Rész, Fejezet

1  1,    IV| perc sincs.~ ~– De Istenem! Amélie-t hogy vigyem magammal?~ ~–
2  1,    IV| Sehogy! Mit gondol ön? Hisz Amélie-t már ismeri az az ember,
3  1,    IV| messze van. Majd lefestetem Amélie-t önnek újra, s utána küldöm.~ ~–
4  9,     I|     a leányát.~ ~– Ön látta Amélie-t! – kiálta közbe a delnő,
5  9,     I|       Azt a leányát, azt az Amélie-t, amelyiket ön rám bízott,
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License