IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 5 1 75 1 8 2 a 10994 à 3 a-ypsilonnal 1 ab 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s | Jókai Mór Névtelen vár Concordances a |
Rész, Fejezet
4001 4, V| márványoszlopnak a közét, mely a leány fekhelyéhez vezető 4002 4, V| amint annak az alsó széle a padlatot érte, két csappantyú 4003 4, V| ha egy gombot megnyomtak a padlón, az egész ércgöngyöleg 4004 4, V| meg fogja majd rémíteni a leányt. Azt fogja kérdezni: 4005 4, V| Marie? – kérdé tőle Lajos a születésnapi lakoma után, 4006 4, V| születésnapi lakoma után, melyen a szakácsné készítette pompás 4007 4, V| Marie távoli kegyencei, a kis falusi leánykák között, 4008 4, V| akik e napon odajönnek a kapu elé, s körtáncot járnak, 4009 4, V| hajigálnak be az udvarra.~ ~A leány elmélázva felelt:~ ~– 4010 4, V| Az álmodat?~ ~– Azt ám. A régi jó álmomat. S ahelyett 4011 4, V| akkor, mire arra került a sor, egy más világban jártam. 4012 4, V| hadd legyen még messze a reggel. Úgy örültem a sötétségnek. 4013 4, V| messze a reggel. Úgy örültem a sötétségnek. És nem jutott 4014 4, V| nem jutott eszembe, hogy a sötétben lehet valami, amitől 4015 4, V| alszanak. Azt hiszem, hogy a nagy csendben valaki lopózva 4016 4, V| csendben valaki lopózva közelit a hátam mögött, s a vállamon 4017 4, V| közelit a hátam mögött, s a vállamon keresztültekint. 4018 4, V| lefeküdtem, s eloltottam a gyertyát, azt képzelem, 4019 4, V| vagyok, elevenen eltemetve, a mély csendességben. Ha pedig 4020 4, V| pedig valami hangot hallok, a szívem elkezd sebesen dobogni; 4021 4, V| hogy mi lehetett az. Ha a szél megzörrenti ablakomat, 4022 4, V| nem több. Bár jönne már a reggel! S amíg megvirrad, 4023 4, V| általad felvetett ottománon?~ ~A leány a szemébe nézett: 4024 4, V| felvetett ottománon?~ ~A leány a szemébe nézett: be, egész 4025 4, V| szemébe nézett: be, egész a lelkéig. Tudott-e már valamit? 4026 4, V| már valamit? Vagy csak az a csodálatos divinatiói erő, 4027 4, V| csodálatos divinatiói erő, ami a nőknek adatott, hogy behatoljanak 4028 4, V| adatott, hogy behatoljanak a lelkek titkaiba, volt nála 4029 4, V| ami azt lehetővé tegye?~ ~A leány arca elsápadt. Mire 4030 4, V| szobádba, és lásdo meg.~ ~A leány odatette kis porcelánkezét 4031 4, V| szobájába.~ ~Lajos odavezette őt a fülkébe; maga kívül maradt.~ ~– 4032 4, V| maradt.~ ~– Húzd meg azt a zsinórt ágyad fölött.~ ~ 4033 4, V| zsinórt ágyad fölött.~ ~Abban a percben, amint a leány azt 4034 4, V| Abban a percben, amint a leány azt megtette, a fal 4035 4, V| amint a leány azt megtette, a fal mögé rejtett göngyöleg 4036 4, V| legördült, s bezárta őt.~ ~A leány meglepetve kiálta 4037 4, V| leány meglepetve kiálta a künn maradottnak:~ ~– Ah, 4038 4, V| nem mozdíthatja. Hanem, ha a lábaddal megnyomsz egy rézfogantyút, 4039 4, V| akkor megint szabad léssz.~ ~A másik percben az ezermester 4040 4, V| alkotványa ismét felgöngyölődött a fülke homlokzatába.~ ~A 4041 4, V| a fülke homlokzatába.~ ~A leány elbámult rajta.~ ~– 4042 4, V| magyarázta neki Lajos. – Ugyanaz a zsinór, mely megrántva a 4043 4, V| a zsinór, mely megrántva a redőnyt leereszti, jelt 4044 4, V| csengettyűvel, s akkor én felszedem a könyveimet és írásaimat, 4045 4, V| írásaimat, átköltözöm ide ebbe a szobába, s folytatom a munkámat 4046 4, V| ebbe a szobába, s folytatom a munkámat itt, ami téged 4047 4, V| annyi világosság szűrődik a redőnyön át, hogy sötét 4048 4, V| Most már nem csókolta meg a leány ez ünnepi ajándékért. 4049 4, V| ünnepi ajándékért. De mind a két kezét odanyújtá neki, 4050 4, V| kicsit megcukrozták neki a keserű gyógyszert, s azt 4051 4, V| hogy kísérletet tehessen a csodagépével. Nem kezdett 4052 4, V| órakor lefeküdt. – Abban a percben, amelyben az ércfüggöny 4053 4, V| hangzottak Lajos tompa léptei a folyosón. Jött készségesen, 4054 4, V| készségesen, egyik kezében hozva a kétágúo gyertyatartót, másikban 4055 4, V| gyertyatartót, másikban a pisztolyokat meg a kalamárist, 4056 4, V| másikban a pisztolyokat meg a kalamárist, a hóna alatt 4057 4, V| pisztolyokat meg a kalamárist, a hóna alatt könyvet és papírt, 4058 4, V| alatt könyvet és papírt, a szájában pedig a keresztbe 4059 4, V| papírt, a szájában pedig a keresztbe fogott írótollat; 4060 4, V| írótollat; s azzal letelepedett a megszokott kerevetre, s 4061 4, V| megszokott kerevetre, s folytatta a fehér asztalkán munkálatait.~ ~ 4062 4, V| asztalkán munkálatait.~ ~A leány – nem lett volna leány – 4063 4, V| csodálatos védelmezőjét. Ezt a gyönyörű tanulmányfőt, mely 4064 4, V| mely tenyerébe támasztva a néma könyv fölé hajol, s 4065 4, V| öntve. Igazi hős: – hős, aki a föld legerősebb démonaival: 4066 4, V| indulatokkal harcol. És győz.~ ~És a leány e naptól fogva megtalálta, 4067 4, V| megtalálta, amit elvesztett: a régi jó álmát ismét. Nem 4068 4, V| rémlátás, se szívdobogás. Az a végtelenség érzete is elmaradt 4069 4, V| elmaradt tőle.~ ~Igen, de a régi jó álom hajdanta korán 4070 4, V| jött; nem váratott magára. A leány megkísérté másnap, 4071 4, V| tízre is eljött. – És aztán a leány (ilyenek az elkényeztetett 4072 4, V| elkényeztetett gyermekek!) egész a visszaélésig vitte a kísérletet. 4073 4, V| egész a visszaélésig vitte a kísérletet. Megadta a jelt 4074 4, V| vitte a kísérletet. Megadta a jelt kilenc órakor, fél 4075 4, V| utoljára nyolc órakor is. A madarakkal együtt feküdt 4076 4, V| annál hamarább ott tudja őt a szobájában. Az pedig jött 4077 4, V| szobájában. Az pedig jött abban a pillanatban.~ ~S aztán gondolá 4078 4, V| S aztán gondolá magában a leány:~ ~„Szeret. Nagyon 4079 4, V| Szeret. Nagyon szeret. Mint a fakír a Brahmáját, mint 4080 4, V| Nagyon szeret. Mint a fakír a Brahmáját, mint a perzsa 4081 4, V| fakír a Brahmáját, mint a perzsa Hosszeinját, mint 4082 4, V| perzsa Hosszeinját, mint a karthauzi a Boldogasszonyát: 4083 4, V| Hosszeinját, mint a karthauzi a Boldogasszonyát: úgy szeret.”~ ~ 4084 5, I| Landsknechtsschild bárónővel? A veszély rá nézve még mindig 4085 5, I| külföldről beszármazott újmagyar, a magyarországi rablóéletben 4086 5, I| rendszert képzelt, amióta a kastélyba betörtek, de még 4087 5, I| betörtek, de még inkább, amióta a nevezetes zsivány azt a 4088 5, I| a nevezetes zsivány azt a furcsa látogatást tette 4089 5, I| furcsa látogatást tette éjjel a Névtelen Várban. Annak a 4090 5, I| a Névtelen Várban. Annak a beszéde után hajlandó volt 4091 5, I| demokrata hajlamúak, mint voltak a highwaymanek * , – és rablólovagok, 4092 5, I| rablólovagok, minők voltak a Doone-ok * Angliában. Az 4093 5, I| utóbbiak alatt képzelte a „Bärenhäutereket”. Ami igen 4094 5, I| szegénylegény mindig volt a Duna-Tisza között, éppen 4095 5, I| Párizsban, Bécsben, Berlinben a társadalomnak hasonló ellenségei, 4096 5, I| ellenségei, kik szeretik elvenni a másét, s a törvényhatóságokkal 4097 5, I| szeretik elvenni a másét, s a törvényhatóságokkal folytonos 4098 5, I| csakhogy az ottani rablók a háztömkelegek odúiban, a 4099 5, I| a háztömkelegek odúiban, a mieink pedig az erdőkben 4100 5, I| tételére mindig elég volt a patriarkális apparátus, 4101 5, I| utolsó zsiványok, akiket csak a múlt évben egész Szlavóniáig 4102 5, I| egész Szlavóniáig kergettek a pandúrjaink, valószínűleg 4103 5, I| valószínűleg nem voltak a legutolsók; hanem biz ez 4104 5, I| legutolsók; hanem biz ez már a jelen században csak speciálitás, 4105 5, I| században csak speciálitás, mint a medve. Aki az ilyenben gyönyörködik, 4106 5, I| egy-egy példánnyal: maga a rablóélet nálunk nem regény 4107 5, I| regény már, csak genrekép; a históriáig sohase vitte, 4108 5, I| Göröghonbano . – Ami azonban a délceg Bärenhäutereket illeti, 4109 5, I| Bärenhäutereket illeti, azoknak még a várát is tőbül kihányták 4110 5, I| is tőbül kihányták régen a XVII-ik században: azokkal 4111 5, I| tudtára szomszédnőjének ezt a nevezetes fölfedezését, 4112 5, I| nevezetes fölfedezését, miután a veszély azt is közvetlenül 4113 5, I| Marie-nak nem szabad megtudni a rabló éjjeli látogatását 4114 5, I| rabló éjjeli látogatását a Névtelen Várban; – de még 4115 5, I| kevésbé Lajos látogatását a szomszéd kastélyban.~ ~Mit 4116 5, I| Mit tegyen hát, hogy a bárónőt a feje felett függő 4117 5, I| tegyen hát, hogy a bárónőt a feje felett függő veszélytől 4118 5, I| elmondani azt, amit megtudott?~ ~A jó sors igen szépen kisegíté 4119 5, I| kisegíté Vavel Lajost ebből a tépelődésből. Egy este trombitaszó 4120 5, I| lovaikról lehetett megtudni.~ ~A helységbe beérve, az ezred 4121 5, I| az ezred zenekara rákezdé a legszebb mazur-indulót, 4122 5, I| bevonulását.~ ~Lajos láthatta a távcsövén, hogy a katonákat 4123 5, I| láthatta a távcsövén, hogy a katonákat hogyan szállásolták 4124 5, I| katonákat hogyan szállásolták el a gazdákhoz házszerte, s este 4125 5, I| gazdákhoz házszerte, s este a káplári kalapácsverés a 4126 5, I| a káplári kalapácsverés a jeladó kis táblákon már 4127 5, I| táblákon már áthangzott a helységből, s kilenc órakor 4128 5, I| helységből, s kilenc órakor a világ négy része felé elhangzó 4129 5, I| elhangzó takarodó hirdeté, hogy a vitézek megérdemlett nyugalomra 4130 5, I| estén azt is láthatá, hogy a szomszéd kastélynak azon 4131 5, I| szomszéd kastélynak azon a szárnyán is ki vannak világítva 4132 5, I| magát: ahogy illett is; sőt a karabéllyal őrködő strázsa 4133 5, I| karabéllyal őrködő strázsa a kapuban e föltevést egészen 4134 5, I| nyugodva Vavel gróf, hogy a rablók nem fognak rátörni 4135 5, I| rablók nem fognak rátörni a bárónő kastélyára: van eszük, 4136 5, I| veszély is elmúlt.~ ~Ez a veszély, úgy látszik, abból 4137 5, I| utóbb Katalin bárónő tör be a Névtelen Várba, s az rabolhatja 4138 5, I| Várba, s az rabolhatja el a vár urától azt, amit majd 4139 5, I| Sátán Lacinak visszalopni: a szívét.~ ~Ez is el volt 4140 5, I| Ez is el volt hárítva a szép dragonyosezred beszállásolásával. 4141 5, I| Lajos feléje se nézett a kastélynak többé. Bizonyos 4142 5, I| Hallhatta minden este a kastély erkélye előtt felállított 4143 5, I| válogatott ouverture-jeit, s néha a kastély nyitott ablakain 4144 5, I| kastély nyitott ablakain át a tánczenét is, késő éjszakáig. 4145 5, I| köze mégis volt hozzá; mert a lovas vitézeket minden reggel 4146 5, I| az úton, amelyen ő szokta a rendes sétakocsizásáto tenni; 4147 5, I| hogy ne találkozzék velük, a kirándulási óráját déli 4148 5, I| tizenkét órára tette át, amikor a katonák ebédelnek.~ ~Nem 4149 5, I| szállásoljanak be katonát; a Névtelen Vár kapujára egy 4150 5, I| festve, melynek szügyében a magyar nemesi címer pompázott, 4151 5, I| SALVA GUARDIA. Most megtudta a gróf a hasznát ennek a dekorációnak. 4152 5, I| GUARDIA. Most megtudta a gróf a hasznát ennek a dekorációnak. 4153 5, I| megtudta a gróf a hasznát ennek a dekorációnak. Ez azt jelenti, 4154 5, I| bele katonát szállásolni.~ ~A megérkezés utáni napokban 4155 5, I| ezredparancsnok látogatást tett a Névtelen Várban, ahogy gavallér 4156 5, I| gavallér emberhez illett, ki a világi szokásokkal ismerős; 4157 5, I| szokásokkal ismerős; ott a komornyiktól azt a biztosítást 4158 5, I| ott a komornyiktól azt a biztosítást nyerte, hogy 4159 5, I| biztosítást nyerte, hogy a gróf nincsen idehaza.~ ~ 4160 5, I| gróf nincsen idehaza.~ ~A tiszt úr aztán átadta a 4161 5, I| A tiszt úr aztán átadta a névjegyét, s Henry felvitte 4162 5, I| volt.~ ~Lajos ezt olvasá a névjegyről:~ ~„Barthelmy 4163 5, I| közük sincsen egymáshoz, s a látogatási kísérlet nem 4164 5, I| szokásos bekocogtatásnál. A jövevény főúr sorba vizitezi 4165 5, I| jövevény főúr sorba vizitezi a körül-belül lakó uraságokat.~ ~ 4166 5, I| körül-belül lakó uraságokat.~ ~A látogatást pedig vissza 4167 5, I| illett adni. Ennek is tudta a leghelyesebb módját Vavel. 4168 5, I| obszervatóriumábólo kileste, mikor megy el a kastélyból az ezredes lovagló 4169 5, I| tartani, akkor kerekedett fel a viszontlátogatásra; nem 4170 5, I| őt otthon, s ott hagyta a kapusnál a névjegyét.~ ~ 4171 5, I| s ott hagyta a kapusnál a névjegyét.~ ~Azt hitte, 4172 5, I| azonban megint átlovagolt a Névtelen Várhoz az ezredes, 4173 5, I| Várhoz az ezredes, megújítva a meghiúsult látogatást. – 4174 5, I| fog maradni, és bevárja a viszontlátogatást, amit 4175 5, I| gorombaság.~ ~Mire azonban a Névtelen Vártól a kastélyig 4176 5, I| azonban a Névtelen Vártól a kastélyig visszalovagolt, 4177 5, I| visszalovagolt, már ott találta a kapusnál Vavel névjegyét, 4178 5, I| Vavel névjegyét, viszonzásul a sajátjára. Bámult rajta, 4179 5, I| Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf csónakon jött át a 4180 5, I| a gróf csónakon jött át a Névtelen Várból, s úgy is 4181 5, I| megátalkodott tisztelője a Névtelen Vár lakójának: 4182 5, I| Névtelen Vár lakójának: a következő napon este nyolc 4183 5, I| udvarlását. Ezúttal azt a választ nyerte Henrytő1, 4184 5, I| Beteg talán?~ ~– Nem a. Ez a rendes lefekvési ideje.~ ~– 4185 5, I| Beteg talán?~ ~– Nem a. Ez a rendes lefekvési ideje.~ ~– 4186 5, I| ágyba?~ ~S megint ott hagyta a látogató-jegyét.~ ~Ezt a 4187 5, I| a látogató-jegyét.~ ~Ezt a látogatást aztán Vavel másnap 4188 5, I| természetesen minden ember aludt a kastélyban; csak az őrt 4189 5, I| őrt álló silbak rivallt rá a vendégre, hogy „Halt, wer 4190 5, I| wer da?” s megtudván, hogy a közeledő jó barát, nem gátolta 4191 5, I| gátolta meg abban, hogy a kapust felzavarja. Az boglyos 4192 5, I| az ajtón, bámulva kérdezé a gróftól, hogy mit parancsol.~ ~– 4193 5, I| van az ezredes úr? – kérdé a gróf.~ ~– Itthon. De fekszik.~ ~– 4194 5, I| Beteg talán?~ ~– Nem a. De ilyenkor még alunni 4195 5, I| Vavel behajtotta szépen a névjegye szegletét, s átadta 4196 5, I| szegletét, s átadta azt a kapusnak.~ ~Ezt már végtére 4197 5, I| megértette az ezredes? Vagy talán a kastély úrnője világosítá 4198 5, I| világosítá őt fel afelől, hogy a szomszéd kastély lakója 4199 5, I| ismertségkötést, s ettől a naptól fogva aztán békét 4200 5, I| fogva aztán békét hagyott a Névtelen Várnak minden új 4201 5, I| Várnak minden új vendége a helységneko .~ ~ ~ ~Pedig 4202 5, I| helységneko .~ ~ ~ ~Pedig a császári kir. tiszt urak 4203 5, I| fogva el volt róluk ismerve. A lovassági tisztek között 4204 5, I| különösen sok volt ez időben a Franciaországból kiköltözött 4205 5, I| kiköltözött gavallér, akiknek a finom, elegáns modora kihatott 4206 5, I| s nemegyszer kisegített a manichaeusok * körmei közül 4207 5, I| volt hódításra kész, mint a csatatéren. Három év óta, 4208 5, I| csatatéren. Három év óta, hogy a császári királyi hadseregnél 4209 5, I| Értve ellens ég alatt nem a franciát, bár annak is többször 4210 5, I| bemutatta bravúrjait; hanem a „civilt”, mert az elejétől 4211 5, I| az elejétől fogva orrol a versenyért, amiben rendesen 4212 5, I| versenyért, amiben rendesen a „két színű posztó” marad 4213 5, I| két színű posztó” marad a győztes. (Így híjuk egymás 4214 5, I| egymás között mi civilisták a hajt ók ás urakat.)~ ~A 4215 5, I| a hajt ók ás urakat.)~ ~A polgári osztály leányainak 4216 5, I| leányainak moráljához tartozott a katonatisztek társaságát 4217 5, I| jogosult magyarázata az, hogy a katonatiszt nősüléséhez 4218 5, I| kaució kívántatott, s az a legkisebb alhadnagynál is 4219 5, I| tehát nem volt fölösleges a kaució, ott nem volt fölösleges 4220 5, I| ott nem volt fölösleges a cautela. A tisztek társasága 4221 5, I| volt fölösleges a cautela. A tisztek társasága csak a 4222 5, I| A tisztek társasága csak a gazdagok számára volt ajánlatos.~ ~ 4223 5, I| havi ottmulatás után, hogy a baronesse-nek szilárd elvei 4224 5, I| akadémiai disputa támadt a szakértők között. Miért 4225 5, I| egykori boldogtalan szerelem. A bárónő egyszer csalódott 4226 5, I| azóta egynek sem ajándékozza a szívét. A másik párt az 4227 5, I| sem ajándékozza a szívét. A másik párt az ellenkezőt 4228 5, I| ellenkezőt vitatta. Nem a bárónőt csalták meg, hanem 4229 5, I| csalták meg, hanem ő csalja a világot; van valami eltitkolt 4230 5, I| van ellenállási ereje. – A szavazatok egyenlők voltak, 4231 5, I| voltak, s elnök tartózkodott a votum Minervaeval * eldönteni 4232 5, I| Minervaeval * eldönteni a kérdést.~ ~Hanem a kedélyes 4233 5, I| eldönteni a kérdést.~ ~Hanem a kedélyes mulatságtól nem 4234 5, I| kedélyes mulatságtól nem volt a bárónő idegen.~ ~És ez is 4235 5, I| És ez is megérthető.~ ~A környékbeli földesurakat 4236 5, I| mindjárt az lesz, hogy megkérik a kezét; – kosarat kell adni, – 4237 5, I| Különben is unalmas emberek. A gazda lovairól és agarairól 4238 5, I| lovairól és agarairól beszél; a tudós ember nyelvtani vitákat 4239 5, I| nyelvtani vitákat kezd; a fennkölt szellem hazafias 4240 5, I| kesergésekkel szomorít; – a tréfás adomázó megpirítja 4241 5, I| tréfás adomázó megpirítja a nőhallgatót; ebéd után valamennyien 4242 5, I| félrehúzódnak inni és pipázni, a cigánnyal csak maguknak 4243 5, I| egyszer bevették magukat a kártyaasztal mellé, a négy „ 4244 5, I| magukat a kártyaasztal mellé, a négy „dáma” mellett * ott 4245 5, I| mellett * ott maradhat felőlük a világ minden szép hölgye.~ ~ 4246 5, I| világ minden szép hölgye.~ ~A hadfiak pedig egészen hölgyeik 4247 5, I| magával hord, azok kiegészítik a francia négyest, a mazurkát 4248 5, I| kiegészítik a francia négyest, a mazurkát és a radovacsk 4249 5, I| francia négyest, a mazurkát és a radovacsk át (akkoriban 4250 5, I| táncot) s mindennap kész a táncestély. S Katalin bárónő 4251 5, I| színpadon, s azokban maga a bárónő is szerepel, megérdemlett 4252 5, I| művészi játékával. Vannak a társaságban ügyes zsonglőrök, 4253 5, I| Philapdelphiát * produkálják, s a laterna magica bűvképeivel 4254 5, I| bűvképeivel ragadják el a nézőket.~ ~Még egy más különös 4255 5, I| kompromittálják.~ ~Máskor meg a bárónő rendezett birtokain 4256 5, I| amazon bámultatta magát, úgy a nyeregben, mint puskával 4257 5, I| nyeregben, mint puskával a kezében.~ ~Aztán meg a tiszt 4258 5, I| puskával a kezében.~ ~Aztán meg a tiszt urak rögtönöztek lóversenyt, 4259 5, I| Hany Istók felbukkanása a habokból (Kép a regény első, 4260 5, I| felbukkanása a habokból (Kép a regény első, füzetes kiadásából, 4261 5, I| az álrablók kezéből (Kép a regény első, füzetes kiadásából, 4262 5, I| hajdanában! Egész nap mászni a hegyeket zerge után; bevárni 4263 5, I| hegyeket zerge után; bevárni a veszedelmes vadkan rohamát 4264 5, I| vadkan rohamát tíz lépésnyire a halálos lövéssel; erdőn, 4265 5, I| erdőn, mocsáron át kergetni a koronás vadat, s jelt adni 4266 5, I| koronás vadat, s jelt adni a kürttel a hallalira: e büszke 4267 5, I| vadat, s jelt adni a kürttel a hallalira: e büszke mulatságban 4268 5, I| mulatságban nevekedett fel. A tánczene is ott kísért néha 4269 5, I| s minden gondolatja arra a melódiára hangzik, ami a 4270 5, I| a melódiára hangzik, ami a kastély ablakaiból átrévedezett 4271 5, I| gyönyörködni, amint azok a nevetéstől megrengenek. 4272 5, I| csupa mulatság lett, amióta a dragonyosok idekerültek.~ ~ 4273 5, I| dragonyosok idekerültek.~ ~A közkatonák is mulatnak, 4274 5, I| közkatonák is mulatnak, miként a tiszt urak. Ha ezek az úrnővel, 4275 5, I| ezek az úrnővel, azok meg a parasztmenyecskékkel. A 4276 5, I| a parasztmenyecskékkel. A mulatság, igaz, hogy másforma: 4277 5, I| kivált vasárnaponkint. Akkor a nagy korcsmában gyűlnek 4278 5, I| korcsmában gyűlnek össze a dragonyosok és parasztlegények, 4279 5, I| és parasztlegények, meg a leányok. Eleinte kedélyesen 4280 5, I| Néha egész ütközet folyik a korcsmában és annak az udvarán, 4281 5, I| parasztok felváltva foglalják el a vitatott erődöket, míg végre 4282 5, I| erődöket, míg végre az őrjárat, a pandúrok, meg a kisbírák 4283 5, I| őrjárat, a pandúrok, meg a kisbírák meg nem jelennek 4284 5, I| kisbírák meg nem jelennek a hadjárat színhelyén mediatio 4285 5, I| s kétfelé nem választják a harcoló feleket.~ ~Egy körülményt 4286 5, I| megjegyzett Vavel: azt, hogy amíg a mulatság után rendesen két-három 4287 5, I| dragonyost visznek el lepedőben a korcsmából, akinek a feje 4288 5, I| lepedőben a korcsmából, akinek a feje kegyetlenül el van 4289 5, I| ércsisak mellett, addig a parasztlegények összevissza 4290 5, I| pofákkal ugyan, de mindig a maguk lábán mennek haza.~ ~ 4291 5, I| dragonyosok és legények. Kivéve a barátságtalan káplárt és 4292 5, I| káplárt és kisbírót, akik a tegnapi est hőseinek a megérdemlett 4293 5, I| akik a tegnapi est hőseinek a megérdemlett jutalmakat 4294 5, I| volt. Az sem kerülte ki a figyelmét, hogy amíg a jutalom 4295 5, I| ki a figyelmét, hogy amíg a jutalom a dragonyosokra 4296 5, I| figyelmét, hogy amíg a jutalom a dragonyosokra nézve abból 4297 5, I| dragonyosokra nézve abból állt, hogy a káplár levette a kitüntetett 4298 5, I| állt, hogy a káplár levette a kitüntetett hős lovának 4299 5, I| kitüntetett hős lovának a szerszámáról a farmatringot, 4300 5, I| hős lovának a szerszámáról a farmatringot, s azzal a 4301 5, I| a farmatringot, s azzal a fekmentessé tett vitéznek 4302 5, I| fekmentessé tett vitéznek a revers felére olyan huszonötöket 4303 5, I| huszonötöket rovogatott le, hogy a megtisztelt minden rovást 4304 5, I| keserves felkiáltással: azalatt a törvénybe idézett falusi 4305 5, I| idézett falusi legények a kisbíró által csupán a bíró 4306 5, I| legények a kisbíró által csupán a bíró háza előtt felállított 4307 5, I| felállított kalodába zárattak.~ ~A gróf nem késett ez észrevételét 4308 5, I| urammal, felmagasztalva a magyarhoni előhaladott korszellemet, 4309 5, I| előhaladott korszellemet, mely a verésbüntetésto mellőzi, 4310 5, I| verésbüntetésto mellőzi, ellentétben a katonaságnál még folyvást 4311 5, I| felvilágosítá, hogy azok a vitézek – nemes legények. 4312 5, I| vitézek – nemes legények. Ezek a leghíresebb verekedők. S 4313 5, I| csak azért nem kapnak botot a virtusaikért, mert megőrzi 4314 5, I| őket attól az armalis.~ ~A parasztlegénynek van annyi 4315 5, I| mert tudja előre, hogy ha a katona veri meg őtet, akkor 4316 5, I| megverve, ha pedig ő veri meg a katonát, akkor holnap lesz 4317 5, I| nyugtalankodott ez idő alatt. A sok trombitaszó nagyon izgatta; 4318 5, I| nagyon izgatta; félt ettől a hangtól. Akit eddig attól 4319 5, I| éjszakákon át elhallgatta a távolból áthangzó bombardonok, 4320 5, I| mikor az egzekuciók folytak! A jajgatás hangjaitól egész 4321 5, I| azt az elmélázást, – amit a nők léleklátó szeme előtt 4322 5, II| úr levelezése révén, hogy a dragonyosezred egy várossal 4323 5, II| csapatja is feljebb vonul. A tisztikar részéről nagyszerű 4324 5, II| előkészületek vannak téve a búcsúünnepélyre. Lesz csónakregatta 4325 5, II| lampionokkal és pompás tűzijáték a Fertő partján.~ ~– Valahogy 4326 5, II| Valahányszor tűzvész volt a faluban, úgy reszketett, 4327 5, II| faluban, úgy reszketett, mint a legerősebb hideglázban; 4328 5, II| szüreti mulatságok alatt a ruszti hegyekről röppentyűket 4329 5, II| bocsátottak fel, ki nem mert jönni a szobájából; pedig azok olyan 4330 5, II| olyan messze voltak, hogy a hangjukat nem hallhatá. 4331 5, II| fölmegy az égbe; még attól a papirossárkánytól is, amit 4332 5, II| papirossárkánytól is, amit a gyermekek zsinegen feleresztenek.~ ~ 4333 5, II| feleresztenek.~ ~Nem is mert a leány ez éjjel korán lefeküdni, 4334 5, II| fennhangon, hogy ne hallja a röppentyűk, tűzkerekek süvöltését, 4335 5, II| granátdurranásra elrejté a fejét Lajos ölébe, két tenyerével 4336 5, II| két tenyerével befogva a füleit. Mit tehetett róla, 4337 5, II| volt az, amin azok odaát a másik kastélyban olyan jól 4338 5, II| bohóságra rá hagyta magát venni. A bárónőnek egy szavára eljátszotta 4339 5, II| hódítást tettek Európában, mint a „sasok” * , s a híres Bobèche * 4340 5, II| Európában, mint a „sasok” * , s a híres Bobèche * bravúrját 4341 5, II| Híres két művész volt a század elején, – az egész 4342 5, II| képviseltek, elmúlt már!)~ ~A mulatság végére volt hagyva 4343 5, II| mulatság végére volt hagyva a legérdekesebb meglepetés, 4344 5, II| legérdekesebb meglepetés, ami a programon e cím alatt volt 4345 5, II| inszurrekció az országban: egyik a múlt század utolsó évében, 4346 5, II| múlt század utolsó évében, a másik néhány évvel később. 4347 5, II| ismét szó volt róla, hogy a nemzeti hadsereg talpra 4348 5, II| hadsereg talpra állíttassék, s a katonák nem rokonszenveztek 4349 5, II| Ezután mindjárt lesz a pompás tűzijáték, mellyel 4350 5, II| tűzijáték, mellyel egyúttal a vidám vendégek búcsút is 4351 5, II| búcsút is készültek venni a vendégszerető háziasszonytól, 4352 5, II| rendező ezredes bemutatni; de a valóság felyülmúlto minden 4353 5, II| minden várakozást. Magára a bárónőre kellett annak legnagyobb 4354 5, II| senki sem volt más, mint a kis vad szörnyetego , a 4355 5, II| a kis vad szörnyetego , a bárónő törpe gnómja, inszurgensnek 4356 5, II| posztószél tarisznyával a hátán; kacskaringós nagy 4357 5, II| ragasztva az orra alá, mely a két füle mögé volt felkanyarítva, 4358 5, II| s hogy tökéletes legyen a torzkép, még egy kurta szárú 4359 5, II| makrapipa is volt dugva a szájába.~ ~– Íme, itt áll 4360 5, II| általános kacagásba tört ki.~ ~A jókedv forgószele magát 4361 5, II| jókedv forgószele magát a bárónőt is elragadta, egész 4362 5, II| múlva hirtelen félbeszakítá a nevetését. Eszébe jutott 4363 5, II| nevetését. Eszébe jutott a távcső! Hátha onnan a Névtelen 4364 5, II| jutott a távcső! Hátha onnan a Névtelen Várból ezt is meglátják?~ ~– 4365 5, II| Szegény fiú. (Ezzel a sajnálkozó szóval akarta 4366 5, II| kegyetlen felkacagását.)~ ~Csak a kis szörnyeteg arcán nem 4367 5, II| neki, mint ahogy megteszi a figuráit az idomározotto 4368 5, II| orángutáng. Úgy is hítták a tréfás urak, hogy a „hazai 4369 5, II| hítták a tréfás urak, hogy a „hazai utáncs”!~ ~– No, 4370 5, II| pattintva; s ugyanakkor a színfalak mögül megszólalt 4371 5, II| hangja, rákezdte dudálni a furcsa népdalt, mely akkoriban 4372 5, II| akkoriban új lehetett:~ ~ ~ ~Túl a Tiszán iszik magyar korsóbul,~ ~ ~ ~ 4373 5, II| eszik bográcsbul,~ ~ ~ ~Túl a Dunán iszik magyar glászlibul,~ ~ ~ ~ 4374 5, II| magyar glászlibul,~ ~ ~ ~A roszprádlit is megeszi cintálbul.~ ~ ~ ~ 4375 5, II| megeszi cintálbul.~ ~ ~ ~Erre a dudaszóra a tömzsi szörnyeteg 4376 5, II| Erre a dudaszóra a tömzsi szörnyeteg az egyik 4377 5, II| kezével kalapjához kapott, a másikkal pedig az egymás 4378 5, II| felől eltakarta az arcát a legyezőjével; meg ne lássa 4379 5, II| Szegény kis fickó!~ ~A kis gnóm úgy tudta, hogy 4380 5, II| akkor nagyot szokott húzni a kulacsból. Ezzel is köztetszést 4381 5, II| egész ennbert idomítottam a fickóból. Óh, én hírhedetto 4382 5, II| ismét kettőt cserdített a lovagostorával, s sajátszerű 4383 5, II| sajátszerű reszelő hangon kiálta a szörnyetegre:~ ~– No most 4384 5, II| inszurgens, mikor megharagszik!~ ~A csimpolya rákezdte azt a 4385 5, II| A csimpolya rákezdte azt a másik nótát, hogy~ ~ ~ ~ ~ 4386 5, II| nem is angyalok!~ ~ ~ ~A megszólított egyet morgott, 4387 5, II| megszólított egyet morgott, s a szájával a két bajuszszárát 4388 5, II| egyet morgott, s a szájával a két bajuszszárát jobbra-balra 4389 5, II| fintorgatta. Azzal kivette a dohányzacskóból a tűzkövet, 4390 5, II| kivette a dohányzacskóból a tűzkövet, taplót és acélt, 4391 5, II| kicsiholt; azután az égő taplót a pipájába dugta, s leszorítá 4392 5, II| pipájába dugta, s leszorítá a kupakkal.~ ~Rengeteg taps 4393 5, II| Rengeteg taps jutalmazta ezt a remekelést.~ ~– Lássa, nagyságos 4394 5, II| monda Barthelmy.~ ~És abban a percben megmozdultak a szörnyeteg 4395 5, II| abban a percben megmozdultak a szörnyeteg arcvonásai.~ ~ 4396 5, II| eddigi merev arcvonásait a helyeikből.~ ~Elkezdett 4397 5, II| valami rettenetes volt. A szája két széle elhúzódott 4398 5, II| szája két széle elhúzódott a két füléig, azok meg felszaladtak 4399 5, II| szemét egészen összehúzta a felduzzadt pofa és a lezárolt 4400 5, II| összehúzta a felduzzadt pofa és a lezárolt szemöldök közé, 4401 5, II| lezárolt szemöldök közé, s csak a másikat tartá kerekre kinyitva, 4402 5, II| fogsorai közé szorította a pipát, s abból nem szítta, 4403 5, II| abból nem szítta, de fújta a füstöt, ami tűzokádó módra 4404 5, II| tűzokádó módra sziporkázott fel a magasba, s mentül jobban 4405 5, II| s mentül jobban hullott a szikra az arcába, annál 4406 5, II| arcába, annál veszettebb volt a kedve.~ ~Ehhez fogható torzalakot 4407 5, II| tapsolt elragadtatásában. Ez a nevető szörnyeteg még magát 4408 5, II| nézhetek rá! – sápított a szép bárónő. – Távolítsa 4409 5, II| kiálta Barthelmy Léon a kis gnómra. – Hát hogyan 4410 5, II| cserdített feléje az ostorával. A duda nagyot nyekkenve sikoltott 4411 5, II| nyekkenve sikoltott fel.~ ~A furcsa kobold egy szökéssel 4412 5, II| kobold egy szökéssel elillant a színpadról. Fakard, fapuska 4413 5, II| soha.~ ~– De hátravan még a kritika! – szólt Katalin, 4414 5, II| csodálkozék az ezredes – a nagyságos bárónő vállalkoznék 4415 5, II| vállalkoznék rá, hogy ennek a tizedik múzsának a szerepében 4416 5, II| ennek a tizedik múzsának a szerepében föllépjen?~ ~– 4417 5, II| Azáltal, hogy ön ezt a kifejletlen vadembert megtanította 4418 5, II| megtanította tüzet csinálni, abban a leggonoszabb ösztönt ébresztette 4419 5, II| ösztönt ébresztette fel: a tűzdühöt. Ennek a tűzzel 4420 5, II| ébresztette fel: a tűzdühöt. Ennek a tűzzel játszási kedve tökéletes 4421 5, II| kárt, ajándékozza nekem ezt a kis szörnyeteget. Én mindenűvé 4422 5, II| hanem majd elvétetem tőle a tűzszerszámot, s szüntelen 4423 5, II| rendszeremet elrontotta. Amíg én a védencemet a melodion * 4424 5, II| elrontotta. Amíg én a védencemet a melodion * orgonahangjára 4425 5, II| dudaszóval táncolni oktatta. Még a boritalra is rászoktatta. 4426 5, II| rászoktatta. Ez pogányság.~ ~A társaság nevetett az ártatlan 4427 5, II| Most azután következett a tűzijáték.~ ~Mikor a tűzkerekek, 4428 5, II| következett a tűzijáték.~ ~Mikor a tűzkerekek, a római fáklyák 4429 5, II| tűzijáték.~ ~Mikor a tűzkerekek, a római fáklyák a sötét éjben 4430 5, II| tűzkerekek, a római fáklyák a sötét éjben elkezdték a 4431 5, II| a sötét éjben elkezdték a pokol pompáját mímelnio , 4432 5, II| pokol pompáját mímelnio , a kis szörnyeteggel senki 4433 5, II| se bírt többé. Odarohant a tűzeső közepébe, s a markával 4434 5, II| Odarohant a tűzeső közepébe, s a markával akarta elfogdosni 4435 5, II| markával akarta elfogdosni a lehulló kék és piros csillagokat; 4436 5, II| kék és piros csillagokat; a ruháit mind kiégették a 4437 5, II| a ruháit mind kiégették a sziporkák, maga is odaégett 4438 5, II| harapott, ha nem engedték a tűz közé rohanni. Üvöltött 4439 5, II| Üvöltött állati hangokon, mikor a röppentyű sisteregve lövelt 4440 5, II| röppentyű sisteregve lövelt fel a magasba, s mikor szétrúgta 4441 5, II| szivárványszínű csillagait, a nyelvét öltögette utána, 4442 5, II| az egyik hosszú fülét, s a lovagkorbáccsal jól megrakta 4443 5, II| lovagkorbáccsal jól megrakta a hátát. Ezt is meg kell tenni 4444 5, II| idomárnak. Akkor aztán lefeküdt a földre, s négykézláb kutyagolt 4445 5, II| irányt vett, s beleesett a tóba.~ ~Az emberi vad erre 4446 5, II| erre nagyot sikoltott, s a partról utána ugrott a röppentyűnek. 4447 5, II| s a partról utána ugrott a röppentyűnek. Azt hitte, 4448 5, II| jött vissza többet.~ ~Amint a régi elemében érezte magát, 4449 5, II| érezte magát, elfeledé azt a másik világot, ahol kenyeret 4450 5, II| ahol ő az egyedüli király a halak és vidrák között.~ ~ 4451 5, II| halak és vidrák között.~ ~A bárónő kerestette őt aztán 4452 5, III| csillagos égnél, hangzott a trombitainduló: a dragonyosok 4453 5, III| hangzott a trombitainduló: a dragonyosok búcsút vettek 4454 5, III| előtt is ismerős volt ez a hang. Most is, mikor reggelenkint 4455 5, III| nyergeltetni, s aztán felkötni a kardot. Végignyargalni a 4456 5, III| a kardot. Végignyargalni a hadsorok előtt, s hangoztatni 4457 5, III| hadsorok előtt, s hangoztatni a büszke vezényszót. Elmúlt 4458 5, III| vezényszót. Elmúlt az már! A jó harci nyerges paripa 4459 5, III| rúd mellé van szoktatva, s a drága toledóit csak akkor 4460 5, III| megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~ ~Egy tehertől megkönnyebbült 4461 5, III| tehertől megkönnyebbült a szíve a hadcsapat elvonulásával. 4462 5, III| tehertől megkönnyebbült a szíve a hadcsapat elvonulásával. 4463 5, III| elvonulásával. Nem lesz több lárma a helységben; ismét olyan 4464 5, III| mint eddig volt.~ ~Reggel, a szokott órában, megérkezett 4465 5, III| szokott órában, megérkezett a Schmidtné a batyujával, 4466 5, III| megérkezett a Schmidtné a batyujával, s berakta a 4467 5, III| a batyujával, s berakta a donjon * ablakából leeresztett 4468 5, III| hírlapokat és leveleket; a kosarat felhúzták, s Schmidtné 4469 5, III| felhúzták, s Schmidtné eltűnt a zárt udvar túlsó ajtaján.~ ~ 4470 5, III| Vavel gróf minden levélnek a borítékán megismerte már 4471 5, III| volt érintkezésben. De azt a finom női kézírást mindenekfölött 4472 5, III| mindenekfölött jól ismerte. Ez a levél Katalin bárónőtől 4473 5, III| De jobban meglepte Lajost a levél tartalma.~ ~„Gróf 4474 5, III| Vavel Lajos elbámult a levélen.~ ~Mit jelentsen 4475 5, III| levélen.~ ~Mit jelentsen ez?~ ~A bárónő beszélni akar ővele. 4476 5, III| ővele. Miért nem teszi ezt a saját lakásán? Ha azt kívánná, 4477 5, III| kívánná, hogy látogassa őt meg a kastélyában a gróf, ez készséggel 4478 5, III| látogassa őt meg a kastélyában a gróf, ez készséggel sietne 4479 5, III| mi fontos beszéde lehet a bárónőnek őhozzá?~ ~Nem 4480 5, III| kezűleg nem írhat. Róla az a hír van megállapítva, hogy 4481 5, III| hír van megállapítva, hogy a keze írásgörcsben szenved, 4482 5, III| írásgörcsben szenved, amint a tollat megfogja, ujjai rángatózáshoz 4483 5, III| egy olyan levelet, melyben a bárónőnek találkozót ád. 4484 5, III| írni tudjon.~ ~Azt tette a gróf, hogy egy látogatójegyének 4485 5, III| hogy egy látogatójegyének a hátára ezt írta fel római 4486 5, III| számmal: XI. Ebből, ha megérti a bárónő, hogy várnak rá tizenegy 4487 5, III| időpont eljött, nyugtalanítá a kíváncsiság. Nem maradhatott 4488 5, III| kíváncsiság. Nem maradhatott a házban, kisuhant a parkba, 4489 5, III| maradhatott a házban, kisuhant a parkba, s ott sétált alá 4490 5, III| s ott sétált alá s fel a lehullott sárga faleveleken. 4491 5, III| hogy maradjon az istállóban a lovaknál, s ha a kapun csöngetnek, 4492 5, III| istállóban a lovaknál, s ha a kapun csöngetnek, ne hallja 4493 5, III| ő maga.~ ~S aztán járta a hosszú fasort végig, mint 4494 5, III| vesszőt fut. Nyugtalanul leste a hintógördülést a töltésen, 4495 5, III| Nyugtalanul leste a hintógördülést a töltésen, s mikor a tizenegy 4496 5, III| hintógördülést a töltésen, s mikor a tizenegy óra felé járt, 4497 5, III| Hintógördülés mégsem hangzott, hanem a kapun csengetett valaki.~ ~– 4498 5, III| sietett az ajtót kinyitni.~ ~A bárónő állt előtte.~ ~A 4499 5, III| A bárónő állt előtte.~ ~A termetéről ismert rá, mert 4500 5, III| Az öblön keresztül jöttem a szandolinomon, egyedül; 4501 5, III| sem.~ ~Marie ablakai és a konyhaablakok a másik oldalra 4502 5, III| ablakai és a konyhaablakok a másik oldalra nyíltak.~ ~– 4503 5, III| nyíltak.~ ~– Ne menjünk be a házba – mondá a bárónő –, 4504 5, III| menjünk be a házba – mondá a bárónő –, itt a parkban 4505 5, III| mondá a bárónő –, itt a parkban sétálva elmondhatom 4506 5, III| meglepte Lajost. Ő abban a hitben volt, hogy a bárónőt 4507 5, III| abban a hitben volt, hogy a bárónőt valami veszedelmes 4508 5, III| veszedelmes kíváncsiság űzi éppen a belső titkaiba hatolni be 4509 5, III| belső titkaiba hatolni be a Névtelen Várnak. Ez megnyugtatá, 4510 5, III| Várnak. Ez megnyugtatá, hogy a parkkal is beéri.~ ~– Látogatásomon 4511 5, III| minden etikett ellen volt. A veszély nagysága kimenti. 4512 5, III| most én rovom le hasonlóval a tartozást.~ ~– Engem fenyeget 4513 5, III| valaki mást. Jerünk mélyebben a parkba; valaki meg ne hallja, 4514 5, III| körített helyre jutva, megállt a hölgy, és elkezdé:~ ~– Ön 4515 5, III| ezredesről?~ ~– Megkaptam a látogatójegyét – felelt 4516 5, III| róla tudni – mondá Katalin, a vizsgálóbíró türelmetlenségével. – 4517 5, III| Cause cèlèbre * lett belőle. A direktórium * alatt ő a 4518 5, III| A direktórium * alatt ő a francia seregnél mint őrnagy 4519 5, III| seregnél mint őrnagy szolgált. A császárság alatt mellőzték. 4520 5, III| másik eset kényszeríté, hogy a francia szolgálatot elhagyja, 4521 5, III| hogy fiatal, szép feleségét a dieppe-i fürdőből elszöktette 4522 5, III| Barthelmy Léon most aztán ezeket a szökevényeket üldözi az 4523 5, III| olyan ismerősnek előttem ez a név.~ ~– Úgy? – szólt a 4524 5, III| a név.~ ~– Úgy? – szólt a bárónő, nagyon furcsa hanglejtéssel, 4525 5, III| Aztán hirtelen megkapta a kezét, s azt súgá fülébe:~ ~– 4526 5, III| azon időtől fogva, amikor a szép nő eltűnt a világ szeme 4527 5, III| amikor a szép nő eltűnt a világ szeme elől, s akinek 4528 5, III| elszöktette, s azóta azzal a világból száműzve rejtőzködik, 4529 5, III| önt, hogy vezesse őt be a családjánál.~ ~– Megtudta 4530 5, III| hogy választ adjon arra a kérdésére, ki az a hölgy, 4531 5, III| arra a kérdésére, ki az a hölgy, akivel ön együtt 4532 5, III| szokott kikocsizni?~ ~– A válasz igen rövid lett volna 4533 5, III| Tudom, mit értenek a férfiak egymással szemközt 4534 5, III| rövid válasz! Annak rendesen a következménye súlyos.~ ~– 4535 5, III| súlyos.~ ~– S nem hiszi a bárónő, hogy én egy ilyen 4536 5, III| el bírok viselni?~ ~– Ami a lovagiasság és bátorság 4537 5, III| mint férfias bátorság; az a másik férfi egy professzionátus 4538 5, III| azonfelyülo köztudomású, hogy a keze írásgörcsökben szenved.~ ~ 4539 5, III| magát csiklandva, amire a férfiak leghiúbbak.~ ~– 4540 5, III| s az sem bizonyos, hogy a kezem akármi oknál fogva 4541 5, III| reszkessen, ha én nem akarom.~ ~A hölgy hevesen folytatá:~ ~– 4542 5, III| lövő és vívó; de amióta a Névtélen Várban lakik, egy 4543 5, III| sütött el; sem kard nem volt a kezében; míg Barthelmy mindennap 4544 5, III| játékból és komolyan. Mikor a rangját megkapta ezredénél, 4545 5, III| ezredénél, ön tudni fogja a szokást, hogy elébb végig 4546 5, III| Most már Lajosnak egészen a fejébe ment a vér.~ ~– De 4547 5, III| Lajosnak egészen a fejébe ment a vér.~ ~– De hát az nem történhetett-e 4548 5, III| gyakoroltam magamat, anélkül, hogy a fegyverdurrogáso azt elárulta 4549 5, III| volna? Az is lehető, hogy a komornyikom valaha vívómester 4550 5, III| mindennap gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~ ~– 4551 5, III| nem szándékom itt ebben a bagolykalitkában megőszülni.~ ~ 4552 5, III| amit én tettem önnel, mikor a legkomolyabb pillanatban 4553 5, III| tréfára fordítottam azt a veszélyt, amelyet ön elhárított 4554 5, III| veszélyt, amelyet ön elhárított a fejemről.~ ~– Hogyan? A 4555 5, III| a fejemről.~ ~– Hogyan? A bárónő az én fejemről valami 4556 5, III| Igen. Barthelmy ebben a pontban valóságos őrjöngő. 4557 5, III| Ha elrabolt felesége, ha a férji becsületén tapadó 4558 5, III| eszébe jut, akkor elveszti a józanságát. Mindenütt szikrát 4559 5, III| józanságát. Mindenütt szikrát fog a gyanúja, ahol valami titkot 4560 5, III| azt hiszi, hogy ott van a felesége elrejtve. Ez a 4561 5, III| a felesége elrejtve. Ez a vidék pedig rendkívül nevezetes 4562 5, III| pedig rendkívül nevezetes a mendemondáiról. S azok között, 4563 5, III| költöttek, legeslegszelídebb a nőcsábításról szóló legenda.~ ~– 4564 5, III| Mi bécsi nők szeretjük a katonatisztek társaságát. 4565 5, III| és finom vendégek. S ez a helyzet adott nekem hatalmat 4566 5, III| követelem magam iránt azt a kíméletet, hogy egyik vendégem 4567 5, III| kíméletet, hogy egyik vendégem a másikba semmi szín alatt 4568 5, III| kössön. Mert ön is, mivelhogy a bérletszerződését velem 4569 5, III| megint föléje került ez a nő. Arra nem gondolt, hogy 4570 5, III| Arra nem gondolt, hogy ha a birtokosnő nem megy a per 4571 5, III| ha a birtokosnő nem megy a per útjára, akkor ő mint 4572 5, III| ő mint vendége fog annak a vadászváróban lakni.~ ~A 4573 5, III| a vadászváróban lakni.~ ~A bárónő a pontosan megküldött 4574 5, III| vadászváróban lakni.~ ~A bárónő a pontosan megküldött bérletösszeget 4575 5, III| bérletösszeget éppen olyan pontosan a gyermekmenház javára szokta 4576 5, III| alatt.~ ~Katalin vette észre a nyert előnyt, s azt egy 4577 5, III| Ön megértheti, hogy ezt a felfogást tartozott Barthelmy 4578 5, III| Még nincs önnek semmi oka a hálálkodásra. Azt, hogy 4579 5, III| önszeretetből teszi. Az a hevély, ami az önök idegeit 4580 5, III| idegeit csak felvillanyozza; a mienket kínozza. Én nem 4581 5, III| tudtam volna itt maradni ezen a helyen, ha azt valami tragikus 4582 5, III| tette volna emlékezetessé. A magam kedvéért akadályoztam 4583 5, III| de megálltam, hogy azt a rejtélyes embert ne kényszerítsem 4584 5, III| hogy az én feleségem-e az a titokteljes hölgy, vagy 4585 5, III| csupa tűzláng lett erre a szóra.~ ~– Annak szeretném 4586 5, III| Annak szeretném ismerni a módját! – szólt indulattól 4587 5, III| beszéljünk halkabban, hogy még a bokrok se hallják meg, amit 4588 5, III| mondok.~ ~S avégett, hogy még a bokrok se hallják meg, amit 4589 5, III| oly közel kellett hajolnia a bárónőnek a grófhoz, hogy 4590 5, III| kellett hajolnia a bárónőnek a grófhoz, hogy csaknem egymást 4591 5, III| az ádáz tervet, amit az a bőszült ember indulata hevében 4592 5, III| hevében előttem elárult. Ő a szomszéd városban fog beszállásolva 4593 5, III| beszállásolva lenni, amelynek a kapujáig ön és még valaki 4594 5, III| magát önnek, megállíttatvao a hintót; elmondva egyenesen, 4595 5, III| meg akarja tudni, hogy az a lefátyolozott hölgy, aki 4596 5, III| Ange asszony-e.~ ~Lajos a lábával toppantott, s kezeivel 4597 5, III| lábával toppantott, s kezeivel a levegőben markolászott, 4598 5, III| szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem 4599 5, III| meghallják. Engedje, hogy a fülébe súgjam, amit akarok; 4600 5, III| akarok; s ön is tompítsa a szavát. Ha Barthelmy Léon 4601 5, III| szavát. Ha Barthelmy Léon a hölgy fátyolához fog nyúlni…~ ~– 4602 5, III| Csakugyan nem kiáltotta a szót; csak dörmögte. De 4603 5, III| mint mikor az oroszlán a foga között tartja valami 4604 5, III| között tartja valami állatnak a nyakát.~ ~– Ő képes lesz 4605 5, III| suttogá rettegő arccal a hölgy.~ ~– Én pedig képes 4606 5, III| ezért megölni – mormogott rá a férfi.~ ~– Elhiszem. De 4607 5, III| esetet tudok, ahol mind a két ellenfél azt mondá: 4608 5, III| mondá: megölöm őt. És mind a kettő bátor volt, vitéz 4609 5, III| Aztán megölték egymást mind a ketten. Két kard, mely csak 4610 5, III| mondani férfi: kerüld ezt a helyet, mert itt megölnek. 4611 5, III| Kivált egy asszonytól. Még a feleségétől sem. Ha azt 4612 5, III| azt hallja, hátad mögött a halál: megfordul, és előrelép. – 4613 5, III| is kell gondolni. Ön nem a magáé…~ ~Vavel megdöbbent; 4614 5, III| magáé…~ ~Vavel megdöbbent; a szó félbeszakadt ajkán.~ ~ 4615 5, III| lépéssel hátrált tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel 4616 5, III| tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel tiltakozott.~ ~– 4617 5, III| elveszítio , nem lesz senkije a világon; aki nem fogja tudni, 4618 5, III| nagyon gondolkozóba ejté ez a szó.~ ~– De hát mit tehetek? 4619 5, III| amíg csak Barthelmy ezrede a szomszéd városban tanyáz? 4620 5, III| életemet? Csináljak börtönt a házamból, s ki ne bocsássak 4621 5, III| házamból, s ki ne bocsássak a levegőre egy gyöngéd, éteri 4622 5, III| az egészségét egyedül ez a kis szabad légen mozgás 4623 5, III| mozgás tartja épségben; ezt a szánalomra méltó teremtést 4624 5, III| ugyanabból én, ha én veszem a kezembe, a legszebb bohózatot 4625 5, III| ha én veszem a kezembe, a legszebb bohózatot alakítom. 4626 5, III| egyszerre hahotában tört ki. A legnagyobb dühből a legféktelenebb 4627 5, III| ki. A legnagyobb dühből a legféktelenebb jókedvbe 4628 5, III| legféktelenebb jókedvbe esett át. A bárónő együtt nevetett vele.~ ~– 4629 5, III| minden helyzetnek megtalálom a humorisztikus oldalát. Gondolja 4630 5, III| ráncos képű, töpörödött alak a fátyol alatt. „Parancsol 4631 5, III| hogy kapná sarkantyúba a lovát, s nyargalna hazáig, „ 4632 5, III| Hiszen nem önt nevetem, hanem a magam bolond ötletét. Képzelje, 4633 5, III| egyetlen nőszemély, aki a háznál rendelkezésemre áll, 4634 5, III| háznál rendelkezésemre áll, a szakácsné, a jó teremtés, 4635 5, III| rendelkezésemre áll, a szakácsné, a jó teremtés, oly vastag 4636 5, III| egy persona, hogy ha azt a hintóba beültetem, magam 4637 5, III| mondani, hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!” s 4638 5, III| következetességgel kívánhatja tőlem a világos, határozott választ 4639 5, III| határozott választ arra a kérdésre: ki az a hölgy, 4640 5, III| választ arra a kérdésre: ki az a hölgy, akit „máskor” kísérni 4641 5, III| máskor” kísérni szoktam? A tréfa csak akkor sikerülne, 4642 5, III| valami valószínűség volna a tervezetében.~ ~– Most mindjárt 4643 5, III| arcát. – Elég nagy-e így a hasonlatosság?~ ~Vavel szótlan 4644 5, III| hasonlatosság?~ ~Vavel szótlan lett a bámulattól. Meglepte az 4645 5, III| alak, mely ez öltözetben, a fátyolos kalappal, tökéletes 4646 5, III| de még inkább meglepte a merész ötlet.~ ~– Hogyan? 4647 5, III| egy szál bottal odajött a házamhoz, hogy engem kiszabadítson; 4648 5, III| azt mondom. Nem tétovázok a veszély percében önnek segélyére 4649 5, III| kimenetel nélkül végződhetik. A felszólításra ön egész bizonyossággal 4650 5, III| Barthelmy Ange. Én hiszem, hogy a kérdező lovagias ember, 4651 5, III| kérdező lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik, 4652 5, III| arra, bárónő, hogy hátha a nejét kereső férj szenvedélyében 4653 5, III| gondolt-e arrao , hogy hátha a betörő rabló durva, erőszakos 4654 5, III| történik akkor?~ ~– Akkor a szeme közé ütöttem volna.~ ~– 4655 5, III| ütöttem volna.~ ~– Én meg a szeme közé fogok nevetni.~ ~– 4656 5, III| nevetni.~ ~– Nincs egyenmérték a vállalataink közt, bárónő. 4657 5, III| ami nem gyógyul be soha.~ ~A hölgy keserűen monda:~ ~– 4658 5, III| sebet üthet az én lelkemen a világ, ami annak még fájjon? – 4659 5, III| Valaki mélyen elpirult erre a szóra – kettejük közül. 4660 5, III| közül. Az Vavel volt.~ ~A hölgy nevetett.~ ~– Hahaha! 4661 5, III| gyönyörűséget okoz az, ha a publikumot ígyo felkavarhatják, 4662 5, III| erkölcsös elszörnyedésében. A filiszterek felabajgatása 4663 5, III| Engem mulattatni fog az a gondolat, hogy a bőszült 4664 5, III| fog az a gondolat, hogy a bőszült ezredes hogy fogja 4665 5, III| lakott egy szép asszonynak a házában, aki az ő irányában 4666 5, III| lefátyolozottan kocsikázott ki a szomszéd kastély urával, 4667 5, III| Hahaha! Magam is ott leszek a nevetők között. Az a kevés 4668 5, III| leszek a nevetők között. Az a kevés ember pedig, akinek 4669 5, III| kevés ember pedig, akinek a véleményére valamit adok, 4670 5, III| jól fogja tudni, hogy az a hír merő képtelenség, hisz 4671 5, III| önök három évig jártak itt a világ láttára, mielőtt én 4672 5, III| ülve, s így tudhatják, hogy a két nőalak nem lehet egy. – 4673 5, III| Csináljuk meg együtt ezt a „jux”-ot. Ha én nem félek 4674 5, III| égetését érezni, azt hiszem, a legkínzóbb tűz, amit mártírnők 4675 5, III| menjen ön: járassa elő a kocsiját. Várják.~ ~Vavelnek 4676 5, III| szabadítson meg. És micsoda áron! A legdrágább vér pazarlásával. 4677 5, III| menjen ön fel, hozza a köpenyét. Én készen vagyok. 4678 5, III| vagyok. Addig várni fogok itt a fenyőköröndben.~ ~Vavel 4679 5, III| fenyőköröndben.~ ~Vavel felment a várba, felvette a köpenyét, 4680 5, III| felment a várba, felvette a köpenyét, s aztán beszólt 4681 5, III| sétakocsizásra, mert dolga van a szomszéd városban, ahová 4682 5, III| ahová egyedül fog menni. A leány megnyugodott benne.~ ~ 4683 5, III| hogy ha meglátta volna a pázsitos úton sétálni az 4684 5, III| azt mondta volna: „Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt 4685 5, III| magával.”~ ~Azután bejött a gróf, s rendeletet adott 4686 5, III| Henrynek, hogy járassa elő a fogatát. Az alatt, amíg 4687 5, III| fogatát. Az alatt, amíg Henry a kocsiszínben volt elfoglalva, 4688 5, III| Elhatározta ön magát? – kérdé a bárónő.~ ~– Igen.~ ~– Engem 4689 5, III| vinniü?~ ~– Nem.~ ~– Hát a másikat?~ ~– Azt sem.~ ~– 4690 5, III| sem.~ ~– Hát mit?~ ~– Ezt a kéto pisztolyt! – szólt 4691 5, III| Katalin az ijedtség, a kétségbeesés kifejezésével 4692 5, III| nézzen ide. Olvassa el ezt a levelet. Ha ön most azzal 4693 5, III| ezredest, én visszasietek a kastélyomba, vadászomat 4694 5, III| futtatom e levéllel. Mire ön a két nehéz lovával és batárjával 4695 5, III| levelet vont elő oldalzsebéből a hölgy, s azt szétbontva, 4696 5, III| azt szétbontva, odatartá a gróf elé, hogy olvashassa, 4697 5, III| majd nem kapja vissza.~ ~A levélben ez állt:~ ~„Ezredes 4698 5, III| Barthelmy Ange asszonyt; – a fátyolos nő, ki őt kísérni 4699 5, III| Vavel bámulva tekinte a hölgyre.~ ~Az ismét összehajtá 4700 5, III| hölgyre.~ ~Az ismét összehajtá a levelet, s visszadugta a 4701 5, III| a levelet, s visszadugta a zsebébe.~ ~– Most mehet 4702 5, III| írott bizonyítvány lesz a kezében, amivel a nevemet 4703 5, III| bizonyítvány lesz a kezében, amivel a nevemet mindenütt meghurcolhatja.~ ~ 4704 5, III| Vavel Lajos hosszasan nézett a hölgy arcába. Az, amit ezek 4705 5, III| ily áron is” elfordítsa a halálveszélyt egy férfiról, 4706 5, III| egy neve lehet.~ ~Ha ezt a nevet kitalálta Vavel Lajos, 4707 5, III| tehetett egyebet, mint hogy a karját nyújtsa a hölgynek, 4708 5, III| mint hogy a karját nyújtsa a hölgynek, s azt mondja:~ ~– 4709 5, III| Menjünk, asszonyom!~ ~A hölgy betakarta arcát a 4710 5, III| A hölgy betakarta arcát a fátyollal, s egész karjával 4711 5, III| sok fokozata van: attól a tartózkodó csüggéstől kezdve, 4712 5, III| csüggéstől kezdve, mikor a hölgy csak az ujjai hegyével 4713 5, III| tőle maradni, egész addig a kígyószerű átfonásig, ami 4714 5, III| azt jelezi, hogy kész vele a világ végeig is elmenni.~ ~ 4715 5, III| világ végeig is elmenni.~ ~A hintó az udvarra gördült. 4716 5, III| hintó az udvarra gördült. A gróf azt mondá Henrynek, 4717 5, III| park felőli ajtajához, s a fátyolos hölgyet az angol 4718 5, III| vezette odáig. Ott felsegíté a hintóba, s maga melléje 4719 5, III| látta ülni, akivel egy órára a legszorosabb, a legveszedelmesebbo 4720 5, III| egy órára a legszorosabb, a legveszedelmesebbo lánccal 4721 5, III| hölgy, mint az élő embernek a saját lelke. S egy óra múlva 4722 5, III| annyira nem lesz az övé, mint a holt embernek az eltűnt 4723 5, III| Érzi, hogy rá nézve ez a nő egy egész új világ: az 4724 5, III| Hiszen úgy szokták mindig. A két fekete megszokott trappjában 4725 5, III| megszokott trappjában mérte végig a könyv nélkül tudott utat. 4726 5, III| Olyan jól ismerték már a járást, hogy a zökkenőknél, 4727 5, III| ismerték már a járást, hogy a zökkenőknél, hidaknál maguktól 4728 5, III| hidaknál maguktól meglassíták a lépést, és aztán megint 4729 5, III| Nem kellett nekik ostor.~ ~A hintó egész odáig megtette 4730 5, III| rendesen meg szokott fordulni a szomszéd város végén álló 4731 5, III| s gépileg visszafordítá a fogatot. Így ment ez már 4732 5, III| erdőszélen szokott megállni a fogat, ahol egy gyalogösvény 4733 5, III| aki azt állította, hogy a Névtelen úrnako kétféle 4734 5, III| hozza ki sétálni, másszor a másikat. Most az egyszer 4735 5, III| az egyszer igaza volt. Ez a másik.~ ~Ennek a másiknak 4736 5, III| volt. Ez a másik.~ ~Ennek a másiknak is megtetszenek 4737 5, III| másiknak is megtetszenek a fű közül előkandikáló kék 4738 5, III| az nem szabad.~ ~Ősszel a vadrózsákon olyan gubancok 4739 5, III| csodálatos borzas bogácsfő. (A cynips rosae gubicsai * 4740 5, III| szabad leszakítani? – kérdé a hölgy.~ ~– Minek? – monda 4741 5, III| kiálta fel elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott. 4742 5, III| van!) – Sétáljunk vissza a. hintóhoz.~ ~Ez azonban 4743 5, III| Amint visszafordultak, a csalit gyalogútján három 4744 5, III| három dragonyostisztet. A két hátulsó be volt burkolva 4745 5, III| Ez Barthelmy! – súgá a hölgy, megszorítva a kart, 4746 5, III| súgá a hölgy, megszorítva a kart, melyre támaszkodott.~ ~ 4747 5, III| Nyugodtan sétált végig a gyöpön, a szemközt jövők 4748 5, III| Nyugodtan sétált végig a gyöpön, a szemközt jövők elé. Azok 4749 5, III| jövők elé. Azok bizonyosan a gróf hintaját utolérve, 4750 5, III| megtudták Henrytől, hogy a gróf merre távozott; azzal 4751 5, III| tekintélyes alak volt; fenn hordta a fejét, hajlott sasorrához, 4752 5, III| borotvált arcához illett a büszke tekintet. Minden 4753 5, III| és Zagodics főhadnagyot a Sándor cár nevét viselő 4754 5, III| sajátszerű baleset ért, ami a férjekkel közös. Én azonban 4755 5, III| van, mint másnak. – Engem a feleségem megcsalt, és megszökött 4756 5, III| találtam rájuk sehol. – Végre a sors ide, ebbe az elrejtett 4757 5, III| ebbe az elrejtett zugába a világnak vezetett. – Itt 4758 5, III| még nem látta senki, mert a világ előtt mindig le van 4759 5, III| körülménynél fogva bennem a soha el nem aludt láng újra 4760 5, III| az eszembe. – Én tartozom a szívemnek, tartozom a becsületemnek 4761 5, III| tartozom a szívemnek, tartozom a becsületemnek azzal a kérdéssel: 4762 5, III| tartozom a becsületemnek azzal a kérdéssel: vajon az a hölgy, 4763 5, III| azzal a kérdéssel: vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében 4764 5, III| lefátyolozott arccal jelenik meg a világ előtt, nem Barthelmy 4765 5, III| feleségem?~ ~Vavel Lajos erre a legcsendesebb, de mérsékeltebb 4766 5, III| becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit karomon vezetek, 4767 5, III| mosolygott.~ ~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát különösen 4768 5, III| akármiféle becsületszónak a keletét abban az egy kérdésben, 4769 5, III| férjet csalnak meg, ott a becsület minden szabályai 4770 5, III| extra leges” * esik. Itt a csalás éppen úgy megengedett 4771 5, III| éppen kötelesség, mint – a háborúban! Ha tőlem az ellenség 4772 5, III| én, hogy ne fárasszam önt a találgatással. – Teljes 4773 5, III| ezredes, még ugyan folyvást a legudvariasabb arckifejezéssel, 4774 5, III| keresztbe tette előtte a lábát.~ ~– Én azonban kérni 4775 5, III| célból?~ ~– Egyenesen abból a célból, hogy az ön által 4776 5, III| Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen vad indulat 4777 5, III| vissza Vavel gróf:~ ~– Azt a célt pedig nem fogja ön 4778 5, III| uram!~ ~S e percben mind a két férfinak a karja fel 4779 5, III| percben mind a két férfinak a karja fel volt már emelve 4780 5, III| karja fel volt már emelve a levegőbe, s csak az volt 4781 5, III| melyik üti előbb homlokon a másikat.~ ~E válságos jelenetnek 4782 5, III| hogy hirtelen hátravetette a kalapjáról a fátyolát, s 4783 5, III| hátravetette a kalapjáról a fátyolát, s közbeszólt.~ ~– 4784 5, III| hőkölt vissza, s hirtelen a szájához kapta kezét, mintha 4785 5, III| akarna visszatartani, s arra a legtökéletesebb menüett-lépésben 4786 5, III| bókkal hajtva meg magát a gróf előtt, mondá:~ ~– Gróf 4787 5, III| úr, íme fogadja részemről a legünnepélyesebb bocsánatkérésemet. 4788 5, III| szabály szerint megkövettem.~ ~A két kísérő is közelebb lépett 4789 5, III| kíváncsisággal bámultak a Vavel gróf oldalán álló 4790 5, III| oldalán álló hölgyre, akinek a házánál még tegnap színdarabot 4791 5, III| gróf előtt meghajtá magát, a bárónőre vetett egy oldalpillantást, 4792 5, III| gyorsan történt, mint mikor a villám megvilágítja az éjjeli 4793 5, III| kellett villámlani annak a mennyországian édes érzésnek, 4794 5, III| áldozza fel magát, és annak a pokoli keserűségnek, hogy 4795 5, III| alól pisztolyát, s annak a csövét az ezredes gúnymosolygó 4796 5, III| arcának irányozva, éppen a két szeme közé, hörgé szenvedélytől 4797 5, III| öntől, hogy kövesse meg ezt a hölgyet! – és kérjen őtőle 4798 5, III| mosolyogva, s belenézve a pisztoly csövébe, ahol farkasszemet 4799 5, III| ahol farkasszemet nézett a felé mosolygó golyóval.~ ~– 4800 5, III| szétzúzom önnek az agyát.~ ~A két kísérő kardjához kapott. 4801 5, III| percig sem gondolkozott a feleleten.~ ~– Ez a hölgy: 4802 5, III| gondolkozott a feleleten.~ ~– Ez a hölgy: jegyesem…~ ~A gúnymosoly 4803 5, III| Ez a hölgy: jegyesem…~ ~A gúnymosoly egyszerre eltűnt 4804 5, III| hüvelyeikbe.~ ~– Akkor sietek a megkövetéssel – monda Barthelmy 4805 5, III| kifejeznem.~ ~S minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel 4806 5, III| S minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja 4807 5, III| s egyiket sem nyújtá oda a bocsánatkérőnek, az hajolt 4808 5, III| le odáig, hogy ajkaival a hölgy ujjai hegyét érinthesse, 4809 5, III| hegyét érinthesse, s még a sisakot is levette a fejéről, 4810 5, III| még a sisakot is levette a fejéről, s a hóna alá fogta 4811 5, III| is levette a fejéről, s a hóna alá fogta addig.~ ~ 4812 5, III| Önnek pedig, bárónő, a vett leckét köszönöm. Rászolgáltam.~ ~ 4813 5, III| Vavel odanyújtá neki a kezét.~ ~Katalin ismét arca 4814 5, III| Katalin ismét arca elé rántá a fátyolát, s durcásan készteté 4815 5, III| elöl mentek az ösvényen, a három férfi tiszteletteljes 4816 5, III| kezdhessenek egymás között.~ ~Mikor a hintajukhoz értek, ott találták 4817 5, III| találták az erdő szélében a három tiszt csatlósait, 4818 5, III| kicserélhessék egymás között. A négy szolgának látni kellett 4819 5, III| és Lajos ismét fenn ültek a hintóban, ott szintén nem 4820 5, III| semmi beszédet kezdeniök. Az a harmadik ember ott a bakon 4821 5, III| Az a harmadik ember ott a bakon meghallhatta.~ ~Mennyivel 4822 5, III| valamit kiáltott, amiből a nem alvók is megtudhatták, 4823 5, III| kényszeríté az álomképet, hogy a felébredés után is itt maradjon. 4824 5, III| azt joga volt tenni. Ez a nő úgy szereti őt, ahogy 4825 5, III| tenni. – Ő is szereti azt a nőt.~ ~Nem volt hazugság, 4826 5, III| kisajtolt rehabilitációja volt a megsértett női becsületnek: – 4827 5, III| volt.~ ~Vavel gróf ismét a park hátulsó kapujánál állítá 4828 5, III| hátulsó kapujánál állítá meg a fogatát, s ott leemelve 4829 5, III| fogatát, s ott leemelve a hölgyet, elbocsátotta Henryt 4830 5, III| hölgyet, elbocsátotta Henryt a lovakkal a főkapuhoz; ő 4831 5, III| elbocsátotta Henryt a lovakkal a főkapuhoz; ő maga bevezette 4832 5, III| főkapuhoz; ő maga bevezette a parkba a bárónőt.~ ~– Mit 4833 5, III| maga bevezette a parkba a bárónőt.~ ~– Mit cselekedett 4834 5, III| cselekedett ön? – szólt hevesen a bárónő, amint egyedül maradtak.~ ~– 4835 5, III| Kimondtam azt, amit a szívem érzett.~ ~– Tudja 4836 5, III| tudok hazudni. Nem tudom a tettetést. Mélyebben a szívembe 4837 5, III| tudom a tettetést. Mélyebben a szívembe engedtem látni, 4838 5, III| amit érzek. De még van a szívem fenekén valami, amit 4839 5, III| egyedül is. Senki sem tudja a kastélyban eltávozásomat; 4840 5, III| rögtön elköltözöm erről a tájról. És még egyet. Ne 4841 5, III| egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek, akit ez érdekelo , 4842 5, III| rossz órában ki foglalta el a helyét. – Adieu!~ ~Azzal 4843 5, III| helyét. – Adieu!~ ~Azzal a fátyolát még sűrűbbre vonva 4844 5, III| vonva arca előtt, kilebbent a park ajtaján, s léptekkel, 4845 5, III| ajtaján, s léptekkel, mik a föld felett repülni 1átszának, 4846 5, III| repülni 1átszának, eltűnt a fűzfák között.~ ~Vavel Lajos 4847 5, III| Vavel Lajos sokáig ott állt a kapuban, és bámult a semmibe – 4848 5, III| állt a kapuban, és bámult a semmibe – és még mindig 4849 5, IV| újabb verzióit hordta hozzá a pletykáknak, amik a bárónő 4850 5, IV| hozzá a pletykáknak, amik a bárónő felől cirkulációba 4851 5, IV| cirkulációba hozattak. Persze a katonatisztek kibeszéltek 4852 5, IV| tódítani, az természetesen maga a doktor volt. Neki csak legjobban 4853 5, IV| Neki csak legjobban kell a dolgokat tudni.~ ~Egypár 4854 5, IV| Egypár tisztelője volt még a bárónőnek, aki megkísérté 4855 5, IV| is annyira föltételezte a becsületességet, hogy mikor 4856 5, IV| őket. – Görömbölyi Bernát a sedriák * alatt még össze 4857 5, IV| alatt még össze is veszett a főispán asztalánál az ezredessel, 4858 5, IV| ki szintén hivatalos volt a herceghez, e szőnyegre hozott 4859 5, IV| hogy az az úrhölgy, aki a Névtelen Várban Vavel gróffal 4860 5, IV| együtt lakik, azonos legyen a birtok úrnőjével; hisz az 4861 5, IV| származott oda; azalatt a másik hölgy már régen ott 4862 5, IV| falu látta bizonyos órában a fátyolos hölgyet Vavel gróffal 4863 5, IV| kikocsizni, és hazatérni a Névtelen Várba, addig a 4864 5, IV| a Névtelen Várba, addig a kastély összes cselédsége 4865 5, IV| Katalin bárónő otthon van a kastélyábano .~ ~A jóakaratú 4866 5, IV| otthon van a kastélyábano .~ ~A jóakaratú pártfogó nem is 4867 5, IV| hogy amíg ekként védelmezi a maga „per tu” barátnéját, 4868 5, IV| maga „per tu” barátnéját, a zivatart mennyire felkölti 4869 5, IV| gróf ellen. Hiszen ha ez a védelem alapos, akkor Barthelmy 4870 5, IV| Szerencsére azonban ott volt a közelben egy rosszakaratú 4871 5, IV| rosszakaratú pártfogó is: a doktor, aki saját tanúskodásával 4872 5, IV| érvelését lerontani.~ ~– Így van a dolog. Katalin bárónő igaz, 4873 5, IV| láttára otthon volt mindig a kastélyában, s igazi apácai 4874 5, IV| folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt déli tizenkét óráig 4875 5, IV| bárónőt déli tizenkét óráig a belső szobából kijönni? 4876 5, IV| volt valaha szerencséje a bárónővel éjfél után beszélhetni? 4877 5, IV| beszélhetni? Éjfélkor még a táncestélyeiről is rendesen 4878 5, IV| természetesebb, mint az a következtetés, hogy azt 4879 5, IV| nézve láthatatlan volt, a Névtelen Várban tölté. Az 4880 5, IV| könnyen végrehajtható volt a tóöblön keresztül. egy maga 4881 5, IV| az öblöt mindkét oldalon a kettőjük elzárt parkjai 4882 5, IV| nagyon kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele 4883 5, IV| kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele előtt is 4884 5, IV| előtt is itt volt, s az a fátyolos hölgy, aki Vavel 4885 5, IV| aki Vavel gróffal lakott a Névtelen Várban, ő maga 4886 5, IV| Várban, ő maga volt, nem más. A statutió alkalmával sem 4887 5, IV| Bécsbőlo . Mindenki látta, hogy a postakocsi üresen érkezett, 4888 5, IV| postakocsi üresen érkezett, a bárónő pedig a park felől 4889 5, IV| érkezett, a bárónő pedig a park felől jött elő. Akkor 4890 5, IV| felől jött elő. Akkor is a Névtelen Várból került elő! 4891 5, IV| Névtelen Várból került elő! De a legbizonyosabbo adat, ami 4892 5, IV| én éjszakai látogatásom a Névtelen Várban. A fátyolos 4893 5, IV| látogatásom a Névtelen Várban. A fátyolos hölgy maga jön 4894 5, IV| hozzám. Én elmegyek vele a beteghez. Az dühbe jön az 4895 5, IV| inasára, hogy minek engedte a hölgyet hozzám jönni. Félt 4896 5, IV| hölgyet hozzám jönni. Félt a felfedezéstől. Én elszaladtam, 4897 5, IV| de olyan gyorsan, hogy a nyulat elfoghattam volna. 4898 5, IV| nyulat elfoghattam volna. A fátyolos hölgyet ott hagytam 4899 5, IV| fátyolos hölgyet ott hagytam a beteg mellett. Egyenesen 4900 5, IV| mellett. Egyenesen futottam a kastélyba. A komornyiknak 4901 5, IV| Egyenesen futottam a kastélyba. A komornyiknak azt mondtam, 4902 5, IV| hogy rögtön akarok beszélni a bárónővel: az kijön azzal 4903 5, IV| bárónővel: az kijön azzal a szóval, hogy a bárónő nem 4904 5, IV| kijön azzal a szóval, hogy a bárónő nem bocsát be, mert 4905 5, IV| abszurdum ez? Nem bocsátja be a háziorvosát; mert beteg!~ ~ 4906 5, IV| hogy friss pletykát hoztam a Névtelen Várból. Megint 4907 5, IV| holnap. – Hát van ilyen a világon? Akiben egy szikrája 4908 5, IV| Akiben egy szikrája van a pszichológiának, ebben az 4909 5, IV| tanúbizonyságot fog találni arra, hogy a bárónőhöz azért nem eresztettek 4910 5, IV| mert nem volt otthon.~ ~Ez a bizonyítás általános tetszésben 4911 5, IV| gyanús dolog volt, hogy az a baronesse olyan könnyűszerrel 4912 5, IV| Bruderschaftot, s osztja a csókokat. Mondok.~ ~Ezzel 4913 5, IV| csókokat. Mondok.~ ~Ezzel a mondással aztán Görömbölyi 4914 5, IV| is fel van már fedezve.~ ~A jól elrágalmazott asszonynak 4915 5, IV| maradt meg védelmezőjéül a nagy úri társaságban, hová 4916 5, IV| sem volt köszönet: mert a textust a bibliának azon 4917 5, IV| köszönet: mert a textust a bibliának azon részéből 4918 5, IV| Azzal állt bosszút, hogy a doktort, az inzsellért meg 4919 5, IV| doktort, az inzsellért meg a papot meghívta magához ebédre, 4920 5, IV| aztán mikor látták, hogy a delnő milyen tréfára veszi 4921 5, IV| és jól elmulattatták – a saját rágalmazásával.~ ~ 4922 5, IV| megegyeztek aztán, hogy ennek a nőnek az esze gépezetéből 4923 5, IV| Vajon nem szól-e bele a családja?~ ~Vajon mi oka 4924 5, IV| De miért nem veszi nőül a gróf, ha már ennyire vannak 4925 5, IV| egymással!~ ~E felfedezés után a rejtély még zavarosabb lett.~ ~ 4926 5, IV| napon túl nem lehetett többé a lefátyolozott hölgyet látni 4927 5, V| remegett, mikor összejött a leánnyal. Hűtlenség tudata 4928 5, V| lelkiismeretét. Neki nem volt szabad a szívét elajándékoznia. Hogyan 4929 5, V| lelkestül az öné vagyok!”~ ~A leány magaviselete irányában 4930 5, V| Meg van-e adva az az erő a magába zárkózott léleknek, 4931 5, V| zárkózott léleknek, hogy a más lelkének titkait ki 4932 5, V| történhetett-e az meg, hogy a leány, attól a vágytól hajtva, 4933 5, V| meg, hogy a leány, attól a vágytól hajtva, hogy Lajos 4934 5, V| valamit, ami kezdetet ád a vég nélküli gondolatoknak?~ ~ 4935 5, V| egy sympathicus léleknek a sugallat, hogy többet tudjon, 4936 5, V| többet tudjon, mint aki a szemeivel látott?~ ~Ezentúl 4937 5, V| könyveket talált az asztalon. A leány tanult.~ ~Másnap a 4938 5, V| A leány tanult.~ ~Másnap a szokott délelőtti órában 4939 5, V| órában eljött hozzá Lajos, a sétakocsizásra felkérni 4940 5, V| sétakocsizásra felkérni a leányt.~ ~– Köszönöm. Nem 4941 5, V| Marie.~ ~– Miért nem?~ ~– A kocsizás nekem rosszat tesz.~ ~– 4942 5, V| talán Marie, hogy abban a kocsiban tegnap más ült 4943 5, V| azt súgná neki, hogy az a hely el van foglalva már? – 4944 5, V| Semmi. Csak nem szeretem a kocsirázást.~ ~– Akkor én 4945 5, V| kocsirázást.~ ~– Akkor én eladom a lovakat.~ ~– Azt nagyon 4946 5, V| annál többet fogok sétálni a kertemben.~ ~– S ha majd 4947 5, V| csinálok hóembert, ahogy a parasztgyerekek szoktak.~ ~ 4948 5, V| nagyon jól nem őrizte volna a leányt, hajlandó lett volna 4949 5, V| hogy Henry fecsegett előtte a tegnapi találkozásról az 4950 5, V| találkozásról az erdőben a három dragonyostiszttel; 4951 5, V| Hanem azért mégis az lett a vége a dolognak, hogy Lajos 4952 5, V| azért mégis az lett a vége a dolognak, hogy Lajos eladta 4953 5, V| dolognak, hogy Lajos eladta a lovakat. Potom áron, ajándékképpen 4954 5, V| helybeli parasztgazdának, s a két elkényeztetett paripa 4955 5, V| minden járása azontúl csak a virágoskertjére szorítkozott. 4956 5, V| tanult és írt.~ ~Ha kiment a kertbe, azalatt a kertészlegényt 4957 5, V| kiment a kertbe, azalatt a kertészlegényt eltávolították 4958 5, V| eltávolították onnan, s annak a leány visszatértéig más 4959 5, V| visszatértéig más dolgot adtak.~ ~A kertészlegény fiatalember 4960 5, V| kertészlegény fiatalember volt: a Schmidt családnak legidősebb 4961 5, V| azalatt, amíg az úrhölgy a kertben sétál, ő a park 4962 5, V| úrhölgy a kertben sétál, ő a park útjain és pázsitjain 4963 5, V| pázsitjain gereblyézze össze a lehullt faleveleket. Ott 4964 5, V| ismét visszatérőben volt a kertből, József, a kertészlegény, 4965 5, V| volt a kertből, József, a kertészlegény, a Vár oldalát 4966 5, V| József, a kertészlegény, a Vár oldalát takaró vadgesztenyefák 4967 5, V| össze kupacokba, s eközben a szokottnál közelebb esett 4968 5, V| ahhoz az úthoz, amelyen a leány végig szokott haladni.~ ~ 4969 5, V| világért.~ ~Marie, amint a kertészlegény közelébe ért, 4970 5, V| Lajos, kiről jól tudta, hogy a vizsgálótoronyból őt folyton 4971 5, V| kíséri tekintetével, amíg a kertben sétál, – arra a 4972 5, V| a kertben sétál, – arra a jelre, hogy ő felveti a 4973 5, V| a jelre, hogy ő felveti a zsebkendőjét a légbe, lejön 4974 5, V| ő felveti a zsebkendőjét a légbe, lejön a toronyból, 4975 5, V| zsebkendőjét a légbe, lejön a toronyból, kiadni az ablakon 4976 5, V| elhatározta magát.~ ~Amíg a Schmidtnéo hátra nem tekintve 4977 5, V| haladt előre, ő hirtelen a vadgesztenyefák felé irányzá 4978 5, V| irányzá lépteit, s sietve ment a kertészlegény felé. Ez ott 4979 5, V| lélegzettel mondá e szókat a kertészlegénynek:~ ~– Kérem, 4980 5, V| legyen ön olyan jó: fogja ezt a levelet…~ ~De alig mondhatta 4981 5, V| alig mondhatta idáig, még a levél jóformán a kertész 4982 5, V| idáig, még a levél jóformán a kertész legény kezében sem 4983 5, V| kezében sem volt, amint a kastély északi oldalán levő 4984 5, V| vadállat. Egyik kezével a megrettent kertészlegény 4985 5, V| kalimpázott, másik kezével a leány kezét fogta meg. A 4986 5, V| a leány kezét fogta meg. A levél mind a kettőjök kezéből 4987 5, V| fogta meg. A levél mind a kettőjök kezéből leesett 4988 5, V| kettőjök kezéből leesett a földre. Azt a gróf felkapta 4989 5, V| kezéből leesett a földre. Azt a gróf felkapta és a zsebébe 4990 5, V| Azt a gróf felkapta és a zsebébe dugá, s azzal szótlanul 4991 5, V| hevesen elhurcolta magával a leányt.~ ~(Az a jámbor kertészlegény 4992 5, V| magával a leányt.~ ~(Az a jámbor kertészlegény élete 4993 5, V| kertészlegény élete fogytáig abban a hitben maradt, hogy őbelé 4994 5, V| szerelmes, de rajtakapták a félbeszakadt szerelmi vallomásnál, 4995 5, V| vitte magával egyenesen a leányt a tanulóterembe. 4996 5, V| magával egyenesen a leányt a tanulóterembe. Egy szót 4997 5, V| hozzá. Arca sápadt volt a dühtől és ijedtségtől, hogy 4998 5, V| Mikor aztán egyedül voltak a bezárt négy fal között, 4999 5, V| között, akkor eléje állt a leánynak, s a szemébe nézett 5000 5, V| eléje állt a leánynak, s a szemébe nézett vádterhesen.~ ~–