IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 5 1 75 1 8 2 a 10994 à 3 a-ypsilonnal 1 ab 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s | Jókai Mór Névtelen vár Concordances a |
Rész, Fejezet
7001 8, III| pattantyúsainak: két vágást kapott a fejére, kettőt meg adott 7002 8, III| volt véve az egész sánc s a hős dobos volt rajta az 7003 8, III| De aztán mind igazak ezek a történetek, spectabilis?~ ~– 7004 8, III| hiteles jegyzőkönyvében. Hát a Zamoszk várát védelmező 7005 8, III| hidegvérrel hordatta ki a lőporos hordókat, mintha 7006 8, III| már az ellenség tódult be a kapun, még akkor is valamennyi 7007 8, III| utcáról utcára védelmezte a feje felett égő várost, 7008 8, III| az ellenség már elfoglalt a mieinktől, s vitte hátrafelé. 7009 8, III| ellenség észre tér, hazavágtat a visszaszerzett öt ágyúval 7010 8, III| huszár teszi meg!~ ~– De biz a bakancsos is megteszi. A 7011 8, III| a bakancsos is megteszi. A collegnanói csatánál a francia 7012 8, III| A collegnanói csatánál a francia lovasság annyira 7013 8, III| lovasság annyira szorította a mieinket, hogy azok egy 7014 8, III| martalékul hagyni, aminek a fedezete már elhullt, vagy 7015 8, III| Boldis biztatására, ráadja a fejét, hogy megmenti az 7016 8, III| összeszednek egy csomó puskát, amit a futók elhánytak, s négyen 7017 8, III| elhánytak, s négyen kétfelől a mély útban elhelyezkedve, 7018 8, III| visszafordul, s engedi a négy bakancsos fedezete 7019 8, III| bakancsos fedezete mellett mind a nyolc ágyút megmenekülni. 7020 8, III| de érdemrend takarta be a sebeiket.~ ~– Pedig ezek 7021 8, III| krajcár zsoldért szolgálják a császárt; mit fognak még 7022 8, III| szabadságukért fogtak fegyvert, a magyar nemesek!~ ~A hősmondakört 7023 8, III| fegyvert, a magyar nemesek!~ ~A hősmondakört félbeszakítá 7024 8, III| az előörsök jelkiáltása a távolban, mely egyre közelebb 7025 8, III| megállj!”~ ~Vavel kisietett a sátorból, s felnyergelt 7026 8, III| felkapva, odavágtatott, ahonnan a jelkiáltást hallák.~ ~Az 7027 8, III| tartóztatott fel, aki nem tudta a tábori jelszót, s az őrvonalon 7028 8, III| Ő maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~ ~– Jer 7029 8, III| Jer utánam – monda Vavel a rejtélyes cimborának, s 7030 8, III| cimborának, s bevitte őt a saját sátorába. – Dűlj le, 7031 8, III| Csigavér! – dörmögé a kalandor. – Ma csak Kapuvárról 7032 8, III| Mi hírt hozasz?~ ~– A vitnyédi bozótban egy francia 7033 8, III| éppen át akart úsztatni a lovával a kapuvári Rábán.~ ~– 7034 8, III| akart úsztatni a lovával a kapuvári Rábán.~ ~– Hová 7035 8, III| meg találta szorongatni a nyakát, mert védelmezte 7036 8, III| cérnával volt hozzávarva a bőréhez a lelke.~ ~– Azt 7037 8, III| volt hozzávarva a bőréhez a lelke.~ ~– Azt rosszul tettétek. 7038 8, III| rosszul tettétek. Máskor a foglyot élve kell elhozni; 7039 8, III| fogtok kapni.~ ~– Hát ez most a mi kárunk. Hanem azért nem 7040 8, III| nem veszett egészen kárba a fáradságunk, mert elvettük 7041 8, III| fáradságunk, mert elvettük a táskáját, s abban találtunk 7042 8, III| itt van. Bizonyosan ezzel a levéllel akarta egyik ellenséges 7043 8, III| akarta egyik ellenséges vezér a másikat szándékáról tudósítani.~ ~– 7044 8, III| én vissza nem térek, ott a szögletben találsz enni-, 7045 8, III| pihenés maga.~ ~Vavel kiment a sátorból, hogy a legközelebbi 7046 8, III| kiment a sátorból, hogy a legközelebbi őrtűznél megtudja 7047 8, III| legközelebbi őrtűznél megtudja a levél tartalmát.~ ~Ahogy 7048 8, III| Ahogy Barthelmy Léon mondá: a háborúban a becsületszabályok 7049 8, III| Léon mondá: a háborúban a becsületszabályok fejük 7050 8, III| az ember azon van, hogy a másnak írt leveleket feltörje 7051 8, III| feltörje és elolvassa.~ ~Ez a levél Guillaume tábornoknak 7052 8, III| dandárvezéreinek, azt tudta Vavel.~ ~A felnyitott levél terjedelmes 7053 8, III| Úgy tetszett, mintha ezt a nevet hallotta volna már 7054 8, III| hallotta volna már valaha. A levél tartalma aztán megmagyarázta 7055 8, III| ez.~ ~„Tábornok úr!”~ ~„A cselszövény tökéletesen 7056 8, III| sikerült. Thémire nyomába akadt a szökevényeinknek. – Azok 7057 8, III| helységben húzták meg magukat a Fertő mellett: éppen túlságos 7058 8, III| elzárkózás által vonva magukra a közérdekeltséget. Az első 7059 8, III| feladata volt Thémire-nek a közelükben megfészkelni 7060 8, III| Thémire ajánlatot tett a rouénak, hogy megveszi tőle 7061 8, III| tőle százezer forintért a birtokot, aminek a jövedelmeire 7062 8, III| forintért a birtokot, aminek a jövedelmeire az csak ráfizetett, 7063 8, III| oly feltétel alatt, ha az a nevét rá fogja ruházni. – 7064 8, III| magát átalakítani. Hogy a veszedelmes protektor gyanúját 7065 8, III| eleinte ő kerülte azzal a legtávolibb találkozást 7066 8, III| találkozást is, s játszotta a világtól elvonultat. Csak 7067 8, III| jótékonyságaik terén találkoztak a szándékaik, ott is csak 7068 8, III| Azt tudta Thémire, hogy a protektor egy erős látcsővel 7069 8, III| akartam végét szakítani a cselszövénynek s magam feljöttem 7070 8, III| alatt szolgálatot vállaltam a katonaságnál, hogy választottaimhoz 7071 8, III| hogy egy hírhedett rablóját a vidéknek felfogadom, hogy 7072 8, III| felfogadom, hogy rabolja el a Névtelen Várbul vagy a leányt, 7073 8, III| el a Névtelen Várbul vagy a leányt, vagy a reá vonatkozó 7074 8, III| Várbul vagy a leányt, vagy a reá vonatkozó okiratokat, 7075 8, III| okiratokat, vagy ha lehet, mind a kettőt. E tervem meghiúsult 7076 8, III| tervem meghiúsult azon, hogy a haramia gyáva volt annak 7077 8, III| előre lehetett tudni, hogy a Névtelen Vár remetéje obszervatóriumában 7078 8, III| holdfogyatkozást jósolt meg a naptár, Thémire egészen 7079 8, III| szép asszony alakja.”~ ~„A protektor belement a kelepcébe. 7080 8, III| A protektor belement a kelepcébe. A hold elsötétülésekor 7081 8, III| protektor belement a kelepcébe. A hold elsötétülésekor álcázott 7082 8, III| álcázott rablók másztak föl a szomszéd kastély erkélyén. – ( 7083 8, III| erkélyén. – (Jocrisse volt a harámbasájuk!) A lovag, 7084 8, III| Jocrisse volt a harámbasájuk!) A lovag, ki ezt látta, ha 7085 8, III| ha egy csepp folyott még a Duguesclin véréből ereiben, 7086 8, III| mást, mint hogy átrohanjon a veszélyben forgó hölgy megszabadítására. – 7087 8, III| jól játszotta szerepét, a szabadító közeledtére a 7088 8, III| a szabadító közeledtére a rablók szétfutottak minden 7089 8, III| szétfutottak minden ablakon át, s a nemes lovag nem talált mást 7090 8, III| vér! Hogy lángolt az arca a szégyen miatt!~ ~Olvasta 7091 8, III| bizonyos volt arról, hogy a rejtélyes lovag belészeretett; 7092 8, III| Thémire nem szeretett-e belé a lovagba; mert a nőszívek 7093 8, III| szeretett-e belé a lovagba; mert a nőszívek fogékonyak.”~ ~„ 7094 8, III| módot megkísérlettem, hogy a védőlovagot kicsaljam valahogy 7095 8, III| karddal kellett kettévágni a gordiusi csomót. Feltettem 7096 8, III| hogy egyszer útját állom a szokott sétájában, mikor 7097 8, III| szokott sétájában, mikor azt a lefátyolozott hölgyet karján 7098 8, III| fogom, hogy leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő nem fogja 7099 8, III| óta nem fogott fegyvert a kezébe; én pedig minden 7100 8, III| ellen! Megölöm. És akkor a rejtélyes leány védtelenül, 7101 8, III| oltalmazó, ismerős nélkül marad a világban. Kész prédául nekünk”….~ ~…. 7102 8, III| futott át tagjain.~ ~„Ez volt a föltett szándékom. Hanem 7103 8, III| amire nem számítottam. Mikor a rejtélyes lovagot az erdőben 7104 8, III| európai lapba átvették, azzal a tervvel, hogy magam, mint 7105 8, III| jogcím alatt fogom keresni a magam szökevényeit a széles 7106 8, III| keresni a magam szökevényeit a széles világban.) Tehát 7107 8, III| magát; hanem amint éppen már a legszélső tettlegességre 7108 8, III| tettlegességre akartunk menni, a vele jött hölgy egyszerre 7109 8, III| hölgy egyszerre felvetette a fátyolát – s én Thémire-t 7110 8, III| mindent, ott hagyta veszni a fényes vagyont, amit ígértünk 7111 8, III| szemeit mindannál, s ezekért a szép szemekért nem azt árulta 7112 8, III| pedig az történt, hogy ez a nő finomabb cselszövényt 7113 8, III| körülhálózni áldozatát, ki a felismerés pillanatában 7114 8, III| első házasságbeli leánya a kezem között van.”~ ~(Tehát „ 7115 8, III| az asszony szerelmes, még a gyermekét is kidobja a hajóból.”~ ~„ 7116 8, III| még a gyermekét is kidobja a hajóból.”~ ~„Amint a háború 7117 8, III| kidobja a hajóból.”~ ~„Amint a háború a két ország között 7118 8, III| hajóból.”~ ~„Amint a háború a két ország között kitört, 7119 8, III| két ország között kitört, a titkos pártfogó leveté álarcát, 7120 8, III| leveté álarcát, kilépett a titokteljes homályból, maga 7121 8, III| Kénytelen volt ezalatt a rábízott kincseknek más 7122 8, III| között tartja….”~ ~„De az a kérdés most, hogy mit fog 7123 8, III| egészen meg van bűvölve a rábízott leány szeretetreméltóságától. 7124 8, III| is kénytelen magasztalni, a kis piquante Amélie képét, 7125 8, III| szívéből, s elfoglalta annak a helyét: ettől azután nehezebb 7126 8, III| Thémire-t visszahódítani, mint a szeretőjétől.” Óh, mily 7127 8, III| tökéletesen bízni ebben a nőben. Ma tudósítottam futár 7128 8, III| csapattal be fogok vonulni a határon, s egy meghatározott 7129 8, III| Jöjjön! S hozza magával a kezére került kincseket. 7130 8, III| kincseket. Ürügye van elhagyni a kastélyát; mert seregeink 7131 8, III| közelítenek, s átlépték a magyar határt. Úgy lesz, 7132 8, III| véletlenül jutott volna a kezem közé.”~ ~Vavel Lajosnak 7133 8, III| közé.”~ ~Vavel Lajosnak a szívdobogása kezdett elakadni 7134 8, III| szívdobogása kezdett elakadni a szertelen rémülettől. Reszketett 7135 8, III| rémülettől. Reszketett kezében a levél, amint tovább olvasá.~ ~„ 7136 8, III| elejtett könny is lenyomhatja a mérleget. Ha holnap estig 7137 8, III| Thémire oda, ahol rá várok, a leánnyal és az okiratokkal 7138 8, III| helységét fölkeresni. Csapatom a „Démon legióból” van válogatva. – 7139 8, III| sem vette már észre, hogy a tűz hamvadni kezd, melynél 7140 8, III| tűz hamvadni kezd, melynél a levelet olvasá; azt hitte, 7141 8, III| olvasá; azt hitte, hogy a betűk úsznak előtte izzó, 7142 8, III| csapatosztályával egyenesen a Fertő déli partja felé fog 7143 8, III| felé fog húzódni, s elzárja a menekülés útját Tirol felé 7144 8, III| mindjárt meg fog érteni. A rejtélyes leánnyal, ha kezünkbe 7145 8, III| ha kezünkbe fog kerülni, a legkiválóbb gyöngédséggel 7146 8, III| Ön tudja talán már, hogy a császár válik Joséphine-től. 7147 8, III| császár válik Joséphine-től. A kreolnő skartba lesz téve. 7148 8, III| magával. Egy házasság, mely a császári koronát Capet Hugo 7149 8, III| megszilárdítaná Napóleon trónját. A legitim dinasztia egyesülne 7150 8, III| legitim dinasztia egyesülne a népválasztotta uralkodóházzal. 7151 8, III| népválasztotta uralkodóházzal. S a leány, mint tudom, oly szép, 7152 8, III| dühösen, s vak haragjában a hamvadó zsarátnok közé taposott. 7153 8, III| zsarátnok közé taposott. Ez a gondolat lángra gyújtá az 7154 8, III| szénaknáiban, hogy mint a csattanó viheder törjön 7155 8, III| elrabolni, hogy örökre elzárják a világ elől valami kolostor 7156 8, III| keresik, hogy egyenesen a vesztőhelyre vigyék! – De 7157 8, III| odahurcolják annak az embernek a vőlegényi nyoszolyájába, 7158 8, III| összpontosult, aki miatt kerülte a templomot, s megszűnt vallásos 7159 8, III| vallásos lenni, hogy ennek a saskörmei ragadják meg az 7160 8, III| Franciaország trónján! Ez a pokol minden kínszenvedéseit 7161 8, III| kellett nyernie nyugalmát. A levelet még nem olvasta 7162 8, III| levelet még nem olvasta végig. A tűz kialvófélben volt, azt 7163 8, III| megtudja, mi van még hátra.~ ~A levél ezen végződött:~ ~„ 7164 8, III| levél ezen végződött:~ ~„Ezt a körülményt szem előtt tartva, 7165 8, III| Friedbergen) elénk jövet a feltalált kincseket tőlünk 7166 8, III| lehet semmiféle minőségben a mi praesumptiv úrnőnk kísérője. 7167 8, III| úrnőnk kísérője. Ő megkapja a maga ötmillió frankját, 7168 8, III| azzal ki van fizetve. Tehát a tábornokné asszony és úrleánya 7169 8, III| hogy mit tegyen.~ ~Elhagyni a helyét, melynek megőrzését 7170 8, III| helyét, melynek megőrzését a főparancsnok rábízta, lehetetlen. 7171 8, III| Sátán Laci már aludt, a puszta földön fekve, csak 7172 8, III| Csak akkor feküdt le a jámbor.~ ~De Vavelnek egy 7173 8, III| örökkévalóság volt az, amíg azt a levelet végigolvasta. Azt 7174 8, III| talpra ugrott.~ ~– Ülj fel a legjobbik vezetéklovamra 7175 8, III| legrövidebb az út.~ ~– Mi lesz a parancsolat?~ ~– Emlékezel 7176 8, III| tőlem valami kincsemet, amit a Névtelen Várban őrzök.~ ~– 7177 8, III| tedd meg. Hozd el azt nekem a kastélyból.~ ~– Melyiket? 7178 8, III| kastélyból.~ ~– Melyiket? A leányt vagy a ládikót?~ ~– 7179 8, III| Melyiket? A leányt vagy a ládikót?~ ~– Ha lehet, mind 7180 8, III| ládikót?~ ~– Ha lehet, mind a kettőt; de a leányt mindenesetre.~ ~– 7181 8, III| lehet, mind a kettőt; de a leányt mindenesetre.~ ~– 7182 8, III| mindenesetre.~ ~– Nehéz lesz. Az a másik nagy úr azt mondta: 7183 8, III| sikoltani akar, tömd be a száját, burkold be vastag 7184 8, III| elfuthatna, mondd neki ezt a nevet: „Botta Zsófia!” Erre 7185 8, III| nevet: „Botta Zsófia!” Erre a névre úgy oda fog hozzád 7186 8, III| oda fog hozzád menni, mint a kezes bárány, s azt fogja 7187 8, III| acélgyűrűt, (nesze, húzd fel a bal hüvelykedre) s így szólsz 7188 8, III| szólsz hozzá: „Az, aki ezt a gyűrűt viseli, azt kívánja 7189 8, III| öntől, hogy hagyja el ezt a helyet rögtön, és kövessen 7190 8, III| szekeret, jó négy lóval a park kijáratánál a temető-oldalon, 7191 8, III| lóval a park kijáratánál a temető-oldalon, s ahogy 7192 8, III| ki most tábori orvosunk a főhadiszálláson. Ő értesítve 7193 8, III| Ő értesítve lesz már, s a hölgyet átveszi tőled. Azzal 7194 8, III| elmondod, hogy mit végeztél. Ha a mi táborvonalunkon feltartóztatnak, 7195 8, III| Fogd az erszény pénzt: a költséget ne kíméld. Arról, 7196 8, III| mondá Sátán Laci, elhagyva a kunyhót, s mire Vavel kiment 7197 8, III| utasítsa, merre juthat ki a táborhelyből leghamarabb, 7198 8, III| híre-hamva sem volt. Csak a vezetékek közül hiányzó 7199 8, III| Sátán Laci itt járt.~ ~Tehát a rablóra van bízva, hogy 7200 8, III| bízva, hogy orozza vissza a kézből kiadott kincset.~ ~ 7201 8, III| kiadott kincset.~ ~S vajon a lórabló adott szavában jobban 7202 8, III| jobban lehet-e bízni, mint a szívrabló könny szentelte 7203 8, III| hátrafont karokkal bámult a sötétségbe, találgatva, 7204 8, III| sötétségbe, találgatva, mik azok a villanások a láthatáron 7205 8, III| találgatva, mik azok a villanások a láthatáron alul, amik az 7206 8, III| Akármelyik, – nagy zivatar lehet: a dörgése nem hallik idáig.~ ~ ~ ~ 7207 8, III| Lajos még az éjjel tudósítá a főparancsnokságot Győrött, 7208 8, III| csapatja Nezsidernél betört a határon, s felhatalmazást 7209 9, I| szorgalommal gyakorolta magát a zongorán; hogy mire majd 7210 9, I| mire majd Lajos visszatér a háborúból (hiszen akikért 7211 9, I| Katalin azalatt lement a parkba sétálni egymagában. 7212 9, I| nap panaszkodott, hogy fáj a feje.~ ~Nagy oka lehetett 7213 9, I| feje.~ ~Nagy oka lehetett a fejfájásra. Kezében tartá 7214 9, I| többször nem, olvasta már ezt a levelet.~ ~A feladat meg 7215 9, I| olvasta már ezt a levelet.~ ~A feladat meg van már oldva – 7216 9, I| már oldva – fényesen!~ ~A rejtegetett fejedelmi sarj 7217 9, I| okiratai kezében vannak.~ ~De a remekelő kéznek nincs bátorsága, 7218 9, I| nincs bátorsága, nincs ereje a kész jutalmat leszedni!~ ~ 7219 9, I| kész jutalmat leszedni!~ ~A nőszívben lakó démon sokszor 7220 9, I| megszégyenül azáltal, hogy a vele együtt lakó jobb géniusz 7221 9, I| lakó jobb géniusz ráhág a lúdlábára, s nem ereszti.~ ~ 7222 9, I| lúdlábára, s nem ereszti.~ ~A nő sohasem állhat jót arról, 7223 9, I| fölfelé röpíti.~ ~Egész kincs a megígért jutalom e nagy 7224 9, I| reá, mely kárpótlást ígér a gyönyör minden mámorában, 7225 9, I| gyönyör minden mámorában, a három rideg, örömtelenül 7226 9, I| gyakorlása in anima vili, a parasztokon!~ ~De hátha 7227 9, I| ismeretlen gyönyört talált a szív abban, hogy az igaz 7228 9, I| nyomorának megszüntetésében a nagyvilág minden csillogásainál?~ ~ 7229 9, I| tizennégy-tizenöt esztendős. Most lép a hajadonkorba. Ott hagyja-e 7230 9, I| hajadonkorba. Ott hagyja-e őt a „Cythere dandárának” utált 7231 9, I| akkor aztán megvallja annak a férfinak, akinek becsületét 7232 9, I| terhel többé adósság, s a rangjához méltó fény közt 7233 9, I| fény közt mutatná be őt a világnak.~ ~S mindehhez 7234 9, I| kell egyéb, mint befogatni a hintajába, felülni Marie-val 7235 9, I| előrohanó lovagok veszik körül a hintót, s az álomból ébredő 7236 9, I| álomból ébredő hölgyeket a hintóablakon át a legudvariasabb 7237 9, I| hölgyeket a hintóablakon át a legudvariasabb mosolygású 7238 9, I| becsüléstől! Mennyire imádja őt ez a férfi! S mennyire megérdemli, 7239 9, I| essék!~ ~Ha akarta volna ez a férfi, egy királyleány szerelmét 7240 9, I| gyémánt jellem.~ ~S most ő ezt a gyémántot, mikor megtalálta, 7241 9, I| értékét megismerte, hajítsa el a sárba?~ ~Lehet-e a világ 7242 9, I| hajítsa el a sárba?~ ~Lehet-e a világ minden milliójáért 7243 9, I| ügyetlenségekkel; de ha a nő igazán szeret egy férfit, 7244 9, I| elárulni annak, aki szereti?~ ~A hölgy kegyetlenül bűnhődött. 7245 9, I| hölgy kegyetlenül bűnhődött. A más szívével akart játszani, 7246 9, I| szívével akart játszani, s a magáét vesztette el. Akárhová 7247 9, I| fogadja el ajándékba azt a férfiszívet, melyet őneki 7248 9, I| Lehet-e neki elárulni ezt a lelkéhez tapadó lelket, 7249 9, I| kezébe téve, mondja el utána a mindkettőjük imáját?… Lehet-e 7250 9, I| ingerelné híveit, s szomjazná a dicsőséget: talán volna 7251 9, I| volna egy mentség annak a számára, aki őt ellenségei 7252 9, I| kezébe szolgáltatja; de ez a leány reszket a nagyságtól, 7253 9, I| szolgáltatja; de ez a leány reszket a nagyságtól, melynek csak 7254 9, I| már úrnőjenek, ismételni a kérdést, hogy nem küld-e 7255 9, I| hogy nem küld-e választ a kapott levélre.~ ~Katalin 7256 9, I| hogy válaszomat elvidd a márkinak.~ ~– Már készen 7257 9, I| Hozz íróeszközöket a pavillonba: nem akarok a 7258 9, I| a pavillonba: nem akarok a kastélyba felmenni levelet 7259 9, I| íróeszközökkel.~ ~Katalin megírta a válaszát De Fervlans-nak, 7260 9, I| Jocrisse-nek, aki még abban a percben szekérre ült, s 7261 9, I| Jocrisse-tól küldte el azt a levelet? Hogy eltávolítá 7262 9, I| levelet? Hogy eltávolítá a kastélyból azt az egyetlen 7263 9, I| látszólagos szolgálatában?~ ~A küldött levélben csak ez 7264 9, I| küldött levélben csak ez a három szó volt:~ ~„Io non 7265 9, I| teheti. – De ez még csak a gyöngeség bevallása. Még 7266 9, I| asszony-erő nem tartott ki a sátáni árulás végbefejezéseig. – 7267 9, I| férfikézbe kénytelen letenni a zárkövet.~ ~Hanem az még 7268 9, I| más, akit nem kísért úgy a saját szíve, mikor egyedül 7269 9, I| van.~ ~Még egy órája volt a hölgynek démonával tusakodni, 7270 9, I| egész perc volt neki engedve a sorstul, hogy határozzon 7271 9, I| az elárult királyleánynak a rajztanórája, amiből az 7272 9, I| ötvenkilencedik percében elzárja magát a hölgy, ha letépi nyakából 7273 9, I| talizmánt, s beledobja azt a legmélyebb kútba, s aztán 7274 9, I| kútba, s aztán megragadja a leány kezét, s azt mondja 7275 9, I| jönnek!” – akkor kikerüli azt a csapást, ami a fejére van 7276 9, I| kikerüli azt a csapást, ami a fejére van mérve a kérlelhetlen 7277 9, I| ami a fejére van mérve a kérlelhetlen nemezistől, 7278 9, I| nagy szenvedéstől, melyet a világ minden kincse nem 7279 9, I| hogy ráismerjetek róla: a többi a ti dolgotok.” – 7280 9, I| ráismerjetek róla: a többi a ti dolgotok.” – Késő volt 7281 9, I| Késő volt aztán visszadobni a harminc ezüstpénzt!~ ~Katalin 7282 9, I| Katalin elrejté magát a park kéjlakába, s azt mondá 7283 9, I| visszajött.~ ~– Az idegen úr kéri a nagyságos asszonyt, hogy 7284 9, I| akkora ajtót nyitott, hogy a hozott tárgyat be lehetett 7285 9, I| megsárgulva az időktől, hanem a benne foglalt kép még eleven 7286 9, I| eleven volt: – „Amélie”, a kis Amélie képe.~ ~Tudja 7287 9, I| Tudja ön, Madame, abból a korból, amikor még a kis 7288 9, I| abból a korból, amikor még a kis Amélie ártatlan volt!~ ~– 7289 9, I| Bocsásd be őt – suttogá a hölgy a rémület asztmájával, 7290 9, I| be őt – suttogá a hölgy a rémület asztmájával, s úgy 7291 9, I| asztmájával, s úgy reszketett a keze a medalionnal együtt, 7292 9, I| s úgy reszketett a keze a medalionnal együtt, mint 7293 9, I| medalionnal együtt, mint aki a sírból feltámadt kísértő 7294 9, I| Késő volt előle elfutni. A kegyelmes végzet által engedett 7295 9, I| perc.~ ~– Cambray! – kiáltá a hölgy, s kezének öt körme 7296 9, I| kezének öt körme hegyét a szájába kapta, hogy suttogássá 7297 9, I| hogy suttogássá fojtsa el a kiáltást.~ ~– Igen, Madame, 7298 9, I| jön kegyed ide?~ ~– Ami a kijövetelemet illeti a hami 7299 9, I| Ami a kijövetelemet illeti a hami várbörtönből, azt nem 7300 9, I| Párizsba, fölkerestem önnek a leányát.~ ~– Ön látta Amélie-t! – 7301 9, I| Amélie-t! – kiálta közbe a delnő, s minden egyébről 7302 9, I| egész őszintén megmondtam a grófkisasszonynak, hogy 7303 9, I| Az „influenzát”. Ön még a nevét sem hallotta ennek, 7304 9, I| betegség, mely odahaza, a maga országában, ahol már 7305 9, I| lefolyású dögvésszé lesz. A muszkának nem volt elég, 7306 9, I| francia ifjak hulláival, még a hazatérőknek is a torkába 7307 9, I| hulláival, még a hazatérőknek is a torkába harapott, úgy hozták 7308 9, I| egy külön kórházat kellett a visszatért katonák számára 7309 9, I| fel: ott írta önnek ezt a levelet.~ ~A hölgy a levél 7310 9, I| írta önnek ezt a levelet.~ ~A hölgy a levél után nyúlt 7311 9, I| ezt a levelet.~ ~A hölgy a levél után nyúlt mohón.~ ~– 7312 9, I| után nyúlt mohón.~ ~– Ez a levél ragályos lehet, nem 7313 9, I| hogy éled világodat ott a külföldön? Nem unatkozol-e 7314 9, I| de azontúl nem tudtam úgy a tükörbe nézni, hogy a saját 7315 9, I| úgy a tükörbe nézni, hogy a saját arcom felé ne köpjek, 7316 9, I| medúzapofákat ne fintorgassak a leggyűlöltebb szemek, a 7317 9, I| a leggyűlöltebb szemek, a saját szemeim közé. Infámis 7318 9, I| közé. Infámis mesterség ez a mienk, kicsi mama! Én már 7319 9, I| hímezni, zongorázni: most a nagyurak újra felkapták 7320 9, I| felkapták az aranyhímzést a ruháikon; megélhetsz te 7321 9, I| ruháikon; megélhetsz te a kezed munkájából, s adhatsz 7322 9, I| pedig Soeur Agnès.”~ ~Ah, ez a korbácsütés meg volt érdemelve! 7323 9, I| jobban fájt, mint mikor a pellengérre kikötnek egy 7324 9, I| bőrét!~ ~Katalin csak leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás 7325 9, I| ostorozás után. S csak arra a nyilalló fájdalomra tért 7326 9, I| tért ismét magához, mely a sajgató kínokon is keresztültör.~ ~– 7327 9, I| mindazon idő alatt, amíg ő a leányát elhagyta, legyen 7328 9, I| Cambray keserűn szólt:~ ~– Azt a leányát, azt az Amélie-t, 7329 9, I| látja-e? Önnek visszahoztam.~ ~A nő most az arcképet halmozta 7330 9, I| Elhozta? Amélie-nek a mostani képmását? Ő sohasem 7331 9, I| kegyednek, Madame, vagy sem?~ ~A nő most már csak némán, 7332 9, I| elefántcsont tokban. mint a másik.~ ~Egy fehér arc, 7333 9, I| szempillákkal, homlokán a mirtuszkoszorúval, fejét 7334 9, I| mirtuszkoszorúval, fejét a koporsó vánkosán nyugtatva.~ ~– 7335 9, I| Halva van! – kiálta a rémülettől elrekedt hangon 7336 9, I| rémülettől elrekedt hangon a hölgy, és szemei megkövülten 7337 9, I| meredtek e szomorú képre. A látogató pedig kegyetlen 7338 9, I| tetteti magát halottnak. Ez a fehér szín nincs festve 7339 9, I| nincs festve az arcára, ezek a behunyt szemek nem szerepet 7340 9, I| nem szerepet játszanak, ez a halotti mez, ez a mirtuszkoszorú 7341 9, I| játszanak, ez a halotti mez, ez a mirtuszkoszorú nem színpadi 7342 9, I| arcképet küld emlékül az a leány, akit az anyja idegen 7343 9, I| irgalmatlan szavak alatt a hölgy először a térdeire, 7344 9, I| szavak alatt a hölgy először a térdeire, azután a kezeire, 7345 9, I| először a térdeire, azután a kezeire, utoljára az arcára 7346 9, I| azokat is szét akarta szórni a levegőbe, hogy egymással 7347 9, I| dühödt fúria, szökött fel a hölgy, s kirántva kebléből 7348 9, I| annak rongyait maga körül; a szemei világlottak, mint 7349 9, I| tette velem! Legyen átkozott a szív, mely ezt befogadta!~ ~ 7350 9, I| szívet úgy, hogy utoljára a kínzója szánta meg, és megfogta 7351 9, I| szánta meg, és megfogta a kezét.~ ~– Madame. Ön még 7352 9, I| Jöjjön ön velem. Itt van a leány és a kincsei. Sértetlenül. 7353 9, I| velem. Itt van a leány és a kincsei. Sértetlenül. Vegye 7354 9, I| országban. Nem tudom, merre van a jó barát, merre az ellenség. 7355 9, I| föltalálni Vavel Lajost, akárhol a táborban.~ ~– És Marie?~ ~– 7356 9, I| Őt nem viheti magával. A leánynak és a szekrénynek 7357 9, I| viheti magával. A leánynak és a szekrénynek együtt nem szabad 7358 9, I| influenza-kórházból jövök. Ez a muszka ragály oly alattomos, 7359 9, I| még hetekig engedi futni a világban, magával hordozva 7360 9, I| világban, magával hordozva a halálos méreg incubatióját. 7361 9, I| veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál. Én már tudom. Nem 7362 9, I| szállásoltam be itt magamat. A Névtelen Vár most egész 7363 9, I| csak egy régi jó barátném, a komoly Lizett meg egy kis 7364 9, I| ön senkit. Ha meghalok: a parton temessenek el, s 7365 9, I| fölé oltatlan meszet. Még a síromnak se jöjjön tájékára 7366 9, I| Borzongva, tántorogva bandukolt a Névtelen Vár felé, köpenye 7367 9, I| egy olyan tó tükrére vetni a tekintetét, minő előtte 7368 9, I| minő előtte elterül, hogy a kór kitörése nyomban előálljon.~ ~ 7369 9, II| II. ~ ~A rajztanóra letelt, Marie 7370 9, II| felkeresni Katalint.~ ~Csak a véletlenen múlt, hogy Cambray-val 7371 9, II| szemközt nem találkozott. Ő a mellékajtón jött ki a kastélyból, 7372 9, II| Ő a mellékajtón jött ki a kastélyból, s az a főkapun 7373 9, II| jött ki a kastélyból, s az a főkapun át távozott.~ ~Marie 7374 9, II| Marie megtalálta Katalint a nyári pavillonban.~ ~Megrémíté 7375 9, II| pavillonban.~ ~Megrémíté a jelenet, amit látott.~ ~ 7376 9, II| jelenet, amit látott.~ ~A nő ott térdelt kincseinek 7377 9, II| anyám! Mi bajod? – rebegé a leány, odasietve hozzá, 7378 9, II| hozzá, hogy felemelje őt a földrül.~ ~– Hagyj el! Aki 7379 9, II| engedte magát felemeltetni a földről, Marie is leült 7380 9, II| Marie is leült oda mellé a földre, s a félelem kérdő 7381 9, II| leült oda mellé a földre, s a félelem kérdő várakozásával 7382 9, II| várakozásával tekintett a nő könnyező szemeibe.~ ~ 7383 9, II| nő könnyező szemeibe.~ ~A nő odaadta neki az egyik 7384 9, II| neki az egyik arcképet, a gyermekiest.~ ~– Látod? 7385 9, II| jobb.~ ~Akkor odanyújtá a hölgy a másik arcképet.~ ~– 7386 9, II| Akkor odanyújtá a hölgy a másik arcképet.~ ~– És ilyen 7387 9, II| hogy el kell hagynod ezt a házat rögtön. Menj át Mercatorishoz: 7388 9, II| kormozd be az arcodat, és a kezeidet szennyezd be. S 7389 9, II| Én is elhagyom ezt a házat, egyedül.~ ~– Hát 7390 9, II| oda te nem jöhetsz. Én a táborvonalakon keresztül 7391 9, II| Lajost akarod fölkeresni a táborban?~ ~– Igen. S azután 7392 9, II| halott. Nem látod ezeket a becsukott szemeket, ezt 7393 9, II| átszellemült arcot; hát szólj annak a képnek, hogy nyissa fel 7394 9, II| megkeserítsenek? Nézd: ez a két kép nem hasonlít egymáshoz. 7395 9, II| úgy mosolyog, ez lehetett a te leánykád, de ez, amelyik 7396 9, II| lehetett ugyanaz. Ez nem a te leányod! Aki neked ezt 7397 9, II| mondani, hogy hazudik.~ ~… A nő nem tarthatta vissza 7398 9, II| Megállj! – kiálta rá a nő, s megragadta a kezét 7399 9, II| kiálta rá a nő, s megragadta a kezét a távozni akarónak. – 7400 9, II| nő, s megragadta a kezét a távozni akarónak. – Neked 7401 9, II| érts meg. E képet s ezt a levelet itt Cambray hozta 7402 9, II| Cambray hozta nekem Párizsból; a levelet leányom írta még, 7403 9, II| levelet leányom írta még, a képet őróla festették le 7404 9, II| festették le már. Ott halt meg a legrettenetesebb ragály 7405 9, II| legrettenetesebb ragály hórházában, a betegeket ápolva, mint egy 7406 9, II| csak magamat. – És Cambray, a te védelmeződ s az én bosszúállóm, 7407 9, II| én bosszúállóm, nemcsak a levelét és az arcképét hozta 7408 9, II| hozta el magával, hanem a halálának spóráit is. Ő 7409 9, II| is megkapta e ragályt. De a nemes ember még haldokolva 7410 9, II| Elzárkózom meghalni, mint a nemes vad.~ ~ ~ ~Thémire-Katalin 7411 9, II| Thémire-Katalin elégeti a ládikót az inszurgensek 7412 9, II| inszurgensek táborában (Kép a regény első, füzetes kiadásából, 7413 9, II| leánya 14 éves korában (A regény gyanítható főszereplője)~ ~ ~– 7414 9, II| Óh drága Cambray! Ez a te képed! – szólt Marie. – 7415 9, II| hová lett ő?~ ~– Elment a Névtelen Várba. Ott most 7416 9, II| erős agg nők nem félnek a ragálytól. Ő jól gondját 7417 9, II| betegen fekszik, – s ennek a gondjára legyen bízva Cambray? 7418 9, II| Cambray itt fekszik betegen a szomszéd házban, hogy én 7419 9, II| szenvedek? Pedig az volt ám a ragály! Aki hozzám ért, 7420 9, II| kockáztatta, hogy másnap elveszti a fejét, s nem volt orvosság, 7421 9, II| útfélen elveszni, s még csak a kezemet se tegyem a feje 7422 9, II| csak a kezemet se tegyem a feje alá hogy fölemeljem 7423 9, II| feje alá hogy fölemeljem a földről? – Én oda fogok 7424 9, II| leányodnak volt bátorsága, lesz a másiknak is…~ ~– Marie! 7425 9, II| Lajos és az ő hívei kihúzták a kardot, azzal a jelkiáltással, 7426 9, II| kihúzták a kardot, azzal a jelkiáltással, hogy „éljen 7427 9, II| amit ők akarnak, úgy én a dögvész Bethesdáin keresztül 7428 9, II| hogy amit ő elhatározott, a jövendőt, halandó kezek 7429 9, II| elvisz magához innen a földről. Kimondtam. Megteszem. – 7430 9, II| fogáshoz folyamodott, hogy a leányt visszatartsa.~ ~– 7431 9, II| teljességében?~ ~E szavakra a leány odalépett hozzá, és 7432 9, II| csókolni Katalint.~ ~De a hölgy elvonta tőle arcát, 7433 9, II| arcát, s visszatartá őt a kezével.~ ~Aztán fölvette 7434 9, II| kezével.~ ~Aztán fölvette a földre hullott levelet, 7435 9, II| ismerj meg egészen.~ ~Amíg a leány azt a levelet olvasta, 7436 9, II| egészen.~ ~Amíg a leány azt a levelet olvasta, a hölgy 7437 9, II| leány azt a levelet olvasta, a hölgy eltakarta két karjával 7438 9, II| karjával arcát.~ ~Marie elvonta a szégyenpírban égő arcról 7439 9, II| szégyenpírban égő arcról a rejtegető kezet, s azt mondá 7440 9, II| rejtegető kezet, s azt mondá a nőnek:~ ~– Erre a levélre 7441 9, II| mondá a nőnek:~ ~– Erre a levélre választ kell küldeni… 7442 9, II| Köszöntet általam jó anyád: azt a szép fényes ruhát, amit 7443 9, II| Eredj hát! – sikolta a nő, s végigesett arcra a 7444 9, II| a nő, s végigesett arcra a padlaton.~ ~ ~ ~Marie sietett 7445 9, II| padlaton.~ ~ ~ ~Marie sietett a Névtelen Várba.~ ~ ~ ~ 7446 9, III| Katalin pedig összeszedte a drágaságait, és lopva, hogy 7447 9, III| észre ne vegye, felment a kastélyába. Ott kivette 7448 9, III| kastélyába. Ott kivette a falszekrényből az acél-ládikát, 7449 9, III| se szólva cselédei közül, a hátulsó lépcsőn át leosont 7450 9, III| hátulsó lépcsőn át leosont a parkba, azon keresztül a 7451 9, III| a parkba, azon keresztül a majorlakba: a majorosnénak 7452 9, III| keresztül a majorlakba: a majorosnénak volt egy fiatal 7453 9, III| öltönyeit felvette magára; a fejét bekötötte tarka kendővel, 7454 9, III| csapni: azt hitette el. A majorosnét már egyszer elküldé 7455 9, III| majorosnét már egyszer elküldé a táborba Lajoshoz, mindenféle 7456 9, III| azt az öszvért, amelyen a majorosné szokott bejárni 7457 9, III| majorosné szokott bejárni a városba; elöl a nyeregkápán 7458 9, III| bejárni a városba; elöl a nyeregkápán a kettős általvető 7459 9, III| városba; elöl a nyeregkápán a kettős általvető kas. Az 7460 9, III| tette az acélszekrényt, a másikba a négycsövű „buona 7461 9, III| acélszekrényt, a másikba a négycsövű „buona notte”- 7462 9, III| sárkánnyal, négy ravasszal; és a hölgynek most éppen olyan 7463 9, III| merjen akárkit köszönteni. A két arckép és a levél oda 7464 9, III| köszönteni. A két arckép és a levél oda volt rejtve a 7465 9, III| a levél oda volt rejtve a keblébe. A két kast azután 7466 9, III| oda volt rejtve a keblébe. A két kast azután megtölté 7467 9, III| feledkezett meg. Így készülnek fel a markotányosnék.~ ~Aztán 7468 9, III| markotányosnék.~ ~Aztán felült a nyeregbe, parasztasszonyok 7469 9, III| s megindult egyesegyedül a kapuvári úton. Aki találkozott 7470 9, III| csinos kis menyecske!~ ~A nap még jó magasan állt, 7471 9, III| nap még jó magasan állt, s a holdvilágra is lehetett 7472 9, III| az egyedüli csapás, amit a szívére kapott. Egyszerre 7473 9, III| mind sorba meghiúsulnak.~ ~A német patrióták felkelése 7474 9, III| ellen kudarcot vallott. A katona gép. Ha azt mondják, 7475 9, III| azt mondják, hogy menjen a saját népét ölni, megy. 7476 9, III| neki, hogy forduljon meg, a hazáját védelmezni: azt 7477 9, III| lelkesül, az nem tud harcolni. A szabadságbajnokokat mindenütt 7478 9, III| szabadságbajnokokat mindenütt leverik – a saját honfitársaik. Napóleon 7479 9, III| Napóleon nagy armadájának felét a rhénusi szövetség hadai 7480 9, III| bajor tapossa simára előttük a csatamezőt.~ ~Annak a nagy 7481 9, III| előttük a csatamezőt.~ ~Annak a nagy mozgalomnak, ami magában 7482 9, III| mozgalomnak, ami magában a francia népben megindult, 7483 9, III| bivouac-tűzénél azt mondta a sült csicsókájába markoló 7484 9, III| az én sült csicsókámat!” A katona ismét imádja az ő 7485 9, III| imádja az ő bálványát.~ ~Az a múlt éjszakák egyikén látott 7486 9, III| Az ezermesternek még a háborúban is lehetett hasznát 7487 9, III| hasznát venni, nem ugyan a verekedésnél, mert azt inkább 7488 9, III| mindent elvégeztem. Láttam a légballont, amiben egy inzsenér 7489 9, III| tudnék csinálni. Láttam a congreve-rakétát, ami ahová 7490 9, III| akarják befogadni. Láttam a kétszáznegyven öl hosszúságú 7491 9, III| darabban szállítanak odább, s a Dunának az egyik partjától 7492 9, III| Dunának az egyik partjától a másikig átér. Azután azt 7493 9, III| láttam, hogy törték össze azt a hidat a mieink tüzes hajói, 7494 9, III| törték össze azt a hidat a mieink tüzes hajói, hogy 7495 9, III| Napóleon seregének egyharmada a Dunán innen rekedt, s nem 7496 9, III| innen rekedt, s nem mehetett a másik kétharmadnak segítségére. 7497 9, III| segítségére. És aztán láttam a félistent futni a fehér 7498 9, III| láttam a félistent futni a fehér paripáján, s egy csónakon 7499 9, III| magamat fogatni, s akkor aztán a többi foglyokkal együtt 7500 9, III| átadja?~ ~– Nagyon könnyen. A philadelphusokat meg lehet 7501 9, III| lehet ismerni arról, hogy a fülgombjukban ezüst lencsét 7502 9, III| Amint egynek megmondtam a jelszót, ő visszamondta 7503 9, III| jelszót, ő visszamondta a magáét; arra elővettem a 7504 9, III| a magáét; arra elővettem a levelet, átadtam neki, s 7505 9, III| neki, s ő menten elhozta rá a választ.~ ~– S hogy tudta 7506 9, III| hogy tudta ön elrejteni a levelemet és a választ?~ ~– 7507 9, III| elrejteni a levelemet és a választ?~ ~– Nagyon könnyen. 7508 9, III| könnyen. Összecsavargattam a vékony papirost, belehúztam 7509 9, III| vékony papirost, belehúztam a pipaszáramba. Az ellenség 7510 9, III| pipaszáramba. Az ellenség a pipát csak nem veszi el 7511 9, III| pipát csak nem veszi el még a fogolytól sem.~ ~– S hogyan 7512 9, III| könnyen. Estefelé, mikor már a válasz a kezemben volt, 7513 9, III| Estefelé, mikor már a válasz a kezemben volt, azt mondtam 7514 9, III| kezemben volt, azt mondtam a pajtásoknak: engemet most 7515 9, III| el ide. Aztán lefeküdtem a sánc fenekére, s annyi földet 7516 9, III| egy nádszálat tartottam a számban, azon keresztül 7517 9, III| Éjféltájon aztán kibújtam a föld alul, kimásztam a sáncból; 7518 9, III| kibújtam a föld alul, kimásztam a sáncból; aztán tudok én 7519 9, III| ember! – mondá Lajos. Még a kémkedésnek is megvan a 7520 9, III| a kémkedésnek is megvan a maga heroizmusa!~ ~Aztán 7521 9, III| Aztán hozzálátott, hogy a kapott választ kibetűzze.~ ~ 7522 9, III| kedélyét.~ ~Oudet ezredes, a philadelphok titkos főnöke 7523 9, III| philadelphok titkos főnöke a francia hadseregnél, szívesen 7524 9, III| is tudatta vele, hogy ők a köztársaságot akarják helyreállítani.~ ~ 7525 9, III| számított, Napóleonnal együtt a trónt is össze akarják törni. 7526 9, III| száműzöttje marad hazájának. S a francia nemzetnek nem adja 7527 9, III| álmodott béke korszakát se a császárság, se a forradalom. 7528 9, III| korszakát se a császárság, se a forradalom. A béke angyaláról – 7529 9, III| császárság, se a forradalom. A béke angyaláról – az ő angyaláról – 7530 9, III| el ne veszítse erélyét. A philadelphok azt gondolták, 7531 9, III| hadd segítsenek Vavel hívei a császárságot megbuktatni, 7532 9, III| akkor ők helyreállítják a köztársaságot; Vavel hívei 7533 9, III| hogy csak hadd ássák alá a philadelphok a császári 7534 9, III| ássák alá a philadelphok a császári trónt, majd helyébe 7535 9, III| helyébe emelik ők annak a régi királyi széket; a császárság 7536 9, III| annak a régi királyi széket; a császárság hívei pedig tudták 7537 9, III| pedig tudták jól, hogy mind a ketten mit gondoltak. S 7538 9, III| gondoltak. S már öntve voltak a golyók, amik a legelső győzelmes 7539 9, III| öntve voltak a golyók, amik a legelső győzelmes ütközet 7540 9, III| győzelmes ütközet hevében a philadelphok vezéreit saját 7541 9, III| teríteni, s már készen állt a zárt hintó, mely Vavel Máriáját 7542 9, III| fél támadta meg hátulról, a „General Donau!” hanem azért 7543 9, III| verekedett vele ellenfél, mint a Duna rónáján, s oly zavarban 7544 9, III| látta hadseregét, mint mikor a nagy Lobau szigeten minden 7545 9, III| többé) fogva érezhette magát a hirtelen megáradt Duna közepén, 7546 9, III| megáradt Duna közepén, amíg a testőr matróz-ezred meg 7547 9, III| matróz-ezred meg nem érkezett, s a Duna jobb ágán elrontott 7548 9, III| inszurgens lovasezred is volt a tűzben, a nyitrai és a primatialis 7549 9, III| lovasezred is volt a tűzben, a nyitrai és a primatialis 7550 9, III| volt a tűzben, a nyitrai és a primatialis lovasság, s 7551 9, III| primatialis lovasság, s mind a kettő kiállta becsülettel 7552 9, III| kettő kiállta becsülettel a tűzkeresztséget. Francia 7553 9, III| jól fognak verekedni. Csak a tábori szolgálatot nehéz 7554 9, III| az, amit nem akar bevenni a magyar nemesnek a nyaka.~ ~ 7555 9, III| bevenni a magyar nemesnek a nyaka.~ ~Emiatt Vavel Lajosnak 7556 9, III| lenni. Minden órában kijött a sátorából, lovára vetette 7557 9, III| kikérdezte az őrjáratot a teljesített vizsgálat felől.~ ~ 7558 9, III| Éjfél után járt az idő; a Göncöl szekere rúdjával 7559 9, III| őrtűzhöz visszatérve, azt mondá a szolgálattevő főhadnagynak, 7560 9, III| főhadnagynak, hogy menjen a sátorába, s aludjék egyet. 7561 9, III| azalatt maga fogja végezni a szolgálatot. Nála úgyis 7562 9, III| szolgálatot. Nála úgyis ez a rendes felkelési idő.~ ~ 7563 9, III| felkelési idő.~ ~S azzal a kantárszárat a lova nyakára 7564 9, III| S azzal a kantárszárat a lova nyakára dobva, míg 7565 9, III| lova nyakára dobva, míg a paripa legelészni kezdett 7566 9, III| paripa legelészni kezdett a buja fűben, ő leakasztá 7567 9, III| fűben, ő leakasztá válláról a karabélyt, s folytatta az 7568 9, III| Az éjszaka csendes volt, a múlt esti futó zápor után 7569 9, III| tavaszi fűillattal volt tele a lég. Egy-egy csillag futott 7570 9, III| Lajos olvasta egymás után a két levelet, ami keblébe 7571 9, III| könyv nélkül tudta mind a kettőt, mintha előtte állnának 7572 9, III| állnának kitárva. Egyik a menyasszonya szerelmes levele; 7573 9, III| ellenség júdás-izenete. Egyszer a menyasszonyét olvasta el 7574 9, III| megfordítva. Hogyan esik a keserű az édesre s az édes 7575 9, III| keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt is megkísérté, 7576 9, III| egymás mellé tenné mind a kettőt, s által s kiolvasná 7577 9, III| kettőt, s által s kiolvasná a sorokat, milyen furcsa bohóság 7578 9, III| bohóság jönne ki belőle?~ ~A csendes éjben már messziről 7579 9, III| jó reggelt!”-tel fogadták a közeledőt.~ ~„Aha!” – mondá 7580 9, III| menyasszonyom küldi nekem megint a drága sok minden körömfaladékot. 7581 9, III| látta Vavel Lajos kivirulni a majoroslyány ismeretes bécsi 7582 9, III| bécsi piros fejkendőjét. A nyerges öszvér egyenesen 7583 9, III| Mikor közel ért már, akkor a lovagló nő megállítá az 7584 9, III| megállítá az öszvérét, lehibbant a nyeregből, s aztán az egyik 7585 9, III| hevenyén kihányva mindent a földre, ami legfelyül volt: 7586 9, III| földre, ami legfelyül volt: a drága ennivaló csemegéket, – 7587 9, III| ennivaló csemegéket, – sietett a legalul tett tárgyat kiemelni 7588 9, III| tett tárgyat kiemelni annak a fenekéről; s aztán futott 7589 9, III| futott Vavel felé.~ ~Ah, ezek a földet alig érő léptek oly 7590 9, III| rebegé már messziről a hölgy, hogy a hangjáról 7591 9, III| messziről a hölgy, hogy a hangjáról elébb megismerjék, 7592 9, III| Jobb kezének hüvelykujja a fegyver sárkányán nyugodott, 7593 9, III| sárkányán nyugodott, mutatóujja a ravaszán.~ ~– Kicsoda? – 7594 9, III| Katalin vagyok rebegé a hölgy, odafutva hozzá fenyegető 7595 9, III| hova lett?~ ~Jó helyen van. A márki mellett.~ ~– A márki 7596 9, III| van. A márki mellett.~ ~– A márki mellett! – hördült 7597 9, III| Vavel, s fegyvere csőszáját a hölgy keblének irányzá.~ ~ 7598 9, III| mosolyával közeledett egész a fegyver végeig, hogy az 7599 9, III| fegyver végeig, hogy az a keblét érinté már, s csak 7600 9, III| de Thémire-nek megölték a leányát: egyetlenét. De 7601 9, III| másról. – Vegye ön magához a szekrényke féltő titkait. 7602 9, III| jár együtt velük. Nekem a teher nehéz.~ ~– Nem nyithatom 7603 9, III| nyithatom azt fel: nincs nálam a kulcsa.~ ~– Hisz a gyűrűjében 7604 9, III| nálam a kulcsa.~ ~– Hisz a gyűrűjében viseli.~ ~– A 7605 9, III| a gyűrűjében viseli.~ ~– A gyűrű nincs nálam.~ ~– Hát 7606 9, III| szobájába, mutassa neki ezt a gyűrűt, s tudassa vele akaratomat, 7607 9, III| ahová az vezetni fogja. A gyűrűm Sátán Lacinál van.~ ~ 7608 9, III| gyűrűm Sátán Lacinál van.~ ~A hölgy eltakarta kezével 7609 9, III| Lajos végigtörülte arcát a kezével.~ ~– Álom volt minden! – 7610 9, III| amik sohasem szállnak le a láthatárra: azok közé tartozik 7611 9, III| láthatárra: azok közé tartozik a korona. Mire valók ezek 7612 9, III| korona. Mire valók ezek a rongyok? Kinek akarnak még 7613 9, III| szekrényt; de megsemmisíteni a tartalmát igen. Kérem önt, 7614 9, III| önt, tegye ön e szekrényt a tűz közepébe.~ ~A hölgy 7615 9, III| szekrényt a tűz közepébe.~ ~A hölgy tétovázás nélkül engedelmeskedett.~ ~ 7616 9, III| engedelmeskedett.~ ~Az ércláda a lobogó zsarátnok közepén 7617 9, III| jajkiáltó lánggá lobbanva a szabadban.~ ~– Ott ég el 7618 9, III| szabadban.~ ~– Ott ég el a hat ingecske – dörmögé Vavel –, 7619 9, III| Vavel –, és az okiratok, – a bizonyítványok, – az arcképek, – 7620 9, III| már megtanultam – monda a hölgy. – Látja ön ez öltönyt 7621 9, III| önkénytelenül kezét nyújtá a hölgy felé.~ ~– Tehát kezét 7622 9, III| önnek, aki voltam: akkor a fizetés az én dolgom. Mondja 7623 9, III| találom meg de Fervlans-t?~ ~A hölgy arca ragyogott a tűztől: 7624 9, III| A hölgy arca ragyogott a tűztől: büszke haraggal 7625 9, III| Katalinom!~ ~S forrón megszorító a hölgy kezét.~ ~ ~ ~Vavel 7626 9, III| felelt neki kevélyen; a helyben maradó csapatot 7627 9, III| csapatot kapitányára bízta, s ő a kiválasztottakkal megindult 7628 9, III| kiválasztottakkal megindult a Hanság felé, még mielőtt 7629 9, III| még mielőtt feljött volna a nap. Katalin, a parasztruhában, 7630 9, III| feljött volna a nap. Katalin, a parasztruhában, ott ügetett 7631 9, III| öszvéren, amiről levették a csengőt.~ ~ ~ ~ 7632 10 | Tizedik rész~ A sátán és a démon~ ~ 7633 10 | Tizedik rész~ A sátán és a démon~ ~ 7634 10, I| volt egy hírhedett csapat, a VI-ik olasz ezred, amit 7635 10, I| VI-ik olasz ezred, amit a „démonok légiójának” hívtak.~ ~ 7636 10, I| légiójának” hívtak.~ ~Ezt a csapatot Olaszország valamennyi 7637 10, I| alakíták. Ebbe volt besorozva a főrangú családoknak valamennyi 7638 10, I| társaságok száműzöttei, a létjogot vesztett kétségbeesett 7639 10, I| kétségbeesett alakok, akik a társadalom üldözése elől 7640 10, I| egyetlen menedéknek találták a csatatért; akik minden téren 7641 10, I| minden téren elvesztették a becsületet, s aztán meg 7642 10, I| meg lett nyitva előttük a vérmező, ahol azt vissza 7643 10, I| Minő szomjjal rohanhattak a megnyílt sorompóba! – Rövid 7644 10, I| Rövid időn kiérdemelték a „Démon-légió” nevet. Gyöngy 7645 10, I| drágakő és szemét egy rakáson. A mellükön érdemrend, a hátukon 7646 10, I| rakáson. A mellükön érdemrend, a hátukon akasztófabélyeg. 7647 10, I| hátukon akasztófabélyeg. A harcban fékezhetlenek; hanem 7648 10, I| harcban fékezhetlenek; hanem a rablásban is azok. Az ökleik 7649 10, I| félelmesek voltak, mint a hosszú ujjaik. Egyszer kirabolták 7650 10, I| ujjaik. Egyszer kirabolták a saját ezredük pénztárát, 7651 10, I| ezredük pénztárát, másszor meg a tábori lazarétum gyógyszertárát 7652 10, I| kaparintották el, s megitták a felcsernek minden drága 7653 10, I| reggelire. Meglopták egymást a bivouacon; hanem aztán ha 7654 10, I| hanem aztán ha megsebesült a pajtás a csatában, saját 7655 10, I| ha megsebesült a pajtás a csatában, saját vérük áldozatával 7656 10, I| szabadították ki. Egy „démon” a csatában megölt egy angol 7657 10, I| megölt egy angol tisztet. A haldokló ellenség arra kérte, 7658 10, I| feleségét és kisleányát, akiket a védett faluban hagyott, 7659 10, I| hagyott, oltalmazza meg: s a gyilkos felkereste az asszonyt 7660 10, I| felkereste az asszonyt és a gyermeket, s az egész hadjárat 7661 10, I| védőjük és gondviselőjük lett. A VI. olasz ezred csodagyűjteménye 7662 10, I| ezred csodagyűjteménye volt a legmonstruózusabb bűnöknek 7663 10, I| legmonstruózusabb bűnöknek és a leghihetlenebb erényeknek.~ ~ 7664 10, I| erényeknek.~ ~Vezérük ezzel a csatajelszóval szokta őket 7665 10, I| ladroni, avanti!”~ ~Ennek a démon-légiónak egy szakasza, 7666 10, I| mely az olasz alkirállyal a Veltlinen át hatolt idáig, 7667 10, I| hatolt idáig, lett azzal a küldetéssel megbízva, amit 7668 10, I| levele említett: őket vezette a márki, ki Barthelmy ezredes 7669 10, II| Csak ketten laknak már a Névtelen Várban: a komoly 7670 10, II| laknak már a Névtelen Várban: a komoly Lizett és egy mogorva 7671 10, II| csengetésére kinyitották az ajtót, a kis Lackó volt ott.~ ~– 7672 10, II| idegen úr? – kérdé tőle a lyány.~ ~– Nem tudom; Lizetthez 7673 10, II| De engem megver.~ ~Már a folyosón érzett az a rettenetes 7674 10, II| Már a folyosón érzett az a rettenetes betegszobai és 7675 10, II| sekrestyebeli illat, ami a kámfor, tömjén- és fenyőmag-füstölésből 7676 10, II| keveredett össze, s mikor a konyhaajtón zörgetett a 7677 10, II| a konyhaajtón zörgetett a kis Lackó, a félig kinyitott 7678 10, II| konyhaajtón zörgetett a kis Lackó, a félig kinyitott ajtón legelébb 7679 10, II| lepörkölték vele az üstökét, a parázson pattogott a ráhintett 7680 10, II| üstökét, a parázson pattogott a ráhintett köménymag, s az 7681 10, II| Kérem, Lizett – szabódott a fiú –, az úrnőnk van itt 7682 10, II| fiú –, az úrnőnk van itt a kastélyból.~ ~Erre a szóra 7683 10, II| itt a kastélyból.~ ~Erre a szóra meg éppen becsapta 7684 10, II| szóra meg éppen becsapta a konyhaajtót Lizett, s csak 7685 10, II| az ábrázatjával, aminek a gömbölyűségéből a szűk keret 7686 10, II| aminek a gömbölyűségéből a szűk keret csak egy kockányit 7687 10, II| engedett kilátszani. Csak az a négyszegletű ábrázatparcella 7688 10, II| Isten kegyelme? Hogy ide jön a dögvész palotájába? ön kellett 7689 10, II| Fusson innen rögtön! – Nem jó a cifra palotában, ugye? Tudtam! 7690 10, II| palotában, ugye? Tudtam! A kártya megmondta régen! – 7691 10, II| el lehet bújni? – Menjen a Schmidtékhez! – Azok talán 7692 10, II| miért ne volnának azok? A sánta koldus, a nyomorékok, 7693 10, II| volnának azok? A sánta koldus, a nyomorékok, akik a kenyerünket 7694 10, II| koldus, a nyomorékok, akik a kenyerünket ették, maga 7695 10, II| kenyerünket ették, maga a pap is, mért ne lehetne 7696 10, II| lehetne áruló? – Menjen ön a vadászlakba; az üres most. – 7697 10, II| Cambray? – Szép kérdés! Mintha a gyermek azt kérdezné, hogy 7698 10, II| azt kérdezné, hogy hol áll a patkányméreg?~ ~– Még az 7699 10, II| ember. Előre látta ő, hogy a „mon petit garçon”, ha megtudja, 7700 10, II| Lizett – szólt Marie, s aztán a kisfiúhoz fordult – jer 7701 10, II| utána, odanyomva az arcát a négyszegletű ablakocskába, – 7702 10, II| ablakocskába, – aztán, mikor a folyosó végén járt Marie, 7703 10, II| csakugyan nem hagyja ön kiverni a fejéből, hogy az öreget 7704 10, II| vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas 7705 10, II| hatalmas szer; elpusztítja a pestist.~ ~Egy hosszú üveget 7706 10, II| Köszönöm, jó Lizett – szólt a lány mosolyogva. – Csak 7707 10, II| Csak tartsa ön meg azt a drága jó szert: önnek szüksége 7708 10, II| volt! – dörmögé magában a kövér Lizett, s aztán, hogy 7709 10, II| Marie eltűnt előle, kidugta a parázsos serpenyőt a négyszögű 7710 10, II| kidugta a parázsos serpenyőt a négyszögű ajtónyíláson, 7711 10, II| csinált vele köménymagból a folyosón, aztán bezárta 7712 10, II| folyosón, aztán bezárta a négyszögű ablakot az ajtón 7713 10, II| vastáblával, s visszament a konyhába, ahol láthatatlan 7714 10, II| Marie pedig elindult a kis Lackóval végigjárni 7715 10, II| változáson ment az keresztül!~ ~A lépcsőszőnyegek összetaposva 7716 10, II| összetaposva sáros lábnyomokkal, a fénymázas falakba nagyfejű 7717 10, II| tarisznyáikat aggatták; a parketten halomra gyűlt 7718 10, II| élelmezési ízékek maradványa; a nagy díszteremben sorba 7719 10, II| sorba állított tábori ágyak. A szép fehér ajtók telefirkálva 7720 10, II| írva. Maga Lajos szobája a legnagyobb rendetlenségben; 7721 10, II| maradványával. Marie nem ismert rá a hajdani csendes menedékre.~ ~ 7722 10, II| hogy az el volt zárva eddig a látogatók elöl; a szőnyegek 7723 10, II| eddig a látogatók elöl; a szőnyegek tiszták, az egész 7724 10, II| egész szobán még mindig az a szűzi illat hatol át, ami 7725 10, II| szűzi illat hatol át, ami a hajadoni szentélyben otthonos, 7726 10, II| szentélyben otthonos, s bár a bútorokból mindazt áthordták 7727 10, II| Marie-é volt: de itt hagyták a bőrkerevetet, amin Lajos 7728 10, II| helyezte el drága vendégüket.~ ~A bőrkerevet azonban üres 7729 10, II| Cambray.~ ~Azután szétnézett a szobában Marie, s szemébe 7730 10, II| égett. Be lehetett látni a hézagokon keresztül.~ ~A 7731 10, II| a hézagokon keresztül.~ ~A nemes lovag ott feküdt a 7732 10, II| A nemes lovag ott feküdt a puszta földön, nyoszolya 7733 10, II| de annál rémesebb volt a szokatlan láng, mely belőlük 7734 10, II| nyitva, s beszélni látszottak a mindenséggel – a semmiséggel.~ ~– 7735 10, II| látszottak a mindenséggel – a semmiséggel.~ ~– Cambray! 7736 10, II| Cambray! Atyám! – kiálta Marie a rácson keresztül.~ ~– Ki 7737 10, II| az? Marie! – kiálta fel a lázbeteg, s nehéz vonaglással 7738 10, II| Bocsáss be! Én vagyok. A te Máriád! Hogy fekszel 7739 10, II| messze tőled van egy gomb a padlaton. Csak egy ujjaddal 7740 10, II| ujjaddal kell megnyomnod, s a görgöny felemelkedik.~ ~ 7741 10, II| görgöny felemelkedik.~ ~A kór elkezdett nevetni. Csak 7742 10, II| fekhelyét közelíteni. Ezen a sikerült furfangon nevetett 7743 10, II| szükséged lesz, itt fog lenni a kis Lackó; a gombmegnyomással 7744 10, II| itt fog lenni a kis Lackó; a gombmegnyomással csengethetsz 7745 10, II| éjszakát, Cambray!~ ~E szavakra a kór megszűnt nevetni, s 7746 10, II| álmatag gyönyörrel tekinte a kedves csengő hang kútforrása 7747 10, II| Marie pedig azt tette, hogy a kis Lackónak suttogva utasításokat 7748 10, II| Eredj, zárd be jól az ajtót a keresztvassal. Én itt maradok. 7749 10, II| gyújtószert; azt tedd ide a kerevet mellé. Künn a folyosón 7750 10, II| ide a kerevet mellé. Künn a folyosón gyújtsd meg az 7751 10, II| az éji lámpát.~ ~– Szabad a puskámat is magammal hoznom?~ ~– 7752 10, II| Egészen besötétedett, mire a Lackó gyerek visszakerült, 7753 10, II| kétcsövű vadászfegyvert hozva a vállán, amit nagy gondosan 7754 10, II| vállán, amit nagy gondosan a szögletbe támasztott.~ ~– 7755 10, II| támasztott.~ ~– Ne gyújtsam meg a gyertyát?~ ~– Dehogy gyújtod! 7756 10, II| gyújtod! Azt akarom, hogy a beteg úr ne vegye észre, 7757 10, II| Majd később tán felnyitja a vasfüggönyt, ha valamire 7758 10, II| valamire szüksége lesz. Én ide a pamlagra ledűlök; te ott 7759 10, II| csinál az úr. Ha felnyitja a rácsot, s én el találtam 7760 10, II| felköltesz.~ ~Marie ledűlt a bőrkerevetre, sáljával betakarózva, 7761 10, II| bőrkerevetre, sáljával betakarózva, a kis Laci pedig odaállt a 7762 10, II| a kis Laci pedig odaállt a rácsfüggöny elé, s őrködött.~ ~ 7763 10, II| kérdezgeté suttogva, mit csinál a beteg?~ ~„Nagyon hányja-veti 7764 10, II| hányja-veti magát” – volt rá a felelet.~ ~Egyszer aztán 7765 10, II| Egyszer aztán az lett a válasz, hogy most már elcsendesült.~ ~ 7766 10, II| maradt egy óra hosszat.~ ~A folyosón volt egy ódon falióra, 7767 10, II| álmodik. Azt álmodja, hogy az a bűbájos hölgy a lábai előtt 7768 10, II| hogy az a bűbájos hölgy a lábai előtt hever, s két 7769 10, II| az egyik egy élő leányé s a másik egy halotté, meg egy 7770 10, II| útra az anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja a 7771 10, II| a szép hölgy azt mondja a védencének: fuss innen, 7772 10, II| alszik.~ ~– Aki alszik, annak a melle emelkedik; ezé meg 7773 10, II| régen.~ ~Marie felugrott a kerevetről, s odafutott.~ ~ 7774 10, II| ilyen arcot: Henryét.~ ~Ez a halál.~ ~Összeborzadt.~ ~ 7775 10, II| Minő iszonytató lehet az a halál, mely kiszemelte áldozatát 7776 10, II| hetekkel azelőtt, aztán ráült a vállára, mint egy lovag, 7777 10, II| keresztül vele, míg elért a céljához, akkor aztán az 7778 10, II| céljához, akkor aztán az a csontlovag azt mondta neki: 7779 10, II| csendes halottá tette az a rejtélyes lovag, aki hordatja 7780 10, II| hordatja magát egyik országból a másikba.~ ~S milyen hosszú 7781 10, II| Marie nem mert ebben a szobában maradni többé.~ ~– 7782 10, II| Gyújts gyertyát – monda a fiúnak. – Menjünk le Lizetthez. 7783 10, II| Marie borzadva nézett arra a felnyithatlan rácsra, mely 7784 10, II| őneki magának menedéke. A jelenlegi lakója e fülkének 7785 10, II| Csinált magának kriptát a Névtelen Várban. Hacsak 7786 10, II| Hacsak szét nem bontják a falat kívülről, hozzá nem 7787 10, II| Cambray-t ki nem hozhatják a magára zárt rejtekből. Marig-t 7788 10, II| menjünk le Lizetthez.~ ~A fiú meggyújtotta a folyosón 7789 10, II| Lizetthez.~ ~A fiú meggyújtotta a folyosón függő lámpánál 7790 10, II| folyosón függő lámpánál a gyertyát, s aztán ő a puskát, 7791 10, II| lámpánál a gyertyát, s aztán ő a puskát, Marie a szövétneket 7792 10, II| aztán ő a puskát, Marie a szövétneket véve kezébe, 7793 10, II| véve kezébe, megindultak a csendes folyosón, a sötét 7794 10, II| megindultak a csendes folyosón, a sötét lépcsőn végig. Marie 7795 10, II| lépcsőn végig. Marie volt a bátrabb; ő ment elöl Lizett 7796 10, II| ijeszté meg őket odáig. A vitéz urak bizonyosan kitörtek 7797 10, II| rengeteg fújtatóval: úgy harsog a horkolása végig az egész 7798 10, II| ajtódöngetés. mely végighangzott a boltozatos tornácon, éppúgy 7799 10, II| éppúgy nem szakítá félbe azt a rémséges horkolást, mint 7800 10, II| mint nem szakítaná félbe a fűrészmalom működését, mikor 7801 10, II| fűrészmalom működését, mikor annak a zúgója működésben van.~ ~– 7802 10, II| mi ennek! – véleményezé a kis Lackó. – Ha a francia 7803 10, II| véleményezé a kis Lackó. – Ha a francia itt ágyúzna a füle 7804 10, II| Ha a francia itt ágyúzna a füle körül valamennyi haubicával, 7805 10, II| magától fel nem ébred, amíg a legyek el nem kezdik az 7806 10, II| Nézz széjjel, nincsen-e a földszinten valahol egy 7807 10, II| eltölthetném? – mondá Marie.~ ~A fiú habozva nézett rá.~ ~– 7808 10, II| S azzal Marie felvette a gyertyát a földről, s megindult 7809 10, II| Marie felvette a gyertyát a földről, s megindult a folyosó 7810 10, II| gyertyát a földről, s megindult a folyosó másik vége felé.~ ~ 7811 10, II| Isten! Ott egy férfi áll!~ ~A sötét alak egy ajtómélyedésből 7812 10, II| bebizonyult, hogy csak férfi a férfi, még zöld korában 7813 10, II| férfi, még zöld korában is. A kis Lackó, amint azt látta, 7814 10, II| úrnőjét veszedelem fenyegeti, a vész nagyságától egyszerre 7815 10, II| férfiúi bátorságot kapott; a „rémület vakmerőségének” 7816 10, II| Előreugrott, Marie elé, s a felvont puskát arcához emelve 7817 10, II| vagy, fiam Lackó! – dörmögé a sötét alak. – Meg ne lőj! 7818 10, II| közelítsen kend! – rikoltott a gyermek –, mert Isten úgyse 7819 10, II| apját. Hirtelen befogta a két kezével Lackónak a szemeit, 7820 10, II| befogta a két kezével Lackónak a szemeit, hogy ne lásson 7821 10, II| rákiáltott:~ ~– Ereszd le a puskát! Én nem akarom, hogy 7822 10, II| Nekem nincs semmim, s ez a kastély üres. Mit akar ön 7823 10, II| Mit akar ön tőlem?~ ~Ekkor a betörő e nevet mondá ki:~ ~„ 7824 10, II| ott hagyta védelmezőjét a leány, s mint a kezes bárány, 7825 10, II| védelmezőjét a leány, s mint a kezes bárány, sietett szelíden 7826 10, II| annak az arcába világított a szövétnekkel, önkénytelen 7827 10, II| acélgyűrűt.~ ~– Az, aki ezt a gyűrűt viseli, küld engemet 7828 10, II| Engedelmeskedem neki – szólt reszketve a leány, de szemeit nem tudta 7829 10, II| félelmetes arcról, mint a boától megbűvölt evetke.~ ~ 7830 10, II| boától megbűvölt evetke.~ ~A férfi halkan folytatá:~ ~– 7831 10, II| elvitte hozzá az, akire annak a megőrzése bízva volt.~ ~– 7832 10, II| Akkor jól van. Tudom, mi a dolgom. – Nekem ugyan az 7833 10, II| parancsolta, hogy én kísérjem el a kijelölt menedékig az ő 7834 10, II| történhetik. Magam helyett a feleségemet hoztam el útikíséretül 7835 10, II| becsületes jó asszony: ennek a szegény fiúnak az anyja.~ ~– 7836 10, II| Aztán védelmezőül ezt a fickót is vigye el magával. 7837 10, II| magával. Helyén van ám ennek a szíve. Aztán nem olyan rossz 7838 10, II| asszonnyal beszélt, akire a kincsei megőrzése volt bízva, 7839 10, II| megjelenni! Én is ott leszek! Meg a huszonnégy Sátán-cimbora. 7840 10, II| most törekszik, ott még a föld is meghajlik az ember 7841 10, II| Azonban siessünk, amíg a holdvilág fenn van, használni 7842 10, II| sincs.~ ~– Gondoskodott a feleségem jó meleg bundáról, 7843 10, II| kérem önt. Ön ismeri azt a mestert, aki az én szobámban 7844 10, II| aki az én szobámban azt a fortélyos legördülő rácsot 7845 10, II| aztán úgy vett búcsút Marie a Névtelen Vártól, mint aki 7846 10, II| visszatérni többé. Kitiltja belőle a legutolsó emlék. Nem volna 7847 10, II| szobájába még valaha belépni.~ ~A négylovas parasztszekér 7848 10, II| négylovas parasztszekér ott várt a kastély kapujában; Marie-t 7849 10, II| betakargatták bundába, a fejét bekötötték gyolcskendővel, 7850 10, II| gyolcskendővel, parasztosan, a Sátán Laci felesége melléje 7851 10, II| Laci felesége melléje ült, a Lackó a kocsis mellé kapott 7852 10, II| felesége melléje ült, a Lackó a kocsis mellé kapott fel, 7853 10, II| fel, térde közé fektetve a puskát, a kocsis kiereszté 7854 10, II| közé fektetve a puskát, a kocsis kiereszté az ostorát, 7855 10, II| kiereszté az ostorát, s a szekér elrobogott a porfelleges 7856 10, II| ostorát, s a szekér elrobogott a porfelleges úton.~ ~Sátán 7857 10, II| egy darabig utána nézett a távozó szekérnek, amint 7858 10, II| távozó szekérnek, amint az a kanyarodónál eltűnt előle, 7859 10, II| előle, sípjába fújt, s arra a park bozótjaiból fegyveres 7860 10, II| dörmögéssel lett kiadva a jelszó. Azzal mindannyian 7861 10, II| mindannyian megindultak a Fertő-parti füzeshez. Ott 7862 10, II| evezőcsapásokkal indultak neki a hansági bozót tájának.~ ~ 7863 10, II| hansági bozót tájának.~ ~A Névtelen Vár minden ajtaja 7864 10, II| egyik rémségesen horkol, a másik rémségesen hallgat. 7865 10, III| legionáriusával Brucknál jött át a magyar határon, s mintegy 7866 10, III| mintegy másfél mérföldnyire a határtól Nezsidernél tanyát 7867 10, III| Nezsidernél tanyát ütött. A démonoknak itt még nem volt 7868 10, III| nem volt szabad mutogatni a virtusaikat, hogy jövetelüknek 7869 10, III| futamodjék. De Fervlans a mezővároska elöljáróinak 7870 10, III| köztudomású, hogy rendes időben is a Fertő vidéke látja el Bécset 7871 10, III| látja el Bécset szénával. A betörőket nem kellett másnak 7872 10, III| csapatnak, amiért nem érdemes a főhadiszállásnak fejfájást 7873 10, III| okozni.~ ~De Fervlans maga is a vendégfogadóba volt szállva, 7874 10, III| vitéz nobilival bírálgatá a Fertővidéki hegyek tüzes 7875 10, III| ivótársaság közé, akinek a láttára De Fervlans örömteljes 7876 10, III| Thémire grófnő termeiben. A Cythere dandárához tartozott 7877 10, III| akkor nagyon népszerű volt a franciáknál: az orosz szövetségnél 7878 10, III| Nem rossz bor! – mondá a jövevény, kihörpentve De 7879 10, III| rusztit. – Megyek Párizsba. A császár küld gyorspostával. 7880 10, III| izensz haza?~ ~– Gratulálok a misszióhoz! Hanem átkozott 7881 10, III| Nezsidert.~ ~– Oka van annak. A császár levelet küld Joséphine-nek.~ ~– 7882 10, III| meglátjuk.~ ~Napóleon nem szokta a leveleit borítékba tenni, 7883 10, III| Fervlans aztán már tudta a módját, hogyan kell egy 7884 10, III| gömbölyűre összenyomni, s a nyíláson át a tartalmat 7885 10, III| összenyomni, s a nyíláson át a tartalmat kikukucskálni.~ ~– 7886 10, III| monda fejcsóválva. – Bezzeg a „konzul” nem így tudott 7887 10, III| így tudott kalligrafiázni a szép kreolnőhöz! Hát még 7888 10, III| szép kreolnőhöz! Hát még a tartalom! Ma santé est bonne. 7889 10, III| Les soldats sont gais. A katonák vígak! Il y a ici 7890 10, III| gais. A katonák vígak! Il y a ici du vin. Itt van bor. 7891 10, III| ilyen levelet én is tudnék a feleségemnek írni, ha Barthelmy 7892 10, III| asszony megvolna.~ ~– Igen, de a mellé csatolt ajándék üti 7893 10, III| csatolt ajándék üti helyre a gyöngédség mérlegét: a császár 7894 10, III| helyre a gyöngédség mérlegét: a császár egy kutyát küld 7895 10, III| Kutyát? Hát nem elég még neki a két hírhedett carlin!~ ~– 7896 10, III| carlin!~ ~– Megdöglött mind a kettő.~ ~– Ah, be kár értük. 7897 10, III| az ugatásuktól. Senkinek a lábikrája sem volt tőlük 7898 10, III| biztosságban. Mintha most is látnám a jó Caprara bíbornokot, hogy 7899 10, III| bíbornokot, hogy szedegette elő a soutane-ja zsebéből a cukordarabokat 7900 10, III| elő a soutane-ja zsebéből a cukordarabokat és sonkaszeletkéket, 7901 10, III| sonkaszeletkéket, mikor a császárné szobájába belépett, 7902 10, III| mily szepegve hajigálta a két cerberusnak, hogy a 7903 10, III| a két cerberusnak, hogy a piros harisnyái immunitását 7904 10, III| amit te nem láttál (tudod, a Barthelmy szereplésed alatt), 7905 10, III| felhívta, hogy üljön mellé a pamlagra. Laplace asszony 7906 10, III| felségsértést követ el vele, ha a császárné mellett fekvő 7907 10, III| figyelmetlenül érinti; aminek az lett a következése, hogy az udvarhölgy 7908 10, III| nagyot sikoltva ugrott ki a terem közepébe: olyat harapott 7909 10, III| Shakespeare szerint ez is a „névtelen tettek” sorába 7910 10, III| sorába tartozik.~ ~– Kár a két derék kuvaszért. Sok 7911 10, III| Sok jót tettek életükben. A szegény emberek az ő nyakörveikbe 7912 10, III| az ő nyakörveikbe dugták a folyamodásaikat, úgy juttaták 7913 10, III| mint hűséges házaspár. A császár most aztán vigasztalásul 7914 10, III| Miután pedig megtudtam, hogy a chien de Vienne-t nem fabrikálják 7915 10, III| hanem hogy annak itt van a fő depója a Strabo „Lutum 7916 10, III| annak itt van a fő depója a Strabo „Lutum Peisonis”- 7917 10, III| Strabo „Lutum Peisonis”-a mellett, ennélfogva esett 7918 10, III| ennélfogva esett utamba ez a szép mezőváros a „campus 7919 10, III| utamba ez a szép mezőváros a „campus Bojorum” szélén: 7920 10, III| gyönyörű példányt ebből a szaloncikkből, ami közirigységet 7921 10, III| odahaza.~ ~Azzal kihúzta a bőrtarisznyájából azt a 7922 10, III| a bőrtarisznyájából azt a tárgyat, amitől annak a 7923 10, III| a tárgyat, amitől annak a horpaszai úgy felduzzadtak, 7924 10, III| leánya asszonykorában~ ~ ~ ~ ~A regény angol, cseh, német 7925 10, III| lett téve, rögtön elkezdte a hátulsó lábával a füle tövét 7926 10, III| elkezdte a hátulsó lábával a füle tövét vakargatni, s 7927 10, III| vakargatni, s aztán szétvetette a négy lábát, s bátran megugatta 7928 10, III| társaságot.~ ~– Hisz ez a chien de Vienne magyar juhászkutya – 7929 10, III| akkorára meg fog nőni, hogy a császárné lovagolhat rajta.~ ~– 7930 10, III| lovagolhat rajta.~ ~– Mire ez a kutya olyan nagyra megnő, 7931 10, III| beszéli.~ ~– S mi oka lehet rá a császárnak?~ ~– Barátom, 7932 10, III| ha az ember el akar válni a feleségétől: okot könnyen 7933 10, III| ereszt be magához, akiket a császár kitiltott a palotából. 7934 10, III| akiket a császár kitiltott a palotából. Hanem hát mindez 7935 10, III| ürügy. Én azt hiszem, hogy a császár miután meghódította 7936 10, III| Az egészet… te!~ ~– Csak a felét, mondom, mert csak 7937 10, III| felét, mondom, mert csak a hímnemű Európát hódította 7938 10, III| hódította meg; most nekiindul a másik felének, s a nőnemű 7939 10, III| nekiindul a másik felének, s a nőnemű Európa ellen tervez 7940 10, III| engedik, fel kell bontania a régit.~ ~– Csak tudnók előre, 7941 10, III| unatkoztál három esztendeig ezen a vidéken, a Barthelmy-szezonban.~ ~– 7942 10, III| esztendeig ezen a vidéken, a Barthelmy-szezonban.~ ~– 7943 10, III| Thémire hogy játszta itt a komédiáját?~ ~– Fölségesen. 7944 10, III| Képzelem, hogy vágyik ebből a sárfészekből visszajutni 7945 10, III| kellett neki kiállani, mikor a császári hercegnők estélyeinek 7946 10, III| estélyeinek leírását olvasta a lapokban: azokat a divatokat! 7947 10, III| olvasta a lapokban: azokat a divatokat! Barátom! Minő 7948 10, III| hölgyeink fellegruháihoz; hát a fertelmes chierusque uralma, 7949 10, III| kényszerítettek vele, s a rút hölgyeket meg egészen 7950 10, III| láthatta. És hogy nem láthatta a saját leányát!~ ~– Szép 7951 10, III| Hortense bal paré-in táncolta a fandangót vagy a bachanal 7952 10, III| táncolta a fandangót vagy a bachanal de Steibelt, vagy 7953 10, III| bachanal de Steibelt, vagy a keleti danse de Chales-t, 7954 10, III| de Chales-t, vagy éppen a danse de Cosaque-ot, minden 7955 10, III| allegóriában pedig, ahol ő játszta a Folie-t, bolondult utána 7956 10, III| hercegnő féltékeny volt a szépségére, s egy estélyen, 7957 10, III| adott, megtiltotta neki a Folie-t a leírt jelmezben 7958 10, III| megtiltotta neki a Folie-t a leírt jelmezben eljátszani. – 7959 10, III| azt az elégtételt szerezte a kicsikének, hogy Joséphine 7960 10, III| Joséphine-t féltékennyé tették a szép újoncnőre: azt hitették 7961 10, III| azt hitették el vele, hogy a császár is örömest olvastat 7962 10, III| örömest olvastat fel magának – a leány szép szemeiből valamit. 7963 10, III| még nagyobb sírás lett. A szép kisleány aztán nem 7964 10, III| tudni, mert nagyon szerette a leányát. Ha valami baj érte, 7965 10, III| olyan kedves leány nem, volt a világon, akit ötmillióért, – 7966 10, III| férfiért oda ne adtak volna. A párizsi nők nem bosszúállók. 7967 10, III| valamennyi szalonjában az idén a tiroli viselet kapott fel 7968 10, III| arannyal van hímezve egész a jarretière-ig. Nők csak 7969 10, III| Thémire még jókor fog érkezni a „grand père” táncára. (Ez 7970 10, III| père” táncára. (Ez végzi be a bált, bohókás figuráival.) – 7971 10, III| figuráival.) – Különben a szép kisleányok most kimentek 7972 10, III| kisleányok most kimentek a divatból szalonjainkban, 7973 10, III| la duchesse de Benevent a kis Charlotte-ot felszedte 7974 10, III| aki ott mászkál keresztül a hercegi vendégek lábain, 7975 10, III| vendégek lábain, s bemaszatolja a piszkos kezeivel a selyemöltönyöket, 7976 10, III| bemaszatolja a piszkos kezeivel a selyemöltönyöket, s belemarkol 7977 10, III| selyemöltönyöket, s belemarkol a tálakba, s lecsókolja a 7978 10, III| a tálakba, s lecsókolja a piros festéket a márkinők 7979 10, III| lecsókolja a piros festéket a márkinők és márki urak orcáiról. 7980 10, III| van divatban. – No de – a kiskutyám türelmetlen. Sietnem 7981 10, III| türelmetlen. Sietnem kell. Ezt a pohár bort a szép Thémire 7982 10, III| Sietnem kell. Ezt a pohár bort a szép Thémire egészségére. – 7983 10, III| valamelyikünket az ördög, – a viszontlátásig – Zingarelli 7984 10, III| utolsó pohár bort, bedugta a nagyra született komondorfit 7985 10, III| Künn négylovas hintó várta. A chien de Vienne relével 7986 10, III| beszélni!~ ~Alig robogott tova a sürgönyfutár hintaja, amint 7987 10, III| parasztszekér hajtatott a fogadó elé. Abból Jocrisse 7988 10, III| tartalmát elolvasta.~ ~– Ez a széltoló igazat mondott! 7989 10, III| férfiért. S még nemcsak a leányt, de az ötmilliót 7990 10, III| Egy férfiért. Csakhogy az a férfi nem én vagyok, hanem 7991 10, III| Jocrisse! Milyen őrizet van a soproni oldalon?~ ~– Minden 7992 10, III| mintha attól félnék, hogy a démonjaimmal nagyon erősen 7993 10, III| érek, hűlt helyét találom a madaramnak. Nekem a Hanságon 7994 10, III| találom a madaramnak. Nekem a Hanságon át kell őket meglepnem, 7995 10, III| térnem. Jártál valaha azon a tájon?~ ~– A mérnököt kísértem 7996 10, III| valaha azon a tájon?~ ~– A mérnököt kísértem egyszer 7997 10, III| keserves.~ ~– Jól van. Te itt a postánál hintót rendelsz 7998 10, III| sejtem, hogy úrnőd, amint ezt a levelet megírta, még valami 7999 10, III| képesnek hiszem őt, hogy a leányt elszöktette előlem. 8000 10, III| messzire el nem mehetnek. A Duna éppen az asperni ütközet