IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 5 1 75 1 8 2 a 10994 à 3 a-ypsilonnal 1 ab 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s | Jókai Mór Névtelen vár Concordances a |
Rész, Fejezet
5001 5, V| akart küldeni valakinek?…~ ~A leány nyugodtan nézett a 5002 5, V| A leány nyugodtan nézett a haragvó arcába.~ ~– Kinek 5003 5, V| Kinek szólt e levél?~ ~A leány szomorúno mosolygott, 5004 5, V| mosolygott, s csendesen bókolt a szépo fejével.~ ~Vavel kivette 5005 5, V| Címül ez volt rá írva:~ ~„– A szép, jó, kedves szomszédnőnek.”~ ~– 5006 5, V| bárónőnek akart írni?~ ~– A nevét nem ismerém, azért 5007 5, V| azért írtam így.~ ~Amint a túlsó oldalára fordítá a 5008 5, V| a túlsó oldalára fordítá a levelet Vavel, ott meg a 5009 5, V| a levelet Vavel, ott meg a pecséten a leány címerét 5010 5, V| Vavel, ott meg a pecséten a leány címerét látta. Azt 5011 5, V| leány címerét látta. Azt a címert, amit minden ember 5012 5, V| Amint ezt elolvasta, a két öklével a fejéhez és 5013 5, V| elolvasta, a két öklével a fejéhez és a szívéhez csapott 5014 5, V| két öklével a fejéhez és a szívéhez csapott Lajos, 5015 5, V| csapott Lajos, s végigesett a kereveten, s elkezdett keservesen 5016 5, V| elkezdett keservesen zokogni.~ ~A leány most nem ment oda 5017 5, V| senkim és semmim! – fuldoklá a férfi.~ ~– Senki és semmi – 5018 5, V| és semmi – suttogá utána a leány csendesen.~ ~Erre 5019 5, V| Marie? Mit akar ön?~ ~Ekkor a leány egész lelki erejével 5020 5, V| föléje kerülve, megragadá a férfi kezét, s szólt egész 5021 5, V| hogy hozzon nekem asszonyt a házhoz, akit én szeressek, 5022 5, V| ostobaságot teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam, ha 5023 5, V| ketten? – szólt tompa hangon a férfi. – S nem vagyok-e 5024 5, V| márványarca nem az én lelkemnek a terhe? Ez a vas tekintet, 5025 5, V| én lelkemnek a terhe? Ez a vas tekintet, amivel ön 5026 5, V| vas tekintet, amivel ön a legirtóztatóbb sorsot tűri, 5027 5, V| vagyok az oka. Hogy átok a létezésem annak az egyetlenegy 5028 5, V| az egyetlenegy embernek a fején, aki tudja, hogy vagyok 5029 5, V| aki tudja, hogy vagyok a világon.~ ~– Az Istenért, 5030 5, V| miket nem tanulok én abban a mély sötétségben! Ha azt 5031 5, V| már régen, hogy milyen az a halál? Fáj-e még azután 5032 5, V| mikor engem megmentettek a haláltól, az én nevemet 5033 5, V| én, s hadd mossak ruhákat a patakban! Ha cseréltünk, 5034 5, V| tudjam meg, hogy milyen a halál!~ ~Vavel Lajos bámulva 5035 5, V| hallgatá ez indulatkitörést. A csendes, szelíd, méla leánynak 5036 5, V| azokból megtudtam, hogy a kerek föld legnagyobb gyémántja 5037 5, V| Szükségtelen – felelt neki a leány büszkén. – Ha azt 5038 5, V| hogy megmaradjak ebben a Névtelen Várban: csináljon 5039 5, V| Eljön az, szentül hiszem. De a Névtelen Várban ne várjon 5040 5, V| Nincs-e azokban lefestve önnek a lelke? képmása? Őneki kell 5041 5, V| most tettetne és tagadna, a legméltatlanabb sértést 5042 5, V| legméltatlanabb sértést követné el a legkristálytisztább lelken. 5043 5, V| eltemetni magam mellé ide ebbe a magányba, ahol megszűnik 5044 5, V| bizony mondom, hogy kio a Névtelen Vár lakójának beállt, 5045 5, V| lakójának beállt, annak a számára ez a ház egy sírbolt, 5046 5, V| beállt, annak a számára ez a ház egy sírbolt, aminek 5047 5, V| nem nyílik meg elébb, mint a szabadító angyal trombitaszavára!~ ~– 5048 5, V| Addig tűrjünk és várjunk.~ ~A leány magához vonta a férfi 5049 5, V| A leány magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~ ~– 5050 5, V| ön egy pohár bort annak a szegény kertésznek, akit 5051 5, V| megijesztett. Pedig csak én voltam a hibás.~ ~– Ave Maria!~ ~ 5052 5, V| Ave Maria!~ ~Hanem a levelet nem adta neki vissza.~ ~ 5053 5, VI| VI. ~ ~Ez a fölfedezés még szigorúbbá 5054 5, VI| tette Vavel Lajosra nézve a Névtelen vári fogolylétet.~ ~ 5055 5, VI| Névtelen vári fogolylétet.~ ~A leányban felébredt az életvágy, 5056 5, VI| leányban felébredt az életvágy, a világ utáni holdkór. Az 5057 5, VI| Vavel sohasem merte elhagyni a házat. A lovait már eladta; 5058 5, VI| merte elhagyni a házat. A lovait már eladta; ki nem 5059 5, VI| Egy őszi dér megfosztotta a kis kertet virágdíszétől: 5060 5, VI| kertet virágdíszétől: csak a chrysanthemumok maradtak 5061 5, VI| chrysanthemumok maradtak meg a virágjaikban.~ ~Hogy valami 5062 5, VI| egy üvegházat építtetett a számára, abba meghozatta 5063 5, VI| meghozatta Erfurtból és Harlemből a legdrágább divatvirágokat, 5064 5, VI| Józsefnek, kit kertésszé tett a virágházban, gyakran adott 5065 5, VI| Lajoso . Úgy látszott, hogy a gróf is nagy virágkedvelő 5066 5, VI| télen hány fokú légmérsék?~ ~A kertésszel csak a virágok 5067 5, VI| légmérsék?~ ~A kertésszel csak a virágok elnevezései fölött 5068 5, VI| elnevezései fölött volt a grófnak többször vitája. 5069 5, VI| híres nevet nem tűrt meg a virágházában. Annak a legújabban 5070 5, VI| meg a virágházában. Annak a legújabban divatba jött 5071 5, VI| alatt, nem akart helyet adni a növényei sorában, míg a 5072 5, VI| a növényei sorában, míg a botanikusok igazi tudományos 5073 5, VI| keresztelték.~ ~Egyszer a télikertből, hová a kertész 5074 5, VI| Egyszer a télikertből, hová a kertész eltávozása után 5075 5, VI| nyílt virággal jött vissza a leány.~ ~A virág meglepően 5076 5, VI| virággal jött vissza a leány.~ ~A virág meglepően szép. Kettős, 5077 5, VI| szétterült kelyhe van; a külső haragos kék, a belső 5078 5, VI| van; a külső haragos kék, a belső égszínű, sugár alakú 5079 5, VI| sugár alakú szirmokkal, a kehely közepéből pedig kiemelkedik 5080 5, VI| Marie gombostűvel tűzte a keblére: éppen a szíve fölé.~ ~ 5081 5, VI| gombostűvel tűzte a keblére: éppen a szíve fölé.~ ~Egyenesen 5082 5, VI| lepte, Vavel Lajos kilökte a széket maga alul, mikor 5083 5, VI| széket maga alul, mikor a leányt e virággal keblén 5084 5, VI| szobájába belépni látta. – Az a virág éppen olyan volt ott, 5085 5, VI| éppen olyan volt ott, mint a „légion d'honneur” rendcsillaga. 5086 5, VI| rá.~ ~– Hol vette ön ezt a virágot? – kérdé Marie-tól 5087 5, VI| van rajta egy, azt önnek a számára hagytam. Vavel Lajos 5088 5, VI| szótlanul elhagyta szobáját, s a leányt is a szobában.~ ~ 5089 5, VI| szobáját, s a leányt is a szobában.~ ~Marie szokva 5090 5, VI| meglepte az, hogy annak a Bertuch-féle szép illusztrált 5091 5, VI| dugva Lajos könyvei közé.~ ~A legkönnyebben megbocsátható 5092 5, VI| ha e kíváncsiságot még az a tudat is sarkantyúzza, hogy 5093 5, VI| volt előle dugva.~ ~Amint a könyv színezett ábráit sorba 5094 5, VI| lapozgatta, egyszerre az a lap állt előtte, amin a 5095 5, VI| a lap állt előtte, amin a keblére tűzött virág volt 5096 5, VI| tűzött virág volt lefestve.~ ~A leírásban el volt mondva, 5097 5, VI| el volt mondva, hogy ezt a híres francia természetbúvár, 5098 5, VI| királyságában, s virágainak a légion d'honneur rendcsillagához 5099 5, VI| hevesen Lajos. Utánafutott a télikertbe.~ ~Későn érkezett.~ ~ 5100 5, VI| csak annyit hallott, hogy a künn ácsorgó kertésznek 5101 5, VI| növény ágait kihajította a hóra.~ ~Marie visszasompolyodott 5102 5, VI| Marie visszasompolyodott a szobájába.~ ~De Lajos ott 5103 5, VI| találni.~ ~– Hová tette ön azt a virágot? – kérdé a leánytól, 5104 5, VI| ön azt a virágot? – kérdé a leánytól, s keble úgy fujtatott, 5105 5, VI| Lenyomtattam az imakönyvembe.~ ~A férfi fogait csikorgatta, 5106 5, VI| felemelt öklei remegtek: a saját fejét kezdte velük 5107 5, VI| velük ütögetni.~ ~Pedig a leánynak igaza volt. Az 5108 5, VI| Az ő hazája nagyságának a jelvénye volt az a virág: 5109 5, VI| nagyságának a jelvénye volt az a virág: az ő nemzete dicsőségének 5110 5, VI| nyíltáko annak bimbói.~ ~A férfi csak gyűlölni tudott: – 5111 5, VI| csak gyűlölni tudott: – a leány csak szeretni.~ ~Lajos 5112 5, VI| szeretni.~ ~Lajos megfordult a sarkán haragosan, s otthagyta 5113 5, VI| sarkán haragosan, s otthagyta a leányt szótlanul.~ ~Most 5114 5, VI| látogatatlan maradt. Kiknél a kedély túlérzékennyé lett, 5115 5, VI| már egyéb összeköttetése a világgal, mint a távcsövének 5116 5, VI| összeköttetése a világgal, mint a távcsövének a lencséi.~ ~ 5117 5, VI| világgal, mint a távcsövének a lencséi.~ ~Még hátravolt, 5118 5, VI| esküdtek ebben az évben a Névtelen Vár lakóinak.~ ~ 5119 5, VI| Névtelen Vár lakóinak.~ ~A Fertő tó egyszerre elkezdett 5120 5, VI| elborította szerteszéjjel a kaszálókat, az őszi vetéseket, 5121 5, VI| kaszálókat, az őszi vetéseket, a tanyák, kertek ott úsztak 5122 5, VI| tanyák, kertek ott úsztak a víz közepén.~ ~E csapás 5123 5, VI| Kapuját csak úgy ostromolta a sok munkát kereső ínséges 5124 5, VI| ínséges föld népe, akinek a télire nem maradt a vízár 5125 5, VI| akinek a télire nem maradt a vízár miatt semmi elesége. 5126 5, VI| Hanem azért azt mondta neki a kertész, hogy mind nem használ 5127 5, VI| használ neki az semmit, a vízár alulról fog felfakadni, 5128 5, VI| semmi egyéb öröme nincs a világon, mint a virágos, 5129 5, VI| öröme nincs a világon, mint a virágos, zöldülő bokrai, 5130 5, VI| kislelkűségért.~ ~– Önnek csak a casuariái válnak pusztulásra; 5131 5, VI| válnak pusztulásra; de hát az a sok ezernyi szegény ember, 5132 5, VI| ezernyi szegény ember, akinek a mindennapio falat kenyerét 5133 5, VI| sújtott hívei között.~ ~Ez a küldemény újra megindította 5134 5, VI| küldemény újra megindította a kettőjük közt félbeszakadt 5135 5, VI| hosszú idő óta szünetelt.~ ~A hálálkodó válaszban egyúttal 5136 5, VI| válaszban egyúttal előadta a lelkész a mostani ínségnek 5137 5, VI| egyúttal előadta a lelkész a mostani ínségnek az igazi 5138 5, VI| produkáltam; ha pedig selejtes a termés, akkor azt mondja: 5139 5, VI| az Isten megteremtette! A Fertő tó túláradásának okait 5140 5, VI| éltek, koldusokká. Amit a tudósok ki nem bírtak találni, 5141 5, VI| ahogy kívántatik, – ez a múlt évben Győr táján a 5142 5, VI| a múlt évben Győr táján a hajóból a Dunába ejtette 5143 5, VI| évben Győr táján a hajóból a Dunába ejtette a bodnársulykát * , 5144 5, VI| hajóból a Dunába ejtette a bodnársulykát * , ami elmerült. 5145 5, VI| elmerült. Az idén visszakerülve a Fertő tájékára, megismeri 5146 5, VI| mondja neki – én ejtettem a Dunába Győrnél. – Lehetetlen 5147 5, VI| Lehetetlen az – mond a bodnár –, a feleségem itt 5148 5, VI| Lehetetlen az – mond a bodnár –, a feleségem itt fogta ki azt 5149 5, VI| feleségem itt fogta ki azt a Fertőből. – Mégis az enyim; 5150 5, VI| bizonyságául mondhatom, hogy a sulyok fejébe van cövekelve 5151 5, VI| hat darab körmöci aranyam. A cöveket megtalálták, s benne 5152 5, VI| megtalálták, s benne volt a sulyokban a hat arany. Ezért 5153 5, VI| s benne volt a sulyokban a hat arany. Ezért úszott 5154 5, VI| hat arany. Ezért úszott el a víz alatt. De hátravan a 5155 5, VI| a víz alatt. De hátravan a csoda nagyobbik fele. Hogyan 5156 5, VI| nagyobbik fele. Hogyan úszott az a sulyok a Dunából fel a Fertőbe? 5157 5, VI| Hogyan úszott az a sulyok a Dunából fel a Fertőbe? Ez 5158 5, VI| az a sulyok a Dunából fel a Fertőbe? Ez a bolond emberrel 5159 5, VI| Dunából fel a Fertőbe? Ez a bolond emberrel történt 5160 5, VI| emberrel történt anekdota a mi tudós mérnökünket arra 5161 5, VI| mi tudós mérnökünket arra a következtetésre vezette, 5162 5, VI| következtetésre vezette, hogy azoknak a vizeknek, amik a Hanság 5163 5, VI| azoknak a vizeknek, amik a Hanság tavaiból az ingó 5164 5, VI| tavaiból az ingó lápföld alatt a Fertő vizét eddig a Dunába 5165 5, VI| alatt a Fertő vizét eddig a Dunába levezették, most 5166 5, VI| környékéről, az már nem is hajaz a mostani alakjához. Új felmérésre 5167 5, VI| ha ki van derítve, hol a befolyást gátló akadály, 5168 5, VI| Inzsellérfink megcsinálta a költségvetést, s óriási 5169 5, VI| vármegye azt tartja, hogy ez a tekintetes nemes Sopron 5170 5, VI| Sopron vármegye pedig abban a meggyőződésben él, hogy 5171 5, VI| nemes Mosony vármegyének a kiadása. Márpedig hamarább 5172 5, VI| megtörténhetiko az, hogy a Fertő túláradjon a ruszti 5173 5, VI| hogy a Fertő túláradjon a ruszti hegynek a tetején, 5174 5, VI| túláradjon a ruszti hegynek a tetején, mint az, hogy akár 5175 5, VI| tekintetes vármegyéknek a domestica cassájában * úgy 5176 5, VI| cassájában * úgy megáradjon a pénz, hogy annak a szélén 5177 5, VI| megáradjon a pénz, hogy annak a szélén tizenötezer forint 5178 5, VI| bárónő, ki is megtudva, hogy a föld népének nyomoruságán 5179 5, VI| saját pénztárából felajánlá a megkívántató tizenötezer 5180 5, VI| nagyobbra becsülendő, mivelhogy a bárónőnek tudomása volt 5181 5, VI| amilyen tudományos férfiú a dolgozóasztalánál, éppolyan 5182 5, VI| ember társaságban) egykor a bárónőt igen méltatlanul 5183 5, VI| praeambulum * után „ad rem” * ! – A tizenötezer forint a szükséges 5184 5, VI| A tizenötezer forint a szükséges munkálatokra már 5185 5, VI| szüksége az ingenieurnek, hogy a nagy távolságokat, amik 5186 5, VI| érezvén, hogy amely subscust * a bárónő ellen elkövetett, 5187 5, VI| nagyságodat is injuriázta, nem mer a színe elé kerülni; hanem 5188 5, VI| az említett telescopiumot a felmérés idejére nélkülözhetné, 5189 5, VI| terheltessék.”~ ~Így szólt a lelkész levele.~ ~Ami ezekből 5190 5, VI| lelkész levele.~ ~Ami ezekből a szavakból Lajos lelkében 5191 5, VI| mendemondákat hurcolnak szét a világban: olyan mendemondákat, 5192 5, VI| amikben neki is része van. S a nő azzal áll bosszút azért, 5193 5, VI| Vavel Lajos másnap elküldte a lelkészhez a maga nagybecsű 5194 5, VI| másnap elküldte a lelkészhez a maga nagybecsű Savary-féle 5195 5, VI| azzal az izenettel, hogy ezt a mérnöknck ajándékozza.~ ~ 5196 5, VI| hogy ne lásson ki többeto a világba.~ ~A tudós inzsellér 5197 5, VI| ki többeto a világba.~ ~A tudós inzsellér aztán hozzáfogott 5198 5, VI| inzsellér aztán hozzáfogott a nagy munkához egész lelke 5199 5, VI| lelke szerint, s télen át a befagyott tavakon keresztül-kasul 5200 5, VI| szaktudományú remekmű volt az. Mikor a kész munkáját elvitte a 5201 5, VI| a kész munkáját elvitte a nagylelkű pártfogónőhöz, 5202 5, VI| nem jutott eszébe, hogy a sáros csizmáját meg kellene 5203 5, VI| meg kellene előbb törölni a tornácon a pokrócban; hanem 5204 5, VI| előbb törölni a tornácon a pokrócban; hanem azért úgy 5205 5, VI| megörvendezteté e munkával a bárónőt, hogy az még egy 5206 5, VI| aztán el se mert menni, hogy a telescopiumot megköszönje 5207 5, VI| megköszönje neki. Attól félt a derék ember, hogy ez is 5208 5, VI| fogja zavarba hozni, pedig a bárónőnek sem tudott rá 5209 5, VI| tudott rá mit is mondani. A vármegyegyűlésen az igaz, 5210 5, VI| igaz, hogy mikor referált a bevégzett dologról az inzsellér 5211 5, VI| dologról az inzsellér úr, a sok „mit is mondok”-tul 5212 5, VI| általa vezetett munka után a Fertő egyszerre minden oldalán 5213 5, VI| termőföldeket, visszatért a régi medrébe.~ ~Az az egyetlen 5214 5, VI| egyetlen csatorna, mely a Királytót a Rábcával összekötötte, 5215 5, VI| csatorna, mely a Királytót a Rábcával összekötötte, oly 5216 5, VI| oly rohamosan zúdította le a Fertő vizét, hogy amint 5217 5, VI| egész tömegével alászállt, a réten emberderék vastagságú 5218 5, VI| kertje is megszabadult attól a veszélytől, hogy az új tavasszal 5219 5, VI| tavasszal békalencse ússzék a szép tulipánágyai felett.~ ~ 5220 6 | Hatodik rész~ A halál a háznál~ ~ 5221 6 | Hatodik rész~ A halál a háznál~ ~ 5222 6, I| zokogása riasztá föl.~ ~A leány úgy jött be hozzá, 5223 6, I| arca egészen nedves volt a könnyektől; csak egy pongyola-öltöny 5224 6, I| kezével tartá elöl összefogva, a lábain pedig nem volt más, 5225 6, I| volt más, csak harisnya; a haja meg szétbomolva hullott 5226 6, I| meg szétbomolva hullott a vállára, keblére; úgy rontott 5227 6, I| Könyörüljön! – zokogá keservesen a leány.~ ~– Mi baja önnek, 5228 6, I| önnek, Marie?~ ~– Hol vannak a gyógyszerei? Mit tud ön 5229 6, I| gyógyszerei? Mit tud ön a halál ellen.~ ~– Marie! – 5230 6, I| odaugorva hozzá, s keblére vonva a leányt.~ ~– Nézze ön! Nézze 5231 6, I| Nézze csak: – szepegett a leány, keblébe nyúlva, s 5232 6, I| elől ruhafodrai közül – a kis magányos verebet. – 5233 6, I| magányos verebet. – Meghal!~ ~A kedvenc zsoltáréneklő ott 5234 6, I| zsoltáréneklő ott feküdt hanyatt a leány rózsaszínű tenyerén, 5235 6, I| fejjel, s száját tátogatva; a leány forró leheletével 5236 6, I| hogy meghal. Oda szokott a lábamra repülni reggelenkint, 5237 6, I| veszem észre, hogy amint a lábamat letettem a földre, 5238 6, I| amint a lábamat letettem a földre, nagyot sikoltott. 5239 6, I| sikoltott. Rátapostam. (A leány összerázkódott.) Óh, 5240 6, I| Dávidomat.~ ~S ismét rákezdte a keserves zokogást.~ ~– Hm! 5241 6, I| kiálta kétségbeesetten a leány. – A férfi elővette 5242 6, I| kétségbeesetten a leány. – A férfi elővette gyógyszereit, 5243 6, I| szeszes életébresztőkkel a kis énekes fejét; vizet 5244 6, I| fejét; vizet csepegtetett a szájába, illó-olajjal kenegette 5245 6, I| illó-olajjal kenegette be a szívecskéje táját. Mind 5246 6, I| szívecskéje táját. Mind a ketten leültek emellett 5247 6, I| ketten leültek emellett a padlat-szőnyegre, a kis 5248 6, I| emellett a padlat-szőnyegre, a kis állatot középre véve.~ ~– 5249 6, I| véve.~ ~– Már felnyitja a szemeit…. – suttogá a leány. 5250 6, I| felnyitja a szemeit…. – suttogá a leány. Még lábra áll!…. 5251 6, I| Ugye, meg fog élni?~ ~A kis énekes még egyszer összeszedte 5252 6, I| úrnőjéhez, s aztán elbújt annak a selyemköntöse fodrai alá.~ ~– 5253 6, I| én gázoltam rá! – rebegé a leány, s aztán óvatosan, 5254 6, I| rátaláljon az odamenekültre.~ ~A kis énekes meg volt halva.~ ~ 5255 6, I| halva.~ ~Most már nem sírt a leány, mikor látta, hogy 5256 6, I| tekinte kis halottjára, a földön ülve, s a fejét bólingatta 5257 6, I| halottjára, a földön ülve, s a fejét bólingatta csendesen.~ ~…. – 5258 6, I| nem lopkodja el csészémből a kalácsdarabkákat…. üresen 5259 6, I| kalácsdarabkákat…. üresen fog állani a kalitkája.~ ~– Majd szerzek 5260 6, I| Akit én szerettem, annak a helyébe nem tudnék én tenni 5261 6, I| igazi. S azzal fölvette a holt madarat, és megcsókolgatá.~ ~– 5262 6, I| érte. Nem kell kísértet a szobámba. Majd eltemetjük 5263 6, I| szobámba. Majd eltemetjük őt a virágoskertemben. Tudok 5264 6, I| kis magányos zugot ottan. A gyeppad mellé, ahol pihenni 5265 6, I| szemfödélnek felszabta számára a brüsszeli csipkéjét, fekete 5266 6, I| varrt Phryxusnak, Hellének; a négy macskájának fekete 5267 6, I| macskájának fekete szalagot kötött a nyakába, s magával vitte 5268 6, I| magával vitte őket délután a temetésre: ez volt a gyászkíséret. 5269 6, I| délután a temetésre: ez volt a gyászkíséret. Lajost nem 5270 6, I| el. (Az orvost nem szokás a temetésre invitálni.) De 5271 6, I| mégis jólesett neki, mikor a kertbe leérve, a mondott 5272 6, I| mikor a kertbe leérve, a mondott helyen, a gyepágy 5273 6, I| leérve, a mondott helyen, a gyepágy mellett már megásva 5274 6, I| mellett már megásva találta a kis sírgödröt. Ez Lajos 5275 6, I| bizonyosan.~ ~Azután mind a hat kísérőnek, a játszótársaknak 5276 6, I| Azután mind a hat kísérőnek, a játszótársaknak kellett 5277 6, I| jó barátjuk koporsójára, a felhantolást maga végezte 5278 6, I| est arrivé.”~ ~ ~ ~Ő „ezt” a dalt hallotta egyszer sok 5279 6, I| néhány nap múlva ott állt a kis sírkő a halom előtt, 5280 6, I| múlva ott állt a kis sírkő a halom előtt, azzal a felirattal, 5281 6, I| sírkő a halom előtt, azzal a felirattal, amit ő szánt 5282 6, I| felirattal, amit ő szánt a kedvencének, s a sír rámába 5283 6, I| ő szánt a kedvencének, s a sír rámába volt foglalva, 5284 6, I| jó játékot csinálni. Az a csendességszerző angyal 5285 6, I| mindennap gyakorolta magát a kardvívásban. Henry csakugyan 5286 6, I| vívómester volt valaha. – A várlak egyik földszinti 5287 6, I| földszinti termében, ahonnan a kardcsattogás nem hallatszott 5288 6, I| veres daganatoktól tele volt a testük. Henry olyanokat 5289 6, I| ellenség volna. Úgy is kellett. A vívás után dicsekedtek egymásnak 5290 6, I| után dicsekedtek egymásnak a kapott vágások nyomaival; 5291 6, I| nyomaival; elállították a vérzést árpikás vízzel, 5292 6, I| reggel Hasztalan várta Henryt a gróf a vívóteremben. A rendes 5293 6, I| Hasztalan várta Henryt a gróf a vívóteremben. A rendes óra 5294 6, I| Henryt a gróf a vívóteremben. A rendes óra már jól elhaladt, 5295 6, I| Azalatt töltötte az időt a szélpuskával a céllövöldözésben. 5296 6, I| töltötte az időt a szélpuskával a céllövöldözésben. Annyire 5297 6, I| lépésnyiről kapásra kilőtte a coeur-ászból a szívet. Végre 5298 6, I| kapásra kilőtte a coeur-ászból a szívet. Végre megunta a 5299 6, I| a szívet. Végre megunta a várakozást, s maga indult 5300 6, I| el Henryt fölkeresni.~ ~A komornyik lakása földszint 5301 6, I| földszint volt, Lizetté, a szakácsnőé mellett. Lizett 5302 6, I| csakugyan felesége volt neki.~ ~A gróf a folyosóra nyíló ajtón 5303 6, I| felesége volt neki.~ ~A gróf a folyosóra nyíló ajtón akart 5304 6, I| találta. Azt hitte, Henry a feleségénél van. A konyha 5305 6, I| Henry a feleségénél van. A konyha felé került.~ ~A 5306 6, I| A konyha felé került.~ ~A konyhában már kinn volt 5307 6, I| elhízott személy volt az a nő, amilyennek Vavel gróf 5308 6, I| Hol van Henry? – kérdé a gróf.~ ~– Odabenn van az 5309 6, I| ágyán.~ ~– Miért van bezárva a külső ajtaja?~ ~– Mert nem 5310 6, I| hiszem, hogy megsimította a guta.~ ~S azt olyan flegmával 5311 6, I| öreg ott feküdt az ágyán, s a szája és a fél szeme erősen 5312 6, I| feküdt az ágyán, s a szája és a fél szeme erősen félre volt 5313 6, I| leszek.~ ~– Nyújtsd ide a kezedet.~ ~– Nincsen kezem.~ ~ 5314 6, I| kezem.~ ~Lajos felemelte a beteg kezét, s üterét vizsgálta.~ ~– 5315 6, I| bele merjek kontárkodni a gyógyításába. Elmegyek magam 5316 6, I| hogy fel segítsen ülni a nyeregbe. Rajta ülök már 5317 6, I| nyeregbe. Rajta ülök már a Szent Mihály paripáján. 5318 6, I| Szent Mihály paripáján. A két lábam ott van a kengyelben. 5319 6, I| paripáján. A két lábam ott van a kengyelben. Csak a nyelvem 5320 6, I| ott van a kengyelben. Csak a nyelvem jár még; de az is 5321 6, I| magam is legjobban. Ki fogja a helyemet kipótolni önök 5322 6, I| önök körül? – Azt hiszem, a Schmidtéknek van egy katonaviselt 5323 6, I| katonaviselt fiúk, az jó lenne a helyembe. Vagy az a féllábú 5324 6, I| lenne a helyembe. Vagy az a féllábú rokkant vitéz, akinek 5325 6, I| féllábú rokkant vitéz, akinek a báróné masinalábat csináltatott. 5326 6, I| kell lovakkal bajlódni. A ház körüli munkát az biz 5327 6, I| munka! Te nekem az vagy, ami a katonának a fegyvere. Te 5328 6, I| az vagy, ami a katonának a fegyvere. Te vagy a házamon 5329 6, I| katonának a fegyvere. Te vagy a házamon a bezárt ajtó. Te 5330 6, I| fegyvere. Te vagy a házamon a bezárt ajtó. Te vagy a gondolataimnak 5331 6, I| házamon a bezárt ajtó. Te vagy a gondolataimnak az őre. Te 5332 6, I| egyetlen barátom, ebben a hajótörés kietlenében.~ ~ 5333 6, I| hajótörés kietlenében.~ ~A szegény öreg szolga mosolyra 5334 6, I| esztendőt szolgáltam le a katonaságnál, húszat az 5335 6, I| kapitulációt töltöttem el a Lizettel, tizenhatot a bujdosásban: 5336 6, I| el a Lizettel, tizenhatot a bujdosásban: ideje, hogy 5337 6, I| tudós ember, mikor megszorul a nagy válságban. Felmondott 5338 6, I| nagy válságban. Felmondott a tudományának, s odamenekült 5339 6, I| tudományának, s odamenekült a csodatevő kuruzslóhoz.~ ~– 5340 6, I| én hallottam hírét itt a környékben egy vájákos asszonynak, 5341 6, I| Ugyan hogy tenné ön azt már? A tudós, a nagy bölcs, aki 5342 6, I| tenné ön azt már? A tudós, a nagy bölcs, aki annyi könyvet 5343 6, I| vannak hiábavalósággal, hanem a te ujjaid hegyében ott a 5344 6, I| a te ujjaid hegyében ott a halál elleni segítség. Hogy 5345 6, I| óta nem gyóntam meg. Most a végső számadásnál vagyok. 5346 6, I| adósságomat magammal vigyem-e a másvilágra? Hívasson ön 5347 6, I| szegény öreg szolgája iránt. A pokol rémületeit érzi egész 5348 6, I| ördögeit. Úgy ül valami a szívem fölött, mint a szikla.~ ~– 5349 6, I| valami a szívem fölött, mint a szikla.~ ~– Ne légy gyermek! – 5350 6, I| Ne légy gyermek! – kiálta a haldoklóra haragosan Vavel. – 5351 6, I| magadat képzelődéseiddel? Hát a katonát, aki a csatában 5352 6, I| képzelődéseiddel? Hát a katonát, aki a csatában elesik, ki gyóntatja 5353 6, I| sodort el.~ ~– Talán ha a csatazajt hallanám, az elfojtaná 5354 6, I| félelmemet; oh, de ebben a nagy csendességben minden 5355 6, I| fárad, hogy apró uraknak a lábtyűit sártól megtisztogassa: 5356 6, I| megtisztogassa: hanem vagyok a bibliai egyszarvú, aki azon 5357 6, I| aki azon törekszik, hogy a hatalmasok fejét beletapossa 5358 6, I| hatalmasok fejét beletapossa a sárba. S aztán elmondanád 5359 6, I| aztán elmondanád neki sorba a titkokat, amik lelkedet 5360 6, I| uramat és családját elfogták a forradalmiak, hogy megöljék, 5361 6, I| forradalmiak, hogy megöljék, én a saját leányomat öltöztettem 5362 6, I| hogy az igazit megmentsem a halálveszélytől. A magamét 5363 6, I| megmentsem a halálveszélytől. A magamét hagytam a veszedelembe 5364 6, I| halálveszélytől. A magamét hagytam a veszedelembe menni, s az 5365 6, I| rejtegettem, elfutottam vele. A magam leányát kiadtam királyleánynak, 5366 6, I| királyleánynak, olyankor, mikor, mint a szarvasokra, úgy vadásztak 5367 6, I| szarvasokra, úgy vadásztak a királyokra és az ő ünőikre, 5368 6, I| királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból csináltam 5369 6, I| kettőt megöltem közülök, s a kincseket elragadtam a megszabadított 5370 6, I| s a kincseket elragadtam a megszabadított gyermek számára. 5371 6, I| Mindezt cselekedtem – hörgé a haldokló.~ ~– S azt hiszed 5372 6, I| azt, hogy ő, aki forgatja a napok és világok százezreit 5373 6, I| ütközzenek, s aki megtanítja a férget ősszel, hogyan temesse 5374 6, I| s aki intézi az embernek a sorsát, aki a napok és férgek 5375 6, I| az embernek a sorsát, aki a napok és férgek között áll: 5376 6, I| felér. Ön bejárta az egeket, a csillagokat, tudja, hol 5377 6, I| megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe. Nekem kell valami 5378 6, I| mélységbe. Nekem kell valami jel a homlokomra, amiről rám ismerjenek 5379 6, I| homlokomra, amiről rám ismerjenek a másvilági őrtállók. Félek, 5380 6, I| rettegek. Gyermek vagyok, aki a sötétben eltévedt, s rémek 5381 6, I| S ha van még másvilág, s a másvilágon emberi szó és 5382 6, I| kérdést intéz, s van arc, mely a formájára termett arcnak 5383 6, I| belát, s nem szorul ő se a te mentségedre, se a te 5384 6, I| se a te mentségedre, se a te papod abszolúciójára, 5385 6, I| paradicsomába bebocsásson.~ ~A haldoklót mind nem nyugtatá 5386 6, I| nem nyugtatá ez meg. Arcát a pokol félelmei még jobban 5387 6, I| jobban eltorzíták, mint a halál keze. Szemei rémtűzben 5388 6, I| Az is kötelességed! Ha a pokolba vagy küldve: eredj 5389 6, I| árulóvá lenni!~ ~Azzal felkelt a haldokló ágya széléről, 5390 6, I| hagyva őt magára.~ ~Mikor már a kilincset megfogta, ismét 5391 6, I| s aztán kezébe fogta azt a tehetetlen, jéghideg kezet.~ ~– 5392 6, I| következem. Ha egyszer én odaérek a mennyország kapujához: mielőtt 5393 6, I| az én jó, öreg bajtársam, a becsületes, erényekben gazdag 5394 6, I| Henry?” s ha arra azt mondja a szent kapuőr, hogy „nincs 5395 6, I| az! mert az odalenn van a souterraine-ben”, akkor 5396 6, I| neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot öreg; de nékem 5397 6, I| kell! megyek le hozzá én is a pokolba, s egy társaságban 5398 6, I| Isten engem úgy segéljen!~ ~A szegény, nyomorult útrakészülő 5399 6, I| arcát. Ez már tetszett neki. A kezével nem vonhatta közelebb 5400 6, I| közelebb Lajos kezét, de a fejét még oda tudta erőszakolni, 5401 6, I| most már ragyogni kezdtek a szemei; – de ketten se maradunk 5402 6, I| egy harmadik; – s az mind a kettőnket kikönyörög onnan.~ ~ 5403 6, I| Lajos homlokára ütött a tenyerével.~ ~– Hogy ez 5404 6, I| Ön könnyezett! – szólt a leány megdöbbenve. Megismerte 5405 6, I| verebem haldoklik. Elveszítjük a szegény Henryt.~ ~– Óh Istenem! – 5406 6, I| boldog: elhagyhatja ezt a sírboltot.~ ~– Igaz. Embert 5407 6, I| azért van, Marie. Hanem mert a kis állatnak a halállal 5408 6, I| Hanem mert a kis állatnak a halállal vége van, az embernek 5409 6, I| embernek pedig azzal kezdődik a megdicsőülése.~ ~– Nem láthatnám 5410 6, I| Nem láthatnám még egyszer a jó Henryt?~ ~– De éppen 5411 6, I| imádságoskönyvét. Keresse ki benne a haldokló ember imáját.~ ~– 5412 6, I| hogy lesz-e mindig imakönyv a közelében!~ ~– Kitől tanul 5413 6, I| ilyen gondolatokat?~ ~– A széltől, mikor az ablakon 5414 6, I| mikor az ablakon befúj, a gyertyától, mikor lobog, – 5415 6, I| Lajos levezette Marie-t a haldoklóhoz.~ ~A leány első 5416 6, I| Marie-t a haldoklóhoz.~ ~A leány első dolga az volt, 5417 6, I| hogy Lizettet elparancsolta a tűzhelytől. Menjen a férjét 5418 6, I| elparancsolta a tűzhelytől. Menjen a férjét ápolni. Ma nem lesz 5419 6, I| van kenyér és gyümölcs.~ ~A szakácsnőnek el kellett 5420 6, I| szakácsnőnek el kellett oltani a tüzet, s a szobájába vonulni. 5421 6, I| kellett oltani a tüzet, s a szobájába vonulni. Hanem 5422 6, I| arra nem volt rábírható a jó Lizett, hogy Henry szobájába 5423 6, I| Nagyon érzéketlen volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság 5424 6, I| jó tulajdonság volt ahhoz a feladathoz, ami neki jutott.~ ~ 5425 6, I| Marie és Lajos bementek a beteghez.~ ~Henry arcán 5426 6, I| derengett át, mikor meglátta a belépő leányt.~ ~Mint egy 5427 6, I| gyöngéd kezével végigsimítá a haldokló hű szolga arcát.~ ~ 5428 6, I| érintésétől becsukódtak annak a szemei.~ ~– Nevet ő most? – 5429 6, I| suttogá Marie Lajos fülébe, a torzarcra tekintve.~ ~– 5430 6, I| ne lássa maga előtt azt a félelemidéző arcot.~ ~S 5431 6, I| kenetteljes hangon azt a szép imát, amit a jó père 5432 6, I| hangon azt a szép imát, amit a jó père Lacordaire szerzett 5433 6, I| père Lacordaire szerzett a másvilágra utazók számára: 5434 6, I| nehezebben dadogta utána a malasztteljes igéket.~ ~ 5435 6, I| térdét meg ne hajtsa arra a székre, melynek támlányára 5436 6, I| nagyon komoly ember volt. A torzvonások az arcról, a 5437 6, I| A torzvonások az arcról, a redők a homlokról elsimultak – 5438 6, I| torzvonások az arcról, a redők a homlokról elsimultak – egészen.~ ~ 5439 6, II| II. ~ ~Még aztán nem elég a szegény jámbor embernek 5440 6, II| embernek az, hogy meghal: a nagyobbik gond az, hogy 5441 6, II| római katolikus temető, a szomszéd helységbe pedig 5442 6, II| pedig szekéren átszállítani a halott embert annyi volna, 5443 6, II| jégverésért magára vállalni a felelősséget: annálfogva 5444 6, II| dereglyét fogadott fel, s azzal a Fertő taván keresztül (annak 5445 6, II| keresztül (annak nem árt meg a jégverés) szállíttatta a 5446 6, II| a jégverés) szállíttatta a koporsót egy átelleni faluba, 5447 6, II| ahol aztán megejthető volt a temetés.~ ~Ott a Hanság 5448 6, II| megejthető volt a temetés.~ ~Ott a Hanság zsombikjai között 5449 6, II| került ide az az idegen név a többi sírkeresztek közé.~ ~ 5450 6, II| még ridegebb lett az élet a Névtelen Vár lakóira nézve.~ ~ 5451 6, II| szolgálattevő személyt fogadni a házhoz. Elfogadta a Henry 5452 6, II| fogadni a házhoz. Elfogadta a Henry jóakaratú, előrelátó 5453 6, II| előrelátó tanácsát; azt a masinalábú hadastyánt fogadta 5454 6, II| masinalábú hadastyánt fogadta a házhoz, akire nézve bizonyosan 5455 6, II| egyéb dolga nem volt, mint a ruhákat kitisztítani, amik 5456 6, II| voltak porosak vagy sárosak; a bútorokat letörülgetni s 5457 6, II| bútorokat letörülgetni s a Schmidtéktől átvenni, amit 5458 6, II| átvenni, amit hoztak, felvinni a konyhába Lizettnek, s Lizettől 5459 6, II| lehozni, s kiadni, amit az a Schmidtéknek küldött, az 5460 6, II| asztalra letenni, s az ételeket a konyhából az előszobába 5461 6, II| előszobába felhordani.~ ~Hanem a féllábú hadastyán nem állta 5462 6, II| hadastyán nem állta ki ezt a dicsőséget két hétnél tovább. 5463 6, II| tovább. Akkor levetette a libériát, s visszakéredzkedett 5464 6, II| libériát, s visszakéredzkedett a szomszéd kastélyba, a bárónő 5465 6, II| visszakéredzkedett a szomszéd kastélyba, a bárónő udvarába. Azt mondta, 5466 6, II| se szól egy szót is. Még a szakácsnő se nyitja föl 5467 6, II| szakácsnő se nyitja föl a száját soha, s az ember 5468 6, II| lakik-e még valaki abban a kastélyban. Meg kell neki 5469 6, II| fűrészelni öt garas napszámért.~ ~A bárónő megtudva azt, hogy 5470 6, II| bárónő megtudva azt, hogy a gróf ismét cseléd nélkül 5471 6, II| hozzá egykori védencét, a Sánta Laci kisfiát, aki 5472 6, II| kisfiát, aki már jártas volt a kastélyban. A fiú már akkor 5473 6, II| jártas volt a kastélyban. A fiú már akkor lehetett tizenkét 5474 6, II| hogy köszönje meg nevében a bárónőnek ezt a gondoskodást. 5475 6, II| nevében a bárónőnek ezt a gondoskodást. Rá nézve csakugyan 5476 6, II| hallgatag.~ ~Vavel Lajos alakja a haldokló szolgával folytatott 5477 6, II| igazi szerepe belejátszott a világtörténetbe.~ ~Két vezéreszme 5478 6, II| töltötte be egész lelkét: egyik a rajongás egy magas eszményért, 5479 6, II| imádja; s aki megsiratja a megölt madarat, akire véletlenül 5480 6, II| véletlenül rátaposott.~ ~A másik vezéreszméje lelkének 5481 6, II| volt az ellenkező indulat; a tengermélységű gyűlölet 5482 6, II| léptekkel járta keresztül-kasul a világot, csonthalmokkal, 5483 6, II| meg minden lépte nyomát, a titánalak, aki lábzsámolyul 5484 6, II| egy világrész fölött.~ ~Ez a szenvedélye a Névtelen Vár 5485 6, II| fölött.~ ~Ez a szenvedélye a Névtelen Vár lakójának nem 5486 6, II| szárazföldön el volt kobozva a szabad szó. Írott levélre, 5487 6, II| meggondolatlan ember bízhatta a titkát. Vavel Lajos hollandi 5488 6, II| igen furfangosan folyt. A bankár, akinek neve Van 5489 6, II| Vavel Lajos is. ldőközönkint a bankár küldözött Vavel grófnak 5490 6, II| mint olvasmány. Az elküldő a maga tudósításait pokolkőoldattal 5491 6, II| tudósításait pokolkőoldattal a tojás külső héjára írta 5492 6, II| külső héjára írta fel, ami a tojáshéjon átszívódott, 5493 6, II| Mikor aztán forró vízben a tojás megkeményült, a külső 5494 6, II| vízben a tojás megkeményült, a külső héj lehántása után 5495 6, II| ott volt látható az írás a belső hártyán. Ez volt az 5496 6, II| értesült az elégedetlenségről a mindenható ember ellen. 5497 6, II| ember ellen. Tudomása volt a philadelphok klubjának terveiről, 5498 6, II| klubjának terveiről, mely a francia hadsereg soraiban 5499 6, II| közlegényeket. Tudomása volt a francia főtisztekről, kik 5500 6, II| császárjuk ellen. Előre megtudta a fekete légió keletkezésének 5501 6, II| keletkezésének vajúdásait, – a francia nép zúgolódását 5502 6, II| francia nép zúgolódását a rettentő vérpazarlás ellen, 5503 6, II| rettentő vérpazarlás ellen, s a diplomácia örök zsibongású 5504 6, II| zsibongású fondorlatait; a koalíciók előrevetett árnyékát 5505 6, II| lépésrobaját.~ ~S ő ott a Névtelen Várban hallgatott, 5506 6, II| hallgatott, figyelt, és várt a maga jelszavára.~ ~Mikor 5507 6, II| maga jelszavára.~ ~Mikor a jelszó hangzani fog, akkor 5508 6, II| tanulmányoznia kellett, ami azon a földön történik, ahol a 5509 6, II| a földön történik, ahol a lábait megvetette.~ ~Ehhez 5510 6, II| két közege volt: az egyik a fertőszegi lelkész, Mercatoris, 5511 6, II| fertőszegi lelkész, Mercatoris, a másik az ügyvédje, aki Pesten 5512 6, II| aki Pesten lakott. Mind a kettővel folytonos levelezésben 5513 6, II| állt; személyesen azonban a lelkésszel sohasem beszélt, 5514 6, II| véletlenül botlott be, a principálisát kísérve, a 5515 6, II| a principálisát kísérve, a Névtelen Várba.~ ~Ez utóbbinak 5516 6, II| Névtelen Várba.~ ~Ez utóbbinak a neve nem fog előfordulni 5517 6, II| felvilágosítást ad arról a korról, melyben történetünk 5518 6, II| történetünk lefolyt. Ő maga a többek között arról lett 5519 6, II| arról lett nevezetes, hogy a világ minden nyelvét a magyarból 5520 6, II| hogy a világ minden nyelvét a magyarból származottnak 5521 6, II| csak később származtak be a paradicsomba. De Éva anyánk 5522 6, II| tudott németül; mert különben a kígyóval hogyan diskurálhatott 5523 6, II| számítani még Sátán Lacit, a rablót s Mátyást, az ezermestert.) 5524 6, II| egyoldalú ismereteket szerzett. A lelkész csendesen szemlélő 5525 6, II| szemlélő bölcsész volt, a megtörtént dolgok védelmezője, 5526 6, II| védelmezője, akinek adatai után a magyar népnél békeszeretőbb, 5527 6, II| nyugodalmasabb faj nem létezik a világon. A fiatal jogtudós 5528 6, II| faj nem létezik a világon. A fiatal jogtudós ellenben 5529 6, II| jellem volt; tele panasszal a fennálló rendszer ellen; 5530 6, II| sorsára befolyó nagyokat, a nemzeti féltékenység, a 5531 6, II| a nemzeti féltékenység, a nyomás érzete kirítt minden 5532 6, II| az csak egy igen kicsiny, a nemzettömegből kiemelkedő 5533 6, II| társcsoport eszmejárása volt. Ez a kis csoport mind elfért 5534 6, II| legalkalmasabb helynek találta a Pestről Budára átvezető 5535 6, II| járdáját. Ott szülemlettek a merész, elérhetlen célok 5536 6, II| eszmecserékben, mely célok között a legtávolabb esők voltak 5537 6, II| lehetne engedélyt kicsalni a Helytartó Tanácstól? – De 5538 6, II| dolog is elég arra, hogy a betöltetlen vágyat elmérgesítse 5539 6, II| gyűlöletté.~ ~Vavel Lajos arra a következtetésre jutott fiatal 5540 6, II| mint szabadítót várja, s a legjobb esetben közönyösen 5541 6, II| közül egyiknek sem kívánja a győzelmet.~ ~Az országgyűlés 5542 6, II| újoncilletményt (őt ott is a „távollevők követe” képviselte), 5543 6, II| eszméért lelkesülve indulnak a harcba; hanem toborzás útján. 5544 6, II| Kiválasztották nyolcával a huszárok közül a legnyalkábbakat, 5545 6, II| nyolcával a huszárok közül a legnyalkábbakat, akik legjobban 5546 6, II| legnyalkábbakat, akik legjobban járták a „verbunkost”, akik legjobban 5547 6, II| városra. Az utcák szegletein, a közsétányokon, a korcsmákban, 5548 6, II| szegletein, a közsétányokon, a korcsmákban, a sokadalom 5549 6, II| közsétányokon, a korcsmákban, a sokadalom közepén rákezdték 5550 6, II| sokadalom közepén rákezdték a délceg táncot a huszárok ( 5551 6, II| rákezdték a délceg táncot a huszárok (bakancsost sohase 5552 6, II| látott senki toborzani); a cigányzenére, a víg sikoltozásra 5553 6, II| toborzani); a cigányzenére, a víg sikoltozásra odacsődült 5554 6, II| sikoltozásra odacsődült a legénység; aki hallgatott 5555 6, II| legénység; aki hallgatott a szép, biztató szóra, azt 5556 6, II| körülölelgették, jó pajtásnak hítták, a többit megtette a bor. Mikor 5557 6, II| hítták, a többit megtette a bor. Mikor már a legény 5558 6, II| megtette a bor. Mikor már a legény a huszár tenyerébe 5559 6, II| bor. Mikor már a legény a huszár tenyerébe belecsapott, 5560 6, II| tenyerébe belecsapott, mikor a huszárcsákót fel hagyta 5561 6, II| huszárcsákót fel hagyta tenni a fejére cserébe a maga süvegéért, 5562 6, II| hagyta tenni a fejére cserébe a maga süvegéért, ami a huszár 5563 6, II| cserébe a maga süvegéért, ami a huszár fejére vándorolt, 5564 6, II| felcsapott”, s reggelre a hátán volt a „borjú”, akinek 5565 6, II| s reggelre a hátán volt a „borjú”, akinek a népdal 5566 6, II| hátán volt a „borjú”, akinek a népdal szerint a mészáros 5567 6, II| akinek a népdal szerint a mészáros elvágta a négy 5568 6, II| szerint a mészáros elvágta a négy lábát, s most az nem 5569 6, II| össze nem került, az kitelt a „senki fiaiból”. A városban 5570 6, II| kitelt a „senki fiaiból”. A városban összefogdosták 5571 6, II| városban összefogdosták a dologkerülőket, sehonnaiakat, 5572 6, II| dologkerülőket, sehonnaiakat, a falvakban a kisbírák elpányvázták 5573 6, II| sehonnaiakat, a falvakban a kisbírák elpányvázták az 5574 6, II| senki se sír, ha elviszik. A népdalok teli vannak a verbunkos 5575 6, II| A népdalok teli vannak a verbunkos korszak emlékeivel:~ ~ – „ 5576 6, II| anya,~ ~ ~ ~Kinek katona a fia,~ ~ ~ ~Mindig van annak 5577 6, II| mindjárt rászedtek.”~ ~ ~ ~A népdal kifejezi az általános 5578 6, II| ágyútöltelék kedv nélkül ment a harcba. Megtette az engedelmes 5579 6, II| színe-java volt elvegyülve, mint a mór kardvasban az arany, 5580 6, II| egyes tagja büszke volt a sasos zászlójára, s jobbnak 5581 6, II| s jobbnak tartotta magát a világ minden emberénél.~ ~ 5582 6, II| világ minden emberénél.~ ~A hajdani magyar hősmondakör 5583 6, II| el tudott múlni, mintha a kurucvilágot, mintha a hétéves 5584 6, II| mintha a kurucvilágot, mintha a hétéves háború Niebelungen-harcát 5585 6, II| választaná el. Hová lettek a hős nemesi bandériumok, 5586 6, II| Hatszázezer nemes, virága a magyar nemzetnek, tétlenségre 5587 6, II| tétlenségre volt kárhoztatva. A professzionátus katonák 5588 6, II| professzionátus katonák lenézték a gyakorlatlan nemesi hadat; 5589 6, II| gyakorlatlan nemesi hadat; s a professzionátus diplomaták 5590 6, II| Nem akartak fegyvert adni a nemesi sereg kezébe; inkább 5591 6, II| volt az igazi tábora.~ ~A század óriását csak hősökkel 5592 6, II| Spanyolország, hogy mire képes a feldühített hazaszeretet. 5593 6, II| hazaszeretet. Minő jelenetei a népháborúnak! Az ellenség 5594 6, II| kegyetlenséggel pusztítja a betörőket. A foglyoknak 5595 6, II| kegyetlenséggel pusztítja a betörőket. A foglyoknak nem ád kegyelmet, 5596 6, II| foglyoknak nem ád kegyelmet, a sebesülteket kivégzi. Pavetti 5597 6, II| leányok, megannyi fúriák! A lovag mögé odaül a hölgye 5598 6, II| fúriák! A lovag mögé odaül a hölgye a nyeregbe, s vele 5599 6, II| lovag mögé odaül a hölgye a nyeregbe, s vele együtt 5600 6, II| marcangol, bőszíti szavával a küzdőt, visszatartja a hátrálót, 5601 6, II| szavával a küzdőt, visszatartja a hátrálót, megmenti a sebesültet. 5602 6, II| visszatartja a hátrálót, megmenti a sebesültet. És azok, akik 5603 6, II| S nem elég az iszonyat a déli félszigeten, a francia 5604 6, II| iszonyat a déli félszigeten, a francia vérnek be kell még 5605 6, II| Semmiért? Oly halommal feküdt a hómezőn a hullatömeg, hogy 5606 6, II| halommal feküdt a hómezőn a hullatömeg, hogy a lovassági 5607 6, II| hómezőn a hullatömeg, hogy a lovassági rohamokat feltartóztatta. 5608 6, II| rohamokat feltartóztatta. A lovak nem akartak nekimenni 5609 6, II| lovak nem akartak nekimenni a holttest-garmadáknak.~ ~ 5610 6, II| francia tábornok (Lannes), aki a győztes óriásnak az ütközet 5611 6, II| azért, mert térdig gázolod a vért, s sógorod (Murat), 5612 6, II| vért, s sógorod (Murat), ez a cifra kakas, diadalt kukorikul 5613 6, II| ezeket olvasta Vavel, mint a kalitkába zárt tigris, járt-kelt 5614 6, II| szobájában egyedül, perlekedve a sorssal és az istenekkel, 5615 6, II| még százszorta jobban fájt a kiontott vér veszteségénél, 5616 6, II| veszteségénél, az volt annak a gyűlöletnek a szemlélése, 5617 6, II| volt annak a gyűlöletnek a szemlélése, mely Európa 5618 6, II| messzebbre kezdte vetni árnyékát a francia nép felé. A szabadság 5619 6, II| árnyékát a francia nép felé. A szabadság nemzetét a zsarnokság 5620 6, II| felé. A szabadság nemzetét a zsarnokság táborának nevezték 5621 6, II| táborának nevezték már. A civilizáció előharcosai 5622 6, II| vadakká fajulnak el, mint a mongol, az indián. Egy francia 5623 6, II| dicsőségterhelt zászlóikat. Ez a ráköpött mérges tajték még 5624 6, II| mérges tajték még fájóbb volt a vérnél. Vavel Lajosnak megküldé 5625 6, II| Vavel Lajosnak megküldé a könyvárusa azon éveknek 5626 6, II| dívó irodalmi terményét, a spanyol pasquillokat, amiktől 5627 6, II| csúfolják, átkozzák azt a nemzetet, akit ő imád. És 5628 6, II| miatt!~ ~Ilyenkor, mint a cirkuszok ketrecébe zárt 5629 6, II| falai közt Vavel, aki várja a „biafora!” kiáltást, amikor 5630 6, II| eközben ama másik foglya a Névtelen Várnak minden reggel, 5631 6, II| minden reggel, korán, mikor a madarak ébrednek, kinyitá 5632 7 | Hetedik rész~ Új élet a háznál~ ~ 5633 7, I| I.~ ~Mikor a haza áldozatokat követel: 5634 7, I| Bernát alispán úr is, amidőn a megye rendei részéről kötelességévé 5635 7, I| szerezni serénykedjék.~ ~A feladat ez volt: megjelenni 5636 7, I| megjelenni személyesen azoknál a „potior”-oknál, akik a 3. 5637 7, I| azoknál a „potior”-oknál, akik a 3. t. c. 17. §-a értelmében 5638 7, I| oknál, akik a 3. t. c. 17. §-a értelmében a „lustratió” 5639 7, I| t. c. 17. §-a értelmében a „lustratió” alkalmával saját 5640 7, I| illetőleg lovaik helyett a „birsagium”-ot küldték meg: 5641 7, I| az időre, amit e célból a Névtelen Várban eltölt, 5642 7, I| Névtelen Várban eltölt, a pipázásról le kell a tekintetes 5643 7, I| eltölt, a pipázásról le kell a tekintetes úrnak mondani.~ ~ 5644 7, I| megelőzőleg levelet írt a grófnak, egész kordiálisan 5645 7, I| nem hagyta említetlenül a fatális labodafőzeléket 5646 7, I| fatális labodafőzeléket és a békacombokat sem.~ ~Szokás 5647 7, I| másodikra, maga szólítá meg a házigazdát: „Mit tetszett 5648 7, I| arcát; helyre akarta hozni a múltkori gorombaságát ily 5649 7, I| egészséges embernek.~ ~– A gróf úr az utóbbi időkben 5650 7, I| nem méltóztatott eljönni a nagy lustratióra, hanem 5651 7, I| egy kérdéssel eléje vágjak a tekintetes úrnak. Sokan 5652 7, I| Sokan jelentek meg azon a lustratión?~ ~– Az alsóbb 5653 7, I| nemességből elég számosan, hanem a főnemesség távollétével 5654 7, I| tulajdonítom, mely megtiltja a nemes felkelőknek bármely 5655 7, I| hozatott, hogy egyrészről a pompában való vetélkedésnek 5656 7, I| pedig az ellenségnél is a rablási ösztön csillapíttassék.~ ~ 5657 7, I| és mentekötőt felraknom a dolmányomra és kacagányomra?~ ~– 5658 7, I| iróniázik.~ ~– Hát megmondom én a magam részéről az igazi 5659 7, I| igazi okot.~ ~Nem mentem el a lustratióra, mert tréfának 5660 7, I| gyermek játéknak tartom a meghozott törvényt, amely 5661 7, I| törvényt, amely mindjárt ezzel a mentalis reservátával kezdődik: „ 5662 7, I| reservátával kezdődik: „a magyar nemesi fölkelés csak 5663 7, I| forog fenn”, – tehát ezt a fölkelő sereget előre felkészíteni, 5664 7, I| is csak azon esetben, ha a támadó ellenség oly hatalmas 5665 7, I| hatalmas volna, hogy annak a rendes császári királyi 5666 7, I| erősen megverték. Tehát a magyar nemesi fölkelésnek 5667 7, I| nemesi fölkelésnek az lenne a feladata, hogy készületlenül, 5668 7, I| álljon elő akkor, mikor a rendes hadsereg nem képes 5669 7, I| hadsereg nem képes helytállni a hatalmasabb ellenségnek. – 5670 7, I| 3000 forinton felül van a jövedelme, lovas lesz, akinek 5671 7, I| az gyalog; – tehát nem a képesség határoz, hanem 5672 7, I| Szép svadrony lesz belőle! A nemesurak maguk hoznak hazulról 5673 7, I| hazulról puskát, kardot. Azokat a jámbor vadászfegyvereket, 5674 7, I| vadászfegyvereket, amikkel a compossessor urak a nyulakat 5675 7, I| amikkel a compossessor urak a nyulakat ijesztgetik a tarlón, 5676 7, I| urak a nyulakat ijesztgetik a tarlón, a francia bajonettekkel 5677 7, I| nyulakat ijesztgetik a tarlón, a francia bajonettekkel szembeállítani! 5678 7, I| milyen egyenruhába öltöztesse a maga nemességét. Akkor azok 5679 7, I| tiszteket választanak, mint a vármegyén alispánt, szolgabírót: 5680 7, I| nem kérdezve, hogy ki ért a had felállításhoz, vezénylethez, 5681 7, I| ellen, melynek tisztjei a csaták tűzkeresztségében 5682 7, I| nemzet színe-java ellen: ha a kivitelben tréfának nem 5683 7, I| tréfának nem bizonyulna be.~ ~A hadviseléshez legelőször 5684 7, I| elmúlik az egész veszedelem. A nemesi felkelő sereg addig 5685 7, I| sereg addig elmegy, amíg a tarisznyában tart a hazulról 5686 7, I| amíg a tarisznyában tart a hazulról elhozott tepertős 5687 7, I| elsütni. – Tréfának veszi ezt a dolgot minden ember. Törvényhozók 5688 7, I| Törvényhozók és hadvezérek. – A lustratiót, azt a tréfát, 5689 7, I| hadvezérek. – A lustratiót, azt a tréfát, hogy minden nemes 5690 7, I| minden nemes menjen fel a megye székvárosába bemutatni, 5691 7, I| vagy hogy tud lovon ülni, a mi svábjaink igen találóan 5692 7, I| leszek az elsők között, akik a nagy tragédiát kiegészíteni 5693 7, I| kiegészíteni sietnek; hanem a komédiát nézni sem szeretem, 5694 7, I| játszani benne. – Hagyjuk ezt a bohóságot. Azt mondom én, 5695 7, I| tárgy felett. – Van ebben a házban egy csendes kis pncebolt, 5696 7, I| adomázunk, és fumigáljuk a világot.~ ~– Hát a gróf 5697 7, I| fumigáljuk a világot.~ ~– Hát a gróf úr is dohányzik?~ ~– 5698 7, I| rendeltetett helyen és nem a szokott öltözetemben.~ ~– 5699 7, I| makulányi igazság sincs abban a mendemondában, amit a gróf 5700 7, I| abban a mendemondában, amit a gróf úrról a rossz nyelvek 5701 7, I| mendemondában, amit a gróf úrról a rossz nyelvek elhíreszteltek; 5702 7, I| elhíreszteltek; mert ahogy én azt a bizonyos úrhölgyet ismerem, 5703 7, I| ismerem, az ugyan meg nem ijed a dohányfüsttől: láttam én 5704 7, I| köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf úr donnája. Aki felől 5705 7, I| kérdezősködést intézni, amióta a gróf úr meg akart duellálni 5706 7, I| kérdésem miatt, hogy ijedtemben a kapufélfától vettem búcsut. – 5707 7, I| szólok többet! Hanem az a másik donna: az mégis szeget 5708 7, I| donna: az mégis szeget ütött a fejembe. Az mindenütt nagymértékben 5709 7, I| nagymértékben pártjára kel a gróf úrnak, s kész magát 5710 7, I| nem beszél, hogy jöjjek a gróf úrhoz személyesen, 5711 7, I| személyesen, elhalmozva a gróf urat annyiféle magasztalásokkal, 5712 7, I| egy embernek sok is: hát a főbírámat küldtem volna 5713 7, I| küldtem volna magam helyett a „sigillum compulsorium”- 5714 7, I| compulsorium”-mal. No ez a nagy buzgóság nekem mégis 5715 7, I| mégis gyanús dolog attul a másik donnátul!~ ~Vavel 5716 7, I| az egyszeri kritikus, aki a koncert végén megkérdez 5717 7, I| akartam mondani, hanem az a másik hölgy, aki zongorán 5718 7, I| Ezer bocsánat, tévedtem: a zenemű hibás; ugyan ki csinálhatta 5719 7, I| úr meg volt hódítva. Ez a gróf nemcsak pipázik, de 5720 7, I| kifogása.~ ~Hát még mikor a boraival és a konyhájával 5721 7, I| még mikor a boraival és a konyhájával megismerkedett 5722 7, I| konyhájával megismerkedett a grófnak, odalenn, abban 5723 7, I| grófnak, odalenn, abban a kis pinceboltban a torony 5724 7, I| abban a kis pinceboltban a torony alatt! Szó sem volt 5725 7, I| kerültek az asztalra; egészen a gyomor nemzeti kívánalmai 5726 7, I| aminek legkevésbé volt szűke, a magyar asztal legdrágább 5727 7, I| asztal legdrágább fűszere, a tréfás adomázás. Azokban 5728 7, I| tréfás adomázás. Azokban a gróf éppoly kifogyhatatlan 5729 7, I| kénytelen volt megvallani, hogy a gróf az első ember a hazában, 5730 7, I| hogy a gróf az első ember a hazában, akinek ő, az adomák 5731 7, I| az elkezdett adomájának a végét nem tudja előre elmondani. 5732 7, I| romlatlan keblű magyar. S iszik a vendégével tiszta lelkiismerettel. 5733 7, I| lett az alispán bizalma a grófhoz, hogy még egy áldomást 5734 7, I| veszedelmes áldomás volt, amiért a „szállok kendnek!” felhívásra 5735 7, I| mindjárt két poharat. Vivant!~ ~A gróf nobel ember volt: ahogy 5736 7, I| poharat töltött, úgy ezt a regulát ezúttal is obszerválta, 5737 7, I| maga is két poharat vevén a kezébe, mind a kettővel 5738 7, I| poharat vevén a kezébe, mind a kettővel koccintott ez áldomásra, 5739 7, I| áldomásra, s kiitta mind a kettőt a körömpróbáig.~ ~ 5740 7, I| s kiitta mind a kettőt a körömpróbáig.~ ~A poharazás 5741 7, I| kettőt a körömpróbáig.~ ~A poharazás végével Bernát 5742 7, I| elérzékenyedett. Biztosította a grófot pártfogásának teljes 5743 7, I| kellene ide jönnöm, hogy a II. törvénycikk 8-ik paragrafusát 5744 7, I| Mit rendel az el?~ ~– Ami a harcból elmaradókra van 5745 7, I| elmaradókra van kimondva: a megtizedeltetést.~ ~S ezt 5746 7, I| fenyegető ujjait az ég, azazhogy a pincebolt felé emelve. Vavelt 5747 7, I| hajóskapitányról, akinek egyszer a hajóslegényeit meg kellett 5748 7, I| sorba rakott palackokkal. A gömbölyűek az anglusok, 5749 7, I| gömbölyűek az anglusok, a négyszögletűek az irlandiak. 5750 7, I| Valamennyi négyszegletű mind a földön fekszik. Ezt fogom 5751 7, I| praktizálni, ha arra kerül a sor: mert én is ismerem 5752 7, I| sor: mert én is ismerem a különbséget az anglusok 5753 7, I| idehaza. Azért előre megmondom a gróf úrnak, hogyha ilyen 5754 7, I| ilyen helyzetbe kerül, csak a „po” syllaba alá tartsa 5755 7, I| syllaba alá tartsa magát, mert a „pu” syllaba veszedelmes 5756 7, I| szíves házigazdáját, sietett a beforspontolt hintajához 5757 7, I| érzések között válva meg a Névtelen Vártul ezúttal, 5758 7, I| Névtelen Vártul ezúttal, mint a legközelebbi alkalommal.~ ~ 5759 7, I| váltott; kimosdózott, s mikor a rendes ebéd ideje volt, 5760 7, I| Bernát úr pedig sorba járván a refractarius meg nem jelenőket, 5761 7, I| re optime gesta tért haza a székvárosába, s referált 5762 7, I| székvárosába, s referált a legközelebbi sedrián, hogy 5763 7, I| sedrián, hogy rendben van a vármegye.~ ~ 5764 7, II| II. ~ ~Végre kitört a háború.~ ~De ez a Névtelen 5765 7, II| kitört a háború.~ ~De ez a Névtelen Vár kalitkájába 5766 7, II| napokat hozott.~ ~Mintha csak a nyílt sebeire töltögettek 5767 7, II| töltögettek volna még égő olajat. A támadó osztrák hadsereg 5768 7, II| olyan megjelenés, aminőnek a világromboló angyal eljövetelét 5769 7, II| angyal eljövetelét festi a látnok evangélista.~ ~Egy 5770 7, II| szép lakályos német város a Traun folyó partján, körülvéve 5771 7, II| körülvéve virágzó kertektől, a színtér. Szorgalmas iparűző 5772 7, II| lakja. Apró csatornácskáiból a Traun vizébe a mindenféle 5773 7, II| csatornácskáiból a Traun vizébe a mindenféle gyárak kék, sárga, 5774 7, II| fehér mosadéka folyik le. Ez a város tele van francia sebesültekkel, 5775 7, II| el. – Mikor ki lett adva a végzetes parancs, hogy az 5776 7, II| seregnek mind át kell vonulni a Duna jobb partjára: a visszavonuló 5777 7, II| vonulni a Duna jobb partjára: a visszavonuló hadtestnek 5778 7, II| utócsapat vezére azonban, amint a városbul legutóbb kivonult, 5779 7, II| legutóbb kivonult, látta, hogy a francia hadtest nyomában 5780 7, II| mindenáron visszatartani, amíg a saját hadteste a Dunán átkelhet. 5781 7, II| visszatartani, amíg a saját hadteste a Dunán átkelhet. A Traun 5782 7, II| hadteste a Dunán átkelhet. A Traun hídja kőből volt, 5783 7, II| alatt helyreállította volna a hidat a megmaradt oszlopokon. 5784 7, II| helyreállította volna a hidat a megmaradt oszlopokon. Tehát 5785 7, II| oszlopokon. Tehát felgyújtotta a híd mögött levő várost. – 5786 7, II| de íme ezerei meg ezerei a saját jó vitézeinek lepik 5787 7, II| házakból kimenekültek, akik a szabadba kivonszolták magukat, 5788 7, II| tagjaikat emelik az égre, s a kétségbeesés jajszavát saját 5789 7, II| eléje. Lesz-e bátorsága ezen a tömegen keresztültörni? 5790 7, II| nekimenni e hadtestnek, mely a saját magáé; mely már egyszer 5791 7, II| bátorsága nekisarkantyúzni a paripáit e vonagló kövezetnek? – 5792 7, II| s azzal vágtatott előre a nehézlovasság, utat törni 5793 7, II| törni az eleven utcán át, a sebesültek halmazán keresztül; 5794 7, II| halmazán keresztül; nyomában a nehéz ágyúk, lőporos szekerek. 5795 7, II| ágyúk, lőporos szekerek. A sebesültek nem futhatnak; 5796 7, II| utcák lángba vannak borulva, a házak nem nyújtanak menedéket: 5797 7, II| visszafordulna; de az lehetetlen, a lőporos szekerekkel nem 5798 7, II| lehet az utcán megállni, a hátulról jövők taszítják 5799 7, II| hátulról jövők taszítják előre; a nehéz ágyúkerekeknek keresztül 5800 7, II| ágyúkerekeknek keresztül kell robogni a legázolt bénákon: lovashad, 5801 7, II| szekértábor vágtatva tapos végig a földön, mely jajgat, sír, 5802 7, II| poklokat kiált, megfogja a lovas kengyelét, s azt mondja: 5803 7, II| bátyám, nem ismersz? – Nem! – A vezér parancsát hajtják 5804 7, II| parancsát hajtják végre. S mikor a nagy feladat végre van hajtva: 5805 7, II| van hajtva: akkor előjön a lángoló utca közepéből „ 5806 7, II| utca közepéből „Ő Maga”; a minden eddig élt emberek 5807 7, II| az Eufráton, melynek mind a négy lába piros most, – 5808 7, II| valamennyi csatornájából a Traun folyóba zuhogni a 5809 7, II| a Traun folyóba zuhogni a vért…~ ~Ez egy jelenet a „ 5810 7, II| a vért…~ ~Ez egy jelenet a „Látások könyvéből!” – Hanem 5811 7, II| Látások könyvéből!” – Hanem a katonák megtették kötelességüket, 5812 7, II| megtették kötelességüket, a Traun hídja el van foglalva. 5813 7, II| mindezt.~ ~És aztán, mint a lesben álló tigris, várta 5814 7, II| ugrásra készen, meglapulva a földhöz, a maga jelszavát.~ ~ 5815 7, II| készen, meglapulva a földhöz, a maga jelszavát.~ ~És aztán 5816 7, II| És aztán hallott ahelyett a jelszó helyett egészen mást.~ ~ 5817 7, II| mást.~ ~Amely fegyverhez a kétfejű sas még habozott 5818 7, II| amaz emlékezetes fölhívását a magyar nemzethez, melyben 5819 7, II| egész frissiben kapta meg a proklamációt. Most azután 5820 7, II| levelezéseiből ismerte azt a nemzetet, mely között elzárkózottan 5821 7, II| élt, s amit ez adatokból a lélektani és logikai következtetések 5822 7, II| mint lángba borító siker a gyújtó felhívásra.~ ~Csoda 5823 7, II| volna-e egyebet várni ettől a nemzettől, melynek még a 5824 7, II| a nemzettől, melynek még a saját nyelve használatát 5825 7, II| megszólaltassa? Nem-e tett hasonlóul a lengyel nemzet?~ ~Most már 5826 7, II| vége. Lehet lefekünni.~ ~A legkedvetlenebb órájában 5827 7, II| sarkantyús léptek verik fel a csendet méla folyosóján. 5828 7, II| Persze, amióta Henry nincsen, a hatalmas látogatókat a kis 5829 7, II| a hatalmas látogatókat a kis gyermek-inas nem tudja 5830 7, II| azok tekintet nélkül, még a mamuszokat sem húzzák fel, 5831 7, II| csörtetnek végig azokon a szellemlakta helyeken, ahol 5832 7, II| suttogáshoz volt szokva csak a visszhang. – Igaz, hogy 5833 7, II| alispán. – Mikor benyit a gróf dolgozószobájába, fenntartja 5834 7, II| dolgozószobájába, fenntartja a sastollas süveget a fején, 5835 7, II| fenntartja a sastollas süveget a fején, s nagyot csörrent 5836 7, II| farkasbőr-kacagány reng a fél vállán.~ ~– No gróf 5837 7, II| mint az egyszeri cigány, a betört kemencén keresztül, 5838 7, II| kemencén keresztül, azzal a szóval, hogy „nem vesznek 5839 7, II| pipaszurkálót?” – Most már itt a jelszó: „lóra katona, tehénre 5840 7, II| felelt rá ugyanabból a hangulatból a gróf.~ ~– 5841 7, II| ugyanabból a hangulatból a gróf.~ ~– Nem úgy van az, 5842 7, II| egész országban körülhordják a véres kardot, s mától holnapig 5843 7, II| megyünk cum gentibus – a betörő ellenséget visszaverni! – 5844 7, II| ellenséget visszaverni! – Itt van a királyi parancs! Itt van 5845 7, II| királyi parancs! Itt van a nemzeti szózat.~ ~Ez utolsó 5846 7, II| tagja meg akarta előzni a másikat indulatainak kifejezésében: 5847 7, II| indulatainak kifejezésében: a szemei szikráztak, az öklei 5848 7, II| tudott erre mit mondani, csak a falon függő kardjához rohant, 5849 7, II| hüvelyéből, s elkezdte csókolni a meztelen vasát, s aztán 5850 7, II| Mi történt? – rebegé a leány megrémülten Lajos 5851 7, II| Úgy vitte őt az ölében a szobájáig, ahol bámuló vendége 5852 7, II| meghalok!~ ~S váltogatva majd a leány öltönyét, majd a kivont 5853 7, II| majd a leány öltönyét, majd a kivont kardját csókolgatta.~ ~ 5854 7, II| kivont kardját csókolgatta.~ ~A dolgozószoba egyik oldalát 5855 7, II| földteke foglalta el. Lajos ezt a helyet választá ki bálványa 5856 7, II| egy oltáron ülne, lábait a földtekén nyugtatva.~ ~– 5857 7, II| vendége vállait, s odamutatva a leányra. – Ily áldásosztó 5858 7, II| apokalipszis Leviatanját a pokolra letaszítani elhívatott?~ ~ 5859 7, II| alispán megdöbbenve nézett a leányra. Halkan suttogá 5860 7, II| tartá maga elé két kezét. A napsugárhoz már hozzászokott 5861 7, II| erre szótlanul átlépett a szoba túlsó oldalára, ahol 5862 7, II| szoba túlsó oldalára, ahol a könyvszekrénnyel átellenben 5863 7, II| és lőfegyverekkel egész a boltívig.~ ~– Én magam kiállítok 5864 7, II| töltényig.~ ~Az alispán elbámult a sorba rakott fegyverhalmazon, 5865 7, II| Meg van ön elégedve a lustratióval?~ ~– Nem mondhatok 5866 7, II| mondhatok rá mást, mint amit a Sáros vármegyei compossessor 5867 7, II| vármegyei compossessor mondott a bánsági földesúrnak a kétezer 5868 7, II| mondott a bánsági földesúrnak a kétezer holdas búzavetésére, 5869 7, II| Mármost én lustrálok. A fegyver készen áll. Van-e 5870 7, II| cigányasszonnyal, akitől a fia kenyeret kért: „te is 5871 7, II| csupán egy dolog az, amiről a Turóc megyei szolgabíró 5872 7, II| vagyon, sem nem nincsen”. Ez a pénz. A domestica üres, 5873 7, II| nem nincsen”. Ez a pénz. A domestica üres, s az aerarium 5874 7, II| önnek az egész összeget, ami a bandérium kiállítására szükséges, 5875 7, II| magam gondoskodom, s ha kell a megyének pénz, rendelkezzék 5876 7, II| egy nagy vasládát, mely a padlóhoz volt lesrófolva, 5877 7, II| méltóbb látvány volt, mint a feltárt fegyverterem. Aranytekercsek, 5878 7, II| aranytekercsekbe, s amennyi a két markába befért, annyit 5879 7, II| alispán süvegét, amit az a két kezében tartott, hogy 5880 7, II| Nyugtatványt? Nemesemberek között? A haza védelmére adott pénzről 5881 7, II| pénzről nyugtatványt? Hát ön, a hazai néptörténet nagy Plutarchja, 5882 7, II| Plutarchja, ne ismerné azt a történetet, mikor a landsteini 5883 7, II| azt a történetet, mikor a landsteini vesztett ütközetnél 5884 7, II| szekér alatt ott hevert a hadipénztár, akkor két magyar 5885 7, II| magyar közvitéz feltörte a ládát, ami az ellenség prédájára 5886 7, II| volt hagyva, megosztoztak a benne talált pénzen, megtömték 5887 7, II| talált pénzen, megtömték vele a tarisznyáikat, s aztán futottak 5888 7, II| tarisznyáikat, s aztán futottak a világba ketten kétfelé. 5889 7, II| múlva megint eljutottak a zászlóaljukhoz, s ott átadták 5890 7, II| zászlóaljukhoz, s ott átadták a megmentett pénzt az utolsó 5891 7, II| neve volt Kozsmár János, a másik még a nevét sem mondta 5892 7, II| Kozsmár János, a másik még a nevét sem mondta meg. A 5893 7, II| a nevét sem mondta meg. A harc alatt az erények is 5894 7, II| pénzzel én nem indulhatok neki a világnak, anélkül, hogy 5895 7, II| szólt Vavel gróf, s indult a dolgozóasztalához.~ ~Útjában 5896 7, II| Útjában találta Marie-t.~ ~A leány leszállt rögtönzött 5897 7, II| Írni.~ ~– Azt akarod, hogy a kezed írását meglássák, 5898 7, II| Egy hét múlva majd a kezem csapásairól fogják 5899 7, II| rettenetes vagy! – szólt a leány, elfordítva tőle arcát.~ ~– 5900 7, II| Te vagy az!~ ~– S ha ez a csillag lehull?~ ~– Ha van 5901 7, II| magához fog venni – szólt a leány átszellemült tekintettel; – 5902 7, II| hogy legyen egy francia nő a világon, kit sorsa odakényszerített, 5903 7, II| engedni, hogy legyen egy nő a világon, aki arra vár, hogy 5904 7, II| magához Isten, amikor még mind a két kezem fehér, amikor 5905 7, II| mindenkinek, s nem kívánom a világnak semmi dicsőségét, 5906 7, II| hogy belekóstoljak abba a vérbe, abba a dicsőségbe, 5907 7, II| belekóstoljak abba a vérbe, abba a dicsőségbe, amitől Fredegonde, 5908 7, II| Vavel Lajos elbámult a leánynak e szívből jött 5909 7, II| Minden szavaddal csak a dicsfényt szaporítod fejed 5910 7, II| Jobban senki. Én is leborulok a végtelenség bírója előtt, 5911 7, II| alá; – nézd azt ott, ki a lángok között saját honfiai 5912 7, II| merev arcával széttekintve a haldoklók fölött, azt mondja: „ 5913 7, II| van,”, s aztán nézd ezt a szentet itt, aki az üldözőiért 5914 7, II| aztán ítélj, melyik legyen a te képmásod e földön! Ah, 5915 7, II| Ah, Marie! Te tégy eleget a te jó szívednek, imádkozzál 5916 7, II| akik éretted húztuk ki a kardot, győzni fogunk, a 5917 7, II| a kardot, győzni fogunk, a te imád ellenére is; vagy 5918 7, II| nem vagyok utódja azoknak a magas hölgyeknek, akik maguk 5919 7, II| Istenem! senkim sincs kívüled a kerek földön. Nincs olyan 5920 7, II| földön. Nincs olyan árva a világon több, mint én. Mikor 5921 7, II| meg rólam legjobban. Ha te a csatába mégy, hogy maradok 5922 7, II| Isten! Kibeszéli kezünkből a kardot.~ ~Vavel mosolyogva 5923 7, II| gyöngéden odavonta keblére a leányt. – Azt mondtad nekem 5924 7, II| mily napfényt derítettek a leány arcára. Hogy változott 5925 7, II| arcára. Hogy változott át a tragikai gyötrelem kifejezése 5926 7, II| kifejezése egy varázsütésre a gyönyör ragyogásává. Nyakába 5927 7, II| legyen: násznagyom. Ezen a patriarkális földön az a 5928 7, II| a patriarkális földön az a szemérmetes szokás dívik, 5929 7, II| kérni, ahhoz maga helyett a násznagyát küldi. Elvállalja 5930 7, II| küldi. Elvállalja ön ezt a küldetést?~ ~– Minden exmissióm 5931 7, II| exmissióm között ez legyen a legkedvesebb.~ ~– Ön tudja, 5932 7, II| el nevemben? Nincs messze a hely. – Ön ismeri őt, anélkül, 5933 7, II| bízza ön ezt rám. Én értem a násznagyi hivatalt. Nem 5934 7, II| szóval: „veni, vidi, vici!”~ ~A tekintetes úr kezet szorítván 5935 7, II| magyarországi alispán, illő megadni a kellő tiszteletet, azért 5936 7, II| csapva, keresgélni kezdett a francia elnevezések között, 5937 7, II| megy, annak bokréta kell a gombzsinórjába! – S azzal 5938 7, II| azzal kirántva saját hajából a violacsokrot, melyet minden 5939 7, II| odakészített asztalára valaki, azt a nemes férfiú keblére tűzte 5940 7, II| hódolatról, s megragadva azt a szép fehér kezet, odaszorítá 5941 7, II| franciáknak!~ ~Azzal ment a maga útjára a vitéz úr, 5942 7, II| Azzal ment a maga útjára a vitéz úr, elég dolgot adván 5943 7, II| dolgot adván neki, amíg a lépcsőkön lehalad, azt a 5944 7, II| a lépcsőkön lehalad, azt a sok aranytekercset a kalpagjából 5945 7, II| azt a sok aranytekercset a kalpagjából átrakni a Zrínyi-dolmánya 5946 7, II| aranytekercset a kalpagjából átrakni a Zrínyi-dolmánya hátulsó 5947 7, II| Zrínyi-dolmánya hátulsó zsebeibe.~ ~A leány pedig dalolva futott 5948 7, II| dalolva futott Lajostól – nem a saját szobájába, hanem az 5949 7, II| ebédlőbe, melynek ablakai a szomszéd kastély felé nyíltak.~ ~ 5950 7, II| kendőjével még utána integetett a hintajával elrobogó alispánnak.~ ~ 5951 7, II| szabad tekintet volt ez a világba. Fényes nappal, 5952 7, II| bánja, ha utána meghal is.~ ~A leány egyre kacagott. Minden 5953 7, II| gyönyörteljes volt neki. A madarak, amik feje fölött 5954 7, II| feje fölött elrepkednek, a gyermekek, akik a tóparton 5955 7, II| elrepkednek, a gyermekek, akik a tóparton kurjongatnak, s 5956 7, II| tóparton kurjongatnak, s a paripák, amik a mezőn ugrálnak: 5957 7, II| kurjongatnak, s a paripák, amik a mezőn ugrálnak: ma még a 5958 7, II| a mezőn ugrálnak: ma még a sárgavirágos mezőn, egy 5959 7, II| mezőn, egy hó múlva majd a pirosvirágos mezőn.~ ~– „ 5960 7, II| Vavel Lajosnak, aki ott állt a háta mögött, magárak is 5961 7, II| e tündöklő arctól, mely a nyitott ablakból kitekint, 5962 7, III| minőségében megérkezvén a kastélyba, ősi szokás szerint, 5963 7, III| szokás szerint, egyenesen a tárgyon kezdé, amint a szép 5964 7, III| egyenesen a tárgyon kezdé, amint a szép bárónő fogadta.~ ~– 5965 7, III| szép Katinka húgom, ahogy a keblemre tűzött bokréta 5966 7, III| leánykérőbe jöttem. Magának a kezét kérem egy derék, szép, 5967 7, III| számára.~ ~– Igen köszönöm a jóságát, kedves Bernát bácsi; 5968 7, III| de már én hű vagyok ahhoz a fogadásomhoz, hogy leány 5969 7, III| Eszerint engem kikosaraz a házából?~ ~– Sőt itt tartom 5970 7, III| én kézfogóra vagyok híva a Névtelen Várba Vavel grófhoz; 5971 7, III| hamis tekintettel vizsgálta a szavai hatását a szép hölgy 5972 7, III| vizsgálta a szavai hatását a szép hölgy arcán.~ ~Az úgy 5973 7, III| érdekelné jobban, mint azok a betűk, amiket egy inszurgens 5974 7, III| múlva meg indulni kell neki a csatába, a saját bandériumának 5975 7, III| indulni kell neki a csatába, a saját bandériumának az élén.~ ~ 5976 7, III| bandériumának az élén.~ ~De már erre a szóra megszúrta az a gonosz 5977 7, III| erre a szóra megszúrta az a gonosz hímzőtű a szép úrhölgy 5978 7, III| megszúrta az a gonosz hímzőtű a szép úrhölgy rózsás ujját.~ ~ 5979 7, III| monda, s úgy tett, mintha a tű lyukát keresné a selyemszállal, 5980 7, III| mintha a tű lyukát keresné a selyemszállal, mely sehogy 5981 7, III| sehogy sem akar helyt állni a kezében:~ ~– Ah! Mit? Majd 5982 7, III| Majd az vezet bandériumot a csatába!~ ~– Vezet biz a. 5983 7, III| a csatába!~ ~– Vezet biz a. Itt van a zsebemben az 5984 7, III| Vezet biz a. Itt van a zsebemben az előlegezett 5985 7, III| zsebemben az előlegezett pénz a rögtöni felszerelésre. ( 5986 7, III| Azzal kivett egy csomót a hátulsó zsebéből az aranytekercsek 5987 7, III| kettétöröm, csupa arany hull a markomba. Ezt nem az aerarium 5988 7, III| aerarium küldte. Mert annak a pénze csak puffan,nem csörren. 5989 7, III| csak puffan,nem csörren. A grófnak meg tele van ilyennel 5990 7, III| grófnak meg tele van ilyennel a vasládája. Kardja is van 5991 7, III| egész vármegyének. Legény az a talpán.~ ~– Hát miattam 5992 7, III| is lehet – szólt Katalin, a selyemszálat pengetve.~ ~– 5993 7, III| tudni, szép Katalin húgom, a jegyesének a nevét?~ ~– 5994 7, III| Katalin húgom, a jegyesének a nevét?~ ~– Ha nem titok.~ ~– 5995 7, III| nem az, s odább adhatom. A bájos hölgy, akit el fog 5996 7, III| felugrott hímzése mellől a bárónő, s összevont szemöldökkel 5997 7, III| összevont szemöldökkel tekinte a násznagyra.~ ~– Igenis. 5998 7, III| szót” egyszer mondott önnek a gróf, arra most válaszát 5999 7, III| arra most válaszát kéri.~ ~A hölgy arckifejezése elsötétült.~ ~– 6000 7, III| Emlékezem. – Hanem e szó és a felelet között áll egy „