IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 5 1 75 1 8 2 a 10994 à 3 a-ypsilonnal 1 ab 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s | Jókai Mór Névtelen vár Concordances a |
Rész, Fejezet
3001 4, I| sétakocsikázását tette, a bárónő szemközt jött rájuk 3002 4, I| szomszédjait: valamennyit; a Névtelen Vár lakóját is 3003 4, I| is rendezett karácsonfát a falu gyermekeinek, miként 3004 4, I| miként Vavel gróf. Ezek őtőle a Névtelen Várba siettek, 3005 4, I| Várba siettek, eldicsekedve a kastélyban kapott ajándékokkal.~ ~ 3006 4, I| Vasárnaponkint látta őt a templomba menni a gróf, 3007 4, I| látta őt a templomba menni a gróf, mégpedig, ha jó volt 3008 4, I| volt az út, gyalog. Kijövet a bárónő alamizsnát osztogatott 3009 4, I| bárónő alamizsnát osztogatott a két sorban felállított koldusoknak.~ ~ 3010 4, I| koldusoknak.~ ~Ezt nem helyeselte a gróf. Ő is bőven juttatott 3011 4, I| bőven juttatott segélyt a lelkész által, de csak a 3012 4, I| a lelkész által, de csak a szemérmes szegények számára, 3013 4, I| akik nem tudtak kérni. A nyilvános kéregetőt elkergette 3014 4, I| Ez rendesen ott strázsált a keresztfa alatt a falu végén, 3015 4, I| strázsált a keresztfa alatt a falu végén, két mankón ugrálva 3016 4, I| mankón ugrálva az utasok elé (a világ tökéletességét illusztráló 3017 4, I| tökéletességét illusztráló háromláb!) A gróf mindig készen tartá 3018 4, I| gróf mindig készen tartá a félforintos rézpénzt, mikor 3019 4, I| mikor arra kocsizott, hogy a béna hadfi kalapjába hullassa 3020 4, I| hadfi kalapjába hullassa a zárt hintó ablakából.~ ~ 3021 4, I| mikor megint arra kocsizik, a pártfogolt koldust szemközt 3022 4, I| csak egy kis pálca volt a kezében, s már nem volt 3023 4, I| féllábú: két lábon járt.~ ~A gróf megállíttatá hintaját, 3024 4, I| kegyelmes uram – mondta a koldus –, nézze csak, az 3025 4, I| masinalábat csináltatott a számomra. Akár táncolhatok 3026 4, I| is.~ ~S még nevetett neki a szegény nyomorult örömében, 3027 4, I| aki ezt tette velem.~ ~A gróf elégedetlen volt magával; 3028 4, I| érzésből küzdelemvágy támad.~ ~A hasonlatosságban volt meg 3029 4, I| látszik, hogy elzárja magát a világtól, ifjú szívvel, 3030 4, I| társaságból száműzi magát, a nyomorultak világát keresi. 3031 4, I| Éppen úgy, mint ő. Ezen a téren össze kell ütközniök.~ ~ 3032 4, I| váratott magára. Egy napon a gróf tiszteletes Mercatoris 3033 4, I| bőkezűségének gyakorlására.~ ~A bárónő szívére vette azon 3034 4, I| gyermekmenházat szándékozik alapítani. A hozzávaló épületet már ajándékba 3035 4, I| felszerelte; de egyúttal a tehetősebbek pártfogását 3036 4, I| magánadakozásból kell fedezni.~ ~A gróf a felhívásra rögtön 3037 4, I| magánadakozásból kell fedezni.~ ~A gróf a felhívásra rögtön válaszolt.~ ~ 3038 4, I| Ötven louisdort * küldött a lelkésznek e célra; de az 3039 4, I| adományt kísérő levélben azt a kikötést tette, hogy az 3040 4, I| kikötést tette, hogy az a kisfiúo , aki annak a megyeházban 3041 4, I| az a kisfiúo , aki annak a megyeházban fogva tartott 3042 4, I| fogva tartott asszonynak a gyermeke, ne legyen fölvéve 3043 4, I| gyermeke, ne legyen fölvéve a gyermekmenházba, hanem maradjon 3044 4, I| Igen természetes volt a következés, hogy e fényes 3045 4, I| hogy e fényes adományt a bárónőnek saját kezűleg 3046 4, I| kellett megköszönnie.~ ~A levél igen szépen volt írva, 3047 4, I| tökéletes ortográfiával: a kifejezések előkelők, nem 3048 4, I| és meleg érzelem.~ ~Hanem a levél végén ez volt írva:~ ~„ 3049 4, I| Megbocsátja ön nekem, ha a nagylelkű adományához kötött 3050 4, I| válasz nélkül mellőzni. A bárónőt nem volt szabad 3051 4, I| alapelvei nem helyeseltetnek. A gróf kárhoztatja a gyermeknevelésnél 3052 4, I| helyeseltetnek. A gróf kárhoztatja a gyermeknevelésnél a kaszárnyarendszert; 3053 4, I| kárhoztatja a gyermeknevelésnél a kaszárnyarendszert; felsorolja 3054 4, I| kaszárnyarendszert; felsorolja a konviktusban élés hátrányait: 3055 4, I| azok együtt nőnek fel azzal a világgal, amelyben helyöket 3056 4, I| köztudomásúlag olyan tér, amelyen a nevelésügy philosophjainak 3057 4, I| soha ki nem fogyva küzdhet a napok elfogyásáig, s nincs 3058 4, I| elfogyásáig, s nincs bíró, aki a perükben ítéletet tudjon 3059 4, I| tudjon hozni, mert mind a kettőnek igaza van – ad 3060 4, I| igaza van – ad hominem * .~ ~A gróf válaszábulo tehát csak 3061 4, I| tehát csak polémia lett. A bárónő nem adta fel a saját 3062 4, I| lett. A bárónő nem adta fel a saját elfoglalt nézetpontjait. 3063 4, I| ellenfele. Az egyik nap a gróf küldött levelet a bárónőnek, 3064 4, I| nap a gróf küldött levelet a bárónőnek, a másik nap a 3065 4, I| küldött levelet a bárónőnek, a másik nap a bárónő a grófnak, 3066 4, I| a bárónőnek, a másik nap a bárónő a grófnak, s hevesen 3067 4, I| bárónőnek, a másik nap a bárónő a grófnak, s hevesen tromfolták 3068 4, I| tromfolták vissza egymást. A bárónőhöz írt leveleket 3069 4, I| Marie-nak mondta tollba a gróf, s ő csak egy V betűt 3070 4, I| csak egy V betűt jegyzett a végsor alá. E leveleket 3071 4, I| kérette ugyan vissza, mint a paphoz küldötteket, hanem 3072 4, I| paphoz küldötteket, hanem a pecséten, mely azokat lezárta, 3073 4, I| semmi címer, semmi jel.~ ~A küzdelem didaktikus része 3074 4, I| küzdelem didaktikus része a gyakorlati feladatokat is 3075 4, I| feladatokat is maga után vonta. A bárónő mindennap meglátogatta 3076 4, I| bárónő mindennap meglátogatta a pártfogása alatt keletkezett 3077 4, I| gyermekmenházat, s délesténkint, a tavaszi enyhe időben gyakran 3078 4, I| időben gyakran látta őt a gróf, a feléje forduló veranda 3079 4, I| gyakran látta őt a gróf, a feléje forduló veranda alatt 3080 4, I| ingecskéket, ruhácskákat a védencek számára; míg másrészről 3081 4, I| számára; míg másrészről a gróf naponkint felhozatta 3082 4, I| naponkint felhozatta magához a kis árvagyermeket, s nem 3083 4, I| árvagyermeket, s nem restellte azt a térde közé fogni s Hübnert * , 3084 4, I| Tükört * tanítani neki, hogy a bárónő védencein túltegyen 3085 4, I| keményebb munka lehetett, mert a gyerek igen nehézfejű volt.~ ~ 3086 4, I| egy kis kegyes csalás mind a két részről. Mert ha oly 3087 4, I| pazarolt az övéire, akkor a konviktusi rendszer is igen 3088 4, I| mint Lajos, akkor könnyű a parasztházhoz elhelyezett 3089 4, I| zsenit nevelni.~ ~– Hanem a végin mégis az asszonyé 3090 4, I| mégis az asszonyé maradt a győzelem. Ami ekként történt:~ ~ 3091 4, I| szóval nem szóltak még.) A levélben ez állt:~ ~„Uram! 3092 4, I| az apja nem más, mint az a hírhedett rabló, akit nem 3093 4, I| helységünkben természetesen a tisztességes családi neve 3094 4, I| Most szabadon eresztették a nőt, miután nem sült ki 3095 4, I| semmi. Ide jött vissza ebbe a helységbe. Itt azután zárva 3096 4, I| rabló feleségét befogadni a házához? Egy nőt, akit most 3097 4, I| akit most eresztettek ki a börtönből. A nép gyanúja 3098 4, I| eresztettek ki a börtönből. A nép gyanúja egyértelmű a 3099 4, I| A nép gyanúja egyértelmű a halálítélettel. Utoljára 3100 4, I| halálítélettel. Utoljára a szegény nő idejött hozzám, 3101 4, I| hogy ha ezt az asszonyt a házamhoz fogadom, az a rablókat 3102 4, I| asszonyt a házamhoz fogadom, az a rablókat ide fogja idézni, 3103 4, I| győződve. – Mármost, ami ebből a történetből önt érdekli, 3104 4, I| történetből önt érdekli, ez a következő: ha helyesli ön 3105 4, I| tettem, akkor természetesen a pártul fogott árvagyermeket 3106 4, I| kapitulálni. Az az eszme, hogy a bárónő az egész világtól 3107 4, I| odaküldé Schmidtné által a kisfiút a bárónő kastélyába, 3108 4, I| Schmidtné által a kisfiút a bárónő kastélyába, s ezzel 3109 4, I| ezzel megszakadt közöttük a további levelezés: nem volt 3110 4, I| valamit. Mindössze is azt a mendemondát tudta meg, amit 3111 4, I| mendemondát tudta meg, amit már a doktortól hallottunk. Szerencsétlen 3112 4, I| elhagyatás szégyene üldözte ki a világból ebbe a magányba 3113 4, I| üldözte ki a világból ebbe a magányba a fiatal bárónőt.~ ~ 3114 4, I| világból ebbe a magányba a fiatal bárónőt.~ ~A gróf 3115 4, I| magányba a fiatal bárónőt.~ ~A gróf nem tudott az indokban 3116 4, I| Vavel grófnak kötelessége a gyanakodás. Hiszen mi már 3117 4, I| sejthetünk felőle, hogy ő a Mouffetard utcai rejtélyes 3118 4, I| az akkori kisleány, kit a talált gyermek kendőjébe 3119 4, I| fogják hívni!~ ~Egyik év a másik után múlik – és az 3120 4, I| majd fölvált más”.~ ~De a remény megcsalta, s aztán 3121 4, I| szörnyeteg terv volt az, amire a fejét vetette.~ ~Még az 3122 4, I| kora virágában, elzárkózva a világnak legismeretlenebb 3123 4, I| fiatal leányt is eltemessen a selyemmel bélelt sírbao , 3124 4, I| bélelt sírbao , akinek ő a mindene, és kinek nem szabad 3125 4, I| is mindene legyen ennek a férfinak: az emberfölötti 3126 4, I| beteljesülni annak az öregembernek a jóslatát: „A gyermekbül 3127 4, I| öregembernek a jóslatát: „A gyermekbül hajadon lesz: 3128 4, I| Meg is tartotta ígéretét – a maga részéről; de ám a leány 3129 4, I| a maga részéről; de ám a leány nem ígért semmit. 3130 4, I| ígért semmit. S ha érezte is a leány sorsa nehéz titkát, 3131 4, I| titkát, hol vette volna azt a lélekerőt, aminek küzdelme 3132 4, I| aminek küzdelme alatt még a férfilélek is közel van 3133 4, I| férfilélek is közel van a megtébolyodáshoz?~ ~Lajos 3134 4, I| harmincegy évet számlált: a negyediket ez önkényteso 3135 4, I| őrültekházában. Aggódva látta a serdülő leányt hajadonná 3136 4, I| fejlődni szemei előtt, megáldva a szűzi báj minden varázsával. 3137 4, I| ez nem tarthatott örökké. A következő tavasz mindenféle 3138 4, I| azok között azt is, aminek a szirmait a leányok egyenkint 3139 4, I| azt is, aminek a szirmait a leányok egyenkint szokták 3140 4, I| Lajos aggódva figyelt a leány elmélázó arcára, melyen 3141 4, I| elmélázó arcára, melyen a gyermek-naivság már csak 3142 4, I| fel, miért szökik arcába a vér, ha őt véletlenül meglátja?~ ~ 3143 4, II| Lajos tanulmányává tette a szomszéd kastélyban lakó 3144 4, II| sürgősebb dolga. S minthogy a közvetlen kérdezősködés, 3145 4, II| értesíté, s ezekből aztán a képzelem hozzájárultával 3146 4, II| valószínűleg hamis volt.~ ~A szomszédnő elzárkózottan 3147 4, II| amazont. Pedig rendesen ez a két véglet az, ahová megtört 3148 4, II| tévedni szoktak: az egyik a nőiség minden dicső jogáról 3149 4, II| minden dicső jogáról lemond, a másik meg a férfiasság jogait 3150 4, II| jogáról lemond, a másik meg a férfiasság jogait foglalja 3151 4, II| foglalja el magának. Ez a hölgy megmaradt nőnek, nem 3152 4, II| az idő kiengedett, rögtön a díszkertje után látott, 3153 4, II| kertészeinek rendeleteket osztott: a kész munkát sokszor elrontottao , 3154 4, II| semmit tudni afelől, hogy a Névtelen Vár obszervatóriumában 3155 4, II| gyakran maga is beleavatkozott a kerti munkába, s olykor 3156 4, II| egész csuklóig besározta a tulipánhagymák elültetésével, 3157 4, II| elültetésével, hogy azokat a vénuszi kacsókat borzalom 3158 4, II| látni, ez már csakugyan a gyanútlanság teljes értékű 3159 4, II| értékű bizonyítványa.~ ~S ami a legfőbb: egész ismeretlenné 3160 4, II| előtt azon eszményt, hogy a Névtelen Várban egy hölgy 3161 4, II| aki lehet, hogy asszonya a kastély bérlőjének. Mert 3162 4, II| bérlőjének. Mert azt már a legközönségesebb udvariasság 3163 4, II| legközönségesebb udvariasság és a társadalmi élet rendes szabályai 3164 4, II| úrnő valahol letelepedik, a szomszédságában lakó úrnőknél 3165 4, II| legalább egy látogatójegynek a kapusnál hagyása által. 3166 4, II| kapusnál hagyása által. A bárónő ezt is elmulasztá, 3167 4, II| nézve alkalmatlan.~ ~Mind a két lehetőség megnyugtató 3168 4, II| értékesíteni lehetett.~ ~Még a tél folytán kapott tudósítást 3169 4, II| kapott tudósítást attól a fiatal jogtudóstól, akit 3170 4, II| s aki nagyon megnyerte a kegyét azáltal, bogy a principálisát 3171 4, II| megnyerte a kegyét azáltal, bogy a principálisát olyan szépen 3172 4, II| olyan szépen megszöktette a kastélyból. A fiatalember 3173 4, II| megszöktette a kastélyból. A fiatalember jelenté, hogy 3174 4, II| jelenté, hogy már letette a censurát, s ha a gróftól 3175 4, II| letette a censurát, s ha a gróftól megkapja a szükséges 3176 4, II| s ha a gróftól megkapja a szükséges meghatalmazásokat, 3177 4, II| gróf megírta neki, hogy a bérlésio szerződés megújítására 3178 4, II| miután az új birtokosné a felmondást elmulasztotta, 3179 4, II| felmondást elmulasztotta, a régi szerződés érvényben 3180 4, II| szerződés érvényben maradt. Csak a honosítás kieszközlésére 3181 4, II| kieszközlésére volt tehát szükség, s a Fertő-part melletti birtokvásárlásrao .~ ~ 3182 4, II| melletti birtokvásárlásrao .~ ~A fiatal fiskális rendbe hozott 3183 4, II| rendbe hozott mindent, s a grófnak nem volt egyéb dolga, 3184 4, II| egyéb dolga, mint kinevezni a maga részéről az „absentium 3185 4, II| absentium ablegatus” * -t a diaetára, s kezébe venni 3186 4, II| bocsátá egy compossessor, a Névtelen Vár tőszomszédságában.~ ~ 3187 4, II| tőszomszédságában.~ ~Lajos ezt a darab földet rögtön bekerítteté 3188 4, II| tavaszvirágok nyílni kezdtek: a jó régimódi kedves európai 3189 4, II| akkor nem szorítottak ki a kertekből a japáni flóra 3190 4, II| szorítottak ki a kertekből a japáni flóra pompás, de 3191 4, II| sétálni”. S aztán karjára ölté a lefátyolozott leányt, s 3192 4, II| lefátyolozott leányt, s a parkon keresztül, megkerülve 3193 4, II| parkon keresztül, megkerülve a benyúló öblöt, elvezette 3194 4, II| az újon kavicsozott úton a körülpalánkolt kertig; ennek 3195 4, II| körülpalánkolt kertig; ennek a bezárt ajtaját felnyitá 3196 4, II| És aztán körülhordozta a leányt a kert virágágyai 3197 4, II| aztán körülhordozta a leányt a kert virágágyai közt. Elmondta 3198 4, II| virágágyai közt. Elmondta neki a virágok nevét. Itt nárcisz, 3199 4, II| Milyen különös neveik vannak a virágoknak.~ ~Lajos azt 3200 4, II| Lajos azt várta, hogy a leány tapsolni fog örömében, 3201 4, II| s bokrétának fogja tépni a gyönyörű virágokat. S aztán 3202 4, II| felakasztott ruhával nekitérdeljen a virágültetésnek, s besározza 3203 4, II| virágültetésnek, s besározza vele a kezeit.~ ~Az pedig ahelyett 3204 4, II| Egyedül vagyunk.~ ~E szóra a leány lerántotta fejéről 3205 4, II| leány lerántotta fejéről a fátyolt, s tündértiszta 3206 4, II| keresztül ragyogtak, az volt a beszéd, az volt a köszönet.~ ~ 3207 4, II| az volt a beszéd, az volt a köszönet.~ ~Mikor e megdicsőült 3208 4, II| órára eltávolítom innen a kertészeket, azalatt ön 3209 4, II| idejöhet aggodalmatlanul. A palánkot úgy készíttettem, 3210 4, II| nézni.~ ~Mikor elhagyták a kertet, a leány két szál 3211 4, II| Mikor elhagyták a kertet, a leány két szál nefelejcset 3212 4, II| nefelejcset szakított le, azokból a nagyvirágú myosotisokbulo * , 3213 4, II| több öröme volt Marie-nak: a kert, a szabad ég látása, 3214 4, II| volt Marie-nak: a kert, a szabad ég látása, a napsugár 3215 4, II| kert, a szabad ég látása, a napsugár melege, ami eddig 3216 4, II| tőle tiltva; hanem azért a gyermeteg kedély mind jobban 3217 4, II| arcáról.~ ~Hozzá se nyúlt már a festékekhez; a csavarorgonát 3218 4, II| nyúlt már a festékekhez; a csavarorgonát nem játszatta 3219 4, II| ezek az ismeretes dallamok; a macskáival, kutyáival sem 3220 4, II| Tizenhat éves korában már lehet a leánynak világtörténetet 3221 4, II| érdekes eszmekört talál a népszokások leírásában, 3222 4, II| népszokások leírásában, a régészet fölfedezéseiben, 3223 4, II| Egész könyvtárt összehozott a számára, s buzgó magyarázója 3224 4, II| rövid időn tapasztalta, hogy a tanítványa nem olyan tanulékony, 3225 4, II| az ő tudós előadására, s a feladott penzumokat nem 3226 4, II| zsémbelni. – Ez is egy neme a jégbehűtésnek. A tanár, 3227 4, II| egy neme a jégbehűtésnek. A tanár, aki fiatal nőtanítványára 3228 4, II| dolgokat firkál azalatt a papírra. Mikor a pedáns 3229 4, II| azalatt a papírra. Mikor a pedáns mogorvaság nem segít, 3230 4, II| mogorvaság nem segít, akkor aztán a tanító könyörgésre fogja 3231 4, II| tanító könyörgésre fogja a dolgot; az ambícióhoz szól: 3232 4, II| ahhoz volt legkevesebb kedve a leánynak. Ezekhez az örökös 3233 4, II| Hogyan lépett egyik király a másik holttestén keresztül 3234 4, II| másik holttestén keresztül a trónra? Hogyan ragasztotta 3235 4, II| ragasztotta országa egyik darabját a másikhoz embervérrel? Hogyan 3236 4, II| embervérrel? Hogyan égette bele a nevét tűzzel, hogy véste 3237 4, II| hogy véste bele vassal a nemzetek eleven testébe?~ ~ 3238 4, II| tanítványa nagyon hallgat azokra a dicső hőstettekre, amiket 3239 4, II| magyaráz neki nagy buzgalommal, a térképen mutogatva a hős 3240 4, II| buzgalommal, a térképen mutogatva a hős király emlékezetes lábnyomait. 3241 4, II| valamit.~ ~– Mit írt ön?~ ~A leány el hagyta olvasni.~ ~ 3242 4, II| hagyta olvasni.~ ~Ez volt a papíron elkezdve:~ ~„Kedves 3243 4, II| Vavel gróf kezéből kihullott a térkép és a históriás könyv.~ ~ 3244 4, II| kezéből kihullott a térkép és a históriás könyv.~ ~A leány 3245 4, II| és a históriás könyv.~ ~A leány nyílt, őszinte tekintete 3246 4, II| szeretlek-e én téged? Ahogy a fakír szereti Brahmáját, 3247 4, II| szereti Brahmáját, ahogy a perzsa rajongó szereti Hosszeinját * , 3248 4, II| szereti Hosszeinját * , ahogy a karthauzi szereti Szűz Máriáját: 3249 4, II| ne olyan nagyon!… – monda a leány, s azzal elhagyta 3250 4, II| leány, s azzal elhagyta a tanuló szobát, s bement 3251 4, II| tanuló szobát, s bement a maga tündértanyájába a macskáival 3252 4, II| bement a maga tündértanyájába a macskáival játszani.~ ~És 3253 4, II| egymással? Mi tárgy lehet még a világon, mely egyiket kettőjük 3254 4, II| hosszasan ülnek egymás mellett a döcögő hintóban, vagy egymással 3255 4, II| szemközt az étkező asztalnál.~ ~A kerti sétáira nem kísérte 3256 4, II| kísérte el többé Marie-t a gróf. Ezentúl ezek a séták 3257 4, II| Marie-t a gróf. Ezentúl ezek a séták is sajátszerű körülményességgel 3258 4, II| végbe. Délután öt órakor a kertész elhozta a kert kulcsát, 3259 4, II| órakor a kertész elhozta a kert kulcsát, ahonnan mindenki 3260 4, II| ahonnan mindenki eltávozott, s a kulcsot az ablakon beadta. 3261 4, II| sípszóra előjött Schmidtné, a mindenes és kijáró posta, 3262 4, II| az ajtó, s kilépett rajta a lefátyolozott hölgy egyedül. 3263 4, II| lefátyolozott hölgy egyedül. A Schmidtné erre megindult 3264 4, II| Schmidtné erre megindult a parkon átvezető úton a kert 3265 4, II| megindult a parkon átvezető úton a kert felé, a háta mögött 3266 4, II| átvezető úton a kert felé, a háta mögött jövő alakra 3267 4, II| vissza nem tekintve. Mikor a kertajtót kinyitotta, addig 3268 4, II| kellett rejtőznie, amíg a hölgy belépett a kertbe. 3269 4, II| rejtőznie, amíg a hölgy belépett a kertbe. Azzal rázárta az 3270 4, II| Azzal rázárta az ajtót, s a kulcsot visszavitte a kastélyhoz, 3271 4, II| s a kulcsot visszavitte a kastélyhoz, s beadta az 3272 4, II| kastélyhoz, s beadta az ablakon. A magára maradto hölgy aztán 3273 4, II| aztán vissza akart térni a kertből a magányos sétáló, 3274 4, II| vissza akart térni a kertből a magányos sétáló, akkor felvetette 3275 4, II| sétáló, akkor felvetette a levegőbe a zsebkendőjét. 3276 4, II| akkor felvetette a levegőbe a zsebkendőjét. Az obszervatóriumról 3277 4, II| keresztül kinyújtá Schmidtnének a kulcsot, az visszament vele 3278 4, II| kulcsot, az visszament vele a kerthez, felnyitá vele az 3279 4, II| idáig jött, tért vissza: a kísérő elöl, az úrnő a nyomában. 3280 4, II| a kísérő elöl, az úrnő a nyomában. Még lefátyolozottan 3281 4, II| meglátnia.~ ~ ~ ~Amióta a szomszéd kastélyban az új 3282 4, II| az.~ ~De hát azután?~ ~Ez a „hát azután?” volt a kezére, 3283 4, II| Ez a „hát azután?” volt a kezére, lábára vert bilincs, 3284 4, II| lábára vert bilincs, ez a szájára zárt lakat. Neki 3285 4, II| onnan körültekintse naponta a szép tilalmas világot, az 3286 4, II| Milyen délceg alak ez a hölgy, amint hosszú uszályos 3287 4, II| játszó szőke haja arca körül. A nagyító üveg szivárványnimbusszal 3288 4, II| Az alak itt áll; hanem a hang ott marad, az ezer 3289 4, II| hangosabban felkiált, s a szemlélő fülét e szó üti 3290 4, II| Lajos!”~ ~Összerezzen. Azt a szót nem a közel hozott 3291 4, II| Összerezzen. Azt a szót nem a közel hozott fantom mondta 3292 4, II| Sokszor föltette magában a leány, hogy utána lopózik 3293 4, II| lopózik Lajosnak, mikor az a toronyba felmegy, s megtudja, 3294 4, II| nem félt tőle. Amióta azt a szót le merte írni, azt 3295 4, II| mindent merhet már. Meglepte a kémlelőt, oly lopva jött, 3296 4, II| csak mikor már mellett állt a leány, s fülébe súgta nevét: „ 3297 4, II| ifjú felugrott helyéről, a bámulat és meglepetés zavarával, 3298 4, II| zavarával, s nem tudott a leánynak mit mondani. Az 3299 4, II| Ah, mit néz ön itt ezzel a nagy csővel?~ ~S mielőtt 3300 4, II| Lajosnak ideje lett volna a csőnek más irányt adni, 3301 4, II| csőnek más irányt adni, már a leány odakuporodott az ő 3302 4, II| helyére, s maga nézett bele a csőbe, dévaj, pajkos, dacoló 3303 4, II| lassankint elmúlt, elhalt arcáról a mosoly, amint azt a világot 3304 4, II| arcáról a mosoly, amint azt a világot meglátta, amit a 3305 4, II| a világot meglátta, amit a távcső mutatott: – azt a 3306 4, II| a távcső mutatott: – azt a bűbájos nőalakot ott a virágos 3307 4, II| azt a bűbájos nőalakot ott a virágos rét közepén, körülfogva 3308 4, II| Mikor elvette szemét a távcső lencséjétől, arcán 3309 4, II| összevont szemöldök, ezek a szempillák alá rejtőző szemszivárványok: 3310 4, II| ismerte ez arckifejezést: – ez a féltés.~ ~A leány felfedezte, 3311 4, II| arckifejezést: – ez a féltés.~ ~A leány felfedezte, hogy van 3312 4, II| az ő Lajosa ide feljár. A hűtelen!~ ~Lajos mondani 3313 4, II| de Marie szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett 3314 4, II| aztán megint belenézett a távcsőbe. Az a „sárga szemű 3315 4, II| belenézett a távcsőbe. Az a „sárga szemű szörny” * még 3316 4, II| gömbölyödött az arca, ajakszegletei a gyönyör mézzel telt gödröcskéivé 3317 4, II| gödröcskéivé alakultak át; a szemlélés alatt azzal a 3318 4, II| a szemlélés alatt azzal a kezével, melyet Lajos elé 3319 4, II| visszatiltó mozdulattal, annak a kezét ragadta meg, és megszorítá, 3320 4, II| Mit látsz?~ ~– Azt a vízlakó szörnyet, aki engem 3321 4, II| ki számomra, hogy elámíts a nyomtatott könyveddel együtt. 3322 4, II| piros ruhába felöltöztetve. A kalapot nem akarja tűrni 3323 4, II| kalapot nem akarja tűrni a fején, s egyre vissza akar 3324 4, II| s egyre vissza akar esni a négykézláb járásra, mint 3325 4, II| négykézláb járásra, mint a táncoltatott uszkár. Istenem! 3326 4, II| türelemmel bánik vele. Megfogja a kezét a kis szörnyetegnek, 3327 4, II| bánik vele. Megfogja a kezét a kis szörnyetegnek, az neki 3328 4, II| szörnyetegnek, az neki csak a hónaljáig ér, s úgy sétáltatja 3329 4, II| sétáltatja magával, mint a gyermeket, akit én, mikor 3330 4, II| gyermeket, akit én, mikor a vízben üldözött, óriásnak 3331 4, II| néztem. Most leül elébe a fűbe, s látszik az ajkán, 3332 4, II| látszik az ajkán, hogy ezt a szót akarja vele megtaníttatni: „ 3333 4, II| Azután egyszerre felkelt a leány a távcső mellől, s 3334 4, II| egyszerre felkelt a leány a távcső mellől, s odaborulva 3335 4, II| ifjú arcát.~ ~De az nem a fájdalom sírása volt.~ ~ 3336 4, II| volt.~ ~Mikor elvégezte a zokogást, mosolygott; még 3337 4, II| zokogást, mosolygott; még a könnyeken keresztül.~ ~– 3338 4, II| úszáshoz. Ugye, kísérni fogsz a csónakon?~ ~Eddig hallani 3339 4, II| kedvvel trallázva futott le a toronylépcsőkön a kastélyba, 3340 4, II| futott le a toronylépcsőkön a kastélyba, s napestig majd 3341 4, II| s napestig majd fölvette a házat danolásával.~ ~A gróf 3342 4, II| fölvette a házat danolásával.~ ~A gróf maga is tovább szemlélte 3343 4, II| maga is tovább szemlélte a szomszéd kastély parkjábanio 3344 4, II| szép, hogy vesződik azzal a feladattal, hogy egy rusnya, 3345 4, II| szörnyetegbe visszavarázsolja a kárba veszett emberi lelket. 3346 4, II| kárba veszett emberi lelket. A hölgy elragadó szép, mint 3347 4, III| emlékezetes alkalommal.~ ~A csillagászati naptár egy 3348 4, III| együtt fogják megnézni, azért a mai napon a szokottnál korábban 3349 4, III| megnézni, azért a mai napon a szokottnál korábban végezték 3350 4, III| végezték kirándulásukat a tavon, hogy tíz órakor már 3351 4, III| obszervatóriumban lehessenek.~ ~Marie-t a csoda fogta el, mikor legelőször 3352 4, III| mikor legelőször meglátta a távcsövön át a teleholdat, 3353 4, III| meglátta a távcsövön át a teleholdat, amelyet ő a 3354 4, III| a teleholdat, amelyet ő a kalendáriumi arcképe szerint 3355 4, III| azon tanulmányozta volna a kör négyszögítését.~ ~Lajos 3356 4, III| megmagyarázta neki, hogy azok a nagy fényes karikák kiégett 3357 4, III| kiégett tűzokádók, azok a sötét foltok pedig tengerek. 3358 4, III| tengerek. Még akkor ott volt a tudományos világ, hogy tengereket 3359 4, III| hogy tengereket képzelt a holdban. Marie-t természetesen 3360 4, III| leginkább, hogy vannak-e a holdban emberek. Lajos aztán 3361 4, III| szerezni számára azokat a fantasztikus útleírásokat, 3362 4, III| fantasztikus útleírásokat, miket a múlt századbeli természettudósok 3363 4, III| századbeli természettudósok a holdplanétán tettek. Ez 3364 4, III| Vajon milyenek lehetnek a holdbeli emberek?” Lajosnak 3365 4, III| közülök magad előtt”.~ ~A leány azonban belefáradt 3366 4, III| égi tünemény bámulásába, s a rendes lefekvési idő elmúltával 3367 4, III| Lajos hasztalan beszélt neki a Mare imbrium * , meg az 3368 4, III| álmodik.~ ~– Én nem várom meg a holdfogyatkozás végét – 3369 4, III| hogy egy édesded álmot a világ minden planétáinak 3370 4, III| Lajos maga vezette őt le a torony lépcsőin, egész a 3371 4, III| a torony lépcsőin, egész a hálószobájáig, s ott jó 3372 4, III| kívánt neki, s megkérte, hogy a szobája ajtaját zárja be 3373 4, III| után. Ő maga visszament a csillagdába.~ ~A holdtányér 3374 4, III| visszament a csillagdába.~ ~A holdtányér félig elsötétült 3375 4, III| holdtányér félig elsötétült már, a földárnyék az Arzachel körhegy 3376 4, III| nyalogatta; Lajos azonban kivette a csillagászati csövet a telescopiumból, 3377 4, III| kivette a csillagászati csövet a telescopiumból, s a földvizsgálót 3378 4, III| csövet a telescopiumból, s a földvizsgálót tette helyébe ( 3379 4, III| amaz fölfordítva mutat), s a hold helyett a szomszéd 3380 4, III| mutat), s a hold helyett a szomszéd kastély felé irányozta 3381 4, III| szomszéd kastély felé irányozta a távcsövet.~ ~Hisz erre is 3382 4, III| erre is alaposabb oka volt a puszta kíváncsiságnál. Ha 3383 4, III| lehet tudni, hogy van-e a kastély birtokosnőjének 3384 4, III| bizonyosan használni fogja azt.~ ~A holdvilágnál jól lehetett 3385 4, III| lehetett megkülönböztetni. A bárónő a kastély erkélyén 3386 4, III| megkülönböztetni. A bárónő a kastély erkélyén ült kinn, 3387 4, III| alakkal, akik közül egyik a társalkodónő, a másik valami 3388 4, III| közül egyik a társalkodónő, a másik valami szolgálattevő 3389 4, III| szolgálattevő némber lehetett. Ő is a holdfogyatkozást nézte – 3390 4, III| nyugtatva, csak mégis inkább a kastély erkélyén vizsgálta 3391 4, III| kastély erkélyén vizsgálta a hold intenzív fényének fokozatos 3392 4, III| hanyatlását, mint magán a nagy fénytányéron, s úgy 3393 4, III| gömbölyű fehér váll, mely a pongyola köntös fodrai közül 3394 4, III| az Aristarchus!~ ~Azután a báróné is úgy járt a társaságával, 3395 4, III| Azután a báróné is úgy járt a társaságával, mint a gróf. 3396 4, III| járt a társaságával, mint a gróf. Egyik asszony a másik 3397 4, III| mint a gróf. Egyik asszony a másik után hajtá álomra 3398 4, III| csillagot vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat, 3399 4, III| vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat, a gróf meg őtet.~ ~ 3400 4, III| gróf. Ő nézte a holdat, a gróf meg őtet.~ ~A bárónő, 3401 4, III| holdat, a gróf meg őtet.~ ~A bárónő, úgy látszott, hogy 3402 4, III| abban kitartó volt. Bevárta a hold teljes elsötétüléséto , 3403 4, III| utolsó fényvonal világított, a delnő, hogy jobban lásson, 3404 4, III| kihajlott az erkélyről, s akkor a csipkefodrok fellegei közül 3405 4, III| csipkefodrok fellegei közül a fénylő „Aristarchus” mellé 3406 4, III| tündökölt; – néhány perc múlva a föld árnya eltakarta mind 3407 4, III| föld árnya eltakarta mind a kettőt.~ ~Erre a hölgy fölkelt, 3408 4, III| eltakarta mind a kettőt.~ ~Erre a hölgy fölkelt, és visszavonult 3409 4, III| erkélyről termébe. Hanem a csillagvizsgáló úgy tapasztalta, 3410 4, III| után. Valószínűleg az volt a szándéka, hogy mikor a hold 3411 4, III| volt a szándéka, hogy mikor a hold újra kifénylik, az 3412 4, III| tovább gyönyörködjék.~ ~Amint a hold elsötétült, tökéletes 3413 4, III| elsötétült, tökéletes éj lepte be a földet, éjjeli csend ülte 3414 4, III| földet, éjjeli csend ülte el a vidéket; kakasszó, ebugatás 3415 4, III| ebugatás nem hallatszott sehol. A Névtelen Vár rejtélyes ura 3416 4, III| minden gazdának azért, hogy a kakasát tegye kosár alá, 3417 4, III| kakasát tegye kosár alá, a kutyáját zárja be a pitvarba 3418 4, III| alá, a kutyáját zárja be a pitvarba éjszakára. Most 3419 4, III| okát is ki tudjuk találni a hóbortként jelentkező különcködésnek. 3420 4, III| megszűnt; hanem az angaria és a szolgalom csak megmaradt.~ ~ 3421 4, III| szolgalom csak megmaradt.~ ~A csillagász tehát várta az 3422 4, III| obszervatóriumból, hogy újra megjelenjen a sötétből – a hold.~ ~Ahelyett 3423 4, III| megjelenjen a sötétből – a hold.~ ~Ahelyett azonban 3424 4, III| más valami jelent meg.~ ~A kastély háta mögött elterülő 3425 4, III| körültekintett, és jelt adott a háta mögé, s arra azután 3426 4, III| harmadik, meg egy negyedik.~ ~A homályban is kivehette a 3427 4, III| A homályban is kivehette a gróf, hogy mind a négynek 3428 4, III| kivehette a gróf, hogy mind a négynek az arcán valami 3429 4, III| kivenni.~ ~Ezek rablók.~ ~A hátul jött férfiak egyike 3430 4, III| eszközt hozott magával, melyet a kisvárosi gyermekek használnak 3431 4, III| kisvárosi gyermekek használnak a „három királyok csillaga” * 3432 4, III| melyek csavarszegekkel a közepeiken és a végeiken 3433 4, III| csavarszegekkel a közepeiken és a végeiken egymáshoz vannak 3434 4, III| egymáshoz vannak kapcsolva, s ha a két végső pálcát széthúzza 3435 4, III| hágcsó.~ ~Azt az eszközt a lappangók egyike odaakasztotta 3436 4, III| volt, az felmászott rajta. A másik három odalenn maradt, 3437 4, III| erkélyen át belopódzott társuk a belülről bezárt ajtókat 3438 4, III| kinyitogassao , s ők aztán a cselédséget álmában meglepve, 3439 4, III| rablási merényletüket.~ ~A gróf rögtön sietett le az 3440 4, III| verte föl az álmából.~ ~– A szomszéd kastélyba rablók 3441 4, III| törtek be.~ ~– Hopp! Azok a gazemberek ugyancsak jól 3442 4, III| választották ki az idejüket: amikor a hold elsötétül. Most senki 3443 4, III| Lövéseket kellene innen a kastélyból tennünk; attól 3444 4, III| Ha azt hinné, hogy ezen a vidéken rablók tanyáznak, 3445 4, III| tudom, mit tegyünk. Bemenjek a faluba, s fellármázzam a 3446 4, III| a faluba, s fellármázzam a lakosságot?~ ~– Hogy azután 3447 4, III| lakosságot?~ ~– Hogy azután a szolgabíró elé híjanak, 3448 4, III| mi dolgod itten?~ ~– Igaz a! Nekem nem szabad lármát 3449 4, III| helyet. Én magam átmegyek a kastélyba.~ ~– Előhozzam 3450 4, III| kastélyba.~ ~– Előhozzam a pisztolyait?~ ~– Nem kellenek. 3451 4, III| szabad lövöldöznünk. Add ide a görcsös botomat.~ ~– Micsoda? 3452 4, III| Micsoda? Bottal akar menni a rablók ellen?~ ~– Csak tolvajok 3453 4, III| igazi zsivány. Az ilyen a közeledő lépés hangjától 3454 4, III| sokat, hanem add elő! Hozd a felső kabátomat is, s tedd 3455 4, III| felső kabátomat is, s tedd a zsebébe az érvágó eszközös 3456 4, III| rablókkal is dacolunk? Gondolj a Blancs Manteaux utcai tréfára, 3457 4, III| tréfára, és nevess ezen a mostanin.~ ~Henry elhozta 3458 4, III| mostanin.~ ~Henry elhozta a görcsös botot, aminek a 3459 4, III| a görcsös botot, aminek a végén is jó súlyos vasszorító 3460 4, III| súlyos vasszorító volt; meg a felöltönyét az urának; a 3461 4, III| a felöltönyét az urának; a gróf csak akkor vette észre, 3462 4, III| akkor vette észre, mikor már a kapun kívül volt, s az oldalát 3463 4, III| hogy mégis odacsempészett a zsebébe a hű szolga egy 3464 4, III| odacsempészett a zsebébe a hű szolga egy duplapisztolyt.~ ~ 3465 4, III| kellett.~ ~Nem kerülte körül a földnyelvről kivezető úton 3466 4, III| földnyelvről kivezető úton át a kastélytól elválasztó öblöt, 3467 4, III| öblöt, hanem mindjárt ott a gáthoz kiláncolt csónakjába 3468 4, III| nehány perc alatt odaát volt a túlsó parton.~ ~Az éjszaka 3469 4, III| rémletes színt öltött attól a sötéten izzó planétától, 3470 4, III| izzó planétától, melyet a föld árnyéka betakarva tartott, 3471 4, III| réz bálványkép csillámlott a nyugtalan tavon. Amint kiugrott 3472 4, III| nyugtalan tavon. Amint kiugrott a partra, sietett a kastély 3473 4, III| kiugrott a partra, sietett a kastély felé. Szíve nyugtalanul 3474 4, III| Valami félelem volt az a találkozás előtt. Nem az 3475 4, III| az orvokkal, hanem azzal a nővel találkozás előtt. 3476 4, III| előtt. Valami önvád, hogy a vártára állított őr elhagyta 3477 4, III| volna szabad elmozdulnia.~ ~A kastély kapuja, mint minden 3478 4, III| éjjel-nappal nyitva szokott állni. A gróf áthaladt az udvaron, 3479 4, III| áthaladt az udvaron, s amint a szegleten kibukkant, csakugyan 3480 4, III| amelyik őrül volt kiállítva a kastélyajtóba, amint őt 3481 4, III| őt megpillantá, hirtelen a szájába dugott két ujjával 3482 4, III| hanem egyenesen berohant a nyitott ajtón, fütykösét 3483 4, III| fütykösét feje fölé emelve. A lépcsőházban függő lámpa 3484 4, III| helyiségben ez megmutatta neki a folyosót, melynek közepéről 3485 4, III| melynek közepéről nyílt a terem szárnyajtaja. Azon 3486 4, III| még láthatá, amint egyike a felriasztott tolvajoknak 3487 4, III| tolvajoknak nyakra-főre igyekezett a teremből az ablakon át kimenekülni.~ ~ 3488 4, III| ablakon át kimenekülni.~ ~A mellékszobából lámpafény 3489 4, III| ez az utóbbi, akinek még a leugró alakját láthatta 3490 4, III| volt. Mind elfutottak.~ ~A lámpavilág még egy ajtóval 3491 4, III| ékszerekkel és ezüstneművel. A padlaton pedig volt egy 3492 4, III| egy hölgyalak, két keze a függönyzsinórokkal a szék 3493 4, III| keze a függönyzsinórokkal a szék karjaihoz hozzákötözve.~ ~ 3494 4, III| gyönyörű idomait elárulja a tapadó éji köntös, mely 3495 4, III| lábujjhegyeit is eltakarják. A szétzilált haj félig befonottan 3496 4, III| félig befonottan omlik alá a földig hosszasan, mint egy 3497 4, III| mint egy aranyzuhatag. A rablók valószínűleg akkor 3498 4, III| mikor lefekvéshez készült a haját újra fonatni. Szép 3499 4, III| arcát még ragyogóbbá tette a megszabadulás öröme s a 3500 4, III| a megszabadulás öröme s a szemérem pírja, midőn a 3501 4, III| a szemérem pírja, midőn a délceg szabadító hálótermébe 3502 4, III| Vavel gróf vagyok – sietett a látogató, azzal a görcsös 3503 4, III| sietett a látogató, azzal a görcsös bottal a markában, 3504 4, III| azzal a görcsös bottal a markában, bemutatni magát, 3505 4, III| Szabadítson fel! – suttogá a delnő a belépőhöz, s addig 3506 4, III| Szabadítson fel! – suttogá a delnő a belépőhöz, s addig pirosra 3507 4, III| fordítá félre arcát, míg az a zsinórok felbontásával bajlódni 3508 4, III| fog. Ily helyzetben még a szabadítónak sem illett 3509 4, III| szabadítónak sem illett őt látni.~ ~A gróf azonban röviden végzett; 3510 4, III| amit akkor minden gavallér a csizmaszár mellé dugva viselt ( 3511 4, III| dugva viselt (egyik mellé a kést, villát, a másik mellé 3512 4, III| egyik mellé a kést, villát, a másik mellé a frizőrfésűt), 3513 4, III| kést, villát, a másik mellé a frizőrfésűt), s íziben kettévágta 3514 4, III| az úrnőt, s azzal rögtön a csengettyűzsinór után nézett.~ ~ 3515 4, III| csengettyűzsinór után nézett.~ ~A bárónő elértette a szándékát.~ ~– 3516 4, III| nézett.~ ~A bárónő elértette a szándékát.~ ~– Kérem – monda –, 3517 4, III| harangozza föl cselédeimet. A rablók elfutottak már, s 3518 4, III| bántották önt, bárónő?~ ~– A megkötözésen kívül egyéb 3519 4, III| hogy kínozni fognak, ha a pénzemet elő nem adom; az 3520 4, III| nem voltak megelégedve. A pénzt is odaadtam volna 3521 4, III| odaadtam volna nekik, de az a tiszttartómnál áll. Éppen 3522 4, III| hogy adok nekik utalványt a tiszttartóhoz, vegyék fel 3523 4, III| szólt Vavel felgerjedten, a tüzes serpenyőre mutatva.~ ~– 3524 4, III| vesződjék ön velem – szólt a bárónéo , ki még mindig 3525 4, III| bárónéo , ki még mindig a lehető legegyszerűbb toalettben 3526 4, III| zajt. Hanem menjen át itt a mellékkamrába, ott fog találni 3527 4, III| megkötöztek, s betömték a száját, szabadítsa azt meg.~ ~ 3528 4, III| azt meg.~ ~Vavel átment a hálószobából nyíló kamrácskába, 3529 4, III| egy megkötözött nőt, kinek a szája be volt dugva zsebkendővel. 3530 4, III| felszabadítá nyűgeitől, hanem azért a nő nem mozdult meg. Úgy 3531 4, III| török papucskák voltak, a haja is főkötő alá volt 3532 4, III| figyelmesen.~ ~– Hát mi? – sürgeté a bárónő.~ ~Vavel emlékezett 3533 4, III| együtt járni-kelni azzal a gyermekkel, akit ő pártul 3534 4, III| fogott, azóta is, hogy az a bárónő házához került. Ez 3535 4, III| bárónő házához került. Ez a sátán Laci felesége.~ ~– 3536 4, III| magát ájultnak.~ ~Azzal a nő üterét vizsgálta, s szemhéjait 3537 4, III| Igazán el van ájulva.~ ~A bárónő már készen volt a 3538 4, III| A bárónő már készen volt a repülő sós * flakonnal, 3539 4, III| minden siker nélkül.~ ~– A parasztnőnek erős természete 3540 4, III| akar eret vágni?~ ~– Itt a sebészi eszközeim.~ ~– Ah, 3541 4, III| nőcselédre volna szükségem, aki a karját tartja az aléltnak, 3542 4, III| tartja az aléltnak, míg a műtétet végzem.~ ~– Nem 3543 4, III| akarna segédkezni? Nem fél a vér látásától?~ ~– Félek 3544 4, III| Tehát tegyünk kísérletet.~ ~A kísérletnek a vége bizony 3545 4, III| kísérletet.~ ~A kísérletnek a vége bizony csak az lett, 3546 4, III| felocsúdott, hanem akkor meg a segédkező úrhölgy arca sápadt 3547 4, III| fecskendett hideg víz és a repülő só rögtön életre 3548 4, III| karjain nyugodott addig a néhány percig.~ ~– Ne vesződjék 3549 4, III| vesződjék ön velem – suttog a hölgy, amint szemeit felnyitotta, 3550 4, III| találta –, hanem lásson a másik nő után. – Azzal felugrott 3551 4, III| felugrott térdeiről.~ ~Azt a cselédet meg az életretérés 3552 4, III| életretérés után úgy rázta a hidegláz, hogy a fogai is 3553 4, III| úgy rázta a hidegláz, hogy a fogai is összevacogtak bele, 3554 4, III| összevacogtak bele, vagy talán a rémület hatása volt az? 3555 4, III| betakarózni. Ha csak láz a baja, az majd elmúlik magától; 3556 4, III| nincs orvosság. Nem felelt a kérdésre mást, csak azt, 3557 4, III| azt, hogy „jaj Istenem!”~ ~A bárónő és a gróf visszatértek 3558 4, III| Istenem!”~ ~A bárónő és a gróf visszatértek az alkovenes 3559 4, III| bárónő, hogy önnel ez a kellemetlenség történt, 3560 4, III| kellemetlenség történt, ezen a mi kedves, csendes vidékünkön, 3561 4, III| foghatom, honnan kerültek elő a Fertő tó környékén a zsiványok?~ ~ 3562 4, III| elő a Fertő tó környékén a zsiványok?~ ~A bárónő közbenevetett.~ ~– 3563 4, III| környékén a zsiványok?~ ~A bárónő közbenevetett.~ ~– 3564 4, III| színről színre láthatni azokat a nevezetes magyarországi 3565 4, III| magyarországi zsiványokat, akikről a bécsiek olyan csodadolgokat 3566 4, III| igazi kaland volt, aminőket a regényekben olvashatni.~ ~– 3567 4, III| szünet alatt szét nem nézek a vidék felett is, akkor nem 3568 4, III| adott neki. Most jólesett a maga vétkét a rablókra kenni.~ ~– 3569 4, III| Most jólesett a maga vétkét a rablókra kenni.~ ~– Bizony 3570 4, III| Bizony azt jól fogja tenni a bárónő, ha jövőben nem hagyja 3571 4, III| éjszakára az erkélye ajtaját, s a kastély udvarán éji őrt 3572 4, III| őrt állít fel; aztán meg a cselédjeit felfegyverzi, 3573 4, III| cselédjeit felfegyverzi, és a közelben hálatja.~ ~– Óh, 3574 4, III| tartani, hogy ha eljönnek a rabló urak, kielégíthessem 3575 4, III| Vavel gróf, látva, hogy a bárónő nagy lelki erejét 3576 4, III| előre tudatni, hogy mikor a „Schlagwort”-ra kerül a 3577 4, III| a „Schlagwort”-ra kerül a sor, el ne késsem a „jelenetről”.~ ~ 3578 4, III| kerül a sor, el ne késsem a „jelenetről”.~ ~A bárónéo 3579 4, III| késsem a „jelenetről”.~ ~A bárónéo nevetett, éso aközben 3580 4, III| bámulnám és megköszönném önnek a nemes, lovagias vakmerőséget, 3581 4, III| az én bohóskodásomat. Az a szerencsétlen szokásom, 3582 4, III| azzal kivette Vavel kezéből a görcsös botot, amivel az 3583 4, III| gondolt, csak arra nem, amit a bárónő kívánt tőle.~ ~– 3584 4, III| bárónő.~ ~– Nem akarom, hogy a hatóság vizsgálatot indítson 3585 4, III| ide? mi dolgod itten?)~ ~A gróf fejével intett, mutatva, 3586 4, III| mutatva, hogy már elkezdte a hallgatást.~ ~– „Önnek” 3587 4, III| felfedhetem e kívánságom okát. Ez a nő, akit most életre hozni 3588 4, III| asszony, akiről önnek írtam: a híres rabló felesége, Sánta 3589 4, III| Sánta Lászlóé, vagy ahogy a népajk kificamította a nevét: 3590 4, III| ahogy a népajk kificamította a nevét: Sátán Laciéo . Ha 3591 4, III| mondaná egyszerre: „Ezeket a Sátán Laci felesége idézte 3592 4, III| be azokat!” s akkor ezt a szegény asszonyt börtönöznék 3593 4, III| tovább is, és itt fog hálni a hálószobám mellett, és rá 3594 4, III| mellett, és rá lesznek bízva a szekrényeim kulcsai.~ ~S 3595 4, III| Vavel vasas végű botjával a parkettra.~ ~– Tehát becsületes 3596 4, III| önkénytelenülo nyújtá kezét a bárónéo elé, amit annak 3597 4, III| fogadott.~ ~– Nézze ön: a másik pártfogoltam is, mikor 3598 4, III| tanítottam, hogy megharapta a karomat, hanem azért én 3599 4, III| őt ember módjára járni.~ ~A bárónő köntöse ujját feltűrve, 3600 4, III| megmutatta Vavel grófnak a márványsima kart, amio bizonyosan 3601 4, III| bizonyosan egyike azoknak, amiket a milói Vénusz elvesztett, 3602 4, III| friss harapás nyomaival a bársony felszínen.~ ~– Tehát 3603 4, III| fogok. S mármost visszaadom a fegyverét. Odahaza azóta 3604 4, III| miatt valaki.~ ~– Igen. A komornyikom.~ ~Mármost csak 3605 4, III| eltávozik ön, zárja be maga után a kapuajtót, s a kulcsát hajítsa 3606 4, III| maga után a kapuajtót, s a kulcsát hajítsa fel az erkélyre. 3607 4, III| utánozhatatlan gráciával nyújtá kezét a grófnak.~ ~Vavel gróf búcsút 3608 4, III| körülnézett, ha nem rejtőzött-e el a rablók egyike valami zugban. 3609 4, III| zugban. Oda alant bezárta a kapuajtót, s aztán még egyszer 3610 4, III| aztán még egyszer meglátta a bárónőt, amint várt rá, 3611 4, III| bárónőt, amint várt rá, hogy a felhajított kulcsot átvegye. 3612 4, III| átvegye. Az rögtön visszatért a terembe.~ ~Vavel pedig sietett 3613 4, III| Marie szobája ajtajában a felvont sárkányú fegyverrel.~ ~– 3614 4, III| Vajon kiről álmodott?~ ~A rablókalandról pedig senki 3615 4, IV| tagadhatta el magában, hogy ez a nő nagy foglalásokat tett 3616 4, IV| tett eddigi eszmekörében. A csillagászatban elfoglalta 3617 4, IV| csillagászatban elfoglalta a holdnak a helyét, a classica 3618 4, IV| csillagászatban elfoglalta a holdnak a helyét, a classica literaturában 3619 4, IV| elfoglalta a holdnak a helyét, a classica literaturában az 3620 4, IV| literaturában az ideálnak a helyét, s a metafizikában 3621 4, IV| az ideálnak a helyét, s a metafizikában az abszolút 3622 4, IV| metafizikában az abszolút jónak a helyét. Feltalálta őt a 3623 4, IV| a helyét. Feltalálta őt a miszticizmusban a távolbalátás, 3624 4, IV| Feltalálta őt a miszticizmusban a távolbalátás, együttérzés 3625 4, IV| annyi hatalommal, hogy őt a nem létező lények közé disputálja.~ ~ 3626 4, IV| e nap óta nem fordította a szomszéd kastély felé. Beérte 3627 4, IV| kastély felé. Beérte vele, ha a szegény apró emberek mindennapi 3628 4, IV| volt képes kieszközölni. S a távollevő gondolatok elárulják 3629 4, IV| elárulják magukat az arcon, a szemekben, s vannak, akik 3630 4, IV| vannak, akik az arcból, a szemekből olvasni tudnak.~ ~– 3631 4, IV| felrezzent.~ ~– Igen. Rossz hírek a külföldről.~ ~Csakhogy ilyen 3632 4, IV| Marie, s meglepte Lajost a távcsőnél.~ ~– Hadd lássam? 3633 4, IV| oda hagyta ülni Marie-t a helyébe.~ ~A leány a távcsőbe 3634 4, IV| ülni Marie-t a helyébe.~ ~A leány a távcsőbe nézett, 3635 4, IV| Marie-t a helyébe.~ ~A leány a távcsőbe nézett, s látott 3636 4, IV| benőtt parasztudvart, aminek a házküszöbén egy öreg anyóka 3637 4, IV| harisnyát kötni.~ ~– Ah, hát a szép szomszédnőt nem nézi 3638 4, IV| mit végez, sem énnekem.~ ~A leány nagyot nézett rá azokkal 3639 4, IV| nagyon hasonlított azokhoz a banális feleletekhez, amiket 3640 4, IV| gyermek.~ ~Odaigazította a távcsövet a kastély felé, 3641 4, IV| Odaigazította a távcsövet a kastély felé, s addig-addig 3642 4, IV| véleményt.~ ~Akkor aztán a leány maga felelt meg a 3643 4, IV| a leány maga felelt meg a kérdésre.~ ~– Most bizonyosan 3644 4, IV| csak nem tudott megválni a távcsőtől.~ ~– Most éppen 3645 4, IV| tetszik, mintha egyenesen a szemem közé nézne. Most 3646 4, IV| Most meg összekulcsolja a kezeit, mintha valamiért 3647 4, IV| Marie-nak:~ ~– Ha ön soká fog a távcsőbe nézni ily feszült 3648 4, IV| arcát.~ ~– Ugye? – monda a leány – s aztán ha a szájam 3649 4, IV| monda a leány – s aztán ha a szájam görbe volna, s a 3650 4, IV| a szájam görbe volna, s a fél szemem hunyorogna, akkor 3651 4, IV| minden ember: „ahol megy a csúf Marinka, ni!” és nem 3652 4, IV| ön akkor is úgy, – mint a fakír szereti Brahmáját?~ ~ ~ ~ 3653 4, IV| Mercatoris urammal. Azokat a leveleket, mint mindig, 3654 4, IV| tudakozódást is intéznie a lelkészhez a bárónő felől, 3655 4, IV| is intéznie a lelkészhez a bárónő felől, anélkül, hogy 3656 4, IV| mégis megtudakolt egyszer a lelkésztől, hogy vajon hogy 3657 4, IV| vajon hogy viseli magát az a bizonyos asszony, aki az 3658 4, IV| egyszer felfogadott gyermeknek a szülője, s jelenleg a bárónő 3659 4, IV| gyermeknek a szülője, s jelenleg a bárónő udvarában van?~ ~ 3660 4, IV| udvarában van?~ ~Erre azt a választ kapta, hogy a Sátánnéo , 3661 4, IV| azt a választ kapta, hogy a Sátánnéo , nehány nappal 3662 4, IV| Sátánnéo , nehány nappal a nagy holdfogyatkozás után, 3663 4, IV| kigondolható ok nélkül, eltűnt a kastélybólo . A bárónő nagyon 3664 4, IV| eltűnt a kastélybólo . A bárónő nagyon meg volt miatta 3665 4, IV| nyomozzák: kinyilatkoztatá, hogy a kastélyából nem vitt el 3666 4, IV| oka sincs őt üldöztetni.~ ~A grófot ez eset arra a gondolatra 3667 4, IV| A grófot ez eset arra a gondolatra vezette, hogy 3668 4, IV| betöréshez mégis volt valami köze a pórnőnek. Tán a cinkosság 3669 4, IV| valami köze a pórnőnek. Tán a cinkosság bűntudata kényszeríté 3670 4, IV| cinkosság bűntudata kényszeríté a kastélyt elhagyni. Lehetett 3671 4, IV| rosszabb indoka is. Lehet, hogy a rablók után szökött, hogy 3672 4, IV| hogy azoknak hírt vigyen a kastély belső körülményeiről, 3673 4, IV| akadémiai vitatkozás támadt a gróf és a tiszteletes között: 3674 4, IV| vitatkozás támadt a gróf és a tiszteletes között: a helyesen 3675 4, IV| és a tiszteletes között: a helyesen vagy helytelenül 3676 4, IV| In praxi pedig az lett a következése, hogy most már 3677 4, IV| őr nem vigyázott jobban a szomszéd ház kapuira, mint 3678 4, IV| szomszéd ház kapuira, mint ő. A hálószobájában pedig egész 3679 4, IV| hálószobájában pedig egész ütege a puskáknak és pisztolyoknak 3680 4, IV| félbeszakítást szenvedett a kémszemlélet; a minden csillagvizsgálók 3681 4, IV| szenvedett a kémszemlélet; a minden csillagvizsgálók 3682 4, IV| csillagvizsgálók ellensége, a zápor, elvette a kilátást; 3683 4, IV| ellensége, a zápor, elvette a kilátást; korábban a szokottnál 3684 4, IV| elvette a kilátást; korábban a szokottnál haza kellett 3685 4, IV| szokottnál haza kellett térnie a hálószobájába.~ ~Rendesen 3686 4, IV| nélkül járta meg ezt az utat: a lámpavilág az obszervatóriumban 3687 4, IV| messzeségre. Ismerte már jól a járást a sötétben is, szobájának 3688 4, IV| Ismerte már jól a járást a sötétben is, szobájának 3689 4, IV| szobájának ajtaja legszélső volt a folyosó északi részén, könnyen 3690 4, IV| könnyen odatalált. Ott azután a sötétben is ismerte azt 3691 4, IV| sötétben is ismerte azt a helyet, ahol Döbereiner-féle 3692 4, IV| Döbereiner-féle gyújtója * állt, annak a platin-taplójánál meggyújtá 3693 4, IV| platin-taplójánál meggyújtá a viasztekercsét, s azzal 3694 4, IV| meglepetve látta, hogy annak a kulcslyukán keresztül valami 3695 4, IV| világosság tör elő. – Valaki van a hálószobájában.~ ~Hirtelen 3696 4, IV| egészen elfogta előle az útat a rendberakott lőfegyvereihez.~ ~– 3697 4, IV| ide? Mit akar? – kiálta rá a gróf.~ ~– Én vagyok a „Sátán 3698 4, IV| rá a gróf.~ ~– Én vagyok a „Sátán Laci” – monda az 3699 4, IV| idegen halkhangon.~ ~E szóra a gróf egyszerre odaszökött 3700 4, IV| odaszökött hozzá, s megragadta a férfi karjait.~ ~Ezek a 3701 4, IV| a férfi karjait.~ ~Ezek a karok olyanok voltak, mint 3702 4, IV| karok olyanok voltak, mint a saskeselyűnek a combjai: 3703 4, IV| voltak, mint a saskeselyűnek a combjai: csupa ín és csont. 3704 4, IV| combjai: csupa ín és csont. A gróf fiatal erőben levő 3705 4, IV| férfi volt, hanem hogyha ez a szoba mind tele volna olyan 3706 4, IV| ezúttal meg sem mozdítá a karjait az ellentámadásra; 3707 4, IV| nyugodtan dörmögé:~ ~– Látja a gróf úr, hogy nincs nálam 3708 4, IV| nincs nálam fegyver; pedig a hátam mögött volna elég, 3709 4, IV| bámulva nézett rá, s elereszté a karjait.~ ~– Hát mérto jött 3710 4, IV| is azért, hogy megmondjam a gróf úrnak, hogy nem én 3711 4, IV| hogy nem én voltam az, aki a bárónő kastélyára éjszaka 3712 4, IV| törtem fel, megvallom; de az a házo , ahol a porontyomnak 3713 4, IV| megvallom; de az a házo , ahol a porontyomnak ételt, italt, 3714 4, IV| adnak, nekem több, mint a templom. S mégis azt mondják, 3715 4, IV| hogy Sátán Laci mívelte ezt a cudarságoto ; pedig Sátán 3716 4, IV| mert olyan csak egy van a világon. – Olvashatta a 3717 4, IV| a világon. – Olvashatta a gróf úr a statáriumfán a 3718 4, IV| Olvashatta a gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat, 3719 4, IV| a gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat, megítélheti.~ ~ 3720 4, IV| személyleírásomat, megítélheti.~ ~Azzal a gyertya felé fordult az 3721 4, IV| Jellemzetes csúf volt. Eszményképe a rútnak.~ ~– Hát van-e még 3722 4, IV| visel még ilyen lángjegyet a pofáján? S különösen kinek 3723 4, IV| különösen kinek van még a világon hat ujja a jobb 3724 4, IV| van még a világon hat ujja a jobb kezén, mint nekem? 3725 4, IV| jobb kezén, mint nekem? Aki a kezemet meglátja, tudhatja 3726 4, IV| éji betörők? – kérdé tőle a gróf.~ ~Sátán Laci megvetésre 3727 4, IV| pernahajderek!~ ~S kiköpött a címzésüko után.~ ~Lajos 3728 4, IV| persze sohase hallotta ezt a szót.~ ~ ~ ~Bülau: Titokzatos 3729 4, IV| német nyelvű címlapja. Ez a mű a regény egyik forrása.~ ~ ~ ~ 3730 4, IV| nyelvű címlapja. Ez a mű a regény egyik forrása.~ ~ ~ ~ 3731 4, IV| Vavel beszélgetését (Kép a regény első, füzetes kiadásából, 3732 4, IV| mendemonda, gróf úr – folytatá a furcsa éjjeli vendég. – 3733 4, IV| Nem ettem maszlagot, hogy a becsületemet jöjjek keresni. 3734 4, IV| negyedmagával kivert egyetlen ember a házból egy görcsös bottal! 3735 4, IV| Hanem hát azért jöttem, hogy a gróf úr az én nyomorult 3736 4, IV| porontyomat felszedette a sás közül; pártját fogta, 3737 4, IV| valami vízi csoda, mint a Hanyi Istók. Ez az én adósságom, 3738 4, IV| Zsiványtudománnyal. – Meg akartam a gróf úrnak mutatni, hogy 3739 4, IV| mutatni, hogy be lehet ám ebbe a kastélyba jönni annak, aki 3740 4, IV| Majd ha eltávozom, s a gróf úr körülnéz, akkor 3741 4, IV| akkor majd meglátja, hogy a zár az ajtón, a keresztvas 3742 4, IV| meglátja, hogy a zár az ajtón, a keresztvas az ablakon a 3743 4, IV| a keresztvas az ablakon a rablónak nem akadály. – 3744 4, IV| is. – Azt mondják, hogy a gróf úr ebben a kastélyban 3745 4, IV| mondják, hogy a gróf úr ebben a kastélyban valami nagy kincset 3746 4, IV| meg akarják kapni. S lássa a gróf úr, amilyen könnyen 3747 4, IV| könnyen megteheti más, hogy a folyosó túlsó szegletébe „ 3748 4, IV| belopakodjék, s azalatt, amíg a gróf úr odafenn a toronyban 3749 4, IV| amíg a gróf úr odafenn a toronyban a csillagokat 3750 4, IV| gróf úr odafenn a toronyban a csillagokat vizsgálja, rég 3751 4, IV| árkon-bokron is túl legyen azzal a féltett kincsével.~ ~Lajos 3752 4, IV| féltett kincsével.~ ~Lajos a névtelen ijedelem hörgését 3753 4, IV| asztaláról, s rohant rémülten a leány hálószobája felé. 3754 4, IV| Ott hagyta Sátán Lacit a szobájában magára.~ ~Amióta 3755 4, IV| foglalta el helyét azon a megszokott kereveten, azóta 3756 4, IV| kereveten, azóta meghagyta a leánynak, hogy lefekvés 3757 4, IV| alkoven felé. – Félrehúzta a függönyt… A leány ott aludt 3758 4, IV| Félrehúzta a függönyt… A leány ott aludt csendesen: 3759 4, IV| karjára hajtva; lábánál a kedvenc macskája; ágya előtt 3760 4, IV| kedvenc macskája; ágya előtt a két mopsz, egymáshoz bújva. 3761 4, IV| egymáshoz bújva. Hanem az a fülke a falban, melyben 3762 4, IV| bújva. Hanem az a fülke a falban, melyben az acélszekrényke 3763 4, IV| egészen fel volt tárva, s a benne elhelyezett szekrényke 3764 4, IV| hasonlót ahhoz, aminővel a bebörtönzött rabok daraszolják * 3765 4, IV| bebörtönzött rabok daraszolják * a szűrposztónak való gyapjút.~ ~ 3766 4, IV| való gyapjút.~ ~Lajosnak a szívverése akadozott el. – 3767 4, IV| mindent elvihettek volna: a leányt az acélszekrénnyel 3768 4, IV| együtt.~ ~Kezébe vette azt a különös mímelést, mely merőben 3769 4, IV| volt készítve, s visszatért a saját szobájába.~ ~Sátán 3770 4, IV| Sátán Laci azt mondá neki a kezében tartott játékszerre:~ ~– 3771 4, IV| Emlékül hoztam ezt azokért a harisnyácskákért, amiket 3772 4, IV| harisnyácskákért, amiket valaki, ettől a háztól, készített az én 3773 4, IV| készített az én kölykem számára. A börtönben tanuljuk mi az 3774 4, IV| ez.~ ~– De hogy tudott ön a bezárt ajtón bemenni, amiben 3775 4, IV| amiben belülről benne van a kulcs?~ ~Sátán Laci aztán 3776 4, IV| Sátán Laci aztán megmutatta a grófnak azt a tolvajeszközt, 3777 4, IV| megmutatta a grófnak azt a tolvajeszközt, amivel az 3778 4, IV| tudják fordítani.~ ~– Ez a legrosszabb védelem a betörés 3779 4, IV| Ez a legrosszabb védelem a betörés ellen: a kulcsot 3780 4, IV| védelem a betörés ellen: a kulcsot a zárban hagyni; 3781 4, IV| betörés ellen: a kulcsot a zárban hagyni; ezt már minden 3782 4, IV| ezermestert itt valahol a szomszédságban, aki tud 3783 4, IV| órás egy személyben.~ ~A gróf csodálkozva rázta a 3784 4, IV| A gróf csodálkozva rázta a fejét. Hogy a rabló magyarázza 3785 4, IV| csodálkozva rázta a fejét. Hogy a rabló magyarázza meg a lakatosnak: 3786 4, IV| Hogy a rabló magyarázza meg a lakatosnak: milyen legyen 3787 4, IV| lakatosnak: milyen legyen azo a zár, amit senki se tud felnyitni?~ ~– 3788 4, IV| elkészíti gróf úr házán a felnyithatatlan ajtókat, 3789 4, IV| és lakatokat csináltat is a gróf úr kincse védelmére: 3790 4, IV| saját maga is ott hál abban a szobában, ahol a kincse 3791 4, IV| hál abban a szobában, ahol a kincse áll. Egy bátor férfi 3792 4, IV| mondom én, hogy vigyázzon a gróf úr a kincsére! Többet 3793 4, IV| hogy vigyázzon a gróf úr a kincsére! Többet tudok, 3794 4, IV| beszélek. Nem Sátán Laci a legnagyobb rabló a világon. 3795 4, IV| Laci a legnagyobb rabló a világon. Vigyázzon magára!~ ~– 3796 4, IV| nem az én cimboráim, akik a szomszéd kastélyba betörtek?~ ~– 3797 4, IV| Akkor elvégeztem itt a dolgomat.~ ~– Még nem végezte 3798 4, IV| nem megy odább.~ ~– Igaz a. Ámbár furcsa vendég voltam. 3799 4, IV| tanácsot adni. Én önnek a lelkében jóravaló indulatokat 3800 4, IV| indulatokat fedeztem fel. Önnek a szíve nincs megromolva. 3801 4, IV| Tudom: az akasztófához és a pokolba vezet.~ ~– Kezdjen 3802 4, IV| visszafizeti, ha jól megy a dolga. Térjen a becsületes 3803 4, IV| jól megy a dolga. Térjen a becsületes munka útjára. 3804 4, IV| Gyönyörűség ez.~ ~– Köszönöm a jó tanácsot, gróf úr, de 3805 4, IV| sem szenvedett meg ezzel a csúf pofámmal maga körül; 3806 4, IV| Amióta eszemet tudom, mindig a tömlöcben ült. Egypárszor 3807 4, IV| appelláljak. Ez volt, amit a testamentumában rám hagyott. – 3808 4, IV| is rossz voltam. Akinek a disznaja elvetélt, rám fogta, 3809 4, IV| kellett sétálni hordoznom a faluban. A medvéknek a két 3810 4, IV| sétálni hordoznom a faluban. A medvéknek a két első lábuk 3811 4, IV| hordoznom a faluban. A medvéknek a két első lábuk fel volt 3812 4, IV| első lábuk fel volt kötve a nyakukba, úgyhogy kénytelenek 3813 4, IV| úgyhogy kénytelenek voltak a két hátulsó lábukon járni, 3814 4, IV| én meg velük karonfogva a középen, mintha két kisasszonyt 3815 4, IV| két kisasszonyt vezetnék a promenádra. Aztán, mikor 3816 4, IV| mikor így együtt sétáltunk a faluban, az emberek utánunk 3817 4, IV| három medvéje! Elszoktam a dologtól, s hozzászoktam, 3818 4, IV| akkor nem tanultam lopni. A medvék híztak a kezem alatt, 3819 4, IV| tanultam lopni. A medvék híztak a kezem alatt, mindennapra 3820 4, IV| nekik két kenyér. Egy nap a falu végén egy putriban 3821 4, IV| meghalt éhen. Attól fogva a medvék soványkodni kezdtek. 3822 4, IV| egyik kenyeret elloptam a nyomorultak számára, s az 3823 4, IV| azoknak jólesett. Hanem a sáfár rájött a tolvajságomra, 3824 4, IV| jólesett. Hanem a sáfár rájött a tolvajságomra, s engem elkergettek 3825 4, IV| tolvajságomra, s engem elkergettek a hivatalomból, a zselléreket 3826 4, IV| elkergettek a hivatalomból, a zselléreket meg a putriból. 3827 4, IV| hivatalomból, a zselléreket meg a putriból. Az öregasszony 3828 4, IV| megfagyott az úton; tél volt. A leánya rám maradt. Ketten 3829 4, IV| Egymáshoz kötöttük magunkat. A boldogtalan asszonyt aztán 3830 4, IV| az erdőn.) Az erdő lett a hazánk. Az erdő pedig rossz 3831 4, IV| fák, mintha beszélnének a beletévedő emberfiával. 3832 4, IV| Hozzászoktam, hogy elvegyem a másét. Nem is tudnék dolgozni 3833 4, IV| urakat megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra jött, 3834 4, IV| megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra jött, azt mondtam 3835 4, IV| belőle. De mindig kifirtatták a szomszédok, hogy ő a Sátán 3836 4, IV| kifirtatták a szomszédok, hogy ő a Sátán Laci felesége, s azontúl 3837 4, IV| fánál: az akasztófánál. Mert a statárium alatt a nemesember 3838 4, IV| Mert a statárium alatt a nemesember fiát is felakasztják. 3839 4, IV| befészkelem magamat, abban a vármegyében kiüt a statárium 3840 4, IV| abban a vármegyében kiüt a statárium azonnal. S nekem 3841 4, IV| hogy úgy kergetnek. Mintha a szívemet csiklandanák, mikor 3842 4, IV| mikor hallom, hogy ropog a puska előttem, utánam. Még 3843 4, IV| hát nem fogadott el soha a verbunk, elkergettek; azt 3844 4, IV| hogy nem csúfítják el velem a regementet. Pedig azt legjobban 3845 4, IV| vissza az erdőmbe. – Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. ( 3846 4, IV| Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. (A pálinka 3847 4, IV| tanácsot és a jó alamáziát. (A pálinka még akkor a magyar 3848 4, IV| alamáziát. (A pálinka még akkor a magyar köznép előtt újság 3849 4, IV| mellé letett túri kalapját a rabló, s gangoso lépésekkel 3850 4, IV| gangoso lépésekkel megindult a szobából kifelé.~ ~Az ajtóban 3851 4, IV| Én tudom ám azt jól, hogy a zsiványok és becsületes 3852 4, IV| kötelessége is, engem, akinek a fejére díj van téve, amint 3853 4, IV| azt megteheti, amíg innen a kastélyból kijutok.~ ~– 3854 4, IV| Zsivány vagyok: nem tudom, mi a szokás a derék emberek közt. 3855 4, IV| nem tudom, mi a szokás a derék emberek közt. Én azt 3856 4, IV| No, hát megmondom, hogy a gróf úr valamennyi lőfegyverében 3857 4, IV| valamennyi lőfegyverében a puskaporos serpenyőnek a 3858 4, IV| a puskaporos serpenyőnek a lyuka viasszal van betömve * ; 3859 4, IV| Vavel gróf odasietett a fegyverszekrényéhez, s csakugyan 3860 4, IV| csakugyan úgy tapasztalá, hogy a fegyverei mind lőképtelenekké 3861 4, IV| lőképtelenekké vannak téve. A rabló nagyon elővigyázó 3862 4, IV| ellen.~ ~De már ekkor eltűnt a gróf szemei elől.~ ~Lajos 3863 4, IV| elől.~ ~Lajos utánasietett a szövétnekkel, összekereste 3864 4, IV| szövétnekkel, összekereste a kastély minden zugát, s 3865 4, IV| lehetett járni, zárva volt, és a keresztvasrúd is fel volt 3866 4, IV| ablakok is mind betéve és a redőnyök lecsukva. – Csak 3867 4, IV| lábnyomra egy ablak hídján. A rabló ott jött be, kívülről 3868 4, IV| ketteje el volt görbítve, s a mesével határos volt, hogy 3869 4, IV| határos volt, hogy azon a szűk nyíláson egy izmos 3870 4, IV| remekelt ma; megmutatta a grófnak gyakorlatilag, hogy 3871 4, IV| ő kastélyába jutni. Azok a minapiak nem voltak igaziak, 3872 4, IV| amíg ki nem nyomozta annak a furcsa szónak az értelmét.~ ~ 3873 4, IV| kifejezésekről. Nála is megvolt az a könyv, mint minden ez országban 3874 4, IV| azt, s megtalálta benne a pernahajdert.~ ~Elkorcsosult 3875 4, IV| azonban Istendicséreto és a pogányok leküzdése helyett 3876 4, IV| pogányok leküzdése helyett a környék birtokosainak kifosztogatását 3877 4, IV| insigniáikban * medvebőr-palást volt a jellemző viselet, az általuk 3878 4, IV| Bärenhäuterek”-nek; amiből a magyar népajk pernahajdert 3879 4, IV| csavarintott. – Tehát ez a szó olyan gézengúzt jelent, 3880 4, IV| gézengúzt jelent, aki rontja a „zsiványnak a becsületét”.~ ~ 3881 4, IV| aki rontja a „zsiványnak a becsületét”.~ ~Ezzel aztán 3882 4, IV| miféle emberek voltak ezek a betörők?~ ~S még nagyobb 3883 4, IV| mi oka volt Sátán Lacinak a Névtelen Várba beszökés 3884 4, IV| az ő cimborái követték el a minapi betörést, hanem valaki 3885 4, IV| valaki más.~ ~Törhette ezen a fejét! Amíg egyszer valaki 3886 4, IV| hézagot talált Vavel gróf a rabló előadásában. Mi összefüggése 3887 4, IV| Laci felesége eltűnésének a bárónő kastélyából az ő 3888 4, IV| rejtélyes megjelenésével a Névtelen Várban?~ ~Meglehet, 3889 4, IV| Meglehet, hogy még majd ennek a kiegészítését is megtalálja 3890 4, IV| valaha.~ ~ ~ ~Most csak az a kérdés, hogy értesítse-e 3891 4, IV| kérdés, hogy értesítse-e a bárónőt erről a felfedezésről, 3892 4, IV| értesítse-e a bárónőt erről a felfedezésről, vagy sem? – 3893 4, IV| diktálhatja azt, ami ez éjjel a Névtelen Várban történt.~ ~ 3894 4, V| Másnap délután Henry bejött a grófhoz jelenteni, hogy 3895 4, V| itt, aki mindenáron akar a gróffal beszélni. Azt mondja, 3896 4, V| csak jelentsemo be, hogy ő a Mátyás mester.~ ~– Igen, 3897 4, V| rendeltem őt ide – mondá a gróf. – Vezesse fel hozzám.~ ~ 3898 4, V| Henry nagyon csóválta a fejét, amibe sehogyse akart 3899 4, V| olyan bolond embernek, mint a látogatója?~ ~Elhozta az 3900 4, V| öltöny volt rajta, aminőt a kerek föld minden népei 3901 4, V| népei között senki se visel. A kabátja tetszés szerint 3902 4, V| ha akarta, nem volt. Még a saruja is saját találmány, 3903 4, V| saját találmány, ahogy azt a csizmadia meg nem tudná 3904 4, V| le volt nyírva, szintúgy a haja is egészo a bőrig. 3905 4, V| szintúgy a haja is egészo a bőrig. Sovány arcának minden 3906 4, V| plajbásza, azt beszéd közben a szájába dugdosta, s nagy 3907 4, V| illusztrálta vele az előadását, a tenyerébe rajzolva vele.~ ~– 3908 4, V| jött Mátyás mester – mondá a gróf.~ ~– Hja, bizony; de 3909 4, V| Hja, bizony; de csak a marengói ütközetből el ne 3910 4, V| késtem volna – sóhajtá fel a nevezetes férfiú. – Ami 3911 4, V| elveszett – nyugtatá őt meg a gróf –, hanem nálam volna 3912 4, V| jókor, hogy Marie éppen a kertjébe távozott sétálni, 3913 4, V| átvezethette az ezermestert a leány szobájába, s ott elmondhatta 3914 4, V| mester figyelmesen hallgatott a gróf beszédére, s aközben 3915 4, V| hüvelykmérővel kiméregette a tudni való hosszakat és 3916 4, V| Igenis; de mért veszett el a marengói ütközet? Azért, 3917 4, V| mikor Napóleon lovassága azt a nagy attakot csinálta a 3918 4, V| a nagy attakot csinálta a batteriái ellen, ő azon 3919 4, V| batteriái ellen, ő azon a hosszú allén minden fára 3920 4, V| katonát, kettő töltötte volna a puskát, egy meg lőtt volna 3921 4, V| meg lőtt volna folyvást. A svalizsér * utána nem tudott 3922 4, V| másznio , mind otthagyta volna a fogát. A generálisnak azt 3923 4, V| otthagyta volna a fogát. A generálisnak azt kellett 3924 4, V| állta ki, anélkül, hogy a fal felé fordulva, ki ne 3925 4, V| igaz, Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –, hanem hát 3926 4, V| még egyszer ránk jön az a… Napóleon, hát úgy megkötözöm, 3927 4, V| akkora nyílás van, hogy a puskája kifér rajta; őneki 3928 4, V| Henryneko majd szétpukkadt a két pofája a nevetés visszafojtása 3929 4, V| szétpukkadt a két pofája a nevetés visszafojtása miatt. 3930 4, V| nevetés visszafojtása miatt. A gróf mérgesen nézegetett 3931 4, V| hogy olyan lesz – szólt a gróf beleegyezőleg. – Hanem 3932 4, V| gróf beleegyezőleg. – Hanem a fődolog ennél az én stratagémámnál 3933 4, V| uram s én Istenem. Hát a mágneses golyóbisokat ki 3934 4, V| helyett mágnesvasból kell a golyóbisokat csinálni. Az 3935 4, V| regementeket kell formálnunk. A szélpuska nem durranik. 3936 4, V| aztán éjszaka támadjuk meg a… franciát, hogy mire Napóleon 3937 4, V| serege le van ölve, – még a hangját se hallotta!~ ~Henry 3938 4, V| nevetett.~ ~– Megnyugszom a nézeteiben, Mátyás mester – 3939 4, V| nézeteiben, Mátyás mester – monda a gróf –, de jól értse meg: 3940 4, V| legyen.~ ~Mátyás mester arcán a kételkedés foglalt helyet. 3941 4, V| épült.~ ~– Hát tudja azt a nagyságos úr, hogy mire 3942 4, V| nagyságos úr, hogy mire való a gumilásztikum csizma? Hát 3943 4, V| gumilásztikum csizma? Hát mikor a mi katonáink a franciák 3944 4, V| Hát mikor a mi katonáink a franciák sáncait ostromolják, 3945 4, V| nagy gumilásztikumot kötnek a talpukra. Aztán mikor az 3946 4, V| beleugranak az árok fenekére, a gumilásztikum meg az árokból 3947 4, V| sáncára.~ ~Henry teletömte a száját a zsebkendőjével, 3948 4, V| Henry teletömte a száját a zsebkendőjével, hogy veres 3949 4, V| elhiszem – szólt megnyugodva a gróf. – De nem akar ön némi 3950 4, V| tervezetes könyvecskéje a zsebében, hová a rábízott 3951 4, V| könyvecskéje a zsebében, hová a rábízott munkát szakavatott 3952 4, V| plajbászra és papirosra került a dolog) meg kellett ismerkednie 3953 4, V| meg kellett ismerkednie a grófnak azzal a furfangos 3954 4, V| ismerkednie a grófnak azzal a furfangos ágyúval, ami egyszerre 3955 4, V| egyszerre ötszáz embert seper le a csatatérrűlo .~ ~– Mert 3956 4, V| éles szögletben, úgyhogy a töltéskamrájuk egy lesz, 3957 4, V| töltéskamrájuk egy lesz, hanem a két szájuk széjjel megy. 3958 4, V| aztán elsütik az ágyút, a két golyóbis kétfelé repülve, 3959 4, V| kétfelé repülve, széthúzza a hosszú láncot, s amit közbekap 3960 4, V| annak mind lekaszálja vele a fejito . Feuer! Bumm! Kopf 3961 4, V| Henry, ki kellett futnia a szobából. Ez neki is sok 3962 4, V| embert, aki tökéletesen érti a maga dolgát, de mindig a 3963 4, V| a maga dolgát, de mindig a hadvezérek dolgairól beszél; 3964 4, V| neki.~ ~Két hétig dolgozott a Névtelen Várban Mátyás mester; 3965 4, V| szobáját, annyit tanult a stratégiából, hogy a vékonyai 3966 4, V| tanult a stratégiából, hogy a vékonyai megfájdultak a 3967 4, V| a vékonyai megfájdultak a sok röhögéstől; de hogy 3968 4, V| sok röhögéstől; de hogy a faluban valakinek arról 3969 4, V| mester, hogy mit dolgozik ő a Névtelen Várban, az nem 3970 4, V| verni.~ ~– Gróf úr! – monda a munka vége felé Henry. – 3971 4, V| felé Henry. – Ha én ezt a Mátyás mestert még sokáig 3972 4, V| Velem együtt.~ ~ ~ ~Hanem a tervezett mestermű tökéletesen 3973 4, V| Azt Mátyás mester elébb a kastélynak egy földszinti 3974 4, V| műhelyében állítá össze, s a grófnak csak akkor mutatta 3975 4, V| megelégedve?~ ~Hogyan lesz a leány kibékíthető azzal 3976 4, V| leány kibékíthető azzal a gondolattal, hogy ő minden 3977 4, V| úgy be legyen zárva, mint a drezdai „zöld boltozat” 3978 4, V| boltozat” kincsei * ? Mikor a valódi indokkal nem lehet 3979 4, V| Nemsokára elkövetkezett a születésnapi ünnep. A tizenhatodik 3980 4, V| elkövetkezett a születésnapi ünnep. A tizenhatodik évforduló már.~ ~ 3981 4, V| tizenhatodik évforduló már.~ ~A leány szépsége a hajadoni 3982 4, V| már.~ ~A leány szépsége a hajadoni bűbáj teljes pompájában 3983 4, V| pompájában fejlődött ki, a gyermek naivságoto felváltotta 3984 4, V| lénye keresztülment már a hajadonság napfordítóján, 3985 4, V| hajadonság napfordítóján, ahol a gondtalan pajzánság helyét 3986 4, V| pajzánság helyét elfoglalja a túlérzékeny szemérmetesség. 3987 4, V| túlérzékeny szemérmetesség. A ragyogó szemeket elfellegezte 3988 4, V| ragyogó szemeket elfellegezte a méla érzelgés, s az ajkak 3989 4, V| kifejezni.~ ~Lajos ezen a napon is, mint szoká, eljött 3990 4, V| eljött őt üdvözölni, de a leány nem adott neki elő 3991 4, V| elő semmi kívánságot; ezen a napon, amelynek kiváltsága 3992 4, V| amelynek kiváltsága van a tegezésre, meg a gyermekóhajtások 3993 4, V| kiváltsága van a tegezésre, meg a gyermekóhajtások teljesítésére. 3994 4, V| gyermekóhajtások teljesítésére. Csak a tegezés maradt meg.~ ~Ebédnél 3995 4, V| alkalma volt Mátyás mesternek a maga kész remekét a leány 3996 4, V| mesternek a maga kész remekét a leány hálószobájában nyélbe 3997 4, V| hálószobájában nyélbe sütni.~ ~Az a remekmű * egy furfangos 3998 4, V| átszűrődhetett köztük. Ez a redőny egészen betölté annak 3999 4, V| redőny egészen betölté annak a két márványoszlopnak a közét, 4000 4, V| annak a két márványoszlopnak a közét, mely a leány fekhelyéhez