég urak nyerjenek. Nyertek 1712 2, II| Nyertek is mindnyájan, kivéve a patvaristát, akinek még 1713 2, II| patvaristát, akinek még nem szabad a nasivasiba beleszólni, mert 1714 2, II| mikor más kártyázik.~ ~A doktor úr eközben is mulattatta 1715 2, II| úr eközben is mulattatta a társaságot pletykáival. 1716 2, II| pletykáival. Megszólta elébbo a távollevőket, azután a jelenlevőket. 1717 2, II| elébbo a távollevőket, azután a jelenlevőket. Megszólta 1718 2, II| jelenlevőket. Megszólta a bankadó ágenst – magyarul, 1719 2, II| értse, azután kicsúfolta a társalkodónő zsiráf frizuráját * – 1720 2, II| frizuráját * – latinul, hogy a tiszttartó ne értse; végre 1721 2, II| Még késő éjszaka is, mikor a hálószobáikba mentek az 1722 2, II| urak, bőséges vacsora után: a doktor, ki a patvaristával 1723 2, II| vacsora után: a doktor, ki a patvaristával hált egy szobában, 1724 2, II| élcnyíllövészetben; amit a jól regulázott fiatalember 1725 2, II| lélekkel; hanem lefekvés előtt a toalet-tükröt odaállítá 1726 2, II| toalet-tükröt odaállítá a már lenyugodott doktor elé 1727 2, II| még, akit megszólhasson a doktor úr!~ ~– Pernahajder!~ ~ 1728 2, III| III. ~ ~Másnap reggel, a bőséges reggeli után, mely 1729 2, III| úrivendégek búcsút vettek a háziasszonytól, s akik helybeli 1730 2, III| voltak, hazaballagtak gyalog, a távolban lakók csézáikra 1731 2, III| Bernát bácsi azonban ezzel a szóval kezdett a költözéshez:~ ~– 1732 2, III| azonban ezzel a szóval kezdett a költözéshez:~ ~– No én, 1733 2, III| elmondok mindent. Audiát! A kocsin van minden?~ ~Az 1734 2, III| szótlanul bólintott.~ ~Mert a tekintetes urak nagy szerrel * 1735 2, III| utaztak. Nélkülözhetlen volt a pincetok, a piramid alakú 1736 2, III| Nélkülözhetlen volt a pincetok, a piramid alakú bőrzacskó 1737 2, III| piramid alakú bőrzacskó a hosszú szárú selmeci pipákkal 1738 2, III| szárú selmeci pipákkal és a kurta szárú tajtékpipával 1739 2, III| tajtékpipával és dohányzacskóval; a posztószél hüvelybc dugott 1740 2, III| hüvelybc dugott duplapuska, s a szarvasbőr iszákba hurkolt 1741 2, III| hurkolt ezüstös fringia és a borotválkozó eszköz. Erre 1742 2, III| borotválkozó eszköz. Erre mind a patvaristának kellett felügyelni. 1743 2, III| felügyelni. Az aktákat őrizte a hajdú. A meg ahhoz értett.~ ~ 1744 2, III| aktákat őrizte a hajdú. A meg ahhoz értett.~ ~Tehát 1745 2, III| Görömbölyi Bernát úr egyenesen a Névtelen Várhoz hajtatott 1746 2, III| Névtelen Várhoz hajtatott a forspontossal reggeli nyolc 1747 2, III| reggeli nyolc órakor.~ ~A Névtelen Várnak hitt kastély 1748 2, III| földnyelvre volt építve, mely a Fertő tavába benyúlt, erős 1749 2, III| rőzsesánccal védett töltésen ment a várkapuig az út, melyet 1750 2, III| buckófejű fűzfák árnyékoltak be a víz felől, míg a másik felét 1751 2, III| árnyékoltak be a víz felől, míg a másik felét elrekesztette 1752 2, III| másik felét elrekesztette a deszkapalánk. Ezen a kapun 1753 2, III| elrekesztette a deszkapalánk. Ezen a kapun csak kéredzkedéssel 1754 2, III| kéredzkedéssel lehetett bejutni.~ ~A csengetésreo megjelent a 1755 2, III| A csengetésreo megjelent a kastélyból a már említett 1756 2, III| csengetésreo megjelent a kastélyból a már említett komornyik, 1757 2, III| cipők.~ ~– Itthon van-e a gróf? – kérdé az alispán.~ ~– 1758 2, III| Jelentsen be bennünket. Én a megye alispánja vagyok, 1759 2, III| tiszteletemet.~ ~– Már értesülve van a gróf úr uraságtok jöveteléről, 1760 2, III| igen simán kezdődik.~ ~S a szíves fogadtatásnak legbiztosabb 1761 2, III| legbiztosabb tanújele volt az, hogy a komornyik maga sietett rögtön 1762 2, III| sietett rögtön leszedni a kocsiról az útikészleteket, 1763 2, III| útikészleteket, s azokat a tornácba behordani, ami 1764 2, III| tornácba behordani, ami annak a jele, hogy a vendégeket 1765 2, III| ami annak a jele, hogy a vendégeket itt marasztalják.~ ~ 1766 2, III| valami különös.~ ~Mielőtt a lépcsőajtót benyitotta volna 1767 2, III| lépcsőajtót benyitotta volna a komornyik, elébb három pár 1768 2, III| hozott elő, amiket ezen a tájon „mamusz”-nak neveznek, 1769 2, III| kérte egész tisztelettel a vendég urakat, hogy azokat 1770 2, III| hogy azokat kegyeskedjenek a csizmáik fölé felhúzni.~ ~– 1771 2, III| először azért, mert ebben a kastélyban nem szeretik 1772 2, III| kastélyban nem szeretik a csizmakopogást; azután pedig, 1773 2, III| poros lábnyom ne maradjon a parketten vagy a szőnyegen.~ ~– 1774 2, III| maradjon a parketten vagy a szőnyegen.~ ~– Tehát éppen 1775 2, III| nyugodni, s csak felhúzták mind a hárman a sárga csizma hegyéno 1776 2, III| felhúzták mind a hárman a sárga csizma hegyéno a nagy 1777 2, III| hárman a sárga csizma hegyéno a nagy mamuszokat, s úgy mentek 1778 2, III| mamuszokat, s úgy mentek fel a lépcsőkön a vendégszobákba.~ ~ 1779 2, III| úgy mentek fel a lépcsőkön a vendégszobákba.~ ~Az aggodalomig 1780 2, III| uralkodott minden részében a kastélynak. Lépcsők, folyosók 1781 2, III| húzva fehér abaposztóval * ; a falak világos papírszőnyeggel 1782 2, III| minden kilincs ragyogott a tisztaságtól. Egy pókháló 1783 2, III| tisztaságtól. Egy pókháló nem volt a szegletbeno : nem is lett 1784 2, III| mert légy sem volt sehol.~ ~A vendégszobában is, ahová 1785 2, III| vezették, olyan fényes volt a padló, mint a tükör, s a 1786 2, III| fényes volt a padló, mint a tükör, s a bútorokon egy 1787 2, III| a padló, mint a tükör, s a bútorokon egy porszem nem 1788 2, III| verje majd ki itt az ember a pipájából a hamut?”~ ~Már 1789 2, III| itt az ember a pipájából a hamut?”~ ~Már tudniillik 1790 2, III| pipa.~ ~Mert ezt az egyet a komornyik elmulasztotta 1791 2, III| komornyik elmulasztotta behozni a vendégszobába.~ ~– Audiát, 1792 2, III| nézzen utána, hogy bejöjjenek a pipáim. Aztán forduljon 1793 2, III| pipáim. Aztán forduljon meg a konyhában, s tudja meg, 1794 2, III| meg, hogy mit főznek.~ ~A patvarista elment, de vissza 1795 2, III| vissza nem tért. Ezekben a posztócipőkben az ember 1796 2, III| benyitotta az ajtót, az a komornyik volt.~ ~– Ugyan, 1797 2, III| komornyik volt.~ ~– Ugyan, a pipámat! – monda neki Bernát 1798 2, III| monda neki Bernát úr.~ ~– A gróf úr várja a tekintetes 1799 2, III| úr.~ ~– A gróf úr várja a tekintetes urat a teremben – 1800 2, III| várja a tekintetes urat a teremben – mondá a komornyik, 1801 2, III| urat a teremben – mondá a komornyik, s erre Bernát 1802 2, III| csakugyan fel kellett hagynia a pipanyomozással s átballagni 1803 2, III| pipanyomozással s átballagni a terembe.~ ~Ott is minden 1804 2, III| mázos volt és aranyozott. A rokokó rámákba foglalt olajfestmények 1805 2, III| arckép nem fordult elő.~ ~A hosszú, tigrislábakon álló 1806 2, III| ovál asztal mellett állt a Névtelen Vár rejtélyes lakója. 1807 2, III| előreülő homlokkal, melyet a mesterkéletlen üstök és 1808 2, III| valamivel világosabb volt a hajánál. A két karja össze 1809 2, III| világosabb volt a hajánál. A két karja össze volt fonva; 1810 2, III| volt fonva; de nem elöl a mellén, mint Bonaparte Napóleont 1811 2, III| magyarul…. – vágott közbe a házigazda.~ ~– Lehetetlen! – 1812 2, III| elbámulását őszintén kifejezve a vendég. – Magyarul? Hogy 1813 2, III| grammatikából tanulják meg, mint a „hic-haec-hoc” * -ot, az 1814 2, III| derék. Azt hittem, hogy a latin nyelvhez kell folyamodnom 1815 2, III| nagyságoddal szemben, minthogy ezt a világ minden nemzete beszéli, 1816 2, III| földesúr, aki dicsekedett a forspontosának, hogy a diák 1817 2, III| dicsekedett a forspontosának, hogy a diák nyelvvel az egész világon 1818 2, III| Egyszer aztán megreked a szekér a poroszlói töltésen * : „ 1819 2, III| aztán megreked a szekér a poroszlói töltésen * : „ 1820 2, III| töltésen * : „no uram, mondja a forspontos, most fogja be 1821 2, III| forspontos, most fogja be a rúd mellé a diák nyelvet, 1822 2, III| most fogja be a rúd mellé a diák nyelvet, ha azzal az 1823 2, III| oka….~ ~– Azt is tudom. A fertőszegi birtok más tulajdonos 1824 2, III| s tekintetes alispán úr a bárónő felhívására jött 1825 2, III| Bernát úr nem szerette, ha a beszédébe vágnak, s mindent 1826 2, III| ellenkező végett jöttem ide. A bárónő megújítani szándékozik 1827 2, III| bárónő megújítani szándékozik a bérletet, minthogy értesült 1828 2, III| bérletnek feléért ajánlja a várkastélyt és parkot a 1829 2, III| a várkastélyt és parkot a gróf úrnak átengedni.~ ~ 1830 2, III| hogy ez már felolvasztja a hideg embert. Még jobban 1831 2, III| megfagyasztotta.~ ~– Köszönöm. – A bárónő, ha sokallja a bérösszeget, 1832 2, III| A bárónő, ha sokallja a bérösszeget, találhat magához 1833 2, III| tartja. Azért hoztam magammal a patvaristámat is, hogy az 1834 2, III| hogy az rögtön megírhatja a szerződést két példányban; 1835 2, III| Igen köszönöm – monda a háziúr, hanem azért csak 1836 2, III| azért csak nem vette elő a kezeit a hátáról, össze 1837 2, III| csak nem vette elő a kezeit a hátáról, össze volt a két 1838 2, III| kezeit a hátáról, össze volt a két karja fonódva, mint 1839 2, III| fonódva, mint két kígyó.~ ~– A dolog mindjárt meglesz. 1840 2, III| dolog mindjárt meglesz. A patvaristának lediktálom 1841 2, III| patvaristának lediktálom a szerződést, ez letisztázza 1842 2, III| egyszeri professzor azt mondta a tanítványainak, hogy ő az 1843 2, III| hogy hívják domine? – Mire a discipulus azt feleli neki: 1844 2, III| értem az alkalmazást – monda a gróf.~ ~– A szerződés végett 1845 2, III| alkalmazást – monda a gróf.~ ~– A szerződés végett nekem is 1846 2, III| szerződés végett nekem is a nevét kell kérdenem nagyságodnak 1847 2, III| kell kérdenem nagyságodnak a predikátumával együtt.~ ~ 1848 2, III| predikátumával együtt.~ ~Aha! Itt van a stratagema: most mindjárt 1849 2, III| semmi emberfia kibetűzni?~ ~A háziúr előbb hosszan a szeme 1850 2, III| A háziúr előbb hosszan a szeme közé nézett a kérdezőnek; 1851 2, III| hosszan a szeme közé nézett a kérdezőnek; azután egész 1852 2, III| egész csendesen odadűlt a hátával a kandalló párkányához, 1853 2, III| csendesen odadűlt a hátával a kandalló párkányához, s 1854 2, III| nyugodt hangon mondá:~ ~– A nevem Vavel de Versay Lajos. 1855 2, III| Lajos. Egyes v-vel írva, a végén a-ypsilonnal: gróf.~ ~ 1856 2, III| úr, teljesen megelégedve a kivívott sikerrel. – És 1857 2, III| azután ha szabad kérnem még a nagyságos grófné családi 1858 2, III| családi nevét?~ ~De már erre a szóra elővette a gróf a 1859 2, III| már erre a szóra elővette a gróf a háta megül a kezeit, 1860 2, III| a szóra elővette a gróf a háta megül a kezeit, mégpedig 1861 2, III| elővette a gróf a háta megül a kezeit, mégpedig egy olyan 1862 2, III| Bernát úrra, mitől annak a királyi biztos és a tekintetes 1863 2, III| annak a királyi biztos és a tekintetes asszony jutott 1864 2, III| jutott egyszerre eszébe. A haragra kelt férfi még egy 1865 2, III| magasabbá látszott nőni, s a melle, vállai viadori állásra 1866 2, III| viadori állásra tágultak szét, a két szemében nem a tenger 1867 2, III| szét, a két szemében nem a tenger látszott most, hanem 1868 2, III| tenger látszott most, hanem a zivatar.~ ~A várt felelet 1869 2, III| most, hanem a zivatar.~ ~A várt felelet helyett, e 1870 2, III| e kérdés után megfordult a sarkán, s egy szót sem szólva 1871 2, III| szólva többet, otthagyta a vendégét az ősi terem valamennyi 1872 2, III| ámult: nem tudta mire vélni a dolgot. Igen természetesnek 1873 2, III| capiálás” * végett, abba a felesége nevét is betétesse. 1874 2, III| nevét is betétesse. Ezzel a kérdéssel ő csak nem sérthetett 1875 2, III| meg senkit. Utoljára is, a gróf nem jött vissza: nem 1876 2, III| más teendő, mint neki is a szobájába vonulni, s ott 1877 2, III| vonulni, s ott várni be a további fejleményeket. A 1878 2, III| a további fejleményeket. A grófnak múlhatlan szüksége 1879 2, III| grófnak múlhatlan szüksége van a megújított szerződésre, 1880 2, III| költséggel rendeztette be ezt a várat, ami vadászkastély 1881 2, III| tündértanya. Tehát neki kell a kis ajtóra kerülni.~ ~A 1882 2, III| a kis ajtóra kerülni.~ ~A szobájában egyedül járogatva 1883 2, III| szobájában egyedül járogatva a nesztelen posztócipőkben, 1884 2, III| beszédet hall az ajtajában; a patvarista és hajdú hangjait 1885 2, III| ma itt az ebéd? – kérdé a patvarista.~ ~– No hát mi? – 1886 2, III| No hát mi? – szólt a hajdú.~ ~– Spenót sült békacombokkal….~ ~– 1887 2, III| semmit.~ ~– Hol vannak már a pipáim?~ ~– Hiszen éppen 1888 2, III| éppen abban járok! – monda a patvarista, tovább csónakázva 1889 2, III| patvarista, tovább csónakázva a két mamusszal.~ ~A tekintetes 1890 2, III| csónakázva a két mamusszal.~ ~A tekintetes úr megint egyedül 1891 2, III| hall az ajtajában. Megint a patvarista beszél a hajdúval.~ ~– 1892 2, III| Megint a patvarista beszél a hajdúval.~ ~– János, ma 1893 2, III| hanem minket esznek.~ ~– A frányát is * !~ ~– A komornyik 1894 2, III| A frányát is * !~ ~– A komornyik azt mondja, hogy 1895 2, III| komornyik azt mondja, hogy a gróf pisztolyait töltögeti. 1896 2, III| valakit. Azt mondja, hogy aki a grófné felől tudakozódik, 1897 2, III| mindjárt duellumra hívja.~ ~A tekintetes úr felszakította 1898 2, III| beszélek semmit.~ ~– Hát hol a pipáim?~ ~– Éppen azt investigálom!~ ~ 1899 2, III| Azzal szánkázott tovább a hosszú folyosón.~ ~A tekintetes 1900 2, III| tovább a hosszú folyosón.~ ~A tekintetes úr dohogott magában.~ ~– 1901 2, III| dohogott magában.~ ~– Megütheti a ménkű! Még meg akar duellálni. 1902 2, III| láttam! – Mit mond rá majd a feleségem otthon? – De csak 1903 2, III| csak ne jöttem volna ebbe a bolond várba! – De csak 1904 2, III| volna Bruderschaftot azzal a bárónővel! Miért is nem 1905 2, III| bíztam az egész statutiót a másodalispánra? – Csak találnék 1906 2, III| egész bolondokházát. – De a pisztolyok elől csak meg 1907 2, III| csak meg nem szaladok. – A magyar nemes: született 1908 2, III| katona! – Csak legalább a pipám volna itten! – Hiszen 1909 2, III| nélkül az ember félember. – A pipától mindjárt kap az 1910 2, III| Hát mégsem találja a pipáimat?~ ~– De már megtaláltam.~ ~– 1911 2, III| hol vannak?~ ~– Ott vannak a komornyiknak a szekrényébe 1912 2, III| Ott vannak a komornyiknak a szekrényébe bezárva.~ ~– 1913 2, III| bezárva?~ ~– Azért, mert ennél a háznál pipázni nem szabad. 1914 2, III| minden vendégnek elszedik a pipáját, s elzárják.~ ~– 1915 2, III| Egy nemesembernek elzárni a pipáját! A primae nonus * 1916 2, III| nemesembernek elzárni a pipáját! A primae nonus * flagrans 1917 2, III| azért nem megyek soha, hogy a véki dohányomat nem engedik 1918 2, III| dohányomat nem engedik bevinni a vámon. – Amiből nekem még 1919 2, III| vámon. – Amiből nekem még a császár sem parancsol, azt 1920 2, III| Megyünk! Rögtön itthagyjuk ezt a bolondokházát. Gróf uram 1921 2, III| inhibeálja * rögtön annak a komornyiknak, hogy rögtön 1922 2, III| rögtön bocsássa szabadon a deteneált * pipáimat, ellenkező 1923 2, III| marcalis processust * akasztok a nyakába. Megyek. Fogatok! 1924 2, III| Megyek. Fogatok! Küldje a hajdút a holmiaimért. Nekem 1925 2, III| Fogatok! Küldje a hajdút a holmiaimért. Nekem gróf 1926 2, III| S azzal lehúzta lábairól a fatális mamuszokat, s vágta 1927 2, III| s vágta őket oly erővel a földhöz, hogy megrendült 1928 2, III| aztán fogta egyik kezébe a puskáját, a másikba a kardját, 1929 2, III| egyik kezébe a puskáját, a másikba a kardját, s úgy 1930 2, III| kezébe a puskáját, a másikba a kardját, s úgy vonult ki 1931 2, III| magának utat: ámbátor, amíglen a puskát a posztószélből s 1932 2, III| ámbátor, amíglen a puskát a posztószélből s a fringiát 1933 2, III| puskát a posztószélből s a fringiát a szarvasbőr iszákból 1934 2, III| posztószélből s a fringiát a szarvasbőr iszákból kibontotta 1935 2, III| kiéheztethették volna.~ ~A patvarista pedig szaladt 1936 2, III| patvarista pedig szaladt a pipákért, s a principálisa 1937 2, III| pedig szaladt a pipákért, s a principálisa háta mögött 1938 2, III| annak az eszméjének, hogy a patvarista is „valaki”. – 1939 2, III| patvarista is „valaki”. – A folyosó végén, ahol a komornyik 1940 2, III| A folyosó végén, ahol a komornyik szobájába akart 1941 2, III| nyitni, szemközt jött rá a gróf. Útját állta neki.~ ~– 1942 2, III| Útját állta neki.~ ~– Ön a patvarista? – kérdé a gróf.~ ~– 1943 2, III| Ön a patvarista? – kérdé a gróf.~ ~– Úgy csúfolnak.~ ~– 1944 2, III| önből ügyvéd?~ ~– Mikor a censurát * leteszem.~ ~– 1945 2, III| jurátusság; meg egy arany a diplomáért.~ ~– Az aranyat 1946 2, III| módon lehetne énnekem ebbűlo a Fertő tóbúlo egy darab vizet 1947 2, III| függ össze az indigenatus a vízzel?~ ~– Úgy, hogy aki 1948 2, III| fekvő birtokot szerezni. A Fertő partján van elég compossessor, 1949 2, III| akinek jó pénzért eladó a birtoka. Akkor, ha ön egy 1950 2, III| egyenlő szélességű Fertő tónak a közepéig.~ ~– Köszönöm. – 1951 2, III| tenni, hogy engem ebből a várból ki ne zavarjanak, 1952 2, III| Legelőször is elhúzom a repositionalis processust * 1953 2, III| Elég lesz?~ ~– Elég.~ ~A gróf fejbólintással üdvözlé 1954 2, III| gróf fejbólintással üdvözlé a fiatal jogtudóst, s azt 1955 2, III| hisz ez sem kérdezte azt a gróftólo .~ ~Bernát bácsi 1956 2, III| bácsi dehogy ment vissza a bárónőhöz a Névtelen Várból. 1957 2, III| ment vissza a bárónőhöz a Névtelen Várból. Hajtatott 1958 2, III| uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~ ~ ~ ~Hanem ez 1959 2, III| de nem rendőr), hogy arra a kérdésre: „ki lakik ebben 1960 2, III| kérdésre: „ki lakik ebben a házban?” azt feleljék neki, 1961 3 | Harmadik rész~ A macskák tündérasszonya~ ~ 1962 3, I| Mikor meghallják ezt a szót: „pusz–pusz!” futnak 1963 3, I| pusz–pusz!” futnak le a háztetőrülo , az ereszrülo , 1964 3, I| ugrálnak be egymás után a felnyitott ablak redőnyein. 1965 3, I| etnográfiai gyűjteménye a macskáknak, amikért a „macskák 1966 3, I| gyűjteménye a macskáknak, amikért a „macskák Rafaelje” lelkesülhetne; 1967 3, I| Rafaelje” lelkesülhetne; a párduc alakú dundi franciák, 1968 3, I| együtt van teljes számmal a társaság: négy macska, két 1969 3, I| veréb; meg egy leány.~ ~A leány, alakjáról ítélve, 1970 3, I| árulnák földi eredetét; a villogó sötét szemek, a 1971 3, I| a villogó sötét szemek, a könnyen táguló rózsaszín 1972 3, I| rózsaszín orrcimpák s az a sajátszerű, gömbölyű tokának 1973 3, I| első tekintetre elárulja a rokonságát olyan arcokkal, 1974 3, I| megmondja, hogy mi illik, mi a divat. Hajviselete is erről 1975 3, I| smaragdok és rubinok; de a haj maga zilált és összekócolt. 1976 3, I| maga zilált és összekócolt. A drága brüsszeli csipke le 1977 3, I| bőrt engedi kitündökleni, a kötényke majca * , mely 1978 3, I| hanem mikor egyik lecsúszik a lábárólo , a rózsaszín lábujjacskák 1979 3, I| egyik lecsúszik a lábárólo , a rózsaszín lábujjacskák kikandikálnak 1980 3, I| nagy igazgyöngy cseppel, a másikból hiányzik a párja, 1981 3, I| cseppel, a másikból hiányzik a párja, ezt valószínűleg 1982 3, I| pompával van berendezve: a falakon atlasz szőnyegek; 1983 3, I| falakon atlasz szőnyegek; a bútorokon gobelin hímzésű 1984 3, I| felöltöztetett bábuk üveg alá eltéve. A drága bábuk között vannak 1985 3, I| táncolnak, gitároznak és a fejeiketo negédesen hajtogatják. 1986 3, I| rakás pénz, az egyik arany, a másik ezüst, a harmadik 1987 3, I| egyik arany, a másik ezüst, a harmadik réz. Az egyik játszó 1988 3, I| egyik játszó aranyat veszt, a másik ezüstöt, a harmadik 1989 3, I| veszt, a másik ezüstöt, a harmadik rezet. Egy háromlábú 1990 3, I| készült virágcsokrokkal, s a szögletekben mindenféle 1991 3, I| hálótársak számára. Kiegészíti a sajátszerű bebútorzást: 1992 3, I| annak tartalmát képezik a Bertuch Orbis Pictus kötetei * , 1993 3, I| Orbis Pictus kötetei * , a Portefeuille des enfants * , 1994 3, I| Robinson Crusoe regéje, s a párizsi legrégibb divatlap, 1995 3, I| füzetei, miknek divatképei a székeken, asztalokon szétszórva 1996 3, I| szétszórva is hevernek.~ ~A társaság tehát együtt van 1997 3, I| mind: senki sem hiányzik.~ ~A most érkezett vendégeket 1998 3, I| magukat kirándulásaikban. Mind a négynek neve van: ,Hic, 1999 3, I| Mindannyian bemutattatnak a két otthon ülő társalkodónak, 2000 3, I| és Helle” * , két mopsz. A kis úrnő nem elégedve meg