IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 5 1 75 1 8 2 a 10994 à 3 a-ypsilonnal 1 ab 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s | Jókai Mór Névtelen vár Concordances a |
Rész, Fejezet
6001 7, III| azt elválasztja.~ ~– Ez a fátyol mai nap lehullt.~ ~– 6002 7, III| lehullt.~ ~– Ah! Ön látta a Névtelen Vár hölgyét fátyol 6003 7, III| szép.~ ~– S kicsoda ő? Mi ő a grófra nézve?~ ~– Önnek 6004 7, III| Olyan úrnője, mint nekem a királyném.~ ~– Ah!~ ~A szép 6005 7, III| nekem a királyném.~ ~– Ah!~ ~A szép hölgy szemei milyet 6006 7, III| Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf – szeret engem?~ ~– 6007 7, III| őhozzá, hanem felhívni őt a nemesi fölkelésben részvételre. 6008 7, III| Ekkor megmutatta nekem azt a hölgyet, akiről annyi monda 6009 7, III| fátyollal takarni arcát a világ elől, mert aki az 6010 7, III| egyszerre ráismer. – Mikor ez a férfi elmegy a csatába hazánkat 6011 7, III| Mikor ez a férfi elmegy a csatába hazánkat védelmezni, 6012 7, III| védelmezni, akkor ennek a leánynak anyát kell hagyni 6013 7, III| leánynak anyát kell hagyni a háznál! – Akar-e ön anyja 6014 7, III| már választ.~ ~Válaszul a szép hölgy mind a két kezét 6015 7, III| Válaszul a szép hölgy mind a két kezét nyújtá Bernát 6016 7, III| akkor kérek négy keszkenőt a négy lovamra!~ ~ 6017 7, IV| dolgozószobájába. Ott volt az asztalán a királyi manifesztum. Ez 6018 7, IV| urak harcolnak urakkal a maguk uraságáért. – De most 6019 7, IV| most népek fognak harcolni a maguk igazságáért! – Ez 6020 7, IV| maguk igazságáért! – Ez már a valódi korszak, mit a jóslatok 6021 7, IV| már a valódi korszak, mit a jóslatok ígértek.~ ~Ünnepélyes 6022 7, IV| elevenedtek föl körülötte, mint a napvilág szivárványt ragyogó 6023 7, IV| élő barátait tudósítani a megindult katasztrófáról. 6024 7, IV| hivatásuk belejátszani abba a nagy hangversenybe, amit 6025 7, IV| hangversenybe, amit ezúttal a népek rendeznek a saját 6026 7, IV| ezúttal a népek rendeznek a saját javukra: az egyetértőket 6027 7, IV| igazán nem lehetett ráismerni a keze írására, mikor éppen 6028 7, IV| ráismerjenek: úgy reszketett a keze. De hát miért reszket 6029 7, IV| reszket az ő keze? Mi ütött a szívéhez, hogy úgy dobog? 6030 7, IV| Csak nem fél talán? Mitől? A közelgő harctól? Amiért 6031 7, IV| mégis fél; mégis reszket a keze: míg kitalálja, hogy 6032 7, IV| kitalálja, hogy mitől? – attól a kérdéstől, hogy mit fog 6033 7, IV| napon határozza el magát a háború megizenésére meg 6034 7, IV| háború megizenésére meg a szerelme kivallására; de 6035 7, IV| más hangon szólni, mint a nevetés carillonján, s tenyereibe 6036 7, IV| Lajoshoz, kikapja kezéből a tollat, s ledobja a földre.~ ~– 6037 7, IV| kezéből a tollat, s ledobja a földre.~ ~– Ő jön! Ő jön! 6038 7, IV| nekem anyául ígértél: az a te szép tündérasszonyod.~ ~– 6039 7, IV| mennyire betintázta az írással a két ujját. Ejlh, milyen 6040 7, IV| azután majd szétszedte a lány csupa merő édes gondoskodásból.~ ~– 6041 7, IV| számodra mást! Vedd fel a fekete bársonyt. Nem, az 6042 7, IV| az nagyon kackiás lesz. A kék frakkot a gyöngyház 6043 7, IV| kackiás lesz. A kék frakkot a gyöngyház gombokkal. Egyik 6044 7, IV| gombokkal. Egyik sem kell. Hát a hajad milyen zilált! Istenem, 6045 7, IV| átalakításokra már idő, mert a két hintó itt dörgött már 6046 7, IV| két hintó itt dörgött már a park töltésén. A fák közül 6047 7, IV| dörgött már a park töltésén. A fák közül ki-kivillant Katalin 6048 7, IV| elfogadásán? – könyörgött a leány.~ ~– Sőt kérlek, hogy 6049 7, IV| Azzal futottak le mind a ketten a lépcsőn, egymás 6050 7, IV| futottak le mind a ketten a lépcsőn, egymás kezét fogva, 6051 7, IV| lépcsőn, egymás kezét fogva, a kastély udvarára.~ ~Szép, 6052 7, IV| nem járt rajta, felverte a pázsit; a nagy terepély 6053 7, IV| rajta, felverte a pázsit; a nagy terepély nyárfák éppen 6054 7, IV| voltak piros barkákkal, s a rügyek balzsamával volt 6055 7, IV| rügyek balzsamával volt tele a csalfa tavaszi langyos lég.~ ~ 6056 7, IV| Ők ketten előresiettek: a vőlegény és menyasszony. 6057 7, IV| találkozás.~ ~Katalin arcán az a megnevezhetlen bűbáj varázsolt, 6058 7, IV| ellentétek egyesüléséből támad, a szemérmesség és a bátorság, 6059 7, IV| támad, a szemérmesség és a bátorság, a félelem és az 6060 7, IV| szemérmesség és a bátorság, a félelem és az odaadás, a 6061 7, IV| a félelem és az odaadás, a szerelem és a hősiesség 6062 7, IV| az odaadás, a szerelem és a hősiesség egy csodálatos 6063 7, IV| Én „az” vagyok.~ ~Ez volt a felelet arra a szóra, amit 6064 7, IV| Ez volt a felelet arra a szóra, amit Lajos mondott 6065 7, IV| erdőben: „ő az én jegyesem”.~ ~A férfi ajkaihoz emelte a 6066 7, IV| A férfi ajkaihoz emelte a szép kezet, és megcsókolá 6067 7, IV| hogy Marie-hoz siessen.~ ~A lányka ott állt mögöttük, 6068 7, IV| szemeit.~ ~Katalin megfogta a lány két kezét, s arcába 6069 7, IV| nekem azt mondák, önnek a szíve anyát kíván, s az 6070 7, IV| várathat magára.~ ~E szóra a két gyönyörű alak egymásba 6071 7, IV| Melyik kezdte hamarabb a sírást, melyiknek volt a 6072 7, IV| a sírást, melyiknek volt a csókja forróbb? Azt nem 6073 7, IV| megmondani. De hogy Marie volt a legboldogabb: az bizonyos. – 6074 7, IV| násznagya kezét.~ ~Mikor aztán a két leány kedvére kisírta 6075 7, IV| magát, akkor elkezdett mind a kettő nevetni, s egyszerre 6076 7, IV| is leány volt még, mint a leánya.~ ~– Nos, hát eljössz-e 6077 7, IV| egymást átölelve haladtak fel a kastélyba. – Itt nem hagylak 6078 7, IV| nem hagylak tovább. Ebbe a házba ezután csúnya férfiak 6079 7, IV| gyermetegséggel Marie.~ ~A másik leány kacagni kezdett.~ ~– 6080 7, IV| amikor ön megszabadított a rablóktól.~ ~– Lajos téged 6081 7, IV| rablóktól.~ ~– Lajos téged a rablóktól szabadított meg? – 6082 7, IV| mentegette magát.~ ~– Hiszen a bárónő maga tiltotta meg, 6083 7, IV| Marie neheztelt meg mind a kettőre.~ ~– Micsoda? Ti 6084 7, IV| mindjárt egymást szépen a keresztneveteken hívni?~ ~– 6085 7, IV| keresztneveteken hívni?~ ~– De azt a rablóhistóriát már csak 6086 7, IV| hogy részes volt abban a kalandban, engedje meg, 6087 7, IV| kalandban, engedje meg, hogy a javára szót emeljek. Hisz 6088 7, IV| kis mamáját” bevezethesse a fényes vendégterembe, s 6089 7, IV| hallgatója volt ő annak. A figyelmezéstől olyan kicsinyek 6090 7, IV| kicsinyek lettek az ajkai, a szemei meg olyan nagyok, 6091 7, IV| tartóztathatta vissza magát, hogy a rablók eljárása fölött egy-egy 6092 7, IV| ki ne szalasszon: „hah, a bitang! – Darvalia! – Beste 6093 7, IV| válogatott nevek, amikkel a rossz embereket szokták 6094 7, IV| aztán mikor arra került a sor, hogy Lajos mint űzte 6095 7, IV| el valamennyit egy bottal a kezében, hogy jelent meg 6096 7, IV| ragyogott át Marie arcán a dicsekedés verőfénye, ajkainak 6097 7, IV| rózsanyílásából mint tündöklött elő az a két gyöngysor! Csak egy 6098 7, IV| Csak egy ember van ilyen a világon, s az az ő Lajosa!~ ~– 6099 7, IV| az ő Lajosa!~ ~– Ez volt a mi első találkozásunk – 6100 7, IV| Katalin, s kezét nyújtá a pamlagja támlányára könyöklő 6101 7, IV| énelőttem is titokban?~ ~Ennek a történetét meg aztán Lajos 6102 7, IV| Lajos tudta elmondani.~ ~– A bárónő nem akarta, hogy 6103 7, IV| nem akarta, hogy védencét, a híres rabló feleségét, üldözzék 6104 7, IV| De ezt most mind csak a násznagynak mondtuk el, 6105 7, IV| eszközöljön ki amnesztiát a rablóknak. Nem azoknak, 6106 7, IV| rablóknak. Nem azoknak, akik a bárónő kastélyába betörtek, 6107 7, IV| amelyben átkos életüket a csatatér tisztító tüzében 6108 7, IV| De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~ ~– Magától Sátán 6109 7, IV| voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~ ~Most 6110 7, IV| dolgozószobámban.~ ~Most meg már a két hölgy fogta körül nagy 6111 7, IV| elbeszélés alatt!~ ~Tehát a rabló adta az utasítást 6112 7, IV| rabló adta az utasítást a grófnak, hogy milyen furfangos, 6113 7, IV| felnyithatlan zárral őrizze a maga kincsét!~ ~– Jól van – 6114 7, IV| eszközlök ki számukra, ha a gróf úr katonai fegyelme 6115 7, IV| Elhitetted velem, hogy az a felnyithatlan acélrács ágyfülkém 6116 7, IV| csak azért van ott, hogy a te szemed elől zárjon el 6117 7, IV| hajszálrugója egy alvó ösztönnek azt a gondolatot ébreszté fel 6118 7, IV| csókot.~ ~Marie bámulva látta a csodát, amit e csók előidézett 6119 7, IV| amit e csók előidézett a menyasszony arcán.~ ~– Mit 6120 7, IV| piros lett az arca! Mint a tűz-láng! – Hiszen ha engem 6121 7, IV| nem lehetett megtagadni a próbatételt. Hanem az a 6122 7, IV| a próbatételt. Hanem az a csók, ami Marie arcát érte, 6123 7, IV| kolostorba kísért húgát, a zárdaszűzet.~ ~Marie aztán 6124 7, IV| simulva, mindkettőjüket a tükör felé fordítá, hogy 6125 7, IV| rózsaorcájához szorítva, a különbséget egymás mellett 6126 7, V| V. ~ ~A kis inas, a Sánta Laci zavarta 6127 7, V| V. ~ ~A kis inas, a Sánta Laci zavarta meg a 6128 7, V| a Sánta Laci zavarta meg a jelenetet. Jött tudtul adni, 6129 7, V| fel van szolgáltatva.~ ~A kövér Lizettnek nem kellett 6130 7, V| utasítás. Ha vendég állt a házhoz, az ő gondja volt 6131 7, V| volt az ellátás. Ma még a szomszéd kastély úrnője 6132 7, V| magáért. Katalin bámult a jó ízlésen, az egyszerű, 6133 7, V| ízlésen, az egyszerű, de a tisztaságban fényűzésig 6134 7, V| háztartáshoz.~ ~– Ki az a Lizett?~ ~Marie nem tudta 6135 7, V| tavaly temettem el. Ő viszi a házam gondját.~ ~– Őt is 6136 7, V| azt kívánni, hogy ebben a házunkban lakjunk, ha összekelünk?~ ~( 6137 7, V| hogy ez is az ő háza volt: a vőlegény nem mondhatta, 6138 7, V| vőlegény nem mondhatta, hogy a „maga” házába viszi a menyasszonyát.)~ ~ 6139 7, V| hogy a „maga” házába viszi a menyasszonyát.)~ ~Lajos 6140 7, V| menyasszonyát.)~ ~Lajos zavarba jött a felelettel.~ ~Az alispán 6141 7, V| menyasszonykám! Innentúl még a harmadik kihirdetés napját 6142 7, V| mondom el. Könnyű volna az a diszpenzáció, ha egy akadály 6143 7, V| ha egy akadály nem volna: a hitkülönbség. Ha az egyik 6144 7, V| Ha az egyik pap megadja, a másik megtagadja. A gróf 6145 7, V| megadja, a másik megtagadja. A gróf katolikus.~ ~…… – Hát 6146 7, V| elbámulva. – Hisz én önt mindig a protestáns templomba láttam 6147 7, V| távcsövemen át.~ ~– De mióta a távcsövet elcsaltam öntől, 6148 7, V| Mikor? És miért?~ ~A szép hölgy habozott.~ ~– 6149 7, V| és – azért! rebegé, s a nyakára csavart bajadért 6150 7, V| bajadért hirtelen felvetette a fejére, hogy az egyúttal 6151 7, V| Most Marie ragadta meg a legombolyodó eszme fonalát:~ ~– 6152 7, V| eszme fonalát:~ ~– Te voltál a lefátyolozott hölgy, aki 6153 7, V| aki egy napon elfoglaltad a helyemet a kocsiban Lajos 6154 7, V| napon elfoglaltad a helyemet a kocsiban Lajos mellett?~ ~– 6155 7, V| volt legjobban érdekelve. A mendemondát Barthelmy Ange 6156 7, V| utoljára le kellett neki ülni a földre, ahogy kisleányok 6157 7, V| mikor nagyon utoléri őket a jókedv.~ ~S használt neki 6158 7, V| jókedv.~ ~S használt neki ez a felzavarás. Utána sokkal 6159 7, V| Egész odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~ ~ 6160 7, V| dedukál!~ ~Lajos erre elővette a tárcáját, s kikeresett belőle 6161 7, V| Amint Katalin elolvasta ezt a kis levelkét, a két szemébe 6162 7, V| elolvasta ezt a kis levelkét, a két szemébe szökkent a könny; 6163 7, V| a két szemébe szökkent a könny; arca elkomorodott: 6164 7, V| elgondolkozott afölött; fejét lehajtá a levél fölé, mintha újra 6165 7, V| Lajos.~ ~– S ő azt kiragadta a kezemből – folytatá Marie – 6166 7, V| ha egy évvel hamarább jön a mai örömhírrel az én legdrágább 6167 7, V| üssük össze poharainkat a mi kedves hazánkért. Vivát! – 6168 7, V| kedves hazánkért. Vivát! – A mi szeretett királynénkért! 6169 7, V| királynénkért! Vivát! – A mi szeretett királynénkért. 6170 7, V| összecsörrenté poharát: s a két hölgy is odaérteté a 6171 7, V| a két hölgy is odaérteté a maga kristálykelyhét az 6172 7, V| mind! (Hogy szikráztak a szemei vadul!)~ ~– Az Istenért, 6173 7, V| Katalin rosszul lesz!~ ~A szép hölgy arca olyan lett, 6174 7, V| megtörtek, feje lehanyatlott a kerevet támlányára.~ ~Lajos, 6175 7, V| volt. Nehány perc múlva a szép hölgy ismét felnyitá 6176 7, V| eszméletéhez tért. Erőszakolta a mosolyt még mindig halavány 6177 7, V| felvette reszkető kézzel a poharát. – Akire te köszöntél, 6178 7, V| így – helyeslé Marie. – A „te lányod”, a te „Marie-d”, 6179 7, V| Marie. – A „te lányod”, a te „Marie-d”, ellenségeire 6180 7, V| Nincsenek! –rebegé a hölgy, s keblére ölelte 6181 7, V| zokog.~ ~Az alispán, ki a fiatal hölgyek múlékony 6182 7, V| megjegyzéssel visszaadni a derült színezetet a társalgásnak.~ ~– 6183 7, V| visszaadni a derült színezetet a társalgásnak.~ ~– Hanem 6184 7, V| igazán nagyon szép volt a bárónőtől, hogy amidőn a 6185 7, V| a bárónőtől, hogy amidőn a grófot eltiltá a közeledéstől, 6186 7, V| amidőn a grófot eltiltá a közeledéstől, azalatt kész 6187 7, V| áldozatot előre meghozni, hogy a hitéből kitérjen, s ezt 6188 7, VI| VI. ~ ~Ez a kis változás nem zavarta 6189 7, VI| változás nem zavarta meg a családi ünnepet. Katalin 6190 7, VI| éri be egy haditervvel. Ég a föld a lába alatt Szeretne 6191 7, VI| egy haditervvel. Ég a föld a lába alatt Szeretne már 6192 7, VI| lába alatt Szeretne már a másik mátkájáról beszélni: 6193 7, VI| másik mátkájáról beszélni: a bandériumáról – a násznagyával. 6194 7, VI| beszélni: a bandériumáról – a násznagyával. Felszabadítjuk: 6195 7, VI| vagyunk féltékenyek. Majd azt a kisebb haditervet elkészítjük 6196 7, VI| elkészítjük mi ketten.~ ~– Úgy? A menyegzői előkészületeket 6197 7, VI| maradhat, midőn Vavel grófhoz, a Fertő-vidéki bandérium alakítójához, 6198 7, VI| bandérium alakítójához, attól a perctől fogva, amikor ön 6199 7, VI| perctől fogva, amikor ön a hadfogadó zászlót felhúzza 6200 7, VI| hadfogadó zászlót felhúzza a vártornyára, éjjel-nappal 6201 7, VI| éjjel-nappal járni fog a vidék minden híres verekedő 6202 7, VI| Marie-nak semmi szüksége sincs a velük megismerkedés szerencséjében 6203 7, VI| szerencséjében részesülni. Önök a bandériális vendégekkel 6204 7, VI| vendégekkel töltsék meg a Névtelen Várat, s bajlódjanak 6205 7, VI| Névtelen Várat, s bajlódjanak a maguk harcias vállalatával: 6206 7, VI| volna meg tőle Lajos?~ ~– A másik feladatunk pedig a 6207 7, VI| A másik feladatunk pedig a jó Lizettet felkeresni, 6208 7, VI| lép nálam. – Azután jönnek a menyegzői előkészületek. 6209 7, VI| királynak érezte magát ettől a tekintettől.) A diszpenzációt 6210 7, VI| magát ettől a tekintettől.) A diszpenzációt ki kell eszközölnöm, 6211 7, VI| kell eszközölnöm, s aztán a szegény jó Mercatoris előtt 6212 7, VI| gyönyörködni akar abban a diadalában, hogy engem egészen 6213 7, VI| diadalában, hogy engem egészen a lábainál lásson, amidőn 6214 7, VI| régen foglalkoztam én ezzel a gondolattal? – Hát értsen 6215 7, VI| gondolattal? – Hát értsen meg ön: a katolikus részről megadja 6216 7, VI| katolikus részről megadja a diszpenzációt a püspök, 6217 7, VI| megadja a diszpenzációt a püspök, a protestáns részről 6218 7, VI| diszpenzációt a püspök, a protestáns részről meg a 6219 7, VI| a protestáns részről meg a mi barátunk, az alispán. 6220 7, VI| Sopronba, ott megesküszünk a templomban: azzal kocsira 6221 7, VI| Mercatorisom szertartása mellett a magány házamnál. Talán nem 6222 7, VI| aztán kacagva futott ki a szobából a szép menyasszony, 6223 7, VI| kacagva futott ki a szobából a szép menyasszony, Lajos 6224 7, VI| az arcát! Csak eredj te a kardjaid és mordályaid közé: 6225 7, VI| magával, megmutogatni neki a saját szobáit: a csodálatos 6226 7, VI| megmutogatni neki a saját szobáit: a csodálatos leánytanyát, 6227 7, VI| is megismerteté, aminek a célját ő maga is csak most 6228 7, VI| én foglyom vagy – szólt a meglepetten rábámuló Katalinnak. – 6229 7, VI| enged elveszni.~ ~Abban a nyomban lépett be a szobába 6230 7, VI| Abban a nyomban lépett be a szobába Lajos sietve.~ ~– 6231 7, VI| adni. Egy jóéjszakakívánást a függönyön keresztül.~ ~– 6232 7, VI| hézagaihoz tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva figyelt:~ ~– 6233 7, VI| azzal megnyomva lábával a rejtett gép rugóját, felgördíté 6234 7, VII| VII. ~ ~A kövér Lizett már akkorra 6235 7, VII| minden dolgát elvégezte a maga konyhájában, mire két 6236 7, VII| vastag volt és nehéz: még a homlokán is kövér volt, 6237 7, VII| homlokán is kövér volt, s a tokája kétszer újra kezdődött, 6238 7, VII| kezdődött, alig hagyott helyet a nyakának. Kártya volt a 6239 7, VII| a nyakának. Kártya volt a kezében, azt keverte, és 6240 7, VII| keverte, és kirakta maga elé a két térde fölött szétsimított 6241 7, VII| szétsimított kötényére. Az a kártya is négyszegletű lehetett 6242 7, VII| négyszegletű lehetett valaha, de a sok kártyavetéstől gömbölyűre 6243 7, VII| Nagyon régi lehetett az. A négy szín és alakjai is 6244 7, VII| szegfű, harangvirág.~ ~Mikor a két ifjú hölgy belépett 6245 7, VII| ifjú hölgy belépett hozzá a konyhába, összeseperte az 6246 7, VII| összeseperte az öléből a kártyákat; de azért nem 6247 7, VII| nyájasan – ön nem is ismeri tán a szomszédasszonyát?~ ~– De 6248 7, VII| szegény öregemtől, hogy van a szomszédban egy igen szép 6249 7, VII| veszedelem.~ ~– De bizony a házasság a veszedelemmel 6250 7, VII| De bizony a házasság a veszedelemmel együtt jár. 6251 7, VII| veszedelemmel együtt jár. A gróf háborúba készül; maga 6252 7, VII| az ütközetbe vezetni.~ ~A kövér Lizettnél ez a szó 6253 7, VII| A kövér Lizettnél ez a szó sem idézett elő egyéb 6254 7, VII| egyéb változást, mint hogy a kártyákat sebesebben kezdte 6255 7, VII| dörmögé, s megemelte a kártyát – s megnézte, hogy 6256 7, VII| Igen. Már fel is van húzva a torony fölé a hadfogadási 6257 7, VII| van húzva a torony fölé a hadfogadási zászló, s holnap 6258 7, VII| lovagok beírása. Már írják a felhívásokat.~ ~– Isten 6259 7, VII| Ő nem maradhat itt a nagy fegyverzaj között, 6260 7, VII| én nem tudom. Nekem csak a konyhára van gondom. Mi 6261 7, VII| van gondom. Mi történik a szobákban? azt nem szokták 6262 7, VII| többet fáradni. Lesz önnek a kastélyomban egy külön kis 6263 7, VII| senki sem mondja, megmondja a kis karszékem, mikor beleülök, 6264 7, VII| amit más csinál, s csak a dolgomat szaporítja, mert 6265 7, VII| csinálok utána. Ki nem állhatom a fiatal fehércselédnépet. 6266 7, VII| fiatal fehércselédnépet. A düh lep meg, ha egyet meglátok 6267 7, VII| meglátok közölök; ezeket a két balkezű, málészájú, 6268 7, VII| mindenben selejtes, csak a hazugságban tökéletes pákosz 6269 7, VII| valamelyik elneveti magát a hátam mögött, az volna a 6270 7, VII| a hátam mögött, az volna a halálom. Nem jön ki énvelem 6271 7, VII| ura és úrnője elhagyják a házat?~ ~– Hát amit eddig. 6272 7, VII| házat?~ ~– Hát amit eddig. A Schmidtné mindennap elhozza 6273 7, VII| Schmidtné mindennap elhozza a húst meg a zöldséget, s 6274 7, VII| mindennap elhozza a húst meg a zöldséget, s beadja az ablakon, 6275 7, VII| délig megfőzök. Mert azok a szegények, akiknek a gróf 6276 7, VII| azok a szegények, akiknek a gróf ki szokta osztani az 6277 7, VII| azontúl is akarnak enni, hogy a gróf megházasodik. A gróf 6278 7, VII| hogy a gróf megházasodik. A gróf nekem megígérte, hogy 6279 7, VII| csinálni itt egyesegyedül ebben a magányos várban; ahol naponkint 6280 7, VII| szeretek: amióta azokat a bizonyos asszonyokat ott 6281 7, VII| bizonyos asszonyokat ott a guillotine körül láttam 6282 7, VII| guillotine körül láttam a kötéssel kezükben sorban 6283 7, VII| nézhetem annak az öt tűnek a mozgását anélkül, hogy az 6284 7, VII| fölkeveredjék. Hát csak vetem a kártyát. Ez mindig más meg 6285 7, VII| nekem?~ ~– De nem fog önnek a szíve fájni, ha kis úrnőjét 6286 7, VII| színre – másodszor. Ma van rá a második eset. Volt idő, 6287 7, VII| garçon!”~ ~S eközben elkezdte a kártyáit kirakni a hófehér 6288 7, VII| elkezdte a kártyáit kirakni a hófehér vászonköténye fölé.~ ~– 6289 7, VII| kézmozdulattal rázva Katalin felé a kihúzott ancolie fripont, 6290 7, VII| kihúzott ancolie fripont, hogy a mon petit garçonnak milyen 6291 7, VII| vele már nem megyek. – Ha a legfőbb okát megmondtam 6292 7, VII| mondták volna: „hogy mórikál a vén bolond!” Azért hagytam 6293 7, VII| Nem tudok megválni attól a helytől, ahol az én szegény 6294 7, VII| Nekem? Érzékeny szívem? Az a szép! Kérdezze meg csak 6295 7, VII| meg rá: nem én vagyok-e az a nő a világon, akinek a szíve 6296 7, VII| nem én vagyok-e az a nő a világon, akinek a szíve 6297 7, VII| az a nő a világon, akinek a szíve legkeményebb, legérzéketlenebb? 6298 7, VII| anélkül, hogy felállna, a mellette levő ládát felnyitá, 6299 7, VII| hogy ki nem bontottam ezt a csomagot. Hová lett, ami 6300 7, VII| Úgy ügyeljen rá, mint a szeme világára, Madame! – 6301 7, VII| Madame! – Én megtudok mindent a kártyáimból. S én nagyon 6302 7, VII| megemlegeti, akinek álmában a mellére ülök! – Nos, mon 6303 7, VII| s aztán odatartá neki is a magáét, hogy adja vissza 6304 7, VII| magáét, hogy adja vissza a csókot.~ ~Ettől felderült 6305 7, VII| csókot.~ ~Ettől felderült a kövér asszony kedélye. Most 6306 7, VII| felállt.~ ~– Még mindig a régi… – dörmögé elégülten. – 6307 7, VII| azt tettem, hogy fogtam a hosszú seprűnyelet, s végigjártam 6308 7, VII| tornácot, megkotrottam a seprűnyéllel minden ágy 6309 7, VII| azt. Most már önre néz ez a hivatal. Nagy kincs: nagy 6310 7, VII| Madame, ha önnek is lesz a házánál ilyen kis ingecske, 6311 7, VII| szoknyácska, amiben még ott van a „valaki”, aki lót-fut, fecseg, 6312 7, VII| valami olyan nagy kincset a világon, amiért ezt a valakit 6313 7, VII| kincset a világon, amiért ezt a valakit ebből a piros ruhácskából 6314 7, VII| amiért ezt a valakit ebből a piros ruhácskából odaadnád, 6315 7, VII| ruhácskából odaadnád, hogy csak a kis kantus maradjon a kezedben: 6316 7, VII| csak a kis kantus maradjon a kezedben: valami igen nagyot!”~ ~…. 6317 7, VII| Marie-hoz. – Rosszul leszek. Ez a konyhagőz engem elszédít….~ ~ ~ ~ 6318 7, VIII| VIII. ~ ~Az udvarra kiérve, a szabad légtől elmúlt a szívnyomás. – 6319 7, VIII| a szabad légtől elmúlt a szívnyomás. – Csináljunk 6320 7, VIII| monda Katalin – vigyük el a csónakját. Menjünk át hozzám 6321 7, VIII| csónakját. Menjünk át hozzám a tóöblön keresztül.~ ~Hogyne 6322 7, VIII| Lajosnak úgysincs ma szüksége a csónakra: aztán meg vissza 6323 7, VIII| Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról és lováról rendelkezik; 6324 7, VIII| rendelkezik; aztán karjára vette a leányt, és vitte magával. 6325 7, VIII| Az meg hagyta magát.~ ~A könnyelmű! Hát annyira el 6326 7, VIII| fogva övé az egész világ, az a nagy – nagy világ: hogy 6327 7, VIII| nagy világ: hogy arról a maga kicsiny kis világáról 6328 7, VIII| mondanivalója sincs már a régi jó barátokhoz? A magától 6329 7, VIII| már a régi jó barátokhoz? A magától muzsikáló kintornához, 6330 7, VIII| magától muzsikáló kintornához, a festékekhez, a táncoló bubákhoz? 6331 7, VIII| kintornához, a festékekhez, a táncoló bubákhoz? A képeskönyveire 6332 7, VIII| festékekhez, a táncoló bubákhoz? A képeskönyveire semmi szüksége 6333 7, VIII| semmi szüksége már? Hát a Hic, Mic, Panni és Miura 6334 7, VIII| az egereket, meg azokat a madarakat, amik reggel odasereglenek 6335 7, VIII| odasereglenek az ablakerkélyre, a magok morzsailletményére 6336 7, VIII| morzsailletményére várva. De hát a két szegény mopsz? A Phryxus 6337 7, VIII| hát a két szegény mopsz? A Phryxus és Helle már csakugyan 6338 7, VIII| tudják maguk megkeresni a kenyerüket, mert nagyon 6339 7, VIII| aki megterítse számukra a reggelizőasztalt, s mondogatják 6340 7, VIII| leány elfelejtette ez órában a gyermekjátékait. Hisz ez 6341 7, VIII| gyermekjátékait. Hisz ez a napfordító volt az életében. 6342 7, VIII| testalkatában; Katalin kormányozta a csónakot. Marie nem látta 6343 7, VIII| Marie nem látta közelíteni a kastélyt, mert az evezős 6344 7, VIII| evezős háttal van fordulva a célnak, csak akkor pillantotta 6345 7, VIII| pillantotta meg, mikor Katalin a kikötőpadhoz oldalogtatta 6346 7, VIII| kikötőpadhoz oldalogtatta a csónakot. Ott átvette azt 6347 7, VIII| s ők ketten siettek be a parkba.~ ~Óh, mennyi látnivaló, 6348 7, VIII| futott végig előttük, amiket a vadász etetésre hívott sípjával. – 6349 7, VIII| megállt az ünőjét szoptatni a két hölgy előtt, s meg engedte 6350 7, VIII| hölgy előtt, s meg engedte a homlokát vakargatni Marie-nak, 6351 7, VIII| vakargatni Marie-nak, sőt még a nyakát is odatartotta neki, 6352 7, VIII| hogy no, még ezt is. Marie a kis dámünőt ölébe akarta 6353 7, VIII| venni, s kergetőzött vele a gyepen. Azt képzelte, hogy 6354 7, VIII| sülve sem egy egészet, csak a fehér hasát, amit Lizett 6355 7, VIII| hasát, amit Lizett leszelt a számára.~ ~Teljes elragadtatását 6356 7, VIII| elragadtatását nyerték meg aztán a pávák, kivált a fehérek, 6357 7, VIII| meg aztán a pávák, kivált a fehérek, mik a mulatólak 6358 7, VIII| pávák, kivált a fehérek, mik a mulatólak párkányzatán büszkélkedtek. 6359 7, VIII| Különösen tetszett neki, mikor a pávák kiabáltak. Ezt Katalin 6360 7, VIII| magyarázta neki, hogy mikor a katonák itt voltak a helységben, 6361 7, VIII| mikor a katonák itt voltak a helységben, sokszor hallott 6362 7, VIII| Lajos azt mondta neki, hogy a pávák tesznek úgy. Ő azt 6363 7, VIII| elhinni. És íme, lám csakugyan a pávák kiabálnak úgy. Ezután 6364 7, VIII| kiáltásoktól úgy félni. (A szegény svalizsérek nemigen 6365 7, VIII| nemigen köszönik meg azokat a pávatollakat, amiket ily 6366 7, VIII| előlük; nem húzni sűrűbbre a fátyolt arca előtt: hanem 6367 7, VIII| Megállítani az asszonyokat, a kislyánykákat, akik egyet-mást 6368 7, VIII| akik egyet-mást visznek a fejükön, vagy a karjukon: 6369 7, VIII| visznek a fejükön, vagy a karjukon: megkérdezni, mi 6370 7, VIII| karjukon: megkérdezni, mi van a kosarukban. Odahíni a dalos 6371 7, VIII| van a kosarukban. Odahíni a dalos parasztleányt, s kivallatni, 6372 7, VIII| kivallatni, hol tanulta azt a szép nótát. S megpróbálni, 6373 7, VIII| jár!” Milyen furcsa nóta. A végén azt dalolja a leány: „ 6374 7, VIII| nóta. A végén azt dalolja a leány: „Rágalmazó nyelvek 6375 7, VIII| utánadanolja. Majd meg kiveszi a leányok kezéből a kis kapát, 6376 7, VIII| kiveszi a leányok kezéből a kis kapát, amivel azok a 6377 7, VIII| a kis kapát, amivel azok a virágágyakat felporhanyítják, 6378 7, VIII| egész nap szeretnék itt a kertben kapálni!”~ ~A fák 6379 7, VIII| itt a kertben kapálni!”~ ~A fák alja tele van már ibolyával. 6380 7, VIII| Dúskálkodhatik benne. Teleszedheti a kalapját, a mellkendőjét; 6381 7, VIII| Teleszedheti a kalapját, a mellkendőjét; nem fogja 6382 7, VIII| mellkendőjét; nem fogja senki a járszalagját hátul. Katalin 6383 7, VIII| visszatalálni hozzá.~ ~Amíg csak a nap lemegy, be nem csalható 6384 7, VIII| lemegy, be nem csalható a parkból. S minő naplement 6385 7, VIII| jegenyefa sétány nyílásán át a Fertő tükre látszik meg, 6386 7, VIII| bearanyozva az alkonysugártól, s a hulló virágbarkák hímporából 6387 7, VIII| lenni!~ ~– Holnap megnézzük a gazdaságot – mond neki Katalin. – 6388 7, VIII| Igazán! – kapott rajta a leány nagy örömmel.~ ~– 6389 7, VIII| nem lehet leesni. Láttam a képeskönyvben.~ ~– Ne félj. 6390 7, VIII| Istené: csak húsuk, és az a mienk!)~ ~– Azt pedig meg 6391 7, VIII| Lovaglás, vadászat szükséges a nőknek, hogy idegeik megedződjenek.~ ~– 6392 7, VIII| megedződjenek.~ ~– Azt hiszem, a parasztnéknek elég erős 6393 7, VIII| vannak.~ ~– Azok ruhát mosnak a patakban.~ ~– No, hát mossunk 6394 7, VIII| hát mossunk mi is ruhát a patakban.~ ~– De már ettől 6395 7, VIII| patakban.~ ~– De már ettől a mulatságtól ne fosszunk 6396 7, VIII| akarta látni, hogyan fejik a teheneket. Katalinnak el 6397 7, VIII| Katalinnak el kellett őt vezetni a majorba. A fejés annyira 6398 7, VIII| kellett őt vezetni a majorba. A fejés annyira megtetszett 6399 7, VIII| azt megtanulja. Az udvaron a juhászbojtár tilinkózott: 6400 7, VIII| hogy ő azt is megtanulja. A konyhában a béresek számára 6401 7, VIII| megtanulja. A konyhában a béresek számára éppen akkor 6402 7, VIII| éppen akkor tálalták ki a hajdúkását: Marie megkóstolta 6403 7, VIII| válván az idő, hazacsalja. A majorból az utcára kerülve, 6404 7, VIII| utcára kerülve, tértek vissza a kastélyhoz, s útközben egyre 6405 7, VIII| hogy ne köszöngessen előre a szemközt jövő embereknek, 6406 7, VIII| amint Marie-t fölvezette a kastély lépcsőin az előtornácba.~ ~ 6407 7, VIII| napernyőiket átvenni; mind a két cseléd sietett kezet 6408 7, VIII| felette nagyon csodálkozott. A szobaleánytól megkérdezte, 6409 7, VIII| megkérdezte, kinek híják?~ ~A teremben a társalgónő jött 6410 7, VIII| kinek híják?~ ~A teremben a társalgónő jött eléjük, 6411 7, VIII| fejezett ki Marie iránt a legtökéletesebb pukedliben.~ ~ 6412 7, VIII| legtökéletesebb pukedliben.~ ~A társalgó teremben könyvek 6413 7, VIII| beleülni és élni bennük, mint a hal, mely folyvást issza 6414 7, VIII| hal, mely folyvást issza a tavat, s mégsem bírja elfogyasztani.~ ~ 6415 7, VIII| bámulat tárgya lett előtte ez a másik hölgy. – „Csak úgy 6416 7, VIII| hogy gyertyavilágnál nehéz a színkeverést eltalálni.~ ~ 6417 7, VIII| Lotti őtet be fogja vezetni a szabad kézzel rajzolás titkaiba. 6418 7, VIII| lenni.~ ~Pedig még hátravolt a legnagyobb mirákulum.~ ~– 6419 7, VIII| mirákulum.~ ~– Mi lehet ez a százfogú szörnyeteg?~ ~Mondták 6420 7, VIII| s ijedten kapta vissza a kezét, mikor az ujjai alatt 6421 7, VIII| ujjai alatt megszólaltak a billentyűk: persze goromba 6422 7, VIII| fölül is, hol van ezen az a csavargató, ami kihozza 6423 7, VIII| csavargató, ami kihozza belőle a rendes nótát?~ ~Katalin 6424 7, VIII| nótát?~ ~Katalin aztán leült a zongora elé, s Marie-t maga 6425 7, VIII| neki, hogy mit lehet azzal a hangszerrel elkövetni. Tökéletes 6426 7, VIII| Marie egészen oda lett a bámulattól. – Ez oly megfoghatatlan 6427 7, VIII| megfoghatatlan volt előtte, mint a bűvészet. Az embernek a 6428 7, VIII| a bűvészet. Az embernek a tíz ujját ide meg oda rakni. 6429 7, VIII| ujját ide meg oda rakni. És a két szemével egyik kezére 6430 7, VIII| vállalat! De hát az eredmény? A csodaszép dallam, mely a 6431 7, VIII| A csodaszép dallam, mely a szívet eltölti, s a mennyország 6432 7, VIII| mely a szívet eltölti, s a mennyország örömei közé 6433 7, VIII| örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten egy részét a paradicsomnak 6434 7, VIII| Óh, a jó Isten egy részét a paradicsomnak előlegezte 6435 7, VIII| embereknek akkor, amikor a zenét le hagyta szállni 6436 7, VIII| mindennap leckét fog neked a zongorából adni. Marie ezért 6437 7, VIII| megtanuljam?~ ~– Az egészen a te szorgalmadtól függ. A 6438 7, VIII| a te szorgalmadtól függ. A zongorát a gyakorlat hódítja 6439 7, VIII| szorgalmadtól függ. A zongorát a gyakorlat hódítja meg.~ ~– 6440 7, VIII| meg.~ ~– Óh, én egész nap a zongora mellett fogok ülni.~ ~– 6441 7, VIII| egész nap kapálni akarsz a kertben, egész nap olvasni, 6442 7, VIII| énvelem beszélni. Hát még a házi gond! Pedig azt is 6443 7, VIII| Fräulein Lottival kidolgozunk a számodra egy napirendet, 6444 7, VIII| minden órára ki lesz szabva a rendes dolgod.~ ~– Óh, az 6445 7, VIII| csak Lajoshoz tért vissza a lelke!~ ~A vacsoránál csak 6446 7, VIII| Lajoshoz tért vissza a lelke!~ ~A vacsoránál csak hárman voltak 6447 7, VIII| Természetesen: egész délután a szabad légen szaladgált.~ ~ 6448 7, VIII| megtudni.~ ~– Hová lett az a kis vízi szörnyeteg, akit 6449 7, VIII| szörnyeteg, akit itt tartottál a kastélyodban?~ ~– Visszaszökött 6450 7, VIII| Visszaszökött tőlem a halai országába, a háládatlan. 6451 7, VIII| tőlem a halai országába, a háládatlan. Nem is nagyon 6452 7, VIII| elkezdte kedvét találni a tűzzel játszásban: még felgyújtotta 6453 7, VIII| még felgyújtotta volna a kastélyomat. De hol láttad 6454 7, VIII| kastélyomat. De hol láttad te a torz-csodát?~ ~A szív bennszülött 6455 7, VIII| láttad te a torz-csodát?~ ~A szív bennszülött gyöngédség-ösztöne 6456 7, VIII| elhallgattatá Marie-val a közvetlen találkozást a 6457 7, VIII| a közvetlen találkozást a kis úszó szörnnyel a tóban. 6458 7, VIII| találkozást a kis úszó szörnnyel a tóban. Érezte, hogy Lajos 6459 7, VIII| közt úszó nereidaalakját. A másik igazságot választotta. 6460 7, VIII| nem hazudott.~ ~– Láttalak a parkban sétálni vele, a 6461 7, VIII| a parkban sétálni vele, a távcsövön keresztül.~ ~– 6462 7, VIII| olyan szép vagy?~ ~– Várj! A távcsőről jut eszembe. Az 6463 7, VIII| Az most nálam van. Vavel a mérnöknek ajándékozta azt, 6464 7, VIII| keservesen elrágalmaztak a jó barátim: kivéve a jó 6465 7, VIII| elrágalmaztak a jó barátim: kivéve a jó alispánt, meg a lelkészt; 6466 7, VIII| kivéve a jó alispánt, meg a lelkészt; azok védelmeztek 6467 7, VIII| védelmeztek mindig. – Hát most az a távcső itt van. – Most jer, 6468 7, VIII| Most jer, toroljuk vissza a kölcsönt: lássuk meg mi, 6469 7, VIII| lássuk meg mi, mit csinálnak a Névtelen Várban hagyott 6470 7, VIII| indítvány Marie-nak? Kisiettek a fedett tornácra; annak egyik 6471 7, VIII| megmutatta, hogy tud hozzá.~ ~A Névtelen Várnak két errefelé 6472 7, VIII| vagy már végezték. Amint a távcsővel megtalálta a kivilágított 6473 7, VIII| Amint a távcsővel megtalálta a kivilágított ablakot, egyszerre 6474 7, VIII| ablakot, egyszerre átadta a helyét Katalinnak. Érezte, 6475 7, VIII| Látod őket?~ ~– Igen. Mind a ketten ott könyökölnek egymás 6476 7, VIII| Katalin odaereszté Marie-t a távcsőhöz. És a leány világosan 6477 7, VIII| Marie-t a távcsőhöz. És a leány világosan látta ezt 6478 7, VIII| leány világosan látta ezt a megfoghatatlan csodát, hogy 6479 7, VIII| milyen szívesen eregeti fel a légbe a bodor füstöket, 6480 7, VIII| szívesen eregeti fel a légbe a bodor füstöket, versenyt 6481 7, VIII| füstöket, versenyt pipázva a mellette könyöklő alispánnal. 6482 7, VIII| Vitatkoznak valamin, de a pipa csutoráját a legnagyobb 6483 7, VIII| valamin, de a pipa csutoráját a legnagyobb beszédroham alatt 6484 7, VIII| Lajos! – – De te eltűröd a dohányfüstöt, ugye?~ ~Katalin 6485 7, VIII| már nem tudott megválni a távcsőtől. Gyönyörködni 6486 7, VIII| Egyszer aztán elsötétült a Névtelen Vár két ablaka: 6487 7, VIII| No jer; majd elvezetlek a hálószobádba.~ ~Katalin 6488 7, VIII| Katalin vitte magával a leányt.~ ~– Ez itt az én 6489 7, VIII| hálószobám: mindjárt mellette van a tied. Jó lesz ez így?~ ~– 6490 7, VIII| És aztán amint belépett a hálószobájába, felsikoltott 6491 7, VIII| hálószobájába, felsikoltott a bámulattól.~ ~A Névtelen 6492 7, VIII| felsikoltott a bámulattól.~ ~A Névtelen Várbeli hálószobája 6493 7, VIII| eléje. Az ismerős bútorok a maguk helyén: a megszokott 6494 7, VIII| bútorok a maguk helyén: a megszokott mennyezetes nyoszolya 6495 7, VIII| megszokott mennyezetes nyoszolya a fülkében. Kis könyvtár, 6496 7, VIII| játékszerek, kártyaasztal a szokott rendben. A Hic, 6497 7, VIII| kártyaasztal a szokott rendben. A Hic, Mic, Panni és Miura 6498 7, VIII| és Miura ott ültek sorban a pamlagon, s a Phryxus és 6499 7, VIII| ültek sorban a pamlagon, s a Phryxus és Helle farkcsóválva 6500 7, VIII| hátulsó lábaikra felállva. Míg a hölgyek a parkban sétáltak, 6501 7, VIII| felállva. Míg a hölgyek a parkban sétáltak, azalatt 6502 7, VIII| cselédjei mindent áthordtak a Névtelen Várbul, ami Marie-é 6503 7, VIII| Óh, Istenem!” – rebegé a leány, és elkezdtek a könnyei 6504 7, VIII| rebegé a leány, és elkezdtek a könnyei hullani.~ ~– Találd 6505 7, VIII| Katalin, és megcsókolva a homlokát, magára hagyta 6506 7, IX| gondolatok küzdöttek lelkében. A nőszívben annyi jó van, 6507 7, IX| rossz. Győzhet az egyik; de a küzdelem meg nem szűnik 6508 7, IX| meg nem szűnik soha, mint a férfinál, ki vagy jónak 6509 7, IX| de egyszer megállapodik: a nőszívben a vesztes fél 6510 7, IX| megállapodik: a nőszívben a vesztes fél mindig újra 6511 7, IX| mindig újra kezdi. Reszketett a mai nap élményeinek benyomásai 6512 7, IX| engedd meg, hogy itt feküdjem a lábadnál.”~ ~„Nem! Nem! 6513 7, IX| Nem! Jer ide mellém. Tedd a fejedet a fejemhez, és ölelj 6514 7, IX| ide mellém. Tedd a fejedet a fejemhez, és ölelj meg.”~ ~ 6515 7, IX| adott neki maga mellett a vánkoson, és betakargatá.~ ~– 6516 7, IX| Nem még? No hát add ide a kezedet.~ ~S a két hölgy 6517 7, IX| hát add ide a kezedet.~ ~S a két hölgy két keze ujjait 6518 7, IX| fejeiket, elaludtak szépen mind a ketten.~ ~ ~ ~ 6519 8 | Nyolcadik rész~ A magyar inszurrekció~ ~ 6520 8, I| I.~ ~A legjobban elrágalmazott 6521 8, I| legjobban elrágalmazott név a magyar történetben. Megverve 6522 8, I| lepiszkolva, kinevetve; a csatadombon hagyva, nem 6523 8, I| madárijesztő váz, ott feledve a tarló közepén, s szélre, 6524 8, I| magától széthull.~ ~Ezt a nevet használta két ivadék 6525 8, I| embernyi ember. Ez volt a céltábla a katonáknak, lábtörlő 6526 8, I| ember. Ez volt a céltábla a katonáknak, lábtörlő a politikusoknak, 6527 8, I| céltábla a katonáknak, lábtörlő a politikusoknak, gyászfátyol 6528 8, I| minden címereknek.~ ~Midőn a győri ütközet után harmincöt 6529 8, I| zászlóival letörülje ezt a foltot az ország címeréről, 6530 8, I| ország címeréről, ugyanazt a csatatért választva az istenítélet 6531 8, I| veszteségének tanúja volt, a már kivont kardot megfogta 6532 8, I| már kivont kardot megfogta a kezében az éppen a megérkezés 6533 8, I| megfogta a kezében az éppen a megérkezés napján kihirdetett 6534 8, I| arra elég jókor érkezett a magyar fővezér, hogy az 6535 8, I| hevertek azok harmincöt napig a szabadhegyi halmokon, a 6536 8, I| a szabadhegyi halmokon, a major és kápolna romjai 6537 8, I| ellenség egy napig sem volt ura a csatatérnek, melyen győzött, 6538 8, I| Kilencszáznyolcvanöt magyar férfi várt ott a maga hűs ágyára, s mikor 6539 8, I| s mikor eltemették őket, a francia temető nagyobb volt, 6540 8, I| temető nagyobb volt, mint a magyar.~ ~Most már a szántóvas 6541 8, I| mint a magyar.~ ~Most már a szántóvas jár el mind a 6542 8, I| a szántóvas jár el mind a kettő fölött, s nincs síremlék 6543 8, I| amit kikerülgessen.~ ~Ez a harmincöt napig temetetlen 6544 8, I| temetetlen maradt dandára a hűség vértanúinak talán 6545 8, I| föl legyen írva, hogy ők a becsület mezején estek el! 6546 8, I| el! S megérdemlik, hogy a nevüket betakaró fátyolt 6547 8, I| dobjuk szemfödélnek…~ ~ ~ ~A két nemes úr, mikor a Névtelen 6548 8, I| A két nemes úr, mikor a Névtelen Vár kivilágított 6549 8, I| hanem újra megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos 6550 8, I| rágyújtott Lajos szobájában a félbenhagyott munka mellett. 6551 8, I| Lehetett már telefüstölni a házat azzal, amit az orosz 6552 8, I| fognak. Anélkül nem esik meg a háború.~ ~– De ugyan mondja 6553 8, I| lehetett az, hogy amióta a magyar országgyűlés meghozta 6554 8, I| szólt az alispán –; azt csak a paraszt hiszi, hogy az óramutató, 6555 8, I| alkatrésze van: az egyik a rugó , a másik a „ketyegő” 6556 8, I| alkatrésze van: az egyik a rugó , a másik a „ketyegő” vagyis 6557 8, I| az egyik a rugó , a másik a „ketyegő” vagyis nyugtalankodó 6558 8, I| ketyegő” vagyis nyugtalankodó a harmadik az akadályozó végrehajtók 6559 8, I| az akadályozó végrehajtók a kerekek. A rugó, az a meghozott 6560 8, I| akadályozó végrehajtók a kerekek. A rugó, az a meghozott törvény; 6561 8, I| végrehajtók a kerekek. A rugó, az a meghozott törvény; a nyugtalankodó, 6562 8, I| az a meghozott törvény; a nyugtalankodó, az a nádori 6563 8, I| törvény; a nyugtalankodó, az a nádori hivatal, melynek 6564 8, I| az akadályozó, az pedig a Hofkriegspraesidium, az 6565 8, I| az Artillerie-Direction. A kerekek a vármegyék. Tehát 6566 8, I| Artillerie-Direction. A kerekek a vármegyék. Tehát tartsuk 6567 8, I| vármegyék. Tehát tartsuk meg a technikus terminusokat. 6568 8, I| technikus terminusokat. Amint a rugó fel volt húzva, a „ 6569 8, I| Amint a rugó fel volt húzva, a „nyugtalankodó” elkezdte 6570 8, I| nyugtalankodó” elkezdte a kereket mozgatni; azok megindultak, 6571 8, I| férfi köteles hadba menni. A kerék nem állt meg. El lett 6572 8, I| állt meg. El lett határozva a felfegyverzés, egyenruházás, 6573 8, I| óránál nem kerülhet ütésre a sor, amíg a mutató ezeken 6574 8, I| kerülhet ütésre a sor, amíg a mutató ezeken a perceken 6575 8, I| sor, amíg a mutató ezeken a perceken mind végig nem 6576 8, I| Remélem, ezen nem akad fel a dolog?~ ~– Azonkívül azt 6577 8, I| Hát hisz az is megteszi a magáét.~ ~– Hanem nagyobb 6578 8, I| baj volt az annál, hogy a vármegyék elhatározták, 6579 8, I| Az elég szép öltözet.~ ~– A Hofkriegsrath azt írta le 6580 8, I| világoskék posztó nincs a világon; érjék be az inszurgensek 6581 8, I| szép öltözet.~ ~– Végre a vármegyék abban egyeztek 6582 8, I| egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki inszurgensek 6583 8, I| inszurgensek dolmánya világoskék, a Tisza-mellékieké pedig sötétkék.~ ~– 6584 8, I| hálálkodni. Az „akadályozó” a veres nadrágról hallani 6585 8, I| nadrágról hallani sem akart. A kontinentális zár miatt 6586 8, I| zivatart idézett elő ez a vármegyéknél! Szűrposztó 6587 8, I| Szűrposztó nadrágot ajánlani a magyar nemességnek! Hisz 6588 8, I| Végre ki lett egyenlítve a viharos ellentét: hasonló 6589 8, I| hasonló színű posztóból lesz a nadrág is, mint a dolmány.~ ~– 6590 8, I| posztóból lesz a nadrág is, mint a dolmány.~ ~– Hisz ez meg 6591 8, I| dolmány.~ ~– Hisz ez meg éppen a legszebb viselet.~ ~– Hát 6592 8, I| hiszen bele is nyugodtak a vármegyék. Hanem ekkor azt 6593 8, I| annyi szabója, hogy azt a sok mondurt megvarrathassa; 6594 8, I| megvarrathassa; hanem majd kiszabatja a posztót, és úgy küldi szerte 6595 8, I| hogy varrassák meg otthon a feleségeikkel.~ ~– Hát hisz 6596 8, I| hogy milyen posztó kell, a kereskedők felrúgtatták 6597 8, I| marad egy óra múlva? Hát a vármegyék elvállalták az 6598 8, I| forint árfelemelést, s kérték a posztót. Ekkor aztán az „ 6599 8, I| azt mondta, hogy elébb a posztónak az árát akarja 6600 8, I| hitelbe nem ád.~ ~– S van erre a célra való pénztár?~ ~– 6601 8, I| pénztár?~ ~– Van igenis: a concurrentialis cassa. Annak 6602 8, I| concurrentialis cassa. Annak pedig a magas kincstár ad pénzt, 6603 8, I| inszurrekció felül: addig nem. A Hofkriegsmontur-commissio 6604 8, I| pénzt, amíg fel nem veszi a posztót.~ ~– Eszerint „se 6605 8, I| és alatta ló, és fegyver a kézben.~ ~– Kettő már van. 6606 8, I| Tehát el kell fogadni a régieket.~ ~– Minden bizonnyal; 6607 8, I| nem adhatnak hozzá, mert a tűzkőraktárt a lázadó lengyelek 6608 8, I| hozzá, mert a tűzkőraktárt a lázadó lengyelek elfoglalták 6609 8, I| puska is csak felének jut, a többinek azt ajánlja az „ 6610 8, I| akadályozó”, hogy készíttet a számára – alabárdokat.~ ~– 6611 8, I| Bonaparte ellen alabárdot? A légiók ellen, amik szuronyaikkal 6612 8, I| szuronyaikkal Európa egyik szélétől a másikig törtek maguknak 6613 8, I| maguknak utat; amik diadalaikat a pyramidok oldalára vésték 6614 8, I| bolonddá!~ ~– Írva van . A számát is megmondhatom, 6615 8, I| mennének az oroszlánra! A francia bajonette ellen 6616 8, I| francia bajonette ellen a rokokó alabárddal.~ ~– No 6617 8, I| ráncigálni, mert elszakad a lánca. Hiszen majd mindjárt 6618 8, I| Hiszen majd mindjárt rákerül a szuronyra is a sor. Csak 6619 8, I| mindjárt rákerül a szuronyra is a sor. Csak tessék türelemmel 6620 8, I| az inszurrekció ereje nem a gyalogságban fekszik, nem 6621 8, I| lesz-e mivel lőni; hanem a lovas tömegekben, amik az 6622 8, I| év óta nem járt háborúba a magyar nemes; csak szőrén 6623 8, I| nemes; csak szőrén ülik meg a paripát, s kötőfék a szerszám.~ ~– 6624 8, I| meg a paripát, s kötőfék a szerszám.~ ~– Remélem, hogy 6625 8, I| szégyenleni fogja.~ ~– Ejh! A verekedéshez nem kell egyéb, 6626 8, I| elejbém tetszett vágni. A magas Hofkriegspraesidium 6627 8, I| jelenti, hogy kardot pedig a lovasság számára éppen nem 6628 8, I| Hanem szívesen szolgáltat ki a számára szuronyokat.~ ~– 6629 8, I| az elébb nagyon dicsérte a bajonettet. Hatalmas fegyver 6630 8, I| De hogy harcoljanak azzal a lovasok?~ ~– Azt én magam 6631 8, I| dehogy van. Nincsen az a rakott szénásszekér, amire 6632 8, I| még egy villával nem fér. A „nyugtalankodó”-t az mind 6633 8, I| mind nem hozta zavarba. A kerekek azért csak forognak, 6634 8, I| tiszteket választ. Ekkor a magas generalcommando azt 6635 8, I| inszurgens sereget, mert a nagy seregnek sem győz alig 6636 8, I| kérek, nincs szétverve. A „nyugtalankodó” erre azt 6637 8, I| gondoskodik ő vármegyénkint a maga zászlóaljai élelmezéséről.~ ~– 6638 8, I| Hát azután?~ ~– Hát azután a „nyugtalankodó” szerzett 6639 8, I| az invalidusokat.~ ~– A sántákat? félkezűeket?~ ~– 6640 8, I| sántákat? félkezűeket?~ ~– Meg a félszeműeket. Hanem hát 6641 8, I| mint egy orációt.~ ~– Hát a gyalogságot és a lovasságot 6642 8, I| Hát a gyalogságot és a lovasságot is az invalidusok 6643 8, I| betanítani?~ ~– Az nem lehet. A rendes hadseregben nemesember 6644 8, I| önkényt fel nem csapott; tehát a kiszolgált katona mind paraszt. 6645 8, I| pedig nem lehet kívánni a nemes inszurgenstől, hogy 6646 8, I| parancsolni. Egyéb akadály is van. A rendes katona német kommandószavakkal 6647 8, I| volt használva. Hanem erre a „nyugtalankodó” rögtön előhívatta 6648 8, I| nyugtalankodó” rögtön előhívatta a maga tudósait, s hevenyében 6649 8, I| falunak van iskolamestere. A rektorok, praeceptorok.~ ~ 6650 8, I| aztán hanyatt vágta magát a karszékében Vavel, kétségbeesett 6651 8, I| iskolamesterektül, vezetve a szolgabíráktul, szemközt 6652 8, I| szolgabíráktul, szemközt a korzikai gárdáival és hadvezéreivel. 6653 8, I| gazdája, aki amint észrevette a mutatórul a késést, egy 6654 8, I| amint észrevette a mutatórul a késést, egy ujjával odaigazította 6655 8, I| hogy ütni fog. Az órának a gazdája a mi koronás királyunk, 6656 8, I| fog. Az órának a gazdája a mi koronás királyunk, aki 6657 8, I| királyunk, aki megtudva a bajokat, rögtön adott az 6658 8, I| inszurrekció fővezérének, a mi fenséges nádorunknak 6659 8, I| mi fenséges nádorunknak a saját pénztárából másfél 6660 8, I| harminc nap alatt ott áll a csatatéren a nemesi felkelő 6661 8, I| alatt ott áll a csatatéren a nemesi felkelő sereg, s 6662 8, I| égő taplót tenni alul s a dohányt a tetejébe. Most 6663 8, I| taplót tenni alul s a dohányt a tetejébe. Most azután a 6664 8, I| a tetejébe. Most azután a király példája egyszerre 6665 8, I| példája egyszerre föllelkesíté a főurainkat és birtokos nemességünket 6666 8, I| nemességünket is. Akiket a törvény tíz lovas kiállítására 6667 8, I| fiatalemberek, akik ki vannak véve a nemesi fölkelésről szóló 6668 8, I| Csomót kötöttem már a keszkenőmre. – Egy hét alatt 6669 8, I| ami pedig nem tréfa; mert a torontáli inszurrekció azért 6670 8, I| azért folyamodott, hogy a felkelés idejére hozassék 6671 8, I| felkelés idejére hozassék be a nemesi hadnál is a botbüntetés.~ ~– 6672 8, I| hozassék be a nemesi hadnál is a botbüntetés.~ ~– De miért 6673 8, I| Azért, mert az önnek a predikátuma, s magyar név 6674 8, I| alatt könnyebben fog menni a toborzás, mint ha idegen 6675 8, I| ha idegen nevet tűzünk ki a zászlóra. A nép ellenszenve 6676 8, I| nevet tűzünk ki a zászlóra. A nép ellenszenve az idegenek 6677 8, I| nagyon is indokolt. Különösen a francia emigránsokra, akik 6678 8, I| francia emigránsokra, akik a mi hadseregünknél szolgáltak, 6679 8, I| elég nagy okaink vannak a panaszra. Kezd kiderülni, 6680 8, I| még annál is rosszabbak. A megerősített Laibachot Moiselle 6681 8, I| Plunket ezredes maga izent a francia vezérnek, hogy siessen 6682 8, I| körülkeríteni, s eléje küldte a kész kapitulációt. Maga 6683 8, I| kész kapitulációt. Maga a mi kedves barátunk, a derék 6684 8, I| Maga a mi kedves barátunk, a derék Barthelmy ezredes 6685 8, I| derék Barthelmy ezredes is, a kapufélfától vett búcsút, 6686 8, I| vett búcsút, s magával vive a hadvezér ordre du bataille-ját, 6687 8, I| kacagni kezdett örömében.~ ~– A gróf örül annak?~ ~– Tombolok 6688 8, I| Tombolok az örömtül! Bántott az a gondolat, hogy egymás mellett 6689 8, I| Ange-ról való mesét. Ha ő a korzikai kéme volt, akkor 6690 8, I| ön most már, alispán úr, a rejtélyt? Egy reggel idejött 6691 8, I| hozzám e hölgy titokban azzal a szóval, hogy engem veszély 6692 8, I| elől, akik nem válogatósak a fegyverekben: orgyilok, 6693 8, I| Most már kezdem érteni azt a rejtelmes intést is, amit 6694 8, I| rejtelmes intést is, amit a rablófőnök itt ebben a szobában 6695 8, I| amit a rablófőnök itt ebben a szobában mondott nekem. „ 6696 8, I| őrzök. S csak azon múlt el a merénylet, hogy a rabló 6697 8, I| múlt el a merénylet, hogy a rabló apa volt, s fiának 6698 8, I| fiának én voltam az ápolója. A felnyitott zárak bizonyíták, 6699 8, I| felnyitott zárak bizonyíták, hogy a merénylet milyen közel volt 6700 8, I| merénylet milyen közel volt a sikerüléshez. Uram! Sátán 6701 8, I| León uram! Most én jövök a fátyolt lerántani! S majd 6702 8, I| majd én is megmutatom neked a te jegyesedet. Ha az megcsókol, 6703 8, I| én Katalinom?~ ~– Éppen a szájamból vette ki a szót, 6704 8, I| Éppen a szájamból vette ki a szót, gróf úr.~ ~– Ugye, 6705 8, I| kincsem megőrzését, míg magam a hadban járok.~ ~– Az oltár 6706 8, I| szorítottak, s ki-ki ment a fekhelyét fölkeresni.~ ~ 6707 8, II| buzdító csatadala sem volt a magyar inszurrekciónak. 6708 8, II| csak azt sem adtak nekik. A franciának megvolt a Marseillaise-e, 6709 8, II| nekik. A franciának megvolt a Marseillaise-e, a „Ça ira” – 6710 8, II| megvolt a Marseillaise-e, a „Ça ira” – a „Partant pour 6711 8, II| Marseillaise-e, a „Ça ira” – a „Partant pour la Syrie”, 6712 8, II| harci riadói; az angoloknak a „Rule Britannia”-ja harsogott 6713 8, II| ja harsogott vissza rá; a németek lelkesültek a „Sie 6714 8, II| rá; a németek lelkesültek a „Sie sollen ihn nicht haben, 6715 8, II| deutschen Rhein!” strófáira, a lengyel vigasztalta magát 6716 8, II| zginyela” keserű buzdításaival, a magyar inszurgensnek még 6717 8, II| inszurgensnek még ezt sem adtak.~ ~A harcok bevégezte után özönlött 6718 8, II| bevégezte után özönlött már a sok buzdító vers az inszurrekcióhoz, 6719 8, II| buzgó poéta, aki megverte a lantot, de mire a költeménye 6720 8, II| megverte a lantot, de mire a költeménye nyomtatás alól 6721 8, II| régen meg is volt kötve a béke, s a „Serkentő verseket”, – „ 6722 8, II| is volt kötve a béke, s a „Serkentő verseket”, – „ 6723 8, II| szózatát vitéz unokáihoz”, – a felhívást a „buzogányos 6724 8, II| unokáihoz”, – a felhívást a „buzogányos vitéz magyarokhoz”, 6725 8, II| buzogányos vitéz magyarokhoz”, a szegedi ifjak „gagyogását” 6726 8, II| ütközetről szóló elégiát, a „Márs piacára hívó Lármát”, 6727 8, II| Márs piacára hívó Lármát”, a baranyai „Induló Marsot”, 6728 8, II| baranyai „Induló Marsot”, a Szabolcs vármegyei ezrednek „ 6729 8, II| vármegyei ezrednek „örvendését”, a „buzogányos magyar válaszát”, 6730 8, II| buzogányos magyar válaszát”, a „magyar nemes fölkelőnek 6731 8, II| búcsúdalát mátkájához” már a hazafelé oszladozó nemes 6732 8, II| egy induló mars volt téve; a többinek az alakja is olyan, 6733 8, II| az alakja is olyan, hogy a nép ajkán meg nem honosulhat, 6734 8, II| anya: Jer Baranya!~ ~ ~ ~A nemes kar mind megyen:~ ~ ~ ~ 6735 8, II| Mátkabúcsúja érdemlé meg, hogy a költészet múzsája az utókor 6736 8, II| Panni Miskát; mert nagy a sár:~ ~ ~ ~Sárga csizma 6737 8, II| Leányvári sártul jöhetne;~ ~ ~ ~A vizen át mégsem mehetne:~ ~ ~ ~ 6738 8, II| át mégsem mehetne:~ ~ ~ ~A padot elmosta volt az árvíz;~ ~ ~ ~ 6739 8, II| várd Panni Miskát, mert a kutyák~ ~ ~ ~ ~Ugatják, 6740 8, II| Óh szerelmes egek! a nem más:~ ~ ~ ~Rágalmazó 6741 8, II| mentek; s ha „Miska” alatt a magyar nemzet volt értve, 6742 8, II| naponkint hallotta most már ezt a nótát, ugyan megtanulhatta 6743 8, II| megtanulhatta könyv nélkül. A cigány egész nap húzta, 6744 8, II| cigány egész nap húzta, s a verbunkos egész nap danolta 6745 8, II| s aztán előjöttek erre a nótára azok a nyalka legények, 6746 8, II| előjöttek erre a nótára azok a nyalka legények, akik panyókára 6747 8, II| panyókára vetve hordják a mentéjüket, csinált virágot 6748 8, II| csinált virágot viselnek a süvegeik mellett, s pörgetve 6749 8, II| mellett, s pörgetve hordják a fokost a kezeikben. A Névtelen 6750 8, II| pörgetve hordják a fokost a kezeikben. A Névtelen Várban 6751 8, II| hordják a fokost a kezeikben. A Névtelen Várban napestig 6752 8, II| assentáltak; valamennyi ablakán a kastélynak lármás, jókedvű 6753 8, II| kivonult nagy trombitaszóval a mezőre, gyakorlatokat tartani, 6754 8, II| vonultak végig visszatértükben a kastély ablakai alatt, porosan 6755 8, II| kellett szeretni! Azzal a porlepte izzadt arccal; 6756 8, II| porlepte izzadt arccal; azzal a piros csákóval a fején, 6757 8, II| azzal a piros csákóval a fején, panyóka mentével 6758 8, II| fején, panyóka mentével a vállán, karddal a kezében. 6759 8, II| mentével a vállán, karddal a kezében. Mikor a hölgyeket 6760 8, II| karddal a kezében. Mikor a hölgyeket üdvözölte az erkélyen, 6761 8, II| táncolt, ágaskodott alatta a kevély paripa. Fekete egyenruhája 6762 8, II| Fekete egyenruhája volt a csapatjának (a „volonok” 6763 8, II| egyenruhája volt a csapatjának (a „volonok” maguk választották 6764 8, II| egyenruhájukat) és piros csákója; a csákó elején egy halálfő. 6765 8, II| hinné, hogy milyen szép az a halálfő. Ha ilyen homlokra 6766 8, II| tartaná bevonulását. Csak a menyasszony hiányzik. Az 6767 8, II| is készen lesz nemsokára: a szép szűz zászló . Hej, 6768 8, II| össze lesz az tépve majd – a mézeshetek után! Még most 6769 8, II| aranybetűket hímezzenek a selyemszalagjaira. Az ólom 6770 8, II| kastélya kapuit megnyitá a külvilág előtt, valami egészen 6771 8, II| másformának mutatta azt be előtte. A magyar nemesi osztály valami 6772 8, II| ritkaságul kerül egy kézművesnek: a nemes fiút azzal ijeszti 6773 8, II| nádorispán is! És viszont a parasztból is lehet nemesember, 6774 8, II| tanul, vagy jól verekszik. A nemesember, ha földmíves 6775 8, II| nemesember, ha földmíves is, csak a maga földét míveli, úrnak 6776 8, II| jár-kel keresztül; katonát a házába be nem fogad, s semmiféle 6777 8, II| vállaira fel nem veszi. A nemesember ruhája lehet 6778 8, II| nem lehet szűrposztó, mint a paraszté. Csak a nemesembernek 6779 8, II| szűrposztó, mint a paraszté. Csak a nemesembernek szabad a neve 6780 8, II| Csak a nemesembernek szabad a neve végén ipszilont írni, 6781 8, II| betűnek pedig soha nem szabad a neve elől elmaradni, címerét 6782 8, II| viseli s ötágú korona illeti. A nemesember fiát nem viszik 6783 8, II| nem viszik el katonának. A nemesembert nem foghatják 6784 8, II| el bírói ítélet nélkül. A nemesember udvarára nem 6785 8, II| az ő beleegyezése nélkül. A nemesember számára van hozva 6786 8, II| törvénykönyv, az ó ügyeit intézi el a szolgabíró, a törvényszék, 6787 8, II| intézi el a szolgabíró, a törvényszék, királyi tábla 6788 8, II| törvényszék, királyi tábla és a hétszemélyes; a parasztét 6789 8, II| tábla és a hétszemélyes; a parasztét az urbarium és 6790 8, II| urbarium és az úriszékek. A nemesember birtoka ősiség, 6791 8, II| unokák visszaperelhetik. A nemesembert testi büntetés 6792 8, II| főbejáró bűnt követett el, nem a bitófa áll rajta bosszút, 6793 8, II| áll rajta bosszút, hanem a pallos, s aki őt megüti, 6794 8, II| hatalmaskodás bűnébe esik. A nemesember özvegyének választói 6795 8, II| közigazgatás, törvényhozás, a nemzeti szellem mind az 6796 8, II| tulajdona. Ő tanácskozik a megyeház termében, ő választ 6797 8, II| tisztviselőt, országgyűlési követet a megyeház udvarán, ő ád utasítást 6798 8, II| udvarán, ő ád utasítást a követeinek, s ha azok tetszése 6799 8, II| tetszése ellen dolgoznak a diaetán, hazaparancsolja 6800 8, II| diaetán, hazaparancsolja őket. A diaeta csak szuverén, de 6801 8, II| diaeta csak szuverén, de a nemesség: diktátor!~ ~És 6802 8, II| ennyi felséges előjogért az a kötelessége, hogy mikor 6803 8, II| kötelessége, hogy mikor a király parancsolja, fegyvert 6804 8, II| és legyen készen meghalni a hazájáért, királyáért.~ ~ 6805 8, II| közöttük, akik érdemesek voltak a lerajzolásra: a hetvenkedőt, 6806 8, II| érdemesek voltak a lerajzolásra: a hetvenkedőt, a bölcselkedőt, 6807 8, II| lerajzolásra: a hetvenkedőt, a bölcselkedőt, a büszke szegényt, 6808 8, II| hetvenkedőt, a bölcselkedőt, a büszke szegényt, a diákoskodót, 6809 8, II| bölcselkedőt, a büszke szegényt, a diákoskodót, a szavavehetetlent, 6810 8, II| szegényt, a diákoskodót, a szavavehetetlent, a falusi 6811 8, II| diákoskodót, a szavavehetetlent, a falusi nyalkát, a tréfacsinálót, 6812 8, II| szavavehetetlent, a falusi nyalkát, a tréfacsinálót, a kötekedőt, 6813 8, II| nyalkát, a tréfacsinálót, a kötekedőt, az elbúsult hazafit, 6814 8, II| kötekedőt, az elbúsult hazafit, a rakoncátlant, a fitogtatót, 6815 8, II| hazafit, a rakoncátlant, a fitogtatót, a nyakából lerázhatatlan 6816 8, II| rakoncátlant, a fitogtatót, a nyakából lerázhatatlan hű 6817 8, II| lerázhatatlan hű cimborát, a verseket mondó mezei poétát, 6818 8, II| verseket mondó mezei poétát, a tekintélyére féltékeny falusi 6819 8, II| Megszerették egymást: mind a vitézek, mind a vezér.~ ~ 6820 8, II| egymást: mind a vitézek, mind a vezér.~ ~Mire összekerült 6821 8, II| vezér.~ ~Mire összekerült a csapat: háromszáz lovas 6822 8, II| paripákon, akkorra elkészült a zászló is.~ ~Marie azt akarta, 6823 8, II| akarta, hogy Katalin legyen a zászlóanya: hisz ő a vezérnek 6824 8, II| legyen a zászlóanya: hisz ő a vezérnek a menyasszonya; 6825 8, II| zászlóanya: hisz ő a vezérnek a menyasszonya; de már azt 6826 8, II| határozottan követelte, hogy ezt a tisztességet Marie töltse 6827 8, II| ő zászlója ez. Neki kell a hímzett szalagot arra felkötni; 6828 8, II| önkényt fegyvert fogók, akiket a törvény nem kötelezett, 6829 8, II| nem kötelezett, akiknek a javára kivételt tett: egyetlen 6830 8, II| bandériuma, melynek ő maga volt a főstrázsamestere (őrnagy 6831 8, II| suttyomban alakulhatott, a nemesi bandérium ilyen embereket 6832 8, II| ilyen embereket nem vesz fel a maga díszes soraiba. Sátán 6833 8, II| mint reszketett Marie-nak a keze, mikor felkötötte azt 6834 8, II| keze, mikor felkötötte azt a szalagot a zászlóra, amit 6835 8, II| felkötötte azt a szalagot a zászlóra, amit Lajos tartott 6836 8, II| zászlóra, amit Lajos tartott a kezében, hogy suttogta neki 6837 8, II| Ne pazarold énértem azt a te drága véredet! Fussunk 6838 8, II| hárman messze innen!”~ ~A távol állók azt hitték, 6839 8, II| hogy valami áldást mond a zászlójukra.~ ~Szavakkal 6840 8, II| hanem amint azt látta, hogy a zászlót csakugyan nem dobja 6841 8, II| csakugyan nem dobja el Lajos a kezéből, akkor azt a lobogót, 6842 8, II| Lajos a kezéből, akkor azt a lobogót, melynek egyik felére 6843 8, II| az ország címere, másikra a patrona Hungariae volt festve, 6844 8, II| valamit suttogott ahhoz a nagy sírás közben; amit 6845 8, II| nagy sírás közben; amit a hármas „vivát” kiáltás eltakart.~ ~ 6846 8, II| aki még jobban siet, mint a vőlegények és a menyasszonyok 6847 8, II| siet, mint a vőlegények és a menyasszonyok a lakodalmuk 6848 8, II| vőlegények és a menyasszonyok a lakodalmuk felé.~ ~A nagy 6849 8, II| menyasszonyok a lakodalmuk felé.~ ~A nagy hadvezető, a korzikai 6850 8, II| felé.~ ~A nagy hadvezető, a korzikai óriás akkorákat 6851 8, II| hogy egy–egy ország esik a két lábnyoma közé.~ ~Az 6852 8, II| egyenesen Bécs falai alá lépett. A másik lépésével már ott 6853 8, II| másik lépésével már ott volt a Szent István templomtéren. 6854 8, II| Szent István templomtéren. A következő lépésétől már 6855 8, II| következő lépésétől már a Duna szigete, a Lobau rendült 6856 8, II| lépésétől már a Duna szigete, a Lobau rendült meg.~ ~Dél 6857 8, II| S hogy tökéletes legyen a veszedelem: éppen akkor, 6858 8, II| északi határon feltámad a lengyel, s betörésre készül, 6859 8, II| lengyel, s betörésre készül, a Kárpátokon keresztül; az 6860 8, II| Oroszország is hadat izen a magyar királynak, s határainkat 6861 8, II| volt, mind ellenséggé lesz: a lengyel a magyarnak, az 6862 8, II| ellenséggé lesz: a lengyel a magyarnak, az orosz az osztráknak; 6863 8, II| az orosz az osztráknak; a szövetségesek pedig mind 6864 8, II| pedig mind otthon maradnak. A poroszok várnak. Az angolok 6865 8, II| szigetet elfoglalni maguknak a hollandiaktól. Gentz és 6866 8, II| hősies kísérletei elvesznek a nép közönyében, s Braunschweig-Öls 6867 8, II| szövetségesnek, s jólesik a tudósítás, hogy a muzulmán 6868 8, II| jólesik a tudósítás, hogy a muzulmán fedezi a hátunkat 6869 8, II| hogy a muzulmán fedezi a hátunkat Moldva felől az 6870 8, II| Jellachich tábornok lerakta a fegyvert ötezer emberrel 6871 8, II| most menyegzőre? Hannibál a kapuk előtt. Ami csak nemesi 6872 8, II| sereg van, indítják útnak. A veszprémi és pesti ezredek 6873 8, II| és pesti ezredek mennek a Marcal felé János főherceg 6874 8, II| főherceg seregét felszedni, a nyitrai és a primási ezredek 6875 8, II| felszedni, a nyitrai és a primási ezredek vonulnak 6876 8, II| primási ezredek vonulnak a March folyam felé a főhadsereghez, 6877 8, II| vonulnak a March folyam felé a főhadsereghez, s ami csak 6878 8, II| hadcsapat és bandérium van a Dunántúl, az siet Győrnél 6879 8, II| kötélkantárral, fokossal a kézben. Ilyenkor nagy számot 6880 8, II| edzett vezetője van.~ ~Bizony a közbejött napok nem arra 6881 8, II| éjszakák világítása nem a holdvilág volt, hanem az 6882 8, II| hanem az ágyútűz villogása a láthatáron.~ ~Lajos annyira 6883 8, II| elszakítani, hogy kedveseit a kastélyban meglátogathassa. 6884 8, II| rajztanulmányait, zongoraiskoláját s a kis arcképet, amit Katalin 6885 8, II| lehúzták-vonták maguk közé a székre, hiába szabadkozott, 6886 8, II| hogy ő már falatozott, künn a gyepen, jó nyers szalonnát 6887 8, II| biz ott alig fenhette meg a kését a villájához, már 6888 8, II| alig fenhette meg a kését a villájához, már jöttek utána, 6889 8, II| jöttek utána, hogy siessen a Várba; olyan baj van, amit 6890 8, II| hölgyeket és jó ebédet.~ ~Azon a napon, melyen az elindulási 6891 8, II| hogy Katalinnal azokról a nagyon komoly teendőkről 6892 8, II| eltávozik. Átvitte hozzá azt a kis acél ládikát, amiről 6893 8, II| többször volt már szó.~ ~A két hölgyet együtt találta, 6894 8, II| búcsúzni jött: Marie kifutott a szobából. Sejtelme sugallta 6895 8, II| Minek is hallotta volna a szerelmi esküvéseket; a 6896 8, II| a szerelmi esküvéseket; a megvallott titkokat, mik 6897 8, II| Minek látta volna azokat a könnyeket, amiket le szoktak 6898 8, II| Őrizzen meg az Isten! – rebegé a hölgy, arra gondolva, hogy 6899 8, II| milyen kár volna, ha annak a csóknak a helyét ezen a 6900 8, II| volna, ha annak a csóknak a helyét ezen a szép homlokon 6901 8, II| a csóknak a helyét ezen a szép homlokon egy golyó 6902 8, II| el belőle semmit. Legyen a szíved egészen az övé. Vedd 6903 8, II| övé. Vedd őrizeted alá ezt a kis ércchatouille-t. Lásd 6904 8, II| le hüvelykujjáról. Annak a címerlapját félretolva, 6905 8, II| osztályozva.~ ~– Ez az összeg a mi vállalatunk hadi költségeire 6906 8, II| is belőlünk.~ ~Csók volt a válasz.~ ~Azután következett 6907 8, II| saját anyja maga hímezte fel a „három liliomot .”~ ~Ez 6908 8, II| kelengye. Katalin megtapogatta a gyolcsot: „kínai ananászszövet”.~ ~ 6909 8, II| utolsó sorai gyermekéhez. A két férfi bizonyítványa, 6910 8, II| férfi bizonyítványa, kik a végzetes cserét végrehajtották, 6911 8, II| cserét végrehajtották, mikor a gyermekeket elvitték szülőiktől. 6912 8, II| van Marie arcképe és azé a másik leányé, ki sorsát 6913 8, II| elválásunk óta. Te vagy a harmadik, aki megtudtad 6914 8, II| rakott ismét mindent. Kettőt a bankutalványcsomagok közül 6915 8, II| ha tőle utasítást kap, a rendelt célra használja 6916 8, II| föl, s aztán bezárta ismét a kis ércládát, s a kulcsrejtő 6917 8, II| ismét a kis ércládát, s a kulcsrejtő acélgyűrűt felhúzta 6918 8, II| hüvelykujjára.~ ~Katalin a rábízott kincset elrejté 6919 8, II| rábízott kincset elrejté egy a falba rótt vasajtajú szekrénybe, 6920 8, II| egy utolsó csókot!~ ~Annak a másiknak a mellékteremben 6921 8, II| csókot!~ ~Annak a másiknak a mellékteremben tán hosszú 6922 8, II| hallja Lajos, hogy valaki a zongorán az ő inszurgens-nótáját, 6923 8, II| az ő inszurgens-nótáját, a Sárga csizmás Miskát veregeti, 6924 8, II| csizmás Miskát veregeti, azzal a bizonytalan, tétovázó tempóval, 6925 8, II| tétovázó tempóval, ami a kezdő zenészt jellemzi. 6926 8, II| feltárta az ajtót. Marie ült a zongoránál. Aztán mikor 6927 8, II| elfutott; de úgy intézte a dolgot, hogy Lajos karjai 6928 8, II| aki majd megette ezért a meglepetésért.~ ~És így 6929 8, II| mennyire nem pótolja azt senki a világon!~ ~Szerették, hízelegtek 6930 8, II| arcokért elfelejteni azt a hideg márványtekintetet, 6931 8, II| gyermekjátékok között várt a hármas kocogtatásra ajtaján, 6932 8, II| kedvében volt, csak elővette a sírás, s félbe kellett hagynia 6933 8, II| hagynia rajzot, zongorát. A könyveket meg éppen el kellett 6934 8, II| örömnapja. Lajos levelet küldött a táborból, futár által Katalinnak. 6935 8, II| csapatosztállyal elindul a Rába mentére kémszemlészni, 6936 8, II| írt nehány sort ugyanabban a levélben, ami úgy volt tartva, 6937 8, II| elolvashassa.~ ~– Meglephetnők őt a táborban – monda Katalinnak – 6938 8, II| Mit gondolsz? Hölgyek a táborban? Ezt nem vennék 6939 8, II| megteszik azt. Hát nem olvastad a levelében, itt van ni: „ 6940 8, II| levelében, itt van ni: „A minap az alispánné egy egész 6941 8, II| asszony is elmegy az ura után a táborba.~ ~Katalin elmosolyodott 6942 8, II| mint az övé: megtalálni a levélben az ürügyre szolgálható 6943 8, II| hacsak az ellenség erre a tájra nem közelít. Az pedig 6944 8, II| értesítve lehet; nehogy a magunk fejétől éppen beleszaladjunk 6945 8, II| fejétől éppen beleszaladjunk a veszedelembe.~ ~Ebben aztán 6946 8, II| nyugodni.~ ~Hanem aztán azt a meglepetést szerezték Lajosnak, 6947 8, II| ők is egy levélnek mind a két oldalát ketten teleírták 6948 8, II| rajzolta azt?)~ ~(Vajon fogja-e a szíve fölött viselni mind 6949 8, II| szíve fölött viselni mind a kettőt?)~ ~(Vajon lesz-e 6950 8, II| istentelen golyónak átfúrni mind a hármat: arcképet, rajzot 6951 8, III| III. ~ ~A Rábca melleti bivouacban 6952 8, III| Rábca melleti bivouacban a Fertőszeghy bandériumán 6953 8, III| Igen jó táborhely volt; a nádkúpból egyszerre sátrakat 6954 8, III| síkságot be lehetett látni.~ ~A tábori jelszó ki volt adva 6955 8, III| előőrsöket, s azzal visszatért a közös tiszti sátorba, mely 6956 8, III| Az egyik az alispánja, a másik a fiskálisa. Mind 6957 8, III| egyik az alispánja, a másik a fiskálisa. Mind a kettőn 6958 8, III| másik a fiskálisa. Mind a kettőn a világoskék dolmány.~ ~ 6959 8, III| fiskálisa. Mind a kettőn a világoskék dolmány.~ ~A 6960 8, III| a világoskék dolmány.~ ~A fiatal tudós, ki a nemzeti 6961 8, III| dolmány.~ ~A fiatal tudós, ki a nemzeti elégedetlenséget 6962 8, III| irataiban, azért mikor a fegyverre hívás széthangzott 6963 8, III| országban, csak úgy felkötötte a kardot, mint más, s abban 6964 8, III| teljesen egy véleményen van a hajdani principálisával, 6965 8, III| ha olyan közel jön hozzá a francia, hogy a kardjával 6966 8, III| jön hozzá a francia, hogy a kardjával elérheti, bizony 6967 8, III| Bernát bácsi most is a maga elemében van: adomázik. 6968 8, III| egy karosszéken, két öklét a kard markolatára téve, beszéli 6969 8, III| amiket Győrben hallott, a nádor asztalánál, leghitelesebb 6970 8, III| mindenik adomája. Még most csak a rendes hadsereg vitézeiről 6971 8, III| inszurgensek még nem kerültek a harcba; de lelkesítő példának 6972 8, III| előttük elmentek hírét.~ ~S a fiatal tudós, egy juhászbundára 6973 8, III| vérontásnál egy magyar csapat, a Benyovszky-ezred volt a 6974 8, III| a Benyovszky-ezred volt a legutolsó, mely a Traun 6975 8, III| Benyovszky-ezred volt a legutolsó, mely a Traun hídján Massena egész 6976 8, III| Szurony és puskaagy harcolt; a magyar egyre fogyott. Bogdán 6977 8, III| fogyott. Bogdán Antal volt a zászlótartó. Már körülfogta 6978 8, III| Ekkor fogai közé kapta a zászlót, s a magas hídról 6979 8, III| közé kapta a zászlót, s a magas hídról beleugrott 6980 8, III| magas hídról beleugrott a Traun vizébe, s a franciák 6981 8, III| beleugrott a Traun vizébe, s a franciák golyózápora között 6982 8, III| golyózápora között úszott ki a túlsó partra a megmentett 6983 8, III| úszott ki a túlsó partra a megmentett zászlóval.~ ~– 6984 8, III| úr kegyetlenül végignézte a közbekottyanót.~ ~– Te is 6985 8, III| vadász, aki utánaszaladt a nyúlnak, mikor puska volt 6986 8, III| nyúlnak, mikor puska volt a kezében? – Hát a „hős dobos”- 6987 8, III| puska volt a kezében? – Hát a „hős dobos”-nak a történetét 6988 8, III| Hát a „hős dobos”-nak a történetét hallottátok-e 6989 8, III| hallottátok-e már? Igenis, a raszini ütközetben a dobos 6990 8, III| Igenis, a raszini ütközetben a dobos tüntette ki magát, 6991 8, III| dukál vitézi rend, aki csak a két fabottal harcol. „Nem 6992 8, III| azt meg nem kapom” – mondá a dobverő hős a generálisok 6993 8, III| kapom” – mondá a dobverő hős a generálisok előtt, mikor 6994 8, III| generálisok előtt, mikor a pénzt a markába nyomták, 6995 8, III| generálisok előtt, mikor a pénzt a markába nyomták, amit nagyon 6996 8, III| az ostromló zászlóaljat a sánctól; a harmadik rohamnál 6997 8, III| ostromló zászlóaljat a sánctól; a harmadik rohamnál a dobos 6998 8, III| sánctól; a harmadik rohamnál a dobos beledobta az árokba 6999 8, III| dobos beledobta az árokba a dobot nyakából, s felkapva 7000 8, III| felkapva egy puskát, odakiálta a bajtársainak: „Itt fekszik