Rész, Fejezet

 2001  3,     I|                  szoktak mosdani: előhozza a porcelán mosdótálacskát,
 2002  3,     I|                   s csak úgy engedi azután a reggeliző asztalhoz ülni:
 2003  3,     I|                  reggeliző asztalhoz ülni: a négy cica szemközt a két
 2004  3,     I|                 ülni: a négy cica szemközt a két mopsszal. Mindegyiknek
 2005  3,     I|                   tiszta asztalkendő kötve a nyakába, hogy a tászlijaikat *
 2006  3,     I|          asztalkendő kötve a nyakába, hogy a tászlijaikat * el ne keverjék
 2007  3,     I|              tászlijaikat * el ne keverjék a tejjel, ami mindegyiknek
 2008  3,     I|           mindannyinak el kell tűrni, hogy a magányos veréb odarepül
 2009  3,     I|              merészséggel egyik findzsáról a másikra szállva, a kalácsdarabkákat
 2010  3,     I|              findzsáról a másikra szállva, a kalácsdarabkákat elorozza,
 2011  3,     I|                  rászáll Phryxus fejére, s a lopott morzsával a szájában
 2012  3,     I|               fejére, s a lopott morzsával a szájában énekli az „O du
 2013  3,     I|                  nótáját.~ ~Mikor vége van a reggelizésnek, s azt a vendégek
 2014  3,     I|                 van a reggelizésnek, s azt a vendégek a háziasszonynak
 2015  3,     I|            reggelizésnek, s azt a vendégek a háziasszonynak szépen megköszönték,
 2016  3,     I|                 kívánták, akkor következik a kocsikázás.~ ~A hintó előgördül:
 2017  3,     I|                 következik a kocsikázás.~ ~A hintó előgördül: Phryxus
 2018  3,     I|               Phryxus és Helle már ismerik a kötelességüket, odaállnak
 2019  3,     I|                  kötelességüket, odaállnak a rúd mellé, föl hagyják magukat
 2020  3,     I|             hagyják magukat kantároztatni; a négy cica elfoglalja rangfokozat
 2021  3,     I|                  az első és hátsó üléseket a phaëtonban * ; Dávid, a
 2022  3,     I|                    a phaëtonban * ; Dávid, a magányos veréb, a parancsszóra
 2023  3,     I|                   Dávid, a magányos veréb, a parancsszóra megjelen, s
 2024  3,     I|                    Phryxus hátára repülve, a nyeregből hajt, s trombitálja
 2025  3,     I|                  hajt, s trombitálja hozzá a postaindulót, míg az úrnő
 2026  3,     I|                  postaindulót, míg az úrnő a csavar-orgonához siet, s
 2027  3,     I|    különb-különbféleo nótákat kíntornáz le a magától zenéző műszeren,
 2028  3,     I|                 magától zenéző műszeren, s a zenére a befogott kutyák
 2029  3,     I|                zenéző műszeren, s a zenére a befogott kutyák csendes
 2030  3,     I|             kocogással körülkocsikáztatják a kocsiban ülő macskákat.
 2031  3,     I|                  megy.~ ~Ahelyett fölébred a muzsikáló óra, s elzenézi
 2032  3,     I|                  muzsikáló óra, s elzenézi a maga pásztordalát, s a rajta
 2033  3,     I|            elzenézi a maga pásztordalát, s a rajta álló rézcyclopsok
 2034  3,     I|               rézcyclopsok elütik az órát; a kakuk huhukol, s a réz alabárdos
 2035  3,     I|                   órát; a kakuk huhukol, s a réz alabárdos tiszteleg.
 2036  3,     I|                   réz alabárdos tiszteleg. A kis úrnő más öltözetet vesz
 2037  3,     I|               Mikor azzal készen van, künn a folyosón egyszeri csöngetés
 2038  3,     I|                    hangzik. Akkor fölteszi a kalapját, s arcát lefátyolozza
 2039  3,     I|                   arcát lefátyolozza azzal a sűrű virágos csipkeblonddal * ,
 2040  3,     I|                  Néhány perc múlva hangzik a másik csöngetés. Arra hallik
 2041  3,     I|                  koccintás az ajtón. Mire, a bebocsátó „szabad” szó után,
 2042  3,     I|                szerez magának felőle, hogy a fátyol oda van-e tűzve a
 2043  3,     I|                   a fátyol oda van-e tűzve a leány kalapja széléhez,
 2044  3,     I|                 hogy nem lebbentheti-e föl a szél. Azután odanyújtja
 2045  3,     I|           glaszékesztyűs kezét, s levezeti a lyánkáto a lépcsőkön a hintóig.
 2046  3,     I|               kezét, s levezeti a lyánkáto a lépcsőkön a hintóig. A bakon
 2047  3,     I|            levezeti a lyánkáto a lépcsőkön a hintóig. A bakon ott ül
 2048  3,     I|            lyánkáto a lépcsőkön a hintóig. A bakon ott ül a széles vállú
 2049  3,     I|                    hintóig. A bakon ott ül a széles vállú komornyik,
 2050  3,     I|            kocsisjelmezben, s féken tartja a két hatalmas fekete paripát.
 2051  3,     I|                   hatalmas fekete paripát. A férfi fölsegíti a hölgyet
 2052  3,     I|                 paripát. A férfi fölsegíti a hölgyet a hintóba, maga
 2053  3,     I|                  férfi fölsegíti a hölgyet a hintóba, maga melléje ül
 2054  3,     I|                szótlanul, s aztán megindul a két fekete ló a járművel
 2055  3,     I|                   megindul a két fekete ló a járművel az ezerszer megjárt
 2056  3,     I|                egyenlő tempóban, kikerülve a falu főutcáját, végig a
 2057  3,     I|                    a falu főutcáját, végig a kertek alatt; a szemközt
 2058  3,     I|           főutcáját, végig a kertek alatt; a szemközt jövők nem köszöntenek
 2059  3,     I|                    asszonyfő, úgy haladnak a kocsizók, mintha láthatlanok
 2060  3,     I|                láthatlanok volnának. Mikor a hintó az erdőbe ér, már
 2061  3,     I|               erdőbe ér, már szinte tudják a lovak, hol kell megállni,
 2062  3,     I|                     hol kell megállni, ott a férfi lesegíti a lefátyolozott
 2063  3,     I|             megállni, ott a férfi lesegíti a lefátyolozott hölgyet a
 2064  3,     I|                    a lefátyolozott hölgyet a kocsiból, bal karját nyújtja
 2065  3,     I|                   bal karját nyújtja neki: a jobb keze egy hatalmas bottal
 2066  3,     I|                 rejt, ami jó fegyver annak a kezében, aki ért a tőrvíváshoz.
 2067  3,     I|                   annak a kezében, aki ért a tőrvíváshoz. Így sétálnak
 2068  3,     I|                  tőrvíváshoz. Így sétálnak a gyepes úton a fák alatt
 2069  3,     I|                 Így sétálnak a gyepes úton a fák alatt szótlanul. A bükkfa
 2070  3,     I|                úton a fák alatt szótlanul. A bükkfa tövében sötétkék
 2071  3,     I|               sötétkék harangvirág nyílik, a mesgye parton világoskék
 2072  3,     I|               parton világoskék nefelejcs. A kék az úrhölgy kedvenc színe.
 2073  3,     I|                   Talán azért, mert mindez a virág másé.~ ~A leányka
 2074  3,     I|                mert mindez a virág másé.~ ~A leányka léptei néha oly
 2075  3,     I|            ruganyosak, mintha tündér járna a harmatos fű felett, akinek
 2076  3,     I|                 harmatos fű felett, akinek a lábnyomása még a harmatot
 2077  3,     I|                    akinek a lábnyomása még a harmatot se veri le; máskor
 2078  3,     I|                tötyögne, csiperkét keresve a mohos pázsiton.~ ~A séta
 2079  3,     I|                keresve a mohos pázsiton.~ ~A séta után ismét felülnek
 2080  3,     I|                   séta után ismét felülnek a hintóba; a fogat megfordul,
 2081  3,     I|                  ismét felülnek a hintóba; a fogat megfordul, visszatér
 2082  3,     I|                 fogat megfordul, visszatér a Névtelen Várhoz, s annak
 2083  3,     I|                   Névtelen Várhoz, s annak a kapuja ismét bezáródik.
 2084  3,     I|                    kapuja ismét bezáródik. A lyánkáto szobájába vezeti
 2085  3,     I|                  lyánkáto szobájába vezeti a férfi, s most már következik
 2086  3,     I|               férfi, s most már következik a komoly foglalkozás. Könyveket
 2087  3,     I|                     Könyveket vesznek elő. A férfi magyarázza a klasszikusokat.
 2088  3,     I|                    elő. A férfi magyarázza a klasszikusokat. Ez az ő
 2089  3,     I|                 közölni. Regényt nem adnak a leányka kezébe; a história
 2090  3,     I|                    adnak a leányka kezébe; a história meg még korai volna.~ ~
 2091  3,     I|            história meg még korai volna.~ ~A férfi csak azt tudja neki
 2092  3,     I|          gouvernante nem jön ide. Minthogy a férfi zongorázni nem tud,
 2093  3,     I|             zongorázni nem tud, annálfogva a leány sem tudhat, s hogy
 2094  3,     I|                   hogy mégis gyönyörködjék a zenében, vettek neki egy
 2095  3,     I|                  azzal zenézhet magának.~ ~A férfi festeni sem tud, pedig
 2096  3,     I|                    az egyedüllétben. Ennek a pótlására is találtak ki
 2097  3,     I|              virág- és gyümölcsmintákat, s a szobafestés elmélete szerint
 2098  3,     I|                   Mikor ebbe is belefáradt a leány, akkor leülhetett
 2099  3,     I|               gyönyörködhetett benne, hogy a rézpénz hogy nyeri el az
 2100  3,     I|                    el az aranyat.~ ~Délben a harmadik csengetésnél ismét
 2101  3,     I|                  kocogtattak az ajtaján.~ ~A fehér kesztyűs kéz feléje
 2102  3,     I|               ebédlőbe. Egy nagy asztalnak a két végén volt két teríték,
 2103  3,     I|                távol. Az egyik mellé leült a leány, a másik mellé a férfi.~ ~
 2104  3,     I|                 egyik mellé leült a leány, a másik mellé a férfi.~ ~Az
 2105  3,     I|               leült a leány, a másik mellé a férfi.~ ~Az ebédlőbe nyíló
 2106  3,     I|                    De már az, aki az ételt a konyhából felhozta, az ebédlőbe
 2107  3,     I|                 nem jött be, hanem letette a tálat a külső szobában.
 2108  3,     I|                  be, hanem letette a tálat a külső szobában. Az úr aztán
 2109  3,     I|                   úr aztán fölkelt, kiment a benyílóba, s maga hozta
 2110  3,     I|                  maga hozta be az ételt, s a leányt kínálta meg elébb,
 2111  3,     I|                  Gazdag konyhát tartottak. A leány számára az ő kedvenc
 2112  3,     I|                 számára az ő kedvenc bora, a Muscat Lunel * volt feladva,
 2113  3,     I|                  hanem annak az üres héját a komornyik porrá törte, úgy
 2114  3,     I|               törte, úgy szórta ki, nehogy a gyerekek széthordják a furcsa „
 2115  3,     I|              nehogy a gyerekek széthordják a furcsa „békateknőt”.~ ~Ebéd
 2116  3,     I|                    is egymással ők ketten. A leány a cicáiról, mopszairól,
 2117  3,     I|               egymással ők ketten. A leány a cicáiról, mopszairól, az
 2118  3,     I|                valami nevezeteset álmodott a leány, azt is elmondta,
 2119  3,     I|                   s az úr meghallgatta. Ha a leány kért valamit, a férfit
 2120  3,     I|                   Ha a leány kért valamit, a férfit Lajosnak nevezte,
 2121  3,     I|                   férfit Lajosnak nevezte, a férfi pedig, ha a leányt
 2122  3,     I|                 nevezte, a férfi pedig, ha a leányt megszólítá Marie-nak
 2123  3,     I|              mondta.~ ~Ebéd után elhagyták a termet, s átmentek az olvasóba.
 2124  3,     I|                 hírlapok. Lajos maga főzte a kávét, s míg az elkészült,
 2125  3,     I|               elkészült, azalatt elolvasta a hírlapokat. Ez nem tartott
 2126  3,     I|                Lajos megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~ ~
 2127  3,     I|           megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~ ~A
 2128  3,     I|             ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~ ~A leány aztán
 2129  3,     I|                   a homlokát a leánynak.~ ~A leány aztán visszament a
 2130  3,     I|                   A leány aztán visszament a szobájába, s játszhatta
 2131  3,     I|                    szobájába, s játszhatta a kintornát a kedvenc állatjainak,
 2132  3,     I|                   s játszhatta a kintornát a kedvenc állatjainak, öltöztette
 2133  3,     I|                    állatjainak, öltöztette a bubáit, számlálta a kártyanyereségét
 2134  3,     I|             öltöztette a bubáit, számlálta a kártyanyereségét vagy veszteségét,
 2135  3,     I|                 vagy veszteségét, festette a papirost a patronjaival,
 2136  3,     I|           veszteségét, festette a papirost a patronjaival, nézegette
 2137  3,     I|                    patronjaival, nézegette a képeket az Orbis pictusban,
 2138  3,     I|                    pictusban, melynek mind a négy nyelvű szövegét értette
 2139  3,     I|             tavaszig. Este, mikor lefeküdt a leány, mielőtt levetkőzött
 2140  3,     I|                 mielőtt levetkőzött volna, a szobájában levő bőrpamlagra
 2141  3,     I|                 hagyta. Tudta jól, hogy az a valaki, akit ő Lajosnak
 2142  3,     I|               nevez, éjjel ott alszik azon a kereveten. Csakhogy az mindig
 2143  3,     I|             kimentét soha nem veszi észre. A fiatal leány mélyen alszik,
 2144  3,     I|              fiatal leány mélyen alszik, s a mopszok nem ugatják meg
 2145  3,     I|                    mopszok nem ugatják meg a háziurat, aki nekik cukordarabkákat
 2146  3,     I|           hasztalan volt minden kísérlete. A szempillái leragadtak, amint
 2147  3,     I|         kívánhasson neki, de amint kidugta a fejecskéjét ágyfüggönyei
 2148  3,     I|                  oly ébren szendereg, hogy a leánynak egy álomnyöszörgésére
 2149  3,     I|                   felébred. És aztán, mint a katona a táborban, mindig
 2150  3,     I|                    És aztán, mint a katona a táborban, mindig felöltözötten
 2151  3,     I|             felöltözötten alszik; mellette a fegyverei.~ ~Ezt onnan tudja
 2152  3,     I|           fegyverei.~ ~Ezt onnan tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag
 2153  3,     I|                    tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag mellett van egy
 2154  3,     I|                     ami ki szokott hullani a pisztolyból, aminek a serpenyőjét
 2155  3,     I|              hullani a pisztolyból, aminek a serpenyőjét akkor íziben
 2156  3,    II|                    nap, ami kivételt képez a többi közül. Ez a leány
 2157  3,    II|                    képez a többi közül. Ez a leány születésnapja.~ ~Ez
 2158  3,    II|             gyermek korátulo fogva.~ ~Ezen a napon tegezik egymást Lajossal;
 2159  3,    II|                       Előre örül már ennek a napnak, s terveket készítget
 2160  3,    II|             születése napján?~ ~Először is a magányos veréb, akit ő Dávidnak
 2161  3,    II|                    Már korán reggel, mikor a redőnyök hasadékain átrózsállik
 2162  3,    II|            redőnyök hasadékain átrózsállik a hajnal, odarepül az ágya
 2163  3,    II|             odarepül az ágya fejérc, s azt a nótát énekli, hogy „fakadj
 2164  3,    II|                    Azután jönnek üdvözölni a macskák.~ ~Amint felugrik
 2165  3,    II|                  odafut ablakához, kitárja a redőnyöket: „pusz, pusz!”
 2166  3,    II|                  pusz!” Jönnek rögtön mind a négyen, születésnapot köszönteni.~ ~–
 2167  3,    II|             születésnapi ajándékul? Mi van a szájában? Jaj mi ez a szép
 2168  3,    II|                  van a szájában? Jaj mi ez a szép kis teremtés? Egy kis
 2169  3,    II|                   hogy merte maga megfogni a kis egeret? Nem meg volt
 2170  3,    II|          reggelizik? Adja ide mindjárt azt a szegény kis porontyot. Ah,
 2171  3,    II|                    Hogy dobog szegénykének a szíve ijedtében! Maga csúnya
 2172  3,    II|                 Miura! Most hogy sír ennek a kis egérkének a mamája,
 2173  3,    II|                  sír ennek a kis egérkének a mamája, ha nem találja a
 2174  3,    II|                   a mamája, ha nem találja a kisleányát!~ ~Erre a szóra
 2175  3,    II|               találja a kisleányát!~ ~Erre a szóra csak úgy potyogtak
 2176  3,    II|                   szóra csak úgy potyogtak a könnyei az ölébe.~ ~Azután
 2177  3,    II|                       Azután megtörülgette a hálóinge felemelt szélével
 2178  3,    II|                   töltött, abba belenyomta a kis állat orrocskáját, hogy
 2179  3,    II|               szétnézett, hogy hol találna a számára valami jó helyet. „
 2180  3,    II|               Legjobb lesz ide”, s bedugta a saját ágyába.~ ~A védenc
 2181  3,    II|                  bedugta a saját ágyába.~ ~A védenc pedig ahhoz a fajtájához
 2182  3,    II|                       A védenc pedig ahhoz a fajtájához tartozott az
 2183  3,    II|                kanári. Az rögtön elkezdett a menhelyén vékony acélhúr
 2184  3,    II|                 megint annyira megtetszett a leánynak, hogy örömében
 2185  3,    II|                   bocsánatot kért Miurától a meg nem érdemlett dorgálásért:
 2186  3,    II|               spanyolfal mögött végezte el a toalettjét. Ott állt a ruhatára.
 2187  3,    II|                  el a toalettjét. Ott állt a ruhatára. Mikor előjött,
 2188  3,    II|                selyemzsinór tartott össze: a haja mind egy csomóba tekergetve
 2189  3,    II|                   tekergetve volt feltűzve a feje tetejére.~ ~Elkészíté
 2190  3,    II|                 feje tetejére.~ ~Elkészíté a reggelijét magának és a
 2191  3,    II|                    a reggelijét magának és a társaságának. Mind a nyolcan
 2192  3,    II|                    és a társaságának. Mind a nyolcan hideg tejet ittak,
 2193  3,    II|                  Gyümölcsöt sohasem ízlelt a leány. Lajos tartotta magát
 2194  3,    II|                    Ma azonban nem játszott a társaságával, hanem az Orbis
 2195  3,    II|                   várta be az időt, amikor a kétszeri csengetés után
 2196  3,    II|                csengetés után hangzani fog a kocogtatás az ajtaján: „
 2197  3,    II|                    az ajtaján: „szabad!”~ ~A belépő férfi meg volt lepetve.~ ~–
 2198  3,    II|                 Még nem vagyunk felöltözve a kikocsikázáshoz? – kérdezé.~ ~
 2199  3,    II|              kikocsikázáshoz? – kérdezé.~ ~A leány pedig félredobta a
 2200  3,    II|                   A leány pedig félredobta a könyvet az öléből, s odafutott
 2201  3,    II|             könyvet az öléből, s odafutott a belépőhöz, és pajzánul a
 2202  3,    II|                   a belépőhöz, és pajzánul a nyakába kapaszkodott.~ ~–
 2203  3,    II|               napja van. Ma én parancsolok a háznál. Az történik, amit
 2204  3,    II|                 amit velem szoktál tölteni a kocsin, itt a szobámban
 2205  3,    II|              szoktál tölteni a kocsin, itt a szobámban töltöd el, s nekem
 2206  3,    II|                    bolond kérdésemre, amit a fejemben kifőztem. És aztán
 2207  3,    II|                  nem feleded el, hogy ezen a napon tegezzük egymást.
 2208  3,    II|               köszönts meg. Hadd hallom.~ ~A gróf alig észrevehetőleg
 2209  3,    II|                 észrevehetőleg meghajtotta a fél térdét és a fejét, s
 2210  3,    II|                meghajtotta a fél térdét és a fejét, s nem szólt hozzá
 2211  3,    II|                Egyetlen jobbágyom, ülj ide a lábamhoz erre a tabourette-re.~ ~
 2212  3,    II|                    ülj ide a lábamhoz erre a tabourette-re.~ ~A férfi
 2213  3,    II|                    erre a tabourette-re.~ ~A férfi úgy tett. A leány
 2214  3,    II|         tabourette-re.~ ~A férfi úgy tett. A leány felkuporodott az ottomanra,
 2215  3,    II|                ottomanra, lábait felszedve a bő japonika alá; ő pedig
 2216  3,    II|               japonika alá; ő pedig odaült a lábaihoz, s felvette az
 2217  3,    II|            kielégíti.~ ~– Csak tedd le azt a könyvet – mondá neki a leány. –
 2218  3,    II|                 azt a könyvet – mondá neki a leány. – Ennek mind a négy
 2219  3,    II|                 neki a leány. – Ennek mind a négy kötetét könyv nélkül
 2220  3,    II|                Mért nem adsz nekem azokból a könyvekből, amikből magad
 2221  3,    II|               valaki meg találna betegedni a háznál, azt meg tudjam gyógyítani
 2222  3,    II|                   meghalna?~ ~– Sokszor az a vége a betegségnek.~ ~–
 2223  3,    II|            meghalna?~ ~– Sokszor az a vége a betegségnek.~ ~– S rossz
 2224  3,    II|                betegségnek.~ ~– S rossz az a halál?~ ~– Nem tudom. Mert
 2225  3,    II|                       Ah, haha! – kacagott a leány. – Így nem hagyom
 2226  3,    II|                    olvastál felőle. Milyen a halál? Rosszabb az, mint
 2227  3,    II|                   akkor miért kell élni?~ ~A gyermekek tudnak ilyen kérdéseket
 2228  3,    II|                 felelt rá Lajos, kikerülve a főkérdést. – Általunk áll
 2229  3,    II|             főkérdést. – Általunk áll fenn a világ.~ ~– Mi az a világ?~ ~–
 2230  3,    II|                    fenn a világ.~ ~– Mi az a világ?~ ~– Az emberfaj egyeteme,
 2231  3,    II|                emberfaj egyeteme, és annak a lakhelye, a kerek föld.~ ~–
 2232  3,    II|             egyeteme, és annak a lakhelye, a kerek föld.~ ~– Tehát minden
 2233  3,    II|            tartozik egy darab föld? Hát az a darab föld, ami hozzánk
 2234  3,    II|                itten egy szép darab földet a tópart mentén, ami egészen
 2235  3,    II|                 tópart mentén, ami egészen a miénk lesz, s azt te átalakítod
 2236  3,    II|           virágoskertté. Ugye jó lesz?~ ~– A jó te vagy, a kert szép
 2237  3,    II|                    lesz?~ ~– A jó te vagy, a kert szép lesz, s akkor
 2238  3,    II|                akire haragszunk.~ ~– Mi az a harag? Én még nem láttam
 2239  3,    II|                   Akkor megölik egymást.~ ~A leányt bántotta a veszedelmes
 2240  3,    II|               egymást.~ ~A leányt bántotta a veszedelmes kíváncsiság.
 2241  3,    II|          kíváncsiság. Kivont egy gombostűt a ruhájából, s annako a hegyével
 2242  3,    II|            gombostűt a ruhájából, s annako a hegyével alattomban megszúrta
 2243  3,    II|                 Istenem! – kiálta föl erre a leány, s engesztelésül odavonta
 2244  3,    II|              reszkettek.~ ~– Látod – monda a leány. – Mégsem öltél meg.
 2245  3,    II|                 megtörtént.~ ~– Meg. Pedig a gyermekek tudnak képtelenségeket
 2246  3,    II|               képtelenségeket kérni. Hanem a felnőtteknek meg van annyi
 2247  3,    II|                  meg van annyi eszük, hogy a gyermekeket rá tudják szedni.
 2248  3,    II|                kintornát. Mindig megtetted a kívánságomat. De mindig
 2249  3,    II|                     Kezet reá.~ ~– Egészen a kezedben tartasz.~ ~– Hát
 2250  3,    II|            érkezett. Magam hoztam el neked a dobozt.~ ~– Tudod, mi az
 2251  3,    II|                   dobozt.~ ~– Tudod, mi az a Melusine-ruha? Akarod látni?~ ~
 2252  3,    II|       Melusine-ruha? Akarod látni?~ ~Azzal a leány felszökött a helyéből,
 2253  3,    II|                   Azzal a leány felszökött a helyéből, s feloldva a selyemzsinórt,
 2254  3,    II|          felszökött a helyéből, s feloldva a selyemzsinórt, mely felöltönyét
 2255  3,    II|                   hirtelen ledobta magáról a selyem japonikát, s ott
 2256  3,    II|               olyan öltözetben, amilyenben a párizsi hölgyek a tengeri
 2257  3,    II|               amilyenben a párizsi hölgyek a tengeri fürdők hullámaival
 2258  3,    II|             hullámaival szoktak enyelegni. A Melusine: úszóöltöny.~ ~–
 2259  3,    II|                    taníts meg engem úszni. A tó itt van a kertünk alatt.~ ~
 2260  3,    II|                  engem úszni. A tó itt van a kertünk alatt.~ ~Olyan volt
 2261  3,    II|                kertünk alatt.~ ~Olyan volt a leány az égszínkék öltözetben,
 2262  3,    II|                  Meg akarsz verni? – szólt a gyermek, félig sírva, félig
 2263  3,    II|             nevetve.~ ~– Vedd fel, kérlek, a felöltönyödet – szólt Lajos,
 2264  3,    II|                   Lajos, s reszketett mind a két keze, mikor a japonikát
 2265  3,    II|          reszketett mind a két keze, mikor a japonikát felvette a pamlagról,
 2266  3,    II|                 mikor a japonikát felvette a pamlagról, s betakarta vele
 2267  3,    II|                pamlagról, s betakarta vele a najádok eszményképét. –
 2268  3,    II|                  főzöm ezt magamban. S ezt a kívánságomat meg kell tenned.
 2269  3,    II|                  csónakot, te magad úsztál a túlpartra, s onnan hoztál
 2270  3,    II|             átkeltünk. Még akkor támadt ez a vágyam. Milyen dicső tudomány
 2271  3,    II|                   dicső tudomány az, úszni a víz fölött! Barátságban
 2272  3,    II|                   fölött! Barátságban élni a hullámmal, a halállal. Szárnyat
 2273  3,    II|              Barátságban élni a hullámmal, a halállal. Szárnyat csinálni
 2274  3,    II|                halállal. Szárnyat csinálni a kezeinkből, s repülni, mint
 2275  3,    II|                kezeinkből, s repülni, mint a madár! Amióta e várban lakunk,
 2276  3,    II|                 Amióta e várban lakunk, ez a vágyam egyre erősbödött.
 2277  3,    II|                  éjjel azt álmodomo , hogy a hullámokat szelem. Egész
 2278  3,    II|                     félek, hogy meghallják a fák, a falak, az emberek,
 2279  3,    II|                     hogy meghallják a fák, a falak, az emberek, s elárulnak.
 2280  3,    II|                   elárulnak. Ah, de ha ott a zöld hullám felett lebeghetnék,
 2281  3,    II|                 láthat meg senki, felnézve a ragyogó égbe, versenyt sikongatva
 2282  3,    II|                  égbe, versenyt sikongatva a halászmadarakkal, körültáncolva
 2283  3,    II|                 szerzed-e meg azt nekem?~ ~A gyermek vágya oly igaz,
 2284  3,    II|                  Lajos maga is ismerte azt a büszke gyönyört. Talán maga
 2285  3,    II|             Cleliáról * és társnőiről, kik a Tiberen átúszva menték meg
 2286  3,    II|                 Tiberen átúszva menték meg a római leányok erényének
 2287  3,    II|                     monda, és kezét nyújtá a leánynak.~ ~– Ah, te teljesíted
 2288  3,    II|                  vagy, te kedves vagy! – S a férfi hasztalan akarta megóvni
 2289  3,    II|                  utánaomlott, úgy fogta el a visszavont kezet. – Hát
 2290  3,    II|                 nem! – tiltakozott gyorsan a leány ez eszme ellen. –
 2291  3,    II|                     Hol vagyok én „itt”?~ ~A leány odamutatott az ujjával
 2292  3,    II|               leány odamutatott az ujjával a bőrkerevetre, s megint visszavitte
 2293  3,    II|          szenderítő érzés. Azt pedig, hogy a fegyvered ott van minden
 2294  3,    II|                  ott van minden éjjel azon a fehér fénymázos asztalon,
 2295  3,    II|                  maradnak rajta, aminőkkel a lőfegyvert megtöltik. De
 2296  3,    II|                 hogy ma nem vagy sem azoké a csúnya könyveidé, sem azé
 2297  3,    II|                   vagy.~ ~– Hát hisz éppen a te parancsodat megyek végrehajtani,
 2298  3,    II|              öltöző-sátort kell készítenem a számodra a tóparton, s padot
 2299  3,    II|                 kell készítenem a számodra a tóparton, s padot és mellvédet
 2300  3,    II|                 ütnöm össze, ahonnan magam a rudat tartva, követhesselek.
 2301  3,    II|                  jó helyet kell kikeresnem a kis öbölben.~ ~– De ugye,
 2302  3,    II|                   úszni, akkor szabad lesz a kis öbölből kiszáguldanom
 2303  3,    II|                  kis öbölből kiszáguldanom a nagy tóba is?~ ~– Igen.
 2304  3,    II|                     hogy én követni foglak a gondolámon.~ ~– De ne nagyon
 2305  3,    II|                 nagyon közel.~ ~– Úgy sem. A másik pedig az, hogy a fűzfákon
 2306  3,    II|                     A másik pedig az, hogy a fűzfákon túl, amik a kis
 2307  3,    II|                  hogy a fűzfákon túl, amik a kis öbölt takarják, csak
 2308  3,    II|              olyankor lesz szabad kiúsznod a szabad tóba, mikor holdvilág
 2309  3,    II|               nekem.~ ~– Ugyan kinek volna a faluban?~ ~– Az úri kastély
 2310  3,    II|                  lakót kapott. Úrnő került a házhoz.~ ~– Ah! Egy hölgy?
 2311  3,    II|                   Fiatal.~ ~– Te láttad őt a távcsővel? Minő haja van?~ ~–
 2312  3,    II|                  jámbor?~ ~– Minden járása a szegények és betegek házainak
 2313  3,    II|             látogatásából áll, s első útja a templomba visz.~ ~– Hát
 2314  3,    II|                    Hát mi miért nem járunk a templomba soha?~ ~– Mert
 2315  3,    II|               vagyunk, mint azok, akiké az a templom.~ ~– Hát azok más
 2316  3,    II|           elragadtatva fogta két keze közé a gyermeteg bölcs angyalfejecskét,
 2317  3,    II|                Lelkem, kis királyném: erre a te kérdésedre az öt világrész
 2318  3,    II|        bölcsességet. Úgy teszesz, mint aki a koldus előtt eltagadja,
 2319  3,    II|                Apropó! Nehogy elfelejtsem. A szegény gyermekeknek, akik
 2320  3,    II|                     Melyikből adjak nekik? A kicsinyekből, vagy a nagyokból?
 2321  3,    II|                nekik? A kicsinyekből, vagy a nagyokból? Azokat az apró
 2322  3,    II|                  bánom, ha kiosztod; hanem a fehéreket jobb szeretem
 2323  3,    II|                  van rajtuk; de ha ezekbűl a nagy pirosakbúlo válogatsz
 2324  3,    II|                sovereign * aranyak voltak, a fehérek ezüst húszasok,
 2325  3,    II|               fehérek ezüst húszasok, azok a nagy veresek pedig az akkori
 2326  3,    II|                 voltak, és ragyogott rajta a 30-as szám: félforintba
 2327  3,    II|                  mentek.~ ~– Már majd csak a legnagyobbakbúl adjunk a
 2328  3,    II|                   a legnagyobbakbúl adjunk a legkisebbekneko – monda
 2329  3,    II|        legkisebbekneko – monda Lajos.~ ~Ez a leány nem tudja, hogy mire
 2330  3,    II|                  nem tudja, hogy mire való a pénz? Mi különbség van arany,
 2331  3,   III|                                    III. ~ ~A Névtelen Vár egyikén azoknak
 2332  3,   III|               Névtelen Vár egyikén azoknak a földnyelveknek épült, amik
 2333  3,   III|                 földnyelveknek épült, amik a Fertő déli partjáról a tóba
 2334  3,   III|                amik a Fertő déli partjáról a tóba benyúlnak.~ ~Az öregek,
 2335  3,   III|                    azt állítják, hogy azon a helyen valami régi cölöpépítészet
 2336  3,   III|                 Livius és Justin * szerint a mai Narbonne-ból kivándorolt
 2337  3,   III|                  kivándorolt kelták voltak a tókörnyék őslakói.) Még
 2338  3,   III|              tókörnyék őslakói.) Még akkor a magyar embernek kisebb gondja
 2339  3,   III|              kutatásával törődjék. Ha volt a kőfejszés kelta kornak régi
 2340  3,   III|                kastélyt jó volt rárakni.~ ~A néphagyomány azt is állítja,
 2341  3,   III|                állítja, hogy sok év előtt, a múlt században, az a hely,
 2342  3,   III|                előtt, a múlt században, az a hely, ahol most kastély
 2343  3,   III|                  volt, s ez is igaz lehet. A Fertő igen szeszélyes tó.
 2344  3,   III|                     nem volt tó. Otthagyta a fenekét szárazon. A partbirtokosok,
 2345  3,   III|              Otthagyta a fenekét szárazon. A partbirtokosok, kik addig
 2346  3,   III|                  partbirtokosok, kik addig a víz tükrét bírták, most
 2347  3,   III|                   bírták, most elfoglalták a kizöldült tófeneket; felosztották,
 2348  3,   III|                   megint más jutott eszébe a Fertőnek: újra kinevezte
 2349  3,   III|                     tanyák megint eltűntek a zöld hullámtükör alatt;
 2350  3,   III|              tündéri játékot gyakran űzött a Fertő a halandókkal.~ ~1737-
 2351  3,   III|              játékot gyakran űzött a Fertő a halandókkal.~ ~1737-ben
 2352  3,   III|                 Ilmicre gyalog gázoltak át a tavon az átelleni partról
 2353  3,   III|                  tavon az átelleni partról a lakosok. A földesúri levéltárak
 2354  3,   III|                átelleni partról a lakosok. A földesúri levéltárak teli
 2355  3,   III|            okiratokkal nevezetes falvakról a tóparton, mik nagy dézsmát,
 2356  3,   III|                   Két ilyen gazdag falunak a harangját nemrég halászták
 2357  3,   III|                 halászták ki Széplak táján a tó fenekéről, az egyik harang
 2358  3,   III|                 fenekéről, az egyik harang a széplaki toronyban van most
 2359  3,   III|                   toronyban van most is; s a halászoko gyakran húznak
 2360  3,   III|               falvairól tanúskodnak. – Hát a Strabo * által leírt római
 2361  3,   III|               melyben Nagy Károly gallusai a csakánok * mérhetetlen kincseit
 2362  3,   III|                 hová lettek? Elnyelte őket a Fertő. Alámentek annak a
 2363  3,   III|                   a Fertő. Alámentek annak a csodálatos földnek, ami
 2364  3,   III|          csodálatos földnek, ami meghajlik a szekér alatt, míg terhével
 2365  3,   III|            fenyőcsoportok nőnek fel rajta; a szép zöld erdő mellé házakat
 2366  3,   III|             egyszer aztán elkezd emelkedni a föld: a falak alásüllyednek
 2367  3,   III|                   elkezd emelkedni a föld: a falak alásüllyednek a vízbe;
 2368  3,   III|                föld: a falak alásüllyednek a vízbe; hanem az erdők, azok
 2369  3,   III|                     azok együtt emelkednek a földdel, s úsznak a föld
 2370  3,   III|             emelkednek a földdel, s úsznak a föld alatti elementum felett.~ ~
 2371  3,   III|                 alatti elementum felett.~ ~A Névtelen Vár isthmusát *
 2372  3,   III|                 compossessortól * , akinek a nádasa határos a túlsó parttal.
 2373  3,   III|                    akinek a nádasa határos a túlsó parttal. A másik kis
 2374  3,   III|                   határos a túlsó parttal. A másik kis öböl pedig a szomszéd
 2375  3,   III|                     A másik kis öböl pedig a szomszéd Fertőszeg falutól
 2376  3,   III|              Fertőszeg falutól választá el a Névtelen Várat. Az urasági
 2377  3,   III|                  Várat. Az urasági kastély a falu keleti szélén egy lejtős
 2378  3,   III|              építve, s homlokzatával az is a tó felé fordult.~ ~Az ezernyolcszázhatodiki
 2379  3,   III|                 lehetett minden este látni a kastély erkélyéről, mikor
 2380  3,   III|                  kastély erkélyéről, mikor a nap már leszállt, s az alkonyég
 2381  3,   III|              csodálatos színekkel vonta be a tó tükrét, hogy ha festő
 2382  3,   III|              csendes őszi estén látják azt a pompáját a tündéri képtelenségnek, –
 2383  3,   III|                estén látják azt a pompáját a tündéri képtelenségnek, –
 2384  3,   III|              estéken lehetett látni, amint a Névtelen Vár keleti tóöbléből
 2385  3,   III|                 hosszú ezüst vonalat húzva a nagy acéltükör lilaszín,
 2386  3,   III|                  azután nem lehetett látni a kastély erkélyéről, hogy
 2387  3,   III|                úszik egy nőalak; innen azt a csónak eltakarta. Hanem
 2388  3,   III|               Marie igen jó tanítvány volt a hydrioták * iskolájában.
 2389  3,   III|               hydrioták * iskolájában. Már a negyedik lecke után szabad
 2390  3,   III|                 Vállai sohasem merültek el a vízben. Csak úgy sikamlott
 2391  3,   III|              vízben. Csak úgy sikamlott el a hullám fölött. Esti úszáshoz
 2392  3,   III|                 haja szabadon úszott utána a hullám fölött. – Az óvatosságra
 2393  3,   III|                   addig volt szükség, amíg a part közelében jártak, s
 2394  3,   III|                     Amint beljebb haladtak a tóban, s az alkonyárny a
 2395  3,   III|                   a tóban, s az alkonyárny a fényes tükrön csak fekete
 2396  3,   III|                fekete árnyképeket engedett a csónakból és az úszó főből
 2397  3,   III|                 aztán elhagyá az úszó alak a kísérő naszádot. Nem félt
 2398  3,   III|                     Nem félt már semmitől. A hullám jó barát volt, ismerték
 2399  3,   III|                   egy duzzadó párnán, mint a ringatott bölcsőben a gyermek.
 2400  3,   III|                 mint a ringatott bölcsőben a gyermek. Ha akarta, összetette
 2401  3,   III|                  akarta, összetette kezeit a víz fölött, és úgy imádkozott,
 2402  3,   III|                    és úgy imádkozott, csak a lábai taposták a vizet.
 2403  3,   III|          imádkozott, csak a lábai taposták a vizet. Itt azután szabad
 2404  3,   III|                    kedvteléssel, hívogatni a felrebbenő vadludakat, ingerkedni
 2405  3,   III|          ingerkedni az éjszaka fecskéivel, a denevérekkel, mik úgy cincognak
 2406  3,   III|                     mik úgy cincognak este a tó fölött, üldözve a futó
 2407  3,   III|                  este a tó fölött, üldözve a futó vízipókot. Itt szabad
 2408  3,   III|                      hangját. Hogy az, ott a csónakban nem haragudott
 2409  3,   III|                maga is halkan utánadúdolta a dallamot, mély harangdöngésű
 2410  3,   III|            harangdöngésű hangjával kísérve a leányka énekét. Itt senki
 2411  3,   III|               kikerülniök. Itt nem kellett a leánynak fátyolt viselni
 2412  3,   III|                órahosszant is elbolyongtak a hullámtükrön, a leány nem
 2413  3,   III|               elbolyongtak a hullámtükrön, a leány nem fáradt ki bele.
 2414  3,   III|                    az erőt idegeinek, amit a mostoha föld elvett tőle.
 2415  3,   III|                pihennie kellett, elszokott a járástól; itt pedig, mint
 2416  3,   III|              odaúszott hozzá, belefogózott a csónak szélébe, s hosszú
 2417  3,   III|                hosszú haját kiteríté annak a térdeire száradni, míg a
 2418  3,   III|                   a térdeire száradni, míg a parthoz visszatértek.~ ~
 2419  3,   III|                    parthoz visszatértek.~ ~A két kastély ablakainak világa
 2420  3,   III|              vezérfényül tündöklött eléjük a víztükörben, messze a part
 2421  3,   III|               eléjük a víztükörben, messze a part mentében éjjeli rákászok
 2422  3,   III|           fáklyafénye vereslett.~ ~S mikor a keleti part mögül, a látkör
 2423  3,   III|                 mikor a keleti part mögül, a látkör acélkék ködéből kiemelkedett
 2424  3,   III|               acélkék ködéből kiemelkedett a hold izzó tányéra, s lassankint
 2425  3,   III|                  tündérek, akiknek lakásuk a víz fenekén, korallkertek
 2426  3,   III|            emberaltató éjszakán jönnek fel a víz felszínére, a holdsugarakon
 2427  3,   III|               jönnek fel a víz felszínére, a holdsugarakon arcaikat fehéríteni.~ ~
 2428  3,   III|              journalban fel nem fedezi azt a Melusine-köntöst, Lajos
 2429  3,   III|                akinek semmije sincs.~ ~Még a kedélye is egészen megedződött
 2430  3,   III|             kedélye is egészen megedződött a leánynak ezáltal. Nem volt
 2431  3,   III|                   nem kell senkinek másnak a segítsége.~ ~Hanem hát úgy
 2432  3,   III|                megirigyletteo tőle – talán a sors. Minden rosszat, ami
 2433  3,   III|             rosszat, ami történik, fogjunk a sorsra.~ ~Egy este, mikor
 2434  3,   III|              sorsra.~ ~Egy este, mikor már a fogyóban levő hold jó későn
 2435  3,   III|                    hold jó későn kelt föl, a szokott vízi sétáján kísérte
 2436  3,   III|                   ki messze előreúszott.~ ~A Fertő tó sajátságai közé
 2437  3,   III|                    benne elszórva, azoknak a szélei nádassal körülvéve,
 2438  3,   III|                 rekettyével, bozóttal, míg a Hanság felé egyre nagyobb
 2439  3,   III|                 felé egyre nagyobb úr lesz a zöld bozót, s ott már az
 2440  3,   III|                képeznek elszórt szigeteket a sötét nádtengerben, amik
 2441  3,   III|         nádtengerben, amik közt legnagyobb a Királytó, mely vizével a
 2442  3,   III|                   a Királytó, mely vizével a többit táplálja, s lefolyása
 2443  3,   III|                  táplálja, s lefolyása van a Rábcába; partjait óriási
 2444  3,   III|                  óriási fenyőszálak fedik; a nép „öreg fenyvesnek” nevezi
 2445  3,   III|                fenyvesnek” nevezi ez erdőt a víz közepén.~ ~A Névtelen
 2446  3,   III|                  ez erdőt a víz közepén.~ ~A Névtelen Vár irányában is
 2447  3,   III|                 kígyók?~ ~Lajos iparkodott a leány túlheves fantáziáját
 2448  3,   III|                lelohasztani, hogy biz azon a szigeten semmiféle ember
 2449  3,   III|                   ez égalj nem tenyészt, s a Fertő tó legnagyobb cápája:
 2450  3,   III|                Fertő tó legnagyobb cápája: a harcsa, aminek szerencsére
 2451  3,   III|                szerencsére nincsenek fogai a torkában; hanem azért mégis
 2452  3,   III|                mégis megtiltotta Marie-nak a rekettyés sziget felé úszkálást,
 2453  3,   III|                 fog találni, amiktől pedig a leány irtózott. Az is meglehet,
 2454  3,   III|             mondani, hogy „ne menj oda!”~ ~A tilalom csak fokozta az
 2455  3,   III|                    Marie nem volt Lajosnak a rabja: meg volt neki engedve,
 2456  3,   III|              bármilyen messze elcsapongjon a szabad hullámvilágban, csak
 2457  3,   III|                  kiáltással kísérőjének.~ ~A férfi ezalatt hanyatt feküdt
 2458  3,   III|                  míg azt szabadon ringatta a hullám, a csillagos ég mélyébe
 2459  3,   III|                szabadon ringatta a hullám, a csillagos ég mélyébe bámult
 2460  3,   III|                  búgó, zengő hangokat, mik a sík víztükör fölött oly
 2461  3,   III|              találgatja, hát ez mi volt?~ ~A mocsárvilág ritka vadainak
 2462  3,   III|            vadainak kiáltásai hangzanak át a Hanságból: a „török récéké”,
 2463  3,   III|                  hangzanak át a Hanságból: a „török récéké”, mik nem
 2464  3,   III|                    csoportok verekednének, a Fertő tó darvai. lármáznak
 2465  3,   III|              harangoz mély, zúgó hangjával a bölömbika.~ ~Majd feljön
 2466  3,   III|                   bölömbika.~ ~Majd feljön a hold; már fogytán van. A
 2467  3,   III|                   a hold; már fogytán van. A fogyó hold olyan ellenszenves
 2468  3,   III|                  mint amilyen rokonszenves a telő hold. Ki tudná annak
 2469  3,   III|                    Ez Marie hangja volt!~ ~A férfi, mint őrült, ragadta
 2470  3,   III|              ragadta egyszerre kezébe mind a két evezőt, s a csónak hasította
 2471  3,   III|                kezébe mind a két evezőt, s a csónak hasította a hullámokat
 2472  3,   III|               evezőt, s a csónak hasította a hullámokat a sikoltás tája
 2473  3,   III|              csónak hasította a hullámokat a sikoltás tája felé. A csendes
 2474  3,   III|           hullámokat a sikoltás tája felé. A csendes hullámtükrön meglátszott
 2475  3,   III|                   hullámtükrön meglátszott a fényes vonal, amit az előreúszott
 2476  3,   III|                  mi órákig ott csillámliko a víz színén. A végén a vonal
 2477  3,   III|                  csillámliko a víz színén. A végén a vonal visszahajlott,
 2478  3,   III|          csillámliko a víz színén. A végén a vonal visszahajlott, s kezdett
 2479  3,   III|                     Látszott, hogy az úszó a rémület kétségbeesésével
 2480  3,   III|                 kétségbeesésével igyekszik a csónakot elérni. Mikor összejutottak,
 2481  3,   III|               elérni. Mikor összejutottak, a leány ismét hangosan kétszer-háromszor
 2482  3,   III|             kezével görcsösen kapaszkodott a csónak párkányába, rémítő
 2483  3,   III|                  mögé.~ ~– Marie! – kiáltá a férfi megrémülve, s fél
 2484  3,   III|                     s fél kezével megkapva a leánynak a derekán az övét,
 2485  3,   III|                kezével megkapva a leánynak a derekán az övét, kirántotta
 2486  3,   III|             derekán az övét, kirántotta őt a hullám közül, s az ölébe
 2487  3,   III|                       Mi lelt? Mi üldöz?~ ~A leány úgy reszketett, úgy
 2488  3,   III|             reszketett, úgy vacogtak össze a fogai, hogy nem tudott felelni;
 2489  3,   III|                   hogy nem tudott felelni; a lélegzete is elállt, el
 2490  3,   III|                volt fulladva egészen. Csak a nagy szemeit mereszté iszonyatra.~ ~
 2491  3,   III|                       Ember, vagy állat?~ ~A fej, az ábrázat emberé volna:
 2492  3,   III|                 volna: férfié talán, hanem a sima arcot rőt, kurta szőr
 2493  3,   III|                    rőt, kurta szőr fedi, s a koponyát a haj helyett is
 2494  3,   III|                    szőr fedi, s a koponyát a haj helyett is csak vidraveres
 2495  3,   III|       összelapultak, alig kivehetők; hanem a szemei, mint a halnak mereven,
 2496  3,   III|            kivehetők; hanem a szemei, mint a halnak mereven, karikára
 2497  3,   III|                  semmi indulatkifejezés.~ ~A rejtélyes szörny egészen
 2498  3,   III|               rejtélyes szörny egészen ott a csónak közelében merült
 2499  3,   III|               evezőlapátot, hogy szétzúzza a csodának a fejét; – de súlyos
 2500  3,   III|                  hogy szétzúzza a csodának a fejét; – de súlyos ütése
 2501  3,   III|                       de súlyos ütése csak a puszta habot érte. A szörny
 2502  3,   III|                  csak a puszta habot érte. A szörny egyszerre lebukott,
 2503  3,   III|             egyszerre lebukott, s látszott a mélyen áttetsző holdsugárittas
 2504  3,   III|               lökve magát odább, s eltűnve a vízmélység homályában, hol
 2505  3,   III|                  szeme nem lát többé, csak a halé. És aztán nem látta
 2506  3,   III|                minden idegét megzsibbasztá a rémület és a düh. Mi volt
 2507  3,   III|                 megzsibbasztá a rémület és a düh. Mi volt ez? Ki küldte
 2508  3,   III|                  Mi volt ez? Ki küldte ezt a névtelen szörnyeteget az
 2509  3,   III|                    kincse ellen?~ ~Hát már a víz fenekén is ellenségei
 2510  3,   III|               ármányra és incselkedésre.~ ~A méreg forrt ereiben.~ ~A
 2511  3,   III|                   A méreg forrt ereiben.~ ~A leányt betakargatta a bő
 2512  3,   III|                      A leányt betakargatta a bő fürdőköpenybe, s aztán
 2513  3,   III|                   Holnap visszatérek ehhez a bozóthoz – dörmögé magában –,
 2514  3,   III|                  magában –, felkeresem ezt a fenevadat, s agyonlövöm,
 2515  3,   III|          agyonlövöm, ha ember, ha állat!~ ~A leány valamit nyöszörgött,
 2516  3,   III|               Agyonlövöm! – ordítá dühösen a férfi.~ ~A leány aztán meghúzta
 2517  3,   III|                  ordítá dühösen a férfi.~ ~A leány aztán meghúzta magát
 2518  3,   III|                   meghúzta magát reszketve a csónak fenekén, s nem szólt
 2519  3,   III|                    s nem szólt többet, még a szepegését is elfojtotta,
 2520  3,   III|             szepegését is elfojtotta, mint a csínyt tett gyermek.~ ~Mikor
 2521  3,   III|                tett gyermek.~ ~Mikor aztán a parthoz visszaértek, a férfi
 2522  3,   III|               aztán a parthoz visszaértek, a férfi nyers hangon ráparancsolt
 2523  3,   III|                  nyers hangon ráparancsolt a leányra, hogy menjen el
 2524  3,   III|         megsürgette, hogy siessen.~ ~Aztán a karjára vette, és sietve
 2525  3,   III|               vette, és sietve haladt vele a kastélyba vissza. A leány
 2526  3,   III|                   vele a kastélyba vissza. A leány még akkor is reszketett.~ ~–
 2527  3,   III|                 Tudom. Aki egyszer megijed a vízben, az elfelejti az
 2528  3,   III|                  tavamtulo ? – sóhajta fel a leány, még egy keserves
 2529  3,   III|                  keserves pillantást vetve a megaranyozott hullámtükörre,
 2530  3,   III|                   karéjló fodrokat hajtott a támadó szellő. Innen ő most
 2531  3,   III|                  ön fekünnio – monda Lajos a leánynak, amint szobájába
 2532  3,   III|                 fogok önnek főzni.~ ~Attól a szikfűteától pedig úgy félnek
 2533  3,   III|              szikfűteától pedig úgy félnek a gyermekek mindannyian, hogy
 2534  3,   III|                 maga felé közeledni; annak a merev halszemei révedeztek
 2535  3,   III|                 merev halszemei révedeztek a sötétségen keresztül. Majd
 2536  3,   III|                    felelt kérdésére. Lajos a legutolsó születésnapi köszöntő
 2537  3,   III|                    négy óráig tartó álmait a leány által számára elkészített
 2538  3,   III|            Esténkint egy viráglevelet tett a takaróra, mely a pamlagra
 2539  3,   III|         viráglevelet tett a takaróra, mely a pamlagra volt vetve, s az
 2540  3,   III|                   valaki ott pihent volna, a viráglevelet leszórta volna.~ ~
 2541  3,   III|                   leszórta volna.~ ~Másnap a szokottnál is mogorvább
 2542  3,   III|                   is mogorvább volt Lajos. A mindennapi sétakocsizás
 2543  3,   III|                  az estét, hogy elmehessen a tóra szörnyeteget vadászni.~ ~
 2544  3,   III|                 vagy talán egy hód, aminek a feje úgy hasonlít az emberéhez:
 2545  3,   III|             egyszerre megváltozott az idő; a szép meleg augusztusi verőfénybe
 2546  3,   III|            Lajosnak le kellett tenni arról a szándékáról, hogy ez este
 2547  3,   III|                  szándékáról, hogy ez este a tóra menjen csónakázni.
 2548  3,   III|                   nem látta őt Marie. Csak a macskáinak panaszkodhatott;
 2549  3,   III|                  borzasztókat fog álmodni. A zápor verte az ablaktáblákat,
 2550  3,   III|                    verte az ablaktáblákat, a távolban mennydörgött. Nem
 2551  3,   III|           mennydörgött. Nem merte eloltani a gyertyáit, hogy a villámfény
 2552  3,   III|                 eloltani a gyertyáit, hogy a villámfény a redőnyökön
 2553  3,   III|               gyertyáit, hogy a villámfény a redőnyökön át be ne csillanjon,
 2554  3,   III|                    mernék ilyenkor kimenni a házból! – mondá az ölébe
 2555  3,   III|                   cicusnak. – Hát még arra a puszta udvarra! Vagy éppen
 2556  3,   III|                   udvarra! Vagy éppen azon a sötét erdei úton keresztül!
 2557  3,   III|                    szörnyű lehet ott most. A falu végén van a temető.
 2558  3,   III|                 ott most. A falu végén van a temető. Mikor villámlik,
 2559  3,   III|                villámlik, felütik fejeiket a sötétből a keresztek!~ ~
 2560  3,   III|                felütik fejeiket a sötétből a keresztek!~ ~Az óra tizenegyet
 2561  3,   III|                    csak félig nyílt meg, s a megszólaló hang nem Lajosé
 2562  3,   III|                hang nem Lajosé volt, hanem a komornyiké.~ ~– Bocsánat, „
 2563  3,   III|             Bocsánat, „Madame”. (Így hítta a leányt.)~ ~– Ön az, Henry?
 2564  3,   III|                    Bejöhet. Fenn vagyok.~ ~A komornyik belépett. Ősz
 2565  3,   III|                         Nos, hát mit akar? A gróf küldte önt?~ ~– Óh,
 2566  3,   III|                 szemei úgy ragyognak, mint a parázs. És félrebeszél.
 2567  3,   III|                   lett valaki beteg, akkor a gróf maga tudott segíteni,
 2568  3,   III|               dobálva az orvosi könyvek, s a házi gyógytár fenekestül
 2569  3,   III|                  minden medicina ott hever a padlón.~ ~– Hát nincs itt
 2570  3,   III|                        Hát nincs itt orvos a faluban?~ ~– De van. A megye
 2571  3,   III|               orvos a faluban?~ ~– De van. A megye orvosa.~ ~– Hát el
 2572  3,   III|                  nem meri?~ ~– Azért, mert a gróftól ki van adva a criminális *
 2573  3,   III|                 mert a gróftól ki van adva a criminális * parancsolat,
 2574  3,   III|                hozni az „ő szobájába” vagy a „Madame”-éba, rögtön agyonlő;
 2575  3,   III|                   de különösen megtiltotta a gróf, hogy orvost, papot
 2576  3,   III|            beeresszek ide valaha, még csak a kastély kapuján is. – Én
 2577  3,   III|                     az az első, azután jön a többi, ami még a világon
 2578  3,   III|                azután jön a többi, ami még a világon következik. Én megyek,
 2579  3,   III|              kísérni fog.~ ~– Szent atyám! A gróf megöl, ha azt megteszem.~ ~–
 2580  3,   III|                   ha nem teszi, ön öli meg a grófot.~ ~– Az megint igaz.~ ~–
 2581  3,   III|                     amit teszek. Felveszem a fátyolomat, nem mutatom
 2582  3,   III|             arcomat senkinek.~ ~– De ebben a zivatarban! Hallja Madame,
 2583  3,   III|                Madame, mint dörög odakinn? A zápor csak úgy zuhog; a
 2584  3,   III|                    A zápor csak úgy zuhog; a sötét erdőn keresztül kell
 2585  3,   III|                 sötét erdőn keresztül kell a faluba kerülnünk; sárban,
 2586  3,   III|             lámpást, s vegyen egy jó botot a kezébe; addig én beburkolom
 2587  3,   III|                     és kiengesztelem. Csak a jó Isten megtartsa az életét.
 2588  3,   III|                    orvosért, akkor befogok a hintóba.~ ~– Hogyan tenné
 2589  3,   III|                  Hogyan tenné ön azt? Hisz a kocsizörgést meghallaná
 2590  3,   III|              messze. Menjen csak, és hozza a lámpát!~ ~S néhány perc
 2591  3,   III|                 néhány perc múlva megnyílt a Névtelen Vár ajtaja, s kilépett
 2592  3,   III|                   ajtaja, s kilépett rajta a lefátyolozott hölgyalak,
 2593  3,   III|       lefátyolozott hölgyalak, egy kezével a komornyik karjába kapaszkodva,
 2594  3,   III|              karjába kapaszkodva, másikkal a lámpást tartva, míg kísérője
 2595  3,   III|             esernyővel igyekezett őt védni a szakadó zápor elől, s egy
 2596  3,   III|                   öles husánggal támogatta a lépteit, hogy el ne csússzék
 2597  3,   III|                    aztán nem volt félelmes a puszta udvar, sem a sötét
 2598  3,   III|               félelmes a puszta udvar, sem a sötét erdő, recsegő fáival;
 2599  3,   III|                  erdő, recsegő fáival; sem a cikázó villám; sem azok
 2600  3,   III|                    cikázó villám; sem azok a sírkeresztek ott a falu
 2601  3,   III|                    azok a sírkeresztek ott a falu végén; a lány úgy sietett,
 2602  3,   III|             sírkeresztek ott a falu végén; a lány úgy sietett, hogy kísérője
 2603  3,   III|                  bírt vele lépést tartani; a leány vitte őtet.~ ~
 2604  3,    IV|                 jött haza ezen az estén, s a parasztszekér nagyon megviselte
 2605  3,    IV|            parasztszekér nagyon megviselte a tagjait. Fel is fogadta,
 2606  3,    IV|                eresz.~ ~– No iszen – mondá a doktor a vén gazdasszonyának,
 2607  3,    IV|                  No iszen – mondá a doktor a vén gazdasszonyának, aki
 2608  3,    IV|                 gazdasszonyának, aki éppen a sajtmaradékot takarította
 2609  3,    IV|                 most beteghez, ha mindjárt a prímásnak akadt volna is
 2610  3,    IV|                   akadt volna is halszálka a torkán, ki nem mozdulnék
 2611  3,    IV|                    sem. Fogadom.~ ~S abban a nyomban elkezdtek zörgetni
 2612  3,    IV|                   mondja meg neki, ha maga a Herkópáter is, hogy már
 2613  3,    IV|                 hogy már lefeküdtem, s fáj a lábam, magam is cataplasmákat *
 2614  3,    IV|                 Zsuzsa asszony kicammogott a folyosóra a konyhamécsessel
 2615  3,    IV|                    kicammogott a folyosóra a konyhamécsessel a kezében,
 2616  3,    IV|                folyosóra a konyhamécsessel a kezében, s miután többszörösen
 2617  3,    IV|                   többszörösen megkérdezte a künnlevőtől, hogy „ki van
 2618  3,    IV|                 hogy „ki van az ajtón?”, s a válaszul adott „én vagyok!”
 2619  3,    IV|                    hogy az nem Sátán Laci, a híres zsivány, felnyitotta
 2620  3,    IV|                    kiszólhasson rajta.~ ~– A doktor úr nem mehet ma sehova,
 2621  3,    IV|                   katapalacsintákat rakott a lábára.~ ~Hanem ugyanaz
 2622  3,    IV|                    lábára.~ ~Hanem ugyanaz a hézag elég volt, hogy egy
 2623  3,    IV|                 női kéz benyúljon rajta, s a gazdasszonynak egy csomó
 2624  3,    IV|                    egy csomó pénzt nyomjon a markába.~ ~Zsuzsa asszony
 2625  3,    IV|                  markába.~ ~Zsuzsa asszony a mécsvilágnál felismerte
 2626  3,    IV|                    mécsvilágnál felismerte a szép fényes ezüst húszasokat. –
 2627  3,    IV|                 Akkor aztán tökéletes volt a megjuhászodása, mikor a
 2628  3,    IV|                    a megjuhászodása, mikor a fátyolos hölgyet megpillantotta.
 2629  3,    IV|                    hölgyet megpillantotta. A kíváncsiság hatalmas ösztön.~ ~–
 2630  3,    IV|               nagyságos asszony.~ ~– De ha a doktor úr lefeküdt már.~ ~–
 2631  3,    IV|                 Muszáj neki fenn lenni, ha a nagyságos asszony akar vele
 2632  3,    IV|                  Hát kit mondjak neki?~ ~– A fátyolos nő a Névtelen Várbulo .~ ~
 2633  3,    IV|                    neki?~ ~– A fátyolos nő a Névtelen Várbulo .~ ~Zsuzsa
 2634  3,    IV|                     Zsuzsa asszony letette a mécsest a konyhaasztalra,
 2635  3,    IV|                  asszony letette a mécsest a konyhaasztalra, s ott hagyta
 2636  3,    IV|               konyhaasztalra, s ott hagyta a vendégeket a konyhában.~ ~–
 2637  3,    IV|                    ott hagyta a vendégeket a konyhában.~ ~– No, mit dödörög
 2638  3,    IV|                    sokáig odakünn? – kérdé a berohanótól a doktor.~ ~–
 2639  3,    IV|             odakünn? – kérdé a berohanótól a doktor.~ ~– Vegye fel frissen
 2640  3,    IV|              doktor.~ ~– Vegye fel frissen a kaputrokkját! A fátyolos
 2641  3,    IV|                    frissen a kaputrokkját! A fátyolos grófné van itt
 2642  3,    IV|                    fátyolos grófné van itt a Névtelen Várbulo .~ ~– Tyhü,
 2643  3,    IV|                     ez már valami! – monda a doktor; s hirtelen gálába
 2644  3,    IV|                gálába veté magát, felkapva a fényes acélgombos kaputrokkot. –
 2645  3,    IV|                  acélgombos kaputrokkot. – A gróf is vele van?~ ~– Nem.
 2646  3,    IV|                 gróf is vele van?~ ~– Nem. A komornyik kísérte idáig.~ ~
 2647  3,    IV|              komornyik kísérte idáig.~ ~Ez a szó, hogy a „fátyolos grófnőo ”,
 2648  3,    IV|                    idáig.~ ~Ez a szó, hogy a „fátyolos grófnőo ”, nagyobb
 2649  3,    IV|                      nagyobb hatással volt a doktorra minden száz aranynál.
 2650  3,    IV|                 Végre valahára megláthatja a mitológiai alakot, sőt beszélhet
 2651  3,    IV|                      Vezesse be őnagyságát a vendégszobába, s vigyen
 2652  3,    IV|                   sietett oda rögtön, csak a nyakravalóját kötötte fel
 2653  3,    IV|            nyakravalóját kötötte fel elébb a tükörből.~ ~Ott állt előtte
 2654  3,    IV|                tükörből.~ ~Ott állt előtte a titokteljes nőalak. Arca
 2655  3,    IV|                 burkolva. Háta mögött állt a komornyik, akit már ismert
 2656  3,    IV|                 komornyik, akit már ismert a faluban minden ember.~ ~–
 2657  3,    IV|                         Doktor úr – rebegé a leány halk hangon, melyből
 2658  3,    IV|                  önt, siessen velem rögtön a kastélyba. Az „úr” nagyon
 2659  3,    IV|            Azazhogy nem annak örülök, hogy a nagyságos úr betegnek méltóztatik
 2660  3,    IV|                Azonnal készen leszek, csak a legszükségesebb szereimet
 2661  3,    IV|                     Öt perc alatt odaérünk a hintóval.~ ~– De mi nem
 2662  3,    IV|                  Most vette még csak észre a doktor, hogy a Hölgy ruhája
 2663  3,    IV|                  csak észre a doktor, hogy a Hölgy ruhája csupa csatak.
 2664  3,    IV|                 Valamint, hogy Hamlet (nem a drámai, hanem a históriai)
 2665  3,    IV|                Hamlet (nem a drámai, hanem a históriai) arról találta
 2666  3,    IV|                  az angol király udvaránál a királyné szolganői származását,
 2667  3,    IV|             származását, hogy az felemelte a hosszú ruháját, mikor sárhoz
 2668  3,    IV|               sárhoz ért; akként árulta el a leány úrnői eredetét az,
 2669  3,    IV|                hogy hagyta maga után úszni a ruháját vízben, sárban.~ ~–
 2670  3,    IV|                    Ebben az időben, gyalog a Névtelen Várbulo ! Mikor
 2671  3,    IV|                    saját hintaja, lova van a nagyságos grófnénak. Miért
 2672  3,    IV|                    Marie érezte, hogy erre a kérdésre nem lehet felelni:
 2673  3,    IV|             felelni: ha megmondja őszintén a doktornak, hogy a páciens
 2674  3,    IV|                 őszintén a doktornak, hogy a páciens fejbelövéssel fenyegeti
 2675  3,    IV|                 csak forspont húzza.~ ~Ezt a szót sohase hallotta Marie.~ ~–
 2676  3,    IV|                 hallotta Marie.~ ~– Hát az a forspont nem ló?~ ~– Azaz,
 2677  3,    IV|                     akkor nem ló. – De hát a komornyik úr hirtelen visszafuthatna
 2678  3,    IV|                    hirtelen visszafuthatna a kastélyba, s úgy jöhetne
 2679  3,    IV|                kastélyba, s úgy jöhetne el a hintóval megint.~ ~– Az
 2680  3,    IV|                    nem mondhatta meg: hogy a komornyiknak őt egy pillanatig
 2681  3,    IV|              tudott. Egyszerre készen lett a kifogással.~ ~– Én bizony
 2682  3,    IV|             elmennék; de bizony Isten, fáj a lábam; rheumatismus acutus *
 2683  3,    IV|                  rheumatismus acutus * van a coxamban * , ha most felázik
 2684  3,    IV|               coxamban * , ha most felázik a lábam, okvetlenülo ischias
 2685  3,    IV|                       Marie összekulcsolta a két kezét könyörgésre, úgy
 2686  3,    IV|                 arckifejezés kárba veszett a sűrű fátyol miatt. Ha mégis
 2687  3,    IV|                   láthatná az ember azokat a könnyező szemeket, azokat
 2688  3,    IV|               indulattól reszkető orcákat, a sírásra vonagló szép ajkakat. –
 2689  3,    IV|               másforma hölgy volt.~ ~Mikor a némán, könyörgésre kulcsolt
 2690  3,    IV|                 nem használt semmit, akkor a keblébe nyúlt, s elővont
 2691  3,    IV|                erszényt, s kifordítá annak a tartalmát az asztalra; aranyat,
 2692  3,    IV|                    ha kérésem teljesíti.~ ~A doktor elhüledezett. Annyi
 2693  3,    IV|                   vármegye se látott ebben a fekete bankós világban.
 2694  3,    IV|                siessünk akkor!~ ~– De csak a lábam ne fájna.~ ~– Azon
 2695  3,    IV|                 ember, fel fogja önt venni a vállára, s a kastélyból
 2696  3,    IV|               fogja önt venni a vállára, s a kastélyból azután majd hintón
 2697  3,    IV|                     kivált miután Henry is a legnagyobb készséggel ajánlotta
 2698  3,    IV|                   készséggel ajánlotta fel a vállait forspontnak.~ ~Doktor
 2699  3,    IV|                    tarisznyába összeszedte a tudományához tartozó segédeszközöket,
 2700  3,    IV|                   tartozó segédeszközöket, a pénzt elzárta a fiókjába;
 2701  3,    IV|           segédeszközöket, a pénzt elzárta a fiókjába; Zsuzsa asszonynak
 2702  3,    IV|                   Zsuzsa asszonynak kiadta a rendeletet, hogy el ne aludjék,
 2703  3,    IV|                felkapaszkodott Henry úrnak a széles vállaira, egyik kezében
 2704  3,    IV|                    vállaira, egyik kezében a veres esernyőt, másikban
 2705  3,    IV|                   veres esernyőt, másikban a lámpást tartva; s így indult
 2706  3,    IV|                   tartva; s így indult meg a társaság: elöl a dupla férfi,
 2707  3,    IV|                indult meg a társaság: elöl a dupla férfi, hátul a nőalak,
 2708  3,    IV|                  elöl a dupla férfi, hátul a nőalak, kinek most már nem
 2709  3,    IV|               eldobta, azt hitte, most jön a Lucifer, óriás alakban,
 2710  3,    IV|                     tüzet okádó szájjal.~ ~A doktornak hármas oka volt
 2711  3,    IV|                 volt emócióba jönni. Egyik a kínálkozó szép kúra, ami
 2712  3,    IV|                 egy szenvedélyes orvosnak, a másik a gazdag sallárium,
 2713  3,    IV|             szenvedélyes orvosnak, a másik a gazdag sallárium, a harmadik
 2714  3,    IV|                  másik a gazdag sallárium, a harmadik az a nagy nyereség,
 2715  3,    IV|                   sallárium, a harmadik az a nagy nyereség, hogy most
 2716  3,    IV|                most már egyenesen beléphet a saisi titok * függönye mögé,
 2717  3,    IV|                   titok * függönye mögé, s a Névtelen Vár lakóinak benső
 2718  3,    IV|            pletykauzsorát lehet majd ebből a kapitálisból kiverni! Eddig
 2719  3,    IV|                   volt Tromfszky doktornak a vármegyében, hát még ha
 2720  3,    IV|                    ha híre futamodik, hogy a Névtelen Várban ordinárius
 2721  3,    IV|                  Várban ordinárius lett!~ ~A zivatar kissé alábbhagyott,
 2722  3,    IV|                   kissé alábbhagyott, mire a kastélyba megérkeztek.~ ~
 2723  3,    IV|                  Ott mély csendesség volt. A betegen kívül csak egy élő
 2724  3,    IV|                csak egy élő lélek volt még a nagy épületben, Lizette,
 2725  3,    IV|                   nagy épületben, Lizette, a szakácsné; de az már ilyenkor
 2726  3,    IV|                  mélyen aludt, hogy miatta a házat is elvihették volna
 2727  3,    IV|                  házat is elvihették volna a feje fölül. Henry legelébb
 2728  3,    IV|                szép nyomokat hagytak volna a szőnyegen.~ ~Marie és Henry
 2729  3,    IV|                    hálószobájához vezették a doktort. Elébb Henry dugta
 2730  3,    IV|               Henry dugta be nagy óvatosan a fejét az ajtón, s ez értesíté
 2731  3,    IV|                    az ajtón, s ez értesíté a többieket suttogva, hogy
 2732  3,    IV|                    nyugtalanul hánykolódik a fekhelyén.~ ~Erre aztán
 2733  3,    IV|                    bátorságot vett magának a doktor is belépni. Legelső
 2734  3,    IV|                belépni. Legelső dolga volt a gyertya hamvát elkoppantani,
 2735  3,    IV|                hamvát elkoppantani, aminek a kanóca egész vörös gombává
 2736  3,    IV|                  aztán jobban meg lehetett a beteg arcát tekinteni.~ ~
 2737  3,    IV|                   arca tűzlángban égett, s a mereven bámuló vérborította
 2738  3,    IV|          vérborította szemek kifejezésében a hagymáz rémlátása foszforeszkált.
 2739  3,    IV|                         Hm, hm – dörmögött a doktor, kipakolva az asztalra
 2740  3,    IV|                cseppjeit, s azzal odalépve a beteghez, megtapintá annak
 2741  3,    IV|              megtapintá annak az üterét.~ ~A jéghideg ujjak érintésére
 2742  3,    IV|           egyszerre felemelkedett fektéből a beteg, riadottan kiáltva
 2743  3,    IV|                  Kicsoda ön?~ ~– Én vagyok a doktor. A megye fizikusa,
 2744  3,    IV|                        Én vagyok a doktor. A megye fizikusa, doktor Tromfszky.
 2745  3,    IV|                    Mutassa kérem, gróf úr, a nyelvét.~ ~De nem mutatta
 2746  3,    IV|                     De nem mutatta az neki a nyelvét; hanem az öklét.~ ~–
 2747  3,    IV|                 csendesen, gróf úr – mondá a doktor, ki hajlandó volt
 2748  3,    IV|                   segély kell. Hadd lássam a pulzust! Egy-kettő…~ ~A
 2749  3,    IV|                    a pulzust! Egy-kettő…~ ~A gróf azonban kirántotta
 2750  3,    IV|                    ide.~ ~– Kérem! – szólt a doktor megneheztelve. –
 2751  3,    IV|                  Ki mondta? Henry! – kérdé a gróf térdére emelkedve.~ ~
 2752  3,    IV|                emelkedve.~ ~Henry nem mert a helyéből mozdulni.~ ~– Te
 2753  3,    IV|                   ide az orvost? – mormogá a beteg, s széttágult orrcimpái
 2754  3,    IV|             orrcimpái fújtattak dühösen.~ ~A doktor jót akart tenni azáltal,
 2755  3,    IV|                  egyedül jött értem, hanem a nagyságos grófnéval jött
 2756  3,    IV|                     mégpedig gyalog, ebben a zivatarban.~ ~– Mit? Marie! –
 2757  3,    IV|                       Mit? Marie! – hebegé a kóros, s e pillanatban olyan
 2758  3,    IV|              kibukott az ágyából; de abban a pillanatban megint felszökött,
 2759  3,    IV|                  megint felszökött, s mint a bőszült oroszlán ugrott
 2760  3,    IV|                bőszült oroszlán ugrott oda a komornyikhoz, megragadva
 2761  3,    IV|             komornyikhoz, megragadva annak a torkát, s mint egy pokolból
 2762  3,    IV|                   Megfojtalak!~ ~No, iszen a doktornak se kellett több
 2763  3,    IV|                   elfelejtette az ischiast a tomporában, s azzal ki a
 2764  3,    IV|                   a tomporában, s azzal ki a nyitott ajtón a szakadó
 2765  3,    IV|                   azzal ki a nyitott ajtón a szakadó záporba, nem kellett
 2766  3,    IV|              egyenes volt az út, vágtatott a legszebb sáron keresztül;
 2767  3,    IV|              legszebb sáron keresztül; még a mamuszokat is elvitte a
 2768  3,    IV|                    a mamuszokat is elvitte a lábán.~ ~Pedig hát nagyot
 2769  3,    IV|                  szemmel látó tanúja annak a jelenetnek, ami erre következett:
 2770  3,    IV|                megtudhatott volna.~ ~Amint a gróf torkon ragadta a komornyikot,
 2771  3,    IV|                Amint a gróf torkon ragadta a komornyikot, s úgy megrázta
 2772  3,    IV|            komornyikot, s úgy megrázta azt a kezei között, ahogy az oroszlán
 2773  3,    IV|                 oroszlán leteperi maga alá a bölényt: a leány egyszerre
 2774  3,    IV|               leteperi maga alá a bölényt: a leány egyszerre odalépett
 2775  3,    IV|                  kiáltá:~ ~– Louis!~ ~Erre a szóra elereszté kezeiből
 2776  3,    IV|               szóra elereszté kezeiből azt a másik embert, s mint akit
 2777  3,    IV|             térdeit, zokogva csókolá össze a leánynak sártól, víztől
 2778  3,    IV|                tette ön ezt velem?~ ~Hanem a doktor megjelenése mégis
 2779  3,    IV|             megjelenése mégis meghasználto a betegnek. A szertelen indulatrohamtól
 2780  3,    IV|                   meghasználto a betegnek. A szertelen indulatrohamtól
 2781  3,    IV|                  szertelen indulatrohamtól a természet önkényteso reakciója
 2782  3,    IV|               bajánál.~ ~Elkezdett hányni: a belül forró dühnek epesalakja
 2783  3,    IV|                oszolhatott szét az ereibe, a bölcs életműszer kidobta
 2784  3,    IV|                 életműszer kidobta magából a pokolanyagot, a jótékony
 2785  3,    IV|                    magából a pokolanyagot, a jótékony krízis előállt,
 2786  3,    IV|               krízis előállt, önkényteseno a dülhkitörés alatt, s azután
 2787  3,    IV|                egyszerre elkezdett izzadni a kór, és azzal lassankint
 2788  3,    IV|                 fog ön gyógyulni? – rebegé a leány, ki el nem távozott
 2789  3,    IV|                    nem távozott mellőle, s a kezét ott tartá a homlokán
 2790  3,    IV|               mellőle, s a kezét ott tartá a homlokán a betegnek.~ ~–
 2791  3,    IV|                 kezét ott tartá a homlokán a betegnek.~ ~– Ha azt akarja
 2792  3,    IV|                 hogy meggyógyuljak – monda a férfi –, akkor tegye azt,
 2793  3,    IV|                   azt, amire kérem. Menjen a szobájába, vesse le nedves
 2794  3,    IV|                   haragítsam.~ ~– Elhagyni a házat! Nálam nélkül kimenni! –
 2795  3,    IV|                  nélkül kimenni! – dörmögé a beteg, s e szónál megint
 2796  3,    IV|                  megint végigfutott testén a borzongás, a fogai összeverődtek
 2797  3,    IV|            végigfutott testén a borzongás, a fogai összeverődtek vacogva.~ ~
 2798  3,    IV|                   összeverődtek vacogva.~ ~A leány visszament hálószobájába,
 2799  3,    IV|                Hogy van ő?~ ~Henry ápolta. A jó ember számba se vette,
 2800  3,    IV|                ember számba se vette, hogy a torkát úgy megszorongatá
 2801  3,    IV|        Megérdemeltem azt, és nem fájto .~ ~A leány megszorítá az öreg
 2802  3,    IV|                borult előtte, s megcsókolá a szép kezet: – Meg vagyok
 2803  3,    IV|                 Felkelt magától, s megitta a szokott hat pohár vizet.
 2804  3,    IV|                    pohár vizet. Ebből állt a rendes reggelije. Az elmúlt
 2805  3,    IV|                          Mindezekből pedig a tovamenekült doktor sohase
 2806  3,    IV|                    mert visszanézni, mikor a keskeny tóöböl már közte
 2807  3,    IV|                keskeny tóöböl már közte és a Névtelen Vár közt volt.
 2808  3,    IV|                    volt. Ugyan örült, hogy a lőtávolon kívül érezte magát.
 2809  3,    IV|                  annak az előtornácában ég a lámpás. A baronesse sohase
 2810  3,    IV|                 előtornácában ég a lámpás. A baronesse sohase tudott
 2811  3,    IV|              esetet rögtön el kell mondani a bárónőnek. Ő nagyon szereti
 2812  3,    IV|                bárónőnek. Ő nagyon szereti a mendemondát. Ez pedig válogatott
 2813  3,    IV|                 válogatott jeles kaland.~ ~A fátyolos nő éjjeli megjelenése
 2814  3,    IV|                 éjjeli megjelenése gyalog; a rejtélyes gróf dühös embergyilkoló
 2815  3,    IV|               erdei utat megúszta, felment a kastélyba, magával vive
 2816  3,    IV|                approbaló külső jeleket is: a háta közepéig fecskendett
 2817  3,    IV|                 sarat. Ez még emelni fogja a hatást.~ ~Az előszobában
 2818  3,    IV|                   hatást.~ ~Az előszobában a bárónő komornyikja azt mondta
 2819  3,    IV|                       Nemsokára visszajött a komornyik, s azt a mentséget
 2820  3,    IV|              visszajött a komornyik, s azt a mentséget hozta, hogy nem
 2821  3,    IV|            mentséget hozta, hogy nem lehet a bárónővel beszélni, mert
 2822  3,    IV|              vagyok?~ ~– Nagy migrénje van a bárónőnek.~ ~– Hát hisz
 2823  3,    IV|                    be Georg, és mondja meg a bárónőnek, hogy most jövök
 2824  3,    IV|                 bárónőnek, hogy most jövök a Névtelen Várból, beszéltem
 2825  3,    IV|                 Ettől, tudom, hogy elmúlik a migrénje.~ ~A komornyik
 2826  3,    IV|                 hogy elmúlik a migrénje.~ ~A komornyik még egyszer bement,
 2827  3,    IV|             izenettel, hogy nagyon köszöni a bárónő a szívességet, holnap
 2828  3,    IV|                    nagyon köszöni a bárónő a szívességet, holnap legyen
 2829  3,    IV|                  holnap legyen szerencséje a doktor úrhoz villásreggelire;
 2830  3,    IV|                    rázni bámulatában, amíg a kastélyból kiment. Ilyen
 2831  3,    IV|            kavarintani idő jártával?~ ~ ~ ~A Névtelen Vár lakói pedig
 2832  3,    IV|                   másnap reggel tíz órakor a szokott sétakocsizásukban
 2833  3,    IV|         sétakocsizásukban voltak láthatók: a fehér hajú komornyik, a
 2834  3,    IV|                    a fehér hajú komornyik, a mogorva úr s a lefátyolozott
 2835  3,    IV|                  komornyik, a mogorva úr s a lefátyolozott úrnő.~ ~Doktor
 2836  3,    IV|                 mikor fölébredt, ott várta a hazaküldött orvosi szereinek
 2837  3,    IV|                    elragadott troféumokat, a két mamuszt. Biz abból sohase
 2838  3,    IV|              televette magát sárral.~ ~ ~ ~A napok eközben múltak, a
 2839  3,    IV|                    A napok eközben múltak, a Névtelen Vár lakóira nézve
 2840  3,    IV|                 Névtelen Vár lakóira nézve a maguk szokott egyhangúságában.
 2841  3,    IV|                   szokott egyhangúságában. A szeptember gyönyörű meleg
 2842  3,    IV|              köszöntött be; Magyarországon a hosszú ősz kárpótolja a
 2843  3,    IV|                    a hosszú ősz kárpótolja a rövid tavaszt, s mintha
 2844  3,    IV|                    rövid tavaszt, s mintha a takarékos anya a májusból
 2845  3,    IV|                    mintha a takarékos anya a májusból eltett ajándékokat
 2846  3,    IV|         szamócávalo lepi meg gyermekeit.~ ~A tópart hemzsegett a sok
 2847  3,    IV|          gyermekeit.~ ~A tópart hemzsegett a sok dévaj gyerektől, akik
 2848  3,    IV|                  akik meztelen lubickoltak a vízben, lármájuk felhangzott
 2849  3,    IV|               vízben, lármájuk felhangzott a Névtelen Várig. És Lajos
 2850  3,    IV|                    értette Marie arcán azt a búskomorságot. Ő egyetlen
 2851  3,    IV|              hízelgő udvarlók, nem ingerli a táncvigalmak hevélye * ;
 2852  3,    IV|                    embereket, s nevethetne a bolondokon, akiket szépsége
 2853  3,    IV|               nincsenek más hízelgői, mint a macskák. más barátnői, mint
 2854  3,    IV|                macskák. más barátnői, mint a macskák, más művészei, mint
 2855  3,    IV|                macskák, más művészei, mint a macskák.~ ~Az volt az egyetlen
 2856  3,    IV|                volt az egyetlen öröme még; a hullámvilág. Ez volt neki
 2857  3,    IV|                  hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház, a hangverseny:
 2858  3,    IV|           hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház, a hangverseny:
 2859  3,    IV|                volt neki a bál, a színház, a hangverseny: a nagyvilág.
 2860  3,    IV|                    színház, a hangverseny: a nagyvilág. Ez volt neki
 2861  3,    IV|                    nagyvilág. Ez volt neki a szabadság. A föld volt a
 2862  3,    IV|                  Ez volt neki a szabadság. A föld volt a börtön. – Ezt
 2863  3,    IV|                   a szabadság. A föld volt a börtön. – Ezt vette el tőle
 2864  3,    IV|                       Ezt vette el tőle az a végzetes ijedelem.~ ~Ismét
 2865  3,    IV|                  ijedelem.~ ~Ismét megtelt a hold: még mindig meleg volt,
 2866  3,    IV|                     még mindig meleg volt, a tó szélén nyíltak a kövéro
 2867  3,    IV|                  volt, a tó szélén nyíltak a kövéro nimfeák tulipánjai.
 2868  3,    IV|                tulipánjai. Lajos megszánta a leányt, amint látta, mily
 2869  3,    IV|                   megörvendezteté e szóval a leányt! Az táncolt, szökellt
 2870  3,    IV|          Lajoskájának nevezte érte. Futott a Melusine-köntösét előkeresni,
 2871  3,    IV|                  előkeresni, előresietetto a tópart felé: Lajosnak úgy
 2872  3,    IV|           tartózkodóbb lett, s mikor annak a küszöbén megállt, azt mondta
 2873  3,    IV|                 csak, hogy dobog egyszerre a szívem.~ ~S megfogva a kezét,
 2874  3,    IV|           egyszerre a szívem.~ ~S megfogva a kezét, odaszorítá azt kebléhez,
 2875  3,    IV|                 Hát én tudom?~ ~Mire Lajos a csónakkal előjött a fűzfák
 2876  3,    IV|                  Lajos a csónakkal előjött a fűzfák közül, a szép najád
 2877  3,    IV|                    előjött a fűzfák közül, a szép najád is kilépett öltöző-kunyhójából.
 2878  3,    IV|               kilépett öltöző-kunyhójából. A holdfényt egész odáig hozta
 2879  3,    IV|                holdfényt egész odáig hozta a lábaihoz a csacska hullám.~ ~
 2880  3,    IV|               egész odáig hozta a lábaihoz a csacska hullám.~ ~A leány
 2881  3,    IV|               lábaihoz a csacska hullám.~ ~A leány letérdelt a kinyúló
 2882  3,    IV|                hullám.~ ~A leány letérdelt a kinyúló rezgőpadra, s tenyerére
 2883  3,    IV|                  támaszkodva lehajtá arcát a hullámhoz, és megcsókolta
 2884  3,    IV|                 megcsókolta azt. – Az volt a szeretője. Megvallotta neki.~ ~
 2885  3,    IV|                    csendesen leereszkedett a vízbe, mint szoká; de az
 2886  3,    IV|             ijedten sikolta fel, s kezével a csónak szélébe kapaszkodott.~ ~–
 2887  3,    IV|                Félek.~ ~És ezzel vége volt a régi gyönyörnek.~ ~A leány
 2888  3,    IV|                  volt a régi gyönyörnek.~ ~A leány szomorúan hagyta el
 2889  3,    IV|                   sírt belé. Hogyne? Mikor a szeretője hűtlen lett hozzá?
 2890  3,    IV|               Hogyne, mikor megtudta, hogy a kedvesétől örökre el kell
 2891  3,    IV|             Megállj csak – gondolá magában a férfi, dúl-fúlvao dühében –,
 2892  3,    IV|           dúl-fúlvao dühében –, majd eljön a tél, akkor befagy a tó,
 2893  3,    IV|                  eljön a tél, akkor befagy a tó, akkor rád lesek a bozótban,
 2894  3,    IV|               befagy a tó, akkor rád lesek a bozótban, ahol lakol: s
 2895  3,    IV|                        Aztán bekövetkeztek a zord napok; a hosszú esték,
 2896  3,    IV|                bekövetkeztek a zord napok; a hosszú esték, a locspocs
 2897  3,    IV|                zord napok; a hosszú esték, a locspocs idő, amikor nem
 2898  3,    IV|                  is érkezett Stuttgartból, a gróf könyvárusától. Legtöbb
 2899  3,    IV|                  Legtöbb élvezetét találta a bölcsészeti és természettudományi
 2900  3,    IV|                 iratokban. Időközben folyt a levelezés közte és a tudós
 2901  3,    IV|                 folyt a levelezés közte és a tudós lelkipásztor között.
 2902  3,    IV|                  Folyóiratait elküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta,
 2903  3,    IV|             visszaküldte.~ ~Egy alkalommal a lelkész is küldött a grófnak
 2904  3,    IV|            alkalommal a lelkész is küldött a grófnak egy füzetet, amire
 2905  3,    IV|                 helyesebben „aki”) maig is a Fertő tó nevezetességei
 2906  3,    IV|                   tartozik: egy ember, aki a vízben él: egy halember.
 2907  3,    IV|                 elzüllött árvagyermek, aki a Hanság mocsárai közé tévedt,
 2908  3,    IV|              vízlakó, víz alatt járó, mint a vidra; néma, befogott szájú,
 2909  3,    IV|                  vad, ki úsztában fogja el a halat, azzal él; az évtized,
 2910  3,    IV|                    az évtized, mit folyton a vízben lakva töltött, bőrét
 2911  3,    IV|                    szőrrel benőve, mely őt a tél hidege ellen védi, az
 2912  3,    IV|                    ez két lépés visszafelé a vadállathoz, még a majmon
 2913  3,    IV|              visszafelé a vadállathoz, még a majmon is alul. (Ha Darwin
 2914  3,    IV|                  volna!)~ ~Mellékelve volt a leíráshoz, mint címkép,
 2915  3,    IV|                    leíráshoz, mint címkép, a leírt csoda ábrája is, hű
 2916  3,    IV|               ábrája is, hű rézmetszetben. A csodaszörny ugyanis emberi
 2917  3,    IV|                vízi szörny több alkalommal a Fertő tóban fürdő leánykákat
 2918  3,    IV|           megijesztgette, rendeletet adott a halászoknak, hogy álljanak
 2919  3,    IV|            segélyével azoknak sikerült is. A csodát partra húzták, s
 2920  3,    IV|                    csodát partra húzták, s a kastélyba felvitték. Ott
 2921  3,    IV|                   annyira vitték, hogy már a kenyeret is megeszi (eleinte
 2922  3,    IV|                 tukorcát), már nem tépi le a ruháit, s ha megéhezik,
 2923  3,    IV|            megéhezik, ki tudja mondani ezt a szót: „hám-hám”. Már annyi
 2924  3,    IV|                    is megtanították., hogy a konyhában rá lehet bízni
 2925  3,    IV|                   konyhában rá lehet bízni a pecsenyeforgatást. A bárónő
 2926  3,    IV|                 bízni a pecsenyeforgatást. A bárónő mindent elkövet,
 2927  3,    IV|                  van tiltva őt ütni-verni. A nádmézet nagyon szereti,
 2928  3,    IV|                    s azt mindennap elveszi a bárónő kezéből, s olyankor
 2929  3,    IV|               mozdul meg. Már kezdi elérni a majom rangfokozatát; de
 2930  3,    IV|               majom rangfokozatát; de csak a bárónő láttára, más emberre
 2931  3,    IV|               emberre még csak morog, mint a vidra. Érdekes tanulmány
 2932  3,    IV|                   vidra. Érdekes tanulmány a physiologok * számára, hogyan
 2933  3,    IV|                    ember) vízlakó állattá, a nem számára rendelt elemhez
 2934  3,    IV|                 szokott állatoknál; – hisz a kutya már gondolkozik, s
 2935  3,    IV|                    ki. E vízlakó ember még a kutyának is alatta áll.
 2936  3,    IV|             Hasonló elzüllött emberi vadat a múlt századból is jegyeztek
 2937  3,    IV|                 századból is jegyeztek fel a krónikák, akit a Fertőben
 2938  3,    IV|             jegyeztek fel a krónikák, akit a Fertőben fogtak el, s aztán
 2939  3,    IV|                Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári várban neveltek:
 2940  3,    IV|                  kapuvári várban neveltek: a kortársak leírása szerint
 2941  3,    IV|                  volt Lajosra. Az egyik az a kiengesztelő tudat, hogy
 2942  3,    IV|                  természeti rendkívüliség; a másik pedig az a szemrehányó
 2943  3,    IV|            rendkívüliség; a másik pedig az a szemrehányó önvád, hogy
 2944  3,    IV|                  lesből le akart lőni, azt a szomszédnője élve elfogatta,
 2945  3,    IV|               őneki!~ ~Érdekelni kezdte őt a szomszédnője.~ ~A kapott
 2946  3,    IV|                kezdte őt a szomszédnője.~ ~A kapott füzetet átvitte Marie-hoz,
 2947  3,    IV|           Marie-hoz, s beszélgetni kezdett a leánnyal annak az éjszakának
 2948  3,    IV|                    az elfutott az orvosért a faluba, hogy őhozzá elhívja.~ ~–
 2949  3,    IV|                   Ugyebár, Marie, útközben a doktor kérdezősködött önnél
 2950  3,    IV|             kellett azt neki mondanom.~ ~– A doktor ezt bizonyosan elmesélte
 2951  3,    IV|                   ezt bizonyosan elmesélte a kastély úrnőjének, s az
 2952  3,    IV|           elfogatta azt: nézze ön, itt van a képe. Ez a könyv arról van
 2953  3,    IV|               nézze ön, itt van a képe. Ez a könyv arról van írva.~ ~
 2954  3,    IV|                    könyv arról van írva.~ ~A leány mohón kapott utána,
 2955  3,    IV|                mohón kapott utána, s amint a könyvet felnyitá, s a rézmetszvényt
 2956  3,    IV|                amint a könyvet felnyitá, s a rézmetszvényt meglátta,
 2957  3,    IV|                 úgy felindulnunk. Ugyebár, a jövő nyáron nem fog ön többé
 2958  3,    IV|              nyáron nem fog ön többé félni a tó vizétől?~ ~A leány hosszasan
 2959  3,    IV|                többé félni a tó vizétől?~ ~A leány hosszasan nézett a
 2960  3,    IV|                   A leány hosszasan nézett a férfi szeme közé. Valamiről
 2961  3,    IV|               Valamiről gondolkodott.~ ~Az a gyanúja támadt, hogy hátha
 2962  3,    IV|               hátha azt az egész füzetkét, a hozzávaló képpel együtt,
 2963  3,    IV|                    Át fog ön egyszer vinni a bárónőhöz? – kérdezé a leány.~ ~–
 2964  3,    IV|               vinni a bárónőhöz? – kérdezé a leány.~ ~– Minek? – kiálta
 2965  3,    IV|                        Minek? – kiálta fel a férfi, helyéről haragosan
 2966  3,    IV|                   Nem! – szólt indulatosan a férfi, s azzal felkapva
 2967  3,    IV|                átadott füzetkét, otthagyta a leányt, s a brochure-t rögtön
 2968  3,    IV|            füzetkét, otthagyta a leányt, s a brochure-t rögtön visszaküldte
 2969  3,    IV|             brochure-t rögtön visszaküldte a lelkésznek.~ ~„Nem!”~ ~De
 2970  4,     I|                  magát levelein címezteti) a Névtelen Vár hajdani őrtornyáto
 2971  4,     I|                    nagyító távcsöve, annak a segélyével vizsgálta ő éjjel
 2972  4,     I|               segélyével vizsgálta ő éjjel a csillagok, nappal az emberek
 2973  4,     I|               történik. Közelhozta magához a házak udvarait, tornácait,
 2974  4,     I|                 mulatságain. Beült közéjük a korcsmába, s ott dőzsölt
 2975  4,     I|                    dőzsölt együtt velük.~ ~A földesúri kastély volt főleg
 2976  4,     I|                   volt az „oroszlánfej” és a tízek tanácsa egy személyben * .
 2977  4,     I|                 egy személyben * . Az volt a kérdés, hogy az új birtokosnő,
 2978  4,     I|                     hogy az új birtokosnő, a férjtelen baronesse, „átmenjen-e
 2979  4,     I|           férjtelen baronesse, „átmenjen-e a sóhajok hídján * ?”~ ~Távcsöve
 2980  4,     I|                   Távcsöve megmondta, hogy a nő fiatal és igen szép.
 2981  4,     I|                 életet folytat. Nem jár ki a falaiból, s nem fogad el
 2982  4,     I|                    fogad el látogatókat.~ ~A Fertő tó környékén egyik
 2983  4,     I|                   tó környékén egyik város a másikat éri, azokat mind
 2984  4,     I|                        hol magyar dynasták a királyi udvart fogadták
 2985  4,     I|                    volt az úrilak, melyben a legtudományosabb magyar
 2986  4,     I|             Távcsövével sokszor megismerte a bárónő kastélya udvarán
 2987  4,     I|                    kastélya udvarán azokat a négylovas hintókat, amik
 2988  4,     I|                   négylovas hintókat, amik a Névtelen Vár kapuja előtt
 2989  4,     I|            megálltak egy időben, s azoknak a tulajdonosait, a jókedvű
 2990  4,     I|                   azoknak a tulajdonosait, a jókedvű pajtásokat, a házasulandó
 2991  4,     I|       tulajdonosait, a jókedvű pajtásokat, a házasulandó gavallérokat;
 2992  4,     I|               éjszakára egy se maradt ott. A bárónő, ha látogatója jött,
 2993  4,     I|             betegnek jelentette magát, míg a tisztelkedő odább állt.~ ~
 2994  4,     I|                  tisztelkedő odább állt.~ ~A télen át látta őt néha a
 2995  4,     I|                   A télen át látta őt néha a befagyott öböl jégtükrén
 2996  4,     I|               láthatta az arcát, kipirulva a hevélytől és a csípős hidegtől.~ ~
 2997  4,     I|                   kipirulva a hevélytől és a csípős hidegtől.~ ~Ami legjobban
 2998  4,     I|               tetszett neki, az volt, hogy a bárónő még korcsolyázás
 2999  4,     I|                 egy kíváncsi pillantást se a Névtelen Vár bezárt ablakára,
 3000  4,     I|                  Egyszer véletlenül, mikor a gróf Marie-val szokott sétakocsikázását